Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 1. szám
A világtalanul született 1 éves Mark Cavell szemébe contact-lencséket helyezett az orvos, sikerült operáció után Southhampton, Angliában. A svájci bankok - a világ különleges páncélszekrényei és “rejtekhelyei” A svájci bankokat előszeretettel nevezik Európa és az egész világ páncélszekrényének s joggal, mert a külföldi tőke és vagyon hihetetlen mértékben áramlik már évszázadok óta a svájci péziritézetekbe. Nem egy genfi és zürichi bankban — bármily fantasztikusan hangzik is — még a francia forradalom idején “átméntett” arisztokrata vagyonokat kezelnek, de akad ilyen “átmentett” vagyon a napóleoni háborúk, az 1830-as és 1848-as forradalom idejéből, az első világháborúból és pem egy svájci bankban a cári Oroszország arisztokráciájának és bojárjainak az Októberi Forradalom idején kicsempészett vagyonát őrzik, a tulajdonosok és örököseik elvesztek a történelem süllyesztőjében, és azóta nem jelentkeztek. Akadnak azonban ujabbkori “ügyfelek” is, politikusok, bukott diktátorok, elűzött uralkodók, sejkek széles és tarka változatban egészen Peronig, Truj illőig és Baptistáig. A 30-as években a második világháború előtt és alatta is a politikai és a faji üldözöttek vagyona áramlott Svájcba, először Németországból majd később a kelet-európai országokból. Jelentős összegek — készpénz, devizák, ékszerek, értékpapírok — vándoroltak a svájci bankok páncélszekrényeibe, vagy a titkos széfekbe, mert az ország semlegessége gazdasági szilárdsága és a rejtőzés, a titkosság lehetősége vonzotta az embereket, nemcsak a nagy vagyonnal rendelkezőket, hanem a kisebbeket is, akik a háborús vihar utáni időkre akarták menteni a menthetőt. A rejtőzködést biztosították a svájci bankok: rejtjeles, fedőneves, számjeles folyószámlákat nyithattak a rejtőzni vágyók, és csak egykét vezető banktisztviselő tudta, ki bújik meg a fedőnevek és a jelek mögött, ki a számla tulajdonosa. A háború, a gettó, a koncentrációs táborok és gázkamrák elmúltak, de a pusztulás nagy káoszában a svájci bankokhoz vezető szálaik összekuszálódtak, megszakadtak. A tulajdonosok nagy része eltűnt a háború viszontagságai során, vagy elpusztult a koncentrációs táborokban, munkaszolgálatban, gázkamrákban; a svájci bankokba rejtett javainyomukra jutnak — sok eset ben még hozzátartozóik előtt is titkolták, az örökösök sem tudtak róla, a vagyonok kezelői pedig — bankok, biztositó társaságok, közjegyzők, ügyvédek, esetleg magánszemélyek — mélyen hallgattak, annak ellenére, hogy a háború után megszűnt az üldözés és megszűntek azok a kényszerítő körülmények, amelyek az akkori tulajdonost arra késztették, hogy vagyonát ily módon a háború utánra átmentse. A háború után, de különösem az elmúlt évtizedben hivatalos nemzetközi érdekképviseleti szervek, érdekelt magánszemélyek és egyes kormá-I nyok részéről annak érdekében, hogy a törvényes örökösök hozzájuthassanak az őket megillető, de a svájci bankokban ma még rejtőzködő letétekhez, mozgalom indult meg, amelynek során követelték, hogy a svájci bankok hozzák nyilvánosságra a “menekült’' vagyonok eddig nem jelentkezett tulajdonosainak névsorát. 1946-ban a svájci kormány megegyezést kötött az Egyesült Államokkal a Svájcban rejtőzködő német vagyon kiszolgáltatásáról. (Mintegy 60 millió dollárt ki is fizettek az — állítólag — 750 millió dollárt is meghaladó, Svájcban bujkáló német vagyonból.) Nagyon érdekes a svájci kormánynak a megegyezésről szóló s a parlament elé terjesztett jelentésének egyik elvi megállapítása, amely kijelenti, hogy . . a kormány gondoskodik arról, nehogy Svájcot felhasználják orgazdák rablott javakkal űzött manipulációkra és mindent megtesz, hogy a megrabolt tulajdonos esetleg Svájcban meglelt javainak ismét birtokába jusson . . T. R. Fehrenbach amerikai szerző (volt amerikai hírszerző tiszt) “The Swiss Banks”, “A svájci bankok” című könyvében nyíltan megvádolja a svájci pénzintézeteket, hogy nem jelentették be az üldö-s zöttek náluk elhelyezett vagyonát s azokat saját céljaikra használták fel. A rejtjeles, fedő neves, számjeles svájci folyószámlák ügyének hátterében a birhatnámságon kívül még egy másik — politikai — ok is meghúzódik, amelyet az antikommunizmus érveivel akarnak elfogadtatni. A svájci bankárszövetség érvelésének egyik igen figyelemre méltó részlete szerint: “A népjog értelmében nincs gazdátlan vagyon. A tulajdonjogok sohasem évülnek el és ha nem marad vér szerinti örökös, akkor végső fokon az örökség-re az az állam jogosult, amelynek állampolgára volt a külföldi vagyon tulajdonosa.” E megállapításból kiindulva a bankárszövetség arra a következtetésre jutott, hogy a háborúban, koncentrációs táborban vagy gázkamrában elpusztult és örökösök nélkül maradt zsidó tulajdonosok vagyonát Budapestre, Prágába és Varsóba kellene átutalni a kommunista államoknak. Ha a névsort nyilvánosságra hoznák — érvel a svájci bankárszövetség —, miután Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról nagy összegek kerültek a háború előtt Svájcba, az örökösök igényt támasztanának arra és ezeket a vagyonokat át 'kellene utalni a kommunista országokba. Nem jelene ez mást, a szövetség szerint, mint a “kommunisták” erősítését, tehát ké-Los Angelesben egy rendőr és tűzoltók emelték ki egy fémmetsző műhely kéményéből az odaszorul Pate Sargentet. Hogy mit keresett ott, azt a, biróság dönti el. A dollár körutazását vizsgálják az idegenforgalmi szakértők WASHINGTON. - A ke-Az egyiptomi kormány enyhítette korlátozásait és megengedi a hastáncosnőknek, hogy szabadabban mutogassák idomaikat. VILÁGHÁBORÚ A LEPRA ELLEN reskedelmi minisztérium számítása szerint az amerikai turistaforgalom mérlege a szil veszten—újévi évfordulón l,r billió dollár hiányt fog felmutatni. Ennyivel több dollárt vittek magukkal tengerentúlra az amerikai turisták, mint amennyit Európából és mát világrészekből jött látogatói költöttek el Amerikában. 1,9. billió dollár nagy összeg, az átlag-amerikai — amilyen e ■sorok írója és olvasója — e sem tudja képzelni, hogy mennyi ez. De az amerikai nemzetgazdaság nemzetközi financiális mérlegét ez a deficit erőteljesen szorítja lefei lé, és ha .ez elméleti vagy formális tételnek tetszik, lehet ezt egyszerűbben is kifejezni: ez a nemzetközi pénzforgalomban mutatkozó deficit rontja dollárunk értékét. Ez elég baji egymagában, d-ei még nagyobb baj az, hogy ez a hiány növekvőben van, az idei hiány 10 százalékkal nagyobb, mini volt a tavalyi. A baj oka egyszerű: többi amerikai látogat el idegen országokba, mint amennyi külföldi turista jön Amerikába És még valami: az amerika’ turista módosabb, többet költ hét vakációján, többet is kőit mint a német, vagy a francia vagy az, aki avasfüggöny mögötti országból jön azzal a kevés dollárral, amit az ottani kormány rendelkezésére bocsát. A kommunista kormányzat alatt álló országokból jö vő vendég itt csak annyit költhet, amennyit a kormánya megenged (plusz: ami ráadást itt kap családjától), ai amerikai turista ott kint anynyit költ, amennyit akar és tud. Fontos, hogy erre rámutassunk, mert afni jelentéseket a dollár-forgalomról -hivatalos helyről kapunk, az mind figyelmen kívül hagyja a jelen tős tényt, hogy Amerika a világ nagy bevándorló országa Ilyen országból a pénz-kiáramlás természetszerűen felülmúlja a pénzbeáramlást. Amerikában milliókra megy au Európából bevándoroltak és azok másodgenerációs gyermekeinek száma s ezek legtöbbje jobb anyagi viszonyok közt él, mint az óhazában ma radt családtagok, rokonok, ba rátok. Az amerikai magya tok, olaszok, lengyelek dollá ros vendégek odaát és az ottani rokonok legtöbbje — forintosok, lírások, zlotisok — néni is tudja viszonozni a látogatást; ottmaradnak a “könnyű valutáik”, nem változnak át nehezen is változhatnak ál dollárokká. Az idegenforgalmi dollárdeficitnek nagyobb, általáno sabb okát abban látja a turiz mus érdekeltsége (utazás* irodák, légiforgalmi vállalatok, stb.), hogy Amerika elhanyagolja a hírverést, a pro pagandnát. A háború óta el múlt két évtizedben világosan számokkal bizonyíthatóan bevált a propaganda. A legtöbb európai ország egyre növekvő turistaforgalomról számol be egyes kisebb országokban mint Svájc, Ausztria, a turista-dollárok (és márkák( frankok, stb.) a nemzeti jövedelemnek tetemes részét teszik. Ezt a sikert nem kis részben az utazási irodák buzgó erőfeszítéseinek köszönhetik. Amerika ezen a téren viszszamarad Európa mögött s az idegenforgalmi érdekeltség joggal állíthatja, hogy Amerika tanulhat Európától. Ez a megállapítás számokban kifejezve még erőteljesebben igaznak tetszik, hv.e1 mit mondanak a számok: A U. S. Travel Service, amelyet mellesleg megjegyezve, meglehetősen későn, 1961-ben létesített a kongresszus, évi 3 millió dollár költségvetéssel dől gozik a világ sok részében, 80- főnyi személyzettel. Spanyolország, szegény ország, évi IC millió dollárt költ idegenforgalmi propagandára, 28 turista-irodája van külföldön és 170 információs irodája spanyol földön, amely irodák turista “irodalommal” árasztják el a; egész világot, elsősorban természetesen a dollárparadicsomot. A büszke szegénységgel megáldott Írországnak 250 hírverője van. Törökország is több mint kétszerannyit költ propagandára, mint Amerika 877 tisztviselője van az idegenforgalmi szervezetnek. Ezek a számok azonban könnyen megtéveszthetnék aí olvasót. Ezek a hivatalos NEW YORK. — Január 29 a lepra elleni harc napja a világ minden részéhen. Ezt a világnapot 1954-ben Raoul Follerau, a Könyörületessé! Rendjének megalapítója hirdette ki először s azóta ez a nap minden évben minden országban figyelmeztetés arra, hogy a lepra elleni harcban, a tudományos kutatásban és az orvoslásban, még sok a tennivaló és, ami éppen olyan fontos, erről tudniuk kell még millióknak, akik tudatlanságban élnek és szenvednek. A bibliai időkben a leprabetegeket bélpoklo soknak nevezték, rettegve kerülték a nyomorultakat, üldözték, a társadalomból k itaszitották őket, mintha bűnbe esett em berek lennének. Ma már a lepra sok esetben győgyitha. tó és a betegeket kezeléssel és operációval vissza lehet adni családjuknak és a társadalomnak. Tíz millióra becsülik a leprában szenvedők számát a vikély, hanem azért is, mert Amerikának van bőven mutolág minden részében és nagyon szomorú, hogy ezeknek a szerencsétleneknek csak kis hányada részesül a modern orvostudomány és ápolás, gondviselés áldásaiban. Ezekre a szerencsétlenek legszerencsétlenebbjeire hívja fel a világ figyelmét az évenkénti World Day for Leprosy Sufferers. Amerikában négy nagyobb önkéntes intézmény szolgálja a lepra-betegeket. A kutatás és gondozás amerikai központja az országos Közegészségügyi Szolgálat kórháza Cars vilié, Louisianában. A lepra elleni hadjárat világ-vezérkarában egy kiváló magyar orvostudós vezető heiyet foglal el: Dr. Reisz Frigyes newyoiki egyetemi tanár, a bőrgyógyászat világhírű tudósa, a Trópusi Bőrgyógyászat Nemzetközi Szövetségének főtitkára. Reisz profeszszor sok éven át a shangbaji egyetemen tanitott, a bőrgyógyászat tetrén úttörő munkát végzett Kínában, ahol nagyon sokan szenvednek súlyos bőrbetegségekben, leprában is. zenfekvő a végikövetkeztetés: várni kell a nevek nyilvánosságra hozatalával. Hogy ebben a megállapításban nincs egy szemernyi túlzás sem, bizonyltja a svájci bankok elfogultsága, diszkriminációja és gyakorlata. Néhány svájci bankban, a háború alatt elpusztult, magyar tulajdonos által elhelyezett vagyonról tudomást szerzett örökösök követelték igényjogosultságuk bizonyítása mellett az őket megillető örökség kifizetését. Furcsa választ kaptak. Az egyik hagyaték ügyében pl. az örökösöknek irt válaszában a zürichi Schweizerische Kreditanstalt értesíti, “anélkül, hogy megvizsgálta volna, üzleti összeköttetésben álltak-e az örökhagyóval, az ügyben csak Zürichben, személyesen hajlandók tárgyalni. Ezt a gyakorlatot a legfelsőbb svájci szövetségi biróság elvi döntésével összhangban s annak alapján vezették be, mert a biróság döntése kimondja, hogy “egy személynek a vasfüggönyön túli országban tett nyilatkozata nem tekinthető szabad akarata megnyilvánulásának.” A svájci rejtjeles folyószámlák titkait feszegetik már és a világ közvéleménye döngeti a páncélszekrényeket, trezorokat, amelyékben — ez az igazság — egymás mellett fékszik az üldözők rablott és az üldözöttek átmentett vaidegenforgalmi propaganda számjelzői. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az amerikai utazási irodák, légiforgalmi vállalatok, hajótársaságok is milliókat költenek turista-verbuválásra. Például a Pan American Airlines évi, propagandaköltsége 17 millió dollár. Mégis az, hogy a világ leggazdagabb országa hivatalosan csak három millió dollárt költ a turistaforgalom el őmo z d i tására, k i f o gá s olh ató. Nemcsak azért, mert ez az összeg nevetségesen csegatni valója: természeti szépségeivel kevés ország sem veheti fel a versenyt. A januárban összeülő 90. kongresszusnak cselekednie kell, többel kell tenni az idegenforgalomnövelése érdekében, mert ha tovább is egyre több és több dollár megy ki és kevesebb dollár jön be, megtörténhet —- Hubert Humphrey alelnök mondta ezt — megtörténhet, hogy kormányunk meg fogja nehezíteni amerikaiak külföldi utazásait, turista adó bevezetésével vagy más módon. Drágul Miami Beach MIAMI BEACH. - A városi tanács elrendelte az ‘északi nép’ újabb megterhelését a helyi igazgatás költségeinek emelése végett. A turist ta hotelek 2 -százalék adót fognak fizetni, hasonlóképpen a kiadott lakások és az 50 centet meghaladó vendéglői számlák után adót vetnek ki. Az, uj adók február 1-én lépnek érvényességre. Ez ráadás a 3 százalék Florida állami sales taxre. gyona. Idahoi burgonyák, Boise egyetemi városban.
