Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1956-09-13 / 37. szám

JfuL Only. Tiungjahian. ThuvApapAk- ßdüsuL and. fijubJiiJuuL in. fisAik. CLmbjogl YOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 37. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY — 1956. SZEPTEMBER 13. AZ 500 ÉVES “DÉLI HARANGSZÓ” EMLÉKÜNNEPE NEW BRUNSWICKON MOST SZOMBATON, SZEPT. 15-ÉN ESTE A SZENT LÁSZLÓ HALL DÍSZTERMÉBEN Szuez körül a háborús veszély még korántsem ült el. Ellenke­zőleg. A különféle tárgyalások­kal és tanácskozásokkal párhu­zamosan a katonai készülődések fokozódnak. A felvonult angol és francia hajóhad “meglepetés­­szerű támadásra” lehet számí­tani, — ez a feltevés Egyiptom­ban s ennélfogva minden épkéz­láb férfi és nő puskát lóbál a ke­zében és harcias jelszavakat is­mételget. Amerika, a választások miatt igyekszik ■ távoltartani magát nyugati szövetségeseitől s ezzel egyidejűleg csillapítja is az an­golokban és franciákban tüzelő harcias lázt. De azért Amerika nem-hivatalosan szintén nagy érdeklődést mutat Szuez iránt. Egészen “véletlenül” állig fegyverzett marine-alakulatok vannak a Földközi tengeren cir­káló 6. amerikai flottával . . . Persze, a kormány helyzete ret­tentő nehéz, hiszen egyetlen “harcias” sakkhuzás elronthat­ja a választási kilátásokat. Ami Nassert illeti, hát ő tár­gyal. Állítólag lenyűgöző modo­ra van, mindenkit meghódít, aki vele személyes közelségbe ke­rül. Lekötelezőén mond olyan ígéreteket, amleyek nem jelen­tenek semmit és bűbájos mozdu­lattal t ér ki a nyílt kérdések elől . . . Viszont biztos abban, hogy sámsoni ereje van. Lerombolja, ha szükség lesz rá, a templom falait, összedönti az oszlopokat, illetve a Szuez csatornát tönk­­, reteszi, hiszen bej elentette, hogy ot vannak a dinamitköte­­gek, mindössze a kanócokat kell meggyuj tani. .. Ezenkívül ott áll mögötte az arab világ és a Szovjet. Nem ti­tok, hogy a Szovjet beleavatko­zik, ha valami történik . . . S ak­kor nemcsak a Vörös tenger lenne vörösebb, hanem a kék ég is Európa felett. Az angol parlamentet össze­hívták; Eden jelentéstételre ment a Skóciában üdülő kirány­­nőhöz . . . Angliában sem ülnek egészen tétlenül . . . A republikánusok és a demokraták még csak csiklandzzák egymást. Tapogatóznak, vájjon hol is a legfájdalmasabb. És egy-egy ár­tatlan csiklandoz*ásra komoly felhördülések következnek. Ste­venson kifogásolja, hogy a re­publikánusok statisztikával ho­zakodnak elő, hogy ennyival és ennyivel több ember dolgozik Amerikában, az üzletmenet jobb, mint valaha és igy tovább. A republikánusok egyébért jaj­­veszékelnek, de voltaképpen egyiknek sem fáj nagyon az ilyenfajta csiklandozás. Mindkét párt választási stra­tégiája most van készülőben, az előcsatározások nem érdekesek. Mindkét párt azt lesi, hogy a másik nem követ-e el valami ko­moly hibát, amit aztán azon me­legében ki lehetne használni. Voltaképpen már minden amerikai polgár eldöntötte ma­gában, hogy kire szavaz. Sem a televízió, sem a népgyülések nem változtatnak már sokat ezen. Kefauver szerint ez nem igy van. Meggygőzte Steven­­sont, hogy, igenis, ajtóról-ajtó­­>ra kell járni és e művelet sikere érdekében mozgósí tani kell a de­mokrata párt-tagok túlnyomó részét. A republikánusokat; távolról sem látszik elkeseríteni az, hogy a munkás szakszervezetek hiva­talosan Stevensont támogatják. Azt mondják: az elmúlt válasz­táson ugyanez volt a helyzet, Eisenhower mégis sokmillió munkás szavazatot kapott. Adenauer nehéz helyzetben van s vele együtt a többi nyugat­európai országok államférfiai is. De főleg Adenauer. Félős, hogy politikailag halálos csa­pást kap az agg kancellár, még­pedig éppen Amerikától. Az amerikai vezérkar, ugyanis, kö­zel egymillió emberrel akarja csökkenteni a hadsereg létszá­mát s ez azt jelentené, hogy Nyugatnémetországban alig maradna amerikai katona. Adenauer szerint az amerikai csapatok kivonása feltétlenül polgárháborúhoz vezetne Nyu­gat- és Keletnémetország közt. S ez nagyon is valószínű. Most az a nagy kérdés, hogy az ame­rikai kormányzat hajlandó-e feladni a hadsereg jelentős Csökkentésére irányuló tervet, vagy nem. Ha nem, ezzel esetleg kihúzza a szőnyget az Amerika­­barát Adenauer alól. A rebellis Montana Régi mondás volt Ameriká­ban: “Ahogy Montana szavaz, úgy szavaz az egész ország.” Hát most a rendszerint republi­kánus Montana a demokratákra * szavazott . . .. A demokraták ujjongnak, a republikánusok azt mondják, hogy nem az ellenpárt, hanem népszerű emberek győzelméről van szó. Lehet ezt igy is, amúgy is magyarázni. Tény azonban, hogy a montanai választás so­kat nyom a latban. Nem vitás, hogy a demokraták esélyeit nö­veli a rebellis Montana, a re­publikánusokat pedig megta­nítja, hogy elbizakodottságra nincs okuk és az idén készpénz­nek nem lehet venni semmit. Még Montanat sem. A megélhetésre többet ad ki az amerikai, mint eddig. Drágább az élelmi­szer, a ruházkodás is. Aztán az autó, a televízió ára is maga­sabb, mint régen. Voltaképpen érthetetlen az egész, hiszen az üzletmenet jó, az emberek töb­bet keresnek, mint valaha. Fő­leg a magas élelmiszerárak ért­hetetlenek, hiszen a farmer ke­vesebbet kap a terményéért, mint régebb. A közvetítő keres­kedelem tornássza fel az árakat. A jó üzletmenet ellenére az építkező kisember nehezebben jut pénzkölcsönhöz mint eddig. Általában a bankok kissé meg­szorították a hitelt és a kölcsön­­feltételek is szigorúbbak. Mindez, persze, a választási kampány során is sűrűn felve­tődő kérdés lesz. Az Eisen­­hower-kormány rengeteg fejfá­jást okoz és méltán. Elvégre a kis emberek érzik ezeket a ba­jokat s ennek következtében a szavazásnál sem a puszta lelke­sedés lesz az irányadó. Az angol harcikedv még nem lohadt/ Ellenkezőleg, vannak jelek, amelyek szerint Anglia készen áll minden eshe­tőségre, ha a szuezi helyzetben nem áll be javulás. Anglia nem (F51yt. a 6-ik oldalon) 1 Nt. Daróczy Sándor lesz a Ligonier-i Bethlen Otthon igazgatója A ligonieri Bethlen Otthon árvaház igazgatóját, Nt. Kecs­­keméthy Józsefet, mint köztudo­mású, az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület ez év júniu­sában megtartott konvenciója az egyesület titkárává választot­ta meg 1957 március 15-iki ha­tállyal. Az akkor megüresedő árvaházi igazgatói állásra pá­lyázatot hirdetett az egyesület, amelynek vezértestülete a múlt csütörtökön, szeptember 6-án ejtette meg a választást a pá­lyázók közül. A legtöbb szava­zatot Nt. Daróczy Sándor, a car­tereti Független Magyar Refor­mátus Egyház nagyérdemű lel­késze, a Református Egyesület egyik alelnöke kapta s igy ő lesz jövő márciustól kezdve a Beth­len Otthon igazgatója. Nt. Daróczy több évitzeden át szolgálta hűséggel és példás mó­don cartereti gyülekezetét, a­­mely szomorúan vette tudomá,­­sul, hogy szeretett pásztorát más, fontosabb munkamezőre szólították el . . . Az árvaház igazgatói tisztét, illetve munka­körét betölteni nem könnyű fel­adat; testi-lelki odadást, sok-sok munkát és még több szaladgá­lást, utánajárást igényel. Ismer­ve Nt. Daróczy Sándort, tudjuk jól, hogy ennek a feladatnak nagyszerűen meg fog felelni s tudjuk azt is, hogy nála jobbat, alaklmasabbat aligha választ­hatott volna az egyesület vezető­sége erre az állásra. Minden részvétünk azonban Nt. Daró­­czyé, aki szép gyülekezetét, év­tizedes munkájának eredmé­nyét, s mondjuk meg úgy ahogy van: a cartereti nyugodt életet — felcseréli ezzel a nehéz, na­gyon is felelősségteljés igazga-100 éves a dinamó magyar találmánya Száz esztendeje, hogy Jedlik Ányos pannonhalmi bencés, a budapesti egyetemnek 38 éven át volt professzora, feltalálta a dinamó elvét és az “elektromos gép eszméjét. Szerénységből nem hiresztelte felfedezését s ezért történt, hogy miután tőle függetlenül 11 évvel később a német Siemens is feltalálta a di­namót, a világ őt tartja a dina­mó feltalálójának. A brazíliai Könyves Kálmán Szabadegye­tem ünnepségen hódol a nagy magyar feltaláló emlékének. PÜSPÖKKARI KONFERENCIA Az “Uj Ember” jelenti, hogy julius 18-án Grősz József kalo­csai érsek elnöklésével püspök­kari konferencia volt, amelyen jelen voltak: Hamvas Endre Csanádi, Kovács Sándor szom­bathelyi, Papp Kálmán győri, Badalik - Bertalan veszprémi, Kovács Vince püspökök, Rogács Ferenc, Brezanóczy Pál, Szán­­tay-Szémán István. Betegségük miatt távol voltak: Shvoy Lajos, Dudás Miklós, Sárközi Pál. tói, “árvaatyai” munkával . . . Amilyen sokat nyert vele az egyesület a távozó Nt. Kecske­­méthv Ifccqá helyének sikeres betöltésével, oly sokat veszíte­nek távozásával a carteretiek és veszítünk mindnyájan, akik őt itt Jerseyben tiszteltük, szeret­tük és nagyrabecsültük ... A magunkénak mondjuk őt akkor is, ha már elfoglalta ligonieri ál­lását s hisszük és reméljük, hogy Nt. Daróczy Sándor is egy kicsit mindig közelebb fogja érezni magát Jersey-hez . . . Büszkék vagyunk . rá, hogy őt kapta s innen kapott uj igazga­tót, a i amerikai magyarság leg­nagyobb szeretet-intézménye, a Ligonier-i Bethleh Otthon! Még fel sem szedték az aknákat, máris megerősítették a határt Az uj kommunista taktikát talán mindennél világosabban megmutatja az a játék, amit a határon lerakott aknák felsze­dése és a határ “megtisztítása” körül végeznek. Egy nemrég menekült erre vonatkozóan az alábbiakat mondja: “Hegyeshalom környékén le­bontották ugyan a határmentén húzódó eddigi kettős tüskésdrót­­akadályt, de egy-két kilométer­rel hátrább, ahol Ausztriából már nem látható, uj tüskésdró­tot húztak. Ez az uj kerítés kb. 1.30 méter magas. A vízszintes és a függőleges drótok egymás­tól való távolsága kb. 25 cm. E drótakadály előtt kb. 20 cm. magasságban két alig észreve­hető drót van kifeszitve, ame­lyek felhúzást rakéták felrepü­lését vonja maga után. A tüs­­késdrótakadály egyszeres. Ak­nák nincsenek, de azokon a he­lyeken, ahol a határon árok megy keresztül, a régi aknákat meghagyták. A régi drótkadály lebontását követő időben a határőrséget megerősítették. A Hegyeshalom melletti Márialigeten addig . kb. 300 volt a határőrök száma, a régi drótakadály lebontásával egyidőben azonban a számukat mintegy 90-100 fővel növelték. Az újonnan jövő határőrök far­kaskutyákat is hoztak szép számban magukkal. Mig koráb­ban csak két-három farkasku­tyája volt a márialigeti őrsnek, ma mintegy 20 farkaskutya áll rendelkezésére.” VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek es nekünk is javunkra lesz! Az 1456-i nándorfehérvári magyar győzelem felfogta és el­odázta azt a török veszedelmet, amely az akkori nyugati kultú­rát fenyegette. Hunyadi János magyar hadvezér és Kapisztrán János ferencrendi szerzetes ve­zetése alatt, olyan fényes győzel­met aratott a maroknyi magyar sereg a hatalmas török haderőn, hogy III. Calixtus pápa déli ha­rangszót elrendelő bulláját ez tette nevezetessé ... : Ez évben ünnepeljük 500-ik évfordulóját ennek a világra­szóló eseménynek. A! világban szétszórt magyarság mindenütt jubileumi emlékünnepségeket rendez. New Brunswickon a Kato­likus Liga helyi csoportja szep­tember 15-én, most szombaton Az utóbbi hetek erősen pus­kaporos politikai zűrzavará­ban, melyet az elnökválasztás csatározásai tettek színessé, egyre többet hallottunk és ol­vastunk arról, hogy mi lesz á pénzzel? A legkiválóbb közgazdászok és bankárok szólaltak meg, elŐ'­­szedve az összes formulákat, kezdve William Jennings Bryan hires mondásától: “Nem szabad az emberiséget felfe­­sziteni az arany keresztre. Mi­nél több pénz vári forgalom­ban, annál több jut belőle mindenkinek” . . . egészen Wil­liam Martinig, a Federal Re­serve Bank elnökéig, aki sze­rint: “Az infláció (pénzbőség) deflációhoz (pénzszűke) vezet és az emberek foglalkoztatott­ságát veszélyezteti. Legna­gyobb problémánk a munka­­nélküliség.” Az egyiket politi­kus mondta 1896-ban, a mási­kat egy bankár napjainkban. A politikus több pénzt akar ad­ni, a bankár pedig állandó foglalkoztatottságot kíván. Hatvan esztendő, két világ­háború és egy egészen uj kor­szak születése esik a két állás­pont közé, de az alapvető kér­dés még mindig ugyanaz — kevés, de értékesebb (sound) pénz, vagy több, de értéktele­nebb, amiből több jut minden­kinek és igy mindenki gazda­gabbnak érzi magát? A politikus mindig többet akar adni, a bankár és közgaz­dász mindig jobbat. Ez igy kö­rülbelül helyesnek is látszik mindaddig, amig az elméleti vita területén marad és a való­ságban az elvek egymás mellé és nem egymás alá való rende­lésével a kettő közötti egyen­súly az “elég” és “jó” pénz ál­lapotát eredményezi. De baj van akkor, amikor az egyen­súly megbillen. Vájjon ilyen kibillenés van-e most is folyamatban, hogy oly sokat foglalkoznak a kérdéssel az egyébként keveset beszélő közgazdászok? Igen. Egy pon­ton elértük a maximumot: az adósságban. A fogyasztó átlag­ember adóssága nemzeti vi­szonylatban elérte a 280 bil­lió dollárt. Az egyes ember részletre való vásárlása, az üzemek, vállalatok _ hitelbe vett pénzen való terjeszkedése és nem utolsó sorban a “több este 8 órakor a Szt. László Hall­ban rendez ünnepi díszelőadást. Ft. Borsy Gy. Engelbert, OFM. “Nándorfehérvár” c, történelmi színmüvét adja elő ezen az es­tén a Passaici Magyar Kultur­­egyesület Színjátszó Csoportja. Előre is kérjük New Bruns­wick és környéke magyarságát, hogy tartsa emlékezetében i az előadást napját és minél többen jöjjenek el a nagysikerűnek ígérkező díszelőadásra. Jegyek előre váltva $1.00-ért (a pénztárnál $1.50) kaphatók a szokott helyeken és a Szent László plébánián. * Perth Amboyban jegyek elő­vételben beszerezhetők erre az előadásra Csípő Lajos irodájá­ban, illetve a Híradónál.' pénzből több jut” politika kö­vetése duzzasztotta meg a pénz folyását, tette az embert, kü­lönösen az uj generációt köny­­nyelmüvé, költekezővé. Ez he­lyezte azután előtérbe közgaz­dászainknál a nemzeti adóár ság-csökkentés, az egyes em­bernél pedig az adósság-tör­lesztés problémáját. A közgazdász, a bankár és a politikus 'problémája ma már egy: hogyan .Jehet az eladóso­dást megállitani és főképen hogyan lehet a foglalkoztatott­ságot úgy állandósi^pni, hogy az adósság visszafizetésében s ' igy a pénz-folyásban fennaka­dás ne legyen és az egyes em­ber az elért életnívóját fenn­tarthassa. * A nagy probléma tehát, ahogy azt Martin helyesen mondja: a munkanélküliség. A pénz és politika viszonyának alakulásában, sokszor harcá­ban, minden választási és párt­­politikai ellentét mögött, beval­lottan és nem bevallottan a munkanélküliség kérdése áll. És ha ezt politikai nyelvre for­dítjuk, azt mondhatjuk, hogy amelyik párt állandó munkát biztosit, nemcsak igér, az ér­demli meg a pénzét féltő polgár szavazatát. Magyar tojás és kinai tojáspor... A bolsevista kormány a belső közellátás rovására nagymeny­­nyiségü tojást dobott az exprot­­piacra világpiaci áron alul és jóval olcsóbban, mint amennyi a tojás belső fogyasztási ára. Az exportár mintegy 10-15 szá­zalékkal olcsóbb a világpiaci árnál. A magyar külkereskedel­mi szervek ugyancsak a világ­piaci árnál mintegy 20 száza­lékkal olcsóbb tojásport kínál­nak export eladásra. Ez a tojás­por kinai termék; értéktelen el­lenértéke a Vörös Kina felé irá­nyuló hatalmas magyarországi kivitelnek, a magyar teherau­tóknak és mozdonyoknak, szer­számgépeknek és rádióknak. A magyar fogyasztóknak azonban az élelmezési gondok ellenére sem kell a kinai tojáspor. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Ahogy lehet... ' (REMÉNYIK SÁNDOR VERSE) Fogcsikorgató türelemmel, Összeszoritott szájjal — Krisztus-követő bus próbálkozással, Majd daccal, lobbanóval, Fojtott igével és visszanyelt szóval, Tenyérrel, mely sima örökké, Csak a zsebben szorul ököllé — Keserű, tehetetlen nevetéssel Nem csodálkozva már, — és csodálkozva mégis, Hogy rajtunk ez is, az is megesett: Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan, Kínszenvedést virágzó életet. Ahogy lehet . . . Megalkuvás zsoltárát énekelve, Végtelen rabmenetben csak megyünk, Nincs semmi fegyverünk, Fegyvertelen a lelkünk lázadása, Pedig a vérünk minden csöppje vágyik, Vágyik a Péter vad mozdulatára, Amikor Istenének védelmében A Málkus fülét hirtelen levágta. Kik vagyunk mi? ó, nem az Alázat, Csak a megalázottság fiai. Nemzedékek büszke hídfői közt Görbülő iv, görnyedő átmenet: Testvéreim, bizony nem élünk jól mi, Nem apáinknak tetsző életet. De aki máskép tehetne helyünkben, Az vesse reánk az első követ! Minden percünk kínzó kiegyezés: Ahogy lehet . . . Testvérem, korcs hős, alkuvások hőse, Félbenmaradt, megmásul mondatod? Egy szikra talán mégis zengve pattan Lángörvényből, mely benned kavarog. Dadagnak benned árvizes erők, Zúdulna niagarás zuhatag: Elégedj meg, ha megtöltesz belőle Kristálytiszta vízzel egy poharat. Visszaszoritnak, hátrább, egyre hátrább, És amit hagynak, egyre kevesebb: Hát vesd még lábad ott, ahol megállhatsz S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tiizből, cseppet a folyóból, A töredéket eltört mondatodból, Minden megmaradt árva keveset: Ahogy lehet . . . Láttad a Karsztok szirt-sivat>agában A liliputi termőföldeket? Pár négyzetméter — amit a lavina, A kőgörgeteg könnyen eltemet. S a Karsztok boldogtalan megvetöje, A földmivelés madárijesztője Ezt a kis humuszt mégis szereti, Kicsi kőkerítéssel keríti, Pedig szinte sírjának is kevés. Ó karszti sors, ó karszti temetés . . . Te is, testvérem, karszti sorsodat Fogadd el s védd meg karszti földedet, Azt a sírodnak is kevés humuszt, Azt a pár négyzetméternyi helyet S azt a fölséges Isten-lábnyomot, Mit a lavina minden rohama Eltörölni még sohasem tudott. Védd azt a talpalattnyi telkedet, Cserépkancsódat és tűzhelyedet! Utolsó darab száraz kenyered! De azt aztán, foggal, tiz körömmel, Démoni dühvei és őrült örömmel — Ahogy lehet . . . Ahogy lehet... / AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD Pénz és politika Irta: DR. NAGY JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents