Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

10 Hírünk a Világban n.agyar nép, mert teljesítette megint hivató sát. A világ szeme is Magyarországon függ. Megtörtént az, amit hihetetlennek tartott : egy nép egyedül, elhagyottan, határozott a sajat sorsa felől.” Nagy Ferenc arról beszélt, hogy a nagy­hatalmak közti konferenciákról hiányzik egy probléma, éspedig éppen az, ami a jelenlegi nemzetközi helyzetet megteremtette« a világ­feszültségeket, és a hidegháborút és a fegyver­kezési versenyt: „Ez a probléma a keleteuro­­pai nemzetek sorsa. A második világháború után minden világpolitikai zavar Keleteurópá­­ból vette eredetét. A világ nem azért szakadt ketté, mert Németország lett kettévágva, ha­nem mert Európát vágták ketté. A Szovjet­unió Jaltában kötelezte magát a keleteurópai államok támogatására szabad választásokon alapuló demokratikus intézmények és képvise­leti kormányzatok megteremtésében, ahogy a nyugati hatalmak Németországban, Ausztriá­ban, Olaszországban és Japánban jártak el. De a Szovjet csak Magyarországon és Csehszlo­vákiában tette lehetővé a szabad választáso' kát s két év alatt ezeknek eredményeit is1 meg­semmisítette. Felmerül a kérdés : a keleteuró­pai nemzetek vájjon minden lehetőt megtet­­tek-e a számukra biztosított jogok kihasználá­sára. A magyar nép választ adott erre a kér­désre éppen tiz évvel ezelőtt. A magyar nép világosan látta, hogy soha ezeréves története folyamán ilyen fontos döntés előtt nem állt. S a magyar nép a demokráciára, szabadságra és' nemzeti függetlenségre szavazott... Ami­kor a magyar demokráciát és függetlenséget eltiporták, a vasfüggöny legördült. Mi magyar vezetők voltunk az utolsó nem-kommunista vezetők Kelet-Európábán.. . Őszintén meg kell mondanunk, hogy főleg Nyugat-Európa részéről- a magyarság nem kapott elég meg­értést... Szenvedő nemzetünk nevében is­mét Amerikához fordulunk. Amikor a gyar­mati népek ujult erővel folytatják a harcot szabadságunkért, akkor nem lehet hagyni, hogy nemzetek — mint a magyar, mely bizo­nyítékát adta tiz évvel ezelőtt államvezetési képességeinek — szolgaságban éljenek, idegen elnyomás alatt.” Flarriman kormányzó, aki a budapesti vá­lasztások után személyesen is meggyőződött a magyar nép kommunista ellenes hangulatáról, többek közt ezeket mondta: „Budapesten voltam tiz évvel ezelőtt, egy nappal a községi választások után, amikor a Kisgazdapárt — egy parasztpárt — első Ízben a történelem folyamán megnyerte a válasz­tást ebben a városban. És utána megnyerte az egész országban is. Miért aratott a Kisgazda­­párt ilyen nagy győzelmet? Azért, mert tud­ták róla, hogy a legerőteljesebben kommu­nista-ellenes az összes pártok között és hogy mereven szembenáll az orosz uralommal. Érezni lehetett a budapesti levegőben az izgalmat s az örömet- attól a perctől kezdve, hogy az ember a városba ért. Szabad válasz­tások ! Es győzelem a szabadság számára ! Azon a napon magasra lobbogott a sza­badság lángja a Kossutlvtéren. Pár Héttel ké­sőbb, az országos választásokon, még maga­sabbra csapott a láng-. De a szovjet megszálló hatóságok, cinikusan és könyörtelenül, hozzá­láttak, hogy eloltsák azt. Megfontolt szándék­kal elindították a kommunista nyomásnak és aknamunkának azt a szörnyű folyamatát, melynek során az emberek elvesztették sza­badságukat és a nemzetek függetlenségüket. Másfél év alatt befejezték a munkát: Ma­gyarország rab lett. .. Idén nyáron Párizsban azt mondtam, hogy nyíltan szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a szovjet vezetők Genfben elérték azt, amiért odamentek ■— a feszültség csökkené­sét — és hogy ezt úgy érték el, hogy ők ma­guk semmit sem adtak cserébe. Utána azt mondták nekem — olyan tökéletes volt akko­riban a genfi szellem átmeneti bűvölete •— hogy szavaim, melyeket az itteni újságok kö­zöltek. úgy hatottak, mint egv istentisztelet megzavarása. Azóta eloszlott a köd és a ké­mén}' valóság sziklás csúcsai állnak körülöt­tünk. . . A legcsekélyebb szándék sem mutatkozik orosz részről arra, hogy tiszteletben tartsák háborúalatti szerződéseiket s megengedjék a szabad választásokat Közép- és Keleteurópá­­ban. Eisenhower elnök felvetette a kérdést Genfben. Bulganin elvetette és mégcsak na­pirendre se tűzték. Ez rendkívül kiábrándító volt mindnyájunk számára, de még inkább az (Folytatása a 31. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents