Hiradó, 1957. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-01 / 31. szám

CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJvl Only* 3/unrjnhieiM ThutiApapofL EditsuL and, (publiAhad, in, ßsüdh. Űntbaif, VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM — NO. 31. SZÁM. PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY 1957. AUGUSZTUS 1. Újabb ENSz-jelentés várható szeptemberre, a köz­gyűlés összehívásáig. Anderson dán megbízott, az ENSz külön­bizottságának az elnöke, a ma­gyar ügyben kiadott jelentés után úgy nyilatkozott, hogy a munka nincs befejezve. A nagy port felvert jelentésben nincs benne az, hogy a magyarországi kommunista kormányzat milyen eszközöket használt a szabad­ságharc szellemének kiirtására. Tragikusan nagy történet a ma­gyar szabadságharc második fe­jezete, attól kezdve, hogy meg­kezdődtek a statáriális kivégzé­sek, a deportálások, kirakatpe­rek, internálások. Valóban a történetnek ezt a részét is olvasnia kell a szabad világnak. Az ENSz-jelentés első része érdekes olvasmánynak bi­zonyult. A nyugati világ való­sággal szétkapkodta a prózai éposz hősi részét. Szrette olvas­ni, ahogy egy maroknyi nép, úgyszólván puszta ököllel neki­ment a vad kolosszusnak. Sze­rette olvasni, ahogy az öreg és fiatal, a gyermek és az anyja együtt harcolt a budapesti bar­ikádokon. Ilyen hősies kiállás­ra aligha volt példa a múltban és — le mérnök fogadni •— nem lesz példa a jövőben. Magyarországon lobbant fel utoljára az emberi hősiesség, gombnyomásos korsza kunk nemzedéke szájtátva figyelte a csodát. Szép lobbanás volt. Nagy szerencsénk, hogy a világ még ma sem tud szabadulni az igé­zetétől. Mert ha magyar ügyben valami történik, abban nekünk, magyaroknak vajmi kevés érde­münk van. A leszerelési kísérlet újra megbukott. Nincs benne semmi különös, hiszen sokszor került már kátyúba a leszerelési tanácskozás. Sőt már nem egy­szer volt úgy is, hogy a leszere­lési konferenciát rögtön háború követte. Jelenleg a nagyhatalmak arra igyekszenek, hogy a másik félre hárítsák a hibát. Stassen, Eisenhower elnök le­szerelési főmegbizottj a a táma­dások szakadatlan pergőtüzé­ben van az angliai és nyugateu­rópai sajtó részéről. Stassent nem szeretik a franciák és a né­metek, de még az angolok sem. Eisenhower elnök kénytelen volt átküldeni Dulles külügymi­nisztert Londonba, hogy csinál­jon rendet a szövetségesek közt. Stassen leváltásáról sokat re­besgettek egy időben. Valószí­nűleg most sor kerül rá, bár Eisenhower, elnök nem szereti váltogatni az embereit. H'i’uscsov és Zsukov közt könnyen kitörhet a “balhé.'’ Hruscsov, azt szeretné, ha cim­borái, mint Konyev marsai és Malinovszky tábronok egy sor­­• ba kerülhetnének Zsukovval, mert ennek népszerűsége már­­már kezd elviselhetetlen lenni. Zsukov nem óhajt magának vé­­télytársakat és az sem tetszik neki, hogy Hruscsov katonai ügyekbe üti az orrát. De lehet, hogy nem is igaz; a ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső atalakitasat, va íamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefoni CHarter 7-8484. Zsukov-Hruscsov kocolódásról szóló hir. Elvégre holló a holló­nak nem vájja ki a szemét. Mi­nek is vájná? A Kádár-rezsim aljasságban már túlszárnyalta Rákosiékat. Jelen pillanatban a gyermekeket szervezik be, hogy a párt részére szüleik mellett végezzenek besúgói szolgálatot. Uj ruhát, kirándulást, sőt kész­pénzt kapnak a besúgói szolgá­latra vállalkozó gyermekek . . . Cziffra György, ggy novemberben nyugatra me­nekült honfitársunk világraszó­ló sikereiről számolnak be az európai és amerikai lapok. Cziffra György zongoraművész és néhány évvel ezelőtt meg­nyerte a Liszt Ferenc-dijat. Me­nekülése után Bécsben zongorá­zott először. Játéka valósággal felvillanyozta az elkényeztetett bécsi zenekritikusokat. “Liszt Ferenc életre kelt Cziffrában” — ezt irta az egyik bécsi kri­tikus. Párizsi nagy sikerei után most Amerikában hangverse­nyezik Cziffra György. Masaryk emlék­bélyeg Az amerikai post emlékbélye­get hoz forgalomba Thomas G. Masaryk néhai csehszolvákiai köztársasági elnök arcképével. Masarykot Amerikában mint nagy demokratát s “Csehszlová­kiai atyját” tisztelik. De Cseh­szlovákia a n t i d emokratikus szélhámosság jegyében szüle­tett meg. Magyarországot szét­rombolták azon címen, hogy egyegs körzeteinek lakossága között számos idegen nemzetisé­gű ember él és csináltak egy Csehszlovákiát, amelyben több volt a nemzetiség, mint Magyar­­országon. Masaryk és Benes a Nyugat félrevezetésével erőszakolták ki, hogy közel egy millió magyart megkérdezésük nélkül a esetiek­hez csatolt át a trianoni szörny­béke: mint a barmokat hajtot­ták át őket egyik országból a másikba. Aki ebben a barbariz­musban főbünös volt, nem em­­lékbényeget, hanem lesújtó tör­ténelmi ítéletet érdemel! A gép sem tökéletes Svédország egyik kis város­kájában, Vetlanában nagy újí­tást vezettek be. Az öreg haran­gozó nyugdíjba vonult s hogy ne kelljen uj harangozót felvenni, a toronyba egy kis villanymo­tort építettek be, amely a haran­gokat mozgásba hozta. A tech­nika Vívmánya azonban nem egészen megbízható, — bár fel­tehető, hogy az öreg harangozó is követett el néha műhibákat és hol kevesebbet harangozott, hol többet, — mert a napokban rö­vidzárlat következtében a gép éjnek idejénmegindult s több mint félórán keresztül zengtek a harangok. A lakosság körében irtózatos riadalom támadt, mert azt hitték, hogy kitört a harma­dik világháború . . . HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! A kommunisták aknamunkája miatt nem kap munkát Angliában 3,500 magyar bányász A new yorki Daily News Lon­donból keltezett hosszú tudósí­tást közöl 3500 magyar bá­nyászról, akik a szabadság harc után Angliába kerültek. Sokan közülük nem kapnak munkát az angol bányákban, mert Arthur Horner, a bányász-unión főtit­kára és a unionnak az ő utasítá­sait követő számos helyi vezető­je elitélik, hogy résztvettek a szabadságharcban. Hoimer hír­hedt kommunista és azzal dolgo­zik a magyarok ellen, hogy an­gol bányászoktól vennék el a ke­nyeret. A magyar bányászok közf nagy az elkeseredés és tovább akarnak menni Kanadába vagy a U.S.-be, heten közülük pedig hazatértek Magyarországra, a­­hol a cikk szerint, egyiküket tárgyalás nélkül agyonlőtték, kettőt birósági ítélet alapján kivégeztek, egyet pedig arra kényszeritettek, hogy a rádió­ban beszédeket tartson, mily rossz sorsban van részük minde­nütt a menekülteknek és felhí­vást intézzen hozzájuk, hogy térjenek haza “építeni a dolgo­zók uj Magyarországát.” Egy skótországi táborban 350 magyar menekült éhség­­sztrájkot rendezett és azzal fe­­nyegetődzött, hogy Londonban tüntető felvonulást fognak ren­dezni, mert nincs kedvük Ang­liában élni és Amerikába szeret­nének menni. Erre az egész tá­bort áthelyezték az ország egyik legeldugottabb zugába és félő, hogy ott az elfelejtett em­berek sorsára jutnak. Amerikai magyar Máriapöcs-i búcsú három napos ünnepség lesz Ohio-ban Az amerikai magyar Mária­­pócsön (Troy Township, Ohio), ebben az évben is meg lesz tart­va a búcsú. A hívek kérésére, ebben az évben nagyobbszabásu ünnepségek között fogják tarta­ni az óhazai máriapócsi kegy­kép könnyezésének emlékét. A. búcsú augusztus 9-én, pén­teken este kezdődik és három napon át fog tartani. A püspöki szentmisét Elkó Miklós pitts­­burghi gör. kát. püspök fogja végezni, nagy papi segédlettel. A búcsú szónokai Father Minya Lajos, redemptorista atya és az amerikai magyarok között jól­ismert Békési István jezsuita atya lesznek. A püspöki szent­mise alatt Elkó püspök is fog beszélni. , A clevelandi Szt. János temp­lomtól autóbusz fog közlekedni. A távolabbról érkezők számára, előzetes bejelentés alapján a Szt. János egyházközség iskola­termében, szállásról gondosko-A Vatikán a ko­­existencia ellen dik a rendezőség. Jelentkezni le­het a következő címen: Shrine of Our Lady of Mariapoch, 2779 Ambler St., Cleveland 4, Ohio. A máriapócsi búcsú célja az amerikai magyarok lelki életé­nek mélyítése s az annyira óhaj­tott magyar egység megvalósí­tásának előmozdítása. A kongresszus szünete Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja vezér­cikkben foglalkozik a Pax elne­vezésű lengyelországi kommu­nista társutas katolikus szerve­zettel. A lap megjegyzéseket fűz Piaseckinek, a szervezet vezető­jének legutóbbi nyilatkozatához. Piasecki a Pax teljes ülésen azt hangoztatta, hogy Lengyelor­szágban nincsen helye katolikus pártnak. Piasecki nyilatkozatá­ból kitűnik, — írja az Osserva­tore Romano, hogy a Pax elne­vezésű mozgalom céliktüzése ma sem változott. A szervezet né­hány tagja újra meg akarja nyerni Lengyelország katolikus hívőit a kommunizmusnak. Egyenetlenséget kíván köztük szítani és meg akarja valósítani a lehetetlen feladatot, nevezete­sen a katolicizmus és kommu­nizmus megbékélését. Valuta feketepiac Magyarországon Nyugateurópai lapok közlése szerint egy dollárért a budapesti piacon nyolcvan forintot adnak. A kormány tehetetlen a feke­te piaccal szemben. A kongresszust augusztusban hosszú nyári szünetre napolják el s valószínű, hogy a szenátus­ban addig nem ér véget a déli képviselőktől annyira kifogásolt polgárjogi törvény tárgyalása. Eisenhower elnök, amint elna­polták a kongresszust, New­­portba (Rhode Island) megy nyaralni. Az uj polgárjogi törvény fő­ütköző pontja, hogy Brownell szöv. főügyész olyan pontot vett fel benne, hogy ha a fehérek és négerek közös iskolalátogatása ellen akciók történnek vagy egy négert elütnek választói jogától, fegyveres karhatalom legyen igénybevehető a tettesek ellen. A déliek kifogásolják azt is, hogy ily esetekben a tettesek nem esküdtszék, hanem egyes­­biró elé kerülnének. (Déli es­küdtszékek sokszor a fehérek számára elfogultan Ítélkeztek, még néger gyilkosság esetében is.) A republikánus Brownell ja­vaslatának úgy a republikánu­soknál, mint a demokratáknál sok hive van, de a déliek távbe­szédekkel fenyegetődznek a sze­nátusban és ezért tárgyalások indultak, hogy e pontok, ame­lyek pedgi a legfontosabb részei a javaslatnak, kimaradjanak vagy módosuljanak. Egyes re­publikánus vezetők nem nézik jószemmel e tárgyalásokat. Ere­deti szövegében szeretnék ke­resztülvenni a javaslatot, hogy a választásokon megtörjék a de­mokratáknak a déli államok né­ger szavazói közti túlsúlyát. Eisenhower elnök legutóbbi egyik sajtókonferenciáján biz­tosította a déli szenátorokat, hogy sohasem élne azon jogával, hogy szövetségi karhatalmat rendeljen ki a fafi atrocitások tettesei ellen és kész a javasla­ton eszközlendő módosításokhoz hozzájárulni. “ADYFALVA” ' A román kommunisták Ady Endre, a halhatatlan magyar költő szülőhelyét, az 1918-ban elrabolt Szliágymegyében lévő Ér mindszent községet Adyfal­­váravára keresztelik át. A ro­mán kommunisták ezzel “nem­zetiségi t ü r e 1 mességüknek” akarják jelét adni, de ez semmi. Szilágy megyét azon a címen csatolták el, hogy Erdélyhez tar­tozik, holott köztudomás szerint a Nagyalföld része volt. Ez kö­zönséges csalás volt, de magá­nak Erdélynek elszakitása volt aztán csak az igazi nagy gaz­­jság! Ady megértést szeretett vol­na a román nép és a magyar nép között (“Dunának, Oltnak egy a hangja.”) Költők mindig ide­alisták, naivak. A románok azonban, noha vereséget szen­vedtek a háborúban, jól válasz­tották meg szövetségeseiket, a nyugati hatalmakat és "kímé­letlenül megrabolták Magyaror­szágot Erdélytől és egy csomó “erdélyi,” valójában alföldi me­gyétől. Ady emlékét, szándéka­it, érzését nagyon megcsufolja a mostani több mint kétes értékű “megtiszteltetés.” A háromszáz éves Kleopátra Nem a világszép egyiptomi királynőről van szó ezúttal, ha­nem a hamburgi cirkusz három­százéves teknősbékáról, amely az egyiptomi szép királynő ne­vét viseli. Nemrégiben ismeret­len tettesek elpáholták a fiatal (mert a teknősbékák között há­romszáz év nem nagy idő s Kle­opátra valóságos bákfisnak szá­mit), teknőst. A rendőrség a cirkusz igazgatóságának jelen­tése alapján természetesen he­ves, de teljesen eredménytelen nyomozásba kezdett. Már úgy látszott, hogy nyoma veszik Kleopátrának, amikor egy nap váratlanul feltűnt a városban: az utca egyik oldaláról igyeke­zett a másik oldalra. — Kleo­pátra hát megkerült, de titok maradt: ki lopta el ? S hogy szö­kött meg? Bár a cirkusz igazga­tóságát ez a kérdés hidegen hagyja, a rendőrség meg törje a fejét. Rosszmájú öngyiíkos Hosszú nyomozás, számos or­vosi vizsgálat és kísérlet után zárult le végre egy különös ön? gyilkossági ügy a németországi Mülheimben. Pá hónappal ezelőtt az egyik szálloda szobáj ában holtan ta­láltak egy férfit, akit pisztoly­­lövés ölt meg. A nyomozás azonnal megindult a gyilkos után. Hosszú hónapok nyomozá­sa után most végre kiderült, hogy az illető személy öngyil­kosságot követett el, de a halál beállt aelőtt még volt annyi ide­­jé és ereje, hogy a pisztolyt, amellyel agyonlőtte magát, a zsebébe csúsztassa. Pontosan kapja-e a íapot? Kérjük olvasóinkat, hog> ak valamilyen okból nem kapj £ pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­tőságnál. Általános megdöbbenéssel fo­gadta az ország közvéleménye a legutóbbi elnöki sajtókonfe­rencia olyan értelmű kijelenté­sét, miszerint Zukov orosz tá­borszernagynak rég rebesgetett Amerikába látogatása elé nem támasztana akadályokat az Egygesült Államok kormánya. Sőt még azt is hozzátette a hír­lapírók érdeklődésére Eisen­hower elnök, hogy ezt olyan esetben lehetne megvalósítani, ha Wilson amerikai hadügymi­niszter adhatná vissza Moszk­vában Zukov látogatását. A saj­tókonferenciát követő 24 órában több szenátor, közöttük az eddig magyarbarátnak ismert H. Alexander Smith is már-már beleegyezését adta Zukov hiva­talos fogadtatásához. Viszont Dulles külügyminisz­ter haladéktalanul érintkezésbe lépett a Fehér Házzal, kifejtvén a Kruschev kormányt teljhata­lomra segítő Zukov meghívásá­nak kivihetetlenségét. Kifejtet­te a külügymniszter, hogy az Egyesült Államok nemzetközi helyzetét súlyosan aláásná a kommunisták katonai főpa­rancsnokával folytatandó, telje­sen indokolatlan barátkozás. Az elnöki, sajtókonferencián el­hangzottakról ezekután hivata­­lósan megállapították, hogy azok nem érdemben vonatkoz­hatok a kérdésre, mindössze Eisenhower elnök visszaemléke­zéseit idézték a második világ­háború idejéből, midőn Zukov­­val személyesen találkozott. A State Department sajtófő­nöke, Lincoln White, külön táj é­­kozattót bocsátott ki a rendkí­vül kínos nyilatkozattal kapcso­latban, határozottan kijelent­vén, hogy Zukov meghívásáról szó sem volt és nem is szerepel a külügyi kormányzat tervei kö­zött. A képviselőházban egy­mást érték a bizalmas tárgyalá­sok, mert az elsólás széles kör­ben ejtette gondolkozóvá még azokat az amerikaiakat is, akik általában nem érdeklődnek kül­politikai kérdések iránt. A nagy lapok belső oldalaikon temették el az idirekt “meghívást,” egy­hangúan azzal szemben foglal­ván állást. Méltó keretek között tért ki a fájó kérdésre Alvin Bentley, a nagy magyarbarát képviselő, múlt vasárnap New Yorkban. Mint a budapesti amerikai kon­zulátus vezetője az orosz meg­szállás elején, Bentley az egykor Magyarországon állomásozó a­­merikai katonatisztek vacsorá­ján gyönyörű beszédben tiltako­zott minden olyan elgondolás el­len, hogy bármely orosz kor­mánytagot Amerika venégként fogadja. Zukovval kapcsolatban megállapította, hogy az Egye­sült Államok az egész civilizált világ megvetését érdemelné ki, ha a “Butcher of Budapest” sze­mélyét bármilyen formában megtisztelnék. A new yorki Plaza Hotelben rendezett díszvacsorán Colonel Dallas Townsend, az ezelőtt 10 évvel Budapesten állomásozó katonai kirendeltség helyettes parancsnoka, jelenleg igazság­ügyi államtitkár elnökölt. Be­szédében kitért Magyarország történelmi szerepére, hangsú­lyozván, hogy sem a magyar nép,' sem pedig a szabad világ nem nyughatik bele abba, hogy a kommunista uzsorapolitika és ázsiai állapotok áldozatává vál­jék Európa egyik legértékesebb része. “Nem, nem soha!” felki­áltással fejezte be beszédét Townsend államtitkár. A régi Budapestről készült film bemutatása után az orosz pusztításokat ' is bemutatták mozgóképen, majd Mindszenty hercegprímásnak kiszabadulá­sakor elmondott beszédét közve­títették hangszalagon. VÉGRE BEENGEDIK TITO TÁBORAIBÓL VÉREINKET Hosszadalmas és javarészben titokban tartott előkészületek után az Egyesült Államok is megkezdte a Jugoszláviába szo­rult magyar menekültek kisegí­tését. Egyelőre Amerika kullog a sor legvégén a beengedett ma­gyarok száma tekintetében, de illetékes körök hangoztatják, hogy a jóakarat megvan és ez mindössze a kezdet. Elsősorban is azokat engedik be, akiknek itt rokonaik vannak; de segíthe­tünk szeretteinkén úgy is, ha saját államunk szenátorával avagy kerületük congressman­­jével sürősen iratunk levelet az érdekükben. Ausztrália és Franciaország egyenként 2-2000 magyar mene­kültet fogad be Jugoszláviából. A kis Belgium közel 1,600-nak adott máris menedéket. Nyugat- Németország 1,000 vérünket se­gítette szabad világba Tito vö­rös “paradicsomá”-ból. Svédor­szág és Svájc közel 600-at foga­dott keblére. Norvégia és Auszt­ria egyenként 300-300-nál töb­bet, Olaszország 163-at, Izrael 156-ot engedett az egyre rosz­­szabbodó jugoszlávia táborok­ból. Az Egyesült Államok egyelő­re 113 menekülttel kezdte meg magyarmentő működését Jugo­szláviából. Senki sem hajlandó elárulni Washingtonban, vég­eredményben hány vérünk ré­szére teszik majd lehetővé, hogy amerikai földön kezdhessen uj életet. Ez attól függ, milyen kö­zeli rokonok sponzorságát fo­gadják majd el; ha ugyanis az unokatestvérek is rokonoknak fognak számítani a bevándorlá­si hatóságok szemében, akkor újból több ezerrel megnőhet az amerikai magyarság létszáma. polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP V AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY “NEM, NEM, SOHA”— EZ A VÁLASZ ZUKOV MEGHÍVÁSÁRA Kádár és a Kreml Egy svájci újságíró mondja: — Amikor legutóbb Budapes­ten jártam, éppen ülésezett a parlament. A folyosón találkoz­tam egy régi kollégával, aki az­óta miniszter is volt, rab is volt, de most megint felfelé megy a csillaga a kommunista égbolton. Lelkesen próbálta magyarázni nekem, hogy a Szovjetunió ba­ráti segitőkészségével ugyan élénk figyelmet szentel a ma­gyar belügyeknek, de a végső szót mégiscsak mindig Kádár mondja ki. Megkérdeztem: mi ez az utolsó szó? “Hát az, — hangzott a válasz, — hogy a szovjet javaslatok után mindig a magyar miniszterelnöké az utolsó szó. Vagyis ő az, aki azt mondja, hogy: igenis . . .”

Next

/
Thumbnails
Contents