Hiradó, 1958. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-07 / 32. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD JAc Only, düuxaahmn. YUwApafiaJL £dibuL and. ßubli&hsuL in. fisúdtk. (bnhatf. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. 37. ÉVFOLYAM — NO. 32. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1958. AUGUSZTUS 7 Ezt üzenjük a Magyarországot orosz gyarmattá süllyesztő Krushchevnek: "You Get Out of Hungary First" MIÉRT VONAKODNAK ELŐTÉRBE HOZNI A MAGYAR KÉRDÉST? — FELKÉ­SZÜLETLENÜL KERÜL SZEMBE A SZABAD VILÁG A KÖNYÖRTELEN KOM­MUNISTA DIKTÁTORRAL — MŰHELYTITKOK AZ EGYESÜLT NEMZETEK BIZTONSÁGI TANÁCSÁNAK ÜLÉSÉT MEGELŐZŐ NEM­ZETKÖZI IZGALOM KULISSZÁI MÖGÜL A magyar népnek köszönheti a nyugati világ, hogy egyik csúcsértekezlet nem követte a másikat, a “genfi szellem” je­gyében. A magyar nép forradal­ma nyitotta ki a nyugati világ szemét. 1956 november 4-én tudta meg igazában a Nyugat, hogy mit várhat Hruscsovtól a csúcson, vagy másutt . . .!? Ha a magyar forradalom nem lett volna, mostanáig a nyugati világ keresztül-kasul elkötelezte volna magát a Szovjetuniónak Ahogy szokták mondani, alsó lenge fehérneműje sem maradt volna. És újabb és újabb szaka­dékokba lökdösték volna a nyu­gati világ vezetőit, újabb Jal­tákba és Potsdamokba. A nyugati államférfiak óva­tossága? Persze, persze! De a genfi csúcsértekezletre nem a­­zért ment el Eisenhower elnök, mert Dulles külügyminiszterrel együtt feltétlenül parolázni a­­kart a vörös zsiványckkal. Kül­földi és belföldi nyomásra ment el. Ez a kétoldali nyomás később is megnyilvánult volna, az egész világot dermedt rémületbe ejtő tragikus magyar események nél­kül. Még 1956 nyarán a nyugati világ majdnem minden szellemi embere — irók, művészek — kö­vetelték Amerika, Anglia és Franciaország vezetőitől, hogy üljenek le Hruscsovval a zöld asztal mellé. 1956 Őszén jött aztán a sokk, amely után Nyugaton minden iró, művész újra megvizsgálta a lelkiisme­retét s ennek eredményeként úgy döntött, hogy a moszkvai vezetőkkel többé nem haladhat együtt. Budapest véres esemé­nyeire nincs szépségtapasz s ezt semmiféle mellébeszéléssel meg nem történtté tenni nem lehet. A nyugati szellemi elit ma csakugyan a Nyugaté. S hogy igy van, az teljes egészében a hős magyar népnek tulajdonít­ható. Az is persze, hogy Howard Fast-tól kezdve az élvonalbeli a­­merikai komunisták egész sora adta vissza a tagsági igazol­ványt. Ezzel az amerikai komu­­nista mozgalom gerince megtört és immár halálos betegen von­szolja magát. Hruscsovnak be kellett látnia, hogy a Nyugat még mindig nem lelkesedik a csúcsértekezlet gondolatától. Ha volt is talaja a nyugati közvéleményben, Nagy Imréék meggyilkolásával ez is eltűnt. A csúcsértekezlet egyelőre füstbement terv. Még egyideig meg nem valósítható. Hruscsov­nak nem is használna. A nyuga­ti vezetők hagynák ugyan, hogy a középkeleti beavatkozás miatt elsütögesse a maga propaganda­szólamait, de utána rögtön a bu­dapesti mészárlást vágnák a szemébe, — ami ellen Hruscsov nem tudna védekezni. A magyar kérdés ilyen sok ol­dalról kapcsolódik a csúcsérte­kezlethez. Sőt még többel is. Bjzton állíthatjuk, hogy Hrus­csovnak részben azért ment el a kedve a “csúcstól,” mert tartott a magyar tüntetőktől. New Yorkban az amerikai, Genfben az európai magyarok tüntetné­nek s ez nem volna éppen kelle­mes a minden oroszok vörös cárjának, aki azért menne egy ilyen csúcs-értekezletre, hogy propagandisztikus alapon kiok­tassa a nyugat álamférfiait a béke kellékeiről. Az pedig kelle­metlen volna, ugy-e, ha az utcán ordítozó magyarok gyilkosnak neveznék a moszkvai értelmezé­sű béke apostolát-. . .? Középkeleten a háborús veszély még létezik, sőt adott pillanat­ban fokozódhatik. Például, ha Jordániában kalamajkát csinál­nak Hruscsov és Nasszer embe­rei. Ez pedig egyáltalán nem tar tozik a képzelet birodalmába. Jordánia mesterségesen létre­hozott ország. Nincsenek ha­gyományai. A fiatal uralkodót egy palotaforradalom elsöpör­heti, mint ahogy Irakban tör­tént. Abban a pillanatban pedig sokminden történhetik. Például az is, hogy a forradalom vezetői segítséget kérnek Nasszertől, vagy a Szovjetuniótól . . . Igaz, hogy ezt a lépést Hruscsov is, Nasszer is legalább kétszer meg­gondolja. Mert bizony, ez hábo­rú volna, mégpedig a javából. Az amerikai acélárak emelkedésével majdnem minden fontos áru­cikk drágább lesz s nem olcsóbb, ahogy az ember ebben a gazda­sági válságban gondolná. Az autók ára, például, érzékenyen emelkedik. A televizió, a hűtő­szekrény szintén drágább lesz s még ezernyi más gyártmány is. Még az aluminium gyártmá­nyok ára is emelkedik. Az majdnem bizonyosnak lát­szik, hogy árcsökkentés helyett alapos drágulás következik. “Utazás a Holdba” INDULÁS 1958 AUG. 17-ÉN Ha Verne Gyula, a fantasz­tikus regények multszázadbeli francia Írója ma élne, vagy — mondjuk — feltámadna egy napra, maga is elámulna a 20- ik század második felének cso­dáin. Elképzelése, amit akkor telmerésznek és fantasztikus­nak mondottak, hogy egy lö­­veggel a holdba utazik a földi ember, ma már csaknem meg­valósulás előtt áll. Vasárnap, augusztus 17-én délután indul Amerikából az első löveg holdkörüli útjára s habár élő ember még nem uta­zik ebben az űrhajóban, lesz benne a sokféle műszer mel­lett egy televíziós leadókészü­lék, melynek segítségével — ha minden jól megy s a kilövés sikerrel jár — megpillanthat­juk végre a holdnak azt a má­sik felét, amit földi ember még soha nem látott. A Defense Department Ad­vanced Research Projects Agency-jének feje, Roy W. Johnson hivatalosan bejelen­tette az első hold-löveg elindí­tásának körülbelüli időpontját, amit azonban csak a kilövés előtt 5 nappal fognak véglege­sen “rögziteni.” A löveg, ha si­kerrel jár, többször körülfutja majd a holdat. Kilövése után 6 perccel már fogják tudni, hogy sikeres volt-e a lövpg, 90 perc után pedig a löveg irá­nyának helyességét is le tud­ják mérni. A 238,000 mérföld­­nyíre levő holdat ha 20-30 ezer mérföldre megközelítjük, na­gyon meg leszünk elégedve, mondotta Johnson. A löveg kb. két és fél nap alatt fo ga hold közelébe érni. Ha igaz, aug. közepén a Kremlin köpcös kupece New Yorkban üti fel sátorfáját és a United Nations márvány cirku­szában ez a minden hájjal megkent világpolitikai bohóc lesz a főattrakció. Az ukrán szénbányászból több millió honfitársa hulláján kulcspozícióba felkuszó diktá­tor, több nemzet, közöttük el­sősorban Magyarország hóhéra mint ártatlan fehér galamb je­lenik meg és követeli a Leba­­nonban és Jordánban általa szított vérengzések meggátlá­­sára kiküldött amerikai s angol csapatok azonnali visszaren­delését és az Egyesült Államok megbélyegzését. Mindez józan ésszel alig len­ne elképzelhető a magyar sza­badságharc után alig másfél esztendővel — már alig lehet­ne elképzelhető, ha normális korban élnénk. A földkerekség népeinek sorsát azonban a két világháború kizökkentette leg­alább látszólagos egyensúlyá­ból és ami kicsiben történt év­tizedekkel ezelőtt néhány amerikai nagyváros életében, ahhoz hasonló fonák helyzet állott elő világviszonylatban. Az alvilág gengszterei oly mértékben ragadták maguk­hoz a hatalmat, hogy a köz­­biztonság őrei — ez esetben a United Nations — képtelenek megbirkózni velük. Mindenki jól tudja, hogy a további ge­­rinctelenség borzalmas bosszút fog állni és azért a szabad nemzetek még igen nagy árat kénytlenek majd fizetni évti­zedeken át. Szembeszállni Moszkvával azonban a szabad országok egyetlen kombiná­ciója sem mer, mert retteg a harmadik világháború követ­kezményeitől. Szeretteikért aggódó magya­rok világszerte — és különö­sen a döntő fontosságú szerep­hez jutott Egyesült Államok keleti nagyvárosaiban — meg­tesznek mindent, ami tőlük te­lik. Washingtonban az Ameri­kai Magyar Szövetség köz­pontja nem mulaszt el egyet­len kihasználható alkalmat; New York és környéke ma­gyarsága pedig, amely a leg­számottevőbb a szabad világ­ban, ismét példásan ki fog ten­ni magáért. Akár mint amerikai polgá­rok, akár mint szabadsághar­cosok megmozgatnak minden követ-, csatasorba állítják min­den összeköttetésüket, hogy megnyerjék 3± amerikai és ál­talában a szabad világ repre­zentánsait, hogy az óhaza né­pének helyzetén enyhítsenek. Összefogott minden magyar és egy ugyanazon cél érdekében tesz erőfeszítéseket mindenki, aki bejáratos befolyásos ame­rikai körökkel bármilyen érintkezést fenntart. Az amerikai sajtó és televi­zió ezúttal sem fukarkodott és nyíltan közhírré tette a ma­gyar menekülteknek a megál­lapítását, hogy a szabad' világ szégyene és tragédiája lesz, ha Krushchev new yorki szerep­lését a kommunista világ-impe­rializmus céljaira engedik ki­használni. Ugyancsak nem rej­tette véka aáá az amerikai saj­tó az olyan nyilatkozatokat sem, miszerint 1956 őszén az elnyomott magyar nép igazáért a kisujjukat sem mozgatták — amint azonban Kisázsia olaj­­kutjai kerültek veszélybe: tel­jes apparátussal siettek anya­gi érdekeik védelmére. Nem kétséges, hogy Nikita K. New Yorkban megjelenését hatalmas, méltóságteljes tün­tetés fogja kisérni; olyan, mely barátságos fogadtatásnak sem­miesetre sem lesz majd nevez­hető. Hiába vezényelnek ki több ezer rendőrt, azok nem fognak tudni mosolyt fakasz­tani még a kíváncsiskodók ar­cára sem, akik embermilliók hóhérát láthatják majd szem­től szemben az emberi szabad­ság klasszikus hazájának leg­nagyobb városában. Amint azt egy igen derék amerikai bará­tunk valamennyi new yorki na­pilapnak küldött cikkében ki­fejti: amerikaiak, öltsetek szőrcsuhát a gyász jeléül, mert Krushchevnek olyan szereplési lehetőséget nyújtottatok, ami az egész földkerekségen kiolt­hatja a szabadság szövétnekét és ezzel végleg megássa az Egyesült Államok tekintélyé­nek sírját! “Vonuljon ki az orosz Ma­gyarországról!” — azaz, mie­lőtt Lebanon ügye egyáltalá­ban szóbakerül a U. N. Bizton­sági Tanácsában — ezt a jel­szót adta ki a Szövetség. A State Department illetékesei mindössze “alapos megfonto­lást” helyeztek kilátásba, a magyarbarátságáról ország­­szerte ismert William Fyfe Knowland a kormánypárt, a nagytekintélyű déli demokrata Richard Brevard Russell pedig az ellenzék nevében szólalt fel a szenátusban amellett, hogy elsősorban a U. N. egyhangú határozata értelmében a szov­jetcsapatok vonuljanak ki Ma­gyarország területéről. Magyar hazafiak beható megbeszéléseket tartottak több mint 40 ország hivatalos delegációjával és ezek nagy többsége akként nyilatkozott, hogy a magyar kérdés előtérbe hozása mellett fognak szavaz­ni, ha a szabad világ valame­lyik vezető hatalma ezt fel tud­ja vétetni a napirendbe. Azon­ban, ha a Security Council, a mindössze 11 ország képvisele­téből álló biztonsági tanács tárgyalja csak a közkeleti kér­dést — ez esetben más takti­kával fognak élni a nyugati hatalmak. Eisnhower és Dulles az amerikai U. N. képviselet feje, Lodge nagykövet révén rá fog mutatni arra, hogy a Le­­banonba és Jordánba bevonu­lásra sohasem került volna sor, ha Moszkva fel nem lázitja az arabokat, különösen Nasser ré­vén. A keleteurópai, jelesen a magyar kérdés határozottan ott szerepel az amerikai diplo­mácia fegyvertárában. Sajnos, nem mint támadó, hanem mindössze mint védelmi esz­köz, amolyan tartalék. Ennek: egyik oka az, hogy az Egye­sült Államok kormánya telje­sen bizalmatlan Krushchevvel szemben és nem tartja a New Yorkban — vagy esetleg Géni­ben — küszöbön álló esetleges megállapodást k o m o 1 y n ak, vagy tartósnak. A legbeavatot­­tabb amerikai szakvélemény az, hogy Moszkvának mind­össze propaganda - pódiumra van szüksége Afrika, Ázsia né­pei felé — semmilyen becsüle­tes szándék nem füti a vörösö­ket. Ha létre is jönne valami­lyen paktum, annak tartóssá­gáért vájjon ki szavatolhat? A Security Council öt állan­dó tagján kívül a póttagok is részt fognak venni a U. N. “summit” értekezletén. Az East River és a 42-ik utca sar­kán levő new yorki márvány­palota gyiiléstermében folyik majd le a vita hangosabb ré­sze, az államfők azonban elő­reláthatólag Hammarskjöld fő­titkár 38-ik emeleti lakosztá­lyában fognak bizonyos kérdé­sekben megegyezni — ha erre egyáltalában sor kerül. Az Egyesült Államokon kiviil Ang­lia, Franciaország, Nemzeti Kina és Oroszország lesznek eszerint a főszereplők, a pót­tagok pedig: Kanada, Svédor­szág, Colombia, Panama, Irák és Japán pedig a statiszták. In­dia, sőt Egiptom állítólag mint a tűzfészek “érdekelt” szom­szédai, vendégként vennének részt. Akár enyhíteni tudják a csúcskonferencián a világot szinte szétrepesztő politikai feszültséget, akár nem, annyi bizonyos, hogy a magyar kér­dés ott fog továbbra is égni az emberiség lelkiismeretében. És el fog következni az idő, hogy az óhaza népe ismét a saját ke­zébe tudja venni ezeréves kul­­turnemzete sorsának irányí­tását. Ha ennek érdekében minden magyar megteszi a kö­telességét szerte a szabad vi­lágban — a feltámadás boldog napja annál hamarabb, de egészen bizonyosan be fog kö­vetkezni. Világjelentőségü magyar ünnepség Washingtonban CHAMPION JÓF LIBERTY Az amerikai kormány Kossuth születés­­napján hódol a “Champion of Liberty” eszméinek Szeptember 19-én kezdi meg 37,000 postahivatal a Kossuth emlékbélyegek árusítását UNITED STATES POSTAGE . Megírtuk, hogy az Ameri­kai Magyar Szövetség kezde­ményezésére az Egyesült Álla­mok 160 millió Kossuth bélye­get ad ki. Ezek közül 120 mil­lió 4 centes értékben belföldi levélforgalomra, 40 millió da­rab 8 centes pedig tengerentúl­ra címzett levelek viteldija­ként érvényes. Ilyen módon igyekszik világ­szerte hirdetni az amerikai posta, hogy szintén hisz a ma­gyar feltámadásban. A 4 cent névértékű Kossuth bélyegek a remény színében, zöld nyomás­ban készülnek a “Bureau of Printing and Engraving” néven ismert állami bankjegynyom­da Cottrell gépein; a 8 cente­seket, melyek arany-okke, piros és kék színűek lesznek, a Svájcból importált Giori pré­sen állítják elő, szintén Wash­ingtonban. Szeptember 19-én, Kossuth születése napján több mint 37,- 000 amerikai postahivatalban kezdik meg a “Champion of Liberty” sorozatban megjelenő emlékbélyegek árusítását. Bé­lyeggyűjtők részére a magyar címeres washingtoni keletbé­lyegző ritka értékkel bir és máris számosán jelezték, hogy erre az alkalomra a főváros­ban sajátmaguk óhajtják be­szerezni elősnapos bélyegzővel ellátott Kossuth bélyegeiket. Magyar szempontból egé­szen különleges jelentőségű a pénteki napra eső szeptember 19-ike. Ez ugyanis az első eset, hogy az amerikai kor­mány a magyar történelem egy kimagasló és az Egyesült ÁRASSZUK EL TÁVIRATOKKAL EISENHOWER ELNÖKÖT! A jelek szerint hamarosan mégis találkozni fog Eisenhower elnök az óhaza népének hóhérá­val: Krushchev szovjet diktá­torral. Az Amerikai Magyar Szövetség ezzel kapcsolatban memorandumot nyújtott be úgy a Fehér Házban, mint a State Departmentben. Rendkívül fon­tos volna azonban, hogy minél több AMERIKAI egyesület is a­­látámassza az amerikai magyar­ság érvelését. Mindazok, akiknek összeköt­tetései vannak vidéki városok hazafias és üzletember-szerve­zeteihez (Veterán^ Service Clubs, Rotary, Kiwanis, etc.) szíveskedjenek a legsürgősebben arra kérni őket: küldjenek Night Letter táviratot a Fehér Házba, arra kérvén Eisenhower elnököt, hogy feltétlenül köve­telje az orosz csapatok kivoná­sát és szabad választások meg­tartását Magyarországon. CSE­LEKEDJÜNK AZONNAL, mig nem késő!! Államokban páratlan sikerrel szónokló alakját hivatalos ün­nepség keretében tiszteli meg. Arthur E. Summerfield posta­ügyi miniszter az alábbiakban állapította meg a Kossuth bé­lyegek első iveinek átadásával kapcsolatos ünnepség prog­ramját: Pénteken, szeptember 19-én reggel 10 órakor a washingto­ni Belügyminisztérium (De­partment of the Interior, “C” és 18-ik utcák sarkán) díszter­mében gyülekezik az amerikai kormány több tagja és a ma­gyar, valamint amerikai kö­zönség. Summerfield főpostamester személyesen hívja meg az ün­nepségre Eisenhower elnököt, Nixon alelnököt, Dulles kül­ügyminisztert és Rogers igaz­ságügyminisztert. Kossuth Bostonból New Orleansig 106 évvel ezelőtt megtett diadal­­utja óta nem történt meg, hogy ilyen kitüntetésben részesítsen magyar embert az Egyesült Ál­lamok kormánya. A postaügyi miniszter, mint vendéglátó, az illetékes szak­minisztériumok véleményének meghallgatása után az Ameri­kai , Szövetséget kérte fel, hogy a magyarságot az ünnep­ségen képviselje és a rendezés részleteiben a kormánnyal szo­rosan együttműködjék. A Szö­vetséggel karöltve fogja rész­vételre meghívni Summerfield postaügyi miniszter az ameri­kai magyarság vezetőit, egyhá­zaink, egyleteink delegációit, UNITED STATES POSTAGE még augusztus folyamán. Akik augusztus végéig nem kaptak volna meghívót, ilyennek kül­dését sürgessék meg a Szövet­ség központi titkársága révén: 1761 “R” Street, N. W., Wa­shington 9, D. C. (Telefon NOrth 7-3115.) A Kossuth bélyegek első 12 ivét a kormány tagjai aláírá­sukkal ellátva fogják átnyúj­tani azoknak, akiket az ame­rikai és magyar baráti kapcso­latok ápolásáért legérdemeseb­beknek vélnek. Természetesen a sajtó, rádió és televizió min­denről helyszíni riport alapján számol be a nagyközönségnek. Az ünnepségen személyesen résztvevők között többszinnyo­­matu, parádés műsort fognak kiosztani. Ezek gyűjtők köré­ben keresett emléktárgyak, melyek értéke az idővel nőttön nő; Hungarica, azaz magyar kultur-ereklye szemontból pe­dig a Kossuth relikviák leg­szebbjei között foglal majd méltó helyet. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy po&talcártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. CHAMPION,OF LIBERTY oÄ •LH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents