Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

Thursday.. August 10. 1967 KIRAPU 1. OLDAL ' Drágább biztosítás lasz az ára a négerek rombolásainak NEW YORK A biztosí­tási intézetek körében bizo­nyosra veszik, hogy a nége­rek pusztításai, gyújtogatá­sainak következményekép­pen a biztositási dijak az egész vonalon emelkedni fog­nak. Nemcsak azokban a vá­rosokban lesz drágább a biz­tosítás, amelyekben nagy volt a kár, hanem oly helye­ken is, ahol nem volt néger garázdálkodás, oly helyeken is, ahol egy néger sem él. Ez azért van igy, mert a biztosí­tási üzlet állami ellenőrzés alatt áll, a biztositási dijakat ez az állami hivatal hagyja jóvá — az egész állam terüle­tére. Battle Creek, Mich.-ben a biztosítás ára éppen úgy emelkedni fog, mint Detroit­­ban, ahol a borzalmas néger battle folyt napokon át. Ez azonban nem jelenti a biztositási dijak egyenlőségét az állam minden részében. Mint normális körülmények közt, most is lesznek eltéré­sek, például a rizió nagysága tekintetében; egyes helyek kárveszélyessége nagyobb, mint másoké. Minden biztositó tekintete most Detroit felé irányul, ahol legnagyobb volt a pusz­títás, a kár. Mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy na­gyon sok üzlet és lakás nem volt biztosítva, úgy hogy a kár, amelyet a város lakos­sága szenvedett, csak nagyon kis részben fog megtérülni. Komplikációkkal is számölni kell. Lehetséges — nagyonis valószínűnek tetszik, hogy biztosító társaságok azt, ami Detroitban (és egyebütt) tör­tént, lázadásnak (inserruc­­tion) fogják minősíteni, és a legtöbb biztosításból oly óik­ból történt károsodás megté­rítése kifejezetten ki van vé­ve. Ilyen vélekedéssel szem­ben azonban rá lehet mutat­ni arra, hogy a losangelesi Watts rombolások után a biz­tosítók kifizettek 38 millió dollár biztosítást. Egyéb eltérések is lesznek. Például egyes városokban az állami törvény nem ismer el kártérítési igényt azon az ala­pon, hogy a város nem része­sítette kellő védelemben a la­kosságot károsodás ellen. Mi­chigan államban igy szól a törvény. Ellenben New Jer­sey államban a városok fele­lősségét törvény írja elő. Detroitban és egyebütt to­vábbi későbbi kár származik a négerlázadásból kifolyólag azért, mert sok biztosítást a biztositó társaságok meg fog­nak szüntetni (cancellation). Ahol négerlázadások ismét­lődnek, a biztositó társaságok nem fognak a jövőben bizto­­sitást vállalni. Ilyesmire már van példa: italboltok rossz városnegyedekben már most sem kaphatnak biztosítást. Ügyvédeknek aratásuk lesz, mert lesz sok jogi két­ség és nehézség. Például: Sok tűzbiztosítás kiterjed a tűz­zel együtt járó lopásokra is. A négerlázadásoknál a lopás együttjárt a gyujtogatássan Ezt sok esetben a biztosítók bétségkivül tagadni fogják, hivatkozva arra, hogy a lopá­sokat a gyújtogatástól külön követték el, más-más időben. Detroitban már jelentke­zett egy biztositó — Kemper Insurance Group — azzal a bejelentéssel, hogy igyekezni fog minden indokolt esetben haladék nélkül a kárigényt elismerni és a kárt megtérite­­ni. * * * NEWARK, N. J. — New Jersey államnak ez a legna­gyobb városa soha többé nem lesz az, ami volt. A néger ne­gyedek nagy része kihalt vá­ros lesz, ghost town. A fel gyújtott, kifosztott üzletek legtöbbje végleg eltűnik, a kis üzletemberek, ha akarnák is, nem tudják újra megnyit­ni üzleteiket. Hiába volt Ti­mothy Still néger vezér intel­me a lázadóikhoz: “Ha ti el­pusztítjátok ezeket az üzlete­ket, hol fogtok kapni kenye­ret és tejet, orvosságot?” Hoz­­zátehette volna: “És hol fog­tok munkát kapni?” A négerlázadás nyomában megalakult elsősegéy-bizott­­ság elnöke mondja: -‘A legna­gyobb vésztők a Central Ward környék néger lakói lesznek. Sokan közülük Iköz­­segélyen élnek és ha elfo­gyott a segély, az ottani kis üzletekben hitelre vásárolhat­tak a következő segély-csek­kig. Most mi lesz. A belvárosi üzletekben készpénzzel kell fizetni.” * * * DETROIT — Semmi kilá­tás sincs arra, hogy minden Ipülítet, minden üzletet, amelyet felgyújtottak, valaha is újra felfognak építeni. Detroit sokáig “foghíjas” vá­ros lesz, mint sok európai vá­ros a világháború után, bombatámadások után. Fog­híjas lesz tiz évig, vagy még tovább. Csodálatos véletlennek tudható be, hogy éppen Det­roit legértékesebb ingatlanai sértetlenek maradtak: nem voltak tüzek a downtown vá­rosrészben, az irodaépület ne­gyedben a General Motors Building körül és a gyárak ban. A legnagyobb baj az, hogy a kis üzletemberek sok esetben jóvátehetetlen káro­kat szenvedtek, mondják a Greater Detroit Board of Commerce emberei. Ha újra is akarnak kezdeni, nagy aka­dályok tornyosulnak eléjük: bankkölcsönt alig kaphatnak a tűzfészkek tájékain és csak­nem az egész város tűzfészek lett. Tűzbiztosítást alig kap­hatnak, és ilyen biztosítás nélkül nincs hitel, még a Fe­deral Housing Administra­tion is megköveteli a tűzbiz­tosítást. Nem kis baj az, hogy a kárigények elintézése egy évig is eltarthat. Watts emlékeztet: Ott 1965- ben 40 üzletet elpusztítottak a négerek, ezek közül csak hármat nyitottak meg újra, és csak négy uj üzlet nyílt meg abban a városnegyed­ben. Gyűlölte az adósságot LONDON — Albert Boys nyomdász gyűlölte az adóssá­got, soha senkinek egy pen- ja megtenni. nyvel nem tartozott, gyalog járt, hogy pennyket spórol­jon. És a spórolással meggaz­dagodott. És most felbontot­ták a végrendeletét és a roko­nok megrökönyödve olvasták, hogy mindössze ezer font sterlinget kapnak, 16,000 fon­tot Boys a kormánynak ha­gyott, hogy csökkenthesse Anglia 32 billió font állam­­adósságát. Mert ő még az ál­lamadósságot is gyűlölte. FEGYVERES KÉPVISELŐK BRASILIA — Brazília — A brazil képviselőház egyes tagjai javasolták: az izzó vi­tákra való tekintettel, belé­pés előtt, mindegyik brazil képviselő adja oda revolverét a képviselőház fegyveres őr­ségének. A képviselők nagy­része azonban ezt nem akar-St. Cloud, Minn-i otthonába hazatért az asszony, ezt találta ott a tornádó után. Julie Andrews filmsztár gyöngyös ruhában uj szerepére készül. GS0RT0S-ANEKD0TAK Irta: HAJMÁSSY MIKLÓS kezését. Teleki eléje jött: — Köszörűn, hogy eljöttél kedves Gyula. Ne haragudj, hogy idefárasztottalak, de nagy sújt helyezek a véle­ményedre. — Miben lelhetek a szolgála­todra, kegyelmes uram? — Ha megengeded, én rög­tön a dologra térek . . . Annyi mindent hall az ember erről a Németh Antal igazgatóról . . . Mi a te véleményed ennek az embernek a ténykedéséről? — Kérlek kegyelmes uram, röviden . . . zseni! — Na ugye . . . szóval sze­rinted zseni . . . — Határozottan az . . . Ez az ember elérte azt, amit ed­dig senkinek sem sikerült. — No ugye ... És mi az? — Hogy, amikor a legtöbb reflektor ég, akkor van a leg­sötétebb a színpadon. Másnap már nem Németh Antal igazgatta a Nemzeti Színházat. MIÉRT ÉRDEKLI AMERIKÁT A MAJMOK TÁRSADALMI ÉLETE? WASHINGTON. — A kö­zelmúltban rendkívül érdekes és figyelemreméltó beszédet mondott a képviselő-házban diehard L. Roudebush kong­­esszusi képviselő. (R. Ind.) A képviselő felszólalásából az ilábbi részleteket idézzük: — Őszintén bevallom, kép­telen vagyok megfejteni azt a rejtélyt: miért költünk sok­ezer dollárt arra, hogy a Ka­ribi Szigetcsoport táján élő majmok társadalmi életét és szokásait tanulmányozzuk ? — Bizonyos vagyok abban, hogy sok tudóst érdekel, miért viselkednek a majmok úgy, ahogyan éppen viselkednek — kérdésessé teszem azonban azt a körülményt, hogy ezek­nek a tudósoknak az érdeklő­dését az amerikai adófizető polgároknak kell-e finanszí­rozniuk ? —■ A közelmúltban az ad­minisztráció hozzájárult ah­hoz, hogy az adófizető polgá­rok pénzén fenntartott “Na­tional Science Foundation” tu­dósai 13,500 dollárt fordítsa­nak a Karibi Szigetcsoport tá­ján élő majmok társadalmi életének tanulmányozására. — Nem kétséges, hogy az ország költségvetési kereté­ben a 13,500 dollár apró por­szem csupán. Úgy gondolom azonban, az adminisztráció költségvetési tervezetéből sok­millió dollárt lehetne egysze­rűen kihúzni, az efféle célta­lan és haszontalan tételek megsemmisitésével. — Körülbelül hat, vagy en­nél is több amerikai polgár­nak kell egy egész éven ke­resztül dolgoznia ahhoz, hogy a majmok társadalmi életé­nek tanulmányozására 13,500 dollárt fordíthassunk. Ezen­kívül azonban, évi 25 billió dollárba kerül a vietnami há­ború, fejünk felett fenyege­tően lebeg a Johnson-féle adó­emelési javaslat — mi viszont, a majmok társadalmi életét tanulmányozzuk. — Tegyük fel őszintén a kér­dést: milyen következményei lesznek annak, ha nem tud­juk meg, hogy miért viselked­nek a majmok úgy, ahogyan viselkednek ? Meggyőződésem, hogy az amerikai adófizető polgár a legteljesebb nyuga­lomban élhet akkor is, ha ezt soha sem fogja megtudni. — iS végezetül, le akarom szögezni: tudomásom szerint, a Karibi Szigetcsoport táján élő majmok sem kérték az Egyesült Államokat efféle elemzésre — önmaguk felől. Ilyen tükörrel tanítják a pilótákat, hogyan kell repülőgóphordozó hajó fedélzetére leszáilni misszió­juk után. ____ MAO SZELLEMÉBEN ÚSZTAK PEKING A pekingi rá dió kő aöl te: Több, mint fél­millió kínai rendezett “ünne­pi úszást” a Yan-gtse folyó­ban, az elmlékezetes Mao­­uszás évfordulóján, hitet té­ve Mao Tse-t’ung eszméi mel­lett. Csortos Gyulának, többek . között volt egy furcsa szoká- i sa. Nem szeretett mással egy kocsiban utazni. Ezt minden i filmes társaság ismerte és i minden alkalommal, külön ko- 1 csit küldtek érte, ha felvételre : vitték. De volt rá eset, hogy ; a vállalat kényszerhelyzetbe 1 jutott. így volt ez egy alka­lommal, amikor a Mester Film : vállalatnál Tatán forgattunk, < Jómagam is játszottam a i filmben, de autótulajdonos lé- i vén nem tartottam igényt a : produkció kocsijára és igy sa­ját kocsimon mentem a felvé- : telekről a színház esti előadá­sára. Csortos játszotta az egyik főszerepet és aznap este a Nemzetiben is játszott, tehát neki hat órakor legkésőbb el­­kellett indulni Tatáról, hogy félnyolcra bent tegyen a vá­rosban. A Mester Film-nek két kocsi állt rendelkezésére, de az egyik, valami motorhiba miatt üzemen kívül volt. Csor­tos mellett még Pataky Jenő, a Nemzeti fiatal bonvivánja is játszott a'filmben és ugyan­csak, aznap este, a Nemzeti­ben is. Nem volt más lehető­ség. Kiss Miklós, a Mester Film egyik kitűnő tulajdono­sa, odament Csortoshoz: — Kedves Mester . . . Saj­nos a másik kocsink üzemkép­telen tett . . . Kivételképpen engedje meg, hogy az egyszer Pataky Jenő is ezzel a kocsi­val menjen be Pestre. — Kérem ... ha nincs más­képp ... Pataky Jenci beül Csortos mellé a hátsó ülésre. A kocsi elindul . . . Csortos nem do­hányzik. Pataky egyik ciga­rettát a másik után szivja. Nyergesujfaluig nem volt semmi baj. Ahogy a falut el­hagyta az autó, Pataky oda­fordult udvariasan Csortos­hoz: Megengedi Mester, hogy rágyújtsak? — Nem engedem meg! — volt a lakónikus válasz. Pataky elteszi a cigaretta­­tárcát és szó nélkül tovább ül a helyén. Dorognál már kezd a helyzet kibirhatatlan ten­ni .. . — Kedves Mester . . . ha szabad kérdeznem, miért nem engedi meg, hogy rágyújtsak ? ... Én szenvedélyes dohányos vagyok ... — Nézze kérem ... eltekint­ve attól, hogy én nem dohány­zóm, engem a füst zavar . . . Maga rágyújt egy cigarettá­ra. A kocsi egyet zökken . . . Maga megfogódzik az ülés­ben ... A cigaretta hozzáér a nadrágomhoz . . . Maga, azt mondja: “pardon” ... én azt mondom, “kérem” . . . és lyu­kas a nadrágom . . . * * * Csortos nagy Ínyenc volt, . magyarul: imádta a hasát, imádott jól enni. Gyerek ko­rában állítólag sokat éhezett. Gundel városligeti helyiségét kultiválta. Amikor csak tehet­te, ott vacsorázott. Az öreg sváb Golovits volt annak ide­jén a főpincér, aki tudta, is­merte Csortos minden rigolyá­ját. Az asztalon oda volt ké­szítve a hámozott kovászos­­ugorka jég között, megrendel­te előre kedvenc ételét, a tu­­róspalancsintát, odakészitette a behütött üveg “Badacsonyi Kéknyelüt”.Mondom. Csortos nagyigényü vendég volt, de mindig jól fizetett. Golovits ott volt az asztalnál, ahogy Csortos megérkezett és már előre megvolt a terve, hogy mit fog ajánlani neki. — Jó estét, Golivits . . . No, mi jót ad nekem ma este? — Alászolgája, herr Künst­ler . . . Ha szabad valami aján­lani . . . kérem van nekünk ma igen finom rákot . . . elő­ételnek . . . Nagyon tudom ajánlani. — Jó! Küldjön egy szép pél­dányt. — Kérem . . . személyesen fogok kiválasztani ... — és már megy is. Pár pillanat múlva megjele­nik egy pincér két gyönyörűen köritett rákkal. Csortos kive­szi az egyiket és látja, hogy az ollójának az egyik fele hi­ányzik. — Halló pincér . . . Küldje ide a főurat! — Tessék parancsolni, mél­­tóságos ur . . . — Mi ez Golovits . . . En­nek az egyik ollója hiányzik? — Ja kérem. Herr Künstler, tetszik tudni, az úgy van . . hogy ezek a sok rákok benne vannak et naty medencébe .. osztá verekszenek egymással.. Az erősebb az levágja a gyön­gébbnek az olló . . . — Nekem hozzák a győzte­sét! * * * Délután az Andrássy utor szokott sétálni Csortos i gomblyukából lelógó monok lijával és két selyempincsijé vei. Imádta a kutyáit és jog gal, ahogy ő mondta: “Sob; egy ember úgy nem örült ne kém, ha haza jöttem, mint e; a két kutya.” És ebben vai valami igazság . . . Mondom, egyik tavaszi na pon ott sétált Csortos az And rássy utón. Egy, az ő korába,] lévő, jólöltözött, szakállas u siet utána és megszólítja; — Szervusz Gyulám! . . . - Nem ismersz meg! Én vágyói Mészáros Feri . . . együtt jár tunk a Mester utcába.... Nen emlékszel már rám? A ható dik B-ben egymás mellett ül tünk egy évig . . . Csortos éppen tréfás kedvé ben volt. Ránéz: — Én nem jártam semmi féle szakállas gyerekkel isko lába. Mikor Hóman Bálint kul tuszminiszter lemondott é Gróf Teleki Pál tett az uj mi niszter, sok panasz merült fe Németh Antal nemzeti szin házi igazgatója elten. Telek kiváncsi volt az egyes művé , szék véleményére és magáho hivatta Csortos Gyulát eg ■ kis eszmecserére. Titkár i- azonnal jelentette Csortos é. A nagy színészek között örökös volt a vetélkedés és egymás művészetének lebecsü­lése. Például Hegedűs Gyula és Csortos Gyula már tiz éve nem beszéltek, mikor én meg­ismertem őket. Hogy rríi volt a harag oka . . . fogalmam sincs róla. Talán egy róssá vicc, ami a másik tudomásá­ra jutott . . . vagy egy sze­mélyes nézeteltérés . •; . de legtöbbször nő volt a dolog­ban. Az alábbi eset nem volt ilyen súlyos, ez egy tréfa volt inkább, egy “Csortosiáda”, ahogy mondani szoktuk. A Bucsinszky kávéházban volt egy törzsasztal a színé­szek számára. Egy alkalommal bejött Csortos, leült és szo­kása szerint rendelt egy sö­tét kapucinert. Láttam, hogy mondani akar valamit . . . — Mi újság a Nemzetiben? — Nem játszom már egy hónapja . . . Moziba voltam. Tudja . . . nem láttam ezt az utolsó filmünket . . . Valami “Gentry fészek” a címe. Vet­tem egy jegyet, jó előre, mert már á látásom sem a régi . . . Egyszer csak hátul megszólal egy sztentori hang: “Kiss Fe­renc”. “Kiss Ferenc” . . . Meg­fordulok, gondolom . . . most már a moziba is reklamiroz­­zák ezt az urat? Hát ahogy a hang előbbre jön, hallom, hogy azt mondja: “Friss pe­rec” . . . Tudja . . . vannak emberek, akik mindent elértek az életben ... Itt van az ekla­táns példa, Kiss Ferenc. Min­denfelé az ő nevét hallom . . . A Nemzeti Színház játékmes­tere, a Rádió főrendezője, a Szinmüvészeti Akadémia igaz­gatója, a Színész Kamara el­nöke . . . Vajon mit véthe­tett ez az ember, hogy még nem miniszter? CSortost úgy hivtjék a kli­ensei “Budapest első számú Palija”. — Amikor a Vígszín­házban próbált, egy kétfoga­­tu gumiradler állandóan ott állt a színház előtt. A Lipót körúton, a Vígszínházzal szem­ben volt a Schück étterem. Próba, után oda vitette magát a bérkocsival és ezért az utért 20 Koronát adott a kocsis-

Next

/
Thumbnails
Contents