Hiradó, 1959. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-21 / 21. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL

HUNGARIAN WEEKLY

polgárosító és független

POLITIKAI MAGYAR HETILAP

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND

JJul. Qntg Wiw&ViiiuL. yißWApapüX. ßdiiad. and, fijuJblióJuuL itt, {P&hJtk, úsnbtu^.

VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM

ftTTT)

PERTH AMBOY, NEW JERSEY

Ára 10 cent.

THURSDAY— 1959. MÁJUS 21

HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL

Az angol magatartás,

amelyről mi is annyit irtunk ezeken a hasábokon, éles ellenszenvet váltott ki a nyugati népekben, olyannyira, hogy Lloyd külügyminiszter céklavörös arccal ‘igazított helyre’ egyetmást.

Az angol külügyminiszter szerint a londoni diplomatákat mindenfelé gyanakodva nézegetik az amerikaiak, a franciák, a németek ‘belső ellenségeknek’ tekintik, s elhallgatnak, ha őfelsége a Királynő embere közeledik feléjük. Rásütötték az angolokra—Lloyd szerint, hogy mindent el akarnak adni és a Szovjetunióval szemben lágyan, erőtlenül viselkednek, a legtökéletesebb megalkuvás szellemében. Ami nem igaz, — tette hozzá az angol külügyér, mert London egyszerűen csak kiutat próbál keresni a zsákutcából.

Ideje volt már kissé az angolok érzékeny pontjára tapintani. A történelem egy röpke pillanatában —• számítsuk ezt az időé Macmillan moszkvai utjától — azt hitték, hogy újra ők intézik a világ ügyeit, egyedül és kizárólag, mégpedig a felséges brit érdekeknek megefelően.

Egy pillanatra valamit szem elől tévesztettek Londonban. Elsősorban azt, hogy Nyugateurópa újra erős lett és már nem egyes nemzetek, hanem rendszerint az egybekapcsolódó országok hallatják szavukat a legtöbb kérdésben. Egyelőre főleg a gazdaságiakban, ami eddig is oly sok keserűséget okoztt Angliának, de ott van ez az összefogott erő már a politkában is. Ez állítja, például, a franciákat a németek oldalára, ami megintcsak nem tetszik Angliának.

Az angol-szovjet kereskedelem

minden eddigit felülmúló arányokat öltött, amivel megint csak a Nyugatot gyöngiti London, de egyben megmutatva országnak-világnak, hogy Anglia érdekei nem azonosak Európáéval, még kevésbé Amerikáéval.

Valamit még szem elől tévesztettek Londonban, amikor a nyugati világ szószólójának-csaptak fel, — kéretlenül. Azt hitték, hogy Amerika elerőtlenedett, mert ‘az öreg és beteg emberek’ kiejtették kezükből a gyeplőt.

Ezzel szemben a tény az, hogy Amerikában lehetnek és vannak beteg és öreg emberek, de maga az ország nem beteg. Irtózatos erejénél fogva egyedül csak A- merika hivatott a szabad világ vezetésére, függetlenül, hogy pillanatnyilag kik állnak az élen. Amerika páratlan erejét nem egy és nem is tiz elsőrangú koponya jelent, — ezt Angliában egy pillanatra szem elölt tévesztették és most a kissé szégyenletes visszavonulás riadóját fujr ják.

A szabad világ vezetésének kérdése egyben bizalom kérdése is. Már pedig a föltétien bizalmat nem kapja meg Anglia, például, Európától. Ha előbb nem értették meg ezt Londonban, most talán érthetővé vált.

Hruscsov szivevágya

nem az, hogy MacMillannal tárgyaljon — esetleg még egyszer. A szovjet diktátor egyedül és kizárólag Eisenhower elnökkel szeretne leülni, még pedig kettesben.

Ez adná meg a Szovjetek mindenható urának azt a tekin-DEFLÁCIÓ JELLEMZI A RENDSZER PÉNZÜGYI POLITIKÁJÁT

A forradalom után, kezdetben mesterségesen magasabb életszínvonal már jó ideje fokozatosan csökken. Különösen az utolsó hónapokban tapasztalható nagy esés. Az utóbbi időben Kádárék a mesterséges pénzszükités eszközéhez folyamodtak melynek redeményekép különösen Budapesten “csaknem mindent lehet kapni, megfizetni viszont alig lehet.” Az utóbbi időben több foglalkozási ágban véfrehajtott átszervezés célja az volt, hogy a magasabb jövedelmeket csökkentsék. A kormány rendeletéi majdnem teljesen megszüntették a mellékkereseti lehetőségeket. Ezzel megakadályozzák azt, hogy több pénz' legyen forgalomban, mint amennyit a kormány vásárlási célrq megállapít.

télyét, amire belül és kívül oly nagy szüksége van. Hruscsovnak korlátlan a hatalma otthon, de még Sztálin méretekre nem cseperedett.

Az erősen öregedő és betegeskedő Hruscsov a saját maradandó szobrát úgy véli kifaragni, hogy hozzádörgölődik a világ legnagyobb tekintélyéhez, Eisenhowerhez. Ezért még áldozatokra is kész.

S a ganfi értekezlet, amelyik most a külügyminiszterek eredménytelen vitája következtében sem előre, sem hátra nem mozdul, csak felhívás a nagy keringőre. Hruscsov szerint a mostani genfi fecsegés nem ér semmit. Csakis ő és Eisenhower egyezhet meg mindenben. Vagy nem egyezik meg. A világon más nem számit.

E a Hruscsov nótája, á a saját szobrát faragó szovjet ember makacsul fújja . . .

AZ OROSZOK LEMÁSOLJÁK A MAGYAR VIVŐK TECHNIKÁJÁT

Évekkel ezelőtt az oroszok valóságos vívó táborokat állítottak fel, ahol a fiatal orosz vivógárdát tanították. “Élvonalbeli” magyar vívókat rövid látogatásokra hívtak meg ezekbe a táborokba. Stílusukat itt szinte tudományosan analizálták, fényképezték, filmre vetették s ezen az alapon folytatták a tanítást. Ennek eredményeként az oroszok ma már számottevő sikereket könyvelhetnek el a nemzetközi vivótalálkozókon. Termés zetesen sportsikereiknek elsősorban politikai jelentőséget tulajdonítanak.

A TERROR MAI FORMÁI

A Rákosi-korszak fizikai terrorját az állandó bizonytalanság és félelem érzése váltotta fel. Az állandó kiszolgáltatottság érzéséből fakad, hogy Budapesten gondosan ügyelnek arra, hogy senki ne tudjon meg semmi kompromittáltakat a másikról és ha mégis tud valamit, félelmükben igyekszenek vele a lehető legjobb kapcsolatot fenntartani. Félelemből szőtt háttér előtt az emberek igyekeznek minél jobban élni, szórakozni, jól öltözni. A hallatlan pénzszűke ellenére is, minden nyugatról behozott cikk gazdára talál. Nagy érdeklődéssel kísérne! mindent, ami nyugaton történik. A nyugati rádiók hallgatása Budapesten állandóan emelkedőben van, habár távolról sem éri el a forradalmat megelőző hónapokat, viszont jóval fölötte van az 1957-es mélypontnak. Egyre szélesebb rétegek veszik maguknak a fáradtságot, hogy a magyar újságokból “a sorok közül” olvassák ki a valóságos helyzetet.

A FELVIDÉKI MAGYAROK A CSEH KOMMUNISTA PROPAGANDA TÜKRÉBEN

A csehek magyarellenes diszkriminációs politikája kommunista szempontból csúnyán megbosszulta magát. Kb. egy évvel ezelőtt ismét megkezdték a magyar kisebbséghez tartozók behívását a cseh hadseregbe. Most kiderült, hogy a magyar katonákat cseh és szlovák nyelvtudás hiányában nem lehet politikailag indoktrinálni. Ezért a mai vezetőség elhatározta, hogy magyar nyelvű politikai előadásokat kell tartani a magyar katonáknak. Cseh és szlovák politikai és katonai vezetők ez ellen azt a kifogást hozták, fel, hogy politikailag képzettséggel rendelkező magyar előadók, azaz megbízható kommunisták, nem léteznek a Felvidéken.

\

Ennek a helyzetnek kiküszöbölésére most a csehek, szlovákok, magyarok és ruthének közti kulturális kapcsolatok szorosabbá tételét határozta el a cseh kommunista párt. A bevallott cél a hadsereg harci készségének megteremtése. Miután Kruscsev lipcsei beszédében megemlitette a keleteurópai és középeurópai határkérdéseket,, a cseh és román kommunista sajtó és rádió nyíltan kezd foglalkozni a magyar kisebbségekkel. Legtöbb esetben azt akarják bizonyítani, hogy ők vagy példásan oldották meg a nemzetiségi kérdést, vagy pedig, hogy annak a hordereje olyan csekély, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. Viszont pl. a felvidéki magyar katonák helyzetének feltárása ennek homlokegyenest az ellenkezőjét bizonyítja.

Folyik a német-ellenes propaganda

A szovjet politika egyik legfontosabb sakkhuzása a lehető legélesebb német-ellenes propaganda kifejtése nemcsak keleten de a németekkel a világhárobuban szembenállóit nyugati országokban is. Ennek célja a nyugati egységfront megbontása és a nyugatnémetek elszigetelése. A magyarországi kommunistákat is belekényszeritették ebbe a játszmába. Mivel Magyarország és Németország közt nincsenek elintézetlen területi problémák, amelyek a lengyel és a csehek esetében a szovjet fő propaganda ütőkártyái a magyarországi németellenes kommunista propaganda a németországi magyar emigrációt választotta ki fő céltáblájaként. Ez a propaganda azt állítja, hogy a németországi magyar emigráció nélkül az egész magyar emigráció összeomlana és többé nem veszélyeztetné a magyarországi kommunisták helyzetét.

Hosszú “leleplezéseknek” szánt cikkek jelennek meg a magyarországi kommunista lapokban. Ezeknek főtémája az, hogy a németországi magyar emigrációt el kell számolni, mert az az imperialista kémhálózatok és propagandát szolgálja.

“AZ UTOLSÓ FELVONÁS”

Egy osztrák tudósitó nemrég Budapesten járt ahol részt vett “Az Utolsó Felvonás” cimü propaganda film bemutatóján.

A film a Horthy-korszakot van hivatva eredeti dokumentáris filmek összevagdalása utján bemutatni. A film mellékeimé “A feudális Magyarország pusztulása.” Szerkesztői mindent elkövettek, hogy bemocskolják a Horthy-korszakot. A kormányzót bemutatták, amikor az orosz frontra induló katonákat búcsúztatja és amikor fehér lovon vonul be Kassára. Horthynét nevetségessé akarták tenni, amint a pénzarisztokrácia nagyjai val jótékonysági munkát szervez. Közben az éhhalál határán álló gyermekeket és nyomortelepeket mutattak be. A film igyekszik elferdítésekkel bizonyítani, hogy 1944-ben a kormányzó önként helyezkedett Hitler “védelme” alá. Nyilaskeresztes kivégzőosztagok is szerepeltek.

A rendszer azt várta, hogy a közönség hangos pfujjolásba fog kitörni. A tudósító legnagyobb meglepetésére az egész előadás alatt egy hang nem hallatszott. Egy öregur azt súgta felesége fülébe :-“Szeretném tudni, milyen filmet fognak 20 év múlva a mai politikusokról készíteni?” Egy kisfiú feltétlenül tudni akarta, hogy ki volt az a “jómegjeienésü bácsi” aki 1938- ban fehér lovon vonult be Kassára. A kisfiút anyja hallgatásra intette és megnyugtatta: “Majd otthon elmondom.”

SZÜKSÉGES GAZDASÁGI ÉPÜLETEK HIÁNYA

A magyarországi sajtó jelentése szerint nem áll rendelkezésre elegendő istálló és más gazdasági épület az újonnan megalakított kényszer-szövetkezetek, teheneinek és más állatainak elhelyezésére. Kb. 25,000 tehén van fedél nélkül. Nincs elegendő takarmány az állatok etetésére és nincse elegendő pénz uj istállók és gazdasági épületek építésére.

Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot!

Mit csinál Washingtonban az Amerikai Magyar Szövetség

(Részletek Báchkai Béla kp. titkárnak az AMSz. május 14-én tartott Igazgatósági Gyűlése elé terjesztett jelentéséből)

Külpolitikai helyzet szempontjából a titkárnak az az érzése, hogy összeköttetéseink kitartó, következetes és minél szélesebb két-párti ápolására lesz szükség, ha a magyar jövendőt komolyan munkálni óhajtjuk.

A csúcs-konferenciára vonatkozó, általában kedvezőnek mondható kormányüzenettél szemben, mely a Szövetség óhazai vonatkozásában kifejtett munkálkodását szemmelláthatólag szívesen fogadja, egy másik álláspont is észlelhető. Ez kikristályosodott formában Fulbright szenátornak a szenátus külügyi bizottsága elnökéhez intézett legutóbbi leveléből ekként tűnik ki:

“Az Egyesült Nemzetek Magyarországra vonatkozó határozatainak a csúcskonferencia tárgysorozatába való beillesztése lehet, hogy megfontolásra érdemes, azonban nekem úgy tűnik, hogy ez olyan kérdés, amit valamennyi érdekelt nemzetnek kell eldöntenie.”

Az amerikai külpolitika talán legbefolyásosabb' többségi irányítójának mintegy elhárító álláspontjára Haydu elnök újabb táviratban kért magyarázatot, különösen érdeklődvén aziránt, hogy nem tartja-e a maga és’ az Egyesült Államok részéről Fulbright szenátor

szükségesnek, a magyar kérdés megoldásának a csúcstalálkozón való sürgetését; továbbá összeegyeztethetőnek találja-e a rabnépek felszabadításának gondolatával azt a brit-sugallta elgondolást, miszerint lefegyverzési és más kérdésekben tárgyalásokba bocsátkoznának a csatlós kormányokkal és ezzel indirekte el is ismernék őket anélkül, hogy a szabad világ közvéleményét formális diplomáciai elismeréssel fellázítanák maguk ellen?

Mint a fentiekből látható, a kiélezések gondos kerülése, a kenyértörés elodázása és főként a jelenlegi állapotok további romlástól óvása, tehát statikus védelmi gondolkodás jellemzi a szenátus legbefolyásosabb vezetőemberét is. A szabad világ szellemi Maginotvonalával szemben az ellenfél az ázsiai cselfogások egész arzenálját állítja dinamikus csatasorba és félő, hogy egy hoszszu “impasse” az egyetlen, ami a csúcskonferenciát követheti. Szerencsére a summit tárgysorozatában nem szerepel kimondottan a “status quo’ ’elismerése, jóllehet hir szerint Macmillan erre határozott Ígéretet tett Moszkvában. A híradások pedig egyre gyakrabban festik a falra a NATO, azaz a nyugati nemzetek és a

városi paktum járszalagján vergődő rabnépek közötti “lefegyverzési” szerződés létrejöttének lehetőségét, mint egy kopmromisszumos, közbevető egyezség küszöbön létét. Ha erre sor kerül, az tovább rontaná a Nyugat tekintélyét a vasfüggöny mögött és évekig állandósítaná a jelenlegi áldatlan állapotokat.-¥

Bevándorlási kérdés ben eredményes munkásságról számolhatunk be. Noha igaz, hogy a Kennedy és Celler szenátorok, valamint mások által javasolt gyökeres reform bevezetéséről egyelőre szó sem lehet, tényként könyvelhetjük el, hogy a Humphrey szenátor és Machrowicz képviselő által benyújtott törvényjavaslat még Francis Walter képviselő, a jogi bizottság elnökének jóváhagyását is megnyerte.

Ily módon várható, hogy nem fogják ezt a törvénymódosítási javallatot elgáncsolni az előkészítő tárgyalások során. továbbá, hogy a bizottság a plénum elé terjesztést javasolni fogja. Mivel pedig a változások lényegesek és magyar szempontból rendkívül fontosak (viszont ugyanakkor nem annyira kirivóak, hogy a bevándorlás-ellenes többség ellenszenvét kihívják), még az

1960-as választások előtt olyan

légkör teremtődhet meg bevándorlási vonalon, amire az első világháború óta nem volt példa.

Legfontosabb vívmánya az uj törvényjavaslatnak, hogy eltörli a nemzetiségekre, illetőleg születési helyre alapozott kvóta-rendszert és brit, német stb. eredetűek által igénybe nem vett kvóta-számokat — amelyek évente érvénytelenekké váltak eddig — szabaddá teszi kelet-európaiak részére. Ugyancsak megszüntetné az uj bevándorlási törvény a kvóták évekre előre lefoglalózását és meg fog szűnni a jelen tarthatatlan helyzet, miszerint ha valaki a saját rokonát akarja a mai rendelke*zések értelmében — történetesen Magyarországról — kihozatni : kereken 9 évig kell várakoznia, míg arra sor kerülhet.

Megjegyezhetjük, hogy a törvényjavaslat minta szerűnek ismerte el a kommunizmus elől menekültek soronkivüli beengedési módját, amit Eisenhower a magyar szabadságharc idején mint “parolee” rendelkezést proklamált. Ugyannyira, hogy a demokrata szenátor és képviselő javaslata a republikánus elnöknek e magyar vonalon hozott rendkívüli intézkedését most állandósítani és törvényesíteni

óhajtja. Amint egyes dolgok “a világ teremtésétől,” úgy a szerencsétlen elnevezésű “parolee” bevándorlás a magyar forradalomtól kezdődőleg lesz megörökítve az amerikai államélet annaleseiben.

Az alapvető munka tehát teljes sikerrel kecsegtet. De mivel a bevándorlás ellen ma is kétszer annyi lével érkezik a Kongresszus tagjaihoz, mint mellette1—minden Írástudónak teljesítenie kell a magáét.

*

Kimagasló eredményt is sikerült elérnie a központnak azáltal, hogy hivatalos Ígéretet kapott az országos népszámlálási hivataltól, miszerint az 1960-as népszámlálási iveken először fog szerepelni az anyanyelv rovat. Miután egy újabb rubrika beszúrása több mint egy millió dollárjába került volna a kincstárnak és erre fedezetet nem sikerült előteremteni, inkább ki fogják hagyni az állampolgársági rovatot, csakhogy a Szövetség négy évvel ezelőtt beterjesztett és azóta kormánykörök, szenátorok, képviselők által megsürgetett kérését teljesíthessék.

Még a nemzetiségek is örülnek ennek a reformnak, mert pl. a csehek, szlovákok, horvátok és szerbek külön-külön mint ilyen, vagy olyan anyanyelvűek és nem mint jugoszlávok, vagy csehszlovákok fognak ezentúl szerepelni. Mondanunk sem kell, hogy ez különösen magyar szempontból valamint a népek önrendelkezési jogának szemszögéből nézve lényegesen megfelelőbb az eddigi összevont lélekszámú feltüntetésnél.

Amennyiben tényleg valósággá válik ez a rég esedékes adminisztratív újítás, az amerikai magyarság megfelelő magatartása esetén — aminek érdekében cikksorozatot indítunk, amint a Bureau of Census magyarbarát döntése véglegesnek minősíthető — esetleg elérhetjük az amerikai magyarság 400,000-es létszámát az eddig kimutatott 268,- 000 helyett. Tekintettel pedig arra, hogy a kérdést igy fogják feltüntetni a népszámlálási iveken: “What was your mother tongue before you immigrated?” — kézenfekvő, hogy az itt születetteket bizonyos családi átlaggal hozzászámítva, ezentúl már inkább beszélhetünk majd joggal a milliós lélekszámú amerikai hiagyarságról és annak nevében.

Mindeddig az első világháború előtt kivándorolt magyarok is min t osztrákok szerepeltek — ezért van 409,000 “osztrák” az amerikai kartotékokban feltüntetve a mai napig. Viszont az is kétségtelen, hogy a 279,000 csehszlovák és a 144,000 jugoszláv, nemkülönben a 85,000 román nemzetiségű bevándorolt között is jó pár ezer csak a kényszer-útlevele miatt került lajstromozásra nem - magyar rovatban — jóllehet a tengerentúlról éppen magyarsága miatt kellett vándorbotot ragadnia. Sőt Erdélyben nem is adtak románnak útlevelet és székelyeink mire ideértek mégis üldözőik nemzetiségét voltak kénytelenek hirdetni és azok politikai súlyát emelni. S igy tovább . . .

Ha az amerikai magyarság, kihasználva a kínálkozó alkalmat, nyíltan megvallja anyanyelvét, akkor lényegesen feljavíthatjuk kimutatásbeli számarányunkat, mely jelenleg a sűrűbben magyarlakta 12 államban a következő: New York, 65,270; Ohio, 43,410 Pennsylvania, 32,134; New J rsey, 30,731; Illinois, 19,020 Michigan, 18,818; California 13,453; Connecticut, 8,658 Indiana, 6,703; Wisconsin 6,0006; Missouri, 3,481; Flori da, 3,488.

HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen ■lapunkban.