Hiradó, 1966. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-05 / 18. szám

4-IK OLDAL ÍÍIRAÖÖ Thursday, May 5, 1966 Founded in 1921 Entered as second class mail matter on July 7, 1922, at the Post Offict of Ppr+h Amboy, New Jersey, under the Act of March 3, 1879 Second claso postage paid at Perth Amboy, N. J. and at other offices CASTRO ÉS A SÖR Fidel Castro, kubai diktátor, a május elsejei ün­nepségeket felhasználta arra, hogy ismét hatalmas ma­­rathoni beszédet mondjon. Castro beszéde ez alkalommal szokatlan figyelem­re tarthat számot. Annak ellenére, hogy a diktátor egy­általában nincs jó viszonyban vörös Kinával, minden tekintetben a kinai gazdasági módszereket követi. Castro — merőben szakitva Kruscsev gulyás-szo­cializmusával — takarékosságra és a szűkös életszín­vonalra intette a kubai népet. A felszólítás szinte kísértetiesen azonos volt vörös Kina közelmúltban elhangzott felszólításával. A diktátor — többek között — a sör árának drá­gulását is Ígérte, majd közölte, hogy a kubai átlagpol­gárnak ideológiailag jobban kell magát képeznie. Ha nem lennének olyan tragikusak, szinte komikusok len­nének Castro szavai: — A jövőben a sörivók kevesebb sört fognak inni és több ideológiai könyvet fognak olvasni. Mindebben nem az tragikus, hogy a kubai átlag­polgár nem ihat elég sört. Az a tragikus ebben, hogy a kubai kommunista kormány — mint mindenfajta kommunizmus - - közszükségleti cikkek helyett ideoló­giával táplálja tagjait, az életszínvonal emelése helyett kénytelen az ideológiai könyvek áradatával elhalmozni az éhes polgárokat. A kommunizmus fejlődési fikától függően, hol erő­sebb, hol gyengébb ez az irányzat, az alapvető elv azon­ban mindig változatlan: a jó kommunista számára az életszínvonalat többé-kevésbbé pótolhatja az ideológia. S többek között, ez a rendszer csődje is. Semmiféle ideológia nem pótolhatja az élelmet, a ruhát és az em­berhez méltó életet. Végezetül, nem kétséges, hogy Castro valóban bel­ső bajokkal küzd, ez az oka váratlan gazdasági szigo­rúságnak. Személyeket tesznek ma felelőssé Kubában a gazdasági csődért, holott sohasem a végrehajtó sze­mélyeket terheli a felelősség. A felelősséget minden egyes esetben magának a belső ellentmondásokkal tel­jes rendszernek kell vállalnia. Ezen a körülményen Fidel Castro semmiféle táv­beszéde nem változtathat, mint ahogyan a kommuniz­mus csődjén semmiféle személyi felelősségre vonás és semmiféle tanács a sörrel és az ideológiai könyvekkel kapcsolatban, nem segíthet. A MAO TSE-í'UNG TITOK Mao Tse-t’ung, vörös Kina diktátora, körülbelül félév óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt és a legutóbbi május elsejei ünnfepségeken sem jelent meg. Márciusban hivatalos kormányjelentés közölte, hogy Mao kifogástlan egészségnek örvend. Hosszú tá­volléte azonban azt a gyanút kelti a külföldi újságírók­ban, hogy a diktátor vagy súlyos beteg, vagy talán már halott. A május elsejei ünnepségeken ennek ellenére to­vább folyt Mao istenné emelése. íme, az egyik jelszó: A kinai kommunizmus fejlődése bizonyítja, hogy Mao Tse-t’ung elmélete legyőzhetetlen és ha a nagy Mao vezet bennünket, senki sem tud ellenállni nekünk. Ugyanekkor, a kinai kommunista párt, nyilvános és megalázó önkritikára kényszeritette a napokban Kuo Mo-jot, aki a kinai intellektuális élet vezetője volt éve­kig. Kuo Mo-jo nyilvánosan jelentette ki, hogy mindaz, amit eddig irt, értéktelen és megérdemli, hogy meg­semmisítsék és a lángok martaléka legyen. A harc a kinai értelmiség legcsekélyebb önálló gondolata ellen, tehát tovább folyik, függetlenül attól, hogy Mao él-e, vagy halott. Meg kell jegyeznünk: a kommunizmusban az is­tenné emelt uralkodó addig él, amig a körülötte levő uralkodó csoport akarja. Ha a legenda fenntartásához szükséges, akár alteregot is találnak, halála után. Ha Mao él, kétségtelen, hogy súlyos idegzavarok­kal küzd és féltékenyebb, gyanakvóbb és irigyebb, mint valaha. Ha halott, kétségtelen, hogy a beteges és ter­helt légkör, amelyet teremtett, beteges és terhelt, vagy karrierista utódaiban él tovább. A SZÉP MAGYAR SZÚ Irta: BAJOR GIZI BUDAPEST. — A 15 év lőtt elhunyt Bajor Gizi, a magyar színművészet legna­gyobbjainak egyike, 1940-ben t budapesti rádióban előadást tartott a magyar nyelv szép­égéről, rég feledésbe ment öörkszép magyar szavakról. Unnék az előadásnak kézira­tát most megtalálták a mű­vésznő hagyatékában. Ebből közöljük a következő részle­teket : Áhítattal és édes szívvel számolok el maguknak a nyelvbeli pazar gazdagságunk­ban való gyönyörűségemről. Arról a gyönyörűségről, ami vei a tanulás, próba, vagy ol 'ásás közben egy-egy szónál ifejezésnél megállók, megsi nógatom, babusgatom, forga tom a nyelvem alatt olyan gesztussal, akár a gyerek a cukorkát. A mesterségemmel jár, hogy x szót megbecsülöm, hogy ke­resem, válogatom, hogy a ma­iamévá teszem, összeolvadok vele. Hiszen az a megtalált 'egkezesebb szó; segítség a beszédem könnyűségéhez, mu zsikájához, a gesztusomhoz, arckifejezésemhez, az érzel mem legszabadabb, legtisz ább közléséhez. Beszéljünk legelőször arról, ami édes, mindnyájunknak a legkívánatosabb: a vidámság ól. Fussunk végig derült han mulatunk árnyalatain. Első je 'e a derültségnek a mosoly. Az ember elmosolyodik, mo =olyog; ha csak átvillan a mo­soly rajta, akkor mosolyint. Van egy huncut szavunk, azt mondja; somolyog. Emlékez­tet a í'anosalogra, amely azt jelenti, ha valaki savanyu ké­pet vág. A somolygásnál is kevésbé előkelőén hangzik, ha azt mondom valakire, hogy vigyorog, vigyorit, sőt vicso-, rít I Kedvesebb ^ugyebár, ha kuncog, vihog, ihog-vihog. A 'egtavaszibb jókedv, az: vi íorász, viháneol. De az éret - tor is tud nevetgélni, nevet ni, s ha belemelegszik: ka agni, kacarászni, hahotázni De ahhoz megint a legszebl ifjúság és a nem legszebb fe jyelmezetlenség kell, hogy lyeritsen az ipse ! No és a rö íög! Nem, szívesen idézem ezt a szót. Nagyon nem szeretem rülönösen, ha nő mondja: rö högte-m. ígérjék meg, hogy lem fogják használni. Bánat... ó, milyen szép milyen gyengéd, milyen halk 3z a szó: bánat. Nem is lehel hangosan kimondani. Bánko tik az ember és bánatosko ük, szomorkodik, busul, neki >usul, megbusul, busong. Mily lársonyosak mind ezek a han- Tok, amelyek némaságunkat idják vissza. A bánat olyan, mint a fel­hő: eső lesz belőle. Könnybe lábad a szemünk, ami azt te­szi, hogy a lábra ál] a könny, mnt az elvetett palánta. De mielőtt a könny ellepné a sze­münket, szepegünk, szipo gunk, azután nem tehetünk róla, kipottyan a könnyünk, kiperdül, kicsordul, és köny nyezünk. Sírunk. Ha sírásra fakadtunk, potyog, pereg, fo­lyik a könnyünk, folydogál. Sirunk-rivunk. Sirdogálunk, idogálunk. Zokogunk. Patak­zik a’ könny, ömlik, mint a záporeső. Ez már nem is si­rás, hanem bőgés. Van, aki majd kisírja a két szemét, olyan szerencsétlen. De szárítsuk fel a könnyet, jobb lesz danolni, ugye jobb lesz? Danolni, dalolni, dalol­­gatni, danászni, nótázni, dú­dolni. Vagy csak zümmögni egy melódiát, mielőtt énekel­nénk. Csodaszép az énekszó, ha szép és csoda csúnya az, ha abajgat valaki, ha nyeke­reg, ha kornyikál, ha vonit. Táplálkozni is igen gazda­gon tudunk, nemcsak jóféle levesekkel, hússal, tésztával, hanem szóval is. Tehát: eszik az ember. Mar aki nem fal. Sőt, aki nem zabái. Szóval eszik az ember, eszeget, edde­­gél. Szép. De van az az éhes, az a vadember, aki két pofá­ra eszik, az már nem szép. Se nem elragadó látvány, ugye, aki lapátolja befelé az ételt. Aki habzsol és majszol, az is csak akkor kedves, ha kiskorú. Az innivalót az ember és asszony is a bárban szürcsö­­li, ha igen jólesik: kortyolja. Kortyint egy gyüszünyit. Is­ten őrizze még az urakat is, hogy lefetyeljék, pláne, hogy vedeljék az italt. A bort a borkedvelő felhajtja (szabad i vizet is, aki nem bornem­issza!) kóstolgatja, aki türel mesebb; iddogálja, iszogatja, íyeldekeli, hallják? nyeldeke­­!i! Hanem aki nyakalja! az iztán felönt a garatra! Meg nem állhatom, hogy ne beszéljek még valamiről, ami talán hozzátartozik a monda­nivalómhoz; tudniillik az elfe­lejtett, elhagyott régi szép magyar szavakról. Régi ma­gyar poétákat lapozgatok, va­lahol szép-anyáink leveíeslá­­iájába kukkantok belé; meg epő, kedves, bájos, erősen ki fejező, nemes zamatu, ódon szavakat találok. Úgy meg­fájdul érettük, szegény kis el­hunytakért a szivem. Tessék .?sak figyelni. Azt mondja: ilitani. Azt teszi: sejteni, megsejteni. Régi kedves sza­vunk: apolgatni, azt jelentet e: csókolni. A kölyökkutyára azt találtam valahol; kuszi. Vem aranyos? Azután ahe­lyett, vagy amellett, hogy azt mondjuk: elszal asztok vala­kit a boltba, azt mondták: el­­illasztom. Elillasztani, igen, hogy illanjon, mint a szellő, egyik lábad itt legyen, másik ott! A barázdabillegetőt úgy hívták vagy száz éve, hogy leánykamldár. Hát persze, mert ill-eg-eti-billegeti magát, ’'kár a takaros kislány a há­­omfodros rokolyában. ! Egy elsárgult asszonyi lé­éiben ezt a tündérszép szót olvastam: leányton. Azt jelen­­,i, hogy leánykoromban. Az 'szí levél •-valaha, mikor hul­­ani kezdett, akkor hullamo lodtt. És őszön át szép lassan, szelíden, hullámozott a szép árga felevél. A dajna szóval a régiek a dámát fordították magyarra. A rátarti, előkelős­­födő nőre azt mondták: daj aálkodik. Vajon hbgy vesztek el, mér! ejtették és felejtették el eze két az egészséges és gyönyö­­-ü "magyar szavakat? A szó, ■mely a lélekben terem, az is csak olyan divat, mint a tiroli kalap? Én úgy szeretném, ha feltámadna sok méltatlanul eldobott szépséges magyar szavunk; olyan nagy boldog lág volna nekem azokat a nemzet színházában felfrissi­­teni, a számra venni, szerel­mesen, a múlt hangjait és to­­vazengetni a jövendő felé. VEVŐ KERESTETIK MARKÉT DRAYTON, Ang­lia. — John Graves próbálja eladni a házát, sehogysem si­kerül neki. Az a baj, hogy azt a házat, mely a Cemetry Rd.­­m van, a nép sok év óta Tom­­stown Vies-nak nevezi. És a Graves név is gyászra emlé­keztet. Azt mondja Mr. Sír­kő; “Az emberek olvassák az apróhirdetést és nevetnek.” SOK REGÉNYÍRÓ NEW YORK. — A Put­man’s és Fawcett könyvkiadó vállalatok, a McCall’s maga­zin és az Embassy Pictures pályázatot hirdettek egy ‘leg­jobb’ regényre és a pályadi­jak öszesen 210,000 dollárt tettek ki. Beérkezett 3262 re­gény és — egy sem ütötte meg a mértéket. Tele van az ország rossz regényírókkal.. VÁMMFNTFQ KAVÉ' kakaó, tea, szövet, vászon VfilvllvlC.1« I tv GYAPJUFONAL. CIPŐ, AUTOMOBIL. KERÉKPÁR. RÁDIÓ. HÁZTARTÁSI és IPARCIKKEK megrendelhetők MAGYARORSZÁG és CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TÜZEX csomagok teljesen külömböznek a magyar IKKA csomagoktól MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is rendelhetők FŐÜGYNÖKSÉG AMERIKA TERÜLETÉRE U. S. RELIEF PARCEL SERVICE, Inc. Phone: LE 5-3535 245 East 80lh St. NEW YORK. N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS« igazgató \ Beiáral a 2nd A-rnl “Fizettem én elég adót — fizessen most más is!” NEW YORK. - Mrs. Mary Callagbam 2500 dollár adóval adósa az adóhivatalnak, nem akar fizetni, ezért az adószíedő rátette nehéz kezét a misszisz astoriai házára, árverésre bo­csátotta azt és a. legtöbbet — 20,000 dollárt — ígérő meg­kapta a tulajdonosi; papirt, de még nem kapta meg a házat, mert a makacs hölgy nem haj­landó kiköltözni onnan. Érdekes, hogy miképpen gyűl t az évek során ez a 2500 dollárnyi adó-adósság. Mrs. Callaghannak az volt a szo­kása, hogy minden év októ­berében megfizette az adó fe lét, aztán április 15-én meg tagadta a -másik fél adó meg fizetését, mondván, hogy fize­tett Ő már elég adót. Valószínű, hogy csakugyan fizetett már elég adót, hiszen 5 103 éves. A történelmi hite lesség kedvéért meg kell je gyezni, hogy ő ezt ezekkel a szavakkal 101 éves korában mondta. Mert nyilvánvalóan azt volt a nézete, hite és meg­győződése, hogy az adóköte­­lessség csak 100 évig kiséri az ember életútját. . . Mit szól ehhez az adószedő ? Azt mondja, hogy ő nem te­kint, nem is tekinthet az adó alany korára, behajt adót alkar egy óvodás gyermeken is, ha van jövedelme. Ezt ő ígyeke Tett Mrs. Callághaírnak meg magyarázni; nemcsak neki hanem a fiának, az unokatest­vérének, a papjának, de mind­hiába. És mit .szóil mindehhez Mrs. Callaghan? Csodálkozik. ‘Nem értem, mondja, hogy mit be­szélnek ezek az emberek.’ HALÁSZTÖRTÉNET • GREENE VIELE, Tenn. - Clarence McKay meséli, hogy tavaly & Douglas-tóban halá­szás közben elvesztette pénz­tárcáját, melyben 350 dollár volt, és most megint ott halá­szott és nem hal, hanem a pénztárcája akadt a horgára. PICASSO KITÜNTETÉSE CANNES, Franciaország. — Pablo Picassot, a világhírű festőművészt, Lenin díjjal tüntette ki a Szovjetunió. A Lenin dijat Ilya Ehrenburg, szovjet iró, nyújtotta át a spanyol származású francia festőművésznek. Megbeszélés a vietnami krízisben, Saigonban, Thich Thien Minh (bal), a kormányellenes buddhisták vezetője és Rev. Hoang Quynh katolikus vezető között. Telepedjék le a gyönyörű CATSKILL vidékén! óriási üzleti lehetőségek minden szakmában! Speciálisan jól megalapozott hotelek és motelek, bár. restaurant és íuristaházak, bungalowk, kolóniák, tóparti otthonok és jól berendezett farmok Komoly érdeklődők keressenek fel irodámban FRED HERZOG INGATLANFORGALMI IRODA 277 Broadway, Monticello, N. Y. — 914-794-7340 Fiatal, modem gondolkozásu emberek felfogása sok tekintetben egyforma. Mindenben a legkényelmesebbet akarják. És emellett bizonyos fényűzésre is vágynak. Ezért van az, hogy sok fiatalabb család, ha uj házat vesz vagy épit azt modern Villamos Fűtéssel rendezi be. A Villamos Fűtés a tiszta egyenletes, zajtalan működés kényelmét jelenti és azt, hogy minden szobának saját hőellenőrző készüléke van s mindez ma kevesebbe kerül, mint bármikor ezelőtt! Ennek az az oka, hogy a Villamos Fűtésnek uj és egészen alacsony díjszabása van. Teljes felvilágosításért hivje fel a Public Service-t. Mi örömmel leszünk segítségére Villamos Fűtésének megtervezésében. Önre nézve minden kötelezettség nélkül. PUBLIC SERVICE ELECTRIC AND GAS COMPANY §2-86

Next

/
Thumbnails
Contents