Hiradó, 1959. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)

1959-11-19 / 47. szám

I AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD JJvl Ónig. Htutgaidan, 97ouiApapox. ß/ütacL and, fiuJbliAJnuL in, fiaJdth, (hnbay. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER. STATEN ISLAND VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 47. SZÁM PERTH AMBO, NEW JERSEY Ára 10 cent I HURSDAY — 1959. NOVEMBER 19 Birkózás az ENSz-ben a magyar ügy körül — ez a nemzetközi diplomácia egyik érdekes Vetülete. A nyugati ha­talmak szorgalmazzák a ma­gyar ügy tárgyalását, de csak módjával. Ne áltassuk magunkat, nem érettünk teszik, illetve a Ma­gyarországon szenvedő népért. Azért teszik, mert ez az egyet­len nagy, mindig hatásos fegy­ver a Nyugat kezében. Ez az a fegyver, amely nagyot dördül, vagy kicsit, de mindig elsül és az ellenségen érzékeny sebet ejt. Sokáig úgy volt, hogy a Nyugat ezúttal nem lő vele, mert a “békülékeny,” a Camp David szellemétől áthatott Hruscsovot csak ingerelné, esetleg böszitené s akkor a csú­cson csak meggyűlne a baj ve­le. A nyugati hatalmak mind­ezt szépen átgondolták, de az­tán hirtelen valaki felvetette a kérdést: hát akkor milyen fegyverünk marad? Mivel tud­juk sakkban tartani a szaka­datlanul megnyilvánuló szov­jet hányivetéskedést, a dicsek­vésáradatot? A Lunik III. ott van a szovjet fegyvertárban, hatása a világ elmaradottabb népeire óriási s bármennyire is nagyobb a nyugati világ ereje, mégis szakadatlan meghátrá­lásra kényszerülünk. Ez a hátrálás pedig most már egyre inkább izgatja a nyugati világ kedélyét. Egy háború­ban taktikai visszavonulás le­hetséges, de csak akkor, ha az ugráshoz szükséges nekifutás megkívánja. A szakadatlan visszavonulás lassú háború­­vesztés. Márpedig most háború van, akkor is, ha “hidegnek” mondják. Az egyetlen támadó fegyver a Nyugat kezében a magyar ügy. Valahányszor ezt elsütik, a Szovjet-unió meghátrál és esetlenül védekezik. Ezúttal úgy akarják elsütni a fegyvert, hogy ne fájjon túlságosan. Elképzelés szexnnt a nyugati hatalmak képviselői mindent elkövetnek, hogy a magyar kérdést az ENSz napirendjére tűzessék. Ebben a pillanat­ban, amikor ezeket a sorokat Írjuk, még nem történt meg, de “benne van a levegőben.” Az amerikai (Ed Sullivan) és az egész szabad világ közvéle­ményének a nyomása meg­­könnyiti a nyugati hatalmak dolgát. Elitélő határozat valószínűleg nem lesz. Két oka is van. Az egyik az, hogy a csúcs-értekezletet szem előtt tartó nyugati kormányfők nem tartják célszerűnek Hruscsov túlságos ingerlését. A másik az, hogy a Szovjetuniót elitélő ha­tározatnak többséget szerezni lehetne ugyan, de nem túlnyo­mó többséget. Mint emlékszünk, a magyar forradalom vérbefojtásáért több ízben is elitélte a világ­­szervezet Moszkvát, kemé­nyen megbélyegző határoza­tokban. Ezeket a határozato­kat az ENSz közgyűlés túlnyo­mó többséggel szavazta meg, de az idők múlásával egyre több afrikai és ázsiai ország tartózkodott a szavazástól. Nyugati vélemény szerint nem volna okos dolog most je­lentéktelen többséggel meg­szavazni egy uj, elitélő határo­zatot. Csak gyöngítené az ed­dig keresztülment határozato­kat — amelyeknek különben amúgy sem volt gyakorlatilag foganatja. De a jelentőségük mégis nagy. Örök tüskék a vö­rös medve talpában, amelyek néha igen fájdalmasak és mér­gezést okozhatnak. Szóval ezúttal vaktöltéssel lőnek a Szovjetunióra, csak annak bizonyítására, hogy a fegyver működik. A vaktöltés nem okoz sebet, ezt tudják Moszkvában, de mégis idegesítő körülmény. És Moszkvában szintén megvisel­tek az idegek. Főleg az idegek. A magyar forradalom vér­befojtásáért újra és újra fizet­ni kénytelen Moszkva. Már idáig is túlontúl sokban van neki. Biztosra vesszük, hogy a Kremlben már régóta sokalják az árát. Szerkesztőnk Washingtonban Diénes László, lapunk szer­kesztő-tulajdonosa e hét csü­törtökén és péntekén Washing­tonban lesz az Amerikai Ma­gyar Szövetség és az Egyesí­tett Magyar Segélyakció kon­vencióján, mint ezen szerveze­tek egyik igazgatója. A kon­venció lefolyásáról és munká­járól jövőheti számunkban részletes beszámolót hozunk. Magyar-román feszültség Az APA hivatalos osztrák hírügynökség budapesti jelenté­se szerint a románok az elmúlt hetekben megerősítették a ma­gyar határ mentén felállított ha­tárőrségeket. Ezt az intézkedést az erdélyi magyarság köreiben keletkezett nyugtalanság tette szükségessé. A nyugtalanságot a román kommunista rezsim ma­gyar-ellenes iskolapolitikája o­­kozta. Erdélyből Magyarország­ra érkező utasok az erdélyi ma­gyarok és románok közti fe­szültség kiélesedéséről számol­nak be. Jugoszláv megfigyelők szerint Krucsov romániai útja részben a román belső helyzet bizonytalanságaival is össze­függött. LEBONTJÁK A KOSSUTH HIDAT (FEC) A Kossuth-hidat Buda­pesten a másodikk háború után építették, a felrobbantott Erzsé­bet és Lánchíd pótlására. Gyors munka volt, hasznos hid volt, de otromba külsejével elrontotta a Budai Vár és a Gellért-hegy lát­képét. Valószínűleg ebből az ok­ból is a fővárosi tanács foglal­kozott azzal a kérdéssel, mikor lehet hozzákezdeni a Kossuth­­hid lebontásához. A hídszerke­zet bontása viszonylag gyorsan megy majd, a pilléreké ellenben sok időt igénylő munka. A gaz­dasági bizottság a bontás meg­kezdését 1960- és a befejezés ha­táridejét 1961 december 31-re tűzte ki. A költségek előirányza­tában a pesti és a budai hídfő közvetlen környékének rendezé­se is szerepel. Az Erzsébet-hid újraépítését is tervezik. Magyar kiállítás a Rutgers egyetemen A Rutgers Egyetemen tanu­ló, javarészt menekült magyar diákok által rendezett mágyar­­tárgyu kiállítás hétfőn, novem­ber 16-án este nyílt meg s no­vember 24-ig lesz nyitva, (a Ledge épületben, George St. New Brunswick, — a két nagy uj diákotthon-épület között). A megnyitó-estén résztvett Dr. Mason Gross, az egyetem el­nöke is, New Brunswick város részéről pedig Horváth Lukács városi tanácsosunk. A diákok részéről Nagy Károly mondott megnyitó-beszédet, majd Harry Morgan, a Student Council elnö­ke és Molnár Ágoston, a Magyar intézet elnöke szólották. Magyar asszonyaink remek házisütemé­nyeinek óriási halmaza várta a megnyitóra érkező vendégsere­get, amit kávéval szolgáltak fel az est “háziasszonyai.” A kiállítást már eddig is több­­százan nézték meg s általában a dicséret hangján nyilatkozik mindenki róla, mert a diákok sok szép, értékes és “sokatmondó” tárgyat szedtek össze erre az al­kalomra. A magyar kultúrát; népművészetet, szépmüvészetet és irodalmat szemlélteti élénken ez a nem nagyarányú, de mégis ügyesen összeállított kiállítás. * * * Kár, hogy az erre a célra ke­retbe tett Kossuth-kép és az alat­ta bemutatott, az amerikai posta által tavaly kiadott Kossuth-bé­­lyegek — melyeknek arcképe e kép eredeti fényképfelvételéről készült — valamilyen nehezen magyarázható oknál fogva nem került itt kiállításra. Az is hiba, hogy egy kiállított magyar bé­lyeg-albumban pontosan a kom­munisták által kiadott mostani “spekulációs” és propaganda­bélyegeket mutogatják, az egy­kori gyönyörű Madonnás, vagy más hasonló szép magyar bélye­gek helyett, mert ha ez nem igy lenne, egyetlen kritizáló szót se mondhatna senki a szép igyeke­zettel rendezett magyar kiállí­tásra . . . Tekintve azonban azt, hogy szép magyar dolgaikat nem magunknak (befelé) hanem a­­merikaiaknak (kifelé) mutogat­juk most, nagyon fontos az, hogy mit mutatunk és hogyan muta­tunk ! Szép a matyó-hímzés, cso­dás egy-egy Munkácsy-kép má­solata ... ez mind jól van . . . De, például, mondjuk: a brassói Fekete-templom hátamögött ál­ló sötét Hontérusszobor képe he­lyett t— ami nem sokat mond — mennyivel többet mondana egy kis képkeretben néhány ameri­kai, úgynevezett “Christmas Seal”’: Dohányos Istvánnak, Do­gó Istvánnak, stb., Amerikában élő és “befutott” hires festőink­nek munkái . . . Vagy — ha már itt tartunk s ha már a bé­lyegeket emlegetjük — az Ame­rikai Magyar Szövetség leg­újabb karácsonyi bélyege, amely ugyancsak Dohányos Istvánnak mesteri munkája; a szánkón karácsonyfát huzó fejkendős édesanyával és legényke-fiával, háttérben az ez évben hozzáfes­tett piros-fehér-zöld zászlóval, amelyből középen ki van vágva a kommunista cimer . . .! Jó gondolat volt a szép színes magyarországi, illetve budapesti képek vetítése ®gy önműködő géppel, ami azonnal eszünkbe juttatta azt is, hogy van itt A- merikában néhány igazán csodá­latosan szép színes óhazai film­felvétel is . . . egy legközelebbi hasonló kiállításra meg lehetne szerezni azt is és a nap bizonyos órájában a kiállító-helyiségben újból és újból bemutatni azt a lá­togató közönségnek. Eszünkbe jut Dr. Temessy István bará­tunk sok-sok szép, ameriká ban készült, de magyar vonatkozású színes képe és sok-sok más ha­sonló gondolat. Eg,y újabb kiál­lításon, — ha megkérdeznek előbb a rendezők olyanokat, a­­kik tudják, hogy mit honnan le­het megszerezni, — még sok, na­gyon sok mindent lehet hozzáad­ni egy ilyen magyar kiállítás­hoz, hogy a cél elérése annál tel­jesebb lehessen . Mindenből lehet tanulságot leszűrni . . . minden tanít vala­mire! Hisszük, hogy a követke­ző kiállítás még ennél is jobb lesz, alaposabb,.hosszabb előké­szítő munkával megrendezett lesz s olyan helyen lesz, ahol nem kell engedélyt kérni a falba szö­get verésre ennek, vagy annak a tárgynak a felakasztására . . . (Mert egy kiállításnál az is na­gyon fontos!! A Rutgers egyetemi magyar diákjaink kiállításánál ők mu­tatták meg nekünk, régi-ameri­­kásoknak és “öregeknek,” hogy mit tudnak, mit s milyen mérték­ben tudnak elérni egy ilyen “rendezéssel.” Ha legközelebb ilyen, vagy hasonló valamit ren­dez a magyarság: álljunk össze valahányan, tegyük össze a fe­jünket, tudásunkat, energián­kat, jóakaratunkat valameny­­nyien s csináljuk azt együtt: ré­giek és újak, öregek és fiatalok . . . magyarok . . . Milyen cso­dás, milyen szép lesz! Stalin képe helyére Kruscsevé került... A szovjet washingtoni kö­vetségének díszterme falára Sztálin képének helyére Kr.us­­csevét helyezték. A szovjet követségen most a kommunista forradalom 42-ik évfordulóját ünnepelték s igy sok bámulója volt a képcserének. Mi történt Sztálin képével? Arra felvilá­gosítást nem lehet kapni. Némán ünnepelt a magyar nép ... (FEC) Október 23-án szerte a világban nemcsak a magya­rok, de a szabad népek polgá­rai is kegyelettel emlékeztek meg a századunk egyik legna­gyobb eseményéről, az 1956. évi magyar forradalomról. Ez­alatt a magyarországi kommu­nisták hallgattak. Október 23- án képtelenek voltak megszó­lalni. Ezen a napon még a szo­kásos frázisok is elmaradtak, pl. hogy “ellenforradalmi meg mozdulások voltak,” stb. A magyar nép tudatában olyan frissen és tisztán él a forrada­lom, hogy a propagandát pedig jól értő kommunistáknak nem volt más választásuk, mint hallgatni. Úgy látszik azonban, hogy a kommunista párton belül ez a taktika nem minden csoportnál talált meghallgatásra, ezért elhatározták, hogy még sem hagyják magukat és sebtében október 30-án kiadták a ren­delkezést. hogy ezen a napon meg kell emlékezni “az ellen­­forradalom halottjairól” és ecélból meg kell látogatni a Köztársaság-téri pártházat és minden olyan helyet, ahol kommunisták elestek. És mi történt? A Köztársaság téren pár ember összejött, közönbö­­sen nézték a szónokot és mi­előtt beszédét befejezte volna, szétszéledtek. Csepelen nem tudtak ünnepélyt rendezni: a munkásság magatartásán min­den szándék megtört. Felvonu­lás elmaradt. A rádióban egy­két mondat elhangzott, unal­mas és sablonos megemlékezés, mintha a bemondó is érezte volna, hogy ezek a napok a szabadságharcosoké. Az elmúlt évek alatt egyszer sem lehetett ilyen félreérthe­tetlenül érezni, hogy a magyar nép ünnepel, emlékezik és a kommunista pártot hallgatásra, esetlen megmozdulásokra, vagy nyilatkozatokra kénysze­­ritette, mint amilyen például Kállai Gyuláé volt, aki egy no­vemberi ünnepélyen ezeket mondotta: “Három évvel ez­előtt, 1956 őszén az amerikai hidegháborús körök, továbbá francia és angol imperialisták összefogtak a magyar burzso­áziával és majdnem kirobban­tották a harmadik világhábo­rút.” Ehhez ugyan kommentár nem szükséges, de annyit meg­jegyezhetünk, hogy a szovjet beavatkozás után ezrével állí­tották bíróság elé a hü hazafi­akat, de még a hamisításhoz hozzászokott titkosrendőrség sem tudott egy olyan pert összeállítani, amely Kállai elv­társ állítását igazolta volna! HAZÁM Mint zugó szél a rétek csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Fáradt agyamban dalolsz, mint csobbanó patak. Játékszerét a gyermek jobban nem őrzené: ha jő az éj, tündén képedet szorítom szivem fölé. Te drága táj, zöld dombjaiddal szelíd körtáncot lejtesz itt. Folyóid karcsú, kék szalagja még él, még bennem rejtezik. A város is, ahol születtem, halvány rajzával itt lebeg, a régi tornyok, csöndes utcák és halk terek. Kibomlik minden friss csokorként. A játékszín benépesül. Arcok villannak föl a múltból, csatáik és zászlók s egyre gyűl a hősi vér piros folyója s a hömpölygő évszázadok vad ütemében, mint a fáklya lelked lobog. Mint édesanyám könnyes csókját, hazám, magammal hoztalak. Itt vagy velem. Lángolsz a számon, miként a lobbanó szavak. Majd ha kigyul a szép reménység, mint tündöklő gyümölcs a fán, öledbe hullok mindörökre áldott hazám. TŰZ TAMÁS Thanksgiving Day Az embert négyféle ok serken­ti arra, hogy imádkozzék Istené­hez. Dicsőíti, mert elismeri, hogy Nélküle nem volna meg ez a szép világ, könyörög Hozzá, hogy tel­jesítse a kívánságait, bocsánatot kér elkövetett bűneiért és hálát ad a jóért, amiben része volt vagy ha veszedelemtől menekült meg. A hálaadás minden jóérzé­­sü ember ösztönös érzése. Már a primitív ember is hálát adott Teremtőjének, ha aratása sikerült és átvészelte az időt egyik terméstől a másikig. A ré­gi görögök szeptemberben ünne­pelték Demeter napját, a zsidók két hálaadó ünepet tartottak egy évben, az Uj Testamentom sze­rint tulajdonképen mindennap Hálaadás ünnepe van. Az újkori népek majd mindegyikének van saját nemzeti Hálaadó Napja. A magyarokk Péter és Pál napján dicsőítik az Úristent a betaka­rítandó termésért. Amerika első szervezett bevándorlói, a pil­­grimek, Hollandián keresztül ju­tottak el az Uj Világba, ahol Szent Márton napja elképzelhe­tetlen volt az aranybaránra sült kacsapecsenye nélkül. Amikor tehát 1921-ben a súlyos nélkülö­zések után eltöltött év befej ezé­­seképen, betakarították termé­süket, háromnnapos ünnepet rendelt el Bradford a kormány­zójuk. A feljegyzések szerint őz­pecsenyét az indiánoktól kaptak ajándékképen, vadludakat, ka­csát és pulykát maguk vadász­tak, rákot, halat, maguk fogtak ki a tengerből. A dinom-dánom, amely három napig tartott, példát szolgálta­tott a későbbi évek hasonló lako­máinak. Hagyományossá vált Thanksgiving Napján pulyka pecsenyét felszolgálni. Az első amerikai vadszőlő bort is fel­szentelték a pilgrimek. Tök és áfonya még nem volt az első ét­lapon, ezek csak évekkel később kerültek az amerikai ünnepi la­koma asztalára. A második Thanksgiving Day-t két évvel később ünnepel­ték meg a pilgrimek, amikor is a kormányzó sürgetésére imá­kat mondtak és zsoltárokat éne­keltek Isten dicsőségére, aki Hollandiából idevezette őket és átsegítette a kis csapatot az első nagy megpróbáltatásokon. 1665-ben Connecticut gyar­mat október hó utolsó szerdáját jelölte ki Thanksgiving gyanánt, 1789-ben pedig George Washing­ton november 26-át ajánlotta hálaadó ünnepnek. Csak Lincoln elnök adott ki proklamációt ar­ra, hogy Nemzeti Hálaadó Ünne­pet tartsunk november utolsó csütörtökén. Igen rövid megsza­kítással, ez a nap maradt meg máig is annak, amire rendelte­tett: az amerikai nép hálájának kifejezésére, mindazért, amit Teremtőjének köszönhet. American Council Több mint 200 szabadságharcos a halálraítéltek cellájában... FEC) Budapesten a halálra­ítélteket a Gyüjtőfogház u.n. Kisfogházában tartják. A Kisfogházban a halálra­ítéltek egy része közös cellákban van (három-négy egy cellában) és egy részük külön egyes cellák­ban. A halálraítéltek egy része jókedvű és bizakodó, egy része sir, vagy buskomor. A létszám állandóan változik, miután foly­ton vannak kivégzések. Általá­ban a Kisfogházban az ételfej­adagot véve alapul, 180-210 sze­mélyt őriznek. Egybehangzó, különböző fül- és szemtanuk elbeszélése alap­ján feltételezhető, hogy a Kis­­fogház olyan személyiségeket is rejt falai között, akik papíron tulajdonképen “halottak.” A Kisfogház észak felé nyúló szár­nyát, amely a Sallai-Fürst em­lékmű felé néz, a fogház többi részétől hermetikusan elzárták. Itt őrzik ezeket a “halotakat,” Számuk öt fő. Az erre vonatkozó egyetlen bizonyíték a mindenna­pos öt étkezési fejadag, amely délben és este minden alkalom­mal három fogásból és minden egyes esetben húsételből is áll. (ÍJZ I“ *» Kruscsev bűnei A washingtoni kongresszus' illetékes bizottsága nyilvános­ságra hozott egy kis könyvet, amely részletesen beszámol azokról a gaztettekről, amiket Nikita Kruscsev annakidején, főleg még Stalin életében, el­követett Ukrajnában. Az ada­tok szerint Kruscsev nem keve­sebb, mint 400,000 hazafit vé­geztetett ki Ukrajnában. El is nevezték “Ukrajna hóhérá­nak,” amit mindenképen meg­érdemelt, éppen úgy, mint a “Magyaro’szág lemészárlója” jelzőt; Külpolitikai körökben a könyv, amelynek “Kruscsev bűnei” a cjme, óriási szenzációt keltett. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot!

Next

/
Thumbnails
Contents