Hiradó, 1960. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-26 / 21. szám
1960. MÁJUS 26 A grófi kastély titka REGÉNY (Folytatásokban) Irta: BODONYI ZSIGMOND — Hát hajnalra nem jön vadászlesbe a féjeura? — De igen, csakhogy ... — itt elakadt a nő hangja és csak íövid szünet után jutott ismét szóhoz: — Ne, ne, Peti, hagyjuk az öreget! . . . Várjunk még, hiszen már úgyis öreg s ki tudja . . . — Ne dehát nem igy beszéltük meg a dolgot! Úgy szólt a megbeszélés; hogy reggelre, vagy azután reggel . . . , — No, igen, igen, — felelt izgultan az asszony, — mégis baj lesz belőle . . . Aztán — őszintén szólva — magát is féltem, bajba juthat, mert hiszen az is megtörténhetett, hogy valaki együtt látott bennünket. Az erdőkerülő is folyton errefelé settenkedik és ha nem is zavart meg minket, mert elvégre a gazdája vagyok, de attól tartok, hogy láthatott magával ... és különben is . . / — Hát aztán, ha látna? —- vágott szavába a vajda. — Azért van szem, hogy lássék. Azt úgy se látná majd, mert nem úgy csinálníáin . . . — Nem, Peti, meggondoltam! Hiába, csak hálával tartozom neki .. . Kihúzott a nagy nyomorúságomból . . . Végtelen jó ember s mindig jól bánt velem . . . — Mászen én nem akarok semmi rosszat, hanemhát akkor nogyan leszünk az ígérettel? — Beváltom! Hajnalra — ha Áment az uram — várjon rám a .certajtóban. De óvatos legyen! A kastélyhoz veztő útra tértek. Kőváryné sietett búcsúzni. .— Hát elvárom, — intett búcsút és tovasietett, vissza a kastélyba. Peti az erdőnek vette útját. Az utkanyarulatánál, ahol az ösvény az erdőbe vezet, magaelőtt találta élettársát, Marát. — Meggyittél, jómadár? — fogadta. — Meg hát! Hiszen már ideje is, mert, ugye, régen vártok? — Te bides,.— rivalt rája az asszony, —- még tetteted maiad?! Vagy azt hiszed, nem láttam semmit?!' — Mit láttál, te nyives? — főrmedt Maráira a cigány. — Mindent, amit kell, te akasztófavirág! Már meg urasági nagyságákkal trafikálsz! Tán én elég se vagyok neked? — Jaj, dehogy se, Marám, még sok is! Több is, mint kéne! De ha már vagy, csak ne volnál olyan, amilyen lették, hogy tenne Gyászjelentés Fájdalomtól megtört szívvel, de a jó Isten szent akaratában keresztényi szívvel megnyugodva jelentjük, hogy a szerető jó férj, édesapa, testvér, vő, rokon és ióbarát, a Sátoraljaujhely-i születésű és Amerikába másodszor 1947-ben kivándorolt Szamosszegi Jenő a “Függetlenség” hetilap ügyvezető szerkesztője, áldásos életének 54-ik évében, 1960 május 18-án, a halotti szentségek magáhozvétele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunk kihűlt tetemét az Inglesby temetkezési intézetben ravataloztuk fel s onnan kísértük őt utolsó útjára szombaton, május 21-én reggel, a Szt. István r. k. templomban 9 órakor megtartott engesztelő szentmise áldozat után az egyházközség temetőjébe, ahol örök nyugalomra helyeztük. Megszűnt dobogni egy nemes sziv, ... elment az Örök Hazába az, akit a hitvesi, gyermeki, atyai és baráti szeretet szálai oly közvetlenül kötöttek azokhoz, akiknek szivében emléke örökké élni fog! Az Örök Világosság fényeskedjék neki! Trenton, N. J. (37 Cummings Ave.) 1960. május 26. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. GYÁSZOLJÁK: megtört szivü hitvese Özv. Szamosszegi Jenőné, sz. Prebi Irén; szerető egyetlen leánya Marika, férjezett Orosz Jenőné; apósa és anyósa Prebi István és neje; testvérei: Samudowsky Antal és családja (Flint, Mich.), Monostori András és cs. (az óhazában), Szederkényi Béláné és cs. (az óhazában), Csábrági Gyuláné és cs. (az óhazában), valamint sógorai, sógornői és más rokonsága és sok-sok jóbarátja. GYÁSZJELENTÉS Mély bánatunkban sem feledkezhetünk meg arról, hogy e helyről is köszönetét, mondjunk mindazoknak, akik a minket ért nagy csapás alkalmából részvétnyilatkozatukkal felkerestek s szivünk sebét vigasztaló szavaikkal gyógyítani igyekeztek. Hálás köszönetét mondunk a temetési szertartást végző Főt. Kish A. Gyula, Ft. Vincze Mihály és Ft. Forró Alpár r. k. lelkészeknek a hárompapos szép temetési szertartásért es búcsúztatásáért, valamint Inglesby János temetésrendező urnák a minden tekintetben előzékeny szolgálatokért. Hálás köszönetét mondunk továbbá mindazoknak, akik virrasztofctak, akik a ravatalnál és a temetésen megielentek, akik virágot küldtek a ravatalra, akik szentmisét mondattak, akik autójukat a temetéskor rendelkezésre bocsátották és a koporsóvivőknek, névszerint Varga József, Jenei József, Orosz Mihály, Koscsó János, Maszics András és Kratfsz Gusztáv. Hálás köszönetét mondunk végül, de nem utolsó sorban mindazoknak, akik gyászunk legnehezebb óráiban bármi módon segítségünkre siettek, jószomszédainknak, barátainknak, akik kifejezésre juttatták az elhunyt és irántunk érzett szeretetüket. Köszönetét mondunk a Wm. Penn Egyletnek, amely a ravatalnál testületileg képviseltette magát, valamint mindazoknak, akik operációja alkalmával a kórházban s később, betegsége idtején házunknál Jenpt meglátogatták* virágokat, ajándékot, kártyát küldtek neki s igyekeztek eizel is elviselhetőbbé tenni számára a megpróbáltató,-.nehéz időt. ami,——most már jól tudjuk---- a tőle és tőlünk való bucsuzás megváltozhatatlan, szomorú időszaka volt . . . A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthetetlen emlékű drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban, lelkének örök üdvösséget! A GYÁSZOLÓ CSALÁD. j a Devla a többi közé, — hangos- I kodott Peti. t— No nézzed csak, most még neki áll feljebb, — perpatvaroskodott Mara. — Hát ez a hitvesi hiség?! Hát ezt fogadtad az ereg vajda előtt, mikor esszeadott minket?! Ha felásnád a sírját, tudom megfordultan látnád az ereget benne! Ilyen szgyent kellett megérnem, ó, ó, jaj-jaj, — sivalkodott a vajdáné. — Ne óbégass már no! Ha eszed lenne, örülnél neki. Hiszen annyi lévét még az eregapád, a Csűrő vajda se látott, amennyit kapunk rövidesen, vagy még későbben is . . . — Igazán ? — élénkült a szóra Mara. — De biz a! Úgy agyjék a Devlánk szerencsét neked, mint ahogyan igaz, ha csakugyan úgy lesz! — Hát mit ígért? — Sok-sok lóvénk lesz! Tejbevajba firesztelek, forrón! Annyi lóvé, pénz áll a házhoz, mint a pelyva vagy még kevesebb is, de kerül annyi, hogy alig fér majd a szekéralján. Te csak hagyj mindent rám, — mondta sunyin a vajda. Távolból feléjük pislogtak a karaván rőzselángocskái. A sátrakhoz értek már, de Mara még mindig nem hagyta abba a beszélgetést. Mindenről tudni akart. Töviről-hegyére kikérdezte, szinte vallatta a vajdát. Az vontatottan bár, de válaszolt : Az vontatottan bár, de válaszolt : — Megmondtam már, hogy az uránál van a pénz, de majd el szedi tüle az asszony, ha mindjárt apránként is! — De mikor? — érdeklődött Mara. — Te is elszedhetnél. Hiszen minden hajnalon az erdőn vadászgat! Arra alá a domb alján ildegél a kutyájával, az erdőkerülő meg sokszor órányira van tile! Pille Marci, a cigánysuhanc, közeli rokona Marának, ekkor felfülelt. Ötletre kapottan húzódott a vajdáék közelébe, hogy a hallott dolgoknál többet is megtudjon. Azok még valameddig elbeszélgettek a dologról, majd megállapodtak, hog ymásnap a vajdának Kővláirynéval való találkozásánál Mara nem leskelődik, hanem odahaz, a sátorszekéren marad. Ámde Marcit akkor éjszakán nem hagyta aludni a tudat, hogy a földesur pénzéhez juthat, esetleg nagy vagyonhoz, amivel aztán szeretőjével Qsigá Pannival idejekorán kereket oldhat. Fekvőhelyén egész éjjelen át nyugtalanul hánykolódott, sehogyan se jött álom a szemér. Megérintette kedvesét: — Panni te, alszol-e? — Ühüm, — felelte félálmában a lány. — Ne aludj, no! Valamit mondanék. — De alszom ... majd reggel! — Most kell! Nagyon sürgetés. — Mi az? Mit akarsz? — Készítsd el őa rebolberemet, — súgta — hajnalra elmegyek. Töltsd bele mind a hat golyót! Nagy dolog vár! Vadászat lesz kincses nagy uraságra. — Csak nem? — Pszt. Egy szót se többet! Velem gyüsz, aztán a közelben megvársz! Ha elvégeztem, elhagyjuk a karavánt, világgá me* gyünk! Nagy urak leszünk, amilyenek ük voltak! — Jó, — felelt a lány s tovább horkolt. Marci nem aludt. Leste a virradatot . . . GYILKOSSÁG AZ ERDŐBEN Virradóra . . . Feketeség borult még az erdőre, de már az ég alján bíborosán pirkadt. Közel a vadászkasztélyhoz, a sűrűségben, két árny suhant végig a fák között: Marci és Panni. Lassan, óvatosan léepegettek, nehogy a földön heverő gályák, falevelek reccsenése elárulja léptüket. Odaértek a domb aljánál sűrűsödött cserjéshez. Ott mindketten megbújtak. Szertenéztek, vártak. Senkise a közelükben . . . Az öreg Kőváry még nem mutatkozott. Alig telt negyedóra, amidőn hangos beszélgetésre, kutyacsaholásra riadtak. Elterültek a cserjésben. Látták, amint a földesur a távolba mutat, jelezve az erdőkerülőnek, hogy merrefelé induljon vadhajszolásra, riasztásra. Az erdőkerülő vállravetett puskával utnakeredt — az erdőnek, a sűrűségnek, Kőváry a domb alatt kisebb sziklatömbre telepedett, válláról maga elé állítva puskáját, lesett. Hektor kutyája előtte nyugtalanul izgett-mozgott, föl-fölcsaholt, majd szaglászott, szimatolt, mire újból csaholni kezdett. A kitűnő vadászkutya érzett valamit. Eliramodni szeretett volna a szag után, azonban az effajta vadászeb tulajdonsága, hogy gazdája parancsa nélkül nem futhat. Lbával a földet kaparászva, föl-fölpislogott gazdájára, miközben heves, nyugtalan ugatásba fogott. — Hektor! — kiáltott a kutyára a fölesur, mire az eb meg- Tapult. Marci még nem vélte elérke zettnek az időt a cselekvésre. Vizsgálta a terepet, hogy miképen kerülhetne észrevétlenül Kőváry háta mögé. Várt. Várta, amíg a kutya lecsillapodik. Az mozdulatlanul ült urának lába alatt s leste tekintetét, arcát. így telt /mintegy félóra, amikor a cigánylegény alkalmasnak látta az időt a támadásra. Csöndesen, szinte nesztelenül, térden, kézen kúszva sompolygott a dombot megkerülve, Kőváry felé. Hektor fölmordult, morgott, majd elkezdett vonyitani. Ura ismét leintette. Marci közelebb ért. A véreb felépe pislantott, de n'em láthatta, mivel a legény a sűrűségben közeledett mindjobban Kőváryhoz a dombon. Kővárytól hat léspésnyire a bozótok közt lehasalt. Előtte gyanútlanul ült háttal a földesur. (Folytatjuk)) MINDEN szóra érdemes magyar esemény hü krónikása lapunk. Előfizetési ára egy évre $3.00, külföldre $4.00. Rendelje meg rokonainak, ismerőseinek is! [Dr. Lester Mann szemész és optometrist 89 SMITH ST. Perth Amboy, N. J. Rendelés naponta 10-12, 2-6 7-8, szerdán 10-12, szombaton 9-től 5-ig HIHcrest 2-2027 NEW JERSEY ÁLLAM TERÜLETÉN FORDULJON BÁRKI BIZALOMMAL ALÁBBI SZERVEZŐINK BÁRMELYIKÉHEZ: ST. MIKLÓSSY PÁL 0-95 34th Street Fair Lawri, N. J. Tel. SW. 6-2256 ST. MIKLÓSSY ALBERT 23 Evergreen Ave. Fords, N. J. Tel. HI. 2-7384 FERENCZY PÁL 93 Louis Street New Brunswick, N. J. Tel. CH. 9-6228 GYENES JÓZSEF 78 Craske Street Woodbridge, N. J. ME. 4-8185 6 ____Igazán^ jó érték!____ MOST MEGVETHETI ELŐLEG NÉLKÜL! 1959 PLYMOUTH 4-AJTÓS HARDTOP KOCSIK (5 KÖZÜL VÁLASZTHAT—MIND EXECUTIVE KOCSIK) TELJESEN FELSZERELVE, RÁDIÓVAL, HEATERREL, ÖNMŰKÖDŐ TRANSZMISZSZIÓVAL, POWER-KORMÁNNYAL ÉS SOK MÁS EXTRÁVAL! RÉSZLETRE IS! BECSERÉLÉSSEL IS! Frank Van Sygkle Incorporated Dodge-Renault kereskedő 159 New Brunswick Avenue VA. 5-0591 Perth Amboy, N. J. Nyitva este is ŐRIZD MEG, AZ EMLÉKEMET ... Semmi sem olyan szomorú, mint egy elfelejtett, árva sir . . . amelyen az emberek meggondolatlanul taposnak keresztül . . . ■ Minden temetőben százával vannak megjelöletlen sírhelyek. Pedig senki sem akarja, hogy elfelejtsék az emlékét . . . Nagyszülők, édesanyák, édesapák, hitvestársak, gyermekek . . . még a por is betakarja emléküket ... 1 A bölcs, előrelátó emberek; házastársak, szülők nem hagyják másra saját sírjuk megjelölését, hanem ők maguk jóelőre, okosan gondoskodnak erről! GONDOSKODJON ELŐRE MOST, HOGY NEVÉT ÉS EMLÉKÉT MÉLTÓ ÉS ÖRÖKKÉ ÉLŐ KERETEKBE HAGYJA HÁTRA! MINDEN BRONZTÁBLA ÉS SÍRKŐ EGY LÁTHATÓ IMÁDSÁG! Forduljon bizalommal a legnagyobb magyar bronz-emlékmü és sírkő kezelőhöz, a MAGYAR BRONZ- ÉS SIREMLÉKMÜ VÁLLALATHOZ (Vágja ki és küldje be az alábbi szelvényt) I MEMORIAL ARTS P. O. Box 783, Plainfield, N. J. I Kérem jöjjenek házamhoz, minden kötelezettség nélkül. | NÉV: .................................................. ........................‘.V...................‘.'..I... VÁROS: ....................... .. ..........................................................,................ | UTCA, HÁZSZÁM: .................................................................-....... ........ | | Telefon: ............................................... Bronz ............... Sirkö ............. Kijövünk házához anélkül, hogy ez kötelezettséget jelentene önnek. Pontos, gyors, lelkiismeretes szolgálatot nyújtunk. Áraink méltányosak.
