Hiradó, 1966. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-29 / 39. szám

8. OLDAL HÍRADÓ Thursday, Sept. 29, 1966 Jerry Case kutyája, Terry megunta, hogy állandóan kerékpározó gazdája után fusson. Most együtt utazik vele. Elaine Juliano, a Lido de Paris táncosnője, három gyermek any­ja (jobb), üres óráiban billiárdozik. Magyar szabadságharcos emlékmű fog díszítem washingtoni parkot WASHINGTON. — Október 22-én, a magyar szabadság harc tizedik évfordulóján, Sa­lute to Freedom emlékünne pet fognak tartani szabadság harcosok százai és velük együtt amerikai magyarok és amerikaiak. Az ünnepség sponsor ja az American Citi zen’s Committee to Comme morate the Tenth Anniver -arv of the Hungarian Re volution. Ennek a bizottság nak élén Richard M. Nixon volt alelnök, áll; az elnöki tisz­tet Jerome P. Cavanagh det­roiti polgármester vette át Cavanagh ez alkalommal nyi latkozatot tett közzé, amely nek lényege az, hogy az em­lékünnepély emlékezetessé az amerikaiakat arra, hogy más nemzetek nem élvezhetik a szabadságot és készek harcbr szállni azért. Ezt a célt szol Tálja a terv, hogy Washing ionban felállítják a Szabad ságharcosok Emlékművét. A kongresszusban Lausche ohió. és Simpson wyomingi szená­torok és Horton képviselt kezdeményezték a törvénybe zó testület határozatát, amely megengedi, hogy nyilvános he lyen ilyen emlékművet állít sanak fel a főváros terül° tén. Remélhető és várható hogy az amerikai szabadság­eszmék terjesztése kommu-CSALÁDI HÍR EAST BRUNSWICK, N. J. — Seymour Schaffer konyha­­butorgyáros és felesége a szü­lei egy leánygyermeknek, aki szeptember 10-én született és a Debora nevet kapta. nista uralom alatt álló o-rssá gokban erősíteni fogja a kom­munista elnyomással szemben az ellenállást a szovjetrabság­­ban levő országokban, mon­dotta Cavanagh polgármester. UTÓIDÉNY Balatonlellén, a “Becsali csárda” előtt megáll a Fiúmé­ból érkező menetrendszerű autóbusz, az utasok betódul­nak a csárdába. A rendelése­ket fiatal és unott pincér ve­szi at. Többen gulyást rendelnék — ismerkedik a magyar kony havai az autóbusz többségé­ben külföldi utasa —, kihoz­zák a gulyást. — Kenyeret kérünk. — Kenyér nincs — mondja a pincér. — Kis üveg bort kérünk. — Csak folyó bor van — mondja a pincér, azután egy­szerűen eltűnik, mint akit egyáltalán nem érdekel ez a negyven—ötven éhes és szom­jas ember. — Vendéglátóiparunk né­mely intézményében — gon­dolom — az udvariasság olyan tényező, amely az idény elő­rehaladtával nőttön fogy. A gondolat megtetszik, gon­dolom, beirom a panaszkönyv be. — Panaszkönyv nincs — mondja a pincér. — Nem is volt? — Volt — mondja a pin­cér —, de megtelt. S arcán felötlik a szakmai büszkeség fénye. . .(b. g.) WASHINGTONI LEVÉL írja: SPECTATOR A Viet Cong hagyta emlékbe az akasztott babát, figyelmeztetésül, hogy igy jár, aki az amerikaikkal fraternizál. Egy amerikai katona érdeklődve nézi. Akármit mondanak a kong­resszusban jobbfelől, bal felől Amerika európai katonai fel­készültségéről, a feszültség enyhüléséről, a háborús ve­szély csökkenéséről — a Fe hér Házban és a Pentagonban szilárd a vélemény: az euró­pai katonai hatalom jelenté kény miértékben való csökke­nése nyomban arra vezetne, hogy a szovjet újabb előre töréssel próbálkoznék. A szov jetet csak katonai hatalom mai lehet sakkban tartani. Amig Európában és egyebütt katonai hatalmi egyensúly van, addig “enyhe a feszült ség”, csak addig. Addig í szovjet (és a kommunista Ki na) csak “felszabadító bábo rukkal” próbálkozhat a blokk peremén. * * * A Fehér Házban beavatot­taknak gondot okoz Johnson elnök szokása: sok munka, ke vés pihenés. Johnson este 11 kor tér nyugovóra hálószobá jába, amely a valóságban dől gozószoba; ott olvas, bőver; van politikai és katonai ol­vasnivalója, és hajnali fél há rom van már, amikor tény­leg nyugovóra tér. Már fél 6- kor ébred s reggeli mellett tovább dolgozik. Hét órakor visszafekszik az ágyba, 9-ig, fél 10-ig alszik. A dolgozó szobájában van 10 órakor. Ott ül Íróasztalánál délután 3-ig hacsak nem jön közbe valami fogadás, ceremónia, ott vagy a kertben. Ebéd és rövid pi henő következik 5.30-ig, az­tán megint munka este 9—10 ig. Aztán vacsora, olvasás konferenciák, telefon éjfél' után 2.30-ig. Ki bírja ezt sokáig? — kér dik Johnson elnök tanácsadói. ❖ ❖ ík Katzenbacb igazságügymi niszter jelenti, hogy ez év el ső felében a bűnözés a külvá­rosokban nagyobb mértékben emelkedett a múlt év első fe lével szemben, mint a nagyobb városokban. Az országos emelkedés 8 százalékos volt, a külvárosokban 11 százalé­kos, a félmillió és millió la­kosú városokban 3 százalékos. Eszerint a külvárosokban, ahol nagyobbára módosabb családok telepednek le, gya­koribb és súlyosabb a bűnö­zés, mint a nagyobb váro­sokban, ahol nagy számban élnek szegények és az élet ha­jótöröttéi. ❖ ❖ H: W. S. Broomfield michiga­­ni republikánus képviselő egy kisfiútól levelet kapott: Az Kutyák és macskák— írók és költők ISTem értem azokat az író­kat, akik — ha tehetik — nem tartanak kutyát vagy macs­kát. Egyáltalán iró az olyan? Csak nem emberekre pazarol­ja szeretetét? Mennyivel jobb, érzelmi befektetés, kifizető­dőbb és veszélytelenebb a ku­tya, mint az ember, még csak meg sem gyűlöl bennünket, amiért befogadtuk. A termé­szet mérhetetlen ostobaságá­ra vagy bőkezűségére követ­keztessek, ha egy tengerrel fizet meg egy csöppet? De a kutya szeretete gazdájához nem mérhető emberi ráció szerint, még ha agyonkényez­tetném, akkor is adósának érezném magam. Ha az em­berek elkedvefclenitenek, a ku­tyámra néztek, a szeretetnek erre az eleven csillámára, s egy időre megnyugszom; az éltének mégis csak van vala­mi jogosultsága, ha okát-fo­kát nem is tudom felderíteni. A kutyám oktat ki arra, hogy az embereknek megbocsássak, s nem fordítva. Ezek után új­ra kérdem; iró az olyan, aki nem tart kutyát? Déry Tibor idősebb nővére és a mamája folyton csókolják, és ő ezt nem szereti. Arra kéri a kép­viselőt, nyújtson be a kong resszusban egy törvényjavas­latot, mely ezt megtiltja. Broomfield képviselő azt vá laszolta, hogy csak egy meg­oldás van; nőj jön meg s ha eléggé megnőtt, akkor már nem fogja bántani, ha cső kolják — más nők. Törvényi tilalomról szó sem lehet, ilyen törvényt a képviselőháziban íem szavaznának meg ( a sze nátusban még kevésbé . ..) — mert Amerikában demokrácia van, kisfiúknak nincs szava zójoguk és akik nem szavaz­hatnak, azokra fütyülnek a képviselők és a képviselői elöl­tek. * * * Mint bolondgomba kiadós eső után, felburjánzanak Dal­­las-könyvek itt és Európában. Elméletek, találgatások ker­­getőznek. Oswald nem egyedül követte el az elnökgyilkossá­­got. .. Nem Oswald lőtte le John F. Kennedy elnököt . . . Johnson keze benne volt a gyilkosságban... A Warren­­bizottság a szőnyeg alá igye­kezett seperni az igazságot. . . PALERMO, Szicília. - Pet­ráira Sottana faluban napok óta izgalomban él a nép. Ki­derült, hogy a születési és há­zassági bizonyítványok, ame­lyeket a falu papja 28 év óta aláirt, érvénytelenek. Akik 28 év óta születtek, azok élnek, ha meg nem haltak, ezen nem változtat az, hogy a születési bizonyítványuk nem jó. A leg­nagyobb baj, ami őket, érheti az, hogy most egyszerre tör­vénytelen gyermekekké lesz­nek. És a mamák és nagyma­mák? Azok erkölcstelen éle­tet éltek, házasságon kivül szeretkeztek és törvénytelen gyerekeket szültek ? Mi történt? Talán ál-pap, hamis-pap az a Castiglia nevű pap? Nem. ő felszentelt pap. Rev. Giuseppe Castiglia. ő jo­gosult volt születési és házas­sági bizonyitványok kiállitá­­sára. Csak azt a hibát követ­te el, hogy a bizonyítványo­kat nem Giuseppe, hanem Leonardo Castiglia névvel ir­ta alá. Miért használta a Leó nardo keresztnevet ? Még nincs megállapítva. A római rádió közölte, hogy a szid NEM FONTOS, DE ÉRDEKES Egész bőrönd szerelmes le­velet égetett el a Toulon mel­letti erdőben egy francia fia­talember. Az égetés túl jól sikerült: a leveleket együtt száz hektár erdő is porrá égett. Warren főbíró tisztára akar­ta mosni az elnök gyilkosát... Ami a tisztáramosási igye kezetet illeti, alig hihető, hogy Earl Warren, a Sup reme Court főbírája, rokon szén vet erezne vagy megér­tést tanúsítani egy gyilkos merénylő iránt. Mert 'u-ira­­levő — a Dallas-fcönyvek iró: azonban talán nem tudják —, hagy Warren édesapját 1938 ban meggyilkolták és a tettest mind e mai napiig keresik, néni találják. ❖ * * A Public Relations Society of America newyorki osztálya arra kérte Mrs. Elizabeth S Carpentert, a First Lady saj tótitkárnőjét, hogy tartson előttük előadást, akármilyet' tárgyról. Mrs. Carpenter aló hér Házban többeket megkér­dezett, milyen elöadás-té .tát ajánlanak? Jack Valenti, aki azóta filmcsószár lett Hol’/ woodba-n, filmes témát aj .n - lott: “War and Pizza”. (War and Peace). Dean Rusk kül­ügyiminiszter úgy vélte, h >gy ez lenne a legérdekesebb, ám bár pillanatnyilag nem aktuá­lis téma: “Mi lesz, ha kitör liai illetékes érseki egyház­megyétől Petralia Sottana fa­lu népe hivatalos állásfogla­lást vár ebben a rendkívüli, kényes ügyben. NEVESSÜNK A cirkuszi üvegnyelő kór­házban fekszik. Az ápolónő meg alkarja mérni a lázát és hőmérőt dug a szájába. Mi­kor visszajön, az üvegnyeilc igy fogadja: -— Ez nagyon finom volt. Nem kaphatnék még egyet? í*í A texasi olajmágnás uj Ca­­dillae-köcsin robog vissza az irodájába. Kérdi tőle a titká­ra, hogy miért vett uj kocsit. — Telefonálnom kellett. Be mentem egy autóüzletbe és kellemetlen lett volna kijön ni, ha nem veszek semmit. Mondja a skót a feleségé­nek : — Átnéztem a heti kiadá said jegyzékét. Találtam egy tételt: foghúzás, másfél font­­sterling. Ez rémes. Mit gon­dolsz, ennyi pénzt költhetsz a saját szórakozásaidra? — Mondd, fiam, hogyan si­került a történelem vizsgád? — Sehogy. — Az baj. — Ugyan, miért baj ? Csupa olyan dolgott kérdezett a ta­nár, amit nem is tudhattam, hiszen még a világon sem vol­tam, amikor történtek. Gertrude Ederle 40 évvel ezelőtt átúszta az Angol Csatornát (bal). Jobb: mostani képe. Nagymamák házassága érvénytelen volt Bocca, Calif, közelében földrengés volt mely ledöntötte a ház ké­ményét. Csak könnyebb sebesülések történtek. FIZESSEN A MEDICARE! BRONX, N. Y. — Dr. A. B. (teljes neve nem fontos, nem érdekes) influenza elleni vé­dőolást adott egy páciensé­nek, aki egyben régi barátja is. “Nem fog fájni” — mond­ta — és szomorúság ült az ar­cára. Miért oly szomorú? — kérdezte a baráti páciens. “Elmondom”. És elmondta: — Elvesztettem egy régi hü páciensemet. Tizennyolc év óta kezeltem az idős hölgyet, aki most sovány Social Secu­rity nyugdíjon tengődik és bi­zony nagyon megöregedett. Most 80 éves. Walk-up ház ne­gyedik emeletén lakik, oda mentem fel hozzá minden hé­ten legalább kétszer, inkább háromszor, mint kétszer. Pe­dig az én lábaim sem bírják ínár nagyon az emeleteket. És soha egy centet nem kér­tem, nem is fogadtam volna el tőle. A 18 év alatt egyszer­­másszor kórháziban volt, oda is mindennap elmentem hoz­zá. Az ingyenes wardban fe­küdt,. természetesen. Mert ott sem fizetett egy centet sem.; —r Julius elején vakációra elutaztam és megkértem Dr. B. kollégámat, hogy törődjék vele távollétemiben, másszon fel háromszor hetenként a ne­gyedik emeletre. Amikor a vakációról visszatértem, kol­légám közölte velem, hogy az asszony, két hétig a kórház­ban volt, de most már megint otthon van. Minthogy ő most már mint Medicare páciens volt a kórházban, az ápolónő emlitétte neki, hogy a szám­lát a kórház a kormánynak fogja prezentálni. — Úgy látszik, ő nem tud ta, hogy mit jelent ez a szó: prezentálni. Első vizitem al­kalmával ezzel fogadott: “Én akarom a pénzemet! Én alá­írtam a kórháziban azokat a papírokat, és most követelem a pénzemet!” Elképedve hall­gattam, nem tudtam, rm e véljem ezt. Ha a kórház a számlát a kormánynak nyújt­ja be, milyen alapon jár őne­ki pénz? Egyideig tűnődtem, aztán megvilágosodott elmém­ben a nő logikája: — Ő aláírta azokat a papí­rokat és most neki pénz jár azért, mert beteg. Egy óra hosszat magyaráztam neki, hogy a törvényiben más van. Az van a törvényben, hogy a kórház a számlát benyújtot­ta a kormánynak és a kor­mány a pénzt elküldte a kór­háznak. Nem magának, as­szonyom, mondtam világosan és határozottan, hanem a kór­háznak. Ő hitetlenül rázta a fejét. Azt mondta: “Dók un ur, én olvastam azt a tör­vényt, én tudom, hogy mi van abban.” Nem birtam tovább, bevettem egy idegcsillapitót és goodbye-t mondtam neki. “Wait a moment”, mondja: “Ha legközelebb jön és nem hozza a pénzt, én hívom a rendőrséget!” Ezt persze nem mondhatta komolyan, gondol­tam. Pár nap múlva megint felmásztam hozzá, első kérdé­se természetesen ez volt: “Hol a pénz ?” Nincs pénz, mond­tam. Erre ő rámrivallt: “El van bocsátva! Mehet! Good­bye!” Távoz óban láttam, hogy a telefonhoz ment.

Next

/
Thumbnails
Contents