Hiradó, 1967. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-02 / 44. szám

8. OLDAL híradó Thursday, Nov. 2, 198? Vietnami katonák vakációs vigassága ausztráliai bikinis társaságban Francia gazdasági propaganda Délamerikából, Amerika ellen Még mindig nagy befolyással bírnak az ottélő franciák Délvietnamban SYDNEY — A történelem olykor megismétli magát: mint a második világháború idején, úgy most is rövid sza­badságot élvező harcosok pa­radicsoma Ausztrália. Oda küldik pihenésre, szórakozás­ra a vietnami katonák sze­rencsés kiválasztottjait. Egyi­ke a kiválasztottaknak, a ma­­rinerek káplárja, megmondja, hogyan jutott ehhez a kivált­sághoz: “Ausztráliai 30 napi vakációt kaptam, miután ön­ként jelentkeztem hat hónapi továbbszolgálatra Vietnam-A vietnami vendégeket fo­gadó bikins szépségek egyike. ban.” Egy másik vietnami ka­tona Sydneyből, ahová a jet repülőgép hozta, mindjárt to­vábbutazott Melbourne-ba, ahhoz az ausztráliai család­hoz, amellyel az apja a máso­dik világháborúban megbarát­kozott. Nem maradéktalan öröm az amerikai vakációzóknak az ausztráliai vakáció. Basil Ca­­pella, a sydneyi amerikai fő­konzul kihirdette: ausztráliai lányokat feleségül venni ti­los! Miért ez a szigorú tila­lom? Azért, mondja a főkon­zul, mert először is, a kato­nák ausztráliai tartózkodása rövid, és másodszor, azért, mert igy szól a katonai reg­lama. A katonákat mindjárt meg érkezésükkor kioktatják a főbb ausztráliai törvényekről. Ha rosszalkodnak, az ottani helyi hatóságokkal akad ba­juk. A rövid vakációt Sydney és Brisbane nagyvárosokban és Queensland állam Arany­partján töltik, az ausztráliai paradicsomban. Ezeken a he­lyeken polgári bizottságok alakultak az amerikai kato­nák méltó fogadtatására, be fogják őket vezetni ausztrá­liai családokhoz. Az aranyparti Surfers Paradise-ban novem­berben nemzetközi szépség­­verseny lesz: megválasztják és megkoronázzák a legszebb repülőgép utas kisérőhölgyet. A világ minden részé­ből számos légiforgalmi vállalattól több mint 130 hostesst hívnak meg erre a szépségversényre. De már most sincs hiány szépségek­ben; a katonákat minden le­szállás alkalmával bikinis höl­gyek fogják fogadni és kalau­zolni. És fogadni fogja ő két még egy és más. Például az auto­mobil hatjási tilalom. És lesz­nek láthatatlan kísérőik is. Például az amerikai Titkos Szolgálat emberei, akik auszt­ráliai detektivekkel együtt­működésben szimatolni fog­ják a pénzhamisítókat. Titkos jelentések szerint ugyanis több mint negyedmillió dol­lárnyi hamisított amerikai bankjegyek vannak forgalom­ban Sydneyben; a vakációzó katonáikat a hamisítók ellen meg kell védeni. Öngyilkos lett az érzékeny diplomata TOKIO — Világszerte is­meretes, hogy a japánok gyakran olyan áldozatokra — nem egyszer életük feláldo­zására is — képesek, amelyek a nyugati embert meghök­kentik és számára ezek a cselekedetek teljes mérték­ben érthetetlenek. Ennek a különleges japán gondolkodásmódnak, a közel­múltban ismét érdekes példá­ját láthattuk: Egy Mikio Morita nevű, 47 esztendős japán diplomata, a japán kormány nevében, hosszabb ideje tárgyalásokat folytatott itt tartózkodó ame­rikai megbízottakkal, arravo­­natkozóan, hogy az Egyesült Államok miképpen tehetné Japán számára lehetővé egy védelmi jellegű rakétarend­szer kiépítését. Az amerikai megbízottak hajlandók voltak ennek a rakétavédelmi rendszernek a kiépítésére, pusztán azt kí­vánták, hogy a felmerülő költ­ségek 50 százalékát Japán fe­dezze. A japán kormánytól Mikio Morita kapta azt a megbízást, hogy az amerikaiakat a ra­­kétavédelmi rendszer teljes finanszírozására rábírja. Az amerikaiak azonban hajtha­tatlanok maradtak. Mikio Morita ekkor egy ro­bogó vonat alá vetette magát, amely a szó valóságos értel­mében, lefejezte. Búcsúleve­lében ezeket irta a japán mi­niszterelnöknek: — Vigasztalhatatlan va­gyok, hogy nem tudtam ele­get tenni küldetésemnek, ez­ért követtem el öngyilkossá­got. LBI Rusk mellett WASHINGTON — Merő tévedés az, hogy Amerika Délkelet-Ázsiában nem a kí­nai kommunista aggresszió, hanem a “sárga veszély” el­len harcol, faji alapon — mondotta Johnson elnök, Dean Rusk külügyminiszter egyik nemrégiben elhangzott és sokat támadott megjegy­zésére utalva. A szovjet erősít LONDON — Az angol hadi­­tengerészet katonai szakértői­nek értesülése szerint a Szov­jetunió jelentős mértékben emelte nukleáris tengeralatt­járó flottájának létszámát. BUENOS AIRES, Argen­tina. — Mig az Egyesült Ál­lamok mérlegeli milyen arányban és milyen körül­mények között elégítse ki délamerikai államok fegyver­­szállító kívánságait, Párisban ünnepük, hogy Franciaor­szágnak sikerült betörnie La­tin Amerika fegyver piacára. A francia tézis, mely Ar­gentínában és más délameri­kai országokban némi helyes­léssel találkozott a követke­zőképpen .szól: — Francia egyezmények az illető kor­mányokkal, hogy először tan­kokat azután “Mirage” repü­lőgépeket szállítanak, vissza­helyezi Franciaországot a la­tinamerikai piacra. A francia érvelés szerint a Mirage gépek jól megáll­­ták helyüket a közelkeleti há­borúban, az izraeliek kezé­ben és hogy az amerikaiak, akik vonatkodva osztogatták a fegyvergyártás maradékait, most német versennyel szá­molhatnak. A franciák azt az argenti­­nek által részben elfogadott tételt is használják: — Mivel az Egyesült Államok a dél­amerikai fegyverpiacon mo­nopóliumot, azaz egyedárusi­­tást élveztek, az argentinéit azt kapták fegyverben, amit rájuk sóztak. Ennek most már vége és búcsút lehet mondani az amerikai fegy­vereknek. A “francia hadianyag gyár­tó társaság” főnöke már na­pok óta Argentínában tartóz­kodik, hogy megtárgyalja, hogyan gyártsanak az argen­­tinek a franciákkal közösen páncélost, ami által Argenti­na megtarthatja katonai gaz­dasági függetlenségét. Csaknem pontosan össze­esik ezzel a jelentéssel, hogy az “Industrias Kaiser Argen­tina” (az amerikai Kaiser te­lep) átment a francia Renault automobil gyár ellenőrzése és vezetése alá. Ez az utóbbi Kaiser gyár­telep teljesen modern felsze­reléssel bir és az olasz Fiat­al együtt vezetett az autó­gyártásban. Több mint 40,000 autót gyártott az elmúlt év­ben s ennek több mint a fele Renault kocsi volt francia engedély alapján. Az argentin hadsereg, fegy­verkezési politikájában min­denesetre óvatos hangokat üt meg. A kormány kijelentette, hogy továbbra is vásárolni fog fegyvereket idegen orszá­gokból, amennyire azt a költ­ségvetés megengedi, de főleg az “otthoni gyártásra fogja összpontosítani figyelmét.” Mindenesetre gazda sági megfigyelők m e g j e g y z ik, hogy a franciák először egyez­tek meg Argentínával “az ott­honi fegyvergyártást” illető­en és hogy valószínűleg nin­csenek ellene annak, hogy francia fegyverárusitók és propagandisták azt mondják az amerikaiakról, amit ők ma­guk, az argentinek bajosan mondhatnak. így az argentinek és más délamerikai államok kissé le­­tompitották az az ott hangoz­tatott francia propagandát, hogy az ő megjelenésükkel, most már búcsút mondhat­nak amerikai szállításoknak. Legújabb jelentések sze­rint, az amerikai külügymi­nisztérium n y i 1 v ánosságra hozta, hogy rövidesen sza­baddá teszi délamerikai ál­lamok számára, hogy vásárol­ják az amerikai, hangontuli sebességgel haladó F-5 harci j eteket. LÉGI ÚJSÁG LONDON — “Légi újság” — ilyen még sohasem volt. Az újságot mindig, mindeddig pa­píron nyomták. Most először történt, hogy a London Daily Express napilap első oldalát az Early Bird hírközlési mű­hold küldte messzire, Puerto Rico fővárosába, San Jüanba. Ott olvasni lehetett a híreket, amelyek nyomtatásban londo­ni lapban jelentek meg. Az ámokfutó halála LOCK HAVEN, Pa. — Leo Held, aki a közelmúltban, “ámokfutása” alkalmával, hat személyt agyonlőtt, hatot pe­dig megsebesített, belehalt a kórházban sérüléseibe, ame­lyeket elfogatása alkalmával kapott. Ámokfutásának titka tehát örökre megoldatlan ma­rad. SAIGON, Délvietnam. — Ritkán esik arról szó, hogy egész Indokina, melybe bele­tartozott a mostani két Viet­nam, Cambodia és Laos, egy­kor francia gyarmat, illetve később francia befolyás-terü­let volt és hogy a 50 éves francia uralom, nem tűnhe­tett el, csakúgy nyom nélkül. A tény az, hogy ritkán vég­ződött egy gyarmati tapasz­talat olyan keserűséggel, tra­gédiával és általános zűrza­varral, mint mikor a fran­ciák végleg távoztak erről a területről a Dien Bien Phu­­nál elszenvedett döntő vere­ség után. — Azt hittük, hogy min­den “az ebek harmincadj ára került” — mondja egy Dél­vietnamban élő francia, aki végülis maradt a francia ki­vonulás után, hogy teljesen osztozzák Vietnam sorsában. Most 13 évvel később a visszamaradt franciák, ke­mény legényekké váltak, tel­jesen elfelejtették a kétség­­beesést, de több a tapasztala­tuk, semhogy túlságos illú­ziókat tápláljanak. Befolyásuk az országra egyenes, vagy kerülő utón messze túlhaladja számukat. És nem felejtendő el, hogy 50 éves zavartalan francia ura­lom eltörölhetetlen nyomokat és gyökereket vert az ország­ban, melyek csaknem olyan mélyek, mint amilyeneket a kínaiak 1000 éves megszállá­suk alatt értek el. — A helyzet félreérthetet­len -— mondja egy amerikai tisztviselő. — A franciák igen gyakorlati g o n-dolkodásuak. Tudják, hogy most biztonság­ban vannak, haladhatnak sa­ját útjaikon, mert mi itt va­gyunk. Ezért általában támo­gatják az amerikai pozíciót. Egy másik amerikai, aki bi­zalmas lábon áll a Vietnam­ban élő franciákkal a követ­kezőket mondotta: — Amit a franciáktól kapunk, az bírá­lat, mégpedig arranézve, hogy megismételjük az ő hibáikat. Sokszor azt mondják nekünk, hogy jobban tudnák a viet­nami ügyet kezelni. És meg­ismétlik, ha az ő kezükben lett volna a hatalom, ami most amerikai kezekben van, a helyzet sohasem vált volna ilyen rosszá. A franciák jelenleg csen­des és viszonylagosan nyu­godt életet élnek és minden igyekezetük arra irányul, hogy kimaradjanak a reflek­tor-fényből. — Nekünk életfontosságú érdekeink vannak itt — mon­dotta egy francia —- és min­den törekvésünk arra irá­nyul, hogy azokat megvédj ük, amennyire csak lehet. Nagy gazdasági érdekeket kezelünk itt és nem akarunk egyik részről sem támadást. A francia érdekeket a leg­inkább a nagy gumi-ültetvé­nyek és három nagy saigoni bank képviselik. Vannak azonkívül nagyobb számban francia kézen vannak. Négy nyék, továbbá francia kézben van a legnagyobb vietnami sörgyár és szerződési kötele­­zetség alapján ők kezelik a vietnami közüzemeket. A gumi-ültetvények képe­zik a legnagyobb problémát. Az összes nagy ültetvények francia kézen vannak. Ngy évvel ezelőtt a francia gumi ültetvények 320,000 akeren termeltek, ez most leszállt 275,000 akerre és ezt a vesz­teséget a háborúnak tulaj­donítják. Az elvesztett ültet­vények egy része azáltal ke­letkezett, hogy amerikai re­pülőgépek lombtalanitották a területet. Egy hatalmas háborús kár­­számla van készülőben a fran­ciák részéről és senkisem tud­ja, mennyit tesz ki az összeg. A nagy ültetvények maguk kezelésében tartják rekordjai­kat és eddig csak néhány ki­sebb követelés érkezett a dél­vietnami kormányhoz. A délvietnami kormány, a maga részéről, egyelőre nem tesz semmit az ügyben. Fel­tűnés nélkül folytatja az egy­kor francia elmerni iskolák át vételét, de megengedte, hogy 100 francia tanító megmarad­jon az állásában. Azonkívül a legnagyobb polgári kórház Saigonban, a franciáké és azok vezetik azt. Általános a gyanú Délviet­namban, hogy sok francia üz­let adót fizet a Viet Cong­­nak. Ezt a vádat leginkább a gumi ültetvények ellen eme­lik. Ezzel szemben a Viet Congnak nyújtott “adófize­tés” annyira elterjedt Dél­vietnamban, hogy senki sem érzi, hogy a franciák ebben bünösebbek volnának, mint bárki más. — Ismerem a franciákat — mondotta az egyik főtisztvi­selő. — A franciák nem sze­retnek adót fizetni amugy­­sem. De bizonyára nem akar­nak adót fizetni . . . kétszer. És biztos vagyok benne, ahol a kormány egy területet biz­tosított, a franciák leállítják az adófizetést, akárkinek is ''.ették azt. A franciák számáról Dél­vietnamban, nincsen biztos adat. Észak Vietnamból csak­nem teljes számban elűzték őket és ezek egy része visz­­sza maradt Délvietnamban. Francia források szerint körülbelül 20,000 francia van, francia útlevéllel Délviet­namban s ezek legtöbbje Sai­gon, vagy Saigon körül lakik ás dolgozik. Ebből a 20,000-es csoportból azonban, mindössze 3000 szü­letett Franciaországban. S a nagy csoportban számos viet­nami is van, részben vegyes házasságok révén, akik fran­cia útlevéllel bírnak. Félelmes atombomba UNITED NATIONS — Ti­zenkét nemzet — közöttük Amerika és a Szovjetunió — együttes memorandumot in­tézett U Thant, UN főtitkár­hoz. A memorandum leszöge­zi: A világ népeit egyre na­gyobb félelemmel tölti el az atombomba és az atomfegy­verek terjedése. Ez a kép a Marshall University Huntington, W. Va.ban levő évkönyvében, a “Chief Justice”-ben van. Nancy Gandee ugyanis “Miss Chief Justice”. Az évkönyv jól fogy. Országos sorsjátékot javasolnak a szerencsejátéküzérek letörésére NEW YORK — A bűnözés leküzdésére 60 évvel ezelőtt megalakult National Council on Crime and Delinquency, amelynek 19 államban 30,000 gazdasági és társadalmi vezető tagja van, uj elnököt választott és ez — Carl M. Loeb Jr. nagyiparos — nem ilyen al­kalmakkor szokásos semmitmondó beszédet tartott, nem az iránta megnyilvánult bizalmat köszönte meg, hanem olyan javaslatot tett, amely országszerte nagy érdeklődést kelthet, pro és kontra véleményeket pro­vokál. Javaslata úgy szól, hogy az országos kormány­nak kell kezébe vbenni a sorsjátékot, ha eredménye­sen szembe akarunk szállni a szervezett bünbandák­­kal, elsősorban a szerencsejáték üzérekkel. Azért kell a “bukikkal” és a többi üzérkedőkkel kezdeni a har­cot, mert ezek képezik a szervezett bünbandák alap­ját, a szerencsejáték-üzérkedés a szervezett bűnözés financiális alapja. A bünbandák évi profitját legalább 10 billió dollárra becsülik. És, ami a közérdek szem­pontjából ugyancsak fontos, ez az óriási jövedelem nagyrészben adómentes, mert nem vallják be az adó­hivatalnak. Ez a National Council az ország legnagyobb és legrégibb privát szervezete, amely imár évtizedek óta szolgálja a bűnözés elleni harcot: a bűnözés okaival s azok kiküszöbölésével, a bírósági gyakorlattal, a börtönrendszer szükséges reformjával foglalkozik, egyszóval utat-módot keres a társadalomnak a bűnös kái tevés elleni védelmére. A szerencsejátéküzérek garáz lálkodása azért oly nagy társadalmi veszély, mert a bűnös utón meggazdagodott gangsterek beha­tolnak a legitim üzleti világba, birtokba vesznek és saját céljaikra kihasználnak ipari és üzleti vállalato-A 16 éves Susan Marshall kezében tart egy különlegesen neme­sített kukorica csövet, melyet Missouriban termelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents