Hiradó, 1965. január-június (44. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-24 / 25. szám

8. OLDAU

hír ín?

BIRÖVÁLASZTÁS

Vasárnap reggel volt. A faluban szerte nyüzsgött a nép. Mindenki a piactér felé igyekezett, ahol a községházán biróválasztásra készültek. A piactéri Nagyvendéglő színig megtelt. Nagyban folyt a vita affölöt,, hogy ki legyen, vagy ki lesz a biró?

A nagygazda Bató, csufnevén Hajtsár Mihály, aki marhakereskedéssel is foglalkozott, vagy a másik, a szegényebb gazdaember, Boglár József ?

A vélemények megoszlottak. A módosabbja Batót, a szegényebbje Boglárt kívánta bírónak.

Csóka Vince, Boglár kisebb gazda szomszédja kezdte a vitát:

— Ej, de csak bolond hoszszu beszédet is mondott az a nótárius! Még azt is felhozta, hogy csak olyan biró kék a falunak, akinek jó bora van.

— Az a, — hagyta helyben Keszeg, a nádverő — oszt még hozzá azt a marhahajtsárt akarta... Az asztalnál ülők mindegyike vélekedett már, csak maga Bakos gazduram ült hallgatagon. Ám hogy a kiváncsi mindjobban rámeredtek, végre megszólalt: — Már én csak amondó vónék, hogy — eh nem szólok semmit!

Erre Csóka odaszólt:

Irta: BODROGI ZSIGMOND

— Pedig hát kendnek is vonla jussa, hogy hozzá szójjék.

—Az ám — szólt Keszeg

— nem is úgy, hogy se ide, se oda! — Vagy ennek, vagy annak voksol kend, Bakos szomszéd —, vetette oda Fürtös, a csizmadia mester. — Biz úgy! — évődött tovább Csóka. Ez nem névnap, hanem biróválasztás! Vagy talán abban spekulál kend, — hogy aki lesz, annak tesz? — Csakhogy hát előre adjuk a voksot —, incselkedett Keszeg.

— Miért nem mondja ki kend apertén, hogy kire adja a voksát? Most egy legényember elegyedett a vitázásukba: Arra, akire akarta! — Nem a — vélte Fürtös, hanem aki gubázik! Különféle megjegyzések hangzottak: — Akkor már csak Bató uramra voksolhatott! — Annak telik... — Hát a becsület mi ?

— Nem hinném Bakos uramról .. . Vagy ki tudja, ha nem szól róla? — Mit szóljak — felelt végre kérdéssel.—Nem rajtam áll. De levoksolt kend! Bakos gazda megfelelt: Nékem egykutya. Nem mondom hogy az egyikhez is pártolnék, mert hiszen ha a Bató uramra esnék a többség, az se volna baj, ámbátor Boglár uram is megtenné .. .

Bakos gazda ilyen se-idei, se-oda elszólása heves han-> gulatot teremtett:—Én mondom — hallatszott Fürtös kifakadása — aztán levan!

— Nem úgy komám! — csapott az asztalra valamelyik, Bató párti. Ha Bató uramat Hajtsárnak is hívják, mégis csak első gazda a faluban! — Marhának jár a szerencse ! — csufolkodott a.

varga. Amaz csak folytatta: — Meg a község csordását is őkelme tartja, oszt kommencióval is rája tód, mert hogy a többiektóll csak szűkösen* húz a csordás. — Node van, is miből — érvelt a szegénysorsú nád verő. Most majdnem egyszerre kiáltozták: — De honnét? — Nem igazi utón aztán levon! — Rájatódhat! A legtöbb gyesznó neki röfög... — A falu javára semmit se tett... Úgy bizony, akárcsak kend — szólta le valaki a nádverőt. — No csak ... de nagyra vannak kigyelmetek, hogy úgy leszólják a szegény embert. Nem az én bűnöm, hogy kevés a nádverte ház ... Az Isten verje! — tört ki Keszeg hangján a harag. — Nem is kend veri — gunyoskodott, Fürtös, mire mindannyian, fölnevettek. Ekkor felhangzott a közeledő rezesbanda zsivaja, majd a kortesnóta:

Három tinó, meg négy ökör... Hajtsár Mihály de nagyra tör Se tinóér, se ökörért.

Ha nálánál töbet is ér:

Nem kék bírónak,

csak Boglár. Éljen sokáig!

Perge Pista, Boglár keresztfia, ezúttal főkortese — torkaszakadtából kiáltotta:— Éljen Boglár József, az uj biró, meg aki rája voksol! A sokaság — javarészt gyerekek — rázugta: Éljen! Utánuk az ellenpártiak, a Batópártiak sorakoztak, s dalolták nótájukat:

Jaj de magas, jaj de magas Bató uram portája.

De alacsony, de alacsony Boglár háza hozzája.

Ha nincs néki juha, barma, ökre se,

Mért hiszi, hogy a falunak az esze.

Néhányan éneklés közben, elrikkantották: — Éljen Bató Mihály! Visszhangja nem, támad ám, de Perge annál hallgatóbban rikoltotta: —

Le vele! Éljen Boglár József, az uj biró! És tüstént rákezdett a kortesnóta második versének éneklésére, amit a Boglár hívek vele daloltak:

Hajtsárnak tinója, ökre: Honnét került — tán örökbe? Ha pénzen vett, ha öröklött, nem választunk tinót, ökröt: Boglár József lesz a bírónk. Éljen sokáig!

Ezt menten követte Perge kortesmondása: — Hogy a mi falunk boldog nagy falu, legyen, akkor csak Boglár uram kék bírónak! Éljen! — Újból rázugták mig némelyike belerikkantotta: — Abcug Bató!

Perge eközben észrevette, hogy szomszédja, Bárány gazda is Batóék körül settenkedik. Odaódalgott hozzája:

— Hát gazduram is Batóhoz pártolt, mikor kegyelmed jól tudja, hogy minden jó Boglár uramtól gyön a falura. Hamarosan meglesz akkor a kisüst is, szabad lesz a dohánytermelés, de meg legelő is jut kigyelmednek, — több mint volt. Bárány gazda gondolkozott. Perge nem tágított:

— Állj ék mihozzánk, oszt meglássa kigyelmed, hogy áldás lesz a falun, ha Boglár uram kezébe kerül a bírói bot.

— No, nem bánom Pista,

de csak a te kedvedért — engedett a rábeszélésnek s máris Boglárékhoz csatlakozott a| legénnyel. Bató kortese hogy meglátta az átpártolást, nagyot kiáltott: — Éljen Bató! A Boglár pártiak lehurrogták — Abcug! Le vele! A kortes haragra lobbant: —

Abcug az apátok! Ti senkiháziak ! Perge nekirontott: Tyü, azt a nemjó mindenit kendnek, hát még kend is?! Izibe ottermettek a közelben, figyelő csendőrök és elválasztották a dulakodókat, aztán a sokaságot tovaterelték.

sie * *

Megvolt a biróválasztás — Boglár József lett a falu bírája. Amikor zeneszóval a községházára vitték a falu diszfogatán, a jegyző volt az első, aki ilymódon köszöntötte: — Tisztelt biró ur, Boglár)

József uram. Bíróvá történt megválasztása alkalmával — szívvel, szeretettel köszönti hogy 'önzetlen, becsületes községünk népe és kívánjuk, munkájával a falunk javára, mindnyájunk örömére, közbecsülésben sokáig bírja e hivatalt és még tovább sokáig éljen!

Rázugták az éljént, majd; többen felkiáltottak: — Halljuk, halljuk az uj bírót. Boglár kalaplevéve, meghatottan belekezdpett a mondókájába:

— Tisztelt egybegyűltek! Szeretet atyámfiai az Urban! 'Világéletemben szűkszavú ember voltam, oskolát se sokat jártam, azért hát csak úgy kurtaszóval szólok, ahogyan a szivemből a számra vetődik, oszt illendően megköszönöm a hozzámvaló bizodalmukat, hogy birójuknak. választottak, egyúttal szavamat adom, hogy megbecsü-i lésükre érdemes leszek, de meg azt is megfogadom, hogy gazdagnak, szegénynek egyformán igazságot osztok. Arra is hitet teszek, hogy a falunak nemcsak bírája, de hivséges szolgája is maradok. — Úgy segéljen engem az Úristen !

Hatalmas éljen volt a felelet. Amint a kocsma felé igyekvő Batót annak lányával megpillantotta, — odalépett hozzá és szelíd hangon, mint aki ellenlábasát megbőkite-, ni akarja, megszólította: — Bató uram, kendhez is volna szavam ha meghallgatná! Legyünk jó barátok ... Nézze, kelmed itt nyújtom béke jobbomat! Fogadja kérges tenyerem olyan szívvel, amilyennek szólok kegyelmednek már a gyermekeinkért is — hangsúlyozta az utóbbi szavakat. (Ugyanis Boglár fia Gergely, Bató Ilonával már régen titkon jegyesek).

Bató dölyfösen csak ennyit mondott:

— Nincsen szavam kelméddel. — Hát ez a fogadj Isten?

— szólt csöndesen Boglár. — Úgyis jó .. . Bató lánya most apja kezére hajolt úgy kérlelte: — Édesapám, ne tartsák haragot tovább az Isten is megáldja. — Mit, még te is velük tartasz ?! — Nem én, édesapám, de Gergely miatt.

— Soha! — dult-fult, majd Boglárra sandított:

— Adja kelmed még alább is! Boglár élén többen a községházába mentek. Perge kívül maradt és párját derékon fogva elégülten mondta:

— Eddig vót. .. Gyerünk, Sári!

Egy hét se telt el a biróválasztás óta, hogy Batóné kibékítette haragos urát Boglárral, mire rövidesen mégis csak egy pár lett Boglár Gergelyből és Bató Ilonából...

Boglárné asszony a lakodalmon nem bírta megállni hogy nászának oda ne mondhassa:

— Hajh, ha Bató uram lett volna a biró, tudom Istenem, nem adja oda a lányát a fiamhoz! — Hásze csak éppep azért nem lettem a falu bírája, hogy a fiatalok egymásé lehessenek — ravaszkodott Bató uram, amihez Perge Pista hozzáfűzte: — Mégis csak jól csináltam ezt a biróválasztást! ...

SZERELEM

KLFÁRJAI

Irta: KERTÉSZ MIKLÓS

— Nini, — mondta. — Én most egy igen érdekes fölfedezést tettem itten. Ez a Sándor, akiről azt hittem, hogy hármat sem tud olvasni, korántsem olyan higvelejü, mint hittem volna. A fickó itt egy kincset rejteget, melyre még én is büszke lennék és sokért nem adnám, ha sztntpétervári társaim előtt dicsekedhetnék vele. Ezer villám! Ez a leány szép és első látásától már is meg vagyok bomolva. És ez a bárgyú Sándor legyen olyan szerencsés hogy magáénak mondhassa ezt a szép Vénuszt! Őrültség! Rajta leszek, hogy a szép leányt leüssem kezéről. Én, az ügyes és deli gárdakapitány, talán csak nem fogok kudarcot vallani vele szemben?

Mig igy beszélt önmagával, egyszerre csak megpillantotta Darinkát.

— Hé, vén banya! — szólt igazi oroszos nyerseséggel. — Jöjj csak ide egy szóra.

— Parancsol, kapitány ur?

— Menjünk ebbe a sátorba. Most ez egyszer alkalmat akarok neked nyújtani arra, hogy kedvemben járhass. Arról van szó, hogy egy leánynak a szerelmét meg akarom nyerni.

— Ugyan, melyik nő tudna ellenállani a szép Gergelynek? — felelte Darinka alázatos vigyorgással. — Sejtem már, kiről van szó.

— Nos?

— A szép jövevényről. De attól tartok, hogy a kis fruska már mást szeret.

— Hát majd kiverjük a fejéből azt a másikat! — szólt Gergely hevesen. — Nem az én tej felesszáj u öcsémnek való ez a leány.

Még sokáig suttogtak a sátorkában. Nyilván megbeszélték, hogyan lehetne Rózsikét leütni Sándor kezéről.

42-IK FEJEZET

A két fivér

Az est leszállóit, a kastélyban már meggyujtották a lámpákat. Rózsika a kis szalonban volt és unatkozva hallgatta Darinkának fecsegését, aki nem győzte magasztani előtte Gergelyt. Nem értette, hogy mit akar ezzel a vén asszony.

Darinka végre is kiment, mint mondta, elkészíttetni a vacsorát. Rózsika pedig az ablakhoz ment és kinyitotta. Az alkony bíbor pírja ott égett a nyugati láthatáron. Arra nyugat felé van az ő drága hazája, ott van Aladár is. Vájjon még mindig börtönben van-e?

Nem találkozott még senki, aki őt kiszabadította.

Ekkor egész váratlanul egy kis kő repült be az ablakon és lábaihoz esett. Ijedtében halk sikoly repült ki az ajkán. A kavics papírba volt göngyölítve és Rózsika rögtön sejtette, hogy Sándor ezen az utón küldött neki tudósítást.

Úgy is volt. A kavicsot felemelte, lecsavarta róla a papirost, mely a következő fontos tudósítást tartalmazta:

Kisasszonyom!

El vagyok tökélve ön még ma éjjel kiszabadítani. Előre bocsátom, hogy a kastély körül rendes körülmények között őrök cirkálnak, önre való tekintetből most ezeknek a száma meg van kettőzve. Ez okból igen óvatosnak kell lennünk. Alant közlöm önnel a tervet, melyet kieszeltem és melynek részleteit igyekezzék jól emlékezetébe vésni. A terv magában véve igen egyszerű és a következő:

Éjfél tájban létrát támasztok ablakához, ön le fog jönni, aztán abba a sátorba megyünk, ahol szerencsém volt megismerkedhetni önnel. Férfiruha van ott kikészítve az ön számára. Át fog öltözködni, aztán a hátulsó kis ajtón kimegyünk a szabadba. Ott kocsi várakozik ránk, mely elé a legjobban futó két ló van fogva. Azt hiszem, hamar ott leszünk Tomszk városában. , . •«*;

Ha ön egyszer ott lesz, akkor már nem nehéz Oroszországból kijutni és visszatérni szeretett hazájába övéihez.

Mindezért pedig nem is kívánok köszönetét. Egész határozottan mondom ezt önnek, mert ezzel tartozom önnek, akit megsértettem. Be akarom bizonyítani, hogy nemes emberrel van dolga, akit boldogítani fog az a tudat, hogy önnek jó szolgálatot tehet. Éjfélkor tehát tartsa magát készen.

Maradok tisztelője: Szlatka Sándor herceg.

U. I. Ezt a levelet tépje széjjel és semmiesetre se mutássa meg valakinek, legkevésbbé Darinkának, aki iránt a legnagyobb bizalmatlanságot ajánlom.

Rózsika ég felé emelte szemeit és megkönnyebbülve fohászkodott fel.

— Hála neked nagy Isten. Köszönöm, hogy meghallgattad kérésemet. .

Rózsika egyszerre megváltozott. Csupa elevenség és vállalkozási kedv volt az egész lány, aki már most szeretett volna lemászni a létrán, ha itt lett volna.

De sajnos, éjfélig várnia kellett. De nem baj. Négy óra múlva kiszabadul. Legkésőbb nyolc nap alatt haza ér, vagy talán hamarább is. Akkor aztán keresni fogja Aladárt. Óh, mily forró vágy kelekezett egyszerre szivében vőlegénye után.

— Nemsokára viszontláthatom őt, — mondta maga elé és izgatottan járt fel és alá a szobában. — Nemsokára kiszabadíthatlak a börtönből. Tanúbizonyságot teszek érdekedben. Meg fogom mondani, hogy ki az igazi gyilkos. Adja az ég, hogy ne legyen késő! Rettegek a gondolattól, hogy talán már véged van. De nem! Egy sejtelem azt súgja nekem, hogy nem késő. Hiszem az Istent és ki fogom szabadítani Aladárt.

Ebben a pillanatban Darinka lépett be és jelentette, hogy terítve van. >

Rózsika az ebédlőbe ment. Pompás vacsora volt feltálalva. Erről a részről nem volt Rózsikának panasza. Hiányt nem szenvedett semmiben, a herceg, bár láthatatlanul, mégis bőkezűen gondoskodott róla. Csak ennek a fényűzésnek, ennek a jólétnek ne lenne olyan magas ára!

Rózsika most már nyugodt lehetett abban, hogy becsületét fenyegető veszély rövid néhány óra múlva el lesz hárítva. Ebben a tudatban még enni is tudott.

— Kedves kisasszonykám — szólt Darinka anyáskodó hangon. — Most talán jó lenne fekhelyét felkeresni, mert itt korán szokás felkelni. Sándor urfi hozta be ezt a rossz szokást. Ő ugyan becsületesen meg tudja dolgoztatni az embert. Milyen egész más a Gergely!

— Már megint Gergely! — gondolta magában Rózsika.

— Úgy látszik ez az öreg asszony egész határozottan rajong érette.

— Szobájába kisérem önt, kedves kisasszonykám. A herceg ur rámparancsolt, hogy mindenben legyek segítségére, ~— mondta a cigánynő.

— Köszönöm jóindulatát, Darinka Mindjárt megyek is hálószobámba, de előre kijelentem, hogy nem lesz magára szükségem, mert egyedül szoktam öltözni és vetkőzni.

Titkon pedig ezt gondolta magában Rózsika:

— Az öreg asszony nem ok nélkül kívánja, hogy korán térjek nyugalomra. Ezzel valami céljának kell lennie. Nos, ez annál nagyobb óvatosságra fog engem ösztönözni.

Az óvatosság úgy kívánta, hogy látszólag ne tegye magát nyílt ellenkezésbe az öreg asszonnyal, nehogy ezáltal gyanút ébresszen fel benne és okot adjon neki a szigorúbb felügyeletre.

Mert úgy látszott, hogy Darinka a hercegnél bizonyos tekintetben bizalmi állást töltött be, ez okból a Rózsikára való felügyeletet is egyedül csak ő rá bízta.

Rózsika sejtette ezt és hogy legalább még az éjjel szabad keze legyen, látszólag mindenben alávetette magát Darinka rendelkezéseinek.

— Igen, le fogok feküdni, mert anélkül is főfájásom van

— mondta. — Remélem, reggelig el fog múlni.

— Nagyon helyes, — mondta Darinka. — Jó alvástól minden baj elmúlik. Menjünk kedvesem! Megvetem az ágyadat. Engedd meg, hogy tegezzelek, mert én most nálad az anyát pótolom. ' ,

— Nagyon köszönöm, — gondolta magában Rózsika. — Szép anya vagy.

Bementek a hálószobába, mely éppen oly elragadó volt, mint a többi szobák. A herceg jó Ízlése és bőkezűsége itt is minden egyes bútordarabon és az elrendezésen kifejezésre jutott.

Darinkának legelső dolga volt bezárni az ablaktáblákat s a függönyöket összehúzni.

Aztán az asztalon álló karos gyertyatartón meggyuj tóttá a gyertyákat, széthúzta az ágy függönyeit és megigazította a selyem párnákat.

— Hihi! — vigyorgott mogában. — Mindez úgy tűnik fel előttem, mintha egy nászéj számára vetném meg az ágyat. Hihi! Szép vagy angyalom, igéző vagy, kár lenne, ha annak a virágnak a sorsára jutnál, mely elhervad, mielőtt valaki leszakitaná.Haha! A virágnak ez a sorsa, hogy elhervadjon, jobb tehát, ha előbb egy gavallér a keblére tűzi.

Rózsika titokban egy megvető pillantást vetett erre az aljas keritőnőre, aki maga már elhervadván, most azáltal akarja urának kegyét megtartani, hogy uj és uj áldozatok megejtésén kezére játszik.

Ennél a gondolatnál hideg borzadály járta át Rózsikét. Az öreg asszony sajátszerü viselkedése azt a gyanút keltette benne, hogy Szlatkin herceg talán még ma éjjel végre akarja hajtani gyalázatos szándékát.

Egész mostanig a herceg mintaszerűen viselkedett. Úgyszólván nem is mutatta magát, nem alkalmatlankodott semmivel sem és mindenben szabad mozgást engedett neki. Úgy látszik, erre a ravasz asszonyra bízott mindent.

Rózsika szédülni érezte fejét, midőn ennek az öreg aszszonynak gyanús arckifejezését látta és undok szavait hallotta.

(Folytatjuk). _____