Hiradó, 1961. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

Second Class postage paid at Perth Amboy, N. J. VOL. XL ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM WftlftAflftftfkS jfUtűL fltlAjUáJutlL iü fitäHL ÚmU/O^. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY — 1961. MÁJUS 25 Találkozás Becsben — Kelet és Nyugat határán, ahol lefékez a párizsi express­­vonat, mint a nemes paripa, amelynek rozsdás szög fúró­dott a patájába. A nyugati utas számára Bécs az utolsó állomás — aki még tovább akar menni, annak a szive már nem könnyű. Idáig élvezet volt, ami ezután következik: feladat, kötelesség és egy kicsit teme­tőbe indulás. Bécs még áll. Bécs valahogy mindig megúszta. Kétségte­len, hogy Bécs nem hagyta ma­gát, de ezen kívül a Nyugat mindig is érezte, hogy köteles­ségei vannak vele szemben. Idáig nem hatoltak el a tatá­rok és a törökök is ott hagyták a zápfogukat. Bécs dacol az idővel, a történelemmel. Bécsben még élnek öregek, akikben a császárváros emléke egyre fakul s azóta születtek sokan fiatalok, akik uj problé­mákról beszélgetnek a barokk­­kávéházakban. És ezek az öre­gek és fiatalok találkoztak a történelem egy pillanatában, amikor oly forrón magukhoz ölelték a magyar forradalom menekültjeit. Szive volt akkor Bécsnek. Talán először a történelemben. Vagy legalább is, akkor látta meg a világ először, hogy van szive. Mi magyarok, akkor lát­tuk először. Kennedy és Kruscsev itt találkozik a napokban, hogy “megismerkedjenek egy­mással.” A “semleges” Bécs valószínűleg alkalmas hely er­re, a hires város lakói már megértek egy-két csodát. Ven­dégül látták ők már Kruscsevet, aki el akart menni ebbe a vá­rosba, hogy az osztrákok há­láját a világ nyilvánossága előtt is elkönyvelje. Az osztrákok udvariasak voltak hozzá, de fagyosak, amilyenek csak ők tudnak len­ni, ha valakit utálnak. Nem va­lószínű, hogy ezúttal is ra­jongnak majd érte. Az “ismerkedés eredménye” aligha nem nulla lesz. Volt és még van egy régi nyugati té­tel, hogy beszélgetni kell a szovjet emberekkel, mert az­alatt legalább nem folyamod­nák semmi erőszakos eszköz­höz. Ezt a tételt a szovjet ve­­> zetők már csak az Isten tudja hányszor döntötték meg, de azért vannak nyugati állam­férfiak, akik makacsul hisznek benne. A szovjet vezetők beszélget­nek és cselekszenek, a kom­munista tanok dinamikája sze­rint, “jobb belátásra” nem hajlanak, mert a kutyából sza­lonna nem. lesz. Kruscsev, miközben beszél­get és ismerkedik, nem pa­rancsol megálljt a földalatti és föld feletti kommunista erők­nek, mert be akarja — és saj­nos, be is tudja — bizonyítani a világnak, hogy háború nélkül is lehet nyerni. Erre a legutóbbi példa Kuba és Laos. Bécs előtt állva, kénytelenek vagyunk keserűen megállapí­tani mi is, mint ahogy tették már annyian mások, hogy Ken­nedy stratégiája valahol félre csúszott. Az elnök határozott felfogása volt, hogy addig nem hajlandó Kruscsevvel talál­kozni, amig a szovjet diktátor nem szolgál erre rá, tehát nem enyhíti a hidegháborús feszült­séget. A “személyes diplomácia” úgy látszik, nem dobható sut­ba, ahogy azt még nemrégiben Washingtonban oly meggyő­ződéssel hirdették. Rusk kül­ügyminiszter lassan felveszi a néhai Dulles iramát, Johnson alelnök éppen most járta be egész Délkeletázsiát és Ken­nedy elnök gyors egymás­utánban — Ottawa után — Pá­rizsba és Bécsbe látogat. Vájjon eszébe jut-e Kenne­­dyinek majd Bécsben, hogy nem messze van oda a magyar határ, amelyen belül néhány évvel ezelőtt Kruscsev a törté­nelem egyik legaljasabb gaz­tették hajtotta végre? Ha eszé­be jut sem említi, mert az is­merkedésnek illem szabályai vannak. Elveszthetik “mene­kült jogukat” a hazalátogatók (FEC) A régi enekültek igen kevés érdeklődést mutatnak a budapesti kormány állampol­gársági és utickmány rendelete iránt. Úgy vélik, hogy akik fel­ülnek a csalogatásnak és “kon­zuli'útlevelet” kérnek és kap­­nap, előnytelenebb helyzetbe ke­rülnek, mint amilyenben ezideig voltak. Kiteszik magukat annak, hogy menedékjogukat a befoga­dó ország bevonja, sőt még tar­tózkodási engedélyt sem kap­nak. Nem is beszélve arról, hogy egy magyar “konzuli útlevéllel” utazni Nyugateurópában még a genfi egyezmény alapján kiállított utiokmánnyal szemben is — nagyfokú korlátozást je­lentene. Franciaországi menekültek­kel történt meg a következő e­­set: a “Magyarok Világszövet­sége” meghívására táf-sasutazást rendeztek. A résztvevők zöme nem menekült, hanem rég kiván­dorolt magyar volt. Néhány 1956-os menekült is érdeklődött, hogy garantálják-e a visszaté-MÁJUS 27-ÉN SZABADSÁGTÜNTETÉS LESZ NEW YORKBAN! A katholikus és protestáns egyházak, a Szabadságharcos Szövetség és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége teljes erő­vel dolgoznak annak a tünte­tésnek sikerén, melyet a szov­jet delegáció épülete előtt ren­deznek május 27-én, szomba­ton d. u. 3 órakor New York­ban, a Park Avenue és 68-ik utca sarkán. A katholikus templomokban Slezák Imre, New Yorkban Gáspár Jánoc, Passaic, Huber Antal, Carteret, Lányi Vince Woodbridge és Máriaföldi Lu­kács New Brunswickon tartot­tak megrázó beszédeket pa­pok és a parasztság üldözéséről Magyarországon s kérték hí­veiket, hogy tömegesen jelen­jenek meg a május 27-ki tün­tetésen, mert szavuk ez alka­lommal helyettesíti az üldözöt­tek jajkiáltását, kiknek nincsen módjukban panaszkodni és se­gítségül hivni a világ lelkiis­meretét. Kovács Imre new yorki í'e­­formátus lelkész múlt vasár­napi szónoklatában elmondot­ta, milyen üldözésnek vannak kitéve Magyarországon és Er­délyben a protestáns papok és kérte, hogy még azok is jöjje­nek el a tüntetésre, akik eddig bármely okból távoltartották magukat. A Szabadságharcos Szövet­ség május 20-án New York­ban értekezletet tartott, ame­lyen Dálnoki Veres Lajos tá­bornok vezetésével egyhangú tapssal fogadták Fábián Béla felszólalását, aki azt mondotta: “Ha mi nem hallatjuk hangun­kat az utcán, a világ süket ma­rad s elnémul az otthoniak jajgatása, mely nemcsak az egekhez, de a földiekhez is se­gítségért kiált.” Ez az egyhangúság, mely mellett elhallgat minden ki­­sebb-nagyobb egye netlenség, remélhetővé teszi, hogy a szom­bati, május 27-iki tüntetésen mindenki, akinek szive van, résztvesz és ezzel a részvételé­vel kifejezésre juttatja háláját az Istennel szemben, hogy itt élhet ebben az országban s nem a mai Magyarországon, a szenvedések földjén. A magyar asszonyok, mint mindenkor, most is fokozott mértékben veszik ki részüket az impozánsnak induló meg­nyilatkozásban. MAGYARORSZÁGRÓL JÖTT UTAS AZ ÚJABB EGYHÁZÜLDÖZÉSRŐL (FEC) Egy Magyarországon járt utas az újból fellángolt egyházüldözésről a következő­ket mondotta: “Hónapok óta egyik leggya­koribb beszéd-tárgy Magyar­­országon a lelkészek letartóz­tatása. Nyilvánosan nem taná­csos a tárgyat érinteni, de ba­ráti és családi körben annál többször említik. A hivatalos jelentést már hetekkel megelő­zően elterjedt a hire Budapes­rést. A válasz kedvező volt: “A- ki a láttamozási megkapta, me­het és vissza is térhet.” Többen nem hittek ennek, de néhányan mégis elutaztak. Ezeket vissza­térésükkor a francia határon fi­gyelmeztették, hogy ideiglenesen engedélyezik ugyan beutazásu­kat, de a párizsi magyar követ­ségtől szerezzenek útlevelet és annak alapján tartózkodási en­gedélyt, mert politikai menedék­jogukat elvesztették. Rev. Leslie J. Carey az Amerikai Magyar Református Egyesület district managere Nt. Kecskeméthy József ,az Amerikai Magyar Református Egyesület központi titkára Rév. Leslie J. Carey-t (Nt. Kerekes J. Lászlót) nevezte ki az egye­sület New Jersey-i és Kelet- Pennsylvaniai szervezési kerü­letének managerévé. A Washingtonban székelő 65 éves Református Egyesület jelenlegi vagyona 11 millió dol­lár, tagsága pedig meghaladja a 44,000-et. New Jerseyben összesen 22 osztálya van az egyesületnek. Rev. Carey személye jól is­mert New Jerseyben és általá­ban itt keleten. A debreceni Református Theologia elvégzé­­ses után ösztöndíjjal jött az Egyesült Államokba a prince­­toni egyetemre. Pennsylvániá­­ban, Connecticutban, Wiscon­­sinban szolgált magyar refor­mátus gyülekezeteknél, a Perth Amboy-i Kálvin János reformá­tus egyháznak is lelkésze volt, legutóbb pedig a Manville-i Református Egyháznak. A Ré­tén a lelkészek őrizetbevételé­nek. A számot illetően egészen különböző változatok voltak forgalomban. A hírek minden­esetre kivétel nélkül többről szóltak, mint amennyit hivata­losan jelentettek. Minden jóravaló keresztény ember felháborodással beszél az egyházellenes élű akcióról. Az előrelátók azt mondják, hogy ez a kezdet és további ‘terrorintézkedésekkel’ szá­molnak. Aki a közelmúltban a vallásellenes intéz kedéseket kellőképen értékelte (atheista tanfolyamok rendezése, a kom­munista erkölcsök hangozta­tása, a pedagógusok világné­zeti átképzésének meggyorsí­tása), annak a terror ilyen formában való kirobbanása nem lehetett s nem is volt meg­lepetés. Az előjelekből látni lehetett, hogy valami készül. A hívők reakciója elemi, em­beri: a megtámadott mellé áll­nak és segítséget nyújtanak. Többen járnak templomba, ez­zel is demonstrálják egyház­­hoztartozásukat és szolidaritá­sukat az egyházzal, másrészt meg sokan fogadkoznak, hogy ezentúl többet fognak adakoz­ni, mint eddig.” Kikotyogott hadi­titok Júniusban kilövik a második amerikai világ-ür utast Jólinformált helyről szárma­zik az a hir, hogy az Egyesült Államok junius 26, vagy 27-én kilövi a világűrbe a második asztronom-tudóst, még pedig John H. Glenn, vagy Virgil J. Grisson személyében. A Mer­cury-program hét asztronomja közül rájuk esett most a válasz­tás, de hogy kettőjük közül ki lesz a következő löveg utasa, az még nem biztos. A második löveg célja alap­jában véve ugyanaz, mint az elsőé volt. Az 500-millió dollá­ros Mercury-program kereté­ben még két, esetleg 3 Red­­stone-löveget küldenek ki a vi­lágűrbe a Shepardéhoz hasonló kapszulával. És mig Gagarin orosz “Space Columbus” állító­lagos (?) útja csak egyszer kerülte meg földgömbünket, az amerikai légürutasok leg­alább 3 orbitban fognak körül­menni a földgolyó körül. MEMORIAL DAY A 2-ik Vatikáni Zsinat LESLIE J. CAREY formátus Egyesületnél Nt. Fe­­renCzy Pál helyét fogja betöl­teni, aki a keleti körzet főfel­ügyelője lett. Ismét kiszivárgott egy féltve őrzött amerikai hadi-, illetve hadászati titok. Az úgyneve­zett “Project Caesar” egy olyan tengerfenéki lehallgató készülék-láncolat, a m e 1 ynek segítségével bármilyen ellensé­ges tengeralattjáró útirányát és manőverét pontosan még lehet figyelni. A nagy titkot, ami most már nem titok többé, ma­ga R. B. Pirié, U. S. altenger­­nagy kottyantotta ki egy ava­tóbeszéd alkalmával. (És nem került courtmarshal - bíróság elé.) Persze az újságok kap­­va-kaptak a “hir” továbbadá­sán s a titkot ma már az ellen­ség is tudja. A Rómában megjelenő. “Ci­­vita Cattolica” közli, hogy a vasfüggöny, mögötti katolikus egyházakat a vörösek eltiltot­ták a Második Vatikáni Zsinat előkészítő munkájában való részvételtől. A bizottságnak 699 tagja van, akik összesen 63 nemze­tet képviselnek. A kinevezett tagok között vannak kardiná­lisok, prelátusok, lelkészek és világia. Északamerikát 70, Dél- és Közép-Amerikát pedig 43 bizottsági tag képviseli az előkészítő munkában. A bi­zottság legtöbb tagja, számsze­rűit 528, európai. KEDD, MÁJUS 30 Hősök Napja 800 AMERIKAI ÜNNEPEL­TE KOSSUTHOT IOWÁBAN A Demokrata Nem­zetiségi csoportok feje Sen. Hubert H. Humphrey Minnesota állami szövetségi szenátort nevezte ki John M. Bailey, a Democratic National Committee elnöke a párt Na­tionalities Division-jának elnö­kévé, G. Mennen Williams mi­­chigani kormányzó helyébe, aki Washingtonban helyettes külügyminiszter lett. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. VONULJON KI AZ OROSZ MAGYARORSZÁGRÓL! Tudomásunk szerint öt pos­tahivatal, vagy kisebb telep vi­seli Kossuth Apánk nevét szer­te az Egyesült Államok terüle­tén. New York, Pennsylvania, Indiana, Mississippi és Iowa ál­lamban találhatjuk ezeket, ma­gyar azonban alig lakik a kör­nyékükön. Az Iowa állam észa­ki részén levő Kossuth-megyé­­ben sem él magyar honfitár­sunk, viszont a 26,000 lakosú és 28 járásra felosztott várme­gye székhelyén, a 6,000 lélek­számú Algonában tudatosan ápolják a Kossuth kultuszt. Az Amerikai Magyar Szö­vetség kezdeményezésére ala­kult ottani Kossuth County Historical Society május elején rendezte évi bankettjét, melyre Kubáért Berlin... Elhihető és mégis merész spekuláció látott napvilágot egyik New York-i lapban. A lap állítása szerint a kubai fel­szabadító invázió idején Khrushchev azt üzente Kenne­dy elnökünknek, hogy “ameny­­nyiben az Egyesült Államok beleavatkozik a Castro dikta­túrája elleni harcba, a Szovjet­unió azonnal kikergeti a nyu­gati szövetséges haderőket Ber­linből.” A híradás szerint Kennedy elnök erre hirtelen lefújta az amerikai légierő és más ameri­kai alakulatok részvételét az invázióban és minden további segítséget megvont a felkelő kubaiaktól. A new yorki lap “hírét” az­zal adjuk tovább, hogy Wash­ingtonból megerősítést nem nyert; a Kennedy kormány külpolitikai ügyekben egyéb­ként sem nagyon közlékeny és sokkal többet elhallgat a nyil­vánosságból, mint az előző kor­mányok. Talán helyes is ez igy, mert nagyon sok diplomáciai kudarcnak a túlságos előzetes szellőztetés volt az oka. Bár ké­telkedünk a^ban, hogy Kenne­dy meghátralt volna a Berlin­nel kapcsolatos fenyegetés folytán a Szovjet diktátor előtt, a kérdésre, hogy mit várhatunk az uj elnöktől s milyen lesz a magatartása a vörös cárral szemben, majd csak a bécsi “tereíere” fog az amerikai népnek némi választ adni. Chicagóból Sinkó János, a köz­szeretetben álló gyáros és neje, Sinkó Jolanda, az Am. Magyar Szövetség- országos alelnöke utazott ki a több mint 400 mér­föld távolságra levő Algonába. Kossuth érdemeinek méltatásá­ra a Szövetség központi titká­rát, Báchkai Bélát kérték fel, aki Washingtonból utazott Io­­wába erre az alkalomra. Hosszabb előkészítés után ekkor történt meg egy rézből remekbe készült magyar címer átadása, mely ezentúl Kossuth County hivatalos jelvénye. A három láb magas és a két an­gyallal 4 láb széles címert a megyei hivatalok székhelyéül is szolgáló uj Court House már­vány lépcsőházában ,a bejárat­tal szemben helyezik el, meg­felelő magyarázó szöveggel, mely a cimer történelmi fejlő­dését, valamint az egyes mezők magyarázatát tartalmazza. Másnap Law Day lévén, két csoportban több mint 500 high school növendéknek magyaráz­ta el Báchkai titkár a magyar cimer jelentőségét és Kossuth államférfim géniuszát. Kitért arra is, hogy ha amerikai ve­zető körök a magyar szabad­ság-próféta ittjártakor megér­tették volna hivó szavát — ak­kor nemcsak sohase tört volna ki a nemzet-emészto polgárhá­ború, de talán a két világhábo­rú is elkerülhető lett volna. Nem is szólva arról, hogy Ke­­let-Európa közel 100 millió Amerika-barát népe őrizhetné keleti határainkat ahelyett, hogy a szomszédos Kubában épülő orosz rakéta-kilövő állá­sok veszélyeztetik ma biztonsá­gunkat. Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület nagylelkűsége folytán valamennyi Kossuth megyei könyvtár és középiskola megkapta a közelmúltban el­hunyt new yorki neves-festő­művész, Raskó Aurél élethü Kossuth képét, mely berámá­­zottan fogja hirdetni ezentúl a megye “keresztapjának” hal­hatatlanságát. Ugyancsak meg­kapták Kossuth amerikai be­szédeinek Nt. Sebestyén Endre szerkesztésében m e g j e 1 e nt gyűjteményét. A nagy patrió­tánkról elnevezett iowai me­gye igy ezentúl még büszkébb lesz Kossuthra. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEBELT POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEA8BEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD

Next

/
Thumbnails
Contents