Hiradó, 1965. július-december (44. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-11 / 45. szám
8 OLDAE híradó -~ Thursday, Nov. 11, 196S (Ü ru fü OLCSÓBBAN ES OY OBS ABB AN MEGYÜNK A KLM LEGMODEBNEBB JET GÉPJÉN Amikor legszebb MAGYARORSZÁG, akkor leszünk mi ott! SEMMIFÉLE EGYLETI TAGSÁG NEM SZÜKSÉGES! A JEGY MELLETT SEMMIT SEM KELL VÁSÁROLNI! CSATLAKOZZÉK HOZZÁNK! I»O\0 ANDRÁS Páratlanul szépnek ígérkező 21 napos Good Will Ambassador társasutazása Magyarországra JUNIUS «-tói JUNIUS 27-ig REPÜLŐGÉP VITELDÍJ NEW YORK - BUDAPEST ÉS VISSZA ................ $426.00 REPÜLŐGÉP VITELDÍJ CLEVELAND - BUDAPEST ÉS VISSZA $480.50 A LEGGYORSABB JET REPÜLŐGÉPPEL UTAZUNK. A KLM TÁRSASAGGAL. AMSZTERDAMBÓL IS JET GÉPEN FOLYTATJUK UTUNKAT. RÖVID 45 PERC PIHENŐ UTÁN. KÉSŐ ESTE VAGY HARMADNAP HELYETT, MAR MÁSNAP DÉLBEN BUDAPESTEN LESZÜNK. A TÁRSASUTAZÁSUNKON RÉSZTVEVŐK MAGYARORSZÁGBÓL ELLÁTOGATHATNAK MAS ORSZÁGOKBA. PÉLDÁUL CSEHSZLOVÁKIÁBA, ÉRDÉLY-ROMANIABA, STB. MAGYARORSZÁGON UTASAINK SZAMÁRA VIDÉKI KIRÁNDULÁSOKAT IS RENDEZÜNK. ÚTKÖZBEN RÖVID KIRÁNDULÁSOKAT LEHET TENNI EURÓPAI NAGYVAROSOKBA, MINT: RÓMA, FRANKURT. BÉCS. PARIS, BRÜSSZEL. LONDON. AMSTERDAM, STB.—KÜLÖN VITEL díj nélkül és onnan hazarepülésért sem kell külön fizetni. VISSZAUTAZÁSRA VÁLOGATHATNAK A KÖVETKEZŐ NAPOK KÖZÖTT: JUNIUS 20, 21. 22. 23 és 27. Tegyük a következő nyarat felejthetetlen élménnyé! VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE EZT A SZELVÉNYT MR. ANDREW DONO 2781 East 127ih Street Cleveland, Ohio 44120 Telefon: LO 1-0824 Én csatlakozni óhajtok a 21 napos Good Will társasutazáshoz Magyarországra és kérek részletes felvilágositást. Név: ........................................................................................................................................ Cim: ....................................................................................................................................... Város: ............................................................................ Zip Code szám:.................. Mellékelek $.......................................................... lefizetést SZERELEM kufArjai Irta: KE1ITÉSZ MIKLÓS Aladár arca sápadt volt. Frakkja, melynek kifogástalan szábása még jobban kiemelte karcsú termetét, arcának sápadtságát is jobban kiemelte. Vonásain a titkolt kedvetlenség, vagy ami még ennél is rosszabb, az életuntság, vagy amit még ennél is rosszabb, az életuntság felhője látszott. Ez nem volt egy boldog vőlegény arca. Legalább is nem igy néznek ki azok akiknek az a boldogság jut osztályrészül, hogy egy szép, fiatal, nemes és gazdag menyasszonyt vezethet oltárhoz. Senki sem sejtette, mi lakik ebben a pillanatban a boldogtalan fiatalember szivében. De mikép is gyaníthatták volna? A világ csak a külszin után itél. Az emberek legtöbbnyire csak a vagyonra, előkelő állásra nóznek és mindenki boldognak mondta Aladárt, aki a legszebb és e laggazdagabb menyaszszonyt vezeti oltárhoz. Pedig Aladár a legboldogtalanabbnak tartotta magát. Ez a mai nap neki nem az öröm, hanem a szomorúság, a sötét gyász napja, mert el kell temetnie azt, ami legdrágább volt a földön: szerelmét! Leendő vejének láttára Szentiványi Géza gróf mosolyogni igyekezett. Ez a mosoly igen halvány, sőt mondhatni, igen szomorú volt és úgy tűnt fel, mintha Aladárnak néma fájdalma a gróf arcáról tüköződnék vissza. — A vendégek már együtt vannak, papa, — mondta Aladár tompán. — Sőt úgy vettem észre, hogy már türelmetlenkednek is, a harangok már zugnak, itt -az idő . . . — Ebben igazad van, fiam, — szólt Géza. — Legfőbb ideje, hogy induljunk. Rögtön el fogom rendezni a menetet. De milyen halvány vagy, fiam. Milyen hideg a kezed! Talán csak nem vagy beteg? ügy veszem észre, mintha a hideg rázna téged. — Nem, nem, — vetette ellen élénken Aladár. — Egészen jól érzem magam. A legutóbbi napok izgalmai okozhatták azt, hogy kissé kimerültnek látszom. Aztán ne feledd, hogy a műit éjjeli támadás is nagyon megviselte az idegeimet. — Oh, az egy gyalázatos merénylet volt, — kiáltott a gróf. — Nem tudom elképzelni* ki készíthette azt elő, de hogy tervszerűen volt előkészítve, az bizonyos. Talán bosszú müve volt. — Az én részemről nem tulajdonítok neki valami nagy fontosságot, — jegyezte meg Aladár. — Ilyen eset majdnem minden éjjel előfordul Párisnak egyik vagy másik pontján. Ilyen támadások minden nagy városban, ahol nagy számmal vannak az. úgynevezett kétes egyének, napirenden, .vagy jobban mondva, éjjeli renden vannak. Csak azt sajnálom legjobban, hogy nem volt alkalmam köszönetét mondani annak a bátor leánynak, aki határozott közbelépésével elriasztotta a gonosztevőket. — Az nem a te hibád, Aladár. Szavaidból úgy vettem ki, hogy bátor életmentőd elsietett a helyszínről, igy hát a legjobb akaratod ellenére sem köszönhetted meg neki a segítségét. — Láttam, hogy elfutott; nyilván arra gondolt, hogy haragjukban a gonosztevők őrajta töltik ki a bosszújukat. De valamit mégis hátrahagyott. Ezzel elővett egy fátyoldarabot. — Ezt, — mondta — az utón találtam, melyen elfutni láttam a lányt! — És azt hiszed, hogy ő veszítette el? — kérdezte Szentiványi Géza gróf. — Úgy kell lennie —■ erősítette Aladár. — Lehetséges az is, hogy futásközben valamiben megakadt. Géza gróf merengve nézte a kék fátyoldarabot. — Nem éppen valami finom dolog — mondotta. — Ez arra mutat, tehát, hogy a lány a munkásosztályhoz tartozik, aki éppen akkor ment haza munkából. Talán nyomra vezethet bennünket, mit szivem mélyéből óhajtanék. Talán jó lenne őt hírlapok utján felhívni, hogy jelentkezzék. Magam is nagyon szeretném leróni a hála adóját. — Ez aligha vezetne célhoz, — rázta a fejét Aladár. — Legalább is nem nagyon remélem, hogy ezen az utón el lehetne érni valamit. De azért ezt a fátyoldarabot elteszem. Lehet, hogy valamikor hasznát vehetem. És papa most még egy kérésem lenne ... *C. 4RA — Óh, az már előre teljesítve van — szólt a gróf jóságosán és azzal a meleg érzéssel, melyet minden szava sugárzott, midőn Aladárral beszélt. — Mi lenne az? — Arra kérlek, kedves atyai barátom, lennél szives mégegy alkalmat adni, hogy négyszemközt beszélhessek a menyaszszonyommal? Beláthatod, hogy akik egy egész életre kötik öszsze magukat, az utolsó pillanatban még egyszer egymás szemébe akarnak nézni. s Szentiványi Géza gróf csodálkozó pillantást vetett Aladárra. — Milyen komolyan mondod ezt, fiam, mintha vagy magadban, vagy Lolában nem bíznál. De én azt hiszem, hogy kölcsönös érzelmeitekre vonatkozólag már régen tisztában lehettek. Egyébiránt kívánságodat teljesen jogosnak találom és szívesen teljesítem. Jöjj velem, fiam, menjünk Loláért! De arra figyelmeztetlek, hogy végezz hamar, mert az esküvő időpontja elérkezett, ne mlehet várakoztatni a násznépet, még kevésbé az egyházi személyeket. —Jól van, atyám — válaszolta Aladár és lesütötte szemeit. Nem akarta, hogy komor tekintete idő előtt elárulja szivének gyötrelmeit. E pillanatban el volt tökélve, hogy valamit tenni kell, mert megtört szívvel esküvőre menni — nem, nem! Ez lehetetlen! Most térjünk vissza Lolához, aki a sárga teremből, ahol azon rettenetes jelenet lejátszódott, visszasietett budoárjába, ahol Rózsika már várta őt. Arca olyan fehér volt, mint a fal. Szemében még most is a rémület kifejezése látszott, kezei remegtek, szempilláin könynyek maradványa látszott. Rózsika megdöbbenve nézett rá. Nem tudta elképzelni, mi történt vele. De valami borzasztó történhetett, mert az előbbi boldog menyasszonyi várakozásteljes kifejezése egészen eltűnt arcáról. Zavart volt, kezei idegesen remegtek és a legnagyobb erőfeszítéssel is alig tudta elrejteni borzasztó felindulását. — Nagyon kellemetlen találkozás volt ez, — szólt Lola, aki mégis szükségesnek találta a rajta észlelhető változást valamivel megmagyarázni. — Bár soha se láttam volna azt a nőt. Képzeld, egy óra hosszáig tartó beszédet intézett hozzám. Azt hittem, vége-hossza nem lesz, pedig elképzelheted, hogy tűkön álltam. Egy pillantást vetett a tükörbe. — Úgy veszem észre, — folytatta, — hogy a koszorú félre is csúszott. A fátyol, melyet olyan szépen elrendeztél, összekuszálódott. Jöjj, kedvesem, igazíts helyre mindent! Milyen jó, hogy a mai napon kezemre járhatsz! Rózsika teljesítette kívánságát. Eközben látta, hogy Lolának keble észrevehetően hullámzik, olykor ideges vonaglás fut végig rajta. Alig bírta elhinni, hogy egy hosszú üdvözlőbeszédnek ilyen hatása legyen. Ekkor léptek hallatszottak. Lola hirtelen felszökött. — Jönnek, jönnek, — szólt izgatottan és gyöngéden félretolta Rózsikát. — A papa hozza már a vőlegényemet. Most végre megláthatod őt. De rejtőzzél gyorsan a függöny mögé, úgy, mint előbb. De hamar, hamar! t Rózsika az ablakfülkébe osont és összehúzta maga előtt a függönyt. Ekkor kinyílt az ajtó és elsőnek Szentiványi Géza gróf lépett be. L. FEJEZET < Alom-e vagy valóság Rózsika akkora rést hagyott, hogy a szobát áttekinthette. Valóban kiváncsi volt látni azt a férfit, akit Lola olyan bensőleg szeret, akiért úgy rajongott és akiről annyi elragadtatással beszélt. E pillanatban nem kételkedett, hogy egy tulboldog vőlegényt fog látni. Mert ilyen leányt bírni, mint Lola, tudni azt, hogy nála a legforróbb viszontszerelemre talál, már magában véve is olyan boldogító tudat, mely egy egész életet megédesíthet. Mint már említettük, elsőnek Szentiványi Géza gróf lépett be, őt nyomban követe a vőlegény, arcát azonban Rózsika nem láthatta, mert Géza gróf alakja úgyszólván eltakarta őt. ____ .(Folytatjuk),
