Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1956-10-11 / 41. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD Only, diunoahiíUL ftlawApapoA. £difhd and (publiiJisid in. (p&Atk. JhL CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND CLmboip VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 41. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1956. OKTÓBER 11. Belgrádi csatornákon keresztül szivárgott nyugatra a törté­net, amelyik talán teljes egészé­ben nem felel meg a valóság­nak, de azért “szél zugatlan nem indul.” így szól: Moszkvából titkos utasítás ment budapestre, Bu­karestbe, Szófiába, Varsóba, hogy Tito megtért gyermek ugyan s nincs nálánál kedvesebb a Krmel urai előtt, de azért vele minden túlzott barátkozás elíté­lendő és súlyos következménye­ket vonhat maga után. Erről az utasításról tudomást szerzett Tito és vad haragra lob­bant. Azért sietett olyan lóhalá­lában Hruscsev Belgrádba, hogy kibékítse Titót, aki napokon ke­resztül tombolt, s igen rosszked­vűen érkezett Jaltába is, a tár­gyalások folytatására. Hruscsev komolyan be volt gyullalva; igen nagy áldozato­kat hozott már előbb is Titónak a visszacsábitása érdekében. Ha másodszor is megtörténne Tito kiválása, hát ez bizony Hrus­­csevre és társaira komoly követ­kezményekkel járna; a kommu­nista párton belül is észlelhető belső lázongás nyílt forradalom­hoz vezetne. Tito, ugyanis, kommunista, tovább is az akar maradni, de nem hajlandó minden parancsot teljeseiteni, ami Moszkvából jön. Tito azt állítja, hogy a kom­munizmus mekkája nem feltét­lenül Moszkva. Belgrádi is le­het . . . S aztán ott van az ő dé­delgetett gondolata a dunai egyesült államok, persze kom­munista ideológiával és tetejé­ben Titóval. Valamelyes mértékben sike­rült kibékíteni Titót s ennek kö­vetkeztében térdhajtásra járul­nak hozzá a budapesti, bukares­ti, szófiai fckommunisták, még­pedig gyors egymásutánban. Csak figyeljük, mi lesz ebből? Világraszóló komédia volt Budapesten, most, hogy kihantolták Rajk László holttestét és díszsírhely­re temették a Kerepesi-temető­­ben. Kossuth mellé . . .! Tito követelte. Rákosi nyilvánosan bocsána­tot kért azért, hogy meggyilkol­tatta Rajk Lászlót, de azért buk­nia kellett. Tito követelte. Gerő Ernő, Rákosi örököse és Rajk László meggyilkolásában egyenlő részese most egy dele­gáció élén Belgrádba megy, hi­vatalos m e g f o g a Imazásban “tárgyalásra.” A valóságban utasítások átvételére. Tito követelte. Csak figyeljük meg, hogy mostantól kezdve Tito követelé­seit hanyatt-homlok végrehajt­ják a középeurópai térségben élő kommunista vezetők. Ha élni akarnak . . , Stevenson nem olyan népszerű, mint maga a demokrata párt, — ezt állapít­ják meg az országot szélteben­­hosszában járó újságírók. En-. nek maga Stevenson is tudatá­ban van s igy az utolsó hetek során próbál segíteni a bajon. Stevenson jó jelnek veszi, hogy Pennsylvaniában ugyan­abban a vasúti kocsiban utazott, amelyikben egykor Woodrow Wilson járta a vidéket. Eisenhower nem érzi már a zsebében a vá­lasztást. Ennélfogva több beszé­det mond, az ország több részén jelenik meg személyesen, mint eredetileg tervezve volt. Különös, hogy a farm-vidé­ken nem a demokrata párt Gát­­szik a legnagyobb ellenfélnek, hanem az időjárás. Azok a vidé­kek, ahol szárazság volt, éleset! republikánus-elíenesek . Az elmúlt héten különben a választás sokkal kevesebb em­bert érdekelt, mint a baseball... Még kevésbbé érdekelte az em­bereket az életbevágó szuezi vi­ta, vagy a nyügatnémetországi hadkötelesség kérdése. Mindkét ponton kifordulhat a világ a sarkából. Petőfi halálának a helye A budapesti Magyar Nemzet szeptember 16-i számában “Se­gesvár” cimü hangulatos cikké­ben számol be Dienes András Petőfi sírja kutatása közben nyert élményeiről. Részletesen közli a költő halálára .Vonatko­zó összes fontos forrásokat s megállapítja Petőfi halálának pontos helyét: az Ispánkut nevű rétet, mely “szép és jeltelen táj, elől sima rétség, mögötte lejtő, a füzesek között forrás. Itt halt meg a költő. Heydte (osztrák őrnagy) egyetlen szúrt sebet lá­tott a mellén . , Háromszáz méternyire van a Lunka szege­ttétől: itt látták holtan heverni Kőváry (történetiró) paraszt­jai egy feltűnő halottat és ugyanezt látta Heydte.” “IN SILENCE I SPEAK” MINDSZENTHY JÓZSEF, Magyarország mártír herceg­prímása életét, küzdelmét és vértanú sorsát viszi Amerika nagyközönsége elé Dr. George N. Shuster “IN SILENCE I SPEAK” c. uj könyve. Dr. Shuster egyike Amerika leg­ismertebb professzorainak. Je­­legleg a-New York-i Hunter főiskola elnöke. Sokáig magas kormányállásokban működött s mint ilyen vezető pozíciókat töl­tött be Európában. így például amerikai főbiztos volt Bajoror­szágban is. Elnöke az Egyesült Nemzetek Nevelési Bizottsága, amerikai delegációjának. Több könyve jelént meg eddig is. Kü­lönösen a kommünizmusról kia­dott, komoly Írásai keltettek megérdemelt feltűnést. Eddig is sok könyv jelent meg a herceg­prímás martirsorsáról, de szer­zője súlyánál fogva ez a könyv lesz az amerikai olvasóközönség tájékoztatása szempontjából a legjelentősebb. A neves tudós­nak munkájában Horányi Tibor volt képviselő és Dr. Vecsey Jó­zsef, a Mindszenty család foga­dott tagja "segített. A könyvet a FARRAR, STRAUS & CUDA­HY országoshirü kiadóvállalat adta ki $4.50-os áyban. Kapható minden jobb könv\kereskedés­ben. Ajánlj uk a könyvet az ott szü­letett fiatalok és amerikai ba­rátaink figyelmébe. Karácsony­ra nem vehetünk , értékesebb. ajándékot mint ezt a kitűnőnek ígérkező Mindszenthy-könyvet. (Lapunk könyvosztálya meg­rendelésre bárkinek szívesen beszerzi a fenti áron.) HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! Ez év szeptemberében levelet hozott a posta szerkesztősé­günkbe Dr. Márk Béla és Dr. Varga László new yorki ügyvé­dektől, amely szóla eképpen: “Kedves Főszerkesztő Ur! Az úgynevezett ‘nemzeti alapról’ az elmúlt években számos cikk jelent meg és ezért-úgy véljük] szükséges, hogy a szabad földön élő ma­gyarság erről a közérdekű ügyről kellő tájékoztatást kapjon. Ezért a mellékelt is­mertetést szives felhasználás végett mellékelten megküld­jük. Amennyiben a per későbbi folyamán említésre méltó ese­mények történnek, Főszer­kesztő urat értesíteni fogjuk. Szívélyes üdvözlettel” (a két aláírás) A levélhez egy terjedelmes uj ságcikknek szánt közlemény volt mellékelve,'1956. szeptem­ber 11-i, kibocsátási dátummal és ezzel a címmel: “PER A NEMZETI ALAP VISSZA­SZERZÉSÉÉRT-” Ennek tar­talma röviden az, hogy a new yorki Legft^b Bíróság egy “közbenszóló" döntéssel a new yorki bíróságot illetékesnek mondotta ki arra a perre,-ame­lyet Msgr. Varga Béla “úgyis, mint a Magyar Nemzeti Bizott­mány elnöke” nevében egy new yorki ügyvéd indított meg a zürichi (Svájc) Creditanstallt Bank ellen, mert az az ottani bí­róság döntése dacára kiadta a magyar kommunista kormány­nak a náluk < letétbe helyezett mintegy 400,000 Dollár értékű pénzt. “Még 1943 végén, amikor a hitleri megszállás Magyarorszá­got fenyegette, Kállay Miklós v. miniszterelnök egy-úgynevezett “nemzeti alapot” létesített és si­került azt még a megszállás előtt Svájcba kijuttatnia. Az alapitó oklevél szerint a nemzeti alap létsitésének az volt a célja, hogy ‘. . . az ország esetleges megszállása, illeve ha látszólag nem is, de lényegében idegen zsoldban álló kormány hatalom­ra jutása esetén ... a külföldre menekült, vagy ott megalakult nemzeti magyar kormány mű­ködésének és a nemzeti magyar politikát tovább folytató ma­gyar kiilképvislet tevékenységé­nek’ az alapját biztosítsa. Az alap kezelésével Kállay . . . há­rom Svájcban élő magyar diplo­matát bízott meg . . stb. “A háború befejeztével Nagy Fe­renc v. ministerelnök megbízta Gordon Ferenc akkori svájci magyar követet, hogy az u. n. nemzeti alap megmaradt részé­nek átvételére lépjen érintke­zésbe az alapot kezelőkkel. Hosz­­szas tárgyalások után Gordon Ferenc az alap megmaradt ré­szét 1947 áprilisában átvette és azt, kb. 400,000 dollár értéket, a svájci magyar követség egyik alkalmazottjával a zürichi Creditanstalltnál letétbe helyez­ték? — olvassuk, a közlemény­­ben. Miután ezt a “megmaradt részt,” mintegy 400,000 dollár­nyi összeget a magyarországi kommunista kormány per utján követelte a svájci banktól s bár a pert első fokon elvesztette a svájci bank mégis kiadta nekik, Msgr. Varga Béla, “úgyis, mint a Magyar Nemzeti Bizottmány r elnöke” jónak látta pert indít­tatni most a svájci bank ellen az elveszett fejsze nyelének megkeritésére” . . . ❖ ❖ * Az ügyvéd urak hozzánk in­tézett levele arról biztosított bennünket, hogy ők úgy vélik, “szükséges, hogy a szabad föl­dön élő magyarság erről a köz­érdekű ügyről kellő tájékozást kapjon.” Nos, a kellő tájékozta­tás a terjedelmes közleményből hiányzik, annál is inkább, mert például a mi lapjainkban most van alkalmunk először Írni erről az ügyről, de a kapott “tájékoz­tatásban” egy szó sincs arról, hogy: ki volt az a három Svájcban élő diplomata, akiket Kállay megbízott az alap kezelésével és mennyit is tett ki, milyen összegre rúgott eredetileg az az alap? Nagyon is óvatos és nagyon is erőszakolt a hozzánk küldött közlemény, jobban mondva hi­ányos ez a “kellő tájékoztatás,” mert nem nevezi nevén a gyer­meket . . . nem nevezi meg azo­kat, akikre az alap bízva volt és nem mondja meg, hogy milyen összeg volt rájuk bízva? És agyonhallgatja a legfontohabb részt, hogy HOVÁ LETT A “NEMZETI ALAP” NAGYOBB RÉSZE? Msgr. Varga. Béla nem egy menekült magyar kormánynak, hanem a Magyar Nemzeti Bi­zottmány nevű alakulatnak az elnöke, s mint ilyen, pert indít egy svájci bank ellen a vörösek­nek kiadott csip-csupp maradék miatt . . . Ha már perel, miért nem a tulajdonképeni alapért, az alap nagyobb részéért perel s nem miért nem azokat keresi meg és pereli, akik azt — fino­man mondva — elkezelték? ... Ez volt az első gondola­tunk, amikor a cikknek szánt írást elolvastuk és Íróasztalun­kon azok közé a dolgok közé tet­tük, amelyek utánanézést és to­vábbi adatok beszerzését igény­lik, hogy komoly, értelmes cikk lehessen belőlük. És utánanéz­tünk, érdeklődtünk^ leveleztünk, mig végre a következő informá­ciókat kaptuk “jólértesült hely­ről” a “svájci alap” történetét illetőleg: Kállay Miklós akkori minisz­terelnök 1943 végén és 1944 elején mintegy NYOLC MIL­LIÓ SVÁJCI FRANK (2 millió Dollár!!!) értékű magyar ara­nyat, küldött ki Svájcba. Annak rendeltetése, az általa irt ren­delet szerint, szósz érint ez volt: “Az ország esetleges meg­szállása, illetve ha látszólag nem is, de lényegében idegen zsoldban álló kormány hata­lomra jutása esetén a Kor­mányzó ur külföldi kényszer­tartózkodása, valamint a kül­földre menekült, vagy ott megalakult nem.zeti magyar kormány és nemzeti magyar politikát tovább folytató ma­gyar külképviselet tevékeny­­- ségének alapjait biztosítsa.” Az “alap” kezelésére Kállay háromtagú kuratóriumot alakí­tott, amelynek tagjai: Báró Ba­­kách-Bessenyey György és Wettstein János külföldön állo­másozó magyar követek és Vla­­dár Ervin követségi tanácsos lettek. Wettstein két másik tár­sával nem értett egyet és meg­bízásáról leköszönt. Helyébe Bessenyey báró Radvánszky Antal bárót, a Magyar Nemzeti Banknak akkor már külföldön tartózkodó titkárát hívta meg a kezelő bizottságba, melynek ügyvitelét ettől kezdve főként Radvánszky intézte, ő volt az, aki az aranyban fekvő alap na­gyobb részét “igen kedvező ár­folyamon” svájci frankra cse­rélte át. 1947 JANUÁRIG A 8 MIL­LIÓBÓL A KURATORIUM ELKÖLTÖTT 6 MILLIÓ 600 EZER SVÁJCI FRANKOT! Maradt ekkor még mintegy 1 millió 400 ezer Frank (pon­tosan 19 aranyrud 934,119.73 gramm súlyban; 2,257 svájci frank; 1,020.00 U.S. Dollár és 12,000 escudo). Az alapnak ez időpontig elköltött részét nem rendeltetésének megfele­lően használták feli Horthy kormányzónak, pél­dául, 1945 karácsonyára 500 svájci frankot, ugyanakkor pe­dig Zsolt Bélának, az abban az időben Svájcban élt kommunis­ta-barát magyar újságírónak 5,000 svájci frankót adtak be­lőle ! Ki mennyit kapott még, hová lett a többi? Kérdés, ami­re egyelőre nincs felelet . . . Tényleges menekült magyar kormány sohasem volt és ma sincs, hiszen mindaddig, amig a szabad világ nagyhatalmai elis­merik és diplomáciai viszonyt tartanak fenn a kommunista magyar kormánnyal, addig nincs “Government in Exile.” De nem volt nemzeti magyar po­litikád folytató külképviselet sem, tehát ezekre nem is lehe­tett semmit sem költeni! És da­cára annak, hogy azt a tömér­dek sok pénzt az eredeti utasí­tástól eltérően használták fel, a kezelők mindmáig nem voltak hajlandók annak felhasználásá­ról számot adni! Pedig — lám, a veszett fejsze nyelét kereső ügyvédek levele szerint is — szükséges, hogy a szabad földön élő magyarság erről a KÖZÉR­DEKŰ ÜGYRŐL kellő tájékoz­tatást kapjon! Msgr. Varga, Béla, aki nem egy menekült magyar kormány­nak, hanem (és ez már nem ti­tok) a Committee for a Free Europe által pénzelt Magyar Nemzeti Bizottmány nevű szer­vezetnek az elnöke, pereli a svájci bankot 400,000 Dollár erejéig, a hiányzó 1 millió 600 Dollárnyi összeg elköltőit azon­ban a kiadott közleményben még csak meg sem nevezik, azoktól nem kérnek számon egy megveszekedett vasat se ... Mi­ért? * * *. A szabad földön élő magyar­ság, amelynek e közérdekű ügy­ről kellő tájékoztatásra joga van, joggal tehet fel ezek után ilyen s hasonló kérdéseket: — Milyen jogon perel akár Msgr. Varga Béla, akár a Nem zeti Bizottmány? — Ha perel, miért nem perel az alap nagyobbik részéért is? — Ki fedezi ennek a bizony­talan kimenetelű pernek a költ­ségeit? Csak nem a Free Europe Committee? Mert: ha a hiányzó 1 millió 600 ezer Dollárral nem lehetett, ezzel a 400,000-el aztán még igazán nem lehet se Euró­pát, se szegény Magyarországot felszabadítani, ugyebár? — Vájjon bölcs dolog volt-e biróság elé vinni ezt az ügyet és kiteregetni a világ előtt esetleg olyan szennyest, aminek kitere­getésére a magyarországi kom­munista kormány bizonyára mindent el fog most már követ­ni .. .? Olyan kérdések ezek, amik a per megindítása, illetve annak nyilvánosságra hozatala után és a lapokhoz elküldött cikk után joggal tehetők fel, egészen nyil­vánosan is . . . Annyi azonban máris megál­lapítható (minden fantázia nél­kül), hogy ezzel a perrel Msgr. Varga urék a kommunistáknak tettek jót . . .! *- * * Érdekes, hogy a “svájci alap” kezelésével megbízottak egyike, Radvánszky báró a Németor­szágban megjelenő “Uj Hungá­ria” cimü hetilap főmunkatár­sa,-ez a lap azonban, feltűnő módon nem közölte a new yorki ügyvédek által kiadott közle­ményt, annak dacára, hogy ab­ban egyszerűen: nincs is említ­ve a báró ur neve . . . (Vagy el­kerülte volna a figyelmünket cikkük?) Már egyszer megkérdeztük s most ismét megkédezzük e he­lyen az elveszett fejsze nyelét szorgalmasan keresőktől: HOVÁ LETT MAGA A FEJSZE? Ha nem tudják, tessék utána­nézni, megérdeklődni, adatokat beszerezni, mint áhogyan azt mi tettük és — az Ég szerelmére! — tessék a szabad földön élő magyarság előtt tételenként el­számoltatni a pénz oroszlánré­szének elköltőit;, hogy hová, mire költötték, kiknek a zsebébe ju­tott a magyar vér és magyar ve­rejték arany raud/jainak apró­­pénzreváltott, de súlyosan vádo­ló, nagy ára? * * * Szerte a világon ezer és száz­ezer magyar nyomorog ...se nyomorgók között is ezrek-akad­nak, akik még igy is, még nagy nyomorúságban is készek a ma­gyar szülőhaza szabadságáért áldozatokat hozni, ha kell utol­só falatjukat, ha kell: az életür. két is odaadni ... És akkor akadtak emberek, nagy felelős­séggel, nagy feladatokkal meg­bízott emberek, akik több mint másfél millió dollárnyi összeget elköltötték valamire, amiről még csak kötelességüknek se tartják elszámolni ... A máso­dik világháború borzalmas csa­pásai között, amik magyar test­véreinket érték, ez a sötét tig.y talán a legnagyobb csapás . . . mert ez mindnyájunkat egyfor­mán szivén üt. Régesrégen ki­vándorolt, magyar érzést, ma­gyar faj szeretet eszményi szép­ségében itt a tengerentúl is szi- > vében őrző magyarokat épugy, mint a háború után világgá szé­­ledt, hontalanná lett sok-sok szomorú magyart . . , *— Ikafalvi — KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdeté­seket szerda estig telefonon is elfogadunk. Washington budapesti szobra a Magyar Szövetség karácsonyi bélyegén 50 ÉVES WASHINGTON SZOBRA BUDAPESTEN—mely sza­­badságfaklyaként világit bele az óhazai magyar éjszakába. A szobrot az amerikai magyarság áldozatkészsége hozta létre 1906- ban, ugyanabban az esztendőben, amidőn az Amerikai Magyar Szövetség megalakult. A kettős aranyjubileum alkalmából az ala­pítás és a szoborakció kezdeményezésének színhelyén, Cleveland­­ban ünnepélyes közgyűlésre és díszvacsorára ad egymásnak talál­kozót az Egyesült Államok megyarsága november 16 és 17-ikén. “HOVA LETT A FEJSZE?”-----------------------------------------------—----------------------£.__________ HOVÁ LETT MÁSFÉL MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ MAGYAR ARANY?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents