Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
V. évfolyam 11—12 szám. 1955 november—december HÍRÜNK A VILÁGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Húngara egész évre 4., félévre 2, dollár. WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coup. BARTÓK BÉLA ÉRTÉKELÉSE A Hírünk a Világban számára irta : Szigeti József Ahelyett, hogy Bartók tragikus, betegségtől kínzott utolsó éveinek történeténél időznénk. azt hiszem, hogy most — tíz évvel körünkből való távozása után — inkább azt kellene számba vennünk- milyen hatással volt halála utáni dicsősége zenéjére, helyesebben életművének jelenlegi állására, értékelésére. És hogy milyen hatással volt ez a tiz év ..hírünkre a világban”, mivel valóban figyelemreméltó, mennyire mélvre hatolt az ..utca emberé”-nek tudatában Bartók azonosítása Magvarország fogalmával. Ez az azonosítás egy finom s alig kiértékelhető folyamat. Sem közvéleménykutatás, statisztika nem áll rendelkezésre ilyesféle tények „bizonyitására”. Mindazonáltal elkerülhetetlenül erre a következtetésre kell jutnia mindenkinek, aki sokfelé s nyitott szemmel jár és levonja a konklúziót. Amikor nemrég Bartók 1907-ben írt Portrait No. T. című művének általam való előadása után Clevelandban- a CLEVELAND NEWS elragadtatott bírálatában ezt írta: „Rejtély, hogyan nélkülözhettük eddig ennek a műnek a hallását” — a kritikus ebben a mondatban az egész „problémára” tanint rá. Hason!élképpen az ismert zeneszerző és kritikus. Herbert El well, is a CLEVELAND PLAIN DEALER-ben: „Különösnek tűnik, hogy ilyen sokáig kellett várnunk, hogv hallhassunk egv kompozíciót, mely minőségében bizonyos- hogy Chausson .Poéme’-jével egy sorban áll... ” Hogy Bartók Béla zenéjének megítélése milyen változáson ment át, arra jellemző az a fogadtatás, melyben a kritika Bartók néhány korai müvének bemutatását fogadta. Azt hiszem 1910-ben történt, Budapesten, hogv először hallottam Bartókot. A hangversenyen Frieda Hampel, Bartók és én szerepeltünk. A kisérő egv fiatal muzsikus volt. Reiner Frigyes. íme néhánv idézet a sajtóbeli : A PESTI NAPLÓ ezt irta: ”...Ez a Bartók valóban kiváló muzsikus, amikor Cher pint játszik, saját három darabját bizonyos ideges türelmetlenséggel hallgattuk ; egészséges zenei fülek nem ilyen dolgok meghallgatására vannak teremtve.” A PESTER LLOYD „Bartók Béla úrról” beszélt, aki ,-nagyon tehetséges vezetője anarchista zenei ifjúságunknak.” Egy másik lap így vélekedett: „Bartók úr előadását a közönség tetszéssel fogadta, amikor nem a saját zenéjét játszotta.” Azonban még 1926-ban is történt hasonló eset, itt Amerikában. Mint Reis „Composers, Conductors and Critics” c. könyvében olvashatjuk : „Bartók műveit 1926'ban még kevéssé ismerték ebben az országban, amikor II. Zongora és Hegedű Szonátájának ősbemutatóját rendezt:k. Bartók honfitársát, egy fiatal magyar zongoraművésznőt hívtuk meg, aki kitűnő pianista volt, hogy Albert StoesseHel, a jelentős hegedűművész-komponistával s Bartók nagy tisztelőjével, adja elő a művet. A szonátát a közönség nehezen tudta megérteni és hamarosan nyugtalanság vett erőt a hallgatóságon... Amikor a szonáta befejeződött és a művészek felálltak, a zongorista hirtelen a közönség oldalára ment át s nevetésben tört ki.
