Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1955-08-25 / 34. szám

Az árvizek pusztítása Most, hogy a medrükből kilé­pett vizek végigpusztitottak öt­hat államot, az ember megille­­tődve áll meg az élet rohanásá­ban. Emlékezetben végig fu­tunk a hasonló nagy katasztró­fákon. Olvastuk, hogy Indiában, ha az esős évszak beáll, a nagy árvizek elkerülhetetlenek. Ilyen­kor semmi, de semmi fel nem tartóztathatja útjukban a vize­ket. A piszkos, hömpölygő ár magával ragad embert, állatot egyaránt. S ha aztán a vizek uj­­rá visszatérnek medrükbe, az in­diaiak újra benépesítik az el­pusztult vidéket, ültetnek, házat építenek. S aztán egyszer újra elsöpri őket is mindenestől az ár. Az elpusztultak helyére uj em­berek lépnek. Mert emberben nincs hiány Indiában. S nincs hiány bennük a Sárga Folyó mentén sem. A kínaiak is milliószámra pusztulnak el a nagy folyók árterületén. Menté­sükre senki sem gondol. Minek is? Miért kellene Kínában em­bert menteni? Túlsók van a­­mugyis belőlük. S a Duna kiöntéseire is gon­dolnunk kell. Sokan vannak itt, Amerikában, akik azért kény­szerültek a szülőföldet elhagyni, mert életük munkáját pusztítot­ta el a nagy magyar folyó. Az volt a baj, hogy Magyarorszá­gon sohasem volt elég pénz a Duna-part kellő rendezésére, s különösen nem Trianon után, a­­mikor szegény lett az ország. S a magyarországi árvizek túlnyo­mó része éppen Trianon miatt következett be. Minden megfon­tolás nélkül húzták meg az uj határokat. Egy egész vasúti és közúti rendszert szabdaltak ké­­nyük-kedvük- szerint a hatalma­sok. Nem törődtek azzal sem, hogy az egész Kárpátmedence egyetlen, oszthatatlan vízrend­szer. A folyókat összeszabdalták az uj határokkal. így következett be aztán a tragédiák sorozata. Ha, például, nagy volt az olva­dás1 a Tisza felső folyását kör­nyező havasokban, erről a csehek és a románok “jóvoltából” nem szerezhetett tudomást semmifé­le budapesti hatóság. Magyaror­szágon csak akkor tudták meg az árvizveszedelmet, amikor már menekülni is késő volt. íme, országunk jónéhány ál­lamán végigsöpört az árvíz. Az elpusztult drága emberéletek mellett a kár milliárdokra megy. Egy technikailag pompásan fel­szerelt, egész kontinensre rugó ország sem tud védekezni a ször­nyű veszedelem ellen. Igaz, hogy csökkentheti. De tessék elképzelni, hogy mi­lyen méreteket ölthetett volna a katasztrófa, ha New Jersey, Connecticut, Pennsylvania és a többi államok nem együttes erő­vel védekeztek volna? Ha csak amúgy “trianoni” módon tör­tént volna az ellenintézkedés...? Akarnok-bizottságok Az amerikai magyar élet hul­lámai újra és újra magasra csapnak. Az ember hiába re­ménykedik abban, hogy végre is lecsillapulnak a szenvedélyek s s aztán összefogunk mindannyi­an, egy akarásban, egy cél érde­kében. Mint nyári zápor után a gom­ba, úgy nőnek a semmiből a kü­lönféle bizottságok. Van olyan bizottság, amelyik egyenesén Magyarország felszabadítását tűzte zászlajára. Igen szép do­lognak tartjuk. A cél nemes, számunkra egyenesen szent. Ne értsük félre egymást, nem a cél­kitűzésben van a hiba. A hiba ott van, hogy ezekkel a bizottságokkal nem állnak szó­ba azok, akik a világ sorsát in­tézik. Nem áll szóba, például, a State Department. Hiába ostro­molják ilyen, meg amolyan leve­lekkel a washingtoni külügymi­nisztérium falait. Ezekre a leve­lekre unott arccal és begyakor­lott fürge ujjakkal választ is ir egy gépirónő s aztán valamelyik tizenötödik titkára a tizenötödik ügyosztály egyik tizenötödik be­osztottjának meg is nézi a leve­let, — de ez minden. Távol áll tőlünk, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is ké­telkedjünk az említett bizottsá­gok hazafias érzelmeiben. Kitű­nő emberek, bárcsak volna belő­lük sok, még több. De meg kell mondjuk, nincs reális érzékük. Még nem jutottak el oda, hogy csakis valamennyi amerikai ma­gyar összefogásával lehet ered­ményt elérni, ha eredményt egy­általán el lehet érni. Ezek a mi derék magyar testvéreink nem óriások, s reméljük, nem is kép­zelik annak magukat. Egysze­rűen csak jóindulatú magya­rok, akik tenni szeretnének vala­mit. De az Isten szerelmére, több arányérzéket, uraim! Csak együttes munkával lehet valamire menni. Különben kár a levélpapírért. Szerény vélemé­nyünk szerint az Amerikai Ma­gyar Szövetségben volna a he­lye, minden jószándéku magyar­nak. Ennek a keretei megenged­nek minden nemes célkitűzésű magyar munkát. Uj terrorhullám Magyar­­országon A csatlós mindig túltesz a gazdáján,— a cseléd dölyfösebb, a pribék kegyetlenebb, mint aki­től a parancsot kapja. A moszk­vai főpribékek most versenyezve mosolyognak és minden alkal­mat megragadnak, hogy derűs és gondtalan képüket láthassa a nyugati világ. Ha nem is mond­ják ki szó szerint, érzékeltetik, hogy a Szovjetben elmúlt a sztá­lini kegyetlen korszak. Ezt a­­karták bizonygatni Genfben is és ennek jegyében rendeztek csónakkirándulást Moszkvában, — hogy csak ezt a kettőt említ­sük. Ezzel szemben a magyaror­szági kommunisták dühödteb­­bek, mint valaha. Újra teljes 'lendületben van a kényszerlak­helyre hurcolás, az internálótá­­borok, börtönök zsúfoltak, a rendszer hivatalos pribékj ei géppisztollyal járnak az utcá­kon. Félelem és reménytelenség lett úrrá megint a magyar né­pen. Moszkvában Molotov csóna­káztatja a nyugati nágykövete­ket, Budapesten pedig a követ­ségeket éjjel-nappal vörös kö­pök őrzik, megfigyelve minden ki- és bemenőt. Lehet, hogy mindez Moszkva parancsából történik. Moszkva a maga vigyorgó ábrázatával maga felé vonja a világ érdeklő­dését s közben'a csatlós kormá­nyok csak végezzék a maguk dolgát, mintha nem lett volna Genf és nem lett volna csónakáz-Word from fhe Highest Summit HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÚL A nagy amerikai lapokban megjelent fenti “cartoon” a vasfüggönyön túli rabnépeket a régi, ezeréves Nagy-Magyarország töviskoszoruval sújtott határaival s az égre tekintő, szabadulását váró családdal szimbolizálja ... A fénysugár nem a genfi hegycsúcsról, hanem az égből jön számukra . . . “Boldogok akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa . . Többszáz amerikai napilap a magyar nép igazságáért A Szent István ünnepét meg­előző hetekben hol ennek, hol annak az angolnyelvü nagy új­ságnak a vezércikkoldalát vala­mennyiünk fájó szivéhez közel­álló kép ékesítette. A mesterkéz­re valló rajz kis családot ábrá­zol a vasfüggönyön túl, amint az ezeréves Magyarország körvo­nalaihoz hasonlító töviskoszoru­val övezetten az ég felé tekint apa, anya és gyermek. A háttér­ben a kétes értékű genfi négy­hatalmi értekezletet érzékelteti egy hófedte hegycsúcs, mig a magasságokból fénycsóva irá­nyul a csapdába szorult kis csa­ládra, ezzel a felírással: “Boldogok, akiket az igazsá­gért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa . . Az Amerikai Magyar Szövet­ség hálával tartozik a John F. Dile irányítása alatti chicagói National Newspaper Syndicate hírszolgálati vállalatnak azért, hogy L. D. Warren festőművész rajzát száz meg száz amerikai napilapban, több millió példány­­számban hozta forgalomba. A nagy híriroda nem csupán telje­sen önzetlenül, egyetlen dollár hozzájárulás nélkül eszközölte ezt a kétségtelenül hatalmas szolgálatot, hanem még meg is ajándékozta az amerikai ma­gyarságot a “Word from the Highest Summit” (“Szózat a Legmagasabb Hegycsúcsról”) cimü megrázó rajz sokszorosítá­si jogával. Eszerint az Amerikai Magyar Szövetségnek módjában áll több ezer példányban, berámázásra tatás. Lehet, mert Moszkvától minden aljasság kitelik. De van egy más lehetőség is. Az is feltehető, hogy a magyar­­országi kommunisták a saját szakállukra csinálják mindazt, ami most Magyarországon vég­be megy. De ebben az esetben csak egy következtetés Vonható le: a ma­gyarországi vörösek a vesztüket érzik. L. D. WARREN rajzolómüvész, a sikerült “cartoon” szerzője alkalmas finom papiroson vala­mennyi rendes tagját megaján­dékozni ezzel a művészi képpel, mely a magyarság szabadságtö­rekvéseit oly lélekbemarkoló időszerűséggel rögzíti meg. Min­den magyarázó szónál ékesebben világit rá népünk helyzetére Warren művész e remeke, tehát kiválóan alkalmas dísze lehet minden amerikai magyar ott­honnak. Angolul beszélő fiatal­jaink, szomszédaink, ismerőse­ink állásfoglalására az Egye­sült Államok egyik legelterjed­tebb sajtóirodájának tekintélyé­vel gyakorolhat maradandó be­nyomást ez a drámai hatású “cartoon” (kar-tun). Mindenki, aki $2 évi tagdiját beküldi az Amerikai Magyar Szövetségnek, teljesen díjtala­nul kapja meg postafordultával a National Newspaper Syndi­cate e pompás, magyarbarát al­kotását. A 8x10 inch méretű kü­­lönlenyomatot a Szövetség köz­pontjától (527 Mills Building, NW, Washington 6, D. C.) igé­nyelhetjük, amig a készlet tart. A Public Service uj részvény és bond kibocsájtásai A Public Service Electric and Gas Company augusztus 8-án kérvényt nyújtott be a New Jer­­sep Public Utility Commission­ers tanácsához, amelyben 250.- 000 $ 100-os névértékű kedvez­ményezett részvényes $35.000.- 000 értékű tartozási kötvény ki­­bocsájtásához és forgalombaho­­zásához kéri a tanács hozzájáru­lását. A kötvények keltezési dátuma 1955 okt. 1. lesz és azok 1975 okt. 1-én érik el teljes értékü­ket. A terv az, hogy a kedvezmé­nyezett részvények és kötvények forgalombahozatalát október e­­lején kezdik meg. A kedvezmé­nyezett részvények eladása kü­lön transakció lesz és egyik el­adása sem függ a másiktól, eladásból befolyó bevételek több rövid lejáratú bankkölcsön tör­lesztésére és a különböző telepek beruházási költségeinek fedezé­­sére lesznek fordítva. PATRONIZE OUR ADVERTISERS SZEMTANÚ A JUGO­SZLÁVIAI MAGYARSÁG ÉLETÉRÖL A délvidéki magyarság jelen­legi viszonyait jól ismerő bács­kai magyar jparos két hónappal ezelőtt érkezett szabad földre. Elmondja, hogy Titonak a Kom­­informból való kilépése után a magyarság helyzete megjavult: “Bizonyos kisebbségi jogokat helyreállítottak.” A délvidéki magyarság erősen nacionalista beállítottságú: “A meggyőződé­­ses vörösök száma még a 10%-ot se mérheti el.” Az újvidéki ma­gyar rádió műsorából csak a he­lyi jelentőségű híranyagot hall­gatják, mert ez állomás adásai­ban sok a “kommunista szólam.” A budapesti rádió műsorából a sporthíreket és zenét hallgatják. A Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja adásait nem zavarják Jugoszláviában. A “ki­sebbségi intézmények” vezetői Tito csekélyszámu magyasanya­­nyelvíi híveiből kerülnek ki. E- zért a magyarság zöme tartóz­kodó magatartást tanúsít ezen intézményekkel szemben. Újvi­déken “sok a magyar felirat,” magyar kultur kör, újság, könyvkiadó van, magyar szini­­előadásokat tartanak és magyar sportegyesület működik. Petőfi­ről, Dózsáról, Táncsicsról ne­veztek el utcákat. Újvidéken ma­gyarnyelvű gimnázium, a kör­nyező magyar falvakban ma­gyarnyelvű iskolák vannak. UJ SZOBROK BUDA­PESTEN 1954 végéig 43 uj szobrot, ku­tat állítottak fel a fővárosban. Köztük van a gellérthegyi Sza­badság-emlékmű, a Sztálin-szo­­bor, a lelőtt szovjet prlamentér, Osztapenko kapitány szobra, az uj Kossuth-csoportozat, J ózsef Attila szobra, az “Agronómus lány” (mely Nagyatádi Szabó István alakja helyére került a Kossuth Lajos-térre), az “Ol­vasó munkás” Csepelen és a kö­vetkező kisebb szobrok, mell­szobrok, kutalakok: Bartók Béla, Olvasó lány, Táncosnő, Bányász, Úttörő kislány, stb. A milléniumi emlékművön már ott van Rákóczi, Thököli alakja, rövidesen Kossuth követ­kezik, majd a két megmaradt Habsburg király helyére a Kö­­röndről Bocskai és Bethlen szob­rát helyezik át. Helyükbe Ba­lassi Bálint, Szondy és — a mú­zeumba szállítandó Pálffy-szo­­bor helyére — Vak Bottyán kerül. Készül Móricz Zsigmond ha­talmas szobra s egy egészalakos Bartók-szobor is. Négy művész pályázik a Ta­nácsköztársaság emlékművének elkészítésére. A Kerepesi-terrfe­­tőben emlékművet állítanak a “forradalomért,” a munkásosz­tály szabadságáért elesett és ki­végzett hősöknek.” Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A washingtoni Capitol kibővítése Kilencvenkét évi szolgálat után az Egyesült Államok par­lament-épületének kibővítését tervezik, hogy az ország tör­vényhozóinak több mozgási sza­badságot biztosítsanak, anélkül azonban, hogy az épület hagyo­mányos külsejét, különösen a kupoláját megváltoztassák. Ha Eisenhower elnök és a képviselőház javaslatai megva­lósulnak, az épület keleti szár­nyának arcvonalát 40 lábbal meghosszabbítják. Az építkezés 42 hivatalszobával, két tárgyaló teremmel, egy vendéglővel fogja szaporítani a meglevő helyisége­ket. Ugyanakkor összhangzásba fogják hozni a középső rész stí­lusát a két (képviselőházi és sze­nátusi) szárnnyal. Néhány évvel ezelőtt egy törvényhozó a kupo­lát kemény férfikalaphoz hason­lította, amelynek tetején királyi korona díszeleg. Már 1860-ban “építészeti kö­­vetelmény”-nek nevezték ezt a kibővítést. 1905-ben javasolták először a 40 lábnyi kiszélesítést. Eisenhower elnök erre a javas­latra hivatkozott, amikor a kibő­vítés mellett foglalt állást. Akik az átalakítás mellett szó­lalták fel, azt állítják, hogy az épület hiányos anélkül, a kibőví­tés ellenzői viszont nem akarnak változtatni a történelmi műem­léken. Az épület eredeti terve Wa­shington György agyában szü­letett meg, aki a Capitolban “a méltóságot, egyszerűsége és cél­szerűséget” kívánta összeegyez­tetni. Egy műkedvelő építész, Dr. William Thornton orvos nyerte el az 500 dolláros első di­jat a tervezésre hirdetett pályá­zaton. Észrevehető azonban, hogy Thomas Jefferson, a kor legnagyobb építésze, a virginiai állami székház remekműveivel, nagy hatással volt Thorntonra. Az alapkövet Washington 1793-ban rakta le, muzsikaszó és ágyudörgés közepette. A szertar­tás után ökörsütés volt a Capitol telkén. Az épület lassan vette föl mai formáját. A két szárnyat eredetileg csak durva fából ké­szült gyalogjáró'kötötte össze s az udvaron nyilvános és sokat látogatott kutak állottak a kö­zönség rendelkezésére. 1812-ben az angolok felégették a Capitolt s a restauráció alkalmával a két szárnyat körönddel kötötték ösz­­sze, amelyre végül is a kupolát helyezték el. A polgárháborúban az unió önkénteseinek engedték át a tár­gyaló termeket, a pincékben pe­dig lisztet raktároztak be, amit a fenyegetett Georgetown pék­jeitől szereztek be. A szabadság eszméjét kifejező szobrot Thomas Crawford mintázta Ró­mában és 1863-ban helyezték el ünnepélyesen. Azóta nem válto­zott a Capitol külseje. A kilencmillió font súlyú ku­pola 2 öntött vas félgömbből áll, amelyeket minden 4 évben 1000- 1000 gallon festék felhasználá­sával kizölditenek. A dóm alátt 14 holdnyi terüle­tet foglalnak el a törvényhozói épület helyiségei. A mértföldek­re rugó folyosók mentén 435 hi­vatalszoba van vendéglők, kony­hák, orvosi rendelők, stb. Érthe- 11 tő azonban, hogy 92 év leforgása után több helyiségre van szük­ség.

Next

/
Thumbnails
Contents