Hiradó, 1966. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-28 / 30. szám
' 6-IK OLDAL Thursday. July 28. 1966 Magyar bányászok ezer és egy meséje BÉOS — Dr. Vargha Károly, az itteni tanárképző főiskola magántanára, összegyűjtött ezer bámyáiszimesét, s azokat több társával munkaközösségben, köny valakban kiadta. Hogyan, mikor támadt az eszméje, hogy össze kell gyűjteni a magyar bányászok meséit, hogy azok ne merül jenek feledésbe, amikor sorra elmennek a már nagyobbára öreg bányászok? Megmondja: — A mesék és mondák már gyermekkorom óba kisérnek. Anyai nagyapám, a zselici tanító volt az Ormánság első helyi történetírója. A történetek izét, szeretetét tőle örököltem. De a környezet is kedvezett. Zselic a mondavilág birodalma. Amikor a pécsi tanítóképzőbe kerültem, már rendszeresen gyűjtöttem az egyszerű emberek által elmondott történeteket. De hogy aztán csak a hány ászmondák, a bányásztörfénet ek gyű j tője lettem, első az országban, azt a véletlennek köszönhetem. Pécsett a legjobb barátom egy bányászcsalád fia volt. Sokat tanultunk együtt és elbeszélései alapján különös világ tárult elém. A bányászok világa. Akkor határoztam el, hogy a bányászmondák gyűjtője leszek. Él is mondtam szándékomat barátomnak és kértem őt, figyelje meg az otthon mesélt történeteket és azokat adja tovább nekem. Ezt tette. De egy napon azzal állt elő, ha kedvem tartja, vasárnaponként menjek vele, ismerkedjek meg a családjával, nagyapja, aki még mindig bányász, sok érdekeset mond majd nékem, így is lett. És attól a naptól kezdve mindmáig, ha időm engedi, bányászok között vagyok és történeteiket hallgatom. Sőt, egy bányászcsalád lánya lett a feleségem. * * * — A második világháború kezdetéig már jelentős gyűjteményem volt. De katona, lettem, frontra kerültem, és itthon, amikor hazajöttem, a főiskolán már nem találtam meg •a gyűjteményemet. Elölről kellett mindent kezdeni. Emlékeztem, régebben merre jártam, kiket kerestem fel, útra keltem ismét, hogy megkeressem őket. Legtöbbjük már nem élt. Ekkor döbbentem rá, hogy gyorsan kell dolgoznom, uj generáció nő fel, amely már nem ismeri a történeteket. A mondákat pedig meg kell őrizni az utókornak. Azt is tudtam, egyedül nem győzöm a munkát. Most már hárman dolgoztunk tovább. — Néhány éve történt. A környező falvakba mentünk, bányásztelepülésekre, Baranya 'különböző részeire. Ekkor tapasztaltuk, hogy az alsóbb fokú iskolákban, óvodákban a bányászok gyermekei tündéreikről, királyokról, grófokról hallgatnak mesét. Megkérdeztük volt tanítványainkat: a bányászok gyermekeinek miért nem bányászmesét mondanak? Csodálkozva nézitek és kijelentették, hogy ilyen nincs. Mondtuk, hogy majd lesz. Ekkor jött az ötlet; felkeressük a gyerekek nagyszüleit, hangszalagra mondatjuk velük a régi bányásztörténeteket, ezek alapján mesét írunk és azokat visszajuttatjuk a gyerekekhez. Munkánk sikerült. Ez inditott aztán bennünket arra, hogy a meséket kötetbe gyűjtsük. Első könyvünket a “Földalatti birodalom” címmel a Magvető Könyvikiadó pécsi, dunántúli részlege adta ki, második mesekönyvünket “A furfangos bányászlegény” címmel pedig a Baranya megyei tanács művelődésügyi osztálya jelentette meg. Bányásznapokon a kiönyvsátrakban a . bányászok keresik ezeket a könyveket és tapasztalataink szerint örömmel viszik házi gyermekeiknek, unokáiknak. * * * Itt egy az ezer bányászmese közül, mutatóba: Valamikor, reges-régen volt egyszer egy igen szegény ember. öreg is volt, beteg is, dolgozni már nem tudott. De volt 2gy fia, aki mindig az erdőre járt fát vágni és annyit keresett, hogy ne kelljen éhen halmuk. Egyszer aztán megunta a keserves életet, hogy mindennap döngesse a fákat, de kenyere mellé ne jusson szalonna és elhatározta, hogy szerencsiét próbál. Kihallgatta agyszer az öreg fajvágókat, akik azt beszélték titokban, hogy az erdő alatt a völgyben már többször láttak kék lángokat fölcsapni a földből és az annak a jele, hogy ott kincs van a föld alatt. így aztán elhatározta, hogy megkeresi a kincset. Megvárta egyszer, amig mindenki hazatért az erdőből, akkor aztán lement egyenesen a völgybe és azon a helyen, ahol az öreg favágók a titokzatos lángot látták, ásni kezdett. Nem ásott talán még két ásónyomot sem, amikor valami keménységbe ütődött az ásója. Megörült a legény. Kitisztogatta a gödörből a földet, de bizony nem talált egyebet, jókora fényes, fekete köveknél. Feldöbálta őket, és most már nem ásóval, hanem a fejszével dolgozott tovább. A nap már lement, besötétedett, de még mindég semmi, csak fényes fekete kő. De nem hagyta abba mégse a munkát. Hogy jobban lásson, tüzet rakott. Nem akarta, hogy az erdő alja, a száraz levél meggyulladjon, ezért a kihajigáit fekete kövekkel körülrakta a tüzet. Annyira elmerült a munkájában, hogy ügyet sem vetett másra. Egyszerre csak föltűnt neki, hogy milyen világosság van késő éjszaka. Hát hogyne, amikor nemcsak a fa égett a tűzön, hanem a köréje rakott fekete kövek is. Nem is feketék voltak már I azok, hanem vörösen izzóbbak, mint ahogy a parázs szokott. Elcsodálkozott a legény, mert ilyet még se nem látott, se nem hallott, hogy a kŐ is égjen. Furcsa volt ez neki, de dolgozott tovább. Kincset azonban nem talált a föld alatt. Abbahagyta hát a gödörásást és szomorúan indult hazafelé. Hogy ne menjen üres kézzel, vitt néhány darabot a fekete kőből. Otthon aztán elmondta öregapjának, hogy ezek nem akármilyen kövek, mert úgy égnek, mint a fa. Ki is próbálták. Égett az most is, csak úgy ontotta a meleget. És a csodás kőnek hamarosan hire ment. És néhány nap múlva már nemcsak a legény fejtette a követ, napról napra szaporodott a kőfejtők száma. Mindig mélyebbre ástak a földbe, a fekete földbe a kő után, és a mélyben már akkora volt a sötétség, hogy csak lámpással tudtak dolgozni. És a hegy tetején lakó emberek mindennap látták, hogy lent lámpásokban ég a tűz, világit, és ezért ezt a völgyet Lámpásvö1-gynek nevezték el, ás miég ma is éz a völgy neve. Megszűnik az átutazó vízumkényszer Magyarország és Románia között A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti megállapodás alapján 1966. julius 15-től kezdődően a két ország állampolgárai — harmadik országba történő magánjellegű utazásaik alkalmából — átutazó (tranzit) vizűm nélkül utazhatnak. KISADÓ AZ ELSŐ MAGYAR NYELVI) ÚJSZÖVETSÉG Nevezetes évfordulóhoz érkeztünk: 425 éve annak, hogy kikerült a sajtó alól a legelső nyomtatott magyar nyelvű Újszövetség. Hat fáradságos, izgalmas év munkája gyümölcsét helyezte a magyar nép kezébe az európai műveltségű és hirü fordító: Sylvester János, s a tudós nyomdász: Abádi Benedek. Sylvester János a Nagybánya melletti Szinérváralján született a 16. század elején. Jelképes és jelentős tény, hogy a mohácsi csatavesztést követő tragikus időben ö nyitja meg azoknak az ifjaknak a sorát, akik az akkor európai rangú krakói egyetemre iratkoztak be. 1526. október 26-án írja be nevét a híres lengyel egyetem anyakönyvébe. A krakói humanizmus vezetői csakhamar barátságukba fogadják. Mint buzgó katolikus érkezett ide s mint a reformációhoz vonzódó humanista távozott innen 1529 ben Wittenbergbe. Az Erasmus, Melanohton ás Luther által meghirdetett humanista és reformátori program keretébe illeszkedik bibliafordítása is. Ez azonban már magyar földön született m!eg. a későbbi nádor, Nádasdy Tamás sárvári udvarálban. Hatalmas vagyont áldozott a sárvári nyomda felállítására, melynek egyetlen programja a Szentirás magyar nyelven történő 'kiadása volt. 1536 nyarán fejezi be Pál apostol leveleinek tolmácsolását. A nyomtatás azonban csak 1541 januárjában készül el. Időközben ugyanis még elkészítette s kiadta a legelső nyomtatott magyar nyelvtant, megalapozván ezzel a magyar nyelvtudományt. Ez, szentirásforditásának mintegy mellékterméke volt. Elgondolkoztató tény, hogy egy európai hirü tudós — később a bécsi egyetem tanára — és egy országos hirü méltó ság: Nádasdy, 1526 és 1541, tehát a mohácsi vész és Bu davár török közre jutása közötti sorsdöntő időben legfon tosabb teendőjüknek az Uj szövetség magyar nyelvű kiadását tartották! Ma 18 ismert példánya van e minden tekintetben nagyértékű alkotásnak. Sajnos, a legtöbb példány sérült. A Magyar Tudományos. Akadémia rendkívül értékes szolgálatot végzett azáltal, hogy 1960-ban facsimile kiadásban lehetővé tette minden érdeklődőnek a legelső magyar nyelvű nyomtatott Újszövetség megisme hését. Idézzük belőle az előAz ki teremt tighed, meg vált, örök iletet es ád Az szent által, nincs több bizodalmád azirt. Ennek azirt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel, WASHINGTON. — John A. Lent professzor az amerikai Lapkiadók Szövetségének folyóiratában ismertet “néhány választ’’ azokra a kérdésekre, amelyeket angol nyelvet és újságírást tanuló diákjainak tettek fel. Az írás “Rosszul tájékozott diákok” címmel jelent meg, ami egyáltalán nem fejezi ki a megkérdezetteik durva baklövéseit és sok esetben teljes tudatlanságát, A megkérdezettek egyébként kivétel nélkül az amerikai ujságiróutánpótláshoz tartoznak. Mielőtt a kérdéseket feladnák volna, felszólították a diákokat, hogy több héten keresztül legalább egy napilapot olvassanak el, és ismerkedjenek meg a napi eseményekkel és a közeli neveikkel. A 32 vizsgáztatott diák közül csak hét tudta megmondani, hogy ki Ho Si Minh, Hitler, Hubert Humphrey, Karl Marx, Tito, Martin Luther King, Sukarno, és Earl Warren és tudta őket történelmi és napi eseményekkel kapcsolatiba hozni. Néhány példa: hárman tudták, hogy ki Lester Pearson. Ketten nem tudták, hogy Hubert Humphrey az amerikai alelnök tisztségét viseli; négyen nem tudták azonosítaná Harold Wilsont, öten pedig Hitlert. Lent professzor levelében hangsúlyozza: “Arthur Goldóerget minden elképzelhetőnek kinevezték, laptudósitótól kezdve olyan emberig, aki neg akart vesztegetni kongresszusi jelölteket. További termések; nem volt egyetértés Trackij személyét illetően sóm. Többek között Koszigin jobbkezének, Írónak, eváltott német politikusnak, a Szovjetunió. EiNSZ-küldötóének és Hitler politikai ellenfelének nevezték. Willy Brandtról azt tartották, hogy “hires baseball játékos”. Titóról a következőket állították ; Olaszország politikai vezetője, Spanyolország politikai vezetője, volt japán császár, szovjet űrhajós, egy német politika párt vezetője. Három diák német komrnu-Ennek mindenkor tigy igaz áldozatot. Tighedet ez hozzá viszen^ s nem hágy mikor igy mond, Bódogok el jövetek, vesszetek el gonoszok. nista vezetőt csinált Hitlerből, aki a lengyelek elleni támadásával kirobbantotta az első (sic!) világháborút. Azt is mondták róla, bogy a német fasiszták vezetője volt az első világháború alatt és német katolikus vezető. És végül Hirosimáról azt állították, hogy sziget “a második világháborúban bombázott koreai város”, és — betű szerint idézve — “adom bombát doptak rá a 2. világháború alat.” Noha a professzor cikkének valódiságában [nem kételkedünk, szerencsére nem minden amerikai középiskolai diák állít ki magáról ilyen szégyenteljes bizonyitványt. Meg kell emlékeznünk azokról, a kivá'óan képzett amerikai diákókról is, akik a televíziós kaiméra előtt lefolytatott versenyeken az igen nehéz kérdésekre adott leleményes és találó válaszaikkal csodálatba 'ejtik a zsűri tagjait. A new yorki dijat nyert ruhatervező JameS Galanos kreációja ez a szellös nyári ruha. ROSSZUL TÁJÉKOZOTT DIÁKOK szót, az akkori belyesirással: A MAGYAR NIPNEK KI EZT OLVASSA Próféták által szólt righen néked az isten, Az kit ighirt ime végre meg atta fiát. Buzgó lilekvel szól most es néked ez által, Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess. Néked azirt el lön prófétád, doctorod ez lün Mestered ez most is, mellyet az isten ada. Az próféta szavát halgasd, mert tighed az isten El veszt, és nyomos itt nem lehet az te neved. Itt ez írásban szól mostan es néked ez által, Hütre hiv mind, hogy senki ne mentse magát. Az ki Sidóul, és Görögül és vigre Diákul Szól vala righen, szól néked az itt Magyarul. Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az isten Törvinyin iljen, minden imággya nevit. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az ki folyó viz, Itt vagyon az tudomány mely örök iletet ád. Lelki kenyir vagyon itt, melyben mikor iszel örökké Ilsz, Mely az mennyből szállá, halálra mene. AZ ADÓEMELÉSRŐL, MINT INFLÁCIÓ-ELLENES ELVRÍL WASHINGTON. - Henry Catihcart, a Central Press wahingtoni képviselője eszmefuttatást irt, a küszöbön álló adóemelésről, melyeikben a következőket mondja: — Ha nem miás okból, az dő előrehaladottságára való tekintettel, a Johnson-admiíisztráció nem fogja -erőltetni az adóemelési törvény keresztülvitelét a kongresszus ezen időszakában. A demokrata párt, pölitikai hatalmának számos évében, eb-The President ben az 'évszázad ban, sok Ízben elfordult történelmi hagyományaitól, de egyik sem volt élesebb, mint vezetőinek jelenlegi iránya gazdasági dolgok ban a magas kamatláb támogatásában. A magas kamatláb javaslói hagyományosan a republikánusok voltaik. A demokraták hagyományosain harcoltak a “Wall Street”, a “bankárok” és a “gazdasági érdekképviseletek” ellen. Még csak néhány évvel ezelőtt, demokrata jelöltek egész sereg győzelmet arattak ezzel a programmal és még most is ^amnak a kongreszusban, akik ezt a programot szinte vallásosan követik. Még nem régen Johnson elnök is ehhez a csoporthoz tartozott és nyilvánosan tartozik még mindig. Valójában azonban gazdasági politikája, az volt, hogy az infláció elleni harcot teljesen a pénzügyi szervezetekre hagyta. És ezek nem találtak más megoldást tz infláció megakadályozására, mint a fokozatos kamatláb mi elést. Amerikai közgazdászok egyértelműen úgy vélik, hogy megfelelően tervezett adóeme')és gyors és erős infláció-elleles hatással bírna. Igen sokan vannak Washingtonban és az egész országban, akik úgy hiszik, hogy az elnök politikai okokból lem szorgalmazott most adóemelést és hogy ebben az esetben helytelenül tette, hogy az érdeket elébe helyezte az elvnek. CSÚNYA FILMCSILLAG LONDOíN. — Rita Tushingham, a nagyon tehetséges angol filmszinósznő másfél éve egyetlen percre sincs szerződés nélkül. Előre kikötik min den idejét. Megdöbbentő csúnyasága mellett igen vonzó teremtés, aki nemcsak tehetségével, de kedvességével is hat a nézőre. Megfejthetetlen titok. De a varázsa tagadhatatlan. Pedig nemcsak az arca nagyon csúnya, de az alakja is igen rossz. Kövér és formátlan nő, idomtalan. így nyilatkozott etekintetben magáról : — Mindig úgy gondolom, hogy egy elefántra hasonlítok. De az elefántok kedves állatok. Majd igy folytatja: — A Dr. Zsivágó forgatása után nyomban neki kellett látnom a munkának. Minden fii memmel még sikerem volt. Különösen a “'Csipetnyi méz’ cimü filmemmel. Sztár vagyok. Szeretnek az emberek, ragyogó férjem van (Terry Bickness televízió-operatőr), egy édes kislányom és olyan háziunk van, amilyet csak rajzolni lehet. Álom. Kell ennél több ? Milyen szép asszony érhet el ennél többet? Az újságíró ezeket mondja neki: — Higyje el, minden hiziel gés szándéka nélkül mondom, hogy maga tetszik a férfiaknak. Rita igy felelt: — Köszönöm szépen. De én nem vagyok Liz Taylor. Olyan vastag lábam van, mint egy oszlop éis görbe is, hát még a lapát fogaim! Olykor azt hi szem, hogy van egy csipetnyi szépség bennem, de józan perceimben rájövök, hogy végzetesen csúf vagyok. Nem ment neki sem min den olyan könnyen. A “Csipetnyi méz” hatalmas sikere és elragadtatott kritikái után két és fél évig nem kapott uj szerepet A film 1962-ben készült el és 1964 közepéig úgy tűnt, hogy egyszerűen elfelejtkeztek róla, letörölték a hevét a filmvilág lajstromáról. — Elveszítettem minden önbizalmamat és a szomorúságtól, az önmarcangolástól sokat fogytam. Nevet. -■ — Az akkori fogyás sem javított az alakomon, úgyhogy nyugodtan visszahizhattam, amit azokban a rossz években a bánat lesodort rólam. Egész nap otthon ültem és arra vágytam, hogy apám liverpooli füszerüzletéiben legyek, mint fiatalabb koromban és ott segédkezzem neki. Deihát nem tehettem, mégis sokan ismertek már. Csak ettem roa-Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár szavaz a bonni kerületi választásokon. Pártja a választáson számos helyet vesztett. gamat. Igen bántott, hogy a színészi pályára léptem és meg voltam győződve róla, hogy végzetesen tehetségtelen vagyok. Elmosolyodik: — Amikor a legrosszabbul álltaik a dolgok, akikor történt a fordulat. Megismerkedtem Terryvel, hozzám entern feleségül, gyermekünk született. Szerepet kaptam a “Zöldszemű láiny”-bia;n, majd nyomban utána a “Patent”-ban és azután következett a “Dr. Zsivágó”. Mielőtt Rita Tushingham filmkarrierjie megindult volna már többször szerepelt a .elevizióban és egy kis londoni színházban volt szerződése. A West Enden levő kicsiny színházban rendszeresen cseléd szerepeket játszott. A legtöbbször meg sem szólalt, még annyit sem, hogy “Tálalva van”. És akkor felfedezték, rábízták a “Csipetnyi méz” főszerepét. — Ez azt jelenti, hogy van jövője a csúnya lányoknak is — mondja nevetve, miközben lapát fogai elővillannak. Szabadságharcos hírek WASHINGTON. — A torontói VI. szabadságharcos kongresszuson, illetve az egyidejűleg tartott koordináló bi.ottsági nagygyűlésen Mr. Dave Lowenheim ismertette — mint Horton képviselő speciális megbízottja — Nixon volt alelnök és Horton képviselő üzeneteit a kongresszus kiküldötteihez. Nixon díszeinöke, Horton elnöke a magyar -zabadságharc 10. évfordulójának megünneplését előikévzitő American Citizens Comaittee-nek. Dr. Pogány András, a Szabadságharcos Szövetség elnöke táviratokban köszönte meg 'z üzeneteket. Edward J. Derwinski kongresszusi képviselő meleghangú üdvözlő táviratát szintén háás szívvel vették tudomásul a oromtói kongresszus delegátusai. A Szabadságharc tizedik évtordulójáriak megünneplésével kapcsolatban dr. Pogány András és Fr. Vitéz Baan pénztáros a következő kérelemmel fordulnak az amerikai magyarsághoz : “A Magyar Szabadságharcos Szövetség az elmúlt év során az 1956-os forradalom és szabalságharc 10-ik évfordulójának méltó megünneplése érdekéiben széleskörű munkát végzett. A magyarság jövőjére néz ve alapvetően fontos évforduló sikeres elökészitése a Szövetség anyagi erejét messze túlhaladja. A tervezett ünnepség sorozat, valamint politikai akcióink eredményes végrehajtása» mivel sem hivatalos, sem félhivatalos szervek támogatására nem számíthatunk, az emigrációs magyarság egységes és jelentős anyagi áldozatvállalását igényli. Kérünk minden magyart, hogy lelkiismeretiének parancsa szerint, képességeihez mértem osztozzék Szövetségünk kiadásaiban. Hozzájárulást : Hungarian Freedom Fighters’ Federation, P.O.B. 3940, Washington, D.C. 20032 címre kérjük küldeni. Szövetségünk részére adományozott összeg az adóból levonható.” TERJESSZE LAPUNKAT!
