Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1967-02-09 / 6. szám

6. OLDAL rí 7 R A U WASHINGTONI LEVÉL írja: SPECTATOR A Morales család, melynek feje három évig dolgozott Ausztráliá­ban, egy 1 éves kengurut hozott vissza San Gabriel, Calif.-ba. A 12 éves Emilia játszik vele. Rotschild báró szakított a múlttal Kis háború vagy nagy há­ború a vietnami háború ? Ez is, az is. 1966-ban 7 billió-dol­lárba került, 1967-ben körül­belül 19 billióval szerepel a költségvetésben és a jövő fi­nanciális évben, az 1968. évi költségvetésben, 24 billióval fog szerepelni. Ezek nagy szá­mok, oly nagyok, hogy el sem tudjuk képzelni, mit jelente­nek. Mindenesetre tengersok pénzt nyel el ez a hadjárat, amelynek célja a kommuniz­mus további terjeszkedésének meggátlása, úgy, mint a ko­rábbi koreai és görögország’’ “Ne tovább!’’ akciók és az európai Marshall-terv. Sok pénzbe kerül ez a háború, de — van miből fedezni a költsé­geket- Még ha a 25 billiós vietnami költségeket vesszük számításunk alapjául, ez az amerikai nemzeti produkció­nak mindössze 3 százaléka. Ezen az alapon számítva, s koreai háború drágább volt. Annak, hogy a vietnami há­ború a nemzeti produkciónak és a nemzeti jövedelemnek csak 3 százalékát emészti fel, nagy jelentősége van mind­nyájunk mindennapi életében Mert csak ezzel magyarázta i tó, hogy Amerikában, mialatt 10,000 mérföldnyire háborút visel, az élet megy a megszo­kott utón, csak csekély drá­gulás van, kevesebb, mint ko­rábbi háborúk idején, és nem volt szükség ár- és bér-rögzi­­tésekre. Az extra adó, amelyet Johnson elnök a kongresszus­nak javasol, kevesebb, mint a koreai adótöbblet. Egyszóval: a vietnami háború költségeit nagyjában a jövedelem több­letből fizetjük, amely az évek óta tartó gazdasági fellendü­lés következtében — több jö­vedelmi és egyéb adó formá­­jábari — a kincstárba befo­lyik. * * * Everett McKinley Dirksen iliinoisi republikánus szenátor emlékezik . . . “Amikor én a választók előlegezett bizalmá­ból bevonultam a szenátusba, 34 évvel ezelőtt, a kormány összes bevétele és összes ki­adása 3,3 billió dollár volt. Az uj költségvetés, a július 1-én kezdődő financiális évre, több mint 172 billió dollár. Az ál­lamadósságra fizetendő ka­matok ebben a költségvetés­ben 14,2 billió dollárra van­nak előirányozva. Eszerint ma az államadósság kamatai négyszerannylt tesznék ki mint a U. S- kormány összes kiadásai voltak 1933-ban...” A Kongresszusi Könyvtár rálicitál Dirksen mementójá­­ra: 1789-ben az Egyesült Ál­lamok kormányának bevéte­le 5717 dollár volt, kiadása 5776 dollár. Deficit, állam/ adósság tehát már akkor is volt . . . 3jC -/» 5jC A múlt évben Amerika né­pének össztermelése — áru-, termelés és szolgáltatások — > 739,5 billió dollár volt. A ke­reskedelmi minisztérium j e­­lentése szerint ez 5,4 százalék­1965. évben, levonva annyit amennyi az áremelkedésekre vezethető vissza, vagyis: a 3,4 százalékos többlet reális Az 1966 és 1965. évi dollár közti értékkülönbséget világo­san mutatják ezek a számok: A múlt évben a nemzeti ter­melés az előző évvel szemben 37 millió dollárral növekedett, de ebből 21,3 billió nem reális többlet volt, hanem az áraik emelkedését mutatta. Mennyi lesz a mostani, 1967 évi nemzeti össztermelés? A minisztérium becsléssel szol­gálhat : valószínűleg és remél­hetőleg 796 billió dollár lesz Ez, a folytonos drágulást szá­mításon kívül hagyva, 4 szá­zalékos reális többletet jelent. * * * A munkaügyi minisztérium statisztikai osztálya szerint a múlt év utolsó két hónapjá­ban a nagybani árak nem emelkedtek. Az egész 1966. évben a nagybani árak emel­kedése az előző évvel szem­ben 1,7 százalékos volt. * * ❖ A Federal Reserve Board most januárban, fennáll'/1 óta elsőizben, statisztikát tett közzé az amerikai ipari terme­lésről. Amit ez a jelentés, ez a számhailmazat mutat, azt túlzás nélkül fantasztikusnak lehet mondani. Száz és száz oldalon számok milliói állr.;k glédában és csodákat mesél­nek. íme, mit mesélnek: Az utóbbi 15 évben Ameri­ka annyi uj ipari gépezetei teremtett meg, mint a gép­korszaknak, az ipari forrada­lomnak kezdete óta elmúlt 156 évben. így is lehet ezt mondani: Amerika az utolsó 15 évben megduplázta már addig is óri­ási ipari kapacitását, termelő­képességét. Sehol a világon ehhez hasonló ipari erő-növe­kedés nem volt. Amerika, mint ipari ország, az élen áll és ve­zető pozíciója továbbra is biz­tosítva van. Ezt a gazdasági tudományban járatlan olvasó is könnyen megértheti a kö­vetkező példából: Tegyük fel, hogy a követ­kező 15 évben úgy Amerika mint a Szovjetunió megdup­lázza jelenlegi ipari kapacitá­sát. Ma az arány az amerikai és az orosz ipar közt 50:166, az amerikai ipar kétszer olyan nagy, mint az orosz. Mi lesz 15 év múlva, (ha itt is, ott is megduplázódik az ipari kapa­citás? Áz arány 166:260 lesz. Amerika fölénye 50-ről 100-ra emelkedik. Egyszerű, mint az egyszeregy! | Ez a statisztika kizárólag a; ipari termelés alakulását idé­zi és figyelmen kivül hagyja az amerikai gazdasági élet más tényezőit: a bányászatot, a szállítást, az építést, a szol­gálatokat (orvos, ügyvéd, ga­zolin, állomás, tanítók, stb.) és a kormányzatok “produk­cióját”. Jó oka van annak hogy a gazdasági élet érveré­sét figyelő Federal Reserve Eoard ebben a statisztikában az ipari termelésre szorítko­zik. Ugyanis óriási fontossága van annak, hogy mi az ipari termelőképesség és mi adott időpontban az ipari termel­­lés. Minél előbb megközelít! a tényleges termelés a terme­lőképességet, annál valószí­nűbb, hogy a szükségleti cik­kek árai emelkedni fognak. Ennek jobb megértéséheit hozzásegíti az olvasót egy példa: A koreai háború ide­jén a tényleges termelés el­érte a termelési képességnek 95 százalékát, vagyis minden, gyár majdnem annyit gyár­tott, mint amennyi gyártásra be volt rendezve. Akkor az árak ugrásszerűen emelked­tek. 1958-ban pedig a gyárak kapacitásuknak csak 71 szá­zalékát tudták kihasználni, és ennek következménye gazda­sági válság volt, amelyet ki­­rricieios szóval recessziónak PÁRIS. — Tizenöt éve nem volt Párizsban olyan nagyje­lentőségű aukció, mint ami­lyenre a közelmúltban kerüli sor. Kétmillió dollár értékben cserélt gazdát antik bútor szőnyeg, festmény, műtárgy Kétszáznyolcvankét válogatott tárgy került árverezésre s va­lamennyi különlegesség a ma ga nemében. A Rothsohild-csa­­lád bocsátotta aukcióra a nagyért ék ü tárgyakat. Mindenki, aiki értékeli eze két a ritkaságokat és megvan hozzá a pénze is, igyekezett résztvenni az árverésen. A/ egész világról odasereglettek a gyűjtők, vagy azok megbí­zottai. A francia televízió külön udásban közvetítette a nagy eseményt, hisz olyan műkin­cseket is kalapács alá vettek, amelyek egykor a Louvre fala­it díszítették; Az aukció vásárlói között természetesen, az amerikaiak képezték a főéi őt, de nyomuk­ban ott voltak a németek és más nemzetek gyűjtői is. Az aukció óriási esemény volt és rejtély egyúttal. Miért kellett James de Rotschildnak meg válnia a család évszázadok óta birtokolt műkincseitől: Vau a rejtélyre válasz: a bá­ró szaki tani akar a múltjává' és környezetével. A 72 éves báró az utóbbi időben az ér­deklődés homlokterébe került amikor feleségül vette a 27 éves Yvette, a csinos jegy­szedőnőt. A báró akkor ismer­te meg a mademoisellet, mi­kor az udvariasan a helyére vezette. Meghatotta őt a kis­asszony lényéből sugárzó báj finomság s az iránta tanúsí­tott figyelmesség. Nyomban elhatározta, hogy feleségül ve­szi. A báró két év óta özvegy ember volt s igy semmi sem MIAMI, Fla. — Al Laub heim húsz év óta vezeti, csend­ben, nyugalomban, eredmé­nyesen az üzletet, amely em­léktárgyakat és más aprósá­gokat szállít az 5 centes üz-i leteknek. Újabban változás történt, nincs többé csend rend és nyugalom az üzlet­ben. Aruk lehullnak az emel­vényekről, üveg és porcelán tárgyak törnek össze. Miután ilyesmik naponta megismét lödnek, A1 hívta a rendőrsé­neveztünk. A vietnami hábo­rú éveiben a tényleges terme­lés az ipari kapacitásnak csak 91 százalékára emelkedett és igy nem érte el á koreai 95 százalékos emelkedést, amely nagyfokú inflációt, drágulást vont maga után. A mostani drágulást nem lehet nagyfo­kúnak nevezni. ült útjában boldogságának. A Rothshild-család nem nagy lelkesedéssel vette tudo­másul a házasságkötést. A család egyetlen tagja sem vett részt az esküvőn és senki sem kisérte ki a France luxius­­iajóval nászutra indult “ifjú” járt. Világos volt, hogy a megmerevedett Rotschild-csa­­ád és társasága nem kívánja lefogadni a jegyszedő-kisasz­­-zonyból lett bárónőt. Ezért lames de Rotschild, hazatérve nászút járói, harcias támadás­ra lendült családja és társa­sága ellen. Megszakította a kapcsolatot, mind a családdal, mind pedig baráti körével, a francia arisztokráciával és r bankvilág, a nagyipar, a poli­tikai élet jeleseivel. Mindazok­kal tehát, akik fintorogva fo­gadták házasságát, akik nem Nincs többé rossz kocsi, mert ás nem jöttek el az esküvőre ;öt üdvözlő-táviratot se küld­tek. Ez tehát a titka a párisi aukciónak, amely tiltakozás ama társadalmi kör ellem amelybe beleszületett, amely­ben felnőtt, férfivá lett ér megöregedett James de Roth­schild báró. Ahhoz, hogy a báró hatá­sosam megszakíthassa kapcso­latait a családdal és barátai­val, el kellett hagynia palotá­ját is. Hátha akad aki később, mégis csak betér oda, beküldi névjegyét és levizitel. A báró haragszik, nem akar megbo­csátani senkinek és nem akar­ja, (hogy “neki megbocsássa­nak”. Bezárta tehát palotáját elhurcoltatta onnan az évszár zadek óta összegyűjtött mű­kincseket és elárvereztette. C maga fiatal hitvesével egy modern lakásba költözött amelyet egyszerű bútorokkal remdeztetettt be. get. Jöttek a rendőrök és szi­matoltak és semmi gyanú, i dolgot nem találtak. Az egyik rendőrnők egy souvenir a fe­jére esett. A1 panaszkodott a rendőrök­nek: Az alkalmazottak nyug­talanok. Az egyik lány elsza­ladt s még utolsó csekkjéért sem jelentkezett. Mi’ megy itt végbe? Ki, mi garázdálkodik itt ? Susie Smith, aki kiismeri magát a szellemek világában, ?o!tergeistot emleget. A Pol­tergeist lármacsináló szelle­met jelent, eredete német. Másként vélekedik egy ma­gát meg nem nevező hivatásos médium, ő a halántékába nyomta a mutatóujját és ab­ban a pillanatban egy dino­­saurust látott, az ősidők ál­lat-óriását ; az rejtőzködött a standeken és dobálta le az arukat. kai több, mint volt az előző ORVOM ÉS KURUZSLÓK BÉKÉS EGYÜTTÉLÉSE A KOMMUNISTA KÍNÁBAN HONG KONG. — Kínából jött látogatók beszélnek a modem orvosok és a hagyományos orvoslást gyakorló csoda­doktorok békés együttéléséről, ami — a kínai kommunista párt “vonala”. Milliók vannak Kínában, akik makacsul ra­gaszkodnak a legalább 2000 éves orvoslási hagyományokhoz és csak az ezeket gyakorló gyógyászokhoz fordulnak. Oly erős a hagyományokhoz való ragaszkodás, hogy a párt nem avatkozik bele az uj és a régi vetélkedésébe. A régimódiak gyógyszereket kotyvasztanak növények­ből, és gyökerekből, tigriscsontokból, hagymákból, tüszurás­­sal gyógyítanak. Pekingben csaknem valamennyi gyógy­szertár raktáron tart eiixireket, amelyeket békából, kigyó­­bőrből, rózsákból és emberi méhhurokból készítenek. Csung-i a neve ennek a hagyományos orvosi gyakor­latnak. És annak, hogy a Csung-i nem küszöbölhető ki a kínai életből, az a magyarázata, hogy a 700 milliós ország­ban nincsen elég egyetemet végzett orvos. A doktorok szá­mát 100,000-re becsülik, ezzel szemben legalább 500 ezer kuruzsló gyógyít füvekkel és egyebekkel minden beteg­ségé«., a íh üléstől a reumáig és a vakbélgyulladásig. Mao Ce­­tung már régebben úgy rendelkezett, hogy az egyetemet végzett orvosok tanulmányozzák a hagyományos módsze­reket; a tanfolyam hat hónapos. Semmi jele nem mutatkozik annak, hogy a tudományos orvoslást elnyomják, és ha mos­tanában előfordul, hogy a garázdálkodó vörösgárdisták orvo­sokat is bántalmaznak, ezt csak azért teszik, mert az orvosok politikai téren “revizionisták”. A kotyvasztásokon kívül a Csung-i hagyománynak érde­kesebb változata a bőrnek tűvel szurkáiása. Ennek az ősi orvoslási módnak modern angol neve van: acupuncture. Hong Kongban székel egy Kínai Acupuncture Szövetség. Az acupuncture valóságos csoda, azzal még oly esetekben is eredményt érnek ei, amelyek máskülönben sebészeti be­avatkozást kivannak meg. Például: a Chinese Medical Jour­nal közlése szerint 1965-ben a vakbélgyulladás ellen tüszu­­rással kezelt páciensek 8 százaléka meggyógyult. Ez a kezelés olyan érdekes, hogy érdemes kissé részletesebben ismer­tetni. A Tao vallás tanításaira vezethető vissza. Eszerint két ellentétes, ellenséges erő uralja az ember életét, valamint általában a világmindenség életét: a yin és a yang. Yin jelenti a domb árnyoldalát, ez női erő, sötét, hideg és negativ. Yin-tipusu szervek: a sziv, a tüdő, a máj és a vese. Yang a domb napos oldala, férfias, fényes, meleg és pozitív. Yang­­tipusu szervek: a gyomor, a vékonybél és az epehólyag. A yin és a yang 14 titokzatos csatornán át keringenek a szervezetben. Ha ezeknek az ellenséges erőknek egyensúlya megbomlik, betegség áll elő. A gyógyításnak módja; az egyik erőt legyengíteni, a másik erőt felfokozni. Ennek módja a tűvel szur'kálás. Az emberi testen, a bőrfelületen 365 pont van, amelyeken eMrhetcIk- ezek az erők. Hegyes tűvel, amely aranyból vagy ezüstből készül, szurkálják a yint vagy a yangot, aszerint, hogy melyik van túlsúlyban és melyik a gyenge. A tűk oly élesek, hogy szúrásuk nyomá­ban sohasem áll be vérzés vagy fájás. Politikai oldala is van a Csung-i és a modern orvos­­tudomány közti viszonynak. Csung-i a kínai nemzeti ha­gyománynak része, ezzel szemben a tudományos orvoslás idegen, nyugati behatásra, a misszionáriusok befolyására vezethető vissza. Még nem tudjak, hogy mi csinálja a ricsajt Thursday, February 9, 1967 SUSIE BARNAZACSKÓ HÁBORÚM CHARLOTTE, North Caro­line. — Susie Sharpe, a Sup •erne Court bírája, elvi dön­tést hirdetett ki: North Ca rolina államban whiskyt, gint és bármiféle pálinkát csak ott­hon szabad inni. Ezzel Susif Sharpe elindította a barna­­'.acskó háborút, amelynek már énekes-zenés csatakiáltá­­sa van: Te jót akartál, Susie, De rosszat tettél, Susie! Azért rossz, amit Susie tett mert az azt jelenti, hogy nem lehet tovább büntetlenül whis­kyt vinni a barna papírzacs­kóban a bárba és ott iddog'ál­­ni az üvegből. North Carolin: egyike a 10 úgynevezett “bar­nazacskó államoknak”, ame lyekben szeszesitalt csak üvegben szabad eladni, de nem poharanként. Az ilyen barna­­’acskó államokban meghono­sodott az a szokás, hogy az 'tál kedvelői a magukkal vitt üvegből isznak és a pohár vi­zet, amit a bárban és a kocs­mában felszolgálnak bojkottál­­ják. Susie ítélete azt jelenti hogy ezentúl ez tilos, szigorú­an kell értelmezni a törvényt: csak otthon szabad inni sze­szes italt. Akit ezután rajta­kapnak, hogy papírzacskóban vagy akár a nadrágzsebéber whiskyt visz a bárba és ott az üvegből inni merészel, az kaphat (Susietől vagy a Sup­reme Court akármelyik mis férfi vagy női tórájától) 25 dollár, vagy akár 2000 dollár pénzbírságot és — óh borza­lom ! — kaphat két évi börtönt is. Ezek ijesztő adatok, de g szesz carolinai kedvelői nem ijednek meg a törvény és a Supreme Court árnyékától mert amióta a barnazacskó­­tilalom fennáll, az átlagos bün­tetés a minimum volt: 25 dől (ár. Félreértés és Susie elleni felindulás elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy bort pezsgőt és sört fel lehet szol­gálni vendéglőkben és egyék “nem otthoni” helyeken. Megindult a háború a “Su­­sie-törvény” ellen. Az italked velők megalapították a CURE szövetséget, amelynek nőm va­lami kúra, leszoktató kúra, a célja, hanem az, hogy kihar­colják az állami törvényhozó testületben az iszogatáshak dyes drasztikus korlátozását. CURE teljes neve: Citizens, United for Realistic Enforce­ment. Felsorakozott a CURE ellen a száraz-barátok tábora, meg­alakult az ellenpárt: North Carolina Congress Against Whisky by the Drink. A ki­tűzött cél: harcolni azok ellen, akik a barna, zacskót törvé nyesiteni akarják. Megszólalt a bár- és vendég­lőtulajdonosok szövetsége is. Ezeknek sohasem tetszett a kényszer, hogy vendégein'k­­nek, akik whiskyt szeretnek, a hideg vízhez csak mixert ad­hatnak, de nem alkoholt. A Susie-törvény — amely éppen karácsonykor született meg és tönkretette a karácsonyi üz­letet — megtizedelte a vendé­geket. A Ship ’N Shore ven déglő tulajdonosa bejelentet­te, hogy a vendéglőt becsukja és csak akkor nyitja meg új­ra, ha a barnazacskó uj tör­vény által engedélyezve lesz. A White House Inn (Charlot­te állami fávárosban) ősszel 2000 személyt befogadó kon­­venciós termet nyitott meg, jelenti, hogy a Susie törvény miatt eddig 15 konvenciót le­fújtak, azokat más államok­­an fogják tartani. Charlotte lakossága félmillió dollár jö­vedelemtől esik el a konven­ciók elmaradása miatt, mond­ta az Inn szószólója. A Beach­comber bár jelenti, hogy míg korábban esténként átlag 125 vendége volt, most jó, ha ket­ten ülnek le a bárpult előtt. Carl Wester, a North Caro­­!ina Board of Alcohol Control gazgatója, a Susie-törvény védelmében rámutat arra, rogy North Carolina állam­ban az alkoholkorlátozás régi lagyomány. Amikor 1938-ban r prchibiciót hatályon kivüj helyezték, North Carolina ez ellen szavazott. A törvény összhangba van a hagyomány­­nyal. A törvény korlátozza az alkohol fogyasztást. Mégis — tette hozzá az állami italhiva­­tál igazgatója — North Caro­lina népe fejenként legalább annyi whiskyt fogyaszt, mint a többi 49 állam bármelyikjét nek népe . . . Más a törvény és más a gyakorlat . . . NEMZETKÖZI LAKÓHÁZ BRONX, N. Y. — huszonöt emeletes lakóház épült Bronx­­ban, Concours Village elneve­zéssel. Ott mérsékelt áron le­het öröklakáshoz jutni és a lakóknak közvetlen közelben rendelkezésre állnak játszóte­rek, iskolák, tánctermek, rá­adásul még adókezdevmények-' ben is részesül. És talán első helyen kellene említeni, hogy ez a nagy ház valóságos nem­zetközi gyülekezőhely, ahol egymás mellett élnek a leg-, különbözőbb nemzetek fiai, amerikaiak és idegenek, akik ■«iém kevesebb, mint 18 'külön­böző nyelvet beszélnek. Az öröklakások havi béré meglepően alacsony — 82,50-' tői 159,50-ig. Aki tulajdonába akarja venni a kukását, 163,4 dollártól 3107 dollárig terjedő irat fizet. A cim: 158-ik utca, Bronx. Az iroda nyitva van a hét mim den napján, kívánatra este is fogadnak érdekeiteket. Min •. den információt megad: ,1o­­seph Brown: (516) 433-2242 telefonsaimon. HOSSZÚ EMBER. H0SFZU AGY CHICAGO. - A . K. Gén­­nett, az ágy és ágynemű ke­reskedők országos szövetségéi­nek elnöke, megállapította, hogy az amerikaiak — leg­­ilábbis a tipikus amerikaiak —- minden tiz évben fél inccsel magasabbak lettek századunk eleje óta. A magasabb em­bernek hosszabb ágyra van szüksége, mégis 1955-ig az amerikai bútorgyárak a 106 év előtti ágyhosszhoz ragasz­kodtak s csak azóta gyárta­nak hosszabb ágyakat. Ami­­or elkezdtek hosszabb ágya­kat gyártani, 1955-ben, 749 millió dollár volt a bevételük, 1966-ban pedig 1,8 billió dol­lár. A többlet persze a népes­ség növekedésére is volt visz-* szavezethető, részben arra, hogy a hosszabb ágyaiknak na­gyobb volt az ára. Most már az ágyak egyharmada king­­size, illetőleg queen-size. AUTÓBUSZ KEREKEI ALATT ÉLETÉT VESZTETTE A VIETNAMI HŐS NEW YORK. — Joseph Lo- Curto 22 éves mechanikus a Transit Authority garázsában hajnali 3 óraikor egy földalatti gazolintank tartalmát vizsgál ta, egy autóbusz vezetője nem látta őt, visszázott és az autó­busz maga alá temette a me­chanikust. Joseph LoOurto a vietnami háború veteránja volt. Há­romszor megsebesült, Először golyót kapott a lábába. Má­sodszor az arcát fúrta át egy puskagolyó. A harmadik csa­tában mozsárágyu srapnellje oly súlyosan megsebesítette a lábát, hogy azóta sántikáit. Purple Heart és New York állami vitézségi érmet kapott a vitéz katona. És mint civilt érte utol a halál. Egyetlen gyermeke volt a családnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents