Hiradó, 1962. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1962-11-01 / 44. szám
Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. PERTH AMBOY HERALD JJul (Xrdti 2tumgnhinm YbuaápapaJc £dibuL jtuuL PubJiűuuL ifi fiühik, űmbnp CARTERET, WOODBRIDGE, FORD«, KEASBEY, METÜCHEN, RAHWAT, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XLI. ÉVFOLYAM — NO. 44. SZÁM PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ará 10 cent. THURSDAY— 1962. NOVEMBER 1 A magyar forradalom VÁLASSZUK MEG EDWARD J. PATTEN KONGRESSZUSI KÉPVISELŐ JELÖLTET! lEddie Patten a magyarok régi, igaz barátja, akiben végre szószólót nyerünk hazánk fővárosában és a törvényhozás házában! Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik a Magyar Intézet nov. 11-i vacsorája iránt kitörésének hatodik évfordulóján a világ figyelme ha nem is annyira ránk, magyarokra, de mégis azokra fordult, akik ellen fegyvert ragadott árva népünk ott a Duna-medencében, azon a történelemkönyvünkben örökre aranybetükkel ragyogó októberi napon ... A vörösek gazságai nem állanak meg Budapestnél . . . már Kubában, Amerika partjaitól alig 90 mérföldnyire “törik a borsot a szabad világ orra alá . . .” Hajszálnyira voltunk az elmúlt napokban a legborzalmasabb világháború kitörésétől . . . a világ nagy szabadságharcától, amelyben talán elpusztult volna a civilizáció és vele az emberiség sokmilliója, de — gyenge vigasz! — örökre megszabadult volna a világ a vörös rákfenétől! Nagyon nehéz a ma emberének dönteni afelett, mi lenne a jobb, hogy lenne jobb . . . ? Sokáig már úgy sem mehet ez igy tovább. A kommunisták világhódító szándékai és agyafúrt taktikával itt is ott is elért előrejutó eredményei annyira nyilvánvalóak, hogy az ember önkénytelenül is arra gondol: vájjon melyik a jobb, a helyesebb, ha elkezdjük most a szörnyű leszámolást, vagy ha huzzuk — halogatjuk későbbre? Hiszen mindenki előtt világos, hogy az előbb-utóbb be fog következni. Hogy Moszkva beijedt s amikor látta, hogy Kennedy elnökünk nem tréfál, sőt, nagyon komolyan, nagyon elhatározottan szánta rá magát a végső lépésre, sietve idemenesztette emberét, még mielőtt Kuba invázióját Amerika elkezdené — az ma már mindenki előtt kétségtelenül áll. Kruscsev meghátrált. Nem a békeszerető, áldott jólelkü orosz atyuska, hanem a minden hájjal megkent, ravasz gazfickó, látva, hogy tovább nem feszítheti a hurt, mert elpattan . . . látva, hogy túl messzire merészkedett s blöff je visszafelé sülhet el, taktikát változtatott, Mert tisztán csak arról van szó, hogy a kommunisták cár-, ja taktikázik. És máris elért annyit a sietve elkezdett alkudozás során, hogy Amerika elnöke szavát adta: ha leszerelik a kubai bázist, a missile-kilövő építményeket s visszahúzódnak Kubából, se mi, se más amerikai állam nem fogja Kubát megszállni. Lehet, hogy eredetileg is ezt akarta elérni a ravasz róka . . . lehet, hogy minden aszerint megy, ahogy ők ott a Kremlinben előre kitervezték. S mire a világ rájön ravaszságukra, már késő lesz, már ismét előre jutottak a vörösek egy lépéssel. Pillanatra megkönnyebülten lélekzik fel a világ, mert elmúltnak látszik a nukleáris háború kitörésének azonnali veszélye ... De meglehet az is, hogy már holnap újból kezdődik az egész ideg-csata, Kubánál, vagy Berlinnél vagy ki tudja hol. Olyan világot élünk, olyan helyzetbe kényszeritette a világot a kommunisták jól számitó és jól kitervezett manipulációja, hogy nem lehet többé egyetlen nyugodt napunk, nyugodt percünk : minden elmúlott nap, minden elodázott lépés csak azt jelenti, hogy az a bizonyos nagy dolog még hátra van . . . be fog következni. Ha nem holnap, holnapután, de be kell következnie. Hol van, hol lehet hát a megoldás? Meg se próbáljuk válaszolni erre a kérdésre. Sokkan “nagyobb fejű” emberek hiába próbálkoznak vele. Amerika választások előtt áll, jövő kedden megyünk szavazni s a nemzet szempontjából — és talán az egész világ szempontjából is — a legfontosabb kérdés az: vájjon olyan Kongresszust kap-e Kennedy elnökünk “maga mögé,” amelyik hajlandó és kész az ő terveit és elgondolásait keresztülvinni, vagy pedig egy olyan törvényhozás “kerül össze” a nép szavazata alapján Washingtonban, amelyik az elnök és kormánya minden nagyobbvonalu lépését elgáncsolja? Amikor jövő kedden, november 6-án elmegyünk szavazni, mindenek előtt ezt tartsuk most a legfontosabb kérdésnek. Hiszen rajtunk, sza|bad Amerika szabad választópolgárain múlik ez alkalommal az, hogy a jövőben mit tehet elnökünk, —- úgy belpolitikai, gazdasági, szociális, stb., kérdésekben, mint a külpolitikában ! — vagy tehet-e egyáltalán bármit is, amit az ellentábor, a szigorúan republikánus, szigorúan belpolitikai szempont el ne gáncsolna. Ma nem szabad egyetlen amerikainak sem, egyetlen szabad embernek sem csak republikánus szempontból nézni az őszi, általános és úgynevezett “offyear” választásokat, mert akármennyire “off-year” le(Folyt, a 2-ik oldalon) Pulitzer József emléke... Ötven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az az iskola, amelyet alapitójáról “Pulitzer School of Jóurnalism”-nek neveztek el. Á magyarországi születésű egykori szegény-lelegény, Pulitzer József amerikai ujságkirály 1903-ban egymillió dollárt adományozott a Columbia Egyetemnek, ujságirás-tudományi fakultás alapítására. Az oktatás 1912-ben kezdődött meg a Columbián ezen a téren. 1915-ben, Pulitzer József végrendeletének meg felelően első ízben írtak ki pályázatot az újságírói Pulitzer-dijra, amely ma is egyik legnagyobb becsben álló elismerése az évi irói és újságírói teljesítménynek. Pulitzer 1915-ben halt meg. Nevét aranybetükkel irta be az amerikai történelembe, amiről illő volna, ha időnként mi, magyarok, kellőképen megemlékeznénk! Az a tény, hogy Pulitzer József, aki —hogy úgy mondjuk — “mezitláb” hagyta el szülőhazáját s mégis mindig büszkén mondta magát magyarnak, minden tisztességesen gondolkozó magyar előtt tiszteletre méltóvá teszi személyét és emlékét. Világrengető esemény ek napjait éljük s éppen most, a választások előtt pár héttel — akárcsak 1956-ban — olyan EDWARD J. PATTEN fejlemények következtek be a nemzetközi fronton, amelyek jövőnkre’és az egész világ jövőjére kihatással bírnak ... És ugyanígy kihatással bir Amerika s közelebbről az itteni magyarság életére nézve is az, hogy kit és kiket küldünk Washingtonba, a törvényhozásba, hogy minket képviseljenek. Feltétlenül régi, kipróbált embert kell választanunk a magunk képviselőjévé, akiről tudjuk, hogy ismeri jól’ a község, a megye, az állam és a szövetségi kormány dolgait és problémáit épenugy, mint azokat, akik őt megválasztják, tehát minket, a szavazókat. Edward J. Patten, Perth Amboy város volt polgármestere, Middlesex megye volt főjegyzője, New Jersey állam volt “államtitkára” a Meyner át, jogvégzett ügyvéd-ember, volt tanár, stb. — mint köztudomású — a demokrata párt kongresszusi képviselőjelöltje az idei választáson abban a 15-ik köngrsszusi választókerületben, amelyet a népességszaporulat következtében most állítottak fel: Middlesex megyében. Ed Patten hosszú évtizedek óta közeli kapcsolatban áll a magyarsággal, számtalan esetben járt közbe, segített, jótékonykodott, tett meg mindent sok-sok magyar honfitársunk dolgában és érdekében, aki előtt a magyarság nagy tiszteletben áll és akit szeret és becsül is a magyarok óriási tömege ebben a megyében. Az előválasztások alkalmával a magyarság már megmutatta, hogy mögötte áll. Patten óriási fölénnyel győzött az előválasztáson s ehhez a győzelemhez sok-sok magyar szavazata is hozzájárult. Ezt elismerte és meg is köszönte annakidején a magyarságnak Mr. Patten, aki most arra kér minket, hogy biztosítsuk őt továbbra is bizalmunkról és szeretetünkről azzal, hogy november 6-án őreá adjuk ismét szavazatunkat. Attól eltekintve, hogy a Kennedy-kormánynak szüksége van egy olyan törvényhozásra, mely demokrata többségű s igy a kormány minden jó tervét keresztül tudja vinni — ami szintén fontos szempont! — nagyon fontos az is számunkra, hogy akit képviselőnknek küldünk Washingtonba, valóban a “mi emberünk” is legyen. Az Egyesült Államok érdekeit épugy szivén viselje, mint azokét (Folyt, a 2-ik oldalon) Kedves Kálmán hires zenészünk halála “Kedves Kálmán és Hack Imre zenekara” — hányszor irtuk le ezt a nevet az elmúlt mintegy negyedszázad alatt lapjainkban! S hányán ismerték, szerették ezt a magyar zenekart ezen a vidéken! KEDVES KÁLMÁN zenekarvezető fiatalkori képe Kedves Kálmán, a zenekar prímása, nincs többé! Vasárnap este, mialatt Jersey Cityben muzsikált a zenekar egy mulatságon, Kedves Kálmánt egyszerre csak szlvszélhüdés érte s meghalt. Az utóbbi időben gyengélkedett, tudta, hogy a szivével baja van, említette barátainak, ismerőseinek is ezt, de senki se gondolhatta, hogy az 53 éves, nótás-szivü magyar muzsikus-embernek, televizió-javitó szakembernek napjai, órái meg vannak számlálva. . A múlt pénteken még résztvett az Atléta Klubban New Brunswickon tartott hangversenyen, beszélgetett e lap szerkesztőjével is ... s ma már halála hírét kell kopognunk az Írógépen. (Folyt, a 2-ik oldalon) A “Magyar Intézet Barátai” november 11-én, vasárnap este az Atléta Klub dísztermében rendezik meg azt az immár második évi fényes bankettet, melynek tiszta jövedelméből a Rutgers Egyetemen magyar tanszéket fenntartó Amerikai Magyar Intézet munkáját támogatja New Jersey magyarsága. Amint jelentettük, a vacsorán személyesen ott lesz, többek között, Carelli Gábor, a New York-i Metropolitan Operaház kiváló énekese. Egy má-Jelzálog-kölcsönt nyújtók konferenciája New Jersey állam mintegy 190 bankárja és mortgagekölcsönt nyújtó intézményének képviselője vett részt a N. J. Bankers Ass’n. által rendezett konferencián október 25-én, Jamesburgban. Perth Amboyból Dudor A. János, a First Bank & Trust Co. helyettes alelnöke vett részt a konferencián a Forsgate Country Club-ban. Négy zenész megszökött a “paradicsomból” A bukaresti “Ambassador Jazz Quintette” egy hónapig vendégszerepeit Kelet-Berlinben, ahonnan azután szépen “áttwistelte” magát a szégyenfalon s Nyugat-Berlinben kért és kapott menedékjogot négy zenész. (Hogy hogyan sikerült átjutniok a falon, titok, nehogy a “résről” tudomást szerezzen a vörös rendőrség és az utánuk jövő menekülteket elkapják.) A vörös paradicsom gyönyöreiről ékesen beszélnek ezek az átszökések: csoda-jó élet lehet ott, ahonnan minden nehézség ellenére még ma is egyre szöknek nyugatra a jámbor polgárok ! Kiesett a repülőgépből Egy francia-származású, 29 éves amerikai “stewardess” az Allegheny Airlines egyik utasszállitó-gépéről 1,500 láb magasságból Connecticut állam felett kiesett az eddig ismeretlen okból kinyílt ajtón és holttestét összezuzódva találták meg másnap a keresésére sietők. Az ügyben folyik a vizsgálat: hogyan nyílhatott ki a gép ajtaja s hogyan rántotta ki a “léghuzat” a szerencsétlen leányt? “Liszt-sláger” Egy ismert nyugati slágerszerző Liszt “Szerelmi álmok” cimü müvét twistre hangszerelte át. Az uj jazzdarab hamar népszerű lett. Cime: “Twisteljünk Liszttel.” A háború alatt igen divatos slágerdal volt Amerikában a “Put another nickel in . . .”, amely Liszt hires II. Rapszódiájának dallamát “kölcsönözte” ... sik prominens díszvendége lesz a bankettnek Dr. Molnár P. Gyula, a Bell Telepshone Laboratories (N. J.) ügyvezető alelnöke, aki az est egyik szónoka lesz. A Magyar Intézet javára rendezendő vacsora iránt, —• DR. JULIUS P. MOLNÁR melynek rendező bizottsága élén Puskás Béla, az Atléta Klub elnöke áll, tiszteletbeli elnökei és fővédnökei pedig New Brunswick magyar egyházainak lelkipásztorai — az érdeklődés rendkívül nagy. A jegyek rohamosan fogynak és máris szükségesnek mutatkozik felsorolni azokat a helyeket és azoknak a neveit, akiknél még lehet bankett jegyet igényelni: New Brunswickon: az Atléta Klub és a bizottság elnökénél, Puskás Bélánál, valamint Diénes László bizottsági titkárnál, illetve a Magyar Hírnök irodájában, — a Szt. László r. k. egyházközségnél, a Somerset utcai ref. egyháznál, a Bayard St. i ref. egyháznál, a Szt. József g. k. egyháznál, a Magyar Női Demokrata Klub elnökénél, Kára Péternél, a Wm. Penn 19-ik osztályánál, a Magyar Férfi Demokrata Klub vezetőinél, az öregdiákok Egyesületénél (Mr. Gombár), Somody Pálnál, Belső Gyulánál, Kovács Károlynál (Hamilton St.), Orosz Jenőnél, a Diákszövetségnél, Dr. Nagy Jánosnál ; — Trentonban: Ft. Kish A. Gyula plébánosnál, Ft. Béky Zoltán püspök irodájában; — Perth Amboyban: Nt. Ábrahám Dezsőnél, Nt. Vitéz Ferencnél, a Budapesti Női Demokrata Klub elnökénél, Mrs. Mitruskánál, a Séllyei Női Demokrata Klub elnökénél, Mrs. Chandiknél; — South Riveren: Nt. Varga Emilnél; — Passaicon: Nt. Bertalan Imrénél, — valamint a rendező bizottság tagjainál és a jegybizottság elnökénél, Mrs. Evansnál (163 Albany St., New Brunswick, N. J.). Emlékezés november 4-re Az 1956 os magyar szabadságharc leverésének 6-ik évfordulóján, 1962 november 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor New Yorkban, a St. Patrick Székesegyházban (Fifth Ave. és 51-ik utca), Msgr. Varga Béla pápai prelátus ünnepélyes szentmisét mutat be a Szovjetunió által vérbefojtott magyar szabadságharc áldozataiért és a magyar nemzet felszabadulásáért. Az emlékmisére mindenki hivatalos. Magyarnak lenni... Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre — lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszkodni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a inagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami Sokszázados bu, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni; ahol kusza árnyak Bus tündérekként föl-fölsirdogálnak S szálaiból a fájó képzeletnek Feketefényü fátylat szövögetnek És but és gyászt és sejtést egybeszőve Ráteritik a titkos jövendőre . . . Rabmódra huzni idegen igát, Álmodva rólad: büszke, messzi cél, S meg-megpihenve a múlt emlékinél, Kergetni téged: csalfa délibáb! . . . Csalódni mindig, soha célt nem érve, S ha szivünkben már apadoz a hit: Rátakargatni sorsunk száz sebére Önámüásunk koldusrongyait . . . — Én népem! múltba, vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bus, oly nehéz! . . . Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, végesvégtelent. Születni nagynak, bajban büszke hősnek De döntő harcra nem elég erősnek; Úgy teremtődni erre a világra, Hogy mindig vessünk, de mindig hiába: Hogy, amikor már érik a vetés, Akkor zúgjon rá irtó jégverés . . . Fölajzott vággyal, szomjan keseregve A szabaditó Mózest várni egyre: Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat, Mely végzetünknek kövült átkául, Ránk néz merően, irgalmatlanul S utunkat állja zordan, hallgatag . . . Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk, Mely sirni késztő tréfát üz velünk, S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: Egymást vádolni, egymást marcangolni! — Majd fojtott kedvünk hogyha megdagad, Szilajnak lenni, mint a bércpatak, Nagy bánatoknak hangos lakziján Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány! — Háborgó vérrel kesergőn vigadni, Hogy minekünk, hajh, nem tud megvirradni, Hogy annyi szent hév, annyi őserő, Megsebzett sasként sirva nyögdelő Mért nem repülhet fenn a tiszta légben, Hogy mért teremtett bennünket a végzet Bus csonkaságnak, fájó töredéknek! . . . Tombolva inni hegyeink borát, Keserveinknek izzó mámorát, S mig vérünkben a tettvágy tüze nyargal, Fölbugni tompa, lázadó haraggal, — S mikor már szivünk majdnem megszakad: Nagy keservünkben, bus szégyenünkben Falhoz vágni az üres poharat ... — Én népem! múltba, vagy jövőbe nézz: Magyarnak lenni oly bus, oly nehéz! ... De túl minden bún, minden szenvedésen önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, Munkás szabadság édes gyönyörében, •— Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, Mely itt reszket a Kárpátok alatt: Ha küszködön, ha szenvedőn, ha sirva: Viselni sorsunk, ahogy meg van írva; Lelkűnkbe szívva■ magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre S hozzátapadni, örökkön-örökre! . . . Irta: SAJÓ SÁNDOR AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY; POLGÁROSÍTÓ és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP
