Hiradó, 1964. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-28 / 22. szám
6. OLDAL Thursday, May 23. 1961 gizehi nagy szfinx A görög mondavilág egyik érdekes elbeszélése szerint Théba városát hajdanában szörnyűséges veszély kör- j nyékezte. Ugyanis a' város közelében egy ragadozó szörnyeteg, egy szfinx ütött tanyát, és egy talányos kérdésben sorra kérdezte a polgárokat. Aki nem tudott elfogadható értelemben válaszolni kérdésére, azt irgalmatlanul megölte. A kérdés1 igy hangzott: “Mi az, aminek reggel négy lába van, délben kettő, este pedig három lába? Bizony rengeteg polgár pusztult el e megoldhatatlannak látszó rejtély miatt. Az embermészárlásnak — 'zofoklész drámáiból jól ismert Oidipusz vetett véget. Ő megfelelt a talányos kérdésre, mondván, hogy a kérdezett lény az ember. Ugyanis gyermekkorában, amikor még nem tud járni, négy lábon mászik, öreg korában pedig bot segédletével “három lábon” botorkál. A szfine találó válasz hallatára elszégyenkedett és a szikláról a mélységbe vetette magát, s Théba hálás polgárai Oidipuszt városállamuk királyává kiáltották ki. Ez a különös szörnyeteg, amelyet az ógörögök női fejű és keblű szárnyas oroszlánnak ábrázoltak, Egyiptom őskora óta Gizeh mellett, a piramisok tövében áll, s a kirándulók tömegei legalább olyan bámulattal adóznak neki, mint á hatalmas kőguláknak. Meg is érdemli ezt az. érdeklődést nagysága és szépsége miatt egyaránt. A tudomány mai álláspontja szerint a szfinxet a gizehi második legnagyobb piramis épittetőjének, Hafré fáraónak az uralkodása idején alkották Kr. e. 2550 körül. Méretei lenyügözőek. Magassága 20, hosszúsága— 73,5 méter. A figurának csupán a füle 1,3 méter és arca 4 méternél is szélesebb. Ilyen roppant méretű szóbor ideszállitsa a Kr. e. 3-ik évezred derekán a primitiv eszközeivel bámulatos technikai bravúrokra kész egyiptomi mestereket is legyzőhetetlen nehézségek elé állította volna. A szobormüvet tehát a helyszínen mintázták meg, mégpedig az ottani hatalmas mészkősziklából. A Hafré piramis építőjének vagy magának a fáraónak minden bizonnyal feltűnt ez a különös alakú szikla, s elhatározta, hogy a királyi hatalom mindenhatóságát jelképező szoborrá fogják kiformulhi. Ez nagyon jól illet a 14-ik dinasztia hivatalos eszmevilágához, amelyet a fáraónak adózó föltétien tiszteletet már-már a mitológiai, istenek imádata fölé helyezte, s a királyt Nagy Isten címmel ruházta fel. A történetírás ógörög atyja, Hérodotosz szerint a két legnagyobb piramis építtetője— Mrs. Lyndon B. Johnson Atlantában egy uj kulturális központ felavatásán, hatalmas szegfücsokor mögött. ÚRI HINTÓBÁN ÜLŐ ELVTÁRSAK Amint a civil rights tüntetők lehiggadtak, Cambridge, Md.-ban, Georg M. Gelston tábornok “pihenj”-t vezényel. Ujkanadások tudják-e, mily nagy és gazdag országban élnek? HIRAD0~ meg is szüntette az istenek tiszteletét. Ha ez ilyen formában nyilván túlzás is jól megvilágítja a korabli istenkirályság jellegét. A nagy szfinx oroszlán törzsével, de emberi fejével jeleniti meg az uralkodót.— (Egyiptomban a szfinxet majdnem mindig férfialakban faragták ki.) A sivatagi fennsík lejtőjén ülő figura orcájával kelet felé tekint, a Nilus völgye irányába. Nyilván a királyi piramisok őre szerepét is szánták neki úgy, amiképpen a templomok és a paloták bejárata elé is később gyakorta helyeztek szfinx Szobrokat. Elsősorban a gizehi óriás példája nyomán később nagy számban készülnek szfinxek Egyiptomban. Az általánosan elterjedt típustól eltérnek III. Amenemhat fáraó csodálatos szfinx szobrai,me. lyek csupán az arcot tartják meg emberi formában. A szenvedélyes, dúlt kifejezésü arcot dús oroszlánsörény ékesiti, s a szőrbozótból hatalmas állatfülek domborodnak ki. A szobrok későbbi uralkodók tetszését is anynyira megnyerték, hogy saját nevüket Íratták rájuk. A szfinx ábrázolás Egyiptomból bizonyos módosulásokkal elterjedt Előázsia különböző területeire, s később bizonyára onnét, és nem közvetlenül Egyptomból jutott el a görögökhöz is. Ok ezt a különös csodalényt mintegy a maguk szellemi birtokának tekintették, leg. alábbis igy szerepeltették mitológiájukban. A szfinxek közkedveltségére jellemző, hogy néhány centiméteres terrakotta szob! rccská'któl, több méteres ! gránit kolosszusokig min(denféle méretben megtalálhatók az egyiptomi emlékanyagban. Közülük mindvégig a gizehit tartották leg! nagyobb tiszteletben, sőt a Kr.e. 2. évezred második felében már formálisan istenként tisztelték. A napisten ! egyik megnyilatkozási formáját tisztelték s szobor szimbólumában, és Hore. mahetnek (Horizonton levő Horus) nevezték. IV. Thotmesz fáraó egyik hieroglif felirata egy regényes történetet is megőrzött róla. Még trónörökös korában gyakorta vadászgatott a piramisok környékén, és egy alkalommal délidében, nyilván a nagy meleg hatására elhatározta, hogy itt fog pihenni. Le is feküdt a Nagy Isten árnyékában és elnyomta az álom, és álmában a szfinx úgy szólt hozzá, amiképpen apa beszél a fiával, mondván: Nézz rám, pillants rám fiam, Thotmesz. Én vagyok a te atyád. Királyságot adót néked a földön élők felett, Viselni fogod a felső és alsó egyiptomi koronát Géb isten, fejedelmi trónusán. Arcom feléd fordul, a szivem a tiéd. Te az enyém vagy. íme most] olyan állapotban vagyok,minti aki szenved, egész testem be van fedve. Ide söprődött ama sivatagnak a homokja, amelyen vagyok. Siess hozzám, hogy szivem szerint cselekedj. Tudom, hogy te vagy az lén fiam, az én védőm. Jöjj! íme én veled leszek, én leszek a te vezetőd.” Külön templom is épült ennek a nagyhirü “istenségnek” a tiszteletére. Egyip. ! tóm minden részéből zarán- I dokok indultak hozzá, akik ! közül sokan emléktáblákkal örökítették meg látogatásukat. Gyakran fülek rajzai láthatók ezeken, az egyiken nem kevesebb, mint harmincegy. Ezzel azt akarták biztosítani, hogy a szobor istene valóban meghallgassa kérésüket. Sajátságos módon a hires görög utazók, akik annyit beszéltek Egyiptom csodáiról, müveikben a szfinxet — ' meg sem említették. Különösen furcsa ez Herodotos esetében, aki pedig egyéb- j ként nagyon is részletesen számolt be a piramisoknál szerzett élményeiről. Lehetséges, hogy ebben az időben a homok a szobor nagy részét elborította, s ezért nem figyelt fel rá. j Az ásatásokból azonban kiderült, hogy a görög és római uralom korában is sokan keresték fel ezt a nevezetes I emléket. Költemények is íródtak a tiszteletére, s ezekj bői kiderült, hogy a közeli helységek fiataljai vidám mulatságokat rendeztek közelében. A középkor évszázadaiban j a szobor sok viszontagsá- J gon ment keresztül. Arcát megcsonkítottjk, majd a ! mamelukok ágyúinak , szolgált céltáblául. A sivatag pora újra befedte testének nagy részét, s kiszabadítása csak a jelen század huszas éveiben következett be. Ma e szfinx mélyedésben 'áll, egy ketrecbe zárt oroszlánhoz hasonlít. Eredeti vörös szine jóeskrn megfakult. Nyaka megvékonyult, az orcája, a tekintete mai rongált állapotában is megőrizta fejedelmi méltóságát. És ha a fölkelő Nap sugaraiba meredő, fényárban fürdő, szinte megdicsőiilt arcát nézzük, könnyen megérthetjük, miért tartották a napisten egyik megjelenési formájának . . . Ezeregyéjszakái mese KAIRO. —Richard Kcough gazdag amerikai kiszállt a : | repülőgépből és első dolga : I volt amerikai újságot venni. A repülőtéren volt egy uj- i ságos stand, odament az ame-BUDAPEST.— (EEC) A kommunista párt mezőgazdasági hetilapjának, a Szabad Földnek egyik legutóbbi számából vettük át ezt a cikket: “Szerkesztőségi postánkban nem ritka az olyan levél, amelynek Írói a hintón járó vezetőkre, szövetkezeti el-1 brigádvezetőkre panaszkodnak. És bármilyen különös, j igy igaz: a levélírók többsége nem azt veti az elnök,vagy az agronómus szemére, hogy nem elég közvetlen az emberekkel, hogy egynémelyikíi'k basáskodó és goromba, hanem a hintót, és csak a hintót panaszolják keserű, vagy fel háborodott szavakkal.— ‘Hintón az ispán járt, a gróf ur, meg az uradalmi intéző, nekünk elég volt a hintából’ i írták épp a minap az egyik somogymegyei termelőszövetkezetből. Nos, megértjük somogymegyei termelőszöa levélírókat, sőt együtt érzünk velük, valóban elég volt!. . . De nem «sért, mert hintón jártak. A hintó csak eszköz, viszonylag olcsó és mégis praktikus, a többezer holdak bejárásához szinte nélkülözhetetlen alkalmatosság ma is.— “A mi vezetőink járjanak kerékpáron, vagy motoron, hintón járó vezetőket nem akarunk látni- Meg aztán olcsóbb is, nem köt le két lovat és még egy kocsist is!” — mondogatják. Tetszetős, jól hangzó érvelés, kétségtelenül. Csakhogy lehet-e kívánni egy agronomustól, vagy egy 55- 60 év körüli termelőszövetkezeti elnöktől, hogy egy rikai és kiszedte a sok lap közül a New York Times legújabb számát. És átnyújtott az újságosnak egy dollárt. De az nem fogadta el, mert, mondta, neki nem szabad idegen pénzt elfogadnia, igy szól a törvény. Az amerikai a fejét rázta, nem értette, hogyan lehet egy szegény ember ilyen törvénytisztelő. Bosszúsan vissza, akarta dobni az- újságot, de az arab megnyugtatta: nem baj, ha nem tud piaszterrel fizetni, fogadja el a_ lapot fizetség nélkül. A gazdag amerikai köszönettel elfogadta a szegény arab ajándékát. Múltak az évek, Abdel Rasek Hefni, a kairói újságárus, már régen elfelejtette ezt a kis történetet. Jött aztán a címére Oakland, Calif.j ból egy levél, amelyben a hagyatéki bíróság értesitet, te, hogy Mr. Richard Keough, aki nemrég Calif ormában meghalt, végrendeletében — egymillió dollárt hagyott reá. Mrs. Wilma Soss New Yorkból, aki a New York Central System női részvényesei szövetségének elnöknője, mezítláb ül a vasúttársaság Chicagóban tartott ülésén. Alfred E. Perlman elnök éppen belelenti, a Pennsylvania vasúttal való egyesülés szándékát. ötezerholdas gazdaságot ke- : rékpárral taposson körül,— szinte naponta? És ha még vállalja is valaki ezt az olcsó közlekedést, mit tesz akkor, 1 ha egy-egy kiadós eső után ' 1 napokra kátyúba fulladnak : 'a dülőutak? Azokon el nem ’ megy akkor sem a kerékpár, ; sem a motor! Ne menjen el akkor az, agronomus, az elnök . vagy az állatorvos sem ? Mi is tudjuk: akadnak még itt-ott olyan vezetők, akiknek magaviseleté, modora, az emberekkel való kapcsolata enyhén szólva nem a legjobb. Csakhogy ezek a vezetők nemcsak a hintőkről nem szállnak le, ha egy-egy 1 a földeken dolgozó ember, csoporthoz érnek, nem szállnak le ők a motor nyergéből 1 sem. A közösség dolga, hogy az ilyen vezetőket észhez térítse, az emberi kapcsolatok helyes normáira rnegta, nitsa. Éppen ezért világosan kell látni: a hiba sohasem a közlekedési eszközben van!” Éden kertje Afrikában LUSAKA, Észak-Rhodésia —Októberben Észak-Rhodésia, az angol gyarmat, füg. 1 getlen köztársaság lesz. Füg, | getlen lesz az ország és szabad lesz a nép. Nem lesz j szükség se rendőrre, se biró■ ra, se börtönre, jelentette ki- Nephas Tembo, a belügyi- államtitkár. Aki nem szereti ’ a börtönt, mert kétszer is ült másféléveket börtönben. > íi Pénteki karambolok , BÉCS.— Statisztikusok- megállapítása szerint Auszt,' riában a legtöbb közlekedési- baleset pénteki napon fordu’- elő. S ez valószínűleg érvé- nyes más országokra is. A- babonások bizonyára fel i, ujjonganak erre: ime a szeí rencsétlen pénteki nap! Ám i a babonásoknak ezúttal sin. 1 csen igazuk. Ellenben teljes t mértékben igaza van annak r áz újságírónak, aki a fenti- statisztikai adathoz a követ -, kező kommentárt fűzte: “Az ok nagyon is reális, 1 és semmi köze a babonához..- A legtöbb pénteki karambol e abból ered, hogy olyanok,akik- szombaton már nem dolgoz- nak, péntek délután szesza fogyasztás után vezetnek,- a másik ok pedig, hogy az egész heti munka után a gépn kocsivezetők fáradtabbak, és- kevésbé tudják összpontol. , sitani figyelmüket.” (Canadian Scene) — A kanadaiak közül csak kevesen tudják elképzelni, milyen hatalmas ország Kanada. Területe jóval több, mint három és fél millió négyzetmérföld; a világ minden országa közül egyedül a Szovjetunió területe nagyobb. A távolság a newfoundlandi St. John’stól a British Coíumbia-i Prince Rupert városáig 4,543 mérföld. Nem kevesebb, mint hét időszámitási zónán át terül el. Nyolc folyama hömpölyög 1000 mérföldnél hosz. szabb utón, s a legnagyobb közülük, a Mackenzie folyam 2,635 mérföld hosszú. Nyolc olyan tava van. amelyek mindegyike meghaladja a 7,500 négyzetmérföld területet, s legnagyobb tava, a Lake Superior 31,280 négyzetmérfö’ldet fed be. Tó-rendszerén, folyó- és csatornarendszerén át a mélytengeri hajók 2000 mérföld mélységben tudnak behajózni a szárazföld belsejébe. Öszszes édesvizének területe 291,000 négv^etmérföld. De az óriási területnél fontosabb, hogy Kanada min den lehetőséggel rendelkezik, amely egy szebb, ’boldogabb jövő kiépítéséhez szükséges. A lehetőségek itt vannak, csak céltudatos munkára, vállalkozó szellemre, energiára várnak. A második világháború óta több mint két millió bevándorló telepedett le Kanadában. Az elmúlt 12 év alatt az ujkanadások több mint 9000 uj üzleti vállalkozást alapítottak s több mint 6000 farmot vásároltak meg. Ezen üzleti vállakózások értéke meghaladja a 165 millió dollárt, s bennük összesen több mint 43,000 ember van foglalkoztatva. Ez azt bizonyítja, hogy Kanada igen sokat nyert az uj bevándorlók révén, s még többet fog nyerni, amint a bevándorlók lassankint megbarátkoznak a kanadai életmóddal és a kanadai lehetőségekkel. Kanada fiatal ország. Természeti kincseinek nagy része még nincs kihasználva, sőt fel sincs még fedezve. Az a kincs, amely ebben a hatal. más országban elrejtve fekszik, minden képzeletet felülmúl. Órási vállalkozások vannak folyamatban a kincsek feltárása céljából. A kormány útépítési programjának egyik ága, amely az “Útépítés a természeti kincsek lelőhelyei felé” nevet viseli több mint 145 millió dolláros költséggel több mint 400C mérföld hosszúságú úthálózatot épít, hogy az eddie megközelíthetetlen termé szeti kincsek feltárását lehetővé tegye. Minden tehetséges, minden ügyes embernek bő le. hetőségek állnak nyitva a tanult hivatások terén , csakúgy, mint a kereskedelmi és üzleti élet, a mezőgazdaság és az ipar terén. Érdekes megfigyelni, hogy éppen i. legutóbbi időben a tanul! hivatások gyakorlói és az üzleti élet vezetői között az eddiginél nagyobb mértékben találunk uj kanadásokat. Van azonban emellett Kanadában egy rendkívül megnyugtató jelenség, amelyet az ujkanadások csak bizonyos idő múltán ismernek fel rendszerint, ez pedig az, hogy a kisebb, egyszerűbb üzleti vállalkozások a kisebb városokban szintén kiváló lehetőségeket biztosítanak. Kanadában nem szükséges nagyvárosban lak. ni ahhoz, hogy valaki magának kitűnő életet biztosítson. Megfelelő tapasztalatgyűjtés után valakinek az ügyessége vagy tanult mestersége gyakran ^'van környéken értékesíthető, ahol a megélhetési költségek sokkal olcsóbbak, mint a nagyvárosok-| ban. Emberekre van szükség mindenütt: gyárakban, bányákban, üzemekben, iskolákban és hivatalokban. I Fajta, felekezet, bőrszín: nem. számit. Itt, ebben az országban építik nemcsak saját jövőjüket, hanem gyermekeik és unokáik jövőjét is. Kanada egyik legnagyobb áldása talán éppen az, hogy itt soha nem szakították el a bevándorlókat Európához kötő láncokat, — és mégis olyan ország maradt, melyben minden ember békéjét és biztonságát a saját munkaereje ésa saját alkalmazkodási képessége biztosítja, s amelyben az oly sok más országban folytonosan fenyegető forradalmak veszélye nem áll fenn. Kanadában egyetlen más országgal van közös határa, s ezt a határt sem. védi sem- , miféle katonai erő. Déli j szomszédunkkal, illetve ba- ‘ rátunkkal a határforgalom ; : évente 30 millió ember ha. ' i tárátlépését jelenti — két- ! ' szer annyi ember lépi tehát át a határt, mint amennyi Kanada egész lakossóga. Kanadát a maga teljes, egészében csak kevesen ismerhetik meg, mert olyan 1! óriási a területe s olyan ro-. hamosan változik a képe. De ' ismerjük meg olyan jól, —■ ahogy csak lehet. Igyekez-; zünk életformánkat s tudásunkat beleilleszteni a kanadai élet mozaikjába, hogy ezzel úgy magunknak, mint választott uj hazánknak elő-' nyére váljunk. Ez az ország, amielyben élünk, ma mind’ nyájunk hazája. ! , -------------------r, HALLOTTA MÁR ...- — hogy Ausztrália leghire.-1 sebb állatának Nemtudom a | neve ? Régen volt, egy ujon-' nan érkezett ánglius meg-1 pillantott egy kengurut és- j álmélkodva kérdezte egy -1 bennszülöttől: Mifajta állat fez a furcsa teremtmény? A r benszülött igy felelt: “Ken 1 guru” — ami az ő nyelvén i azt jelenti, hogy “Nem túli dóm.”
