Hiradó, 1963. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-07 / 45. szám
8. OLDAL HJR AD* Nov. 7, 1963 Newarki Képeslap KEDVES SZERKESZTŐ UR! Tudom, hogy kissé szokatlan dolog Newark bői képeslapot küldeni. Parisból szokás képeslapokat küldözgetni, Londonból avagy Miamiból, vagy aki nagyon szeret hencegni, az mostanában Moszkvából küld üdvözletei. Nem is igazi képeslap ez kérem, mert ugyan ki bolond Newarkban képeslapot árulni, mi nevezetessége van Newarknak repülőterén kivül hacsak nem az a tény, hogy ott tenyésznek a világ legkövérebb szúnyogjai, melyek olykor nyáron még hozzánk is átlátogatnak New Yorkba. Most ugylátszik divatba kezd jönni Newark, még színdarabot is játszanak a Broadwayn, “Esős nap Newarkon” címmel. Hát bizony én nem sok esőt láttam Newarkon — hetek óta egy szem eső sem esett — de annál nagyobb volt a köd mire kiértem. Úgy eltévedtem abban a nagy csuda büdös ködben, hogy eltévesztettem az utcát, ahol a sógorom lakik, s csak akkor vettem észre, hogy rossz helyen járok, mikor szemebetaláltam magam egy sereg tüntetővel. Vájjon kifélék lehetnek ezek, tűnődtem, mikor a sok angolnyelvű tábla között megakadt szemem egy magyar szövegű táblán: SZENNYVIZCSATORDAI ERIDJ HAZA NINCS SZÜKSÉG PATKÁNYOKRA Ejnye gondoltam, hát ezek az én hazámfiai már anynyira elfelejtették édes anyanyelvűket, hogy a csatornát csatordának Írják. Tüstént figyelmeztettem is a tábla hordozóját erre az elírásra, mire ő engemet nyomban felvilágosított, hogy a tüntetés tárgyát, akit ilyen szép diszitő jelzővel illettek, hívják Csatordainak. Ő a magyar komcsi kormány megbízottá az Egyesült Nemzetekben s most pont őt hívták meg, hogy a newarki magyar presbyteriánus templom kultúrtermében előadást tartson. — Ugylátszik ez most a divat — jegyezte meg az egyik magyar, hogy az évnek ennek a vasárnapján mindenféle világi embert hívnak meg szónokolni. Minél messzebbről jött és minél kevesebb köze van az egyházhoz, annál jobb. Lám az egyik new yorki templomban nigériai követ tartott beszédet. Ugylátszik a derék newarkiak sem akartak lemaradni, ők meg egy valódi komcsit hívtak meg.-— Miért nem hívtátok meg a Valáchit? — hirdette az egyik tábla. Hát bizony őt is meghivdiatíák volna, ő aztán igazi szaktudással beszélhetett volna a bűnözésről. No, gondoltam magamban, ha már errefelé tévedtem, én is meghalgatom hát azt a hires Csatordait. A kapuban állt egy úriember, aki igen barátságosan betessékelt a terembe, — nem csura, alig egynéhány an lézengtek odabent mig odakint vagy százan piketeltek. Amikor beléptem a vendégszónok éppen a buzaüzletről szónokolt és nagy hévvel magyarázta, hogy az amerikaiak valóban csak szőrösszivü rideg kalmárok, nem azért adnak búzát a szegény magyaroknak, mert megesett rajtuk a szivük, hanem azért, hogy buzafeleslegüktől megszabaduljanak. Olyasfélét is mondott, ha jól értettem, hogy Amerika csak hálás lehet nekünk, mert különben saját zsírjába fulladna. Önkéntelenül elkezdtem dúdolni: AMERIKA ZSÍRJÁBA FÜL — MENTSÜK MEG ÓT! De a szomszédom olyan vasvillaszemekkel nézett rám, hogy belémfolytotta a nótát és igen erős köhögési roham vett erőt rajtam. Nem csoda, mivelhogyan a teremben sokkal sűrűbb volt a köd, mint odakint. így hát hallgattam tovább a szónokot s valahogy eszembe jutott, hogy mi is történt velem, mikor egyszer régen Békéscsabáról Budapestre utaztam. Az ut hosszú volt, sok helyen megállt a vicinális, de szerencsére még sem éheztem meg a hosszú utón, mivel éppen akkoriban öltünk disznót, s az én jó szüleim elláttak engem minden jóval, szalonnval, kolbásszal, kirántott karajjal, jó házikcnyérrel, ecetes uborkával, sőt még borral is. Hát mikor nagyban falatoztam, beszállt egy pacák s majd kicsurgott szegénynek a nyála a sok jó ennivaló láttára. Meg is kínáltam hát jószivvel, mint ahogy ez szokás, kezébe nyomtam a bicskát: vágjon magának, amennyit akar. Hát bizony tömte a fejét az ipse, úgy nyelte az ételt hogy alig bírta szusszal, már attól féltem, hogy még megüti a guta. Mikor aztán elfogyott az elemózsia, megtörölte száját és annyit se mondott, hogy köszönöm. Csak úgy hetykén odaszólt: — Mit csinált volna ezzel a sok kajával, ha nem segítettem volna elfogyasztani? Gondoltam, én is hozzászólok az előadáshoz és ajánlani fogom az amerikaiaknak vezessék be ők is a kolhoz-rendszert, akkor bizonyára nekik sem lesz feleslegük, sőt ők is mehetnek máshová vásárolni, már éppen fel is álltam, hogy mindezeket elmondjam, mikor hirtelen nagy lökdösődés támadt és egyszerre csak kint találtam magamat az utcán. — Ejnye Jancsi, — mondtam magamnak — már elfelejtetted, hogy az otthoni népidemokráeUu— —« uio+t visszapofázni? Pedig több eszem lehetett volna. Odahaza, jónéhány évvel ezelőtt, amikor még az volt a vonal hogy Amerikában nagy a munkanélküliség és mindenki éhezik, megkérdeztem egy gyűlésen, hogy akkor ők miért küldik nekünk a csomagot, miért nem mi küldünk csomagot a szegény éhező amerikaiaknak?. Akkor is majd kivágtak. Hát bizony furcsa az élet. Még odahaza hallottam ezt a furcsa kis történetet, nem tudom igaz-e vagy nem. Valami zűr volt a széntermelés körül és ezért az iskolákban szénszünetet rendeltek el. A tanító bejelentését a gyerekek persze nagy örömmel fogadták. — Most pedig meglátom, ki tudja a legszebb dolgozatot Írni a népi demokráciáról, — mondotta a tanító elvtárs. Öt perc sem telt bele, mikor Pista gyerek nagyban nyújtogatta kezét, hogy ő már készen van. A dolgozat két sorból állt és még rímelt is: MEGNYERTÜK A SZÉN CSATÁT, BECSUKTÁK AZ ISKOLÁT Ugylátszik igen sok buzacsatát és kukoricacsatát kellett megnyernie Kádár mesternek, hogy most tengerentúlra jár búzát vásárolni. És még neki áll feljebb. Pedig, ha ezek a jcszivü, derék amerikaiak ki nem húzták volna őt a csávából ,talán végül is becsukták volna, illetve feloszlatták volna a kolhozokat és visszaadták volna a földet jogos tulajdonsának. így hát Kukorica Jancsi is jóllakik, a kolhoz is megmarad ... Hát bizony igen tisztelt Szerkesztő Ur, az ember olykor Newarkon is szerez tapasztalatokat, bár még mindig reszel a torkom a nagy csuda ködtől. Maradok tisztelettel Szerkesztő Urnák kész hive: SÁRGA JÁNOS magyar szabadságharcos. HITLER EL AKARTA HURCOLNI XII. PIUS PÁPÁT? BECS.— Az Oggi cirnü milánói hetilap nyomán az osztrák katolikus egyház sajtóirodája is közzéteszi azt a hirt, hogy Adolf Hitler a második világháború alatt XII. Pius pápa elrablását tervezte. Hitler azt a parancsot adta, hogy vagy Wartburg kolostorába, vagy pedig Liechtensteinba vigyék a pápát, de az SS olaszországi parancsnoka, Karl Wolff tábornok, sőt maga Himmler is ellenezték a tervet és rábírták Hitlert annak elejtésére. A cikkíró, Silvio Bertoldi megnevezi értesüléseinek forrásait: Rudolf Rohm római német nagykövet, Eugen Dollmann SS tiszt és Albert von Kassel, a vatikáni német nagykövetség volt tanácsosa. Von Kassel elmondta, hogy a Vatikánnál működő német nagykövet, aki már nincs életben, Röhmtől hallott erről a tervről, aki viszont magától Hitlertől kapta az információt. Hitler a helyettesét, Martin Bormannt bízta meg a terv végrehajtásával. A pápa elhurcolását a Vatikánba behatoló német csapatoknak kellett volna végrehajtaniok. Mindkét nagy követ ellenezet a tervet és azt nem tartotta reálisnak. Náci körök többek között attól tartottak, hogy Weizsaecker, a Vatikánnál működő német nagykövet, aki hithü katolikus volt, a terv végrehajtása esetén diszszidálni fog. Mussolini bukása után néhány órával 1943 julius 26-án Hitler mégis parancsot adott Kesserling marsallnak az elhurcolás végrehajtására. Dollmann SS tiszt szerint a pápa tudott a tervről éa végül Wolff tábornok, Himmler utján meggyőzte Hitlert arról, hogy őrültség lenne az elhurcolást végrehajtani. Egyébként a pápa 1944 februárjában kiutasította azt a met javaslatot, hogy “biztosabb helyre” vigyék őt át. Pius pápa állítólag kijelentette a német nagykövet előtt, hogy nemcsak minden körülmények között megmarad Rómában, . hanem “előre tiltakozik erőszak alkalmazása ellen.” Algériai csapatok a marokkói határ felé vonulnak. Dupla prenüét a törvény házában A MUNKADEREK 1963-BAN ij. Algériai katonák útban marokkói hadifogolytábor felé. WASHINGTON.— Most, miután a kollektiv szerződések a legtöbb iparban létrejöttek, áttekintést nyerhetünk a munkabérek alakulásáról az 1963 évben. A főbb tények és számok a következők: Az unióknak ebben az évben nem sikerült oly mértékű béremeléseket kiharcolni, mint az 1958-as recessziós évben. Akkor az órabér-többlet 8.7 cent volt, idén csak 7.8 cent. Ezidén a kollektiv szerződések közül minden tizedikből hiányzik béremelés, akkor a szerződéseknek csak 6 százaléka volt béremelés nélkül. Ami közelebbről a gyáripari bérek alakulását illeti, most az átlagos órabér emelés 7 cent, tehát kevesebb az általános átlagnál, és a kollektiv szerződések 11 százaléka egyáltalán nem hozott a gyári munkásoknak bérjavitást. A nem-gyártási iparokban az idei órabér emelések 10.2 százalékot tettek ki, azi olajiparban és az épitési iparban 15 centet. Az uniók ebben az évben ^óvatosabbak, félősebbek voltak sztrájkok elrendelésével, sok esetben inkább belenyugodtak béremelés nélküli szerződés-megujitásba, sztrájkfenyegetés vagy sztrájk helyett. A “hangulat” változására jellemző az acélipari unió magatartása. 1959-ben a 7 unió 116 napos sztrájkot rendezett, amely keserves tanulságokkal szolgált a munkásoknak. Ebben az évben szép csendesen, sztrájkfenyegetás nélkül megujtitották a kollektiv szerződési anélkül, hogy béremelést viv tak volna ki erre vagy a kö vetkező évre. Igaz, ezze szemben több mellékked vezményt (fringe benefits) kaptak, amelyek 9 cent óra bér emelésnek felelnek me - kevesebbnek, mint az elő ző évi szerződésben. Egyáltalán az a tenden cia mutatkozik, hogy az unió kát, illetőleg a munkásoka iá inkább hosszabb vaká- , NEW YORK — A Supreme Court állami törvényszék esküdt jei elsőizben hoztak Ítéletet az uj New York állami törvény alapján, amely szerint az esküdtek gyilkossági perben nemcsak azt mondják ki, hogy a vádlott bünös-e vagy sem, hanem azt is, hogy a biró ítélete miképp szóljon: életfogytiglani börtönre vagy halálra? A biró szerepe mindössze a keze be nyomott Ítélet kihirdetése. Az első premier,1%z élet és halál kérdésében az utolsó szót kimondó esküdtbiróság alőtt dupla premier volt, sőt mitóöb, kétszeresen dupla: Két gyilkost kétszer Ítéltek halálra, mert két embert öltek meg. De mert egy embernek csak egy élete van, már agy-cgy halálos ítélet végrehajtása a Sing Sing börtön udvarán pontot fog tenni a törvényszéki fekete premier végére. Henry T. Dusablon, 21 éves ás Emanuel Samperi, 28 éves, ciók, jobb nyugdíj és jobb orvosi biztositás érdekli,— mint több dollár és cent. Az idei szerényebb uniosikereknek magyarázatát adja az is, hogy a munkaadók a fokozott verseny — főleg külföldi verseny — miatt erősebben ellenállnak a munkabérek kialkuvásánál. KIS HÍREK A MIJNKAFRONTRÓL A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint az amerikai munkás átlag: 4 és fél évet tölt egy munkaadó szolgálatában. 1951- ben az átlag 3 és fél év volt. Ezidén a statisztika azt mutatta, hogy minden 10 munkás közül egy több mint 20 éven át dolgozott egy vállalatnál. A villanyosági iparban 29 kollektiv szerződés a heti munkaidőt 40 óránál kevesebben szabja meg. Egyes vállalatoknál 35 óra a munkaidő. Az országos kormány szolgálatában álló alkalmazottak AFL-CIO uniója jelenti, hogy a létszám két év óta 150,000-el növekedett. A jelenlegi létszám 950,000. tavaly decemberben holdup rablást követtek el egy italüzletben és agyonlőtték az üzlettulajdonost és segédjét. Ez a tényállás a Supreme Court tárgyalótermében bizonyítást nyert, de említés történt a tárgyaláson arról is, hogy a két gonosztevő állítólag még három holdup gyilkosságot követett el New Yorkban a múlt év utolsó kilenc napján, és hogy egyikük, Dusablon, ezenfelül még egy gyilkosságot követett el Winchester, Mass.-ben, lakóhelyén. Bár ezek a gyilkosságok nincsenek bizonyítva, megemlítésük a tárgyalás folyamán megengedhető volt — igy szól egyebek közt az uj állami törvény. Az esküdlek már szeptember elején meghozták döntésüket és Mark biró most hirdette ki a két gyilkos előtt a kettős halálos ítéletet. Amikor a biró kérdezte, van-e még valami mondanivalójuk, az egyik, a fiatalabb, buta mosollyal egyszerűen neme: mondott, a másik komor te kintettel meredt a biró arcá be és udvariasan mondta ki az utolsó szót: “No, Sir”. A december 9-én, hétfőn kezdődő hét valamelyik napjára tűzte ki a biró a két gyilkos kivégzését. Most már a villanyos székét csak Rockefeller kormányzó kegyelmi aktusa utján kerülhetik el. HALLOTTA MÁR... . . . hogy influenza járványról, K.E. 412-ből, említést tesz Hippocrates, a régi görögök nagy orvostudósa. . . . hogy drágaköveknek nevezzük a következőket: gyémánt, szafir, rubint, smaragd. . . . hogy a leghosszabb ágyú Moszkvában, a Kremlben van: a 16-ik században öntötték, csöve 17 láb hosszú. . . . hogy Amerika aranykincsét Fort Knox, Ky.-ban, ezüstkincsét West Point, N. Y.-ban őrzik. Ellis Island jövője NEW YORK.— Az országos kormány, amely Ellis Island tulajdonosa, még mindig nem határozott a sziget sorsáról. 1955 óta, amióta a bevándorlási állomást onnan áthelyezték New York városába, többféle terv merült fel, több érdekeltség jelentkezett, mint vevő, de eddig egyetlen ajánlatot sem talált a nemzeti vagyontárgyakat kezelő General Service Administration elfógadhatónak. A tervek és ajánlatok kulturális intézmény vagy kórház épinemzeti park létesítésére vonatkoztak. Most Wagner newyorki polgármester közölte a szenátusnak a sziget sorsával foglalkozó bizottságával ezt a javaslatát: Minden intézményt, múzeumot és emléktárgyat, ami a bevándorlással van kapcsolatban, egyesíteni kellene Ellis Islandon egy Országos Park keretében. Kennedy elnök és kormánya ezzel nem ért egyét, főleg azért, mert a sziget 27 akernyi kiterjedése ily cél-, ra nem elegendő. Azonkívül már elkészült az Amerikai Bevándorlási Muzeum alapépítménye a Szabadságszobor lábánál a Liberty Islandon s azt nem lehet máshova,— Ellis Islandra, áthelyezni. — Hallatlan, hogy mennyi kellemetlenségem volt már az urammal a cigarettázás miatt! Le akarja szqktatni? —Nem! ő akar engem leszoktatni. — Nos, hogyan érzi magát a házasságban, Margitka? — Nagyon rosszul. Nem szabad dohányoznom, nem szabad innom, elmennem se szabad esténként. . . — Hát akkor megbánta ugye, hogy megházasodott? — Dehogy! Megbánnom se NEVESSÜNK — Egészséges vidék ez, bácsi ? — Meghiszem azt! Tiz esztendő alatt az egész faluban csak két ember halt meg: a doktor, meg a patikus! Uoodby! mondja Francis McAtee edinboroi (Pa.) lakos a feleségének és kilenc gyermekének, akik együtt mennek különböző iskolákba. A McAtee papa csak éjjeli munkát vállalhat, egész nap otthon végez háztartási munkát, főzést, mosást.
