Hiradó, 1958. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-24 / 30. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD Jha Qnlii diußtg/oud/tui. TUmápapAJL Edited, und. (pubháJuuL in. ßsi/dßtL Úmboif. VOL. 37. ÉVFOLYAM — NO. 30. SZÁM PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1958. JULIUS 24 A nagy háború veszélye eltűnőben van, bár — mint szokták mondani — néha még a kapanyél is elsül. Tehát, ha jó­solásra vetemedünk, csak igy merjük megfogalmazni: emberi számítás szerint a háború, a nagy háború veszélye csökkent. Jósolni ilyenkor nehéz, de azért megkockáztatjuk ezt a ki­jelentést is: talán kis, helyi há­ború sem lesz. Miért? Amerika és Anglia nem indít háborút. Nasszernek nincs hozzá ereje és képessége, a Szovjet pedig nem tudná ellátni megfelelő mennyi­ségű hadianyaggal és megfelelő létszámú ‘önkéntessel.’ A Szovjetnek sincs kedve há­borúzni, mert ez Oroszország teljes megsemmisülését is ma­ga után vonná. De miért is a­­karna háborúzni Hruscsov? El­végre újra kapott valamit, még pedig nem is lebecsülendő fala­tot. A Hruscsov és Nasszer e­­gyüttes hatalmába kerítette Irákot, a kőolajban oly gazdag országot. Mert akárhogy is nyi­latkozik megnyugtatóan a Nyu­gat felé Irák uj kormánya, ti­tokban Nasszerékkel érez. Az áradat feltartóztatása volt Amerika célja, amikor Eisenhower elnök parancsot a­­dott a libánoni partraszállásra. Az intézkedés nélkül ma már Libánon is, Jordán is Nasszer tarsolyában volna Más kérdés, persze, hogy fel lehet-e tartóztatni az áradatot? Az arab nacionalizmus, amely­nek megtestesítője Nasszer, megáll-e félúton? Mély meggyő­ződésünk, hogy nem. Az arabok most tartanak ott, ahol az első világháborút meg­előző korszakban a közép-kelet­­európai népek tartottak. Ami­kor a románok, a szlovákok, a horvátok azt hitték, hogy szá­mukra a boldogság netovábbját a nacionalista jelszavak jelentik. Amerika nem tehetett másként mert, ha a középkeleti esemé­nyek előtt a washingtoni kor­mány szemet hunyt volna, ezzel az amerikai tekintély sírját ásta volna meg. A világnak és főleg a vörös világnak egyszer meg kell értenie, hogy az Egyesült Államokat nem lehet a végtelen­ségig ingerelni. Most aztán újra a csúcs­értekezlet problémája tolult előtérbe. Hruscsov gyorstalpalásu csúcs­értekezletet ajánl, drámai jegy­zékben. A drámai hangra nincs szükség s a nyugati világról ha­tástalanul pergett le. Úgy látszik, hogy a washing­toni kormány és szövetségesei nem sietnek túlságosan azzal a csúcs-értekezlettel. Hruscsov propaganda mézbe és mázba mártott jegyzékét Nyugaton i­­gazi értékére szállították le és a gyorstalpalásu csúcs-értekezlet gondolatát elvetették. így aztán aligha ússza meg Hruscsov anélkül, hogy a nyuga­ti hatalmak ne kérjék a közép­európai országok kérdésének a napirendre tűzését. Ettől ‘fázik’ a szovjet diktátor. A gazdasági életre frissitőleg hat a háborús veszély, még ha távoli is. A gyárak árut tartalékolnak. Aztán a csapatok szállítása is sok pénzbe kerül és közvetlenül, vagy közvetve ez is a gazdasági élet fogaskerekeit mozgatja. Ezzel szemben a tartalékosok behívása nem valószínű. Az E- gyesült Államok jelenleg két és félmillió embernél is többet mozgathat meg s ennél több ka­tonára most nincs szükség. Nem valószínű az adóprés megszorítása sem. Viszont adó­­csökkentésre sem lehet számí­tani. Az ipari termelés májusban is, júniusban is felfelé törekvő irányzatot mutatott. Valószínű­leg még inkább azt mutat jú­liusban. A 32 ezer magyar menekült uj státusát örömmel vesszük tu­domásul. A kongresszus azért szavazta meg a törvényt, mert a honatyák úgy találták, hogy a magyar menekültek ezt az elbá­nást megérdemlik. De nem kis mértékben annak is tulajdonítható, hogy az ame­rikai magyarok a maguk szer­vezetein, egyházain keresztül szakadatlanul követelték a mél­tányos elbánást honfitársaink számára. A vesztes győzött Még a világsajtó cikkei kö­zött is nagy feltűnést keltett az a beszámoló, amelyet a Páris­­ban megjelenő baloldali Express cimü lap közölte. A cikk írója magyar: Szabó János, A forra­dalom idején mint újságíró Nagy Imre közvetlen környeze­tében dolgozott és cikkében sok olyan megdöbbentő adatot hoz nyilvánosságra, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. Mint Szabó leírja, Nagy Imre október 23-án éjfél felé a kom­munista párt központi székhá­zában értesült róla, hogy ő lett Magyarország uj miniszterel­nöke. Másnap este érkezett meg Mikoján és Szuszlov Budapest­re. Nagy Imre mind a kettőt is­merte és nagyon jól tudta, hogy különböző politikai irányzato­kat képviselnek a Kreml falai között. De tudta azt is, hogy ket­ten együtt a szovjet kommunista párt szavát, a Kreml akaratát teljesitik meg. És Nagy Imré­nek ez a véleménye adja a kul­csát a forradalom alatt tanúsí­tott magatartásának. Úgy érezte, nincs más lehetőség, csak az a felkiáltás, amellyel fel­mondta a varsói egyezményt és kikiáltotta Magyarország sem­legességét. Kétségtelen, hogy nem számíthatott semmiféle ka­tonai támogatásra, de azt gon­dolhatta, hogy a világnak van még annyi morális ereje, hogy megvédhessen egy szerencsétlen kis nemzetet. Azzal a budapesti váddal kap­csolatban, hogy Nagy Imre kor­mányát fokozatosan jobbra tol­ta, az Express cikke megálla­pítja: Nagy Imre kormányának egyetlen tagja sem tett soha semmiféle olyan nyilatkozatot, amely kétségessé tette volna a szocialista vívmányokat. Ha voltak is jobboldali kilengések és ha az események túl is halad­ták Nagy Imre programmját, a forradalom utolsó negyven­­nyolc órája bebizonyította, hogy még az a tömeg is, amely tul­­ment Nagy Imre politikáján, visszatért hozzá. Giovinezza Re­­divivus Az olasz külügyminiszter nemrégen Rangoonba, Burma fővárosába érkezett hivatalos látogatásra. Alig tűnt fel az államférfi a repülőgép ajtajában, a beton­pályán felsorakozott katonai re­zesbanda óriási lelkesedéssel kezdte el játszani tiszteletére a — Giovinezzát! Ugylátszik, még mindig nem érkezett el Rangoonba annak hire, hogy 1939 és 45 között há­ború kifolyományaképpen töb­bek között a Giovinezzét levet­ték a jobb zenekarok műsoráról. KEZDHETI ÚJBÓL Egy nyugdíjazott osztrák pos­tás öngyilkossági szándékból e­­lőször lenyelt néhány apró da­rabkákra vágott dinamitgyuta­­csot, aztán hozzányelt egy meg­gy uj to tt kanócot. A dinamitgyutasok persze nem robbantak fel, viszont a meggyuj to tt kanóc összeégette a szerencsétlen postás gégéjét. ÜZLETI SZELLEM Egy amerikai fiatalember reggeli sétáját végezte, mikor egy bokorból hirtelen kiugrott egy mérgeskigyó és bokán ha­rapta. A fiatalember villámgyors mozdulattal lehajolt, fülönkap­­ta támadóját, hóna alá csapta, aztán elment a legközelebbi kór­házba, hogy beoltássá magát el­lenméreggel. Alighogy megkapta az injek­cióját, udvariasan megemelete a kalapját, elment a legközelebbi állatkereskedésbe és (méregdrá­ga áron) eladta nekik az élő és egyre mérgesebb mérgeskigyót. A szovjet vezetők, akik a I helyszínen látták a helyzet sú­lyosságát, nemcsak Gerő fejét a­­jánlották fel, hanem elvi nyi­latkozatot tettek Magyarország és a Szovjetunió viszonyának rendezésére és megígérték a szovjet csapatok kivonását nem­csak Budapestről, hanem * az egész ország területéről. Pár nap múlva vissza is érkeztek és olyan deklarációt hoztak ma­gukkal, amelyik még Négy Im­re legmerészebb álmait is meg­haladta. Ebben a nevezetes ok­tóber 30-i deklarációban a szov­jet kormány önkritikát gyako­rolt, elismerte, hogy a vitás kér­désekben Magyarországnak van igaza és megígérte a szovjet csa­patok kivonását Magyarország­ról. Az egyetlen feltétel az volt, hogy Nagy Imre megvédi a szo­cializmus vívmányait Magyar­­országon. Mikoján és Suszlov maguk is résztvettek azokon a tárgyalá­sokon, melyeken Nagy Imre a felborult helyzetet akarta ren­dezni. ők maguk is jelen voltak akkor, amikor kidolgozták a további terveket és eldöntötték, hogy a többpártrendszert állít­ják vissza Magyarországon. Sőt a két szovjet pártvezér tárgya­lásokat kezdett Nagy Imrével arra vonatkozólag, hogy Ma­gyarország kilép a varsói szö­vetségből. Nagy Imre hitt a szovjet ve­zetőknek. Alig utaztak azonban Mikojánék Moszkvába, megér­keztek az első aggasztó hírek u­­jabb szovjet csapatok beözönlé­­séről. Nagy Imre Andropov bu­dapesti szovjet követtől kért fel­világosítást. Ő közölte, hogy az uj csapatmozdulatok a szovjet visszavonulás fedezésére szol­gálnak. A további hírek azonban nyilvánvalóvá tették, hogy szovjet árulásról van szó. Nagy Imre hiába kísérelte meg azt, hogy telefonon keresztül össze­köttetésbe lépjen Mikojánnal. Szabó János ezután a szem­tanú hitelességével számol be arról a drámai ülésről, amely a Parlamentben zajlott le. Nagy Imre sürgősen magához kérette Andropovot és követelte az o­­rosz csapatok azonnali visszavo­nását. Közölte, hogy Magyaror­szág végszükségben az Egyesült Nemzetekhez és a nagyhatal­makhoz fordul segítségért. A kormány tágjai egymás után csatlakoztak Nagy Imre állás­pontjához. Leghangosabb Kádár ■János volt, aki ezt kiáltotta Andropov felé: — Nem törődöm azzal, hogy mi történik velem! Mint ma­gyar ember, ha kell, küzdeni is kész vagyok. Ha az önök tankjai behatolnak Budapestre, leme­gyek az utcára és puszta kézzel szállók szembe velük! Nagy Imre tragédiáját végül igy foglalja össze az Express cikke: Makacs madarak és a légierő Midway kis sziget a Csendes óceánban. Itt fészkel a Laysan albatrosz, már ősidők óta. Az albatrosz megmaradt a szige­ten akkor is, amikor kellemet­len légi konkurrenciát kapott, amerikai repülőgépek formájá­ban. Midway jóformán egyet­len nagy repülőtér, tele leglö­­késes gépekkel, az albatrosz azonban a legnagyobb motor­­zugásban is ragaszkodik ősi jogaihoz. Him albatroszok groteszk táncot lejtenek a be­ton kifutó-pályákon, nősténye­ik dicsőségére, csúnya, hosszú csőrüket csattogtatva és fejü­ket el-eldugva szárnyuk alá. Az albatrosz három-négy ki­lós, nagy madár és ha a léglö­­késes motor magába szívja, csúnya kalamajkát csinál a ké­nyes belső szerkezetben. Az amerikai légierő ennek meg­­felelőleg nem kedveli az albat­roszt, sőt igyekszik megszaba­dulni tőle. Ennek jól bevált módját alkalmazták valamikor más szigeteken a japánok. Sa­ját albatroszaikat rövid utón lemészárolták, tőrrel, csapdá­val, puskávál. Haydu K. György beszéde a New York-i tiltakozó gyűlésen Nagy Imre tragédiája az, hogy bízott az ígéretekben. Po­litikailag ezt naivitásnak, vagy ostobaságnak lehetne nevezni. Nagy Imre azonban csak tisz­tességes volt és azt hitte, hogy mások is azok. Ember akart ma­radni az embertelenség közepet­te. Magyar akart maradni népe nagy megpróbáltatása idején. Nagy Imre már halott. A napi politika szempontjából nézve el­vesztette a játszmát. De törté­nelmi mértékkel mérve mégis ő a győztes. BIKA-DIADAL Egy ausztráliai kis vidéki vá­rosban tartott álarcosbálon óriá­si sikert aratott egy bikát ábrá­zoló kosztüm. Mire a jelenlevők észrevették, hogy nem kosztömről, hanem egy a táncterembe véletlenül be­tévedt valódi bikáról van szó, már késő volt mint ahogy azt a számos ripityává szakadt nad­rág és egyéb női és férfi ruha­nemű tanúsítja. Az amerikaiak makacsul ragaszkodnak ahhoz az elkép­zelésükhöz, hogy mészárolni nem jó, még akkor sem, ha nem emberekről, csak mada­rakról van szó. Az amerikai légierő ennek megfelelőleg bo­nyolultabb és bizonytalanabb módszerekkel kisérletezik. Jó ideig összeszedték az albatrosz tojásokat és repülőgép-teher számra elvitték más szigetek­re. Az eredmény az volt, hogy a tojásaiktól megfosztott al­batroszok valósággal megőrül­tek. A repülőgépek szárnyain táncoltak és tömegestől kerül­tek bele a léglökéses motorok­ba. A más szigeteken kikelt albatrosz fiókák viszont alig várták a pillanatot, amelyben repülni tudtak és azonnal út­nak indultak soha sem látott őshazájuk, Midway felé. Csal­hatatlanul meg is érkeztek, mindenfelől és minden távol­ságból. Az albatrosz majdnem jobban repül, mint a léglökéses gép és bonyolult műszerek nélkül is hibátlanul tájékozó­dik. Végül a katonai parancs­nokság radikális újításra szán­ta el magát, összefogdostak jó csomó albatroszt és repülő­gépen elindultak velük a Csen­des óceán legtávolabbi vidé­keire. ötezer kilométer távol­ságra vitték az első szállít­mányt. Az albatrosz'ok egy­kedvűen gubbasztottak kalit­káikban. Hangúkat se lehetett hallani, csak a csőrük kopo­gott, amikor mohón le-lecsap­­tak az ennivalóra. Étkezésük idején kivtil fejüket féloldalt hajtva, csendesen álldogáltak, mintha az élet múlandóságán gondolkodnának. Whidbey szi­getén engedték ki őket kalit­kájukból. Az első magasba szállt s egy (Folyt, a 2-ik oldalon) Tisztelt Nagygyűlés, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1956 évi szabadságharc soha ki nem alvó emléke, egy u­­jabb elkeserítő, de történelmi jelentőségben fontos eseménnyel gazdagodott. A szabadságharc látható vezéreit, akiket hazug­sággal csaltak tőrbe, az idegen komunista erőszak hatalomhor­dozói meggyilkolták. Nagy Imre és társainak kivégzése két irá­nyú figyelmeztetést jelent ne­künk magyar származású ame­rikai polgároknak. Az egyik az, hogy épen úgy mint Nagy Imre és társai, akik világnézetileg e­­gyet értettek a komunista rend­szerrel, lélekben, vérükben meg­maradtak magyarnak egész a bitófáig. Mennyivel inkább kell nekünk az amerikai polgár sza­badságát élvező magyaroknak nemcsak lélekben és vérben, de tettekben is megmaradnunk ma­gyarnak. A bitófa árnyéka szüli a mártírokat és hősöket, de az életben maradottaknak kell a nemzetet fenntartani, hazánk e­­setében fel is támasztani. Ez a gondolat kell, hogy adja a második tanulságot Nagy Im­­réék tragédiájából. Emeljük a nemzeti gondolatot és a magyar­ság szeretetét mindenek fölé és a szabadságharc mártírjainak vére, halála és áldozathozatala legyen az útmutatás arra, hogy a magyarságért, a nemzet sza­badságáért az igazi magyarnak nemcsak szájjal, hanem tettek­kel is küzdenie kell, még akkor is, ha azért a bitófa az elisme­rés. Tiltakozni emberek igazság­talan meggyilkolásáért, kivég­zéséért, szinte reménytelennek látszó erőlködés, hiszen feltá­masztani úgysem tudjuk őket. De a hősök vére mindig égreki­­ált és igazságot hoz az eszmé­nek, melyért kiontátott. A sza­badságharc és Nagy Irhréék esz­méje csak egy lehetett: Szabad Magyarország, szabad magyar nép egyenlőséggel a többi szabad nép között. Ha ez volt a cél, ha ez volt az eszme, akkor a kion­tott vér nem omlott hiába, mert úgy érzem, hogy az mindnyá­junk vére volt és minden ma­gyar bárhol él a világon, min­den áldozatra kész, hogy az esz­me, melyért saját vére hullott, megvalósuljon. Mint az Amerikai Magyar Szövetség Országos elnöke, a szövetségbe tömörült amerikai magyarság nevében tiltakoztam az újabb felháborító gyilkos­ság-sorozat ellen államunk el­nökéhez intézett táviratomban, amelyre épen tegnap kaptam meg Henry Cabot Lodgenak, az Egyesült Államok United Na­tions követének levelét. És most engedjék meg, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy átad­jam a szót azoknak, akik már valószínűleg előre elkészítették a tiltakozó iratok anyagát és kí­vánjam, hogy ezen megmozdu­lásunk eredményeként cseleked­jen végre a szabad világ és te­gye meg az első lépést, mely sze­gény hazánk felszabadulásához vezet. ÁLLANDÓ LETELEPEDÉSI JOGOT KAPTAK A MAGYAR MENEKÜLTEK MICSODA IDŐK! AZ ÉLETUTRA DIŐSZEGHY TIBOR A világ, mely vár egy életutra, ezer tövissel vérzett ut s a pár virág, mely lcelyhét nyitja, csak keveseknek tár kaput. Amely mögött a napos oldal, mosoly, szerencse bőven int, s hol nem kell háborogj a sorssal, remegve, mit hoz már megint. Legyen ez ut a léted utjaK S anyád szeme a pár virág, mely sorsod védőleg befutja, elrejtve minden kis hibád. Legyen a Holnap, melybe léptél, tegnappá érten is csodás s őrizd, mig élsz, jobban más képnél anyád megértő mosolyát. Az amerikai Kongresszus le­telepedési engedélyt szavazott meg annak a 32 ezer magyar menekültnek, akik az 1956-os magyar szabadságharc után ér­kezett Amerikába. A letelepe­dési engedélyt visszamenőleg, érkezésük napjától dátumozzák a már itt töltött idő tehát bele­számít abba az öt esztendőbe, a­­mely az amerikai állampolgár­ság elnyeréséhez szükséges. Az intézkedésnek nagy jelen­tősége van a 32 ezer Ameriká­ban élő magyar számára. Idáig a menekültek jórésze “parolee”­­statussal tartózkodott itt, azzal a különleges engedéllyel, ame­lyet az Egyesült Államok elnö­kének jogában áll adnia vég­szükség esetén. Érdekes és jellenmző, hogy a parolee-statussal itt tartózkodó magyarokat gyakran nyugtala­nította papírjuk ideiglenes jelle­ge, jóllehet ennek semmi követ­kezményét nem érezték. De ez még a magukkal hozott ideges­ség volt, az idegenbeszakadt em­ber kínos otthontalansága. U- gyanugy vállalhattak munkát s telepedhettek le az Északameri­kai Egyesült Államok bármely államában, bármely részében, mint az amerikai állampolgárok. Egyedül a külföldi utazás nem volt lehetséges, a számukra, il­letve az országot elhagyhatták, de a parolee-status nem bizto­sított Amerikába való visszaté­rési lehetőséget. Most, a kongresszus által megszavazott törvény, amelyet a harminckétezer magyar mene­kült érdekében hoztak — lezár­ta a kérdést. Nemcsak állandó letelepedési engedélyt kaptak, de visszamenőleges érvénnyel, ami azt jelenti, hogy aki két eszten­deje “parolee-statussal” Ameri­kában él, három év múlva már amerikai állampolgár lehet. Hogy ez mit jelent, milyen je­lentőséggel bir, azt nehéz sza­vakba foglalni. Köztudomású, hogy a nagy európai demokrá­ciák legtöbbje — ha készséggel fogadja is az emigránst — de’ állampolgárjogot csak hosszabb idő után ad. Egyedül az angliai törvények kezelik éppoly humá­nusan a kérdést, mint az ameri­kaiak, vagyis öt esztendő után állampolgárságot adnak. MEGFEKÜDTE A GYOMRÁT Egy angol bigám, hogy ne tűnjék fel a dolog két feleségé­nek, akik ugyanabban a város­ban, egymástól nem messze lak­tak, hetek óta mindennap két reggelit, két ebédet és két va­csorát volt kénytelen magába tömni, előbb az első, aztán a má­sodik feleségénél. A szerencsétlen bigám most kórházban .fekszik harmadfokú gyomortágulással. Ha kijön a kórházból, be­megy a börtönbe, lévén hogy a bigámiát rossz szemmel nézik az angol törvények. KOMMENTÁR NÉLKÜL Az afrikai Libériában nem­­régóta egy különleges zálogház működik ahová a többnejű és pillanatnyi pénzzavarban szen­vedő bennszülöttek egy-két hó­napra beadhatják egy vagy több felségüket, minek ellenében a zálogház kisebb-nagyobb köl­csönt folyósít részükre — a be­­szolgálatott hölgyek fizimiskája szerint. Londonban egy takarítónő el­lopta egy tanárnő diplomáját s hónapokig tanított vele anélkül, hogy a diákoknak feltűnt volna a dolog!

Next

/
Thumbnails
Contents