Hiradó, 1964. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-25 / 26. szám
Thursday, June 25, 1964 8. OLDAL ff 1 R * P * • y * ■ rv s KASTÉLY ÉS BÖRTÖN KESZTHELYEN (2-IK FOLYTATÁS) Délután megnéztük az erdészeti iskoláit és a zeneiskolát. Tiszteletemre a grófi ősztönidijaisok nagy zenekara, amelyben egy-bét erdiéazhallgató is játszik, néhány kitűnő darabot adotit elő. Azután Liebald tanárral azti a toborzó tisztet látogattam meg, akivel a gróf asztalánál találkoztam. Arra akartam, megkérni, hogy kedvemért adassa elő embereivel a toborzó táncot; azonban a katonák már elmentek más városba. Igen sajnálom, hogy elmulasztottam az alkalma amikor ezt a nemzeti táncot a maga tökéletességében láthattam volna. A táncosok díszes ruhát viselnek, hogy felkeltsék a fiatalság érdeklődését, éls katonáinak csábítsák őket. A tánc .lassú és.kimért lépésekkel kezdődik, de amint halad, minden ütemmel élénkebbé válik. A táncolók tapsolnak, csizmájukat veregetik vagy összeütik a bokájukat, amíg végre a parasztok maguk is tűzbe jönnek. (Csak parasztoktól láttam ezt a táncot.) De azt mondják, hogy a katonák a hatás kedvéért túloznak is, szinte örjöngenek, és abba nem hagyják, mig sarkantyújuk darabokra nem törik és ők maguk össze nem roskadnak a fáradtságtól. Vacsoránál a gróf, akinek minden vágya az volt, hogy minél tovább részesítsen vendégszeretetében és állandóan érdekességekkel foglalkoztasson; megkérdezte, mi a másnapi tervem. Amikor azt a kívánságomat nyílvánítottam, hogy szeretném megnézni azt a gazdaságot, amelyben bivalycsord'ájiá/t tartja, abban állapodtunk meg, hogy a prefektus, befogat négy lovat, és a számvevő, aki mindent él tud! magyarázni, elkísér Keresztárra. Csakugyam, másnap reggel hét órakor elindultunk és hamarosan ott voltunk a kompnál, amellyel át kellett kelnünk a tavon.Négy igen jó hajót találtunk itt, amely állandóan jön-megy. Viteldijat a révész csak a parasztoktól és kereskedőktől szedhet. A rangbéli, azaz. nemes ember nem szólítható fel fizetésre, még szekeréért és lováért sem; a katonai személyek , természétesen nem fizetnek. Az átkelés majdnem egy, óra hosszáig tartott. Az ut második felét dlyan vágásban tettük meg, amelyet az, állandóan ide-oda járó komp nyitott és tartott nyitva a nádasban. Valóságos csatorna volt ez. Több halászt is láttunk, amint lélek vésztőjével utat tör magának a nád között a varsái felé. Vékony nádfalakból sajátságos útvesztőt készítenek itt, amelyben a kisebb halak eltévednek, és fáradság " nélküli zsákmányul esnek. Kúp alakú kosarakat is raknak ki, amilyenekkel a mi folyóinkban is találkozunk. Az igazi halászat ideje a tél. A jégbe olyankor nagy háromszög' kerülete mentém lyukakat vágnak. A háromszög egyik csúcsánál lebocsátják a nagy húzó-hálót, a lyukaik mentén, végigviszik a háromszög alap ján, majd két végét a háromszög másik csúcsába húzzák Ilyen módon gyakran igen, sok halat fognak. A halászati jog a föld tulajdonosáé, de némi dij elleniében minden paraszt szerezhet engedélyt és olcsó pénzen megtoldhatja, asztalát. A gróf birtokán partra szálltunk. Előbb nagy retem', hajtattunk át, majd keresztül egy falun, amely jellegzetes Magyarországnak ezen a vidékén. A vályogházakat nem a szokásos zsuptetövel fedik, hanem egyszerűen csak szalmával takarják le, s a szalmát dorongokkal röigzitik. A házak és udvarok kerítése nádból készül. A harang meg, galambdúc módjára, cölöpre állított házikóban van. Azután gyönyörű' Vidékeken mentünk keneis®tütl. JobbrólJbalfól szőlő, tele Virágzó gyümölcsfákkal. Távoliról láttuk a tavat és a túlsó parton azokat a hegyeket, amelyeknek egyikén-mlásikán már jártam. Ez a szőlő Hunyadi grófé. Az általa ültetett sok élősövémykerités, az angol ízlés szerint, az egész! vidéket kedvesebbé teszi. A parasztok a szőlő kitakarásává! foglalkoztak. Körülbelüli egy óra 'leforgása alatt elértük Keresztúrit' s á Festetics-család ősi tartózkodási helyét, amely a tó partján áll. A bivalyokat,— mot hajt útjában. Hőfokáról nem tudok pontos adatot, de nagyon meleg, még a csatornában is. A viz erősem kénes gázt lehel, és szine kékesbe játszik. A fehér tündérrózsa teljes virágjában állott és egy pontyfaj tömegesem úszkált a tóban. Számlátomást örvendezve a meleg víznek. Este újabb érdekes dolgot mutattak: a szárazföldi teknőslbékák keltető és nevelő te lepét. A mocsári teknős a leggyakrabban előforduló faj a Balatonban és mellékfolyójában a Zalában: Magyarország más részében ugyanicsák szép számmal élnek a teknősbékák, különösen Füzesgyarmat hátárában és a Tisza lápjaiban. ízletes csemege lévén, megfogják és alkalmas helyen tartják őket. A keszthelyi telep körülbelül egy kis holdmyi területen fekszik. Árkok és tavak: vannak rajta, amelyekben! az állatok legeinek és csusznak-mászmak. Az egyik sarokban két láb magas kerítés különíti el a kisebb csiigatelepet. A csiga itt is, Németországban is keresett élelmicikk. A kerítés tétjét hüvelyknyi, közlbe-közibe fái; ték ki. Azt mondták nekem, hogy a szegeken át az adatok sohasem próbáltak kiszökni Ezt a csigát Becsben nagyon kereslik. Ott rendesen zsákszámra rakják k;i a piacom a bab, a lencse és a szarvasgomba között. A négyezer lakosú Keszthelyen nincs társadalmi élet. A hely egyikei aziom kis városoknak, amelyeket csak úgy ismernek, mint a birto- j kos főur székhelyét, azét, aki előtt mindenki fejet hajt, és. jakinek mosolya megartanyozza az emberi létet. Csak a kereskedelem van a zsidók kezén. Néhány kiskereskedő ellátja a válrost a mindennapi élet szükségleteivel. A lakosság egyébként vagy a grófi tisztekből és munkásokból áll, vagy megélhetése valamilyen módon a város iskoláival és valásos intéz miényieivel vara összefüggésben. Az intézeten kívül, melyet leírtam, egy katolikus latin iskola és egy elemi iskola is van iitt.Mimd a kettő, jóllehet a gróf erkölcsi éls anyagi támogatását élvezi, a Jlózsef császár által meghonosított országos közoktatásügyi rendiszerbe tartozik. A Keszthelyen tapasztaltak szépen világítják meg a magyarországi lakosság jó résziének helyzetét. A nagy városok és a szabad városok lakóinak száma annyira csekély, hogy aligha haladja meg az egész lakosság egy tizenkilenced részét. A többiek vagy Keszthelyhez hasonló nagyságú mezővárosokban laknak (ezeknek száma az országban 691), vagy falvakban (a falvak száma 11,068). A kisebb helyek közül csak egynéhányban! akad müveit társadalmi réteg. Magyarország földművelő állam, és lakosai, még azok is, akik a legnagyobb városokban élnek és a legkülönfélébb foglalkozásokat űzik, bizonyos vonatkozásban vannak a gazdasággal. Ilyen viszonyok között a fényűzés és a művészet szükségképpen háttérbe szorul. (VÉGE) Erejéből kifogyva, kimerültén hanyatlott vifesza, de megmaradt irtózatos szavainak hatása. Csak suttogva tudott beszélni, de éz a suttogás vihar gyanánt zúgott miridéhkinék, különösen pedig Föidváry gróf fülébe. Rédey Irma elnémult. Hasztalan vetette rá magát az Öreg gróf, hogy aléltságából felrázza — hasztalan kiáltott vad fáj^ dalmában: — Rédey Irma mondja meg, hogy gondolatai összézavaxudtak! Oh, ismerje be, hogy fiam nem lehet gyilkos. Ilyen borzasztó vád. Jaj nekem, szerencsétlennek, hogy ilyet kellett öreg napjaimra megérnem! .Szentiványi gróf átfektette Irmát Lola karjaiba és felemelkedett. Arca lángolt, szemei őrült lázban forogtak. — Szálljatok meg minden kijáratot! — kiáltott rekedten. — El kell állni minden ajtót, úgy á kastélyban, mint a kertben. Ki- vagy beereszteni egy emberi lelket sem szabad. Kutassatok át minden zugot, hátha még itt lappang valahol a gyilkos. A szolgák szétszéledtek, az égő fáklyák és lámpák szerteszét bolyongtak a kertben. Mozdulataikból látszott, hogy minden rejtekbe, minden bokorba bevilágitottak. Föidváry gróf még mindig ott térdelt a földön Irma mellett és belebámult az aléltnak sápadt arcába és azokrá a szederjes ajkakra, melyek az imént oly rettenetes vádat hangoztattak. Alig tudta elhinni, hogy az a nő, kiről rövid idő előtt mind a ketten himnuszokat zengedeztek, akinek nemes szivét, finom lelkét nem győzték magasztani — vádlója légyen fiának. És milyen iszonyú váddal illette őt. Szerinte Aládár lenne a gyilkos . . . gyáva orgyilkos, aki gyönge nőre emelt kezet. Ő maga ugyan egy percig sem kételkedett, hogy itt valami végzetes félreértésnek kellett történnie. Mert hiszén képzelhetetlen volt, hogy Aladár, a jól nevelt ifjú, egy előkelő gróf ház sarja, közönséges orgyilkossá lehessen. És mégis, ha figyelembe vette, hogy fia négy hét óta eltűnt és hirt sem adott magáról, kénytelen volt elismerni, hogy a vádnak lehet valami alapja. Szive összeszorult ennél a gondolatnál. Akárhány eset volt már, hogy egy hevesvérű fiatalember a szerelem hevétől elvakitvá, vagy féltékenységből és lángoló bosszúvágyból vezérelve, súlyos bűntényt követett el. A törvényszékek e'őtt százával fordulnak elő ily esetek, dé apai szive nem tudta elhinni fiáról, hogy ilyen közönséges bűntényre vetemedjen. — Hiába keresik őt, — mormogta maga elé. — Én legalább nem hihetem, hogy fiam ezen a környéken kóborol, még kevésbbé, hogy ebbe a parkba betette volna a lábát. Mit keresett volna itt? Ebben a pillanatban vad lárma keletkezett, a pavilion felül zűrzavaros hangok ha'latszottak. Az öreg összerázkódva figyelt. Ekkor a többi hangokat mind tulharsögtá égy fiatalosan csengő érces hang: ■ — Bocsássatok el! Mit akartok velem? Jajj lesz annak, ki közelíteni mer hozzám, föld váry Aladár gróf vagyok és nem tolvaj, ahogy: gondoljátok! Az'öreg gróf megismerte fia hangját és összeesett. — Tehát mégis ő az— mormogta elhaló hangon és kezeibe temette arcát. Géza gróf is meghallotta a távoli lármát’ ő is összerázkódott és mé‘y bánót bontotta el arcát. De csakhamar győzött maga fölött és érces hangon kiáltott: — Bárki legyen az, akit a pavillonban találtatok! fogjátok meg, mint gyilkost és hozzátok ide. A pavillönból, heves dulakodás hallatszott, mely azonban csak rövid ideig tartott, a szolgák legalább is tizen voltak és így egy e’lenféllel könnyen elbántak. Nemsokára hozták a fiatalembert, aki még útközben is kétségbeesetten akarta magát kiszabadítani a szolgák kezéből. Most odaértek a nagy bükkfa közelébe, egy lámpa fénykörébe és a fogoly felkiáltott: — Várakozásomban nem csalódtam, ott áll atyámnak barátja, Szentiványi Géza gróf. Oh most már minden jól van. A félreértés rögtön ki fog derülni. Ekkor Géza gróf egy lépéssel közelebb ment hozzá. — Földváry Aladár gróf! — szó't komoran. — Szerencsétlen ember, tehát csakugyan ön az? —■ No igen, én vagyok. De mit jelent mindez? — Nézzen ide! Áldozata itt fekszik vérébe fagyva, ön á gyilkosa, de van itt még más valaki is, akinek láttára ön megsemmisülten össze fog roskadni. Ekkor lassan felemelkedett az öreg gróf és egy pillantást vetett a fogolyra. A következő pillanatban szivettépő feljájdulás rezgeti végig a kertben. Egy megtört apai szívnek a jajkiá’tása volt ez. — Fiam, csakugyan a fiam az! — nyögte leírhatatlan fájdalmában a gróf. — Atyám, atyám! — kiáltott a fiatalember boldogan. — Mennyire örülök, hogy téged is itt talállak. Végre valahára viszontláthatlak. Engedjetek, hadd boruljak a legjobb apa keblére. Egyáltalán nem értem, mit akartok velem? És nincs senki, aki véde'memre kelne? Minden erejét összeszedve sikerült neki kiszabadítani magát a szolgák kezéből és atyjához rohant. Ámde a következő percben rémülten hátratántorodott. Atyja átokra emelte kezét és lesújtó tekintettel, megvető mozdulattal mondta: — El szemem elől! Gyilkos vagy és nem lehetsz többé fiam. Elátkozlak! Most egy újabb sikoltás hallatszott végig a kerten. 23. FEJEZET Vissza a világba Vájjon miképpen történhetett ez, hogy a fiatal Földyáry grófot ama végzetes éjjelen Szentiványi Géza gróf parkjában, a félreeső pavillonban találták? Vissza kell térnünk Morvay doktor tébolydájába, még pedig ama díszesen berendezett szobába, melyben Ilka már hetek óta sajátszerü módon fogva tartotta a fiatalembert. ■ : -Aladár nem is. sejtette, hogy ő még mindig Morvay doktornak intézetében van; valóságnak vette mindazt, ami körülötte történik; elhitte, hogy ő most a Szent Erzsébet kórházban van és szobájának kényelmes berendezése meg is erősíthette benne ezt a hitet. Itt nyoma sem voH annak a sivár ürességnek, mely a tébolyda celláit jellemzi, nem volt kényszerzubbony és hiányzottak a durvaképü, brutális ápolók és ápolónők is és ezek helyett egy igen kedves, figyelmes, sőt igen csinosnak is mondható apáca forgolódott körülötte. Esperanza, aki minden szükségletéről gondoskodott. És ő mégis oly végtelenül elhagyottnak és boklogtalannak érezte magát. Akkor este is, midőn a szörnyű eset a gróf parkjában megtörtént, Aladár könyökére támaszkodva, maga élé merengett. Voltaképpen mi is lesz belőle? Hogy van az, hogy betegsége oly végtelen hosszúra nyúlik, vagy talán nem is lesz vége? Egyre szedi magába az orvosságot és mégsem tud meggyógyulni. Az orvos minden nap eljön és minden elkal.omma1 újabb orvosságot rendel, mert még mindig nem találja őt egészségesnek. Voltaképpen mi is a baja? Éppen ez az, amit nem mondanak meg neki. És ha egyszer-másszor Esperanza nővért, vagy magát az orvost kérdezte, rendesen az lett a válasz, hogy idegláza volt, melynek következményeit még mindig nem tudta kiheverni. Arra a kérdésre pedig, hogy mikor fogják már egyszer elengedni, az volt a rendes válasz: majd ha jobban lesz. DE mikor lesz jobban, ezt senki sem tudta neki megmondani. Ez volt bánatának egyik főoka. Nem volt reménye, hogy valamikor viszontláthatja Rózsikét, sőt az sem állott módjában, hogy kiszabadítása érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket. Már azon is gondolkozott, hogy elszökik. De az is ‘ehetetlenség volt. Oly gondosan ügyeltek rá, hogy soha sem maradt magára. Esperanza nővér mindig körülötte volt és egyéb dolgait bölcs kiszámítással akkor végezte, mikor az orvos rendes napi látogatását tette nála. Egy másik körülmény, mely szintén igen sok anyagot szolgáltatott a gondolkodásra, az vo't, hogy valahányszor az orvosságot bevette, utáni mindig sajátszerü bágyadtság és álmosság jött rá. — Mitől van ez? — kérdezte és erre azt a felvilágosítást nyerte, hogy ő még mindig igen gyenge, tehát sok alvásra van szüksége. Ez volt az oka annak is, hogy Esperanza nővér rendszerint alkonyatkor adta be neki az orvosságot. Ilyenkor rögtön el is álmosodott. Hasztalan küzdött az álmosság ellen, szemei lecsukódatk és o‘yan mozdulatlan lett másnap reggelig, mint egy darab fa. A harmadik körülmény, mely szintén nagy mértékben nyugtalanította őt, az volt, hogy miért nem kap semmi hirt hazulról? Lehetetlen volt, hogy levelét atyja nem kapta meg. Pedig úgy kellett lennie, mert úgy ismerte édesatyját, hogy a levél vétele után rögtön útnak indult és addig meg sem á1!, mig csak ide nem ér, egyetlen fia betegágyához. amelye'knek kedvéiért jöttem erre a birtokra, a jelenlegi gróf nagyiatyja telepítette ie. j A grófnak négy bivalycsordája volt, de csak ©zen a birtokon váltak be Ez a gazdaság nagyon alkalmas erre, mocsaras talaja miatt. A bivaly ugyanis akikor érzi magát legjobban, almikor nyakig fetreng a vízben, s ott; gyékényt meg durva füvet legelhet. A keresztúri csorda jelenleg negyvenöt tehénből, tizenöt borjúból -és néhány bikából áll. A bivalytej tápláló, de könnyű, és hasonlít a szamárbejhez. A delőle készült sajt ize semt kellemetlen. Ezek az álatok igen erősek, de nehéz bánni velük, mert nagyon engedetlenek, ha vizet látnak. Egy iziben az itteni csordának két bivalyökre átúszta a Balatont olyan helyen, ahol a viz legalább fél mérföld széles, és üres szekeret is húzott maga után. A gróf néha nagyon különös célra használja őket Keszthely mellett várni1 egy meleg forrás, amely1 egy tavat táplál. A tóból csatorna vezet ki. A növényzet fejlődése és áz iszapterakódás oly rohamos, hogy eldugulással fenyeget. Abban az esetben a szomszédos nagy rét viz alá kerülne. Sokáig j nagy gondot-bajt okozott; ennék a csatornáinak a rend-1 bentartása. De most nem kell tenni semmi mást, mint belehajtani a bivalyokat. Az állatok hol előre, hol hátra-1 fellé mozognak benne, és ki-i tépdesnek és letaposnak min- i darut, ami idővel eltömné a . J csatornát. A bivalyok fejé■ se egy gulyás dolga, ki á • gróftól kapott legelő és téli - tákarmány ellenében min, den tehén után évenként húsz • font vajat köteles beszolgál■ tatni Minden egyéb az övé, . A bivaly, borjú húsát dicsé;; rik, sőt marhahús gyanánt a, ; bivalyhust is árulják, de nem ■ sokat ér. Mielőtt elváltunk, vacso-, H ■ v ' : í : ra után, újabb kirándulást tűztünk ki másnapra. Ez ai- 1 kálómmal a gróf háziorvosán ’ nak, a nagy műveltségű és nem kevesebb, mint tizenegy, nyelvet ismerő Gerrard doktornak a vezetésére bízott. A , környékbeli meleg fürdőt , néztük meg, amely inneni i, két mérföldniyire, a Hláviz■ patak forrásánál található. ; Mint fürdőhely, alig érdemes említésre. A gróf nyilván; « csak az alsóbb népréteg használatára rendezte be. A pa( raszitok nyáron eljönnek, és, v itt orvost találnak, aki a !1 vérvétel vagy köpölyözési annyira kedvelt orvoslásmódjával kezeli őket. 1 Az egyetlen hajlék egy nyomorúságos ház, amely nyáron, kocsma, és vajmi szerény kényelmet biztosit De a meleg forréis figyej lemre méltó azon forró, kénes viztneinnyiség miatt, | amelyet egy mélyen fekvő, mocsaras síkság közepén kilök, ahol tó alakjában, közel két holdnyi területet elborit. | A levezető csatorna vize pedig két vagy három mai-
