Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1956-09-06 / 36. szám

PERTH AMBOY HERALD JJul Only. Kungnhiam. VhutiApafuüL foditaxL jbuuL (pubkdJvuL in, fitudh, Cbnbxuf, CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 36. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY — 1956. SZEPTEMBER 6. AMIKOR AZ ELNÖKI SZÉK MEGÜRESEDIK AMERIKA VAKÁCIÓZIK Nevet cserélhetnek, de szivet nem! Most egy éve, az 1955. szeptember 15-iki számunk első oldalán hasonló cimmel irtuk azt a vezércikkünket, amelyben kértük a Pittsburghban akkor konvenciózó és egyesülés előtt álló Verhovay Segély Egylet és Rákóczi Segélyző Egyesület delegátusait, mond­ják ki határozatilag azt, Hogy “az amerikai magyarsággal és álta­lában az u.n. magyar üggyel való közösségérzet és közösségvállalás kihangsulyozása céljából is, úgy anyagilag, mint erkölcsileg támo­gatni fogja a William Penn Fraternális Egylet az Amerikai Ma­gyar Szövetséget, az amerikai magyarság nagy összefogó szervét.” Ez a vezércikkünk és ez a kérésünk akkor visszhangra talált mindazok szivében, akik velünk együtt érzik az amerikai magyar sorsközösség és jövőért munkálkodás ellentmondást nem tűrő, egyenes férfiasságot megkövetelő és oly sokszor áldozatosságot kívánó érzetét. . . Vezércikkünk címét és e címbe tömöritett gon­­golatát azóta már mások is felhasználták írásaikban, beszédeik­ben: “Nevet cserélhetünk, de szivet nem!” A William Penn egylet­nek lehet amerikai hangzású neve, de tagságának nagy hányada magyar s magyar marad koporsója lezártáig! A William Penn egylet elmehet tagokat szerezni bármilyen náció közé, de a ma­gyarsággal való közösségét meg nem szakíthatja, fel nem adhatja! Legfennebb erősítheti. A két nagy egylet egyesüléséből létrejött William Penn Fra­ternális Egylet igazgatósága ez év elején szótöbbséggel úgy hatá­rozott, hogy az Amerikai Magyar Szövetség céltudatos, szép ma­gyar munkájának támogatására évi $3,000 dollárt juttat. És pon­tosan, úgy, ahogy cikkünkben akkor irtuk: “A közöttünk még min­dig garázdálkodó, de egyre gyérülő számú kommunisták felé ez a határozat egy erős, férfias kiáltó szó, a magyarság felé pedig egy sokatmondó, biztató, őszinte tanubizonyságtétel” volt... (A névsze­rinti szavazásnál az igazgatóság tagjai közül néhányan a támoga­tás, illetve a juttatandó összeg nagysága ellen szavaztak ugyan, de ezeknek szava eltörpült és megsemmisült a többség bölcs határo­zata mellet. Nevüket azonban megjegyezte jól az amerikai ma­gyarság és az egyesület magyar szivü tagsága!) Megdöbbenéssel halljuk most itt is, ott is azt a hirt, hogy a William Penn igazgatóságának mostani, szeptemberi őszi gyűlé­sén egyesek ismét fel akarják hozni ezt az ügyet s el szeretnék vétetni, vagy csökkenteni próbálják majd a Magyar Szövetség­nek megszavazott támogatást. Jól tudjuk, hogy honnan jön, hon­nan jöhet a kezdeményezése egy ilyen tervnek, mert ilyen magyar­talan, ilyen gyalázatos elgondolásai csakis a mi Amerikai Magyar Szövetségünk nyílt ellenségeinek, a kommunistáknak lehetnek. Azt azonban már nehéz lenne elhinni, hogy a kommunisták erői a nagy William Penn egylet igazgatóságában valaha is érvényre juthatnak! Bár jól tudjuk, hogy a William Penn igazgatóságában jóval nagyobb többségben vannak azok, akiknek éppolyan szívügye az Amerikai Magyar Szövetség, mint minden becsületes érzésű ma­gyarnak, mégis, magyar szivünk kötelez arra, hogy ezzel a cik­künkkel felhívjuk-a figyelmét az egylet vezetőségének, illetve igaz­­gatóságnaá erre a suttyomban készülő merénylet-félére! Felelős­ségünk teljes tudatában tesszük ezt és a magyar újságíró becsüle­tes tollának parancsoló szavával figyelmeztetjük és kérjük a Wil­liam Penn igazgatóságát arra, hogy igenis: tartsa fenn és erősítse az amerikaiasitott nevű nagy egylet az amerikai magyarság nagy közösségével való kapcsolatát azzal is, és talán elsősorban azzal, hogy tagja és támogatója marad a lehető legteljesebb mértékben a mi Amerikai Magyar Szövetségünknek! Nevet cserélhetett az egyesült egylet, de szivet nem cserélhet sem a vezetőség, sem a tag­ság! Nem lehet! Nem szabad! . . . A kommunisták befurakodó, alamuszi munkájának véget kell vetni az amerikai magyarság életének minden megnyilvánulásá­ban ; egyleteinkből is ki kell zavarni, ki kell gyomlálni s még szóhoz jutni se szabad engedni többé azokat, akik a vörös eszmék hívei, vagy a vörösekkel társutasok . . .! A William Penn egylet alapsza­bályaiban is benne van, hogy bizonyos “felforgatok” elvesztik tagsági jogaikat, de még ezen a körülíráson és meghatározáson túl is vigyáznunk kell, hogy ki merre lép, ki kinek “falaz,” akár tuda­tosan, akár megtévesztetten! A Magyar Szövetségből való kilépés, vagy a Magyar Szövet­ségnek juttatandó támogatás csökkentése egyértelmű lenne a Wil­liam Penn részéről azzal, hogy a vörösek aknamunkája győzedel­meskedik. Mert a Magyar Szövetség munkáját gáncsolok csak kommunisták között kereshetők! Nagyon kérjük a William Penn igazgatóságát, ezt tartsa szem előtt s erre vigyázzon nagyon, ami­kor erről az ügyről, esetleg, tanácskozik! Hisszük, hogy a William Penn egylet őszi igazgatósági gyű­lése meg fogja találni a helyes módját annak, hogyan fejezze ki és hogyan adja tudtára az amerikai magyarságnak, tagsága nagy­részének azt, hogy közösséget vállal itteni magyar életünkkel épp­úgy, mint magyar fajtánk, magyar népünk és szerencsétlen, kom­munista rabságban szenvedő magyar szülőhazánk sorsával . . . Ezzel is kifejezve egyben azt, hogy a két nagy magyar egylet egye­süléséből létrejött még nagyobb egylet: “Nevet cserélt, de szivet nem!” — ikafalvi — Eisenhower elnök betegsége és az elnöki szék netaláni megü­­resedése, néhány különleges ese­mény emlékét idézi fel, ame­lyek az amerikai történelem fo­lyamán bekövetkeztek. Köztársaságunk f e nnállása alatt több alkalommal is előfor­dult, hogy az országnak nem volt törvényes elnöke. George Washington maga is csak kilenc nappal később lett az Egyesült Államok első elnökévé, mint az ugyanakkor megválasztott John Adams az első alelnökévé. Az akkori lassú közlekedés folytán csak 1789. április 6-án fejezték be a szavazatok megszámlálását és igy történt, hogy John Adamstól, április 21-én csend­ben, szertartások mellőzésével vették ki alelnöki esküjét, mig Washington eskütétele április 30-án, pompás külsőségek és óriási lelkesedés mellett folyt le. Olyan években, amikor már­cius 4.-ke (az elnökavatás egy­kori terminusa) vasárnapra esett, sok elnököt 5-én vagy 6- án avattak fel. James Monroe, az Egyesült Államok ötödik el­nöke, második megválasztása után, csak 1821. március 5-én esküdött fel az alkotmányra, jóllehet az alkotmány értelmé­ben, előző elnöksége már márci­us 3-án megszűnt. Minthogy; ő saját magát követte hivatalá­ban, az átmeneti hiánynak ném volt jelentősége. Annál jelentő­sebb volt az 1849-i precedens, amikor Zachary Taylor váltot­ta fel James K. Polk-ot az elnöki székben; 1877,.- március 3-án, szomba­ton, Ulysses S. Grant, ,a búcsúzó elnök, diszebédet rendezett a Fehér Házban. A Fehér Ház Vörös Termében ugyanakkor Rutherford B. Hayes esküdött fel az alkotmányra, mint a 19- ik elnök. Minthogy az eskütétel majdnem a nyilvánosság kizárá­sával történt meg, helyes óva­tosságból hétfőn, március 5-én, Hayes-t nyilvánosan is felesket­ték. Woodrow Wilson törte meg a hagyományt, mikor 1917. már­cius 4-én, vasárnap tette le az elnöki esküt, de a nyilvános ce­remóniát csak hétfőn tartották meg. 1957. január 20.-a vasárnap­ra esik és 1933. óta, az alkot­mány 20-ik módosítása, január 20át jelöli ki az elnökváltás napjául. Az alkotmány értelmében, ha az elnököt elmozdítanák a hi­vatalából, ha képtelen volna hi­vatalát ellátni, ha lemondana, , vagy elhnuyna, tisztsége az al­­elnökre száll át. De sokszor é­­vekig is fennállott a helyzet, hogy nem volt alelnökünk, mert már elnökké vált, vagy pedig mert a megválasztott alelnök el­hunyt vagy lemondott. Hétszér történt már meg, hogy alelnök követte az elnököt hivatalában. Mig három elnö­künk (Lincoln, Garfield és Mc­Kinley) gyilkos merénylet áldo­zata lett, alelnökeinket megkí­mélte a sors ettől a végtől. Hét alelnököt mégis hivataloskodása közben ért utói a halál. James Madison 1809-től 1817-ig tartó elnöksége alatt két alelnököt is elveszített igy. Az Egyesült Ál­lamok egy gelnöke sem mondott le tisztségéről és csak egyetlen alelnöke: John C. Calhoun volt az, aki leköszönt az alelnökség­­ről (1832. decemberében) hogy szenátorrá lehessen a következő évben. A legrövidebb ideig William Henry Harrison volt a köztár­saság elnöke, aki egy hónapi hi­vataloskodás után, 1841. április 4-én hunyt el. A vele együtt megválasztott John Tyler volt az alelnök, aki a legrövidebb ideig töltötte be a köztársaság második legfontosabb hivatalát. Tyler elnöksége alatt — egy hó­nap hijján 4 évig — maradt az ország alelnök nélkül, ami — rövidebb időtartamokra — már 15-ször következett be Ameriká­ban. Megjött a Mars... Szeptember 6-án este, illetve csütörtökről péntekre virradó éjszaka a Mars, naprendsze­rünk távolság szerinti negyedik bolygója napkörüli pályáján el­érkezik arra a pontra, ahol leg­­közeleb van Földünkhöz: pon­tosan valami 35 millió mértföld­­nyire . . . Amikor hatalmas elip­­szis-utján legtávolabb van tő­lünk, ez a távolság 300 millió mérföld körüli, ezen a héten azonban “megfigyelhető” távol­ságba jut hozzánk s a földkerek­ség különböző pontjain a csilla­gászok a legmodernebb távcsö­vekkel és vizsgáló eszközökkel figyelik, fényképezik, jegyzik a Mars képét és jelenségeit. Most azután végre talán bizonyosság­gal tudni fogjuk, hogy van-e, le­het-e egyáltalán élet a Marson, vagy ha van, az egészen primi­tív növényzeté-e, vagy másé is? Körülbelül minden 16-17 év­ben “földközelségbe” érkezik a Mars és minden ilyen periódus alkalmával újabb és újabb érté­kes megfigyeléseket tesznek tu­dósaink. A legérdekesebb 'a mos­tani közelségi periódus alatt az lenne, ha megállapítanák, hogy az. úgynevezett “flying sou­­cers”-eknek, “repülő csészeal­jak” titokzatos jelségeinek va­lami köze van a Mars közelünk­be jutásához . . . Mostanában, esténként és éj­szakánként aki a déli égboltot figyeli, egy erősen csillogó, pi­rosas fényt árasztó “csillagot” fog látni, a Mars bolygót, amelynek titkot már ávszázadok óta lesi és próbálja megfejteni az emberiség ... Nt. Vitéz Ferenc beiktatása A Perth Amboy-i Kálvin Já­nos Magyar Református Egy­ház most vasárnap, szeptember 9-én beiktatási ünnepélyt tart uj lelkészének, Nt. Vitéz Fe­­recnek a tiszteletére. Délután 4 órakor beiktatási alkalmi istentisztelet lesz az Amboy Avenue-i Kálvin János református templomban, este 6 órai kezdettel pedig Beiktatási Bankét lesz az Iron Workers Hall-ban (462 Market St.). Sokan már túlvannak az idei vakáción, sokan pedig most él­vezik az arany szabadság nap­jait; a többiek még előtte van­nak az édes semmittevésnek, a csendes szemlélődésnek, vagy a látványosságok szenzációjának, amit mindenki maga választ pi­henés és felfrissülés végett. Az amerikai nép nyári szabadságá­nak ideje négy hónapra tolódik ki, júniustól szeptemberig, de sokan vannak, akik egy-két hétre még tél idején is kifognak a munkából. Majdnem minden amerikai dolgozónak legalább kétheti fi­zetett szünidőre van joga. Az utolsó három év leforgása alatt nyélbeütött szekszervezeti szer­ződések legtöbbje kiköti ezt a kedvezményt a munkások javá­ra. Újabban kivivták azt is, hogy már rövid szolgálat után is jár szabadság. E század elején jó volt, ha a munkás fizetésnél­küli szabadságra mehetett, mert örült, amikor állásába visszafo­gadták. Csak 1930 körül indult meg a mozgalom, hogy a dolgo­zók fizetett szünidőre tarthassa­nak igényt. A hosszabb fieztett vakáció inétzménye nemcsak a szakszer­vezetek megerősödésének és az üzleti élet felvirágzásának kö­szönhető, hanem annak is, hogy a vállalatok vezetői belátták, hogy ők is jobban járnak, ha le­hetővé teszik, hogy a munkás néha kifoghasson a járomból. Hozzájárul ez a dolgozók fizi­kai és erkölcsi jólétéhez, ami ke­vesebb betegszabadságot és több és jobb termelést jelent. Tizenöt évvel ezelőtt a mun­kásoknak csak 6%-a részesült kétheti vakációban. 1949-ben a kollektiv szerződéseknek már 90%-a biztosítja ezt a jogot. Ma már igen ritka az a kollektiv szerződés, amely megfeledkezik erről a biztositó szelepről. Az­előtt öt évig kellett egy helyen dolgoznunk, hogy vakációt kap-A felszentelt kis­­papok eskütétele Junius folyamán Magyaror­szág külnöböző helyein (Eszter­gomban, Pécsett, Budapesten, Vácott, stb.) kb. 100 kispapot szenteltek fel. A kispapoknak az álla més egyház között létrejött megállapodás szerint az alkot­mányra állampolgári esküt kell tenniök. Az esküt a kispapok az illetékes megyei tanácsnál 1956 augusztus 20-án tették le. Első esetben a magyar püspöki kar 1951 julius 21-én tette le az es­küt. Kevés a turista A budapesti Szabad Nép au­gusztus 22-i száma szóvá teszi, hogy “a turista sport népszerű­sítéséért, elterjesztéséért a fel­­szabadulás óta jóformán semmi sem történt s a természetjárók száma jelentősen csökkent a ré­gihez képest.” A cikkíró a csök­kenés okát főleg abban látja, hogy az Országos Testnevelési Sport Bizottság semmit sem tö­rődik ezzel a sporttal; hiányoz­nak vezetők, akik főleg a fiata­lokkal megszerettetnék ezt a sportot; ellentétben a háború előtti időkkel a turisták nem kapnak vasúti és hajóutazási kedvezményt s nem tolsósorban, hogy a turistaház kérdése ma is megoldatlan, mert szállóhelyet kapni a lehetetlenséggel hatá­ros. ______ junk, ma már csak 3-2, sőt egy évi szolgálat után is jár a szün­idő. A gyári és irodai munkások 40%-át már egyévi szolgálat után illeti meg a kétheti fizetett szabadság és azok, akik ennél hosszabb ideig dolgoznak, gyak­ran 3, sőt 4 heti szünidőt is kap­nak. Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy mind több és több ünnep­napért kapunk teljes fizetést és a napi munkaórák száma is ál­landóan csökken.. Minden több és több idő jut pihenésre és szó­rakozásra, kinek, kinek az ízlé­se szerint. Sokan a családjuknál való együttléttel, házuk tataro­zásával, kertjük ápolásával, sportokkal, játékokkal, színhá­zak, hangversenyek, múzeumok látogatásával töltik el a boldog és felelőtlen szabadság napjait, mások hosszabb autoutakra in­dulnak és a családot pótkocsin vontatják maguk után, amely­ben süthetnek, főzhetnek és éj­szakánként aludhatnak is. Má­sok a nyári fürdőhelyek szállo­dáit és passzióit töltik meg, vagy távoli hegyek lejtőin és ta­vak partjain bérelnek házikó­kat, a természet szépségeit bá­mulva és értékelve. Se szeri, se száma azoknak, akik halásznak, vadásznak, golfoznak, táncol­nak, vagy egyéb népszerű sport­nak hódolnak. Egyes szakszervezetek maguk is építenek üdülőhelyeket a ta­gok használatára, ahol önkölt­ségi áron és barátaik társaságá­ban részesülnek abban, amit másutt drágábban és kedvezőt­lenebb feltételek mellett kapná­nak meg. Főleg az International Ladies Garment Workers Union és az Amalgamated Clothing Workers Union gondoskodtak ilyesmiről g§ a pennsylvaniai hegyekben, sokezer holdas, er­dős, hegyes-völgyes, tavakkal teliszórt vidéken fekszik a UNITY HOUSE, ahol többmil­lió dolláros költséggel még olyan színházat is építettek, amelyben Hollywood és a Broadway leg­kitűnőbb művészei lépnek fel. Képeslapok és levelek millió­­számra íródnak a vakáció alatt. Ha külföldi rokonainkkal és ba­rátainkkal tudatjuk, hogyan töltjük el pihenésünk napjait, csak a tényeket megírva, szolgá­latot teszünk a demokrácia, a szabadság és Amerika ügyének. Nt. Egri László fogadtatása A Woodbridge-i Magyar Re­formátus Egyház népe, a gyüle­kezet uj lelkésze tiszteletére sezptember 16-án, vasárnap fo­­gadtatási ebédet rendez a School Street-i Auditóriumban. Nt. Egry László, akit egy évtizedes távoliét után hivott vissza lelki­­pásztorának a gyülekezet, ezen a napon foglalja el. szószékét Woodbridgen, illetve ekkor mondja beköszöntő prédikáció­ját itteni, hajdani gyülekezeté­nél. A fogadtatási ebédet a női körök és a presbitérium rende­zik s arra az egyházközség né­pét, barátait, jóakaróit és álta­lában a magyarságot szives sze­retettel hívják és várják. Nt. Egry László East Chica­go, Indianaból jön vissza Wood­­brige-re, ebbe a kedves jerseyi városkába, ahonnan annakide­jén feleséget vitt el magának... Mindketten valósággal “haza­jönnek” tehát s mint hazajövő­­ket fogadja őket az egyház népe és az itteni magyarság. Isten hozta őket! Amiért szégyenkez­ni kell a külföldiek előtt... Máriássy Judit kommunista írónő kifogásolja a budapesti Irodalmi Újság augusztus 18-i számában, hogy kommunista személyiségek szigorúbban őriz­tetik magukat, mint külföldön az államfők. “Nemrég egy kül­földi újságíróval sétáltam a Szabadság-hegyen. A Béla ki­­rály-ut környékén barangolva, hatalmas, bekerített területhez értünk. Egyik oldalán ÁVH-s katona állott puskával a kezé­ben. ‘Itt ki lakik?’ — kérdezte külföldi barátom. Nem tudtam felelni. ‘Mért nem kérdezi meg azt a katonát?’ Megintcsak hall­gattam. Nem mondhattam ki azt, amit gondoltam: aligha ad­na szives felvilágosítást.” (Rá­kosi lakik ott.) Drágább gazolin, jobb utak... Robert B. Meyner, New Jer­sey állam kormányzója a szep­tember 17-én összeülő állami törvényhozástól a gazolin-adó 1 centtel való felemelését fogja kérni az ebből befolyó bevételt pedig az országutak javítására kívánja fordítani. SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG! A Cleveland, Ohioban megje­lenő “Az Újság” c. hetilap au­gusztus 30-iki számában, az első oldalon egy ilyen cimü cikk állt: “New Brunswick magyarsága barátságosan fogadta á magyar kormány megbizottját.’’ A cikk­ben pedig a szerkesztő elmond­ja, hogy egyik olvasója mesélte el neki, hogy látogatóban járt New Brunswickon a földijeinél s mialatt itt járt, meglátogatta a magyar bankot a magyar kor­mány pénzügyi kiküldöttje . . . A hosszú lére eresztett cikk el­mondja, miket mesélt a Bruns­wickon járt asszonyság s az egyik mondatban szóról szóra ez áll: “. . . általában az egész ma­gyarság a legszivélyesebben fo­gadta Mr. Fodort, a magyar kormány kiküldöttjét^ aki az amerikai kormány1 engedélyével érkezett az országba, a banká­rok értekezletére. Szabadon lá­togatta' meg a magyarokat, az­zal állt szóba, akivel akart.” Szemenszedett h ä* z u g ság, akárki mondja is, hogy “az egész magyarság legszivélyeseb­ben fogadta” azt a kommunis­tát, azt a Moszkvában kiképzett s a magyar nép nyakára, küldött vörös ügynököt! New Bruns­wick magyarsága nem fogadta és a New Brunswick-i magyar­ság vezetői nem üdvözölték Fo­dor urat. Annyira nem, hogy mi nem is tartottuk érdemesnek bővebben foglalkozni ittj áriá­val! Mindössze az történt, hogy Fodor ur ellátogatott a Magyar Savings & Loan Associátionhoz S elbeszélgetett a magyarok ál­tal alapított és. vezetett pénzin­tézet néhány igazgatójával. Az udvariasság szabályai szerint pedig ők nem tehettek mást, mint fogadták . . . Jól ismerjük New Brunswick magyarságát s nagyon jól tud­juk, hogy nem nagyon látogat­hatott itt közöttünk az a kom­munista, az egy “hivatalos” lá­togatáson kívül!! Az itteni ma­gyarság nem fogadta őt se “leg­szivélyesebben,” se máskép . . . legfennebb önuralmat és gentle­man magatartást tanúsított, a­­mikor valamikép nem inzultálta az utcán, vagy valahol ezt a Fo­dort... ! A clevelandi szerkesztő részéről pedig nagyfokú felüle­tesség és felelőtlenség ilyen ha­zug mondatok leírása, anélkül, AMERICANIZATION AND PpLITICAL HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ ÉS FÜGGETLEN POLITIKAI MAGYAR HETILAP hogy utána ne érdeklődött volna akár nálunk, akár másnál, hogy hogyan is fogadta az egész New Brunswick-i magyarság “a, ma­gyar kormány kiküldöttjét?” Sehogy! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot!

Next

/
Thumbnails
Contents