Hiradó, 1966. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-29 / 39. szám

VOL. 45. ÉVFOLYAM No. 39. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c Thursday, Sept. 29, 1966 DR. BÉKY ZOLTÁN: Ifjusági Tábor - “Retreat Center” Mururoa, Francia Pilonéziában ebben a házban lakott de Gaulle francia elnök, aki innen nézte végig az atomrobbantást. A szovjet gazdasági önkényeskedés Kelet Európában kitermelte a maga hátulütőjét Történelmi jelentőségű dön­tések színhelye volt Ligonier Labor Day ünnepén. Évtize­dek óta vajúdó, Egyesületünk s egész amerikai magyar re­formátus életünk jövőjét any­­nyira meghatározó kérdéseink neyrtek megoldást ezen a na­pon. Vezértestületünk egy­hangú határozattal kimondot­ta, hogy a jövő évben Ligo­­nierben .ifjúságunk számára Ifjusági Tábort létesít s a régi öregek háza helyén Retreat céljaira uj épületet épit. Hatalmas programnak a megvalósítása áll előttünk. S ami a legörvendetesebb, ez a program nemcsak Egyesüle­tünknek, hanem az egész ame­rikai magyar reformátusság­­nak a programja. A ligoneri napoknak ez volt legörven­detesebb bizonyságtétele. Az Országos Presbiteri Szövet­ség és Lelkész Egyesület gyű­léseinek teljes egyhangúság­gal hozott döntései ugyanezt juttatták kifejezésre, hogy azok a felelős és elhívott ve­zetők, akik amerikai magyar református életünk teljes va­lóságában: a gyülekezetekben szolgálnak pontosan ugyan­azt akarják, ugyan úgy óhajt­ják és kívánják szolgálni és építeni az amerikai magyar református jövőt, mint Egye­sületünk vezetői és hatalmas munkatársi gárdája. Hogy nincs közöttünk látásbelí kü­lönbség, amely a jövőt építő közös szolgálatot akadályoz­ná, hanem a közös eredet és történeti héttér mellett egyé tesz bennünket a holnap épí­tésének és a jövő szolgálatá­nak közös és azonos gondja. A Presbiteri Szövetség és Lelkészegyesület egy hangú döntései kell, hogy megtanít­sanak bennünket arra, hogy Egyházaink, Bethlen Ottho­nunk és Egyesületünk meg­erősítése, szolgálatának ki­szélesítése, m e g i z mosodása együtt, vállvetve és egymás­ért felelőséggel vállalt köte­lességünk és hivatásunk kell legyen. Ezt a programot nemcsak jóvá hagyták, hanem maguké­vá is tették a ligonieri gyűlé­sek egyházi és világi vezetői. Nézzük meg a korszakalko­tó határozatokat, melyet en­nek a jövőt építő programnak a szolgálatában hozott a Ve­zértestület. IFJUSÁGI TÁBOR Évtizedek óta vajúdó prob­lémája amerikai magyar re­formátus életünknek az ifjú­sági tábor ügye. Egyháztes­teink, azokon belül egyházke­rületi, egyházmegyei sokszor gyülekezeti ifjusági szerveze­tek sikeresen tartanak évi vagy gyakoribb táborozáso­kat, amelyek úgy a múltban, mint a jelenben nagyon áldá­sosnak bizonyultak úgy ke­resztyén, mint magyar refor­mátus szempontból nézve. Egyesületünk rend szeresen támogatta ezeket az ifjusági táborozásokat. Az egyházak rengeteget áldoztak a szét­szórt táborok kibérlésére. Egyesületünk évtizedek óta egész vagyont kitevő összeg­gel támogatta ezeket a tábo­rokat. Mégis mindez csupán ideiglenes, szükség megoldás volt. Szétszórva, idegen, bé­relt táborokban ifjaink nem lehettek együtt, egymással nem talákozhattak, ifjaink nagy százalékát elvesztettük. Ezek helyett a szükségmeg­­cldások helyett akarunk egy maradandót alkotni saját if­jusági táborunk létesítése ál­tal. Egy helyen, saját táborá­ban, a Mória hegyén akarjuk összehozni ifjúságunkat, az amerikai magyar református jövő drága ígéreteit, hogy egy­szer már annyi esztendő után találkozzanak egymással s együtt építsék az amerikai magyar református jövőt. Lesz tehát most már ame­rikai magyar református if­júsági tábor! Egyháztesteink vezetőinek, lelkipásztoroknak, presbitereknek, egész közös­ségünk legszélesebb körei­nek egyhangú lelkes kérésére, ifjúságunk követelésére való-l sággá lett Vezértestületünk egyhangú határozatában az, h°gy jövőre már saját tábo­rában lesz az amerikai ma­gyar református ifjúság! Ha­marosan elindul a munka a ligonieri csodálatos szép kö­zös területünkön és a megle­vő drága isteni ajándékot még szebb és nemesebb szolgálat­ra használhatjuk majd! RETREAT CENTER . i v -J. Ugyancsak valósággá lesz. az amerikai, magyar reformá­tus “Retreat Center” Ligo­­nierben, amely hivata lesz szolgálni, hogy jobban és mé­lyebben történhessék lelkészi, presbiteri, nőegyleti, egyesü­leti és egyházi munkás to­vábbképzésünk. Ne legyen anyagi probléma az, hogy csak rövid ideig és alig-alig találkozhassanak azok, akik­nek közös és nehéz szolgála­tában oly sok látást és kegyel­mi ajándékot adott az Isten, de amelyeknek kicserélésére, közösségi tulajdonná tételére a találkozások ritkasága és sokszor majdnem lehetetlen volta miatt nincs lehetőség. Közösen tehát, egymást köl­csönösen segítve építsük az amerikai magyar református jövőt: ifjusági táborral, re­treat centerrel és nyomdával! JOHNSON VESZÍT? WASHINGTON — John­son elnök egyre vészit nép­szerűségéből és erősödik a le­hetősége annak, hogy 1968-ban nem választják meg újra — mondotta Wayne Morse sze­nátor (D-Ore.) egy televíziós intervju alkalmával. BRAZIL SZÁLLÍTMÁNYOK RIO DE JANEIRO, Brazil — A legutóbbi, 12,000 tonnás kukorica-szállítmány Kubá­nak, pusztán emberbaráti ak­ció volt. A jövőben nem szál­lítunk Kubában élelmet — hangzik egy brazil kormány­­közlemény. LEPJE MEG férjét azzal, hogy minden KARÁCSONYI számlát kifizet azzal a pénzzel, amit az AVON KOZMETIKAI cikkek árusításával keres meg. Szeretni fogja magát ezért! Telefonáljon most! New Brunswickon hívja: KI 5-1345, Perth Amboyban Hl 2- 2462, Allentown Bethlehem környékén pedig 432-0916 számot. MOSZKVA — A Szovjet­unió fővárosában hatalmas daruk forognak egy 30 emele­tes épület váza körül. A fel­hőkarcolót azért építik, hogy Kelet Európa “Közös Piacá­nak”, a Comecon nevű közös gzdasági megsegítésnek, szék­helyévé váljék. A vörös gazdasági együttes minden állama résztvesz a házépítésben. Mig azonban a Szovjetunió a telket, a mun­kaerőt és az építési anyago­kat szolgáltatja, a csatlós-napi demokráciák kisebb hozzájá­rulást szolgáltatnak. így az iparilag fejlett Csehszlová­kia megelégedett azzal, hogy az uj gazdasági palotában a vizvezetékeket és mellékhely­ségeket szerelje fel. Az épületet a Szovjetunió, a kizsákmányolt csatlósálla­moktól való pénz és haszon bekasszálás központjának ter­vezte. Mire azonban az épü­let elkészül, ennek a szándék­nak éppen az ellenkezáje fog beállni. A kis kommunista or­szágok azért fognak ott meg­jelenni, hogy a haszon-elszá­molások után, zsebre vágva a maguk részét, kissé megtol­­lasodva hazainduljanak. Éveken keresztül szállítot­ta a Szovjetunió a nyersanya­gokat a csatlós országoknak, a világpiaci árhoz viszonyít­va másfélszeres áron. Ma az a helyzet, hogy a keleti blokk államai az olcsó szovjet nyers­anyagot alacsonyrendü, de drága ipari termelvényékkel fizetik meg. Kelet-Európa szén, nyers­olaj és ércek tekintetében a Szovjetuniótól függő helyzet­ben áll. Még ma is — saját nyersanyag — források utáni sokéves kutatások után, — Csehszlovákia és Kelet Né­metország, nyersanyag-szük­ségletének 40 százalékát kény­telen a Szovjetuniótól besze­rezni. Magyarország nyers­anyagának 27 százalékát, Len­­gyelyország, Bulgária és Ro­mánia pedig 10-15 százalékát. A “Comecon” megalapítása, 1949 óta, a keleti államok egész gépparkokat szállítot­tak a Szovjetbe, főleg szer­számgépeket, gyalu és maró­padokat, hengerműveket, ko­vács-préseket és emélődaru­­kat. A főszállitók Csehszlová­kia és Kelet Németország vol­tak. A megállapodás szerint a gépeket a Szovjet nyersanya­gokkal fizette, melyeknek a szerződés szerint a világpiaci árhoz kellett igazodniok. Jött a koreai háború, a világpia­cokon a nyersanyag ára to­ronymagasságra emelkedett s a Szovjetunió csillagászati hasznokat zsebelt be. Bár a koreai háború után a nyersanyag árak ismét estek, a Szovjetunió úgy játszott “szövetségeseivel” mint macs­ka az egérrel, továbbra is a régi árakat kérte, a neki szál­lított gépek árát maga szabta meg, mivel tisztában volt ve­le, hogy a csatlós államok kül­földi valuta hiányában és a Nyugat szállítási tilalma mi­att, másutt nem képesek nyersanyagot bevásárolni. 1963-ban újból változott a helyzet s a Comecon ismét a régi módszerhez tért vissza: a világpiaci árakhoz igazod­ni. Ezúttal azonban a “kölcsö­nös üzlet” úgy változott, hogy a Szovjet kezdett ráfizetni. Ugyanis a külkereskedelmi hivatalok, a kommunista Pan­­kovban, Prágában és Varsó­ban áttanulmányozták a ka­pitalista világ árjegyzékeit, tőzsdejelentéseit és beszerez­ték a nyugati világ magán­iparának katológusait. A proletár-g a z d a s á g i szakértők hohanva érkeztek a nyugati fővárosok kiállítá­saira és aukcióira, hogy után­­na a Comeconban a Szovjet­unió orra alá tartsák a Nyu­gat iparcikkeinek és gépeinek drága árcéduláit. Az oroszok a magyar és csehszlovák ál­lami exportőrök gépárainak ellenlépésenkint a japánok dumping-árait m u t o g a tták ezeknek az exportőröknek, akik a maguk részéről a leg­magasabb kapitalista árakkal álltak elő. Mindez azonban nem hasz­nált, a világpiac a Szovjet számára kedvezőtlenül ala­kult. A készáruk világpiacán nemzetközi viszonylatban az árak folyton emelkedtek, mig a nyersanyag árak többé-ke­­vésbé szilárdak maradtak. — Ez a gazdaságilag elma­radt országok rovására fog menni — jelentette ki Csikós- Nagy Béla professzor, a ma­gyar kormány ár-kormánybiz­tosa. És valóban ártalmára volt, a gazdaságilag elma­radt, gép-importáló Szovjet­uniónak. A gazdasági szakértő mi­niszterelnöknek, Kosygin-nak csakhamar feltűnt, hogy a Szovjetunió a szenet, fát, ér­cet, nyersolajat és földgázt olyan áron szállítja, mert a termelési költségeket sem fe­dezi. A szovjet közgazdasági szakértő Bogomolov kiszámí­totta, hogy a nyersanyagok kitermelése háromszor, a szén és lektromos energia pe­dig nyolcszor annyi tőkét igé­nyel, mint az értük kapott gépek értéke. Ugyanis a Szovjetunió nyersanayg termelése Sztálin után amugyis igen megdrá­gult, mivel már nem állt ren­delkezésre a deportáltak óri­ási hadserege, akik egy vizes­levesért rabszolgamunkát tel­jesítettek a széntárnákban és ércbányákban. A mai szovjet korm ánynak csúcs-béreket kell fizetnie, hogy a munká­sokat a tundrákra és a déli si­vatagokba csalogassa. A szovjet gyapot kiterme­lése Középázsia sivatagjaiban öntözőberendezéseket igényel és nyersolaj elnyerésére mind távolabbi vidékeken kell fúr­niuk, ha további évi 14 mil­lió tonnát akarnak szállítani a Comeconnak. Már a távo­labbi szállítás is megdrágítja az árat. Az európai elvtársaknak a Szovjetunió a Donez vidéké­ről szállítja szenet, a Szovjet nyugati határáig. Hogy azon­ban ezeket kielégíthesse, sa­ját magának, a szovjet nép használatára a 2000 mérföldre fekvő K u z nezk-medencéből kell szállítani a szenet. Az ügynevezett népi de­mokráciák számára szállítan­dó fölgáz vezetésére a Szovjet Európá leghosszabb csőveze­tékeit építette meg. Hogy ne­ki magának a Szovjetuniónak is jusson belőle, Középázsiá­­ból hozzák a földgázt az euró­pai Oroszország területére. A Comecon furfangos gaz­­dászai azonban egyéb utakat is találtak ki, hogy a “nagy testvér”, a “dicsőséges Szov­jetunió” zsebéből szép pénze­ket húzzanak ki. így Bogomolov, a “Világ­­gazdaság és Nemzetközi Vi­szonylatok“ cimü szovjet fo­lyóiratban elpanaszolta, hogy a csatlósállamok által szálli-Jancsi és Juliska szerelme és a kollektiv munkaszerződés NEW YORK. — Az Acme villamossági vállalat gyárá ban Juliska és Jancsi együtt dolgoztak. Jancsi volt a Julis ka foreman] a. Nem szigorú foreman volt Jancsi, hanem szerelmes foreman. Nagyon megszerette Juliskát, és Julis­ka — mint a mesében — na­gyon megszerette Jancsit. Ez egyszerűen hangzik, de a do bg kissé komplikált volt. Aka­­dányverseny előtt álltak a sze "elmesek. Mert mindketten házasságban — rossz házas ságban — éltek. Jancsi széni ígéretet tett Juliskának, hogy elválik a feleségétől, aztán megesküszik vele. Juliska ezt megtoldotta: “Holtomiglant holtodiglant fogunk esküdni.” így Juliska, és már szaladt -S egy ügyvédhez, hogy in ditsa meg a válópert. Ami kor ezt hallotta, pillanatnyi lag mészfehérré vált James arca. Megijedt, egyszerűen szólva. 0 nem igy gondolta. Neki ez a dolog csak amolyar szerelmi játék volt. Hogy mi; ígért Juliskának? No igen, de hát azt minden férfi így esi nálja: ki házasságot igér, ki a csillagokat hozza le az imá lőtt hölgynek. “Nem, nem ín azt nem úgy gondoltam” — mondta Jancsi csütörtökön. Péntek pay day Acmenél. Jancsi nem volt ott a csekket kiosztásánál. A General For man Jancsi csekkjét letette a: asztalra. Egy óvatlan pilla latban Juliska elcsente a Jan esi csekkjét, a bankba sza­ladt, ott ráhamisitotta a Jan ’ .sí nevét, alá ja irta a magi nevét és az igy indorzált esek két beváltotta. Hamar kitudódott a dolog az is, az is. Jancsit elbocsá fották, mert igazolatlanul tá volmaradt a munkáitól. Ju liskát kidobták, mert bűnt ke vetett el. A kollektiv szerződés sze cint Acménél egy munkás isak alapos okból lehet élbe csátani. Minthogy ilyen ol fennforgását nem ismerte ei Juliska panaszra ment az a; bitratorhoz, aki a kollektii szerződés értelmében, mini döntőbíró dönt, határozata e! len nincs apelláta. j A döntőhiró előtt megrar tott tárgyaláson Jancsi — fé lelem és gáncs nélküli lovag -­­azt mondta, hogy ő Juliskát felhatalmazta a csekk bevui fására. A General Foreman I tott iparcikkek és ipari meg­rendelések, nem ütik meg a világpiaci mértéket. És valóban tény, hogy Ke­let Németország és Csehszlo­vákia az elsőrendű árukat, szerszámgépek ben, elektro­­berendezésekben, jégszekré­nyekben, autógumikban, au­tókban és fényképező gépek­ben elsősorban a nyugatra szállítják, ahol kemény valu­tát kapnak érte. Valójában árengedményeket is tesznek, amit a Szovjettől egyszerűen megtagadnak. A szovjet folyóirat, a “ Vo­­prossy Ekonomiki” azzal fe­nyegetőzik, ha ez továbbra is igy megy, végül a Szovjet ma­ga fogja gyártani a szükséges gépeket. A hozzá szükséges tőke betakarítható volna az­zal, hogy továbbá nem szálli­­tanának kedvezőtlen árakon máskép tanúskodott; Juliska megvallotta neki, hogy hó­napok óta “Jancsival járt” és, hogy csütörtökön Jancsi visz­­izavonta házassági Ígéretét és hogy ő a Jancsi csekkjét azért lopta el, mert‘úgy vélte, hogy Jancsi neki valamivel adósa maradt, ha másért nem, az 31k Hotelben eltöltött forró éjszakákért. Ezt mondta Ju­liska, tanúskodott a fő fore­man, aztán sirva fakadt, hisz­térikus rohamot kapott és kia­bálni kezdett, hogy ő nem bánja, ha elbocsátják, nem ián ja, ha lecsóikat jálk, hogy miit tett, azt helyesen tette, hogy hasonlóval fizetett visz­­iza. Az arbitrator úgy döntött, hogy Juliska elbocsátása nem alapos okból történt. Igaz, rogy Juliska súlyosan vétke­­:ett, de igaz-az is, hogy ő azt, amit tett, makulátlan tiszta izivvel tette, ő nem rosszat akart tenni, hanem egy rosz­­;zért rosszal fizetni. Az ő tét­iét nem úgy kell megítélni, hogy olyasmit követett el, imit nem szabad elkövetni, \s punktum. Nem szabad el­felejteni, hogy nem eszüknek arai, hanem érze’meiknek, hangulataiknak és szenvedé­lyüknek rabjai. Juliska mód­felett megharagudott Jancsi *a, női méltóságában véresen értve érezte magát, igazán litte, hogy Jancsi neki vala­mivel adósa maradt, többel, mint amit ö elvett tőle. Az arbitrator idézett egy könyv­­lói egy mondatot, amelyet ré­­íebben olvasott s nem felej­­ett el: “Nincs a pokolnak olyan fu­rája, akinek haragja gyiluo­­.abb, mint egy megcsalt nő laragja.” ÉHEZŐ SZOBAFESTŐK MODENA, Olaszország. — iabriel Reggian szobafestő megdöntötte az ébrenlét i vi­­ágrekordot 273 és fél órás virrasztásával. Virrasztása dején óránként egy szelet marhasültet fogyasztott el és azt bőségesen locsolta meg irős feketekávéval. Az étkezé­sek közötti időben állandóan úgaretázott. Az előbbi virrasztási világ­­•ckordot ugyancsak olasz szo­bafestő tartotta 272 órás idő­vel. nyersanyagot a csatlósoknak. Kelet Európa úgynevezett “nemzeti kom munizmusra” törekvő állami ujjongtak. Oly­bá tekintették a szovjet fe­nyegetést, hogy a Szovjetunió gazdaságilag vissza akar vo­nulni a keleti “népi demokrá­ciákból.” Amint júliusban a Varsói Paktum tagjainak találkozó­ja Bukarestben a politikai és katonai megbeszélések után átalakult “Comecon” konfe­renciává, megváltoztak a fron­tok: Lengyelország, Kelet Né­metország és Csehszlovákia, a Szovjetunió leglelkesebb po­litikai szövetségesei, gazdasá­gilag a Szovjet ellen vonultak fel. Maradt a Szovjetunió mel­lett, a politikailag megbízha­tatlan és maga is nyersanyag exportáló Románia.

Next

/
Thumbnails
Contents