Hiradó, 1967. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 3. szám

6. OLDAL

Kanada száz éve

gazdasági élet irányzata az

Thursday, January 19, 1967

Téli táj a Killington Basin-ban, Vermontman.

Amerikai férfiak, akik rendszeresen az autóbusz-végállomáson alszanak

New York városában meg-OTTAWA. — Száz évvel ezelőtt, 1867. julius 1-én Victoria angol királynő aláirta ér\ a brit birodalom nagy pecsét j'ével látta el a British North America Act nevű törvényt amely Kanada angol gyarmatot önkormányzata nemzett1:' nyilvánította ki. Ennek a jubiláns alkalomnak megünnep lése 1967. újév napján, egy perccel éjfél után megkezdődött. Az ünnepségek a centen náris év végéig fognak tar tani. Az ünnepnyitás napjár. kigyultak a c-entennáris fáklyalángok Ottawa szövetségi főváros és minden tartományi Capitol felett.

A Dominion — ahogyan a függetlenné lett országot ne vezták — nem foglalta magában Kanada mai egész területét. Száz év előtt még csak négy tartományból állott az ország, a Nagy Tavaktól keletre fekvő négy tartományból; amelyek közül az egyik francia nyelvű volt. Ma a Confederation — igy is nevezik — t'ú tartományból áll, egy fé’ kontinensen terül el, az Atlanti-óceántól a Csendes-ten gerig és fel az Északi Sarkvidékig. Kanada a világ második legnagyobbkiterjedésü országa. Első a Szovjetunió; Kanada után a harmadik helyet foglalja el az Egyesült Államok. A szovjet birodalom kiterjedése több mint 8,6 millió négyzetmérföld, Kanada több mint 3,8 millió, Amerika több mint 3,6 millió négyzetmérföld. Ezt az összehasonlítást még meg kell pótolni azzal a megállapítással, hogy az életszínvonal magassága tekintetében Kanada az Egyesült Államok után a második helyen áll. Méltán ö.römteljes centennáris ünneplés lész ebben az évben Kanada minden városában, minden faluban minden zöldé lő, télidőben hófehér mezőn.-e. - * * *

Százéves jubileumról szólva-, ne feledkezzünk meg arról, hogy Kanadának sökszázéves töiténete van. A független államiságot megelőző szá zadokból hiteles történelmi adatok maradtak fenn. 1497- bén John Gabot, Angliából átvitorlázva a nagy vizen, Kanada földjére lépett, őt kö: vette 15341ben Jacques Cartier, a St. Lawrence folyó felfedezője. És kévésbébi teles, talán inkább a legendák kő rébe utalandó az az állítólagos tény, hogy a norvég Leif Erieson, a vikingek vezére, Grönlandiból kiindulva már 10C0- ben errefelé kalandozott el

A ‘'régi Kanada” történelmének jelentősebb epizódjai voltak katonai inváziók, három támadás dél felől, Amerika felöl: egy az amerikai függetlenségi háború idején egy második az 1812. évi angol-amerikai háború folyamán és egy 1866-ban, épper egy évvel a kanadai függetlenség előtt, amikor egy ir fel

kelő banda támadta meg a királynő északi gyarmatait, azzal a harci kiáltással, hogy >k sohasem fogják elénekelni az angol himnuszt: “God Save the Queen.”

* * *

A jubiláris ünnepségnek melyeket ez év folyamán tereznek, se szeri se száma. A «emelkedő esemény Expo 67 ’esz, a világkiállítás Montreál>an — Kanada legnagyobb vámosában, amelyben a lakosság első nyelve a francia nyelv. \Tagyobbszabásu világkiállitáí élsz ez, mint volt a legutóbbi newyorki világkiállítás: nem 10 nemzet lesz képviselve nint volt New Yorkban, hanem 70 nemzet a földkerekség minden részéből. A kiállibás április 28-án nyílik meg és október 27-én zárul. A bevételeket 270 millió dollárra taksálják és a szövetségi kormány örülni fog, ha csak 100 millió dollárral kell majd az egyenleget deficit-mentessé tenni.

A kisebb, de annál érdekesebb, látványosabb ünnepségek közül csak néhányat említünk :

Emlékezve Cartier 1534. évi expedíciójára, az általa felfedezett St. Lawrence folyamon lefelé fog haladni több tucat 25 láb hosszú kanu, az ed montoni (Alberta) Rocky Mountain House-tól Montrealig. A 3500 mérföld hosszú folyami csónakázás május 24- én kezdődik és az “expedíció” száz nap után, szeptember 4 én fog befutni Montreál kikötőjébe. Közben 20 közbenső állomáson helyi ünnepségeken fogják a kanadai vidék lakosai köszöntem a csónakosokat.

A nagy napon, július 1-én éjfélkor tűzijáték fényei fognak f flangálni minden városban; minden falúban és harangok kongása fogja, emelni az ünnepségek méltóságát.

, * * *

Nincsen fény árnyék nélkül. A jubiláris évben Kanada központi kormánya és tartományi kormányai elé súlyos gazdasági, financiális és politikai problémák tornyosulnak. Mái az év első napján panaszra volt oka a népnek: életbelépett az országos sales tax. A? idős kanadaiak kiadós nyug dijat kapnak, de a nyugdíjalapba ezentúl többet kell be fizetni, magasabb jövedelmi adó utján. És az árak egyre emelkednek. Az ipari és üzleti világot bérharcok és a termelési költségek növekedése rtyugtalanitják. Az ország kiiljkereskedelmi mérlege, az expóik gyors növekedésé ellenére, -súlyosan deficites, különösén a déli jószomszédok, a:i amerikaiak felé.

Ottawában hiába kérdeznék az illetékeseket- és hozzáértőket, hogy infláció vagy gazdasági lelassulás fenyeget e, vagy mind a két veszedelem Ez nagyon valószínűnek tét szik: az, hogy amilyen lesz a

Egyesült Államkoban, olyanra van kilátás Kanadában is Mert a két ország gazdaság) élete oly mértékben van összefonódva, ami Kanadában sokaknak nem tetszik . . .

❖ * *

Quebec tartományban, a francia kanadaiak fellegvárában fenyegetően mozgolódnak a “kis testvérek” szélesebb önkormányzatot és több bevételt követelnek az angol nyelvűek fellegvárától, Ottawától. Panaszai régi keletűek, 1759-ig nyúlnak vissza, amisor Wolfe győzelme az Ábra-, ham mezőn véget vetett Franciaország uralmának és Quebec brit uralom alá került. A nagy francia forradalom modernizáló hatása ennélfogva nem érintette Quebecet és a francia-kanadaiak azóta mind-Edmund B-urke, angol poll tikai iró. 1775-ben — egy év vei a Függetlenségi Nyilatkozat megszületése előtt — ez1 üzente az angol ifjúságnak:

“Fiatalemberek, vegyétek tudomásul — ez az Amerika amelyről ti mostanában csak mulatságos hireket halltok vad emberekről, rossz modorról, ez az Amerika egy idő múlva még mielőtt ti eltávoztok erről a földről, magához fog ja ragadni az elsőbbséget a világ minden kereskedő népe közt.”

* * *

Alexis de Tocqueville, francia történetiró, akinek az amerikai demokráciáról irt könyve még ma is úgyszólván kötelező olvasmány mindazok számára, akik az amerika' közállapotokkal komolyan foglalkoznak, 1935-ben ezt irta:

“Ma két nagy nemzet van a világon: az orosz és az amerikai. Kiinduló pontjaik különbözők, forrásaik nem azo nosak, mégis mindkét nemzetet az egek ura arra utalta hogy a fél világ sorsát el fonts ék.”

Ezek a jóslatok beváltak Amerika ma csakugyan á viág legnagyobb gazdasági hatalmassága és nem a fél világnak, hanem az egész világnak sorsa azok kezében van ’kik Moszkvában és Washingtonban az élen állnak. 1775 és 1835 óta nagyot változott a világ, atomkorszakba léptünk -melynek eljövetelét még né:, hány évtized előtt sem lehé tett megsejteni, mégis az alap vető tény, a két super-hatalom létezése, igazoltnak bizonyult.

❖ * ❖

De nem váltak be ezek a jós lásc-k:

máig elnyomottaknak, legalábbis elhanyagoltaiknak érzik magukat. Az angol hagyó mányok szellemében kompro misszumos megoldások előtt állnak a vitázó felek: Ottaw: és Quebec.

* <-■ *

Száz évvel ezelőtt Victorü királynő proklamálta Kanada 'majdnem függetlenségét’, a önkormányzatot. Mégis, a ka nadaiak nemzetalapitójükként John Alexander Macdonaldoi is tisztelik, aki a konfederá ció épitményát ácsolta. Ő Ka naida George Washingtonja a nemzet atyja. A kanadai országos parlamentben törvén} készül, amely a haza atyjá nak születésnapját, január Ilik napját, nemzeti ünnepnapnak nyilvánítja ki.

A mostani jubiláris évber fog megszületni a hivatalo? kanadai himnusz, “O Canada”. A végleges szöveget — angol és francia nyelven — még nem: határozták el.

híradó

A londoni Globe című lap 1855-ben ezt irta:

“Amikor De Lesseps mindenféle pénzt kért, hogy megteremthesse a' S'zuéz-csatornát, á Times és a Daily News1 kinevették, azt írták, hogy elképzelése képtelenség, hiszen agy hatalmas homokvihar maga alá temetné az egész csatornát. Disraeli miniszterei nők is teljes lehetetlenségnek vélte a csatornát.

* * *

1857-ben az Egyesült Államok kormánya elrendelte a Grand Canyon térségének alapos kivizsgálását. Akkor Joseph C. íves hadnagy, a vizsgáló bizottság tagja ezt. jelentette a kormánynak: “A mi látogatásunk azon a vidéken a fehér embernek első és Kétség. telemül utolsó Kirándulás-a lesz.

Az egész vidék’nem ér semmit. Úgy tetszik nekem, hogy a Természet rendelése az, hogy a Colorado folyót, legalábbis annak nagy részét, sohase keresse fel senki.”

* * *

Ez a két jéolás nem vált be. A Szuez-csatorna a világ hajóforgalmának egyik legfontosabb szakasza, lehetővé te szí* hogy tengerjáró hajóknak nem kell Afrikát körülutazniuk, hogy az Atlanti-óceánból az Indiai- és a Csendes-óceánba eljussanak. És a Grand Canyon ? Amerika egyik legnagyobb turista látványossága, a Colorado folyó megfizethetetlen vizéért pedig éveken át elkeseredett harcot folytattak California és’Colorado államok.

SZOVJET BÜZA

CAIRO — Alexandria kikötőjébe megérkezett az első szovjet bűz a-szállitmány, amelynek mennyisége 6,500 tonna.

lehetősen népszerű a Pori Authority aut óbusz-végállo más. S a dologban az a legérdekesebb, hogy nemcsak az utasok között népszerű, hanem olyanok között is, akik egyáltalában nem szándékoznak utazni.

Ez az autóbusz-végállomás az éjszakai órákban, úgy hat. mint egy angol rémfilm, ahol az ősi kastély termeiben különböző félelmetes figurák és szellemek kisértenek — leg alább is, ezt állította nemrégiben egy new yorki újságíró.

Az autóbusz-végállomás termeiben, az éjszakai órákban, gyanús figurák ólálkodnak, ácsorognak és leggyakrabban — alszanak. Kik ezek a végállomáson ácsorgók, ólálkodók. vagy alvók?

A new yorki újságírók sze-; rint, megtalálhatók közöttük a new yorki besurranó tolvajok, a “hivatásos” csavargók, az éjszaka vándorai, homoszexuálisok, részegek és nem utolsó, sorban, valóban gy.anusküls^jü, céltalanul ődöngő fiatalok.

Amint az óramutató halad és -az órák mindjobban éjszakába nyúlnak, a gyanús alakok száma mindjobban növekszik.

Az éjszakai látogatók általában a telefon-fülkéket kedvelik, a lépcsőket, vagy psdig á férfi-toileteket, -ahol viszonylagos békességben szunyókálhatnák egyideig, ha ;zérencsés éjszakájuk van, olykor órákig is.

A különös és kísérteties figurák “forgalma” a tetőfokát Valóban a kisértetek órájában, éjfélkor, éri el.

Az érkező és távozó utasok már megszokták ezt a látványt és ügyet sem vetnek a gyanús figurákra, nyugodtan sietnek dolgukra. A gyanús alakok sem háborgatják az utasokat, mintha csak tudnák, hogy amugyis hiábavaló fáradtság lenne a dolog.

Olykor, egyik-másik éjszakai figura megpróbál pénzt kérn i valamelyik érkező, vágy távozó utastól, azonban voltaképpen maga sem bizik a sikerben s a kérést szinte csak éppen a “tisztesség” okából kisérli meg. A végállomás érkező és távozó utasai soha sem adnak pénzt az éjszakai csavargóknak — valamiféle íratlan egyezmény ez, amelyet maguk az éjszaka vándorai is tudomásul vették és elfogadtak.

A rendőrség véleménye szerint, az éjszaka vándorai voltéképpen nem veszélyesek az autóbusz-végállomáson, inkább csak kellemetlenné teszik a közlekedést és riasztó látványt nyújtanak.

Az éjszaka vándorainak legnagyobb része nem akar egyebet, minthogy hagyják őt békében és alkalomadtán, engedjék egy kicsit aludni, gz egyik férfi-toiletben, vagy pedig valamelyik telefon-fülkében.

Az 1966-os esztendő utolsó hónapjainak egyikében egy is mert new yorki közéleti személyiség, aki neve elhallgatására kérte a szerkesztőségei, levelet irt a New York Times nevű napilapnak.

Ez a közéleti személyiség azt állította levelében, hogy a kérdéses autóbusz-végállomás az éjszakai órákban valóban ‘kísérteties Vá tványt nyújt, “degenerált alvilági figurákkal, mindenfajta rendőri védelem nélkül.”

Ez az ur azt javasolta: fordítson a new yorki rendőrség a jelenleginél nagyobb figyelmet “erre a lőporos hordóra, ahol minden pillanatban történhet valami.”

Néhány nappal ezelőtt azután valóban “történt valami” ezen az autóbusz-végállo máson: egy Albert J. Bürkei nevű, 35 éves utasra, két ízben rálőtt egy ott ácsorgó éj szakai figura, amikor Bürkeitől tiz centet kért és a férfi visszautasította.

Bürkeit a St. Clare kórházba szállították, ahol most már jobban van, azonban néhány napig élet-halál közölt lebe gett

Egy átlagos héten a téli hónapokban a Port Authority 'én d őrsége hozzá ve tői égésén 760 éjszakai vagányt Szólít fel a távozásra az autóbusz-vég állomásról. Ez azonban csu pán kis része az ott ácsorgók nak, vannak ugyanis olyanok akiit jó szimattal megnesze ’ik a rendőrök érkezését és időlegesen elhagyják a végállomást.

A hcmoszlexuálisck száma ra ideális tartózkodási hely ez a jól fűtött végállomás f téli hónapokban, olyankor amikor odakünn, fagyos Szél süvölt az utcáikon és nem akarnak tovább dideregni £ 42-iik utcát keresztező hetedik és nyolcadik mellékutca sarkán rendszeres tartóztokási helyükön.

A csavargók számára is ideális hely a végállomás, ahol végre megmelengethetik öszszeg'émberedett tagjaikat az égész napi céltalan ácsorgás után.

Egy polgáriruhás rendőr, aki gyakran teljesít éjszakai szolgálatot ezen az autóbuszvégállomáson, ezeket mondot ta a közelmúltban az újságíróknak:

A— Az éjszakai csavargókkal nem lehet birni. Kiutasítjuk őket a végállomásról, ekkor eltávoznak az egyik ajtón és néhány percen belül viszszaszivárognak a másik ajtón. Egyet letartóztatunk közülük, egy pillanat múlva kettő van helyében, szinte a földből nőnék ki, bámulatos gyorsasággal, gomba módjára.

Ez a végállomás egy egész épülettömböt foglal el, nyolc főbejárata van és hét szintje. Külön szintről indulnak a várost elhagyó autóbuszok, c helyiérdekű járatok, a városi járatok, stb.

Ezt a hatalmas területet kell őrizni éjjel-nappal. Tolvajok gyakran ,még nappal is megkísérlik, hogy a felső szinteken lévő, parkoló automobilokat feltörjék és kirabolják.

Egy átlagos napon, 7,400 autóbusz érkezik a végállomásra, illetőleg távozik a végállomásról. Ez hozzávetőlegesen legalább rJapi 205,000 utast jelent. Ez a szám, bizonyos ünnepnapi emelkedésekkel együtt, átlagosan évi 36 millió utast tesz ki.

Hivatalos statisztikai adat bizonyítja, hogy világnak nincs még egyetlen olyan végállomása — akár repülőtér, akár vonat, akár ' autóbusz,— vagy hajóállomás, — amely ilyen óriási forgalmat bonyolítania le, mint ez az autóbusz-végállomás. A legnagyobb végállomásoknak ennél legalább évi 15 millió utassal kevesebb a forgalmuk.

A végállomás üzleteinek vásárlóival, az elutazókat kikisérőkkel és az érkezőkre való várakozókkal együtt, ennek az autóbusz-végállcmásnak az évi forgalma — legszerényebb számítással is - 100 millió személy.-Mindehhez a Port Authority saját rendőrségének létszáma 1,100 fő, amelyből mindössze 33 fő jut a végállomás ellenőrzésére, a többiek, a repülőtereket, a hidakat és alagút a kát ellenőrzik.

Robert E. Friend kapitány, a végállomás rendőrosztagáiak parancsnoka, teljesen indokoltan kérdezte az újságíróktól:

— Miképpen lennénk képesek megfelelő rendőri elenőrzést végezni az autóbusz végállomáson?

A bonni kancellár f iirdokád-problémá j a

BONN Az Associated °ress nevű amerikai hírügynökség nugatnémetországi tudósitója irta:

Kurt Georg Kiesinger, nyugatnémet kancellárnak kétségtelenül számos problémája van, közöttük saját, ingó koalíciós kormányának fenntartása is. Problémái között azonban jelentős helyet foglal el — a fürdőkád.

Herr Kiesinger fényűző palotában lakik és dolgozik, ennek a palotának azonban csupán két szobája van bebutorozva.

Amikor a nyugatnémet kancellár fürödni akar, telefonál a rendőrségnek és a kancellári garázsnak. A garázsból nyomban megérkezik a limousine, a rendőrségről pedig a kirendelt védőosztag s ezekután Nyugat-Németország kancelárja elindul afelé a szálloda felé, ahol különleges alkalmakra lakosztályt tartanak fenn számára és ennek a lakosztálynak, történetesen, fürdőszobája és fürdőkádja is van.

Az elnök palotának két fürdőszobája is van — a melegvizszclgáltatás azonban már hosszú ideje nem működik. Ez volt az oka annak, hogy Konrad Adenauer kancellár például, mindig is saját otthonában lakott, kancellársága idején.

Jóslatok, melyek beváltak — jóslatok, melyek nem váltak be

\ 7 éves Rickie Winchester, kinek atyja a szigeten a világitó to-rony őre, ezen az alkalmatosságon megy’ az iskolába a szárazföldre, Maine-ben.