Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-17 / 33. szám

t r.üí'sdav, August. 17. . i.:»a,

ti l it a D O

Mrs. Lady Bird Johnson vigyáz az unokára a Fehér Házban, mig a szülők, Pat és Luci Nugent nyara ló útjukon vannak, New Yorkban és a Bahama Szi-geteken.

WASHINGTONI LEVÉL

írja: SPECTATOR

A pénzügyminisztériumban rájöttek egy ravaszságra, amellyel az üzleti vállalatok kijátsszák az adóhivatalt és veszteségből nyereséget esi* »álnak. Az üzleti veszteségek után járó adóvisszatéritésről van szó. A vállalatok kimutatnak veszteségeket és ezeknek mértéke szerint utólag a befizetett jövedelmi adóból viszszatéritést kapnak. A veszteségek bejelentésére három év van engedélyezve és — itt történik aztán sok visszaélés: a vállalatok várnak úgyszólván az utolsó percig a veszteségek bejelentésével és ily módon nemcsak a visszatérítési öszszegeket kapják, hanem ráadásul G százalékos kamatot is. Ezek a kamatok évente sokmillió dollár károsodást jelentenek a kincstárnak, mint a General Accounting Office (a legfelsőbb számvevőszék) most tudomására hozta a kongresszusnak. A számvevőszék olyan törvényt javasol, amely visszamenőleges kamatokat kizár. A múlt évben az adóhivatalok 28 millió dollár késedelmi adóval voltak kénytelenek megtoldani a visszatérítéseket, mert sok vállalat szándékos késedelemmel jelentette be a veszteségeket.

Mindez csak üzleti visszatérítésekre vonatkozik, nem általában az adófizető lakosságnak esetleg járó visszatérítésekre. Az általános szabály az, hogy április 15 után 45 napig az adóhivatal kamatok nélkül téríti vissza az adótöbbletet.

* * *

A NASA űrhajózási központ újabban komoly viccelődés célpontja lett. A japánokról tudjuk, különösen az idősebbek tudják, hogy kitűnő utánzók. Úgy lett Japán Ázsia vezető ipari országa, hogy megvásároltak amerikai és más nyugati ipari termékeket, például lokomotivokat, és annak pontos mását készítették el, Made in Japan. Újabban a japán ipar annyira fejlődött, hogy felveszi a versenyt akármelyik fejlett nyugati országgal, Amerikával is. Elég emlékeztetni a japán fotokamerá'kra, elektronikus készülékekre, amelyeknek egyik ^-másika tökéletesebb, precízebb a mintaképnél. Nos, hogy jön ehhez NASA és az amerikai Hold-repülési program? Azt javasolják a tréfacsinálck, hogy Amerika adja a japánoknak albérletbe az űrhajózási programmot, náluk kevesebb órabéit és fringet kell fizetni a munkásoknak, ők olcsóbban eljuttatják' az első amerikaiakat a Holdra . . .

* * *

Johnson elnök a U. S. Army csapatait küldte Detroitija a lázadó négerek megfékezésére. Ez a: rendelkezése olyan törvényen alapul, amelyet George Washington elnök idejében hozott a kongresszus — 1795-ben. Title 10 of the U. S. Code, amely ezt a rendelkezést tartalmazza, úgy szól, hogy ha bármely államben felkelés tör ki a kormány ellen, az elnök szövetségi katonaságot Küldhet ki a lázadás leverésére, ha ezt az állami törvényhozó testület vagy az állam Kormányzója kéri. Ez esetben a segítséget George Romney michigani kormányzó kérte.

* * *

Johnson elnökön kívül csak nagyon kevesen olvashatnak

egy könyvet, amely most jelent meg “zárt piacon”. Ennek a cime Fekete Könyv, terjedelme 87 oldal, irta és kiadta Izráel kormánya. Ebben a fekete könyvben az izráel i kormány fekete betűkkel fehér papíron bizonyítja a tényt, hogy az arab—izraeli háború kitöréséért a fő felelősség a szovjet kormányt terheli. Jzovjet diplomáciai jegyzékek, orosz lapokban megjelent cikkek, orosz és arab rádió, arab írások és szónoklatok — mind erről tanúskodnak.

A szovjet kormány óvatosan kerülte az arab kormányok hangosan hirdetett célkitűzéseinek említését: hogy a cél Izráel népének kiirtása. Ehelyett a szovjet fújta a tüzet, izgatott az úgynevezett imperialisták, ujgyarmatositók, reakciósok, olaj monopolisták ellen és támadásait minden esetben Izraellel hozta közvetlen vonatkozásba, ezel demonstrálva, hogy a szovjet az arabok barátja és az arabok számíthatnak a szovjet segítségére. Ez bátorította fel Nasser egyiptomi diktátort az Akaba-öböl blokádjára, ami a háború kirobbantó oka volt.

Hová tűnt a pingvin-tojás?

PORTLAND, Ore. — Az Associated Press nevű hírügynökség ittLni levelezője jelentette:

Az itteni városi állatkertnek meglehetősen különös problémája van. A problémát az AP riportere előtt, a következőkben vázolta Jack Marks, a városi állatkert igazgatója:

— A közelmúltban, az egyik pingvin mellől — rejtélyes és titokzatos módon — eltűnt egy pingvin-tojás.

— A tojás körülbelül háromszor akkora, mint egy átlagos méretű tyúktojás, a pingvin-tojás héjjá azonban zöldszinü.

— Teljesen érthetetlen, hogy ki lophatta el a pingvin tojást? A tojásra annál inkább is szükségünk lenne, mert nagyon ritkán történik meg, hogy az állatkerti rabságban tartott pingvinek tojnak, tehát mindenképpen szükségünk van a ritka pingvin-iszaporulatra.

— Nem hiszem, hogy bárki is enne Amerikában pingvin tojást. Lehetséges, hogy a nőstény pingvin maga megette tojását, ez azonban csak a legritkább esetben történik meg.

— Kérem a tolvajt: pingvin szaporulatunk érdekében, hozza vissza a pingvin-tojást!

A kubai vivócsapat semmibe sem veszi a szertartásokat, amikor az Egyesült Államok vivócsapatát a Pan American Games keretében, Winnipeg, Kanadában kitüntetik az aranyéremmel.

ANGYALOK KALANDJAI

Imre barátomnál, a községi római katolikus pap szobájában ülök. A falon a mostani és a megelőző pápa nagyitott képe, a sarokban televizió, velem szemben az asztalnál ül egy sárga kabátos ember. Most mutatkozott be nekem.

— Milyen szép, hogy maguk igy megértik egymást, bezzeg az én szülőfalumban, hogy gyilkolta egymást a katolikus meg a református pap! — Ránk mosolyog s megdicsér minket:

— Milyen kedves, helyes emberek is maguk. Bezzeg arra mifelénk a Tiszántúlon furcsa papok vannak: mind behódoltak s úgy prédikálnak, mintha a Népszabadságból olvasnák.

Csóválja a fejét, úgy látszik, ez az ember szakértő egyházi dolgokban. De mindjárt kiábrándit:

— Én ugyan párttag vagyok, de azért hiszek, mert valamiben hinni kell, ugyabár. Azért vagyok most is itt a plébános urnái párttag és református létemre, hogy a lányom esküvőjét bejelentsem karácsonyra! A vőlegénye KISZ-titkár Debrecenben, s ide jönnek esküdni. Tetszik tudni hogy van, ugyebár? — kacsint egyet sokatmondóan, majd a plébánoshoz fordul:

— Jó meleg van itt!

— Meleg bizony, olajjal fütök, csak hát elég drága mulatság!

— Sose tessék bánkódni! Én egy éve lakom itt Érden, s Pesten dolgozom az Olaj trösztnél, olajtechnikus vagyok ugyanis. Nekünk pedig 1 forint 23-ért adják az olajat, kedvezményesen. Ha szüksége van rá a plébános urnák, csak tessék szólni.

Imre barátom szeme felcsillan. Rágondol a sok magányos ttéli estére meg mint takarékos ember arra, hogy az olajat nem adják ingyen. Nocsak, ez egy jóakaratu ember.

— Hót ha valóban tisztességes utón s olcsóbban kaphatom, miért ne, köszönöm a segítségét — mondja szerényen, de mégis látható örömmel.

•— Kifizessem most?

— Ha most kifizeti a plébános ur, akkor holnap reggel áttolok kétszáz litert, van éppen otthon.

Imre barátom veszi a pénztárcáját s máris leszámol Nagy Géza olajtechnikusnak kétszázötven forintot.

Géza bácsi felém fordul:

— Aztán kedves lelkész ur, szombat este feleségemmel önnél is tiszteletemet teszem. Mert noha párttag vagyok, de a hitet, azt azért tartom ám!

Ezzel kezet fogunk, s csak amikor kimegy, szólal meg bennem egy titkos hang, amit hatodik érzéknek nevezhetnék:

— Itt valami nem stimmel! — S már mondom is Imrének:-— Te, Imre, ismered ezt az embert? Mi? Hogy most láttad először? Mit mondott, hogy hol lakik? Petőfi utca 9? Hm. Nézd csak, nekem, mig kint voltál, azt diktálta be — felvettem ugyanis az uj egyháztagok közé —, hogy Kossuth utca 9. Mit szólsz ehhez?

Imre ideges lesz. Már csak azért is, mert eszébe jut, hogy Géza bácsi neki lakástechnikuskérit mutatkozott be.

— Gyere, ezen nyomban menjünk, s nézzük meg, valóban meiylk utcában lakik.

Kint botorkálunk az esti sötétben. Sár, sár és sár. Na végre! Kossuth utca 9. A kapu csak riglivel zárva, mint a betörők, kinyitjuk, s az ajtón zörgünk.

Almos és ijedt női hang:

— Kik maguk és mit akarnak?

— Egy református meg egy katolikus pap, s Nagy Gézát kérésük.

Egy darabig gyanús csend, szinte halljuk, ahogy

Az Egyesült Államok légierejének uj AIM-4D levegőből levegőbe vivő rakétája. A rakétákat az F-4 Phantom gépek fogják használni

i. QLDAJj

az asszony bent csóválja a fejét.

A csend azt is elárulja, hogy nem hiszi, amit mondunk. Hogy is jönne az ő tisztes ajtaja elé este kilenckor vaksötétben két pap! A válasz, amit kapunk, tömör:

— Menjenek a fraancba! — igy elnyújtva.

— De lakik itt Nagy Géza?

— Még a környéken se, de menjenek innen, mert sikitok!

Na még csak ez kell nekünk, két tisztes papnak, hogy az asszony sikítson! Igyekszünk szaporán kifelé.

Irány a Petőfi utca, ahol üres, beépítetlen telek a 9. szám.

— No, komám, irány a rendőrség! Te menj az őrsre, én megyek a vasúthoz, az utolsó buszhoz és a kocsmába. Ha sietünk, még elkapjuk! Egy óra előnye sincs!

S igy változunk át mindketten Angyallá — paphoz illően, ha nem is mennybélivé, hanem Simon Templar nyomdokain haladva. A gimnázium előtt karámszerü akadály előttünk, beszakadt az ut. Jó méteres kerítés, kőből. Ugrok fel rá, hiába, sietni kell. Imre megszólal, reverendája suhog a kőkerítés tetején, de nemcsak suhog, itt-ott, hallom, szakad is. Sebaj!

A kocsmában vagyok már. Keresem az emberünket. Pár kapatos atyafi meghökkenve konstatálja, hogy a sarki “Sanghájban” vagyok. Ez igen!

— Tisztelendő ur, látom, nem vet meg minket. Este tiz és maga is itt van. Jöjjön, fizetek egy kupicát. Nézzétek, ez itt a mi papunk.

Ijedten menekülök a viszonylagos értékű népszerűség elől.

Érd-Alsó vasúti állomáson koromsötét. Egy kicsit beljebb megyek, előre a sínek mentén. Hallom, hogy a pádról két személy felugrik, előresiet, majd megáll. Megyek utáunk, s lassan öklömbe szorítom a kapukulcsot. Újra felugranak, s előre sietnek. Nagyot ugrok, utolérem őket. Ezek biztos valami roszban sántikálnak.

Csak egy riadt szerelmespár. Diákok a szomszéd iskolából..

A lényeg az, hogy csak éjfélkor feküdtem le, nyakig sáros lettem, de Nagy Géza olajtechnikus olajra lépett. Imre barátom, bottal ütheted a kétszázötven forintod! •'‘ . ■■

Másnap egész nap nyugalom.'

Este nyolckor éles, rövid csengetés a kapunkon. IVIár papucsban rohanok ki. Imre áll az ajtóban.

A- Gyere, a zsinat szellemére kérlek, gyére. Ott van újra a szobámban, hatszáz forintot kér bútorra, azt mondtam neki, nincs — nem hazudtam, tényleg nincs —, jövök hozzád kölcsönkérni. Most otthagytam egyedül'az öreg házibácsival.

— Menj vissza, s mondd meg neki, hogy azonnal viszem a pénzt.

— Csak nem mondod komolyan?

—r De, csak még^ egyebet is viszek.

Öt perc múlva a gimnáziumból hívom az őrsöt.

— A tegnap esti szélhámos visszatért a tetthelyre, ha el akarják kapni, siessenek a plébániára!

Mire a ház elé érek, már ott is látom a fal mellett a rendőr biciklijét. Benyitok.

Géza bácsi mintha kicsit szomorú lenne. Ugyanis éppen most derül ki, hogy József névre keresztelte és édesanyja. Valamint az, hogy Aporligeten lakik. Valamint az, hogy a 600 forintról várakozás közben már a nyugtát is megírta — előre nem kell inni a medve bőrére! —, a személyi igazolvány száma is más a papíron,^ más az igazolványban.

— Na, gyerünk, az őrsre — mordul rá a húsz év körüli, fiatal rendőr. Egyedül van, de zavartalanul megy ki a sötétbe, jó másfél kilométeres útra, Géza- József barátunkkal.

S mivel Imre rendkivül jámbor ember, még megkérdezi:

— Nem lesz furcsa énnek a szegény Géza bácsinak, hogy most a renőrségen kell aludnia? Vajon kap ott egyáltalán ágyat?

Másnap reggel derült ki, hogy Géza bácsinak mindez nem volt furcsa. Ugyanis nemcsak hogy nem párttag, de eddig tizenegyszer volt büntetve.

Valamint kiderült az is, hogy Angyal ide, Angyal oda, a kétszázötven forintnak se hire, se hamva.

Bánatosan bandukolunk hazafelé, kétszázötven forint mégiscsak pénz. Imre egyszerre csak odaszól hozzám:

— Te, Géza! Mégse vagyunk mi annak a glóriás Angyalnak jó tanítványai.

— Már hogyne volnánk — replikázok —, mikor lefüleltük a jómadarat.

— Igen, igen — igy Imre —, de Angyal sose fordult volna a rendőrséghez.

Németh Géza

református lelkész, Érd, Magyarország