Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1967-09-07 / 36. szám
8 OLDAL HIß ADO Thursday, September 7, 1967 Barlangban töltötték az idei nyarat, akik igazán olcsón akartak nyaralni Az úgynevezett nyaralási szezonnak már kétségkívül vége van. Akadnak még egyesek, akik szeptemberben veszik ki szabadságukat, ezek azonban kivételek, igazán “kései fecskék.” S ebből az alkalomból, a nyaralási szezon vége alkalmából, érdemes megemlékeznünk azokról, akik rendkívül eredetien és ötletesen oldották meg a mindnyájunkat kisértő nyaralási problémát: a pénzt. A nyaralás mindig is jelentős problc'/máj uk volt a fiataloknak, akik általában nem rendelkeznek túlságosan sok pénzzel, ezen a nyáron azonban, különleges problémát okozott a nyaralás, például, azoknak az angol állampolgároknak a számára, akik külföldön akartak nyaralni. Az angol kormány gazdasági szigorító intézkedés következtében ugyanis, egy-egy külföldre utazó angol állampolgár, mindössze 65 angol fontsterlinget, vagyis, 182 dollárnak megfelelő összeget, vihet magával. Ez az összeg pedig, semmiesetre sem elegendő egy kényelmes külföldi nyaralásra. Az angolok egyrésze azonban — különösen, a vállalkozó kedvű fiatalság — rendkívül ötletesen és eredetien oldotta meg a külföldi nyaralás kérdését. Az angol fiatalok elmentek Kréta Szigetének déli partjaira, Matala közelébe, ahol számos barlang található és ezekben a barlangokban töltötték a nyarat. A vállalkozó kedvű angolokhoz csatlakoztak szintén kispénzű franciák és osztrákok, valamint kalandostermészetü amerikaiak is. Ezek az ősi, matalai barlangok, közvetlenül a Földközi Tenger partján vannak és a tengerpart maga nagyszerű strandként szolgálhat. A történészek megállapítása szerint, ezeket a barlangokat még a neolithikus korban vájták és a barlangoknak azóta, különböző korszakokban, különböző lakóik voltak, többek között, kalózok és leprások is laktak az ősi, matalai barlangokban. A matalai barlangok lakói az idei nyáron, angolok, osztrákok, franciák és amerikaiak, hálózsákokkal, kézikezelésü \ spiritusz-főzővei és olyan plasztik zsákokkal jelentek meg, amelyekben hagyma s különböző zöldség és gyümölcsféle raktározható el. Ezek a kalandvágyó és általában kispénzű külföldiek, napközben, a tengerpartron strandoltak és szórakozásképpen, a tengerpart közelében levő Aranyhal Kávézóban szopogattak limonádét, amelynek ára mindössze 4.5 cent poll arankint. Amikor az este leszállt, ezek a különös strandolok visszavonultak barlang-lakásaikba, amennyiben azonban a legyek túlságosan szemtelenné váltak, egyszerűen kifeküdtek a sziklákra és azokon elnyúlva aludtak, miközben alvásukhoz a tenger mormolása szolgáltatta az ingyenes altatódalt. A barlanglakások között vannak olyanok, amelyek “kényelmesebbek” és vannak olyanok, amelyek “kevésbbé kényelmesek”. Mindez, természetesen, csupán viszonylagos értékelés. Szerencse dolga volt, hogy kinek milyen barlanglakás jutott. Egy francia tanító például, akinek keresztneve Jean (ä családnévvel a barlanglakok társadalmában senki sem törődik), az egész nyarat egy “kétszobás” barlanglakásban töltötte és még most is ott lakik. Az egyik “barlangszobában”, a barlang egyik régi lakója, alighanem egy római, öt különböző kőágyat faragott ki. A faragást végző barlanglakó valóban a kényelmet szerető ember lehetett, mert még arra is ügyelt, hogy a kő-ágyak, fejtől lefelé, a láb irányában, egy kicsit lejtősek legyenek. Jean a közelből jókora halom száraz almot gyűjtött össze, azt használja a kő-ágy “lepedőjéül”, éjszakára pedig, a hűvös szellő ellen, hálózsákjába burkolódzik. Az egyik ágy alsó üregét konyhául használja, ebben az üregben rak tüzet és igy főzi meg a mindennapi egyszerű élelmet, amely nagyon gyakra nem más, mint zöldbab, vagy zöldborsó. Nem mindenki olyan szerencsés azonban barlang-lakásával, mint Jean. Két angol lány, Barbara és Margaret, például, körülbelül 30 láb magasságnyira Jean“ fényűző lakása” felett, mindössze egyetlen odúból álló, rendkívül szűk barlangot talált magának lakhelyül, amelynek még az a hátránya is megvan, hogy — lejtős. — Mindenképpen ide kellett azonban jönnünk nyaralni, mert Angliából, a kormány rendelkezése értelmén, alig lehetheoa lóüzéóőö ben, alig lehet pénzt kihozni — mondotta Barbara — Valaki megmondhatná egyszer Harold Wilsonnak, hogy intézkedéseivel barlanglakokká »illesztette le az angol polgárokat. Nem akarok azonban panaszkodni; az igazság az, hogy minden valóban szép itt és romantikus, minden békés és végezetül, mindenekelőtt, bőségesen találunk vizet a fürdésre és bőségesen kapunk, ingyen, napsugarat. Matalaban a napi élelmezést IRif lehet oldani 10 drachmából, vagyis, körülbelül 30 centnek megfelelő öszszegből. Vannak azonban, akik ennél jóval drágában élnek. Az egyik barlang lakója, egy Arthur Roberts nevű, chicagói egyetemi hallgató, ezeket mondotta a barlanglakokat meglátogató újságíróknak: — Én magam nem járok a piacra, hogy zöldséget és gyümölcsöt vegyek és azt itthon, a barlangban elkészítsem, amint azt a legtöbb barlanglokó teszi. Én imádom a görög ételeket és ezért majdnem minden nap elmegyek valamelyik malatai kisvendéglőbe és ott eszem. — Ilyen módon az én napi élelmezésem, sokkal többe kerül, mint a szerényebb barlanglakoké. Az én élelmezésem, az ő napi 30 centjükkel BUDAPEST. — A művészeti hetek rendezése a magyar fővárosban nem uj, hanem már szinte hagyományosnak nevezhető. Az idei művészeti hetek mégis valami újat jelentenek, újat ígérnek: minden eddiginél pazarabb, változatosabb programot, kiszélesített nemzetköziséget, legmagasabb művészi színvonalat. Szeptember 16-tól 19-ig a Szófiai Nemzeti Operaház társulata vendégszerepei az operaházban. Ma a világ egyik legnagyobb becsben tartott operatársulata a szófiai. A kezdet napján indulnak a művészeti, hetek keretében a budapesti zenei hetek is. A legkiválóbb magyar művészek és együttesek sorában Bartókné Pásztor Ditta is közreműködik. Október 24-én az Egyesült Nemzetek ENSZ születésnapján, világ körkapcsolásban New York és Genf egyegy jeles hangversenyével együtt a Zeneakadémia koncertjét is látják, hallják majd a világ televíziónézői (Ferencsik János vezényletével Bárellentétben, általában napi 2 dollárba kerül. Ez az oka ennek, hogy engem általában igy emlegetnek a többi bar langlakók: — Az a gazdag amerikai. A barlanglakó diákok fél nek attól, hogy — akik még ott laknak — azokat rövidé sen kilakoltatják és a jövő nyáron már nem lehet majd a malatai barlangokban nya ralni. A helyzet ugyanis az, hogy a malatai barlangok körül még mindig találnak kopo nyákat és csontváz-maradványokat és a görög régészek engedélyt kértek a görög kormánytól arra, hogy a malatai barlangokat feltárhassák. Amennyiben az engedélyt megkapják — ami majdnem bizonyos — a külföldi barlanglakok, a jövő nyáron, uj barlangokat keresnek maguknak s kérdés, hogy találnak-e majd. tók Cantata profánáját és Kodály Galántai táncok cimü alkotását). Ä zenei hetek nagy érdeklődéssel várt eseménye a Zeneakadémia uj orgonájának megszólalása két koncerten, Pécsi Sebestyén és Margittai Sándor hangversenyén. Néhány kimagasló külföldi vendég; Msztyiszlav Rosztropovics a gordonka, Isaac Stern a hegedű, Zara Doluhanova a daléneklés legnagyobbjainak egyike. Vendégszereplésre eljön a lipcsei Gewandhaus Zenekar, a Janácek vonósnégyes, Marie-José Billard és Julien Azais francia, Alfred Brendel osztrák zongoraművész és sokan mások. A zenei hetek keretében tartják meg Vándor Sándor kórusfesztivál záróhangversenyét, amelyre máris harminc jeles magyar műkedvelő énekkar jelentkezett. Bartók és Kodály müvei mellett az uj magyar zene több jelentős szerzője müvének bemutatója hangzik el. Október 24 és 30 között kerül sor az orosz és szovjet Művészeti Hetek Budapesten Ez lesz a Holdra induló Apollo-ürpilóták uj öltözete. zene, valamint az üzbég kultúra hetére. A művészeti hetek színházi műsorából kiemelést érdemel néhány bemutató: Budapest most nyíló két uj színháza közül a Mikroszkóp Színház nyitó darabja: “Érem a színházban”, a Pesti Színházé (a Vígszínház kamaraszinháza) Weingarten “A nyár”. Ugyanitt néhány nap múlva újabb bemutató, Gogol; “Az őrült naplója”. A Vidám Színpad “Álom az államban” című bemutatója, Osztrovszkij “Viharja”, a Thália Színházban és magyar bemutató a Thália Stúdióban. Molnár Ferenc “Szinház”-a a Madách Kamarasziházban, ‘Ifjúsági beat-kabaré’, a Vidám Színpadon, Budapest költészete az Irodalmi Színpadon, Svarc: “A sárkány’.’ a Bábszínházban, Madách “Mózese” a Nemzeti Színházban. Nagyon szép és érdekes kiállítások és előadások lesznek a művészeti hetek keretében : “A modern francia piktura mestereinek rajzai”, a Műcsarnokban, Szabó Lőrinc emlékkiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Uitz Béla alkotásai a Nemzeti Galériában, üzbég népi és iparművészeti alkotások az Iparművészeti Múzeumban, “Budapesti művészeti kollégium” címen Bartókról, Kodályról, a korszerű színházról, Medgyessy Ferencről hangzanak el előadások. Ünnepi magyar filmbemutatók járulnak hozzá a művészeti hetek eseményeihez. YEMEN A TERV ELLEN KHARTOUM, Szudán — Abdullah AI Sallal, a yemeni köztársaság elnöke, visszautasitotta azt a közös egyiptomi-saudi arábia tervet, amelynek következtében végétért volna az öt év óta tartó yemeni polgárháború. Amerikaiak Ho érdekében? HANOI, Északvietnam — ígérem, hogy az amerikai négerek támogatni fogják Ho Chi Minht, Johnson elnök ellenében — mondotta itt jártakor Stokely Carmichel, amerikai négervezető. TÁMADÁS A US KÖVETSÉG ELLEN TOKIO — Egy japán fiatalember gazolinnal telt palackot dobott az amerikai nagykövetség épületére. Két autó megrongálódott, sebesülés nem történt, a fiatalember elmenekült. Az átkozott Katinszki végrendelet Irta: GONDOS SÁNDOR Mintha meghallotta volna a szót az éles fülü Katinszki, megszakította a főerdész lassú mormogását: — Az ám, la! Holmi aprópénzre magamnak is szükségem van, merthogy a mulatság bizonyára kártyával végződik . . . — Aprópénzre? Tűnődött Matolcsy. — Egyelőre száz forintnál nem kell több. — Vetette oda könnyedén Katinszki. Az öreg ur lassan felkecmergett kényelmes ültéből, erősen rázta fejét, miközben a lakás ajtaja felé indult: — Megyek már, öcsém, megyek. Azt a lovagi mivoltodat! Ha soká maradok itt, attól félek, hogy még az arany zsebórám is a te zsebedbe vándorol át. Valami eszébe juthatott, mert érezhető aggodalommal sóhajtott fel: — Teremt: Úristen, mit szól maöd mindezekhez az aszszony? Szerencsére Matolcsy Gábornét sokkal gyorsabb járású, asszonyi ésszel áldotta meg a jóságos természet. Fel is pattant nyomban: — Elment a sütnivalód egészen, te ember? Mit morogsz? Nem látod, hogy ezt a derék, helyrevaló ifjút egyenesen a sors keze küldte ide hozzánk éppen akkor, mikor legnagyobb szükségünk volt rá? Neked zihál a melled, ha dombra mászol és annak tetejébe nincs nekünk két kiszasszonynak nevelt, férjhezadandó leányunk, akik jóra való és hozzájuk illő fiatal urak hiányában itt senyvédhetnek örökös pártában? Miért takarékoskodtunk mi? Kinek gyűjtöttünk hozományt? No, hallod Matolcsy, éppen csak annyit mondok neked, rajtad is meglátszik, hogy csak férfi vagy. Ezzel nem is vesződött tovább a jámbor emberrel, akinek csupán férfihoz illő esze volt, hanem pergő nyelvvel, százfelé osztogatta a parancsokat. — Mari te, szaladj a csűrbe, csirkét-kacsát vágj a fiataljából húsz vendégre. Ha többet vágsz, marad holnapra hidegen. Julis te ne tátsd a szádat, hanem gyúrj hamar rétesnek való tésztát. Andris, te léhütő, miért támasztod az ajtófélfát? Nem dűl az ki. Fuss a kamrába, hozz vaddisznó sonkát, kettőt. Ahhoz nyers tormát reszoij. Van bőven a kert végében, de előbb mosd meg, mielőtt reszeled és a héját vágd le. Te meg ember, — ez a főerdésznek szólt, — borokról gondoskodj. A java sikárlóiból adj. A palackosból. Ne feledd a rácürmöst se, hogy lányaid is belekóstolhassanak a pohárba. Az nem száll fejükbe, csak éppen kipirulnak tőle, ami jó áll majd nekik. Ezerfelé kapkodott volna, a befőttekre, üvegbe savanyított paprikára, meg ugorkára még nem is gondolt, mert közben eszébe jutott a legfontosabb teendő. Bekiáltott a belső szobák felé harsányan: — Erzsiké! Katóka! Szivárvány szállt az égre. Öltözzetek hamar. Fiatal ember jött a házhoz. Erdészsegédet kaptunk. Úgy készüljetek, hogy rajtatok múlik, itt marad-e a mi házunkban? Szinte fenekestül fordul fel a ház a nagy készülődésben. Dolga volt ott mindenkinek, csak éppen az a huncut Katinszki terpeszkedett a karosszkben a verandán és fitymálva kóstolgatta a közelébet tett borocskát. — No, nem mondom, kvaterkánzi megjárja ez a máslás, de pecsenye mellé, főleg ha zsiros, nehezebb bort szeretnék. Szólott volna talán egyebet is, de nem fejezhette be mondókáját, mert a lakásba vezető ajtón keresztül éppen akkor vonult ki a verendára Matolcsyné, akit a korszak erkölcseinek megfelelően kéz-kézbe fogva követett a ház két virágszála. Kipirult arcú, lesütött szempillák alól kandikáló, bájos két leány, akik azonban már alaposan értették azt a mesterséget, hogy a hosszú szempillák alól mindent lássanak, kíváncsiskodjanak és némán birálgassanak. Katinszky Kázmér ekkor mutatta meg, hogy milyen fából faragták. Párduc szökése nem lehetett rugonyosabb, amint ültéből felpattan és miközben hódolatteljes tisztelettel hajolt meg, fogai közül a meglepetés szisszenése hangzott. Az a sajátságos szisszenés, amely oly sokat sejtett és anyai fűiteknek oly kedvesen Ígérő. A selyma Katinszkiban volt annyi arcátlanság, hogy duzzogó rosszalással fakadjon főnökére, a főerdészre: Kánai menyegző ez, Gábor bátyám, hogy a javát a végére tartogatod? Ha tudtam volna, hogy a magamfajta szegény ördög elől zár alatt tartogatod a három kisasszonykát. Már ahhoz is volt mersze, hogy egyszerűen letegezze főnökét. Tudta jól a zsivány, hogy a három leányra tett faragatlan bókkal a legfelsőbb hatalom védőszárnyai alá helyezkedik a ház gazdájával szemben. Matolcsyné szemmelláthatólag elégedett mosollyal nyújtotta feléje kezét. Annyi bizonyos, hogy a főerdészné se volt utolsó menyecske, még viruló leányainak oldala mellett sem. Érett, de kívánatos szépség. — Menjen már, maga hóbortos. Hiszen láthatja, hogy leányok csak ketten vannak. Az enyémek . Katinszki magasra húzta szemöldökeit, mint akit meglepetés ért: — De asszonyom . . . — No, ne kezdje újra. Jöjjön, hadd mutassam be a gyerekeknek. Erzsiké, Katóka, ez a széltoló a mi legújabb családtagunk . . . Látszott habozásán, hogy az erdészsegéd nevét keresi, mire Katinszki katonásan csapta össze bokáit, mélyen meghajolt és hangosan szavalta: — Lovag prichodovszki Katinsztki Kázmér. És sietve tette hozzá: — De a barátaim csak Kazi néven szólongatnak. — Kazi! Nevetett Katóka, akinek olyan volt a hangja mintha harangvirágok csendültek volna össze a hajnal első sugarára. — Kazi! Pvebegte Erzsiké, aki mindig olyan szelíden komoly volt, mintha a templomban állana Keresztelő Szent János szobra előtt, akit védőszentjének választott. A jégpáncél sikeres áttörése után Katinszkiból úgy dőlt a szó, mint a tavaszi áradat vize, mikor a gátat átszakitotta. — Ha sejtettem volna, hogy mit találok itt, dehogyis hívtam volna versenytársakat a házhoz. Nem én! Soha én! Felemelte ökölbe szorított kezét, mintha valakit fenyegetne vele: — De azok a zsiványok nem szóltak! Árva szót se szóltak! Még inkább ugrattak, hogy uccu neki, rohanj fejestül a házba. Miért öltöznél fel tisztességes bemutatkozásra? Jól vagy te úgyis, gyűrötten, porosán, ahogy vagy. Megfér azon a vackon, amin az öreg medve. Megrázta öklét újra haragosan: — A zsiványok! A latrok! De meghigyje, asszonyom, nem szárad ez büntetlenül rajtam. Háromszor veri ezt Ludas Matyi vissza. Sohase lássam Prichodovskát, ha meg nem fizetek érte, meg én, ha addig élek. Elborult az arca, mint akinek valami kellemetlen gondolat jut eszébe. — És amellett önnek is mennyi temérdek munkát csináltam ezzel az én szeleburdiságommal. Idecsőditem a sok vendéget hívatlanul, jogtalanul . . . (Folytatjuk)
