Hiradó, 1964. július-december (43. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-02 / 27. szám

6. OLDAL H t R a n_A Thursday, July 2, 1964 Pesti újságíró látogatása a torontói magyar színházban James Brock motel manager lezárt irodájában ül (bal) St. Augustine, Fla.-ban, miközben négerek akarnak benyomulni az étterembe. Rendőröket hivott, akik mind a 30 tüntetőt letartóztatták. BUDAPEST— A Népsza­badság riportere Szabó Lász­ló, Torontóban járt, az uk­rán kulturházban megte­kintette a “Végre egy uri­­asszony” cimü vígjáték elő­adását, a Torontói Magyar Művész Szinház rendezésé­ben, Bársony Rózsi vendég­­sztárral a főszerepben, fi­gyelte a közönéget s elő­adás után kikérdezte egyről­­másról, mindenről a szinház igazgatóját, Kertész Sándort. Aztán megírta a riportját,— amely budapesti tükörből su­gározza vissza a pesti ven­dég kanadai élményét. Ri­portjából közöljük a követ­kező részleteket: Megtelik a nézőtér. Lehet­nek körülbelül négyszázan. Figyelem az arcokat. Észre­vehetően, csupa középkorú vagy idős ember jött el: fia­talt egyet-kettőt ha látok.Ér­dektelen lenne a • fiatalok számára a magyar szinház, mert elangolosodnak? Itt­létem alatt már sokat beszél­gettünk magyar szülőkkel erről. A fiatalok bizony un­ják azt a nosztalgiát, amely­­lyel szüleik saját fiatalsá­gukba révedeznek. . . Valaki az előadás előtt azt mondta, figyeljem majd meg, hogyan fognak könnyezni őszülő emberek, noha a da­rab táncos vígjáték. Eljönnek a színházba magyar szót hal­lani, magyar darabot látni, magyarul ábrándozni, és — sírni. És valóban: amikor fel­ment a függöny, és a gróf huszáros-magyarosan ösz­­szecsapta a bokáját — szom­szédaim szemében megcsil­lant a könnycsepp. Úgy hi szem, hogy ettől a pillanattól otthon érezték magukat. ! A szünetben úgy helyez-1 kedem a büfé környékén,1 hogy halljam, miről beszél­getnek a nézők. Persze azJ előadásról. Dicsérik a két, főszereplő játékát, örülnekj a szórakozásnak, az esemény­nek. Az előadás után találkoz­tam Kertész Sándorral egy közeli étteremben. Kissé fá­radtan ült le asztalomhoz ez az ötven év körüli ember, aki immár nyolc éve birkó­zik az élettel azért, hogy egzisztenciáját a színészi pá­lyán biztositsa, s ezt persze egy magyar anyanyelvű szí­nész csak magyar színházban tudja megtenni. — El sem tudja képzelni, mi munka, fáradság van ab­ban, hogy ma már stabili­zálódott ez a szinház.-—Százhatvanezer magyar él Kanadában, s ebből Toron­tóban vagy harmincezer. . . Gondolom, van igényük a magyar színházra. . . — Ez a szerencse. Mert Kanadában vagyunk, uram, neon Európában. S mégis mi tudtuk megcsinálni és fenn­tartani az egyetlen állandó magyar színházat Nyugaton . . . Persze, az itteni magya­rok segítségével. Hallatlan nagy erkölcsi s anyagi tá­mogatást kaptunk tőlük. Kertész Sándor a mikol­­ci Nemzeti Szinház rendezője volt 1956-ig. Hogy mi oka volt eljönni hazulról, nem firtatom. Évekig próbálko­zott idekinn egy állandó színészi együttes felállítá­sával : először nagy nevekkel, mint Halmai Imre, Szabó Sándor, Pongrácz Imre, de aztán rájött, hogy ezeknek nem tud biztos megélhetést adni csak a színpadból s igy gyűjtötte össze azokat, akik napközben máshol dolgoz­nak, s este tisztes gázsiért a magyar színházban ját szanak. — Ma már tudom bizto­sítani a színészeknek, hogy ha egész nap igénybe ve­szem őket, megkapják a munkahelyük fizetéskiesé­sét, plusz a próbagázsit is. Torontóban él húsz hivatásos. j színész, ebből 14 nálunk ját­szik. . . Szolid tehetséggel j terjesztik a magyar szót, sőt a magyar kultúrát. Ránézek, kérdőn, vájjon mit ért magyar kultúrán?. . Csak nem ezt a ma esti da­rabot? Észreveszi és vála­szol : — Ez kikapcsolódás. Olyan darabot kellett keresni, mely­ben Bársony Rózsi már játszott, tehát nem kellett neki teljesen újonnan beta­nulnia a szerepet. S itt ilyen darab is kell: könnyű, szó­rakoztató, semmitmondó. . . Alkalmazkodni kell a . da­rabválasztásnál a színészi lehetőségekhez, a közönség igényéhez, s persze anyagi helyzetünkhöz is. Én vagyok az igazgató, a főrendező, a gazdasági ügyintéző s még; játszom is. . . A feleségem nappal kozmetikai szalonban dolgozik, este a szinház ad­minisztrációját intézi, s rá­adásul még háziasszony is. — Mi a közönség igénye? —Ami otthon. . . jjj dara­bot jó előadásban. . . Tudom, Nyolc személy közül 6 meghalt, amikor a Continental Trailways egy autóbusza a Lake Portehar­­trainba zuhant, egy megrakott bárka által vágott nyíláson, New Orleans, La. közelében. hogy ez a mai nem volt éppen jó darab. . . De bemutattunk mi már Shakespeare-t és Csárdáskirálynőt, komoly, klasszikus magyar darabo­kat és operettet is. . . Vala­hogy igy; két komoly mon­danivalója és egy könnyű, szórakoztató. • • Aztán arról beszélgetünk: milyen a közönség? —r- Hálás, nagyon hálás. Különben nem tudnánk lé­tezni. Előadások végén több­ször odajöttek már hozzám könnyezve, s megfogták a karomat: “Kertész ur, ott hon voltunk ezen az estén. . ” Ennél nagyobb dicséretet magyar színész itt kinn nem kaphat! Ezért adom bele minden energiámat, nappa­lomat és éjszakámat, hogy egy ici-pici pesti színházi kul­i túrát ideteremtsek. S talán sikerült, bár a jövő bizony­talan: öregszünk, s a fiata­lok, bármennyire is sirnak a szülők, elangolosodnak, ha bírják is még a magyar nyelvet. Persze, szivükben azért magyarok. Aztán az amerikai föld­részen élő nevesebb magyar színészekre terelődik a szó. Kertész szerint velük nem nagyon lehet együtt dolgoz­ni egy magyar színházban — részben anyagi igényeik, részben művészi allűrjeik miatt. Halmai Imre Chica­góban a nagybátyja áru­házában elárusító, Szabó Sándor és Szörényi Éva egy­­egy amerikai televízióállo­más alkalmazottjai, nem éppen művészi produkciók­ban. —Otthonról kellene né­hány neves színészt turnéra kihozni —rcsap át egy másik témára. — Itt volt hat hóna­pig Horváth Jenő zeneszer­ző-zongorista, az itteni ma­gyarok a tenyerükön hor­dozták. Felekinek, Latabár Kálmánnak, Honthy Hanná­nak kelleníp ide kijönni tur­néra. . . Hü, mi lenne itt! Késő éjszakába nyúlt a beszélgetés, amelyből újra és újra kicsengett a féltő szó: őrizni, ápolni akarják Kanadában a magyar kul­túrát. Edward M. Kennedy szenátor Célig öntudatlanul fekszik a mentökocsiban, miután repülőgépe lezu­hant Barnes Airport. Westfield. Mass, közelében. A szenátornak eltört a hátgerince. HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A gyári szemináriumban az előadó felteszi a kérdést: — Mi a fejetlenség? Izgatottan felkiált az elő­adó: — Nem, nem! Most -nem a mezőgazdaságról beszé­lünk! Azt mondja egy orosz elvtárs a másiknak: — Nincs már messze az idő, amikor az egész világ kommunista lesz. Ijedten szól a másik: —És akkor honnan fogunk búzát kapni? A nyugati újságíró Bu­dapestre látogat és meg-1 lépettén tapasztalja, hogyj hosszú sorban állnak az em­berek egy helység előtt. “Miért állnak sorban?”— kérdi az idegenvezető tol-1 mácstól. “Színházjegyért” — feleli az. Továbbmennek, s nem­sokára ismét egy hosszú sort látnak. “Hát ezek miért állnak sorban ?” “Ezek is színházjegyért” —hangzik a felelet, s öt­ször, hatszor megismétlő­dik a jelenet. Hazatérve az újságíró, cikket ir a magyarok kultur­­szomjáról: “Szinte minden utcasarkon van szinház, amely előtt hosszú sorok állnak jegyekért. Ami azon­ban különösen érdekes, hogy mindegyik színházban — ugyanazt a darabot adják, cime: “Hentes és mészáros.” — Látják kérem ezt az uj gépet ? E'z egymaga húsz munkás munkáját végzi el. — És ki irányítja a gépet? — Tartunk hozzá huszon­öt mérnököt. . . — Három kiló ötven mondja boldogan a nővér. — És mennyiért adják kilóját? HALLOTTA MÁR... . . . hogy 1957-ben Kruscsev bejelentette, hogy a szovjet 1961-ben le fogja pipálni Amerikát: “Majd meglát­juk, hol nagyobb a jólét!” . . . hogy Oroszországban a lakosságnak 80 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban —szemben az amerikai 10 százalékkal. Egy orosz far­mer annyit termel, amennyi elegendő neki és még hat személynek, egy amerikai farmer 219 személynek ele­gendő élelmet termel. De nemcsak a mennyiségben van különbség, hanem a minő­ségben is: Az orosz paraszt főleg kevéssé tápláló, úgy nevezett keményítős élel­miszereket termel, az ame­rikai farmer magasabb fe­hérje (protein) tartalmú táplálékot nyújt a nlépn'elk. ... hogy az orosz mező­­gazdasági munkások terme­lékenysége megfelel ‘1870 évi amerikai produktivitás­nak. . . . hogy Oroszországban,—> éppen úgy, mint a szovjet­csatlós országokban az álla­mi gazdaságok és kolhozok termelése nem lévén kielé­gítő, megengedik a kény­szerszövetkezetekbe terelt mezőgazdasági munkások­nak, hogy egy kis területen saját családjuk részére sza­badon termeljenek. Oroszor­szágban az ilyen “háztáji gazdaságok” a bevetett terü­let 3.3 százalékát teszik ki és a mezőgazdasági terme­lésnek nem 3.3 százalékát, — hanem 33 százalékát pro­dukálják (hús, zsir, tej, vaj, tojás termelésnek 50 száza­lékát) . . . . hogy a második világ­háború előtt Magyarorzág búzát exportált, ma búzát importál. Egy japán nő szomorúan tekint a megrepedezett talajra, a földren­gés után, mely Niigata városát érte és a legnagyobb volt 1923 óta. NEVESSÜNK — Tegnap kölcsönadtam neked az autómat, ma reggel pedig szőke hajszálakat ta­láltam az ülésen. — Nézd öregem. Én meg­magyarázom neked. —Nekem te ne magya­rázz semmit, mutasd be a nőt. —Doktor ur, szeretnék száz évig élni. — Ennél mi sem egysze­rűbb. Ne igyon, ne dohá­nyozzék; kerülje az asszo­nyokat. —i És akkor száz évig fogok élnj? — Nem. De az élete olyan unalmas lesz, hogy minden esztendő tíznek tűnik majd. — Egyszerűen nem bí­rom elviselni a férjemet. . . Úgy izgatom magamat a vi­selkedése miatt, hogy állan­dóan fogyok. — Miért nem válsz el tő­le? — Megvárom, amig elé­rem a 120 font testsúlyomat. Povács egy idegen városba érkezik és hotel után érdek­lődik. — Mondja, kérem — szólít meg egy férfit — , melyik a legjobb szálloda a város­ban? — Vannak, akik a Fehér Bárányt tartják a legjobb­nak, és vannak viszont, akik az Arany Kakast szeretik jobban. De azt elárulhatom, önnek, hogy bármelyikbe is megy a kettő közül, aludni úgy sem fog tudni. — És mjért? Kohn Madridba kerül és mindenáron meg akar nézni egy bikaviadalt. Pénze nincs, hogy a borsos áru belépője­gyet megfizesse. Odaáll te­hát az egyik bejárathoz és figyel. Ringó járású spanyol ér­kezik és foghegyről ennyit mond a jegyszedőnek:-— Matador. És bemegy. Aztán egy másik: — Piccador — és bemegy. Kohn erre nekirugaszko­dik. Odaszól: — Izidor. És bemegy. . . A káplár vezényel: Bal, jobb, bal, jotb, mire a bakák emelgetik a lábaikat. Valaki | elvéti a dörgést, úgy hogy a káplár két lábat lát egy­más mellett, azután egy hé­zagot, mire .nagyot ordít: — Melyik marha emelte fel mind a két lábát? Peter Hall (fenn jobbra) ügyvédje válóperi keresetet nyújtott be Hall felesége Leslie Caron színésznő ellen, azzal a váddal, hogy megcsalta Warren Beatty (lenn jobbra) színésszel Jamaicában, Be­verly Hüls, Calif.-ban és Chicagóban. / — Mert egész éjjel azon fog sopánkodni, hogy miért nem ment inkább a másik hotelbe. — , | Kongóban egy szülőott­hon ablakán benéz egy néger és látja, hogy éppen egy uj-^ szülöttet mérnek. Bekiabál a nyitott ablakon: —Mennyi a súlya ?

Next

/
Thumbnails
Contents