Hiradó, 1956. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1956-12-06 / 49. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP JhjL (psAih. PERTH AMBOY HERALD Önki, ZürngjoAmn, TiSiwApjapüh. EditsucL and. fijuklÍAhsui, in. Úmboy. Kiábrándítónak találjuk valamennyien az Egyesült Nemzetek szervezetének a viselkedését. Magyarország ügyében sok szó hangzott el az East River partján emelkedő üvegpalotában, de azontúl semmi sem történt. Nap mint nap egyre keserűbben kérdezzük önmagunktól és másoktól is: hát akkor mi értelme van az Egyesült Nemzeteknek? Volt-e valha égbekiáltóbb gaztett a világon annál, mint az, amit a Szovjet Magyarországon elkövetett? A keserű kérdések tömegével tolulnak fel bennünk és nincs senki, aki feleletet adhatna. Az Egygesült Nemzetek közgyűlése elfogadott ugyan néhány kegyeshangu rezoluciót, de a mondatok megfogalmazásánál mindent elkövetnek, hogy “nesze semmi fogd meg jól” jöjjön ki belőle. Szánalmas! Aki hallgatta az Egyesült Nemzetek közgyűlésének “vitáját” megállapíthatta, hogy micsoda reménytelenül szürke találkozóhely a hires üvegpalota. A delegátusok olvassák beszédeiket s még hozzá mákogva-dadogva, kerülve mindent, amit klasszikus értelmezésben szónoklatnak szoktak nevezni. A magyar ügy újbóli és újbóli tárgyalása során nem akadt egyetlen delegátus sem, aki kiállt volna a szószékre s kertelés nélkül elmondta volna, ami a szivén van. Maga az amerikai delegáció pedig egyszerűen kerékkötője a világszervezet ügymenetének. Ha van egy-egy lelkes indítvány — és van néha, — az amerikai delegátus sorbajárja a különféle baráti országok képviselőit és lebeszéli őket annak pártolásáról. Ez nem is egyszer történt meg. Az amerikai delegáció az, amelyik legjobban óvakodik a , Szovjet megbélyegzésétől s tisztán az amerikai delegáció színtelen állásfoglalása miatt van az is, hogy New Yorkból nem seperték ki Horváth Imrét, a budapesti kommunista bábkormány képviselőjét . . , De nem az amerikai delegáció a hibás, mert Lodge és Knowland nem mehet tovább a számukra gondosan kijelölt körön. Holvan hát a hiba? Tessék elolvasni Dulles külügymniszter sajtókonferenciájának a magyarországi eseményekkel foglalkozó részét. Annak az országnak a külügyminisztere, amelyik ország mindig a szabadságra törekvés elsőszámú fáklyahordozója volt, éppen csak el nem Ítélte a magyar szabadságharcot. Különben mindent megtett, hogy szürkére 240 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. fesse a véres gőzöktől piros magyar égboltot. Hát itt van a hiba, kedves feleim. Az elmúlt években minden jel arra vallott, hogy Amerika a világ semmi kincséért sem adná, ha valamelyik rab még mgepróbálná megroppantam a Szovjet birodalom vasabroncsát s most aztán Dulles vállvonogatva fejtegeti, hogy ők Washingtonban jobban szeretik ha nem a forradalom, hanem a fejlődés, az evolúció eszközét használják . . . Eszerint a csehek, a románok sokkal inkább Washington kegyeiben vannak, mert ők nem tettek semmit, hanem zsebredugott kézzel figyelték, mint halnak rakásra a magyarok. Hihetetlen ugy-e? Dörzsöljük a fejünket, hitetlenkedve kezdjük újra és újra fontolgatni az amerikai államrérfiak részéről legutóbb hallott kijelentéseket és mindig erre az eredményre kell jutnunk . . . A csodálatos magyar ' szabadságharc tovább tart annak ellenére, hogy nyugati részről semmi segítségre sincs, kilátás. Nem fegyveres segítségre gondolunk, mert hiszen botor dolog volna most Magyarországra fegyvereket küldeni. A kifáradt, vérző nép nem venné kezébe ezeket a fegyvereket és ha kézbe venné, önmagát kergetné öngyilkosságba. Nincs arányérzéke annak az embernek, aki azt hiszi, hogy a magyar nép, bármilyén hős is, I eredményesen szembeszállhatna ja szovjet hadsereggel . . . Mindezt csak azért mondjuk el, mert akadt egy jószándéku magyarokból álló társaság, amely ezt a jelszót tűzte zászlajára: “Fegyvert Magyarországnak!” A nyugati világ azonban segíthetne sokmindennel. Elsősorban azzal, hogy bojkottálná, elsősorban gazdaságilag, Szovjetoroszországot. Ha a szabad világ gazdasági béklyóba szorítaná a Szovjetet, a vörös behemótnak előbb-utóbb engednie kellene. Csakhát itt is az a baj, hogy a magyar nép hősiessége az egeket nyaldossa ugyan s az emberek Londontól New Yorkig és Melbourneig lelkesednek is, de a pénzt még jobban szeretik. Önmagunkról is szóljunk néhány egyszerű szót. Nem dolgozunk eleget. Szerte az országban különféle segitőcsoportok alakultak s gyűjtenek pénzt, ruhát, de az amerikai magyarság kezdeti lendülete elsekélyesedett, egyszerű szeretetakcióvá szürkült. Az óhaza népe nem ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy álljunk ki mi is itt az utcára, hogy mozgassunk meg minden sziklát s próbáljunk meg uj Mózesként belőle vizet fakasztani. A magyar szabadságharc egyik fontos különítménye vagyunk mi, amerikai magyarok. Nem kell az életünket áldoznunk, csak a saját kényelmünkből ajándékozzunk valamit a magyar szabadság ügyének. Szervezzünk tűnt etéseket, gyűléseket. Vegyünk rá amerikai egyesületeket ilyenek szervezésére és ne szűnj ünk meg egy pillanatra sem ostromolni azokat az embereket, akik tehetnek valamit a magyar ügyért. Ezt várja tőlünk az óhazai magyarság. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent 21,500 szabadságharcos menekült magyart enged be Amerika Naponta ezer magyart fognak áthozni repülőgépeken 20,000 magyar van letartóztava vagy deportálva Eisenhower elnökünk utasította a kormány illetékes szerveit, hogy a fenálló törvények keretén belül összesen 21,500 szabadságharcos menekült magyart engedjenek be, illetve gyors utón hozzanak át az Egyesült Államokba Ausztriából. Ebből összesen 6,500 a Refugee Relief Act törvény keretén belül rendes kvótával, a többi pedig az úgynevezett “parole” alapján jön be, az utóbbiak státusa azonban nem állandó jellegű. A menekültek áthozatalát a hadsereg fogja intézni, még pedig gyorsított módon; naponta mintegy 1,000 magyar fog a Camp Kilmerbe érkezni rövid időn belül. Ennek megfelelőleg gyorsítani fogják a menekültek “processolását” is és — remélhetőleg — könnyítéseket tesznek és rendet teremtenek az assurance-felhasználás, illetve elosztás terén is. Már az első 1,000 áthozott menekült esetében megtörtént ugyanis, hogy némely jótékonysági és szociális szervezet, anélkül, hogy a magyarság itteni helyzetét, területenkénti elosztódását és hasonló kérdéseit ismerte volna, mereven ragaszkodott egy-egy menekültnek az ide,vagy oda telepítéséhez az ország területén. Nemcsak a nyelvet nem ismerő menekültnek magának, de általában az egész amerikai magyarságnak érdeke azonban, hogy az itt uj hazát kapó és uj életet kezdő magyar testvéreink .valamely sűrűbben magyarok által lakott vidéken telepedjenek meg s kapjanak munkát. Úgy érezzük, hogy úgy a menekülteknek, mint a nagyrészt már polgárjogot nyert amerikai magyarságnak bizonyos beleszólási jogai vannak abba, hogy itt mi történik velük, illetve az idémenekült testvérekkel! Sem a jószándéku, de speciális helyzetünket eléggé nem ismerő nagy amerikai jótékonycélu szervezetek, sem pedig az Amerikáétól eltérő szándékú és igenis: merőben idegen Msgr. Varga-féle Nemzeti Bizottmánynak mint kimondott politikai célú szervezetnek a menekültek itteni elosztásába s életsorsuk további intézésébe beleszólása nem lehet, vagy legalább is nem lehet köze se olyan mértékben, mint az amerikai magyarság összességét jórészben képviselő Amerikai Magyar Szövetségnek. Éppen ezért Szövetségünk utján is, washingtoni törvényhozóink utján is és szabad amerikai magyar sajtónk utján is egyöntetűen kérjük kormányukat arra, hogy az Amerikai Magyar Szövetséget a legteljesebb mértékben és azonnal ismerjék el a magyarság arra hivatott központi szervezetének, ruházzák fel mindazokkal a jogokkal, amelyek az amerikai magyarságot e kérdéssel kapcsolatban feltétlen és elsősorban megilletik, adjanak megfelelő támogatást megbizottaink itteni és Ausztriában szükséges működéséhez s menekült magyar testvéreinknek a segítségére sietésünket annak fogadják el és annak vegyék, HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban! ami: magyar származású amerikai polgárok legönzetlenebb, legodaadóbb, egyéni és minden más gyarló érdekektől legmentesebb összefogásának és nemes igyekezetének! Minden igaz magyar ma szerte Amerikában igy érez és igy gondolkozik és aki nincs velünk ebben az egyöntetű, határozott állásfoglalásunkban, az ellenünk van és ellene van mindannak, ami itteni magyar szervezeteinket és intézményeinket egységbe forrasztotta és amiért ezek a magyar szabadságharcosok is voltaképen harcba mentek. A bürokráciának, a személyi kultusz burjánzásának véget kell vetni itt is és a kérdésre, hogy ezt hogyan lehet elérni, az amerikai magyarságnak már meg van a kész válasza a maga 50 esztendős Amerikai Magyar Szövetségével ! A londoni Reuter-hirügynökség jelentése szerint a bécsi Presse november 27-iki száma közölte, hogy orosz csapatok nagyszámú soproni lakost deportáltak. A Presse értesülése szerint 30 deportációs vonat hagyta el Magyarországot november 14-ike és 17-ike közt. (A dátum egybeesik a hírhedt Serov tábornok: Beria utódjának — budapesti megjelenésével.) A deportáltak között súlyos sebesültek is voltak, mintegy ötezren, akiket az oroszok (az ÁVH segítségével) a budapesti kórházakból, főleg a Rókus-, Péterffy-utcai, Uj Szent-Jánoskőrházakból, a Pajor-Szanatóriumból és a Lipótmezőről szedtek össze. A Presse idézi a budapesti belügyminisztérium rádióállomásának november 25-iki közlését is, mely szerint 20,000 a letartóztatottak és deportáltak száma. FONTOS ÉRTESÍTÉS a szabadságharc menekültjeinek segélyezése és az Amerikába érkezők elhelyezése dolgában Az Amerikai Magyar Szövetség nemi ériben ClevelandbannmgtÁ|ítt jubiláris kon“venco.jan Hmcniciották a szövetség égisze alatt működő Egyesített Amerikai Magyar Segélyakció megalakítását (Coordinated Hungarian Relief), amely az amerikai magyarság által összegyűjtött adományokat fogja kezelni és minden megkülönböztetés nélkül eljuttatni azokhoz, akik a legjobban rá vannak szorulva testvéri segítségükre. Minden adomány tehát ide küldendő, akár az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni központi irodája (527 Mills Bldg.) akár fiókosztályai utján. Használt ruhákat minden városban gytijtsünk össze és küldjük be a new yorki központi raktárba. Yager Lajos el-Magyar számot adott ki a LIFE magazin “Hungary’s Fight for Freedom” címmel a Life magazin december 4-én magyar számot ad ki, amelyet az újságosoknál lehet megvenni. A magyar szám 100 oldalas és szemtanuk vallomásait és Magyarországon járt újságírók hiteles leírását és kiváló fényképészek sorozatos, eddig még nem közölt képeket is tesznek közre ebben a “magyar számban.” A magyar szám teljes tiszta International Rescue Commitjövedelmét a Life magazin az tee céljaira adja át, hogy a pénzen segítsék a magyar menekiiltket. A magazint Donnelley chicagói hatalmas nyomda saját áron állítja elő, hogy annál több pénz jusson a jövedelemből a menekülteknek. A történelmi dokumentum számba menő képes riport füzetet 50 centért lehet megvásárolni. Ha elfogyna az újságárusoknál, akkor a LIFE MAGAZINE, 9 Rockefeller Plaza, New York, N. Y. címen rendelhető meg. Vegye meg mindenki ezt a lapszámot, mely nemcsak érdekes, de örök emléke lesz a magyar szabadságharcnak és a magyar nmezetnek! nők cime: 422-25 E. 92nd St. New York, N. Y. Ugyancsak az Amerikai Magyar Szövetséghez kell beküldeni azok jelentkezéseit, akik lakással, munkával, vagy más módon kívánnak a most érkező magyar menekültek elhelyezéséről gondoskodni. (A helyi fiókosztályok is felveszik az ilyen bejelentéseket, illetve assurance ivekkel szolgálnak.) Nagyon fontos, hogy az amerikai magyarság most egy emberként összefogjon és az Amerikai Magyar Szövetség mögé felsorakozzon, mert csak úgy érhetünk el komoly eredményeket, ha ezt az átfogó, közös szervezetünket a legmeszszebbmenőleg támogatjuk! Ha széthúzunk, ha erőinket szétforgácsoljuk, nem vesznek sehol semmibe minket s olyanok fognak a magyar menekültek dolgában intézkedni, akik nem ismerik a magyarságot s akiknek végeredményben mindegy, hogy egy-egy menekült magyar New Yorkba, Jersey-be, magyarlakta vidékekre kerül-e, vagy pedig valahová Iowa, Montana, vagy valamelyik olyan államba, ahol csak egykét magyar él. Másnak nem fontos ez, de nekünk, magyaroknak igen! És sok más olyan szempont van, amiért nemcsak érdemes, de feltétlenül szükséges is, hogy ez az annyiszor oly sokfelé kalandozó s bábeltorony-épitő amerikai magyarság végre saját jól felfogott érdekében is összetartson! Az amerikai munkások a magyarokért Az amerikai munkásszervezetek “Free Labor Front” nevű osztálya címére eddig több mint 125,000 dollárt fizettek be az egyes szakszervezetek azzal, hogy a pénzt a magyarok megsegítésére fordítsák. Az AFL-CIO jelentése szerint naponta érkeznek újabb csekkek a számlára; úgy hogy az összeg folyton magasabb lesz. A pénzt a szabad szakszervezetek tanácsa utján kapják meg a segítségre szoruló magyarok. THURSDAY — 1956. NOVEMBER 29. C AZ ÉLET MEGY TOVÁBB... IRTA: DR. NAGY JÁNOS * Amikor valami nagy csapás ér bennünket, amit szinte elviselni is alig bírunk, valahogy “megáll” körülöttünk a világ . . . Legalább is a fájdalom, vagy gond kábulatában úgy érezzük, hogy megáll és mindenkitől azt kívánjuk, hogy csak a mi bajunkkal törődjön. így történt ez velünk magyarokkal is. Az “ideális” és “anyagias” elvi alapjain álló, világot és történelmet formáló rendszerek első igazi erőpróbáján a gyenge, magára hagyott “ideális” elbukott és győzött az erőszak anyagi elve, mely úgy látszik lassanlassan túlsúlyba jutott a magasabbrendü és legalább is eddig a civilizált élet alapját képező, elvek felett. Igen. Kábulatunkat és érthetetlen csodálkozásunkat csak még terhesebbé tette az a körülmény, hogy a testvér, szülő, rokon szenvedése, véráldozata, halála mellett még a magasabb emberi értékekbe vetett hitünk is megrendült, mert úgy éreztük, hogy nemcsak szeretteinket veszítjük el, nemcsak szülőhazánkat rabolják el, hanem bennünk is meg akarnak ölni valamit, amit eddig úgy hívtunk, hogy: becsület és szabadság. Becsület az adott szó és ígéret megtartásában és szabadság a minden embert és nemzetet megillető jogok önálló gyakorlásában, nemre, fajra, vallásra, nagyságra, gazdagságra, hatalmi és üzleti érdekre való tekintet nélkül. Nagy tét forgott kockán . . . a bukásban a csapás is emberfeletti. Ezért nehéz a felocsudás és még nehezebb elhinni azt, hogy a világ, az élet, ridegen, kegyetlenül, lassan-lassan már csak éppenhogy vissza-vissza nézve, megy tovább . . . Mi is mossuk le könnyázott arcunkat, 'hütstik le kábult agyunkat, tegyük fel a mindennapi élet kijózanító fehér szemüvegét és nézzük meg mi is történt a nagyvilágban. Elnökválasztás A nagy kavarodásban ez is lezajlott. A nép, — mely végső fokon mégiscsak első személyben gondolkodó, saját érdeket néző emberek összessége, — a háború borzalmának árnyékában a “béke minden áron” jelöltjét választotta és vele együtt vállalta ezen elv következményeinek felelősségét is. Óriási felelősség, különösen ha meggondoljuk, hogy Amerika akarva-nem-akarva a világ jobb oldalának vezető államává nőtte ki magát és igy annak népe az általa választott elnökön keresztül szinte végzetszerűen tudja meghatározni, hogy az a jobb oldal valóban “jobb” is maradjon. Nem tudjuk, hogy az első világháborúban feladott, izolációs, mondhatnánk pacifista elv “minden áron,” való visszhozatala, vagy legalábbis elvi, választási szólamként való alkalmazása éppen a jelen körülmények között helyes volt-e és főképpen őszinte volt-e, de egy biztos: a nép többsége ezt'választotta. Békét a hidegháború, a véres forradalom és a vajúdó harmadik “forró” háború forgatóban. Elhinni, hogy a döntések elhalasztásával, tehetetlen nemzetközi fórumokhoz való tologatásával, fejünknek a kellemetlen eseményektől való elforditásával és főképen szövetségeseinkkel való egyetértés nélkül, csupán szép szavakkal le tudjuk győzni, vagy legalább is meg tudjuk álltani a világ bal oldalának könyörtelen és meg nem alkuvó hatalmi törökvését, véleménynük szerint már: a bűnnel határos naivitás! Bár nem valljuk azt, hogy amit fegyverrel rontottak el, azt csak fegyverrel lehet jóvá tenni, de abban sem hiszünk, hogy az erőszak politikájára épült, világhódító és világhódító Szovjet kormányt a béke szirén hangjaival mégcsak “coexistence” formájában is be lehet csalni a békés nemzetek közösségébe a rckon- és testvérgyilkosság veszélye nélkül. Úgy látszik, a nép is érezte ezt, mert nem adott teljes szabadkezet az elnöknök. Csak ez ember kellett, a párt, a General Motors, az ohioi “Taftlbelt,” a “nagy pénz” (Big Money) már nem kellett. A Kongresszus demokrata. Kissé érthetetlen az első pillanatban, de ha a mélyére tekintünk, talán helyesnek és elfogadhatónak találjuk. Amikor nagy a veszély, amikor sorsok felett kell határozni, nem lehet mindent egy lapra feltenni. Békét akart a nép minden áron, de hogy abban a békében hogyan éljen, vagy éppenséggel azt a békét hogyan1 biztosítsa esetleg egy háborúval is, azt már nem bízta a tőle áthidalhatatlan elvi messzeségben lévő republikánus pártra. Koalició, felelősségmegosztás, ez á divatos és uralkodó kormányforma a nyugati világban, létjogosultsága azonban csak akkor és ott van, amikor és ahol a kezdeményező fél felelőssége teljes tudatában nem megkerülni, hanem megoldani akarja a feladatokat és a másik fél helyes kritikával azt segíti. Amennyiben az uj választás egy ilyen koalició kialakítását eredményezi, akkor azt mondhatjuk, hogy a választás helyes volt. A szuezi kérdés A választási küzdelem tetőfokán, mint egy jól időzített bomba robbant ki Kelet és Nyugat régóta megoldatlan problémája: a szuezi kérdés. Nyugateurópa életcsatornája, az Európában vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben található életfontosságú nyersanyagok egyetlen és legrövidebb vizi csatornája veszélybe jutott. Az eredetileg tisztán üzleti, majd később hatalmi szempontból jelentőssé vált kérdés, mint a kolonializmus, a nemzeti diktatúra és a hatalmi felségjog kellőleg nem tisztázott kérdése, párosulva a talán kissé elsietett katonai intézkedésekkel, felborittota a nyugati hatalmak egységét. És ha Keletnek semmi más célja nem volt vele csak ez, akkor egy nagy lépést tett a bomlasztás utján. A Szovjet a szépen csomagolt hatalmi és életkérdés elködösitésével úgy „lépett fel, mint az imperializmus és kolonializmus járma alatt nyögő, elnyomott kis államok védője ugyanakkor, amikor ő maga a világ máski oldalán lábbal taposta a legelemibb emberi jogokat. Az Egyegsult Államokat az imperialzimus áldozatává ügyesen átmázolt Szuezi csatorna(Folyt. az 5-ik oldalon) CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. SZÁM.
