Hiradó, 1956. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-24 / 21. szám

JJUL AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Önh^ PERTH AMBOY HERALD dirniqahjum. ThwApjafieX faUitucL and (publióJvid in.. ßsüdth* CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND Clmbßif. VOL. XXXV. ÉVFOLYAM — NO. 21. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent THURSDAY— 1956. MÁJUS 24. Hőseinkről, szeretetteinkről való megemlékezés ünnepnapja . . . Üdvözlet a Református Egyesület Konvenciójának! A 60-ik jubileumi esztendő megünneplésére szebb, méltóbb alkalom nem is kínálkozhatott volna, mint az éppen ebbe az évbe eső nagygyűlés, amikor az Amerikai Magyar Református Egyesü­let vezetői és ügyeinek intézői számba veszik az eddigi eredménye­ket ... A “sudárodó jegenye” valóban hirdetésbe való, “kirakatba tenni” való számadatai mindennél ékesebben mutatják s mondják el azt a szép, erőteljes fejlődést, amit ez a nevében, nyelvében, jel­legében hat évtized után is magyarnak megmaradt testvérsegitő­­biztositó intézményünk elért. Nem véletlenség, hogy az egyesület történetének utolsó két évtizede mutatja a lendületes fejlődés leg­­kiemlekedőbb méreteit ... s ez alatt a húsz egynéhány év alatt az egyesület központi vezetői ugyanazok a kipróbált emberek voltak, akik ma is az egyesület élén állanak . . . Bár a “jegenyefák nem nőnek az égig,” de ameddig nőnek és ameddig nőhetnek, girbe-görbe állásuk, görcsös, ápolatlan kinézé­sük, vagy szép, sudár, egészséges, jólápolt voltuk mutatja, ki hogyan visel gondot rájuk ... A Református Egyesület sudár, szépen ápolt, gondozott szép szál jegenyéje egészségesen fejlődik s valósággal “felkiáltójelként,” útjelzőként áll amerikai magyar életünk utján ... És akikre bízva van, lelkiismeretes, jó munkát végeznek! Hálával, szeretettel gondolunk azokra, akik ezt a “jegenyét” ültették egykor és akik gondozták, ápolták és növekvésében ma is mellette állnak ... Az amerikai magyarság büszkesége ez az egye­sület ! Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük a Református Egyesület 25-ik rendes nagygyűlését s a jó Isten áldását kérjük munkájukra ! HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A REFORMÁTUS EGYESÜLET 25-IK KONVENCIÓJA LIGONIERBAN Keserű leckét kaptak a franciák Moszkvában, — de­­hát úgy kell nekik. Monsieur Mollet azt szerette volna, ha a Szovjet “erkölcsi” támogatás­ban részesítené a francia gyar­matpolitikát. Erkölcsöt várni onnét, ahol abból egy fikarcnyi sincs, fura dolog, igazi francia képzelgés. Hruschev, ez a közismerten durva fickó mondott aztán egy pohárköszöntőt, amitől a fran­cia kormányférfiak csak úgy zöldültek. Azt mondta: “ürítem poharamat az arabokra és min­den szabadságért harcolni kész népre.” Hruscsev ezt durva tréfának szánta. A szabad világ sajtója azonban felvette a kesztyűt- és azt kérdezi Hruscsevtól: ha ennyire a szabadságszerető né­pek mellett van, hát akkor mi­ért nem oldozza fel a vasfüg­göny mögötti népek rabláncait? A magyarokét és a többiekét...? Enyhült a vörös terror, ez a szemlélődő megállapítása, ha a magyarországi híreket ol­vassa. Aki azonban szakadatla­nul rajta tartja a szemét a ma­gyarországi fejleményeken, egé­szen más eredményre jut. A látszat — mint annyiszor — ezentúl is csal. És ez százszo­rosán érvényes éppen a kommu­nizmusra. Előre kiagyalt tervek szerint megy minden, a hiszé­keny nyugat megtévesztésére. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben Magyarországon és a többi vasfüggöny mögötti or­szágban sokminden történt, ami még egy évvel ezelőtt is elkép­zelhetetlen volt. Ennek a sok­mindennek sckminden oka is van. Hosszú, nagyon hosszú ta­nulmány kellene a kifejtéséhez. Az egyik ok, kétségtelenül, Sztálin, akinek imádata rövid­del ezelőtt Vladivosztoktól és Pekingtől Budapestig kötelező volt. Most eretneknek bélyegzé­se a kötelező. Ez a szükségsze­rűen bekövetkezptt változás tö­réseket okozott a kommunista párt vasfegyelmében. De Moszkva mostani urainak ez a látszólagos fegyelemlazulás voltaképpen jól jön, hiszen igy elhiszi a világ, hogy a vasfüg­göny mögött nincs terror. El­végre tessék csak odanézni, a börtönökből már a 15 évre el­itéit főpapot is kiengedik, sőt mi több, hivatalos ceremónia kere­tében visszahelyezik magas mél­tóságába, az irók gyűlésén “po­fáznak” és igy tovább. Ezeket a tényeket le nem ta­gadhatjuk és nem is akarjuk. De ezzel szemben van egy másik valóság is; igaz, hogy a vörösek lazítottak a gyeplőkön, de azt nem engedik ki a kézből és bár­mikor “mindent visszacsinál­hatnak.” A vasfüggönyön belől és kí­vül el szeretnék hitetni, hogy valóban a nép emberei vannak a kormányon. De eddig nem fej­lődnek a dolgok, hogy valóban a nép is válassza meg a maga embereit. Kivételesen ügyes taktikai játszma ez, de a stratégiában nincs egyetlen hajszálnyi válto­zás. Még akkor sem lenne, ha “Sztálin leghűségesebb tanítvá­nyának,” Rákosinak a feje egy szép napon porbahullna . . . Nemes vetélkedés mindig volt­éi katonák közt. A huszár, példá­ul, magas lóról beszélt és sok­sok gúnyos nótában piszkálta a pocsolyakerülő baka önérzetét. Az ilyenfajta heccelődés ter­mészetes. De az már nem termé­szetes, ami a különféle amerikai fegyvernemek közt van. A had­sereg, a haditengerészet, a légi­erő vetélkedése ma már túlnőtt a Pentagon falain. Aggaszt mindenkit, elsősorban az elnö­köt. Nem egészen értjük, miért nein lehet ebben a régi és elmér­gesedett ügyben egyszer már rendet teremteni. Szerintünk a tétel egyszerű, a katona enge­delmeskedik. Ha igy van — és igy kell len­nie, — akkor az amerikai had­erők legfőbb parancsnoka, Ei­senhower elnök kiadja az utasí­tást s az alárendeltek betű sze­rint végrehajtják . . . A magyar katonák közt volt egy szólásmondás arról, hogy a parancsot nem lehet megkerül­ni. Végre kell hajtani, törik­­szakad. Ez a tétel érvényes Ameriká­ban, vagy bárhol a világon. Egy hir, minden kommentár nélkül: Szarka Károlyt, a buda­pesti vörös kormány washing­toni követét visszarendelték. (Felfelé buktatták, helyettes külügyminiszter lett . . .) Hunyadi indulót tanul az Army Az amerikai hadsereg zene­karai több helyőrségben meg­kezdték a Hunyadi-induló beta­nulását. A törökverő nagy had­vezér Nándorfehérvári diadalá­nak 500-ik évfordulójára az Egyesült Államok minden fon­tosabb honvédelmi gócpontj án felhangzik az ősi “mars,” Erkel Ferenc, a Himnusz dalköltőjé­nek hangszerelésében. A távoli katonai alakulatokat, ahol nincs rezesbanda, mágneses hahngszalaggal látja el a U. S. Army, mely eszerint a jubileum évében a Hunyadi-indulót is be­sorozta az eljátszandó zeneda­rabok közé. MÁR A KIMERÜLTSÉG IS SZABOTÁZS Egy menekült vasutas, aki az év elején szökött át a határon, többek . között az alábbiakat mondotta: “A Közlekedési ügyészség Győrött, 1955 február 21-én le­tartóztatta a Vasúti Jelző, és Biztosítóberendezéseket Kar­bantartó Vállalat két műszeré­szét, névszerint Földvári József és Deák István műszerészt, akik 48 órás szolgálat után a kifne­­rültségtől nem tudták folytatni a vasúti táviró és telefonvona­lon végzett karbantartó munkát. A két teljesen kimerült mű­szerésznek megerőltető szolgá­lat után csak néhány órás pihe­nőt akartak engedélyezni. A mű­szerészek ragaszkodtak az egy­napos pihenőhöz és a munka fel­vételét megtagadták. Az ügyész­ség rendelkezésére szabotázs miatt letartóztatták és a buda­pesti ügyészség fogházába szál­lították őket.” A MAGYAR KÜLKERES­KEDELEM TITOKZA­TOS TÉTELE Február 7.-e és 25.-e között a Szabad Nép a Magyarország és a szovjettömb különböző orszá­gaival, a Szovjetunióval, Kelet­németországgal, Kínával, Albá­niával, Lengyelországgal kötött uj árucsereforgalmi megállapo­dásokat. Minden ilyen egyez­mény esetében mind az export; mind az import tételei részle­tesen fel vannak sorolva, csak éppen a magyar kivitel legfőbb tételét hagyják teljes homályos­ságban. Minden bolsevizált ál­lamba irányuló kivitel tételek felsorolása igy végződik: “kü­lönféle mezőgazdasági cikkek.” Ebbe a homályos tételbe, ame­lyet sohasem részleteznek, rej­tik el a magyar nép nélkülözé­sét, nyomorúságát. Magyarországon a kivétele­sen jó termés ellenére igen nagy a hiány az alap-élelmiszerek­ben: húsban, tojásban, rizsben, zsiradékban, stb. Ennek az oka, hogy különösképen Magyaror­szág vállára rakták a súlyos élelmiszerhiányban szén védő Keletnémetország ellátását és a nagy orosz készlettárolást. Ma­gyarország baromfiállománya hatalmasan megnövekedett — s mégis ugyanakkor élvezhetetlen kínai tojásport importálnak Ma­gyarországba. “Minása a Szovjet­unióba megy” A The Christian Science Mo­nitor bostoni napilap május 9~i száma a Reuter londoni félhiva­talos hírügynökség tudósítását közli, összehasonlitvány a két szomszédos főváros: Budapest és Bécs mai helyzetét, a tavasz­­szal ottjárt utasok benyomása alapján. “Budapest elhervad, mig Bécs virul” — ez a riport cime, melyet a tudósítás észleletei ugyan c§äk alátámasztanak. “Bécsben és egész Ausztriában — írja a cikk — a gazdasági élet véglegesen felfelé ivei. Nemcsak a háborús vesztesége­ket tették jóvá, hanem Ausztria virágzóbb, mint bármikor is volt az 1918-1938 évek szaka­szában. Teljes a foglalkoztatott­ság, a bérek emelkednek és a gazdasági kilátások ragyogó­­ak.” “Budapesten és Magyaror­szágon számos jele van annak, hogy a közgazdasági helyzet ál­landóan romlik. A látogatók, a­­kik tanulmányozták a gazdasá­gi helyzetet, mondják, hogy Magyarországnak nincs meg a természetes erőforrása a nehéz­ipar ellátásához oly mértékben, ahogy a kommunista rezsim a Szovjetunió nyomására meg­próbálja azt felépíteni. A mező­­gazdaság, az ország igazi ereje, meg van gyengítve a jelenlegi rendszer következtében.” Budapesten “a nép szomorú, még a gyermekek is természet­­ellenesen eltompultaknak lát­szanak. Az élelem drága, gyak­ran szűkében vannak a húsnak, kenyérnek és tojásnak. Az álta­lános hiedelem, hogy minden a Szovjetunióba megy.” Történt valami családjában? aminex hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban Grösz József áll ismét a püspöki kar élén Grősz József kalocsai érseket 1951 junius 28-án “a demokra­tikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűncse­lekménye miatt” 15 évi fegy­­házra ítélték. Vele együtt még hat társát Ítélték- el, köztük Ve­zér Ferenc pálos-rendi perjelt halálbüntetéssel sújtották. 1955 október 24-én a rendszer Grősz büntetésének félbeszakí­tását engedélyezte, ami után ko­lostorban élt, de a kalocsai érse­ki helyét nem engedték, hogy elfoglalj a. 1956 április 25-én váratlanul meghalt Czapik Gyula egri ér­sek, aki Mindszenty és Grősz elitélése óta a püspöki kar veze­tője volt. Czapik halálával ismét felvetődött a püspöki kar veze­tésének kérdése. Jogilag több megoldás volt kézenfekvő. Az egyik, hogy Mindszenty bíbo­ros, akinek “büntetését” a rend­szer még Grősz előtt, 1955 júli­us 17-én félbeszakította, vissza­nyerje hivatalát és igy automa­tikusan a püspöki kar elnöki székét is. Egy másik, hogy Grősz kalocsai érseket helyez­zék vissza hivatalába és igy — a bíboros távollétében — auto­matikusan ő legyen a püspöki kar vezetője. A rendszer a má­sodik megoldás mellett döntött. Grősz már tárgyalása alatt, 1951 júniusában ig beteg volt, a f egyházi élet még j obabn meg­törte és természetszerűen a rendszer számára kedvezőbb megoldás volt teljes “rehabili­tálása.” Ettől függetlenül a rendszer magatartása nem ér­dektelen. Első eset, hogy egy 15 évi “elitélés” után nemcsak a börtön kapuját nyitották ki, ha­nem az “elitéltet” visszahelyez­ték régi helyére. Grősz hosszú nyilatkozatot intézett a kormányhoz, amely­ben megköszönte “a rendszer nemes gesztusát” s Ígéretet tett, hogy Czapik útját követi és “ápolni fogja az egyház és állam jóviszonyát és dolgozni fog a bé­kéért.” Helyreigazítás Lapunk multheti számában “A Világszövetség szerepe” cí­mű cikkünkben azt irtuk, hogy “értesülésünk szerint a wash­ingtoni magyar kommunista kö­vetség több mint száz Ameriká­ban élő magyar menekülthöz küldött ki levelet a “hazacsábi­­tási akció” során, köztük Nyir­­jessy Sándor és Vándor Ferenc 45-ös magyar képviselőkhöz is.” Vándor Ferenc ezzel kapcso­latban telfonon közölte velünk, hogy ő nem kapott ilyen levelet. Dacára, hogy értesülésünket a Bethlehemi Híradó május 11-iki számából — tehát egy másik lapnak már előzőleg megjelent cikkéből vettük, — készséggel adunk helyet Vándor Ferenc ezen nyilatkozatának, habár ne­vének ez üggyel kapcsolatos em­lítése nem a mi cikkünkben és lapnukban történt először. Tar­tozunk azonban az újságírói ethikának és a becsületességnek azzal, hogy egy téves informá­ció cáfolatát (minden kommen­tár nélkül) közzétesszük. Sajnáljuk, hogy Vándor Fe­renc ur hevét egyáltalán emlí­tettük ! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A működésének hatvanadik esztendejét ünneplő Amerikai Magyar Református Egyesület négy évenként esedékes alkot­­mányozó és tisztújító közgyűlé­sét, amely az egyesület történe­tében a huszonötödik lesz, má­jus 28-án, hétfőn reggel 10 órai kezdettel tartja a ligonieri Bethlen Otthonban. Ezt a közgyűlést eredetileg Washingtonban akarták tar­tani. Az ugyancsak 35 éves ju­bileumát ülő Bethhlen Otthon területén azonban most épült egy olyan impozáns, uj gyűlés­­terem, amely alkalmas a köz­gyűlés befogadására. így aztán az egyesület vezértestülete a gyűlést Ligonierba helyezte át. Az uj terem ünnepélyes fel­avatását a közgyűlést megelőző vasárnap, május 27-én délután 4 órai kezdettel tartják s való­színűleg nagy számban vesznek azon részt mind a közgyűlésre érkező delegátusok, mind más érdeklődő vendégek. Az avatást közvacsora követi. A 16 tagból álló vezértestület a közgyűlést megelőző hét pén­tekjén és szombatján tart ülést, amelyen az osztályoktól a kon­vencióra beérkezett indítványok rendezésével foglalkozik s álta­lában az előkészítés munkáját fejezi be. A vezértestület tag­jai: Dr. Újlaki Ferenc elnök, Borshy Kerekes György titkár, Király Imre pénztárnok, Vas­­váry Ödön számvevő, mint köz­ponti tisztviselők, Papp Károly és Daróczy Sándor alelnökök, továbbá Béky Zoltán, Molnár Géza, Percei Imre, Siposs Ist­ván, Téglássy Pál és Veszprémi Géza vezértestüjeti tagok, Kecs­­keméthy József, a Bethlen Ott­hon igazgatója, Fiók A. Aladár jogtanácsos, Dr. Horváth Fe­renc főorvos és J. H. Zeitlin számfejtő. Az egyesület 204 működésben lévő osztálya 78 képviselőt vá­lasztott a közgyűlésre. Kívülük még tanácskozási joggal jelen lesznek a Bethlen Otthon Felü­gyelő Bizotságnak tagjai és a kerületi szervezők. A gyűlés le­bonyolításának adminisztratív munkájára behívást kapott a három körzeti szervező és há­rom hivatalnok a központból. A jegyzői tisztet Dr. Tóth Sándor, a Reformátusok Lapja és Ábra­hám Dezső, a “Magyar Egyház” szerkesztője fogják betölteni. A közgyűlés számbaveszi és felülvizsgálja az elmúlt négy év eredményeit és munkáját, bizo­nyos alapszabály-módosításokat végez, határozatokat hoz a jö­vendő munka végzésére és veze­tésére, valamint megejti a tiszt­­ujitást. A gyűlések nyilvánosak, sza­vazati joga azonban csak az osz­tályok által választott képvise­lőknek s a vezértestület tagjai­nak van. A magyar jellege mel­lett magyar nevét is őrző nagy testület közgyűlését érthető ér­deklődés előzi meg. $ * * Az amerikai magyar hetila­pok részéről Diénes Lászlót, lapjaink szerkesztő-tulajdono­sát hívták meg a konvencióra, a Vezértestület határozata értel­mében. Szerkesztőnk vasárnap kora reggel autón indul el Ligo­­nier, Pa.-ba, hogy már a délutá­ni ünnepségen résztvehessen. Vele utaznak Marossy r Károly fordsi és Varga Albert wood­­bridgei delegátusok is, akik négy évvel ezelőtt is a konvenció alkalmából szerkesztőnk utitár­­sai voltak. A szerkesztő távollé­tében minden, az újsággal kap­csolatos ügyben lapjaink köz­ponti irodájához (240 Somerset St. New Brunswick, N. J. Tel. CHarter 9-3791) tessék for­dulni. A LIGONIER-I JUBILEUMI ÉS TEREMAVATÁSI ÜNNEPÉLY SORRENDJE 1956 május 27, vasárnap délután 1. Gyülekező és fennálló ének 2. Előfohász és igeolvasás .... Nt. Kecsekméthy J., igazg. lelkész 3. Gyülekezeti nagy ének 4. Előírna, apostoli hitvallás ............. Nt. Béky Zoltán, főesperes 5. A gyermekkar éneke ........................................... Bethlen Home 6. Ünnepi prédikáció ............................. Nt. Böszörményi István, , a Magyar Egyházkerület elnöke 7. Utóima ....................................... Nt. Nagy Ferenc, a Magyar Presbyteriánus Konferencia elnöke 8. .Záró énék, perselyezés, áldás. AZ UJ TEREM FELAVATÁSI SORRENDJE: 1. Gyülekezeti ének 2. Igeolvasás ....................... Nt. Szőke István, felügyelő biz. tag 3. Felavatási imádság ....... Dr. Szabó István, felügyelő biz. tag 4. Az uj épület kulcsának átadása ..... Dr. Újlaki Ferenc, a Ref. Egyesület és Bethlen Otthon elnöke 5. Az uj terem megnyitása.... Nt. Kecsekeméthy József, ig. lelkész AZ ÜNNEPI VACSORA SORRENDJE (Az ünnepi vacsora este 6 órai kezdettel a Ligonier Valley Junior High School dísztér méhen lesz) 1. National Anthem 2. Asztali áldás.....Nt. Dr. Kosa András, new brunswicki lelkész 3. Áldomásmesteri tisztet ........... Király Imre, a Ref. Egyesület pénztárosa tölti be 4. üdvözlő beszéd...................................Dr. Újlaki Ferenc, elnök 5. Beszámoló a Bethlen Otthonról és az u j építkezésekről Nt. Kecskeméthy József, igazgató lelkész 6. Egyházi, megyei és városi vendégek bemutatása 7. Zárószavak, magyar himnusz, bezárás. 8. Áldás...........Nt. Fürjész Béla, a Ref. Lelkészegyesület elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents