Hiradó, 1963. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-14 / 46. szám
6. OLDAL UR adó Nov. 14, 196-3. SZERELEM KUPAKJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Rózsika, mily édes név, — szólt lelkesülten a vadász. — De az én nevem se legyen tovább eltitkolva előtted. Engem Aladárnak hivnak, ifjabb gróf Földváry Aladár vagyok. — Gróf ur. — rebegte Rózsika megdöbbenve, — bocsásson meg, hogy szegény hazátlan leány létemre, oly szabadon, oly nyiltan beszéltem önnel. Hiszen nem tudtam, hogy ön — de most Isten önnel — éljen boldogul, gróf ur — igyekezni fogok feledni ezt a boldog órát! Mélyen elpirulva, ártatlan elfogódással fordult el tőle Rózsika és a komor épület rácsos kapuja felé indult. Aladár képtelen volt levenni szemét a szép teremtésről, mely bájos erdei tündérként tűnt fel előtte. Rózsika aggódva rázkódott össze, midőn meghúzta a tébolyda csengőjét, melynek minden rezgése vérző szivének mélyéig hatolt. A rácsos kaput kinyitották s ő mintegy álomban lépett be. Aladár, ki a bokrok közé rejtőzött, egyszerre ellenállhatatlan vágyat érzett magában előrohanni rej tekéből s visszahívni a leányt a félelmes ház küszöbéről. De már késő volt — a kapu becsukódott és Rózsika, a kecses erdei tündér csakhamar eltűnt szemei elől. — Isten oltalma legyen veled, édes Rózsikám, — suttogta maga elé a fiatal gróf. Nehéz útra léptél .erődet felülmúló feladatba kaptál — én azonban őrködöm felette és bevárom, mig visszatérsz. Meghalnék ha nem láthatnálak viszont, szeretett leányka, mert most te vagy legdrágább kincsem e földön! Érzem, hogy szivemnek nem lesz nyugta mindaddig, mig enyém nem leszel, egészen az enyém, igéző erdei tündér, te! Szeretlek, Rózsika, azzal a tiszta véghetetlen szerelemmel .melyet csak az ég önthetett belém! Ábrándosán hajtotta kezére fejét a fiatal gróf. Lelki szemei előtt lebegett Rózsika alakja, s maga elé idézte búzavirág szemének bűvös tekintetét, mely gyermekded lelkének egész ártatlanságát tükrözte vissza. — Rózsika, bájos leányka, — suttogta önkénytelenül, — légy enyém, egészen a zenyém. V. FEJEZET A kelepcében. Ilka indulatosan járt fel-alá Morvay doktor dolgozó-szobájában. Szép arca egészen eltorzult, ajka vonaglott, keblében még most is felháborodás tombolt a kegyetlen ánásmód fölött, melyben őt férje tizenöt évi házasság után részesitette. — Doktor ur, — kiáltott megállva Morvay előtt, — bizonyosan hallhatta már, minő bántalmakat kellett férjemtől elszenvednem! Képzelje, a nyomorult ember a szolganépség előtt korbácsolt meg! Doktor! segítsen bosszút állani e miatt — irtózatos legyen a bosszú. Morvay doktor gondolkodva hajtotta kezére fejét, ráncos arca még visszataszitóbb lett, apró szúró szemei a szemüvegen át még félelmesebben villogtak. — Csak türelem, grófné, — mondta. Beszéljük meg egészen nyugodtan a dolgot. — Előttem az a fő, hogy férjem millióit hatalmamba kerítsem, — válaszolta a szép nő. — Szerelmének én fittyet hányok. E pillanatban jelentették az orvosnak, hogy egy fiatal leány óhajt vele beszélni. Ilka erre a mellékszobá-ba vonult. . Mindjárt rá egy fiatal, szép leányka lépett a fogadószobába. Ennyi báj által hatáítalan meglepetésbe ejtve, egy percig néma csodálattal nyugtatta rajta szemét az orvos. — Mi a kívánságod, szép gyermek? — kérdezte és leskelődő léptekkel, mint a jaguár, közelebb húzódva, sóvár vággyal legeltette szemét a leányak harmatos idomain. — Jöttem tudakozódni anyám felől, kit Técsőy Saroltának hivnak, — szólt Rózsika megindult hangon. — Anyád — Técsőy Sarolta? — szólt elsápad /a és a legnagyobb ijedelemmel az orvos. — Megdöbbenve hátrahökkent, rettentő balsejtelem fogta el őt. Ez tehát ama gyermek, kit a megszökött Dubay tizenhat évvel ezelőtt magával vitt — és ki most mint felnőtt leány tért vissza, hogy számon kérje tőle anyját. Az orvos hirtelen rémülete nem kerülte ki a leányka figyelmét és sápadt arcából világosan kiolvashatta szörnyű bűnét. — Igen, anyámat, szerencsétlen anyámat keresem, — folytatta Rózsika könnyeben úszó szemekkel. — Tizenhét év előtt ebbe a tébolydába hurcolták őt, habár elméje teljesen ép . . . — Leány, mit beszélsz? — szakította őt félbe az orvos. — Mindebből egy szó sem igaz! Úgy hazudták ezt neked, hiszékeny gyermek. — Nem, nem! Az öreg Dubay képtelen hazudni! Ő beszélte nekem, hogy szegény anyámat, dacára, hogy épelméjű volt — egy nő alattomosan e házba csalta s ide záratta. Mondja meg tehát doktor ur, vájjon életben van-e még anyám? Nagy isten, borzasztó lenne, ha már későn jönnék! Doktor Morvay úgy állott, mint a villámsujtott, Az ördögbe is, ez a lány tudománssal bir szörnyű gaztettéről és minden órában börtönbe juttathatja őt. — Beszéljen már — él-e még anyám? — szólalt meg újból a leány és esdekelve emelte feléje kezeit. — Irgalmas ég — ne feszítsen kinpadra — ugyebár, anyám él? Oh, vezessen hozzá! Az orvos oly rémülettel nézett rá, mintha a megtestesült sátán jelent volna meg előtte, pedig ez csak egy gyönge, tapasztalatlan gyermek. És vájjon ő a megrögzött vén lator, ne tudna kifogni rajta? Ekkor egy pokoli ötlet villant keresztül agyán. — Meg vagyok mentve, — ujjongott magában. A kedvező véletlen éppen kapóra jön! Kezemben tartalak már, kis ördög! Hirtelen megváltozva, egész nyájasan igy szólt: — Oh hogyne! Anyád életben van! Nem is mondtam még? — Az anyám él, — ujjongott Rózsika könnyek között. — Oh, hála neked mennybeli atyám, hogy meghallgattad imádságomat. Határtalan örömében nyakába szeretett volna borulni ennek a csúf vén embernek, aki eddig csak utózatot keltett benne. — Igen, — folytatta az orvos, — anyád él. Kezem alatt visszanyerte egészségét és hozzád kivánkodik. Milyen öröme lesz neki, hogy viszontláthatja gyermekét. — Ah’ vezessen hozzá, doktor ur, az égre kérem, engedjen anyácskámhoz, meghalok a vágytól utána! Oh anyám, anyám — nemsokára nálad leszek és kebleden pihenhetek! — Türelem, szép gyermek, anyádat előbb elő kell készíteni erre az örvendetes meglepetésre! Maradj és várakozzál, egy negyed óra múlva karjaikba zárhatod ki után úgy vágyódok — Ezen szavak után az orvos a mellékszobába tábozott, melynek aj tatját gondosan bezárta maga után. —- Mi történt, doktor, ön egészen meg van zavarodva? — kérdezte Ilka eléje sietve. — Grófné, az imént egy leányka jött intézetembe és pedig vagy szerencsénkre vagy vesztünkre. — Nem értem, doktor ur! Ki ez a leány? — Dubay Rózsika, Técsőy Saroltának eltűnt leánya! . . 0 Ilka, mintha kígyó csípte volna meg, úgy megijedt e név hallatára, — Az Istenért, doktor, veszve* vagyunk mind a ketten! 3; Í ,, \ — Még nem — sőt ellenkezőleg,' Rózsika a bosszú eszköze lesz kezünkben férje ellen. Jó darabig sugdosva összebújtak s valami pokoli terven látszottak tanakodni, mert Ilkának fekete szeme a szenvedélyes indulatosságtól fénylett. Ezalatt Rózsika a másik szobában üldögélt, mi «den nerc egy örökkévalóságnak látszott. Szive a megrepedésig dobogott, minden pillanatban várta, hogy nyilk az ajtó és anyácskája lép be a szobába. Ekkor csakugyan megnyílt az ajtó — a leányka szive elállóit — az orvos belépett s igy szólt: — íme Rózsika, hozon neked szeretett anyácskádat! Kezénél fogva vezetett egy nőt, ki tárt karokkal lépett a szobába és az öröm meglepetésétől dermedten álló Rózskához sietett. — Szeretett gyermekem, Rózsikám, egyetlen leányom — ide a szivemre! Végre visszakaptalak, óh, te drága kincs! A határtalan öröm kitörő szavával tárta ki karjait a boldog leányka. ; — Anyám, drága' anyám ,édes jó anyácskám, — kiáltotta mennyei elragadtatásban. Éppen keblére akart borulni a választékosán öltözött szép asszonynak, midőn egyszerre halálsápadtan tántorodott hátra, karja lehanyatlott, csalódva, irtózó szemekkel nézett a nő arcába, mialatt kimondhatatlan irtózattól remegett minden idegszála. — Félre innét, — kiáltotta magától eltaszitva Ilkát. — Ön nem az anyám! Álmaimban nem ilyennek láttam őt — nem ilyen az ő képe, melyet oltárkép gyanánt hordok szivemben. Jéggé dermedve állott előtte Ilka; Fekete szemében a kimondhatatlan gyűlölet villáma cikázott, ujjai szinte meggörbültek a roppont dühtől, mely izmait feszítette és a leányra akarta magát vetni, hogy őt megfojtsa. Ekkor megszólalt az orvos: — Ugyan Rózsika, miért nem öleled meg anyádat? Üdvözöld őt, csókold meg, hiszen úgy vágyódott utánad! — Önök engem meg akarnak csalni, — sikoltott fel a leány. — Ez azonhan nem sikerült önöknek! Nagyon jóltudom én .hogyan néz ki anyám, ez pedig nem az! De miért nem mondja meg doktor ur, hol van az igazi anyám? Oh .engedjen hozzá, szívesen hallgatok mindenről, amit tettek, csak bocsásson hozzá, az Istenre kérem, doktor ur, hallgassa meg könyörgésemet! (Folytatjuk) VI, Pál pápa nem tetszik a magyar kommunistáknak SZOMBATHELY.— A Vas Népe cimü napilap “Fordulat a Vatikán magatartásában?” cimmel élesen kirohan az uj pápa ellen. Ilyesmiket ir egy Szamos Rudolf nevű elvtárs: “Az uj pápa, elődje optimizmusával szemben, meglehetősen a vészriadó hangján szól, mintha elvesztette volna korunkba vetett bizakodását, mintha a békés egymásmellett-élés ellen ideológiai harci riadót fújna. VI. Pál gyakran borúlátóan nyilatkozik a mai világ veszélyeiről, de ezeket a veszélyeket elsősorban nem egy fenyegető atomháború szemszögéből vizsgálja, mert számára a veszély nem háborús veszélyt, hanem ’kommunista veszélyt* jelent. Legutóbbi megnyilatkozásaiban azután egyre nagyobb hangsúlyt kap a ‘harcos egyház’ híveinek hangja, amit az bizonyít, hogy VI. Pál a mostani zsinaton egyre gyakrabban hangoztatja a hierarchia és a laikátus közötti fegyelmi kapcsolat megerősítését és a katolicizmus kiemelt szerepét a polgári életben nyugaton és fontos politikai súlyát a nemzetközi kapcsolatokban. Az ideológiában mi sem ismerjük a békés egymás mellett élést, a türelmetlenség azonban nem az általuk annyira gyűlölt ‘ateista marxizmusban’ van, hanem azokban a reakciós kizsákmányoló körökben, amelyek,ugylátszik, a nép óhajával szemben ismét erősödő befolyáshoz jutnak a Vatikánban. Ha az uj pápa és a zsinaton esetleg felülkerekedő korlátlan bigott és reakciós erők eltérítenék a katolicizmust attól az úttól, amelyen XXIII. János pápa csak az első lépéseket tudta megtenni, ez a cselekedetük nem segítené a békés egymás mellett élést, gátolná a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak a semlegesekkel egyetértésben a leszerelésért, a feszültség enyhítéséért vívott harcát és feleslegesen újabb akadályokat görditene a világbéke megteremtése elé.” A szombathelyi kommunista cikkíró ezek szerint kívánatosnak tartja a keletnyugati feszültség enyhülését, de elmulasztja annak megemlítését, hogy a békés együttélés kruscsevi elmélete és gyakorlata szerint nem békét jelent, hanem azt, hogy nyilt és burkolt, felforgató ellenséges akciók az otosz-kinai kommunista tömb szélein és határain túl nem ellenkeznek a fennen hangoztatott kommunista békepropaganda elveivel, illetőleg jelszavaival. VI. Pál pápa nagyon jóit tudja, hogy melyik tábor hoz nagy áldozatokat a béke megóvása érdekében és melyik tör minden eszközzel világfelforgatásra. AZ ELSŐ LÉPÉS TEL Aviv, Izrael. — Csetlik-botlik az ember az első lépéseknél. . . A Supersol áruház kifutófiuja árut szállított egy lakásba. Kevéssel a fiú távozása után a ház asszonya ijedten fedezte fel, hogy eltűnt a gyémántgyűrűje. Biztosan a fiú vitte magával. . . A fiú a rendőrségen nem tagadhatott, mert az ujján volt a gyűrű. Annyira az ujján volt, hogy alig lehetett lehúzni. Ékszerészt hívtak, az húzta le, szakszerűen. A rendőröknek arra a kérdésére, hogy mikképp került a gyűrű az ujjára, a fiú ezt felelte és egyben ez volt egyedüli védekezése: ’’sajnos, nem tudtam lehúzni,” McKeesporti hírek Közli: Debreceni Ferenc MAGYAR NAP AZ EGYETEMEN PITTSBURGH. — A pittsburghi egyetem Cathedral of Learning palotájában, a Stephen Foster Memorial Music Hallban november 17-én d.u. 4 órai kezdettel magas színvonalú programot mutat be a Magyar Szoba Bizottság. Műsor után uzsonnát szolgálnak fel díjtalanul. A város és környéke magyarságát szívélyesen meghívják erre a jelentős es szórakoztató magyar eseményre. A nagy terem ezer személyt is befogad —- legyen ott mindenki, aki csak teheti. MAGYAR EGYLETI PÉNZTÁROS RABLÓTÁMADÁST SZÍNLELT HALÁLOZÁS MCKEESPORT. — Soltész Sándor, a U.S. Steel alkalmazottja, a második világháború veteránja, október 23-án meghalt a Veterán kórházban, 65 éves korában. Az Öregamerikások Íródeákja, a Magyar Klubnak titkára, minden magyar ügy lelkes támogatója volt. MCKEESPORT. — Cettc István, a U.S. Steel nyugalmazott munkása. 82 éves korában elhunvt, október 29-én. Sok éven át tisztviselője volt a Társas Körnek, az Öregamerikások Családjának, — több mint fél évszázad óta hűséges olvasója lapunknak. LORAIN, 0. — Varjú Gyű-! la, az Ifjúsági Betegsegélyző Egylet pénztárosa, október 1 29-én önként jelentkezett a rendőrségen és közölte, hogy ál-rablótámadást jelentett kilenc hónappal ezelőtt. A pénzt nem rabolták el tőle a március 3-ra virradó éjjel — mint azt jelentette — , hanem ö maga költötte el. Azt mondja, hogy hetek óta nem tud a lelkiismeretfurdalástól aludni, azért jelentkezett most önként. A rendőrségen tett vallomása szerint Varjú Gyula vélt sérelmek miatt ivásnak adta magát és igy költögette el apránként az egylet pénzét, mig végül már 850 dollár volt a hiány, amit a rablás meséjével igyekezett kimagyarázni. Március 16-án jelentette a rendőrségen, hogy lakásán kirabolták és 698 dollár 51 centet vittek el tőle, mely összeg az egylet pénze volt. Kajatin Lajos, az Ifjúsági Egylet elnöke gyűlésre hívta össze az Ifjúsági Egylet intézőbizottságának tagjait és itt döntik el, hogy mit tesznek majd az ügyben. Mivel eddig még nem emelt senki vádat a megtévedt ember ellen, hatóság félrevezetése cimén tartja őrizetben a rendőrség. Varjú Gyula 27 éves. Két éve megválasztott pénztárosa az Ifjúsági Bs. Egyletnek. Most kiderült botlása előtt általában rokonszenves, a közügyekben aktiv fiatalembernek és jó munkásnak ismerték a magyarság körében. Családi öröm — több mint elég NEW YORK. — Martin Brecker 28 éves ügyvéd családi gondjai körülbelül öt héttel ezelőtt születtek meg, amikor a családi orvos közölte vele, hogy 27 éves felesége Rhoda több mint egy újszülöttel fogja megajándékozni — legalább ikrekkel, de talán hárman is lesznek a várt jövevények. AZ EURÓPAI RABNEMZETEK AMERIKAI BIZOTTSÁGA WASHINGTON, — A Natiomal Captive Nations Committee, amelynek elnöke Herbert Hoover, az Egyesült Államok volt elnöke, azzal a céllal alakult,hogy vizsgálja a szovjet elnyomatás alatt levő rabnemzetek problémáit és a közönséget, a közvéleményt informálja a rabnépek helyzetéről. Ez a bizottság minden évben kiveszi a részét a Rabnemzetek Hete rendezéséből s már készülő dik arra, hogy a jövő évben, a julius 12-18 héten megünnepli a Rabnemzetek Hete ötödik évfordulóját. A bizottságban helyet foglalnak nemzetiségi szervezetek, veteránok, egyházak iskolák, női csoportok, unió és politikai vezető személyiségek, stb, összesen 435-en s a tiszteletbeli tagok sorában találkozunk 30 U.S. szenátor és 156 kongresszusi képviselő neveivel. A N.C. N.C. végrehajtó bizottságának elnöke Dr. L.E. Dobriansky, a washingtoni Georgetown egyetem professzo ra. A BÉKE ANGYALA Az ifjú azt álmodta, hogy városunk főutcájában uj áruház nyílott. Álomlibegésben lép be ajtaján és látja, hogy egy angyal áll az eladópult mögött. “Mit árulnak itt?” — kérdezi mohón. Az angyal azt feleli: “Mindent, amit csak a szív megkívánhat.” “Akkor én a békét szeretném ezen a földön” — válaszolja az álombéli ifjú. “Nem olvasta el a fölirásokat ... — feleli mosolyogva az* angyal. Itt nem a kész gyű mölcsöket áruljuk, hanem csak a magvakat, amikbő1 ezek a gyümölcsök kisarjadhatnak, az ember szorgoskodása által . . .” Álmatlan éjszakákon gondolkodott, számolgatottjervezgetett. Mennyi számla, mennyi kiadás vár rá? Rhoda négyesikrekkel még megtetézte férjének amúgy - is nyomasztó gondjait. Rhoda a csecsemőivel a kórházból egyenesen a szülei házába ment s ott töltött pár napot a boldog-boldogtalan apa is. Amikor aztán a Brecker papa hazament a saját lakásába és ott újabb csalódás érte: Betörő járt a lakásban és elvitt pénzt, ékszereket és egyebeket összesen 2000 dollár értékben. Nyilván szorgalmas újságolvasó volt a gazfickó. Olvasta a négyesikrekről irt szenzációs jelentéseket, minden részletet, többek között azt is, hogy a boldog férj a nagy családi esemény után időlegesen a boldog mama szüleinek házába költözött, saját lakása tehát egyideig üres lett. . . A Brecker házaspár sok ajándékot kapott barátoktól és üzletektől. De ezek csak r .kezdet nehézségein segítik át a boldog családot. Mi lesz később? — ez a nagy kérdés, mondja Martin Brecker. Három lányt kiházasitani, három lányt és egy fiút college-ba küldeni. . . Lesz itt mindig gond, több, mint öröm. . .
