Hiradó, 1966. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-09 / 23. szám

8-IK OLDAL III R A D Ő Thursday, June 9, 1986 Meglepetésszerü látogatása alkalmával a Bethsda (Md.) kórházban, Johnson elnök beszélget a Vi­etnamban sebesült katonákkal. Aranybányába költözik a tőzsde NEW YORK. —... ha a ve­zetőség, Funston elnökkel az élén, elfogadja a 600 költöz­tetési ajánlat közül a legke­csegtetőbbet. Hogy miről van itt szó? Egyszerűen arról, hogy mi­után Lindsay polgármester az­zal fenyegetőzött, hogy 50 szá­zalékkal felemeli, illetőleg fel­emelteti a részvények adás­­vevésének városi adóját, Fun­ston elnök azzal fenyegetőzik, hogy elköltözteti New York­ból a tőzsdét. Hogy hova köl­tözteti, még nem tudja meg­mondani, mert még nem válo­gatott a beérkezett 600 aján­lat közt. * * * Itt egy pár a 600 közül. Kezdjük a legjobban. Homer Pankey, 61 éves, 311 font test­­sulyu, Martinsburg, W. Va.-i lakos és. valamivel könnyebb 70 éves kisöccse azt ajánlják Mr. Funstonnak, hogy költöz­zön le tőzsdéjével a west-vir­­ginaí Fauquier megyében le­vő Franklin aranybányába. Ott van: először, 191 akemyi szabad föld, másodszor a tőzs­dét fel lehet építeni egy régi, elhagyott aranybánya helyén, amely 325 láb mély és igy azzal az előnnyel is bir, hogy atombombabiztos hely, és har­madszor, a 191 aker alatt a föld móhében még körülbelül négy ezer millió dollár érté­kű arany rejtőzik, ami, ne­gyedszer, lehetővé tenné az ex-newyorki tőzsdének az aranystandra való áttérést, és, talán mindennél kecsegte­tőbb, ötödször, azt az építé­si helyet egy mágneses mező övezi, amelyben a nehézkedés fizikai törvénye szerint a tes­teknek nincsen súlyúk, úgy hogy, ha akár 170 emelet ma­gas tőzsdei épületet építenek, fekete péntekeken nagy vesz­teségeket szenvedett speku­lánsok bátran leugorhatnak (mint tették az 1929. évi fe­kete pénteken . . .) az ablakok­ból és, akár hiszi Mr. Fun­ston, akár nem, könnyedén le-Washingtonban a St. Matthew katolikus székesegyházban szentmi­sén vett részt Johnson elnök, a lánya Luci és vőlegénye Patrick Nugent. Elárverezték a falut BÉCS. — Josef Schwaiger müncheni nagykereskedő ár­verésen megvett egy falut. A falu, a felső-ausztriai Rana­­riedel történetében kereskedő még nem szerepelt. A passaui püspökség után rablólovagok veték birtokba a községet. Utánuk Albrecht bajor herceg következett, akit viszont a fel­kelő husziták isemmiztek ki. II, Rudolf császárnak sikerült a térképen ma is nehezen meg­található falut ismét a kato­likus egyház javára megtéri­­teni, a későbbi időkben a pa­rasztok azután a mindenkori Habsburg uralkodónak vitték az adót, a dézsmát. A monarchia idején minde­nestül egy Szászországból be­vándorolt, osztrákká vedlett família birtokába jutott. A “hübérurak’’ utolsó gar­nitúrájának utolsó tagja nem öregbítette a család hírnevét: a helybeli vár, Ranaburg ura papírgyárával csődbe jutott. Nem maradt más hátra — el­árverezték a falut... Volt rá vevő. Ha nem is helybeli, ha nem is osztrák — de vevő, aki potom 4,8 millió schilling ellenében megvette Ranarieldet. Immár övé a Ra­naburg kastély, az iskola, a papiak. A bajor krőzus természete­sen nem akarja sem a rabló­lovag, sem a kegyes hübérur szerepét játszani a szuette Ra­­naburgban. Herr Schwaiger — egyszerűen üzletet akar. Lipi­cai ménest akar felállítani fa­­fulujában, a világhires bécsi spanyol lovasiskola méltó pár­ját akarja megszervezni Fel­ső-Ausztriában. A vezető Pod­­hajsky ezredes, a bécsi lovas­iskola nemrég nyugdíjazott nagymestere lesz. begve, sértetlenül érnek le a földre. * * * További kecsegtető ajánla­tok; Egy navy veterán azt ajánl­ja, hogy helyezzék át a tőzs­dét egy kiszolgált repülőgép­­hordozó hadihajóra. Ezzel a megoldásnak az az előnye, hogy a tőzsde bármikor kifut­hat a kikötőjéből és ott vet­het horgonyt, ahol nem há­borgatják stock transfer adó emeléssel. Ink arkansasi városból az az ajánlat jött, hogy oda jöj­jenek a tőzsdések, mert ott még mindig bőven vannak nagy szabad térségek, ott fel lehet állítani az ország leg­nagyobb vásárterét, nem kell többé túlzsúfolt teremben egymás hátán lekötni az ügy­leteket, a legnagyobb kénye­lemben lehet marhát, sertést, lovat, még szamarat is, adni és venni. Billings montanai város pol­gármestere azért ajánlja vá­rosát, mert az a világegye tem központja. By the way, alaszkai indiánok rámutatnak arra, hogy Anchorage az egész szabad világ összes financiális centrumainak keresztutján fekszik. A tőzsde székhelyé­nek Alaszkába való áthelyezé­se még azért is előnyös, mert a nagyvárosi közlekedés egy­re súlyosabb válsága idővel arra fog vezetni, hogy a tőzs­dei spekulánsok longislandi vagy Nassau megyei ottho­nukból könnyebben, hamarabb fognak eljutni Amchorage-ba, mint a Wall Streetre. * * * Akárbová költözzenek, csak innen takarodjatok! — üzen­te Funistonnak egy manhatta­ni indián. Mert ti jogtalanul bitoroljátok ezt a szigetet! (Ez elég világos célzás arra, hogy azok a huncut ameriká­­nusok 1626-ban egy marok­nyi üveggolyóért vásárolták meg a naiv indiánoktól ezt a kincses Manhattan szigetet.) Barátságos meghívás jött South Dakotából, amire Mr. Funston azonnyomban felelt: “Ajánlatukat komolyan meg fogom fontolni, már érintke­zésbe is léptem egy real es­­tetessel, mert nekem South Dakota nuiy simpático, mert tudniillik en Sioux Faliban születtem, ott töltöttem fiatal Ságomat, életem legszebb éve it. ..” “Minek a messzi távolba ré vedezni, hiszen az elérhető oly közel van!” — mondta Goe­the, a német költőfejedelem. Csakugyan, minek a messzi Alaszka, a végtelen arkansasi pusztaság, a szép gyermekko­ri emlékeket felidéző Sioux­­város, hiszen New Jersey és Connecticut macskaugrásinyi­­ra vannak New Yorktól, az Empire State Building tornyá ról szabad szemmel el lehet látni oda! Csakugyan, ez a két jó szomszéd is számba jön.; Jersey City a favorit, Connec­ticut a második helyezett. * * * Mindez ugye tréfásan hang zik. Némelyek úgy vélik, hogy ami zaj hallatszik a Wall Street felől, az csak kardcsör­­tetás: Lindisay fenyegetőzik, Funston fenyegetőzik ... Ta­lán mégsimes igy, komoly be­széd ez is, az is. A tőzsde vezetősége komolyan fogja fel a dolgot, és hogy a költö­zési terv komoly, az kivilág tik abból a tényből, hogy már majdnem végleg elejtették tervet, hogy Manhattan déli csücskén felvásárolnak egy csomó házat, és azok helyér 50 millió dollár költséggel fel építenek egy uj tőzsdepalotát Azonkívül, kísérletek folynak egy államközi adásvételi lán­colat megteremtésére, ami ha megvalósul, nélkülözhetővé tenné a manhattani székbe 'yet Mit mondanak a City Hall tájékán? Nevetnek. Azt mond ja Mario A. Procacoino váro­si főszámvevő: “Szeretném látni azt a newyorki tőzsde bizományost, aki a garázsban hagyná a Cadillacját és elmen­ne Arkansasba, ott felülne egy szamár hátára és a 110 fokos hőség ellen mexicói sombreróval védekezne.” Utóirat. A 600 ajánlat 46 államból jött, az egyik Kana­dából jött. Európából még nem jött ajánlat. Három “Miss USA” jelölt táncol a Miami Beach homokján, a ver­seny előtt. \ MEDICARE TANKÖNYV WASHINGTON. - A kor­­mány nyomdájában éjjel-nap­pal folyik egy kis könyv nyomtatása. Julius 1-ig készen kell lenni 19 millió példány­nak, mert majdneg ennyi ol­vasója lesz (kellene, hogy le­gyen ...) ennek .a könyvnek, amelynek tartalmát elárulja a elme: Health Insurance Un-,1 der Social Security — Your Medicare Handbook. A 65 éves és idősebb férfiak és nők majdnem kivétel nélkül meg­kapják, június elsejétől kezd­ve, ezt a kézikönyvet, amely felvilágosítást ad mindenről, amit a Medicare nyújt és amit nem nyújt. Felvilágositja az olvasót arról is, hogy mikép­pen kell a Medicare-nyujtotta kedvezményekért folyamodni. Két fő részből áll: ismerteti a kórházi biztositást, amely nagyjában ingyenes, és az or­vosi biztositást, amelynek di ja havi 3 dollár. Ezt a biztosítás mindkét fajtáját ismertető könyvecs két 17,300,000 személynek kézbesíti ki júniusban a le vélhordó: azoknak, akik au tomatikusan fel lesznek véve a kórházi biztosításba és ön­kéntes feliratkozás alapján a > orvosi biztositásba is. Körül­belül 1,800,000 azoknak a 65- ön felülieknek száma, akik nem iratkoztak fel a havi 3 dolláros orvosi biztosításra: ezek egyedül a kórházi bizto sitásról szóló könyvecskét fog­nák kapni. [ERJESSZE LAPUNKAT! Ha a Malibu Dude Ranch tulajdonosai New Yorkba látogatnak Milford, Pa.-ból, a Jericho Tavern­­ben tartanak itatást Greenwich Village-ben. EUÖHET A NAP, AMIKOR BOGARAKAT ESZÜNK MAJD IRVINE, Calif. — Ronald L. Taylor, a University of Ca­lifornia, egyik kutató tudó­sa, a közelmúltban előadást tartott szakemberek és meghí­vott közönség előtt a jövő élelmezési problémáiról. Dr. Taylor különlegesen ér­dekes előadásából a követke­ző részleteket idézzük: — Amennyiben a Föld la­kossága a jelenlegi arányok­ban növekszik az elkövetke­ző 50 esztendő folyamán, bi­zonyosan elérkezik majd a nap, amikor a nyugati házi­asszony étrendj én állandóan szerepelni fognak a különbö­ző módon elkészített bogarak. — Számos ősi kultúra már régóta nem utasítja vissza a nyers és a megfőzött rovaro­kat, sőt, azokat valóságos inyenc-falatnak tartja. Nyu­gati kultúránknak meg kell szüntetnie a rovar-evéssel kapcsolatos, mindenképpen indokolatlan ellenszenvét. — Tudomásul kell ven­nünk, hogy a legtöbb rovar testének tartalma elsőrangú fehérje-összetétel, másrészt pedig a legtöbb rovar sokkal tisztább, mint azok az állatok, amelyeknek húsát minden vi­szolygás nélkül elfogyasztjuk. — Mindenképpen ész-sze­­rütlen, hogy nem eszünk ro­varokat. Az amerikai rovar­világnak kevesebb, mint egy százaléka ártalmas csupán az emberiségre. A többi rovar nemcsak, hogy nem ártalmas, hanem nélkülük az emberi­ség rövidesen elpusztulna. — Az emberek nagyrésze amugyis sokkal több rovart eszik öntudatlanul, mintsem gondolná. Számos állat és hal­fajta táplálkozik rovarokkal és ezeknek az állatoknak a húsát elfogyasztjuk. Ezenkí­vül, a különböző élelmiszerek­ben is számos rovar van el­rejtve, csak nem vesszük ész­re. Dr. Taylor ezután felszol­gált hallgatóságának gelatin­­ba fagyasztott hernyókat és csokoládéval leöntött, kanná­zott méheket. A hallgatóságnak csak je­lentéktelenül kis része kóstol­ta meg ezeket az ínyenc fala­tokat. A siker meglehetősen mérsékelt volt, annyi azon­ban bizonyos, hogy a vállal-^ kozó szellemű hallgatók túl­élték a dolgot és egyikük sem lett beteg — ami önmagában is vigasztaló jelnek tekinthe­tő a jövő szempontjából. Az előadást egyébként ha­tározott érdeklődéssel hallgat­ták a megjelentek. TIBOLDBARÓC A Bükk hegység vidékének szomorú nevezetessége volt Tibolddaróc. Magyarországon itt laktak a legelhanyagoltabb körülmények között: füstös, nyirkos, sötét, egészségtelen barlangüregekben. A harmin­cas évek közepén 215 ilyen barlanglakás volt, amelyek­ben 1459 ember — a falu la­kosságának több mint a fele — zsúfolódott össze. A tibolddaróci barlanglaká­sok keletkezése a 18. század elejére nyúlik vissza. Messzi vidékről jobbágyok vetődtek ide munkát keresni. Munkát kaptak is: művelték a földet, törték a követ, ós irtották az erdőt, arról azonban nem gon­doskodott senki, hogy fedél is legyen felettük. Földet sem kaptak, hogy maguk próbál­kozzanak meg akármilyen sze­gényes hajlék épitésével. Ek­kor merült fel a gondolat, hogy nem a földön vernek ta­nyát, hanem a Bükk hegység oldalába vájt barlangokban helyezkednek el. Nem ütközött különös nehézségbe, hogy a hegyoldalba üregeket vájja­nak, igy teremtettek maguk­nak valamennyire védett he­lyet. Ez a kezdetleges állapot csaknem két és fél 'évszázadon át megmaradt. Már a harmin­cas években felhívták a fi­gyelmet a tibolddaróci bar­langlakásokra, ahol emberhez nem méltó körülmények kö­zött élnek emberek, cselek­vésre azonban csak a második világháború befejezése után került sor. Sonny and Cher énekesek, a serdülőkornak ideáljai Hollywood­ban. Sonny, Cher 20-ik születésnapjára 20 karátos gyémánt és za­fír gyűrűt adott neki. Feldolgozzák a magyar kivándorlás történetét BUDAPEST. - A Magyar Tudományos Akadémia leg­utóbbi elnökségi ülésén elha­tározta, hogy Történelemtu­domány i Intézete megindítja a kivándorlás történetének kutatási munkáit, hiszen e magyarok életútja és sorsa szorosan hozzátartozik a ma­gyar nép történelméhez. A kutatás részletes prog­ramját most dolgozzák ki a tudományos és társadalmi szervek képviselőiből alakult munkabizottság tagjai. Az az elképzelés, hogy a különböző időszakok kivándorlásának körülményeiről monográfiá­kat készítenek, tudományosan vizsgálva a kivándorlás okait és folyamatét. Az adatok ösz­­szegyüjtése és feldolgozása hozzájárul majd a magyar múlt és jelen teljesebb meg­ismeréséhez. E tudományos igényű munka során tanulmá­nyozzák majd a kivándorlók letelepedésének, társadalmi és kulturális helyzetének körül­ményeit, történetét is. A Történelemtudományi In­tézet és a kutatómunka elvég­zésére alakult munkabizott­ság azt tervezi, hogy a prog­ram végleges módszereinek kidolgozása után e több évig tartó tudományos munka si­ketéhez külföldön élő magya­rok is hozzájárulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents