Hiradó, 1963. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-11 / 15. szám
CHILEI KÉPESLAP Irta: MÓRICZ VIRÁG (Móricz Zsigmond leánya, Virág, a szabadságharc elbukása után férjével együtt kiszökött Nyugatra, Chilébe kerültek, ott nem sikerült zöldágra vergődniük, igy hát visszadisszidáltak Magyarországba. Chilei élményeikről cikksorozatban számol be Móricz Virág. Itt egy szemelvény feljegyzéseiből.) Megérkeznük Los Angelesbe, ott várt autóval a bátyám, aki a háború alatt vándorolt ki. örültünk egymásnak. Másfél óra alatt hazavitt Santiagóba. Eleinte náluk laktunk, aztán pár hónapig kifizette a lakbérünk, ennyi lett a nagy ígéretből. Tát megértettük, ő is igy kezdte, neki se megy valami rózsásan, terhére voltunk. Egy szót sem tudtunk spanyolul. A férjem mérnök, ott ügynök lett. Én főkönyvelő voltam Pesten, ott eleinte szőttem, később állást kaptam. A főnököm kiadta a munkát, elvégeztem, de beszélni soká nem tudtam. A chileiek borzasztó gyorsan, gesztikulálva beszélnek, csupa rövid magánhangzó, pattogó nyelv, a spanyol tudás maximuma, mikor valaki már telej fohálni tud. Ej, ráréünk arra még! A férjem elment egy fontos tárgyalásra, de az , üzletfél nem volt ott. Kifakadt, hogy Európában nem ) fordulhat elő, hogy egy üzleti megbeszélésen vala- 3 melyik partner ne legyen pontos. Erre a titkárnő, í szép, modern, müveit leány, felkiáltott: — Jaj, az olyan csúnya! Sivárnak, prózainak tartják a pontosságot. Legkedvesebb munkatársamat, aki szeretett, tanított spanyolul, édes nő, egyszer meghívtam a nővérével együtt rácsorára. Nyakamba ugrott, összecsókolt, milyen ' boldog. Kimentem a piacra, vettem mindenfélét, pap- 3 rikás csirkével vártam őket és nem jöttek. Más- i nap várom, mit mond. Semmit, két nap, három nap \ — tovább nem bírtam, kérdem, miért nem jöttek? — A nővérem kislánya ki akart menni az állatkertbe. Ennyi volt az egész, semmi mentegetőzés. Semmi terminust nem vesznek komolyan. Adomák szólnak róla, hogy hányszor és milyen esküvel kell valamit ígérni ahhoz, hogy egészen biztosan lehessen • számítani a nem teljesítésre. Még a váltólejáratot se tartják be, már a törvény is ad egy nap haladékot, akkor sincsen óvatolás, csak közjegyzőhöz kerül a váltó, és százalékot kell a kiváltásakor fizetni. Kü; lenben a chilei váltók tekintélyes része csak addig . ér valamit, áruig nincs ráírva semmi. Mindenki bohém Első lakásunkat — szoba és főzőfülke volt — egy nap szennyvízzel árasztotta el az eldugult és felfakadt mosogató. Rohantam a szerelőhöz, kézzel-lábbal magyaráztam, megértette, a szive szakadt meg érjem. Negyedóra múlva ott lesz. Sose láttuk, magunk bontottuk ki a csövet. Ha egy ügynök délelőtt tizdol- Sláros üzletet köt, nem létezik, hogy tovább dolgozzon, belül a kávéházba újságot olvasni. Senyora Hulia eljött hozzám mosni, meg egyszer vasalni. Este azzal f fogad: —■ Átalakítottam, szenyóra, a hálóingét, jó lesz ;|rövid ujjal? — Jó, de miért alakította át? — Elégettem. Megsértődött, amiért haragudtam, nem jött töbjbé. Roppant önérzetesek, aki megsértődik, inkább éhen hal, de otthagyja a munkát. Rendkívül eszesek, . ügyesek. Az a tizenöt éves fiú, akinek a szövőgépemet eladtam, félóra alatt már alulról fűzte a szálat. |Egyik magyar asszony képtelen volt megtanulni alatt. Két újságban és két folyóiratban olvastam a ^részletes leírást, hogy egy hatéves kislány kivágott j szivével csillapították a tengert. Tanulhatunk tőlük Mozi. A pénztárnál van egy nagy térkép a nézőtérről, olyanféle, mint nálunk, de minden ülőhely rés, abba van betűzve a jegy. Aki kifizette az egységárat, .‘onDan vesz magának jegyet, ahonnan akar és ahol táplál. Az utcán alig van levélszekrény, hanem a postábspanyolul, egy tyukfarmon dolgozott. Nemsokára a • munkatársai magyarul beszéltek. Akármit pillanatok : alatt megértenek, de ha ötször, hatszor ismételni : kell, megunják. Cifra szegénység Chilében őrült drágák a lakások. Akinek nincsen pénze, valahol kint összeeszkábál egy kalibát, lemezből, kartonból. Tízezrével laknak európai értelemben elképzelhetetlen odúkban. És a farmokon, ; gödrökben, a szabad ég alatt. Szeretik a színes ruhát, ; flitterrel himzet pulóvert, nagyvirágos selymet. Dál‘ előtt az utcán dekoltált öreg nő, arany övvel, aranysaruban mindennapi látvány. Egy percig nem áll meg a pénz a zsebükben, igazán, olyan szegények, és azt a kicsit, amit felkapkodnak, pillanatnyi örömökre költik. Imádják a változatosságot, és az üzlet ezt diktálja. Úsznak a részletfizetésben, ügynökök légiója él ebből. Szédületes vagyonok vannak ott, nagy üzletek, Sokan próbálják utánozni Judy Garland-ot, de eddig csak a 17 éves Liza Minellinek sikerült. Ez főleg annak tulajdonítható, hogy Liza — Judy Garland lánya. HUMOR A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT A budapesti Kúria épülete a forradalom után Nemzeti Galéria lett, hol állandóan rendezik a képkiállitásokat. Egyik reggelen kartonra festett nagy táblát találtak a főbejáraton, ezzel a felírás - sál: Santa Kosában Mrs. Kenneth Strab egy 200 font súlyú óriásagyar mögött áll. A 400,000 evvel ezelőtti szörnyeteg agyarát szívesen eladná 3,500 dollárért. Az agyart Kenneth nagybátyja találta, amikor 1888-ban Klondikében aranyat bányászott. “Az iazságszolgáltatás szünetel — a képmutatáa folyik.” Azóta éjjel-nappal rendőr áll az épület előtt. * Vígan , tánclépésben szaladnak a lurkók az iskolából hazafelé. Az iskola előtt havat lapátoló pedellusnét megkérdi egy járókelő: “Miért níÉíuek a fiuk ilyen korán haza?” “Azért, mert kiégett a biztosíték,” —hangzik a felelet. “És nincs pót biztosíték i raktárban.” — Krokodil, Moszkva. * A gyár panaszirodájába belép egy dolgozó i§ jélgflti, hogy súlyos kifogásai varinak egy munkatársa ellen. “Melyikre? _ kérdi a panasziroda előadója. “Amelyikre akarja . . . ” Denunciálások mindenkor és mindenki ellen szívesen fogadtatnak. — Krokodil, Moszkva. Plakát a hirdetőoszlopon: “Az alkohol öl, butit és minden állami italboltban kapható.” Ludas Matyi, Budapest. * Kecskét vezet az országú - ton Kruscsev. Arra vetődik Mao Ce-tung s kérdi: “Miért sétáltatja ezt a disznót.?”. Feleli Kruscsev: “E'z néni disznó, ez egy kecske.” Visszafelel Mao: “En nem magát kérdeztem. Ln a kecskét kérdeztem.” A jeravani rádió minden I kérdésre felel. Kérdés: A rádió is jelentette, hogy a Szovjetunió már több húst, tejet és vajat termel, mint a korábbi években. Hogy van az, hogy az én jégszekrényem mégis mindig üres? Felelet: Kapcsolja be a jégszekrényét a rádióba. Kérdés: Hogyan kaphat az elefánt sérvet? Felelet: Ila olyan nehéz munkát kell végeznie, mint például a szovjet mezőgazdasági termelés színvonalának az emelése. * — De pincér, miféle húst adott nekem? Ezt nem lehet megrágni. Kérem a vállalat vezetőt. — Felesleges kérem — feleli a pincér, — ő sem tudja megrágni, (pesti vicc.) * Egy nyugateurópai újságíró lengyelországi útja során meglátogatott egy falusi “szövetkezeti” parasztgazdát, akit mindenről kikérdezett. — Tulajdonképpen bol - dog maga? — hangzott az egyik kérdés. — Természetesen — válaszolta a földműves. — Van rádiója? — Hogyne lenne — válaszolta a lengyel. — különben honnan tudnám, hogy boldog vagyok ?! * Egy szinész betér hirtelen támadt éhségét csillapítani egy pesti harmadrangú állami étterembe. Meglepetten látja, hogy egykori kollegája ott pincér. — Istenem, mire jutottál! — kiáltja felé meglepetten. A pincér sértődötten áll meg előtte: — Hogy én? Én itt csak dolgozom. De enni nem jönnék be egy ilyen koszos helyre semmi pénzért sem . . óriási birtokok, bányák, gyárak. A milliomosok úgy élnek, mint a mesében egyáltalán Chile a végletek birodalma. A legmodernebb technika és a legrégibb, őskori babona. Ott voltunk a nagy földrengés, áradás kon hosszú sor bődön áll, abba a közönség szortírozta el a leveleket: egyikbe az európai, másikba az USA, harmadikba Dél-Amerika, és igy tovább, Észak-, Közép-, Dél-Chile, s a helybeli küldeményt. És a legügyesebb az utcarendszerük. Sakktáblaszerü, pontos, derékszögű háló, minden kereszteződés közt száz házszám van. Minden térkép, minden útbaigazítás nélkül el lehet találni akárhova. És hogy éppen érdekesebb legyen, folyik a sakktáblán két girbegurba ut, egyiket Parisról, másikat Londonról nevezték el. Hej, cigány! Chilében a magyarokat cigányoknak tartják. A múlt század végén mezőgazdasági munkásokat kértek tőlünk, és cigányokat kaptak, azóta mi igy vagyunk náluk elkönyvelve. De egész komolyan, akárhányszor előfordult, ha az utcán vagy más helyen hagyományos tarka kosztümjükben jöttek a jósoló cigányasszonyok, rám kacsintottak az ismerősök: Itt egy honfitársa! Chilében az ottaniaknak a magyar és a cigány ugyanazt jelenti. Pedig mennyi magyar van kint! Óriási kolónia, ha nem is akkora, mint a kínai, japán, arab vagy német. Van ott mindenféle nemzet, jugoszláv, francia, cseh, román, nagy tömbökben élnek, akárhányan meg se tanultak évtizedek alatt spanyolul. De a chilei tempót, azt igen, azt megtanulták. Azt az a labilis életforma diktálja, a nagy remények és nagy letörések. Az idősebbek mind hazavágynak, de a gyerekeiknek már az az otthon, akármilyen, ott születtek, ott várnak egy jobb világra. 1963. ÁPRILIS 11. A BÁNYAGÉP ÉS A BÁNYANÉP UNIONTOWN, Pa. — John L. Lewist, a szénbányászok bozontos üstökü, mennydörgős hangú védőszentjét, kisértetek röpdösik körül 83 éves korában jól megérdemelt nyugalmában. Nyugtalanítja, hogy a bányák erőltetett gépesítése, amelynek hangos és eredményes hive volt, idővel az ő védencei, a puhaszénbányászok végzetévé lett. A gépesítés, az automatikus gépek térhódítása bányászok egyre nagyobb számát teszi feleslegessé. John L. Lewis nyugtalan tanúja annak, hogy a United Mine Workers unió mostani elnöke, W. A. Boyle, takarodót fuj, felmondja a fegyverbarátságot, amelyet John L. a huszas években a gépesítéssel kötött. Lewis felfogása az volt, hogy jobb kevésszámú jól fizetett bányász, mint nagyszámú rosszul fizetett bányász. Ennek a filozófiának értelmében nemcsak nem ellenezte a bányák felszerelését automatikus gépekkel ,hanem odáig ment, hogy egyes bányavállalatoknak kölcsönt folyósított automatikus gépek beszerzésére. A bányák automatizálásának eredményét tanúsítják tonna és dollár számok: A múlt évben a bányászok átlagos napi teljesítménye több mint 14 tonna szén volt, szemben az 1950 évi 6 és fél tonnával. Az egy-egy tonna kitermelt szénre eső munkabér nagy bányákban 1 dollár 30 centről 80 centre szállt le ugyanebben az időszakban. A nagy bányák 30 centtel le tudták szállítani a szén árát 4 dollár 54 centre. Ebben az időszakban a bányászok munkabére és egyéb kedvezményei meghaladták az átlagos bérszínvonalat. Az 1959 óta változatlan bérskála szerint a napi alapbér 24 dollár 25 cent, szemben az 1950 előtti 14 dollár 5 centtel. Ezekkel a kedvező számadatokkal szemben áll az a tény, hogy egyre több bányász munka nélkül maradt és, mert nagyobbára idősebb emberek, nehezen tudnak más munkát találni. Sokan nem-szervezett bányákba mennek dolgozni, vagy oly kis szervezett bányákba, amelyek vonakodnak, mert nem is tudnak, teljes unió béreket fizetni. Mindez gyengíti a United Mine Workers pozícióját a bányavállalatokkal szemben. Az unió taglétszáma 1950 óta háromnegyeddel lecsökkent 150,000-re. JÓ HA EZT IS TUDJUK KÉRDÉS: Honnan származik a “barbár” elnevezés és mit jelent ma? FELELET: Az ősidőkben, három évezreddel ezelőtt, a műveltség élvonalában élt görögök barbárnak tekintettek mindenkit, aki nem tudott görögül. A későbbi évszázadokban barbár szó különöset, szokatlant, alacsonyredüt jelentett. De megjegyzendő, hogy amikor a görögök a görögül nem értőket barbároknak nevezték, ebben semmi megvetés nem volt, hiszen az ugyancsak müveit perzsák sem tudtak görögül. Ma “barbár” tudatlant, durvát, embertelent jelent. ÓH AZOK A FRANCIÁK! PÁRIS. — Franciaországban, mint a többi európai országokban, a rádió és televízió nem ingyenes, havi dijat kell fizetni az otthoni műélvezetért. A francia törvény úgy szól, hogy férj, feleség és gyermekek mindössze egy dijat kötelesek fizetni. Felmerült azonban a kérdés, mi történjék férfi és nő esetében, akik együtt élnek, de nem házastársak? A postaügyi miniszter úgy határozott, hogy ily esetben is elég egy dij fizetése, ha a férfi és a nő polgármesteri bizonyítványt mutatnak fel, mely szerint a viszony köztük már hosszabb ideje tart. * * # PÁRIS. — Öreg párocska üldögél a Szajna partján. A néni idestova nyolcvan esztendős, a bácsika nyolcvanöt. Egyszer csak megszólal reszketeg hangján a bácsika: — Kerek hatvan esztendeje élünk együtt, drágám . . . Azt hiszem, ideje lenne megházasodni. A nénike gyöngéden megsimogatja a bácsit és fejcsóválva mondja: — Ugyan, ugyan, édes öregem . . . Kinek kellenénk már mi ketten? . . . Mrs. Thomas Best szemrehányó pillantásokat kap Scarlettől a san franciscoi istálló egyik lakójától. Mrs. Best ugyanis azért harcol, hogy a város eltávolítsa az istállót a lakott környékről. híradó fi, OLDAL
