Hiradó, 1956. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-02 / 5. szám

PERTH AMBOY HERALD JJvl flWy, KuHfjahian. cYlüWÁpapAX> SditacL. jcwcL fiubliAhjuL in- ßsudh- ÜJmbßif. CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM. PERTH AMBCj{, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY— 1956. FEBRUÁR 2. Magyar repülő tragikus légiharca szovjet üldözőjével A magyarországi kommunista gazdálkodás A kommunisták terv szerint dolgoznak, de ezek a tervek so­hasem akarnak sikerülni. Ezzel ellentétben a nyugati világ gaz­dasági életében látszólag ipin­­den tervszerütlenül történik, mégis megy minden, mint a ka­rikacsapás. Mi az oka a kommunista gaz­dálkodás csődjének? Erre nem lehet egyszerűen megfelelni. A közgazdászok könytárakra me­nő köteteket Írtak róla. A leg­főbb tényező kétségtelenül az, hogy hiányzik a munkásból a lelkesedés. Hiába mondja a kom­munista párt, hogy tiéd a gyár, magadnak dolgozok, — ez a szó­­la mma már hatástalanul pereg le a munkásról. A munkás gyomra korog, keresetéből nem viszi semmire. Alább néhány idézetet adunk a magyarországi kofnmunista lapokból. Olvasóink talán nem mindig értik meg a kommunista tolvajnyelvet, de annyit mégis felfognak, hogy nágyon rosszul mennek a dolgok. Tessék tehát! “Az öntödei selejt milliós ká­rokat okoz. Az öntödék selejt­­veszteségéből évente egy köze­pes nagyságú uj öntődét épít­hetnénk.” — Népszava, 1955 X. 16. “A tervszerütlenség gátolja a belföldi igények pontos kieíégi­­tését és exportkötelezettségeink teljesítését. Ugyanakkor ez nagymérvű pazarlást is jelent.” — Szabad Nép, 1955. X. 19. “Szeptemberben a negyed­éves terv teljesítése érdekében sok üzemben “kirabolták” az üzemet, felélték a félkészrak­tárt és minden mozgatható al­katrészt tessék-lássék módon összeszerelte ...” — Szada Nép, 1955. X. 23. “Sok üzemben előfordult, hogy olyat gyártottak, sokszor terven felül is, amire sem ideha­za, sem külföldön nem volt szük­ség, sok termékből pedig a szük­séges mennyiséget sem készítet­ték el.” — Szabad Nép, 1955. X. 30. “A prototípusokat, az uj gyártmányokat rendszerint na­gyon lassan készítik el ...” — Szabad Nép, 1955. X. 30. “Gépiparunk, vegyiparunk, könnyűiparunk és a többi ipar­águnk még mindig jelentős mér­tékben elmaradt a technika nemzetközi haladásától.” — Szabad Nép, 1955. XII. 5. “Október hónapban a vállala­tok 25.4 százaléka nem teljesí­tette tervét.” — Szabad Nép, 1955. XII. 10. “A Vaskohászati Igazgatóság bár globálisan már több mint 20 ezer tonna anyagot termelt terven felül, mégis sok tétellel '• adósa az országnak.” — Népsza­va, 1955. XII. 18. “Bár az üzemek többsége be­fizette az államkasszába a szá­mukra előirt nyereséget, mégis több száz ipari és mezőgazdasá­gi vállalat veszteséggel dolgo­zik. A termelés a legtöbb üzem­ben egyenetlen, nagy az anyag­pazarlás.” — Szabad Nép, 1956. I. 1. “Üzemeink az évvégi hajrá­ban felemésztették az alkatré­szeket, a fél-készgyártmányokat s az újév első napjaiban mindez súlyosan visszaütött.” — Sza­bad Nép, 1956. 1. 14. Bulgányin megkapta a magáét Személyes üzenet formájában a szovjet miniszterelnök a “Ten­­te-baba-tente” cimü dalt küldte el Eisenhower elnöknek. A moszkvai pribékek úgy gondol­ták, hogy a szundikálásra amúgy is hajlamos amerikai közvélemény nem tud ellenállni ennek a szivet-lelket lágyító da­locskának. Csak aludjatok, jó amerikai­ak, — ha nem is szavakban, de tartalomban igy hangzott a le­vél, mert mi itt Moszkvában vi­gyázunk álmaitokra. Tudjátok — ugy-e tudjátok? — hogy mi nágyon jó barátaitok vagyunk és még jobbak akarunk lenni. Mi, itt Moszkvábah szakadatla­nul azon törjük a fejünket, a­­zért okozunk magunknak álmat­lan éjszakákat, hogy megóvjuk a világbékét. Ez á cél lebeg e­­lőttünk és mi nem kímélünk sem időt, sem fáradságot, sem ru­belt . . . Igaz, hogy közben az atomerő fejlesztésébe szánjuk állami költségvetésünk jelenté­keny részét, de ne higyjetek az izgatóknak. Ne higyjetek annak a híresztelésnek, hogy mi hidro­génbombákat gyártunk. A kapi­talista műszerek hamudnak, ami­kor Szovjetoroszországban nuk­leáris robbantásokat jeleznek. BBevalljuk ugyan, hogy olykor robbantgatunk, de ez is a világ­béke érdekében történik. Meg akarjuk változtattni a folyók irányát, a hegyek fekvését. Azt akarjuk hogy a Volga északnak haladjon és az Ural hegység ke­let-nyugati irányba helyezked­jék, mert újabb ötéves tervünk szerint ez a világbéke legfonto­sabb kelléke. Nem, ne higyjé­­tek kedves amerikaiak, hogy mi háborúra, mindent megsemmisí­teni akaró atomháborúra készü­lődnénk, hiszen ismerhetitek vaj szivünket. Mi a Volga irá­nyának megváltoztatásával a kukorica magasságát is növelni akarjuk, messze túlszárnyalva —- óh, ne haragudjatok ezért! — az iowai kukoricát, még pedig egy méter hosszal. Nem, nem igy hangzik Bul­gányin levele, amit Eisenhower elnökhöz intézett. Más bárgyú mese volt benne. Csakhogy a bárgyú mesék ideje — remél­jük; — lejárt. Eisenhower el­nök válaszát a Szovjetben nem teszik ablakba. Tettek kellenek, nem mesék, — ez az elnök vá­laszának a lényege. Truman volt elnöktől kezdve pártállásra való tekintet nélkül az összes amerikai politikusok és a nyugati világ államférfiai elismerésüket fejezik ki az E- gyesült Államok elnökének, hogy Bulgányin bárgyú meséjét viszaküldte a szerzőnek. Ottó Amerikában Habsburg Ottó, a régi oszt­rák-magyar uralkodóház feje — akit hívei ma is Magyaror­szág törvényes királyának, il­letve trónörökösének tekinte­nek, január 16-án repülőgépen New Yorkba érkezett, január 17-én pedig Washingtonba utazott tovább. Megérkezése napján new yorki magyarok zártkörű fogadást rendeztek tiszteletére, meghívott vendé­gekkel. Bécsben igen nagy feltűnést keltett és az osztrák sajtó mesz­­szemenő kommentárjaira ad al­kalmat két szovjet gyártmányú MÍG gép légiharca osztrák te­rület felett. A Reuter-ügynök­­ség bécsi jelentése és az ezt ki­egészítő osztrák jelentések sze­rint január 20-án az alsóauszt­riai Pamhagen falu mellett, nem messze az osztrák-magyar ha­tártól, egy szovjet MÍG gép ül­dözőbe vett egy másik szovjet gyártmányú MÍG léglökéses (jet) gépet, amelyről később ki­derült, hogy magyar pilóta ve­zette. Az üldözésben résztvett még egy másik szovjet léglöké­ses gép is. A magyar pilóta gé­pét üldöző MÍG nekirohant el­lenfelének; az összeütközés kö­vetkeztében mind a két gép meg­gyulladt és felrobbant. A ma­gyar pilóta életét vesztette, az orosz, akiről később kiderült, hogy Konoklov Nikoláj repülő­kapitány, — ejtőernyőjével le-Régen elmúlt az idő, amikor csak kifogástalan egészségű és biztonságos foglalkozású egyé­nek kaphattak életbiztosítást. Az Életbiztosító Intézetek Or­szágos Szövetségének jelentése szerint, az elmúlt évben 100 je­lentkező közül 98 részére állítot­tak ki halálesetre szóló, rendes biztosítási kötvényt. (Rendes életbiztosítás az, amelyet több­ezer dollár erejéig, más család­tagok javára kötnek.) Az életbiztositó intézetek kü­lönböző okok következtében ju­tottak abba a helyzetbe, hogy szabályaikat enyhítsék. A leg­fontosabb, az orvostudomány rohamos haladása, ami a beteg­ségek megelőzését és gyógyítá­sát egyre jobban megkönnyíti. Más fontos ok az, hogy a válla­latok munkásaik testi épségéről egyre jobban gondoskodnak. Az életbiztosítók ezenkívül azt a politikát követik, hogy megfelelően magasabb dij elle­nében, “rendkívüli kockázatot” is vállalnak, azokért, akiknek egészsége kívánni valót hagy hátra, vagy kockázatos foglalko­zással keresik kenyerüket. Az elmúlt évben a kiállított kötvé­nyeknek azonban csak 8százalé­­ka volt “rendkívüli kockázatra” alapítva. A szabaályok enyhítése és a rendkívüli kockázat elvállalása következtében, életbiztosításhoz jutottak olyanok is, akiknél az orvosok előre nem haladt szív­bajt, cukorbetegséget, tüdő­vészt, epilepsziát, köszvényt vagy rokkantságot állapítottak meg. Az egész ország területén rendkívül kevés jelentkezőt uta­sítottak el az életbiztositó tár­saságok, kockázatos foglalkozás miatt. A íentemlitett két száza­lékból csak 1/2 százalék esik azokra, akiknek foglalkozása ta­láltatott olyan veszélyesnek, hogy éetlbiztositási kötvényt nem kaphattak. A fenmaradó iy2 százalék legnagyobb részét előrehaladt szívbajban szenve­dők képezték. Az Életbiztositó Intézetek Or­szágos Szövetsége hangsúlyozza azt, hogy ha a rendes életbizto­sítási kötvényt kiállították, az évi dij állandó marad, bármi­lyen kedvezőtlen változás állott be a biztosított egészségében, szállt. A vizsgálat kiderítette, hogy az elpusztult magyar piló­ta gépét valósággal átlyuggat­­ták a szovjet repülőgép golyói. A magyar pilóta kétségtelenül osztrák területre akart mene­külni a maga szovjet gyártmá­nyú MÍG gépével és ebben igye­kezett őt Konoklov kapitány minden eszközzel megakadá­lyozni. Konoklov kapitány azt állította a vizsgálóbizottság előtt, hogy egy ismeretlen, ide­gen nemzetiségű gép szállt be magyar területre, ő ezt üldözte és nem vette észre, hogy átha­tolt osztrák területre. Konoklov nyilvánvalóan hamis magyará­zata sem oldja meg a kérdést: miért szovjet MÍG gépek védik az u. n. légiteret? Kétségtelen, hogy a szovjet urai ellen fellá­zadó pilóta és annak üldözője a nagy pápai katonai repülőtérről szálltak fel. Az osztrák kormány az ügyben tiltakozó jegyzéket intézett a magyar bolsevista kormányhoz. vagy bármilyen kockázatos fog­lalkozást vállalt is el. Viszont ha a “rendkívüli koc­kázattal” járó magasabb dijat megfizettük; fia egészségünk ké­sőbb lényegesen javul, vagy a kalandos foglalkozást abba­hagytuk, a biztositó társaság a normálisra fogja az évi dijat le­szállítani, amit tőlünk követel. Ha pedig ez megtörtént, utóla­gos változások — akár egészsé­gi állapotban, akár foglalkozás­ban — nem okozhatnak többé díjemelést. Sok kötvényt állítanak ki or­vosi vizsgálat nélkül, és pedig a rendes életbiztosítási kötvények egy harmadát. (A társaságok csak bizonyos mérsékelt összeg erejéig bocsátanak ki ilyan köt­vényeket.) Orvosi vizsgálat nél­kül kapnak kötvényt azok, akik csoportos élebtiztositást kötnek (bizonyos vállaltok alkalmazot­tai, hasonló foglalkozású egyé­nek, egyletek, stb:) vagy akik egyes pénzintézetektől korlátolt összegű kölcsönt vettek fel. A nép vallásossága szálka a Szovjet szemében... A szovjet mindent megkísérel a közismerten istenfélő kárpát­aljai nép vallásos érzületének le­törésére. Mint a- Zákarpatská Pravda január 7.-i száma je­lenti, a kárpátijai állami könyv­kiadó “A marxizmus megalapí­tói a vallásról és a vallásosság leküzdéséről” címen könyvet je­lentetett meg. A kiadvány Marx és Engelsnek a vallással foglal­kozó írásait foglalja egybe, to­vábbá “útmutatásokat tartal­maz a vallásos érzület kiküszö­bölésére irányuló küzdelemhez.” EGY AUTÓBUSZ A DUNÁBA ZUHANT A 39-es budapesti autóbusz, eddig meg nem állapítható okok­ból, január 3-án áttörte a Mar­­git-hid korlátját és a Dunába zuhant. Az autóbusz vezetője és kalauza, akik a kocsin tartóz­kodtak, meghaltak. Más utas az autóbuszon nem volt. Száz közül 98 ember kap életbiztositást HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Csípő Vilma menyasszony Csípő Lajos közismert régi Perth Amboy-i közjegyző, uta­zási és ingaltan-forgalmi iroda tulajdonos és neje bejelentették leányuknak, Vilmának az el­jegyzését A. John Calhoun-nal, — Mr. és Mrs. Anson F. Cal­houn, Watertown, N. Y.-i lako­sok fiával. CSÍPŐ VILMA Miss Csípő 1946-ban végezte el a Perth Amboy highschoolt, majd a Douglass College-ben ta­nult New Brunswickon, ahol 1950- ben hitoktató oklevelet, il­letve mestetri fokozatot nyert el. Két évig az amboyi Presbite­­rian Church vallásoktatási igazgatója volt, jelenleg pedig az 5-ös számú iskolában tanít. Vőlegénye, Mr. Calhoun a Pots­dam, N. Y.-i State Teachers’ College végzett növendéke, aki 1951- ben kapta meg Bachelor of Science diplomáját zeneoktatás­ból. Utána bevonult katonának s a hadseregben a chaplain se­gédjeként működött, mint orgo­nista és énekkar-dirigens. Je­lenleg a mesteri fokozat elnye­résén dolgozik a princetoni Westminster Choir College-ben és az és az amboyi Presbyteria­­nus egyház orgonistája és ének­kar-vezetője. AZ OSZTRÁKOK KÉT MAGYAR FIÚT VISSZA­­TOLONCOLTAK A Reuter-ügynökség január 20-i bécsi jelentése szerint két 12 éves magyar fiú áthatolt a drótkadályokon és aknamezőkön és Ausztriában keresett mene­déket. Elmondták, hogy otthon kliátástalannak érezték az életet és a szabad világban akarnak tanulni. Az osztrák rendőrség, azzal a megokolással, hogy 14 éven aluliak, visszatoloncolta őket a határon és átadta a két fiút a magyar bolsevista ható­ságoknak, tekintet nélkül arra, hogy mint menekülőkre milyen súlyos büntetés vár rájuk. Az eljárás nagy meütközést keltett osztrák körökben is. Jellemző a két fiú menekülése arra, hogy a magyar ifjúság milyen kitünő­en érzi magát a fiatalok bolse­vista “paradicsomában.” A ZSIDÓ EMIGRÁCIÓ A berlini zsidó Emigrációs Hivatal január 12-i kimutatása szerint 1954 október 1 és 1955 szeptember 30,-a között a sza­bályos útlevéllel a vasfüggöny mögül Izrael államba kivándo­roltak száma a következőképen alakult: Magyarországról 239, Lengyelországból 193, Bulgáriá­ból 186, Romániából 157, a Szovjetnióból 58. Nyugtával dicsérd a napot. Előfizetési nyugtával — a lapot! RÁKOSI ELFOJTOTTA AZ ÍRÓK LÁZADÁSÁT Bécsi Reuter-jelentés szerint Rákosi Mátyás elfojtotta az egy hónapig tartó irólázadást, mely­ben több mint 100 iró vett részt. A lázadás “a magyar irodalomra kényszeritett ideológiai kény­szerzubbony ellen” tört ki, ahogy a jelentés fogalmazza. Megfigyelők szerint “az irók — mind tagjai a kommunista elit­nek, akik ugyan most ‘vizsgálat­nak’ vannak alávetve — bebizo­nyították, hogy az egész ország­ra kiterjedő elégedetlenség ter­jedt el magában a pártban is.” “Nagy Imre — folytatja a Reuter-jelentés — aki 1953-ban Rákosi helyére került, jelentős szabadságot biztosított az Írók­nak, mielőtt Rákosi áprilisban megbuktatta. A konfliktus szep­tember 16-án került nyilvános­ságra Benjámin László egyik versének közzétételével, aki Dar­vas Józsefet támadta, mint ‘a művészetek ex officio atyját.’ Egy másik költemény tisztelet­­lenül emlegette Rákosit. Rákosi akkor személyesen közölte a Kommunista írók Szövetségé­vel, hogy ‘elmulasztotta a helyes szocialista vonal követését.’ A lázadás akkor omoltt össze, amikor a párttagok az írószö­vetségben valamivel később egy határozatot fogadtak el, mely teljes engedelmességet fogadott a pártnak. Rákosi elfojtotta a lázadást, ezzel egy újabb lépést téve a kommunista fegyelem helyreállítására, mely teljesen felbomlott a Nagy-rezsim alatt.” A REMÉNY ÉL . . . . Nemrég szabad földre mene­kült, 35 éves budapesti gyári szakmunkás igy fejezte ki meg­győződését az otthoni helyzettel és hangulattal kapcsolatban: “Akármilyen erős az elnyo­más és akármilyen sok is az el­múlt tiz esztendő, odahaza a re­ményt nem vesztette el senki. Magyarországon mindenki csak a háborúban reménykedik, mert az eddigi tapasztalatok szerint békés utón és konferenciázások által éppúgy nem lesz változás, mint eddig. Változás csak akkor történhet és csak akkor szűnhet meg az elnomás, ha a két nagy­hatalom összekap. Ha kitörne a háború, akkor a nép vagy átáll­na vagy tettlegesen ellenállna. A háborútól senki sem fél, sőt örülne neki, mert vagy megdög­lik az ember, vagy jobb élete lesz. A mostani helyzet lassú­­pusztulást jelent, ami rosszabb a halálnál.” KŐSZEGEN NINCS KENYÉR December közepén Kőszegen ismételten komoly zavarok mu­tatkoztak a város kenyérellátá­sában, egyes üzletek még a szo­kásos mennyiséget sem kapták meg. A környékbeli lakosság egyebek közt azt követelte a vá­rosi tanácstól, hogy özv. Németh Jánosné vegyeskereskedőnek u­­taljanak ki több kenyeret, hogy ne kelljen kilométereket gyalQ- golniok egy kiló kenyérért. TITÓ-DICSÉRET — HÁTULRÓL A kommunista propaganda bármilyen rovasz módszerekkel is dolgozik, gyakran követ el olyan feltűnő hibákat, amelye­ket alig lehet nevetés nélkül ki­sérni. Az elmúlt években min­den, ami Titóval vagy Jugoszlá­csak rossz és csapni való volt. Most minden az ellenkezője. Minden, ami Tito körül mozog, csak jó és szép lehet. így tör­tént a budapesti fiatal zeneszer­zők kamaraestjén is, amelynek az egész műsorát a kritikus rendkívül erősen bírálta és ni­­vótlannak minősítette. Csupán egy szereplővel tett kivételt, aki “jugoszláv népdalokat énekelt.” A bíráló itt tehetséget, elmélyü­lést fedezett fel. Szerencséje volt az előadónak, hogy a műsorát nem 1949-ben adta elő. Vájjon akkor milyen kritikát kapott volna ? KOMMUNISTA PANASZ A SZLOVÁKIAI MA­GYAROK ELLEN Dénes Ferenc, a pozsonyi Uj Szó főszerkesztője, újévi vezér­cikket irt a lap január elsejei számába: “Könyörtelen harcot” hirdet idegen ideológiák, de kü­lönösen annak leveszélyesebb formája: a burzsoá-nacionaliz­­mus ellen.” “Csak a népeink kö­zötti megbonthatatlan egység” —írja, biztosíthat eredménye­ket az uj esztendőben. Dénes nem ok nélkül panasz­kodik újra a magyarság “bur­­z s o á - n a eionalizmusára.” A szlovákiai magyarság megtanul­ta már a kommunizmus rend­szerében való tájékozódást. Sza­ván igyekszik fogni a rendszert, minden ponton, ahol nemzeti létét biztositó újabb lehetőséget észlel. Tudvalevő, hogy bár a kommunisták több magyarnyel­vű iskolát és tanitézetet létesí­tettek, mint a két háború között volt, a magyarság csak nem nyugszik és még több iskola fel­­állitása érdekében fejt ki nyo­mást. “Reakciós uszításnak tüd­­ható be” — panaszolja az Uj Szó — “az olyan nem egy eset­ben elhangzott kívánság,” mely szerint néhány magyar fiatal részére külön felsőbb iskolák felállítását kívánják. A magyarság a tisztán ma­gyar iskolákban s intézmények­ben látja nemzetiségi fennmara­dásának védelmét. “Nem bírom megérteni” — Írja a lapban Tóth Tibor pozsonyi tanár — az olyan szülők állásfoglalását, akik idegenkednek attól, hogy gyerekük elsajátítsa egy más nép nyelvét.” “Nem egyszer ta­núi vagyunk annak” — folytat­­tatja — “kulturális és közéle­tünkben egyaránt, hogy magyar polgártársaink túlságos érzé­kenységről tesznek tanúbizony­ságot, abban is rosszakaratot, szándékolt sértést keresnek, a­­hol esetleg hibáról vagy talán még tévedésről sem lehet szó . . . magyar sérelmeket keresnek.” Dénes Ferenc újévi szemrehá­nyása valóban indokolt: a kom­munisták képtelenek konszoli­dálni és megnyerni a nyelvi te­kintetben mind szabadabbra eresztett szlovákiai magyarsá­got. “Karácsony ismét közele­dik” — írja egy szerkesztősé­günkhöz érkezett, október 27-én keltezett, délszlovákiai levél — “vájjon hányszor fog kelleni még a kommunisták részére be­szolgáltatnunk? Nézzétek a Saar népének gerincességét, mi is hasonlóknak bizonyulnánk, ha szabad választásokat engedé­lyeznének . . .” VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­magának, hirdetőinknek és púnkban hirdetnek. Ez ön- 1 nekünk tó lovunkra lesz! AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP

Next

/
Thumbnails
Contents