Hiradó, 1964. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-19 / 12. szám
8. oldat; BIKÁD* nriir-n^r ..•'..... Thursday, 1964 March 19 A Legfelsőbb Bíróság elvi döntése zaklató rágalmazás! pereskedés ellen Amerika nyújtson segítséget a WASHINGTON. — A Legfelsőbb Bíróság korszakalkotó döntést hozott a sajtószabadság fokozottabb védelmére. Kimondta, hogy: 1. közhivatalnok nem követelhet és nem kaphat kártérítést rágalmazás címén, ha nem tudja bizonyítani, hogy az állítás, amit rágalmazásnak minősít, szándékos rosszindulatból történt és 2. hogy ha a sajtónak százezer és millió doháros kártérítési perektől kell tartania, ez az állapot a nyilvános kritika jogának oly megnyomoritására vezetne, amely megfojtaná az Alkotmány első módosításában biztosított szabadságjogot, a sajtószabadságot. Ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság több mint egyhangú szavazással hozta. Ugyanis nemcsak az történt, hogy a kilenc főbíró egyhangúlag ilyen értelemben Szavazott, hanem három főbiró, Goldberg, Black és Douglas, megerősítő különvéleményeikben még megtol* dották ezt az elvi döntést azzal, hogy a sajtószabadság védelmére még ennél szigorúbb elvek követelése is indokolt és szükséges. Azt, hogy a korszakalkotó döntést hozott, maga a Legfelsőbb Bíróság szögezte le, rámutatva arra, hogy most elsőizben történt döntés, hogy civil rágalmazási perben a főbíróság a felmentő ítéletet az Alkotmány első módosítására alapozta. “KÉTSÉGTELEN RÁGALMAZÁS” lapítaniuk hogy igazmondásukat kihirdethessék: azt, hogy a hirdetés csakugyan megjelent a New York Timesban. Ha mind a tizenketten fajankók lettek volna, akkor sem mondhattak volna mást, mint hogy megjelent, nyomtatásban, kimondták tehát a verdiktet, hogy Mr. Sullivannak annyi kártérítés jár, amennyit követel: fél millió dollár, egy centtel sem kevesebb! NEM KÉTSÉGTELEN RÁGALMAZÁS A montgomeryi esküdtbiróság és az Alabama állami Legfelsőbb Bíróságnak egyértelmű ítéletét a szövetségi Legfelsőbb Bíróság most megsemmisítette. A megsemmisítő döntés indokolásában Brennan főbiró mindenekelőtt az esküdtbirósági tárgyalást vezető biró eljárását jelentette ki törvényellenesnek. A biró, amikor az esküdteknek megadta az útmutatásokat, köteles lett volna megmagyarázni, hogy elmarasztaló verdiktet csak abban az esetben hozhatnak, ha minden kétséget kizáróan meggyőződtek arról, hogy a hirdetésben foglalt állítások forrása rosszindulat (malice) volt, mégpedig oly értelemben, hogy határozott szándékkal vagy durva gondatlansággal és vakmerőséggel sértették a panaszost. MERÉNYLET A SAJTÓ ELLEN Black főbiró különvéleményéből: A montgomery félmillió dolláros verdikt drámai bizonysága annak, hogy az állami rágalmazási törvények létében veszélyeztetik azt az amerikai sajtót, amely eleg bátor ahhoz, hogy oly véleményeket nyilvánítson, amelyek egyeseknek, sokaknak, nem tetszenek. A montgomery bíróságok előtt jelenleg folyamatban vann 11 rágalmazási per a New York Times ellen s a kártérítési követelések 5.6 millió dollárt tesznek ki; a Columbia rádió társaság ellen pedig 5 per folyik, 1.7 millió dollárt követelnek aj »*■ „ * , , panaszosok. A sajtó ilyen mó- VdSlli^Ony-SHOJOftl PclIdSZtScl(|ndk! dón történő zaklatása és üldözése azt a veszélyt rejti magában, hogy más területeken is követésre talál a montgomery példa és némelyek azt fogják hinni, hogy az újság könnyű prédája lehet rágalmazási, kártérítési pereskedőknek. Az országos Alkotmány az ilyen halálos veszély kivédésére adta a szabad sajtónak az abszolút védelmet közhivatalok viselőinek kritizálására. Sajnálom, fejezte be különvéleményét Black főbiró, hogy a mai döntés nem hangsúlyozta ki ezt a feltételnélküli véleménynyilvánítási szabadságot, amely az első alkotmánymódosításban foglalt garanciáknak elseje és nélkülözhetetlen, ha nem akarjuk veszni hagyni az amerikai szabad SÁROSPATAK A per tárgya a következő volt: 1960-ban, amikor Délen már magasra csaptak a faji megkülönböztetési háborúság hullámai, a politikai elnyomatás és hatósági Üldöztetés elleni tiltakozó néger vezérek a New York Timesban egészoldalas hirdetményt tettek közzé, amelyben a Függetlenségi Nyilatkozat stílusában felsorolták súlyos sérelmeiket és közadakozásra szólították fel a liberális érzelmű állampolgárokat, hogy fedezni tudták Dr. Martin Luther King és néhány más üldözött néger politikai vezető biróság előtti védelmének költségeit. A Times és a néger politikai vezérek ellen rágalmazási pert indított L. B. Sullivan, Montgomery, Ala. városi commissionerje azon a címen, hogy a hirdetés rendőri visszaéléseket állít s ennek folytán őt, aki a rendőrség cselekedeteiért mint commissioner felelős, rossz hírbe hozták, miáltal ő személyi károsodást szenvedett. Ezt a károsodást félmillió dollárra taksálta, ennyi kártérítést kért és az esküldbiróság, majd az Alabama állami Legfelsőbb Biróság félmillió dollár kártérítésre Ítélte a New York Timest és a néger politikai vezéreket, azzal az indokolással, hogy a hirdetésben foglalt állítások kétségtelenül önmagukban rágalmazók, miértis felesleges a rosszindulat bizonyítása; egyedüli védelem az lehetett volna, ha az alperesek minden egyes állításnak valóságát bizonyítani tudták volna. Minden egyes állítás valóságát az alperesek nem tudták-bizonyítani ; ellenkezőleg, beismerték, hogy tévedések voltak az állítások közt, például az az állítás, hogy Dr. Martin Luther King hétszer volt faji egyenlőségi tüntetések során lecsukva, valótlan volt, mert Dr. Kinget csak négyszer csukták le, és az sem volt igaz, hogy a néger tüntetők My Countryt énekelték, mert ők a Himnuszt énekelték. így az esküdteknek kizárólag egy tényt kellett megái- ] A főbiróság idézte egy kan sasi biró útmutatásából, melyet: az ekküdteknök adott, ezt a fejtegetést: Ha az inkriminált állításokat jóhiszeműen. rosszindulat nélkül tfett'ék, az újságcikk az Alkotmány védelme alatt áll, még akkor is, ha lényeges állításai hamisak és a panaszos jellemét lelkicsinylik; ilyen esetekben a panaszosnak kötelessége. bizonyítani azt, hogy a cikket puszta rosszindulatból írták. Egyének esetleges sérelmét alá kell vetni a közérdeknek, mégha a sérelem érzékeny is. A jelen esetben (Sullivan kontra N. Y. Times és néger vezérek) az alabamai bíróságok nem tartották szükségesnek a rosszindulat kérdését felvetni, mert enélkül is “kétségtelen rágalmazást” véltek a hirdetésben felfedezni azon ban a főbiróság a kihallga tott tanuk vallomásai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy sem a néger politikai vezérek részéről, sem a New York Times részéről rosszindulat nem forgott fenn: ezért az alabamai ítéletet meg kellett semmisíteni. Brennan főbiró az ítélet indokolását azzal fejezte be, hogy a panaszos Montgomeryben újra kezdheti a pereskedést, de az ottani biróság nem hozhat oly ítéletet, amely ellentétben állna ezzel á főbirósági döntéssel. Sárospatakon, a Bodrog partján a városban ma is a legszebben a legtüzesebben száll, zeng a régi kuruc nóta: Patyolat az kuruc, Gyöngy az felesége; Hetes vászon az laboncság. Köd az felesége Az vitéz kurucnak Van szabott dolmánya, Sarkantyus csizmája, Futó paripája. Öreg parasztok mint az imádságot ugv mondják a régi rigmust, Vak Bottyánról Rákócziról: NEM ELÉG! Mint elöljáróban említettük, három főbiró az egyhangúan megszavazott döntésen túlmenően a sajtó szabadságának még további erősítését tartotta szükségesnek. Goldberg és Black főbirák írásba foglalták különvéleményüket, Douglas főbiró élőszóval csatlakozott hozzájuk. Goldberg főbiró véleményének főbb pontjai ezek: Az Alkotmány első, valamint 14-ik módosítása a polgároknak és a sajtónak biztosítja a kritizálás abszolút, feltételnélküli jogát közhivatali személyek kritizálására. Lehet ugyan azt állítani, hogy Éltesse az Isten Rákóczi Ferencet, Mi édes urunkot s minden vezéreket! Tovább is seri nyen az magyar nemzelet, Qltalmazzák s űzzék országbul németet! A sárospataki Rákóczi-várnak sok ura volt az évszázadok folyamán. Fontos stratégiai érdek követelte, hogy királyi vár állja útját a keleti útvonal közelében az ellenséges betörésnek. A. tatárok 1252-es betörésük alkalmával elpusztították Sárospatak vá rát és városát. Lakta a várat IV. Béla király fia István uralták a Perényiek attól az időtől kezdve, amikor Zsig mond császár 1390-ben Perényi Miklós Szörényi bánnak adományozza, birtokolják a Pálócziak egészen a mohács: vészig, hire, neve van a várnak I. Rákóczi György korában is, de a nép máig is mint “a fejedelem várát”, nagyságos kisurunk hajiokát” emlegeti a sárospataki várat. A kurucok csillagának, II. Rákóczi Ferencnek sok kedves emléke fűződött a Bőd rog-parti várhoz. Alighogy megnősült, idehozta fiatal feleségét 1694-ben. Előzőleg építteti, széppitteti, diszitteti a várat. Rákóczi kandallója a Horatius idézettel ma is ott áll az egyik teremben: “A? erényt, mig köztünk él, gyűlöljük, ha szeműik elől vész mohón keressük.” Abban is igaza van a népnek, hogyha Rákóczit tartja a sárospataki vár egyetlen és igazi urának. Az ismételt felkelések, kuruc háborúk arra az elhatározásra birták a bécsi haditanácsot, hogy a magyar végvárak annyi dicsőséget, szenvedést látott falait feh’obbanttassa. Bécs meg akarta akadályozni, hogy a kurucok befészkelhessék magukat ezekbe a várakba. A végvárak lerombolása 1701- ben kezdődik. De a munka java 1702-re marad. 1702 tavaszán lerombolják Szendrőt, Ecsedet, Szepesvárt, Sárospatakot. A várakat Rákóczi Fe-1 i renc építteti újjá . . . 1708!' novemberében Sárospatakra; : hiv össze országgyűlést. | Patak mindig hü maradt a fejedelem zászlójához, Patakon halálbüntetés járt az áru- 1 lésért. Az ország-gyűlés utolsó napján katonai bíróság Ítélte halálra “a magyar Her- , kulest” .Bezerédj Istvánt, az , osztrákokkal való cimborálás, a dunántúli hadsereg elárulása miatt. A kivégzést a vár , piacán szabad térségen végre , is hajtották. Hiába emelte fel Bezerédj megbilincselt kezét könyörögve: — Én ezzel a két láncravert kezemmel hetvenként német tisztnek életét oltottam ki, fölséged hivségében . . . A vár melleti trinitárius kolostorban temették el Bezerédj t. Vörös-márvány sirkövet állítottak a sírja fölé. A kövön páncélos vitéz látható, aki levágott fejét kezében tartja. DOBÓ ISTVÁN VÁRA A vár fenn a hegyen négyszáz esztendeje hirdeti a magyar vitézek hősiességét. Négyszáz esztendővel ezelőtt Dobó István várkapitány és maroknyi csapata megállította a szultán roppant hadát. A török sereg hosszú ostrom után eltakarodott a vár alól amit érkezésekor “rozzant akol”-nak nevezett és amelyről azt gondolta, hogy néhány napos ostrom után elfoglalja. Csuda szép helyön Eger vára vagyon Az völgyre fekszik egy hegy oromzaton. Északra ellenben Királyszéki vagyon Délről fekszik város, egy völgyben vagyon. Az első költő — Tinódi Lantos Sebestyén — kezdi igy énekét Egerről, az egri hősökről. A legnagyobb magyar kóbor igric az ostrom után járt Egerben, akkor, amikor az egész ország és egész Európa Dobónak és vitézeinek dicsőségétől zengett. Gárdonyi Géza “Egri csillagok” cimü regényében állított emléket a halhatatlan hősöknek. Az ő regényéből ismerjük Dobó Istvánt, a kapitányt, Bornemissza Gergelyt és a többieket. Gárdonyi irta le először, milyen volt a vár Dobó István idejében. Az olvasó a regényben úgy ismerkedik meg a várral, hogy Dobó, a várkapitány végigvezeti Bornemissza Gergelyt a bástyákon, megmutatja neki a várat: Bornemissza leszállt a lováról, Dobó intett a szőke apródnak : — Hozd Kristóf a lovat utánunk. Karonfogta Gergelyt és a déli kapuhoz vezette. Erős cölöppalánk vonult el ott hoszszan, jobbra és balra, utcává formálva a fal alsó részét. Érthető volt, hogy Dobó a fal mellett járókat védte vele, az északról várható golyóhullástól. — Hát látod — mondotta ott megállva. Hogy hamarosan tájékozni tudd magad, képzelj el egy nagy teknősbékát, amely délre néz, Füzesabonyra. Ez, ahol most vagyunk, ez a feje. Négy lába, meg a farka — a bástyák. A két oldala két gyalogkapu . . . A toronyban négy őr iilt. A torony erkélyéről két kis falu meg egy malom látszott délnek, jó nyillövésnyire a vár előtt az egyik s onnan megint nyillövésnyire a másik. A két falun tuí pedig két szétágazó domb lánc között vörhenyeges-zöld síkság. — Itt kezdődik az Alföld — magyarázta a tájat Dobó.-— És ez a két falu alattunk ? — Az inenső, az az öt ház Al-magyar. A túlsó az a harminc, harmincöt ház Tihamér. — És ez a patak ? — Eger patak. — Amott egy tavacska. — Csak melegvíz a neve. — Jobbra a tótul az a kapu kőfal és sok fa . . . — Vadaskert. A püspök vadaskertje. Lóra ültek és lovon haladtak tovább. Lenn a város csendes és néptelen volt. A házak közül kimagaslott a püspöki templom és a püspöki palota. A túlsó hegyoldalban napnyugat felé a Szent Miklós temploma, aggastyán (augusztinus) barátoké. A várost nyugatról vastag, egyenletes hegy keriti, túl rajta a Mátra ormai kéklenek. A Mátra orma ma is olyar szépen kéklik. A várban meg minden vasárnapon ott to long a nép, keresi a hősök nyo mát és hallgat mesét az egr vitézekről. Meglátogatja a; iró sírját. Gárdonyi Géza ot pihen a várban. Fejfájái nincs név, se dátum. Saját ki vánsága szerint ennyi a sir felirata: “Csak a teste.” Hí végigmegyünk a Gárdony Géza utcán, megtaláljuk az a házat, melyben a Gárdony muzeum van. Eger őrzi a vi tézek emlékezetét, éppen úgy mint az iró emlékét. Ma a Dobó térről érkéz ün’ fel az egri vár kapujához, l bejárat a vár kapuudvarána a falában van, egy védőm tövében, amelyet Török-keri ■ nek neveztek és amely egyel len maradványa az ozmá- időknek. Ugyanide szökell 1 a vár keleti falát közrefog két uj-olasz rendszerű bá; WASHINGTON.— Derwinski illmioisi képviselő érdekes javaslattal áEt a kongresszus elé: A földművelésügyi bizottság most foglalkozik a külföldi segélynek a mező gazdasággal kapcsolatos problémáival. A -külföldi segci’y sok fejletlen ország, esetében olyképpen kerül lebonyolításra, hogy a külföldi ország amerikai élelmiiszeir-felesíeg-eket és egyéb dollárral fizet, merthiszen dollárja nincs, hanem saját pénzével — például India, rúpiával, Jugoszlávia dinárral, stb. Az ilyen rúpia, dinár és egyéb összegeket Amerika csakis abbaiu az országban tudja felhasználni. Felhasználja egyebeik közt, az ottani U.S. követség és más amerikai intézmények költségeinek fedezésére, időnként oda ellátogató amerikai kormányképviselők, kongresszusi bizottságok, stbjfí költségeinek fedezésére. De tapasztalás szerint mindenütt mindig megmarad nagy összegű “hazai pénz” és Amerika nem tudja, mihez, kezdjen azzal. Jelenleg például, Jugoszláviában vau 452 millió dollárnak megfelelő dinárunk és Lengyelországban 597 millió dollárnak megfelelő zlotirk. Mir csináljunk ezzel a rengetegidegen pénzzel, ami ott sokat ér, de itt, Amerikában, semmitsem ér? DerwiniSiki képviselőnek van egy eszméje, mit csináljunk: Adjunk abból a felhalmozódott pénzvagyonból kölcsönöket, alacsony' kamatozással, földműveseknek, mégpedig csakis olyanoknak, akije saját földjükön szabadon gazdálkodnak. Terjesszük — mondotta Derwinski képviselő — ily módon a szabad gazdasági rendet a vas f üggöny-rn ögöt ti o rszágolkban, Sz-ép, nagyon szép, de — a mi szempontunkból,, a magyarság szempontjából — mit ér a szép szó? Hol vannak szabadon gazdálkozó parasztok Kádár szovjetizált Magyarországában ? Petőfi szavait kölcsönözve: “eltűntének ők.” Más szovjetizált országokban valamivel kedvevezőbb a helyzet, például Lenigy el o r sz ágb aí í Gomulka, amikor 1956-ban merészen, sőt vakmerőén szembeszállt a moszkvai zsarnokkal, fellazította a kolhozrendszert és még ma is van sok szabad parasztgazdaság lengyel földön. Kevesebb, mégis több mint semmi,, a kolhozon kívüli kis gazdaság a részben magyaroklakta Csehszlovákiában és Romániában, több az ugyancsak meglehetős számú magyar kisebbséggel biró Jugoszláviában. Mindezekben az országokban a Derwinski képviselő által javasolt kölcsönöket fel lehetne ajánlani. És ha a csatlós kormányok ilyen kölcsönök elfogadását megtiltják? Az sem baj, mondja a képviselő. Mert a parasztságuk a tilalomból világosan bizonyítva látná, hogy kormányuk nem az á érdeküket tartja szem előtt. És ugyanezt a következtetést vonná le az egész világ közvéleménye. Legalábbis propaganda-értéke lenne a mezőgazdasági kölcsönök felajánlásának. De ez is csak két kommunista országban lenne elérhető, a két említett országban, mert a többiekkel Amerikának nincsen olyan megállapodása, hogy saját pTizükkel fizethetnek amerikai javakért. A Dérwinski féle kezdeményezés igy szűk keretbe szorul s attól gyakorlati eredményt ezidőszerint nem lehet várni A gazdasági szabadság' kiterjesztése a vasfüggöny mögötti országokra csak onnan, belülről indulhat ki és indulási jelek már mutatkoznak ott, ahol parancsszóval irányítják: Moszkvában. Kruscsev és társai már nyíltan hangoztat jak a kapitalista módszerek kö v etés éknek sz űk s égességét. A new yorki Világkiállításon 64 nemzet gyermekei festményekkel és rajzokkal fogják békevágyukat demonstrálni. Itt az első három festmény. tyák egyike is. Ha áthaladunk a sarokbástya tövében a ka- j puudvaron, azaz a kaput védő előtéren, észrevesszük, hogy I a várfalak tompaszöget alkot-; nak. A belső szögben az első bástyá a Bornemissza bástya. A falakat körüljárva a nyugati oldal közepén találjuk a Dobó bástyát. A nyugati és északi falak találkozásánál lévő sarok a Tömlőé bástya. Öreg vár az egri vár, hiszen Dobóék előtt is erősség állt már ezen a helyen. Az első oklevelek 1363-ban- említik az egri várat. Most, hogy az egykori püspöki rezidenciában Dobó István múzeumot rendeztek be és rendszeresen , folytatnak ásatásokat, egymásután kerülnek napvilágra a régi fegyverek, faragott kövek. A magyar múlt eleven útját járja az ember, ha az egri várban sétál. Esténként pedig, mikor a vár felett kigyulnak a csillagok, nótaszót visz a szél a város felé. Fiatalok énekelnek, egri diákok: Zclditsétek egek hamar a fűzfákat! Hadd nyergelem ismét kesely paripámat. Hadd próbálóm ismét pihent fegyveremet, Sírva emlegesse török a nevemet. Régi nóta, egri nóta. Már négyszáz esztendővel ezelőtt is dalolták a Dobó vitézei . . . szándékos, rosszindulatú ha-] mis állítások nem tartoznak a szólásszabadság értékei kö- ] zé. De itt többről van szó. Arról, hogy ha kártérítési kötelettség fenyegeti a polgárt oly erős szavak kimondása miatt, j amelyeket az esküdtek rosszindulatuaknak találnak, ez a nyilvános vita jogának csór- | bitása lenne. Ez persze nem jelenti közhivatali vagy privát polgárok gyalázásának védelmét. De ahol közügyekről van szó, kétség esetén a véleménynyilvánítás szabadsága javára kel ldönteni. Gyakran tapasztaljuk, hogy aj közérdek oly akciót követel meg, amely tévesnek bizonyul.
