Hiradó, 1955. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-01 / 48. szám
Magyar könyvtár Az utóbbi időben nem sok szó esett arról a Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat néven megalakult egyesületről, amely céljául tűzte ki a Feleky-gyüjtemény visszaszerzését és megőrzését. Mint ismeretes — annak ide"jén megírtuk — a Feleky-gyüjteményt a washingtoni kongresszusi könyvtár megvette és félős volt, hogy ezt a tisztán ma-, gyár vonatkozású anyagot szétszórják a világ legnagyobb könyvtárában s nem lesz többé ember, aki még egyszer összegyűjtse. Ennek a gyűjteménynek pedig az együtt-tartása fontos magyar feladat. Kulturális és politikai szempontból is. Most elsőnek jelenthetjük, hogy a Társulatnak sikerült megszereznie a Feleky^gyűjteményt. A kongresszusi könyvtár vezetőségével az átvételi szerződést aláírták és most már csak napok kérdése az egész gyűjtemény átszállítása New Yorkba, ahol a magyar könyvtárnak állandó cime is van (163 East 82, New York). A könyvtár különben gazdagodott, mert a Társulat megvásárolta azt az anyagot, amelyet a new yorki világkiállításra az akkori magyar kormány küldött. Ez az anyag, itt rekedt és idáig hozzáférhetetlen volt. Sok könyv, festmény, porcellán teszi ki ennek az anyagnak a jelentős részét. Az ideiglenesen megválasztott vezetőség reméli, hogy a Társulat támogatására az amerikai magyarok jelentős részét megnyerheti s ennek érdekében rövidesen felhívást bocsátanak ki. Idáig 100 magyar adott össze tiz ezer dollárt, hogy a könyvtár anyagi alapját megteremtsék- A szélesebb körben való toborzást minden tekintetben szükségesnek és egészségesnek találjuk. Elvégre ez a könyvtár mostmár közkincsünk. Az egész amerikai magyarságé. Svéd Sándor és a vörösek. Ez a két történet budapesti. Mindkettő szereplője Svéd Sándor, aki a new yorki Metropolitan Operaház tagja volt és aki a háború után hazament Magyarországra. Egyesek — bizonyosan rosszmájunk — szerint azért, mert fakuló basszusára a “Met” már nem tartott igényt, Magyarországon pedig kitörő örömmel várták “a művészt, aki hazatér, hogy ne a kapitalistáknak, hanem a népnek énekeljen, stb___” Kétségtelen, hogy Svéd Sándornak jó dolga van. A művészeknek általában nem megy rosszul a vörös világban. De azért, “valami” mégis bántja Svéd Sándort. Ennek illustrálására álljon itt a következő történet. A budapesti operaház igazgatója értekezletre — mondhatnék röpgyülésre — hívja össze a művészeket. “Takarékoskodni kell, ez a párt rendelete, tehát felkérem a művész elvtársakat, ki mondana le önként fizetésének egy részéről ? . . .” — igy az igazgató. % Fagyos csend követte a felszólításnak beillő kérdést. Aztán a néma csendben egyszerre felemelkedett Svéd Sándor és ezeket mondta: “Adják vissza az útlevelemet s ezzel az operaház évi 180 ezer forintot takarít meg.” Ennyi volt csupán a felszólalás, utána leült. Az igazgató hebegve magyarázta, hogyhát ő nem igy értette s hirtelen berekesztette a gyűlést. A másik történet a budapesti állami rádió egyik felvevő szobájában játszódott le. Svéd Sándor — felkérésre — hanglemezre énekelt Utána az egyik lemezt rátetette egy gramofonra és elmerülve hallgatta, majd egyszerre igy szólt: “Gyerekek, ez olyan jól sikerült, mintha dollárért énekeltem volna . . .” Mindenki kitalálhatja: mi lehet a baja Svéd Sándornak . . . Egyik kutya, másik eb, vagy talán nem ? Bizonyos Pike tisztelendő ur előadásra hivott meg két hírneves újságírót. Az egyik az argentínai La Prensa cimü lap száműzetésben élő tulajdonos főszerkesztője, ^ másik pedig a New York Times egyik vezércikkírója. Mindkét újságíró kitűnőség éles beszédben támadta a kormányt, Dulles külügyminisztert, hogy kapcsolatot tartott Peron bukott argentin diktátorral és melegebb viszonyba keveredett Francoval, Spanyolország mindenható urával. A két ur az emberiség fekélyének nevezte az említett diktátorokat. Ez eddig rendben is volna. Egyik diktátort sem veszszük védelmünkbe (az más kérdés, hogy nem is szorulnak rá), de kérdezzük, miért emlegetik csak ezt a kettőt ? A Times vezércikkírójának talán nem diktátor, például, Tito? Miért nem kifogásolja, hogy Dulles Belgrádba is ellátogatott? És miért nem kifogásolja, hogy külügyminiszterünk, az a tiszteletreméltó amerikai ur leül egy asztalhoz a hétpróbás moszkvai főpribékkel? A new yorki Times nagy lap. Talán az egész világon a legnagyobb. De vezércikkíróival valami baj van. Látásuk ferde s ezt bizony nap, mint nap tapasztalni kell. Akármilyen nagy a lap és akármekkora tekintélye van a vezércikkírónak, mi szerényen azt mondj u: a diktátor az diktátor. Az egyik kutya, a másik eb. Tessék tehát egyforma mértékkel mérni. Nemde, Mr Matthews? NEM SIKERÜLT A TEATERMELÉS A kommunisták a behozatal csökkentése érdekében nagy propagandával elkezdték olyan növények termelését, amelyek addig magyar földön ismeretlenek voltak: sebbel-lobbal nekiláttak a gyapot, az ugyancsak textilanyagot adó ramie, a kaucsukot szolgáltató kokszagiz (pitypang), a citrom, a tea stb. termeléséhez. A micsurini szovjet elvek szerint a természet korlátlanul átalakítható. Azonban az exotikumok termelése tökéletes kudarccal járt. November 12-i bécsi jelentés szerint a keszthelyi kísérleti intézet és a Szentgyörgyi Állami Gazdaság kiterjedt teaültetvényeit a Földművelésügyi Minisztérium uta-SZÜLŐFÖLDÜNK’ VAGY: A VÖRÖSEK HAZACSALOGATÁSI AKCIÓJA A budapesti kommunista rádió ravasz müsorszámot iktatott programjába. November elejétől hetenként kétszer-háromszor a hazai magyarok üzennek a külföldön élő hozzátartozóikhoz és hívják őket haza. Egymás után léptetik mikrofon elé a magyarokat, akik elmondják, hogy “semmi sem igaz abból, hogy nincs jó dolgunk, meg hogy bántódás éri azokat, akik hazajönnek . . .” Az egyik magyar igy üzen kifelé: “Kedves János barátom, gyere haza, jó termésünk volt, 2 hektoliter borunk van, disznót is vágunk, jó volna veled eliszogatni . . .” Már számos üzenetet sugároztak kifelé, de azt még sem mondta el egyik üzenő sem, hogy “szabadságban élünk.” Úgy látszik, ennek elmondására még senki sem vállalkozott. A hazacsábitási akciónak, amit most a magyarországi kommunisták rendeznek, az egyik legnagyobb “gyengéje” az, hogy nincs az a rokoni, vagy baráti üzenet és nincs olyan kitűnő szónok, amelyik és aki meg tudná magyarázni a világban szétszóródott magyarságnak azt, hogy: ha olyan nagyszerű élet van ma szülőhazánkban, akkor miért szöknek mégis, még mindig, százával és ezrével a magyarok át a határon, ki külföldre, szabad nyugatra? . . . Szöges drótokkal, robbanó aknákkal nem a túloldalról netán beszökni akaróktól féltik s védik az országot a vörösek, hanem a kiszökni szándékozók ezreit és százezreit akadályozandó védik igy a magyar határokat. . . Ha azt mondaná valaki a- “Szülőföldünk” műsorán, hogy: “Megnyitották a határokat, mindenki jöhet-mehet be és ki az országba, vízumot adnak mindenkinek, aki haza akar menni és útlevelet kap minden magyar, aki ki akar vándorolni . . .” nos, akkor alighanem fele Magyarország elindulna. . . kifelé ... Ki onnan, abból a Kánaánból, ki a vörös mennyországból. . . Ha azt mondaná valaki ezen a rövidhullámú rádió-műsoron, hogy a magyar határokon csak úgy szökdösnek befelé a máskép bejönni nem tudó magyarok . . . akkor elhihnnénk mi is, hogy jó világ van Magyarországon! De ezt nem mondják, mert a magyar határokon csak kijeié szöknek az ememberek . . . Milyen világ lehet abban az országban, amelynek polgárai útlevelet nem kapnak de még útlevél nélkül is, halálos veszélyek dacára is ezrével szökdösnek külföldre, nyugatra . . .? * * * FIGYELMEZTETÉS! • Értesülésünk szerint a “hazacsábitási akcióba” újabban a magyar kormány itteni, washingtoni konzulátus is belekapcsolódott. A konzul ur és emberei személyesen “környékeznek meg” újabban olyan ujamerikás magyarokat, akikről olyan információt szereztek, hogy itt nehéz körülmények között élnek és esetleg hazamennének . . . Jól vigyázzon azonban mindenki, akihez a washihngtoni magyar külképviselet emberei bármi módon közelednek, mert soha helyre nem hozható hibát követ el az, nki%JIgat szép szavukra. Bárki, akit ezek az emberek bármilyen módon “hazacsábitgatni” próbálnák, — ha úgy érzi, hogy hálával és hűséggel tartozik Amerikának — forduljon azonnal Federal Bureau of Investigation legközelebbi hivatalához (telefonkönyvekben megtalálható a cim és telefonszám) és közölje a szövetségi kormány kivizsgáló hivatalának embereivel, hogy miket mondottak neki a “hazacsábitgatók”! A magyar külképviselet embereinek nincs joga semmiféle propagandára ebben az országban és aki ilyesmiről tudomást szerez (a hazacsábitgatás is propaganda!) tartsa Amerika iránti kötelességének azonnal jelenteni azt! Ahová hazacsábitgatják a magyarokat... “1948-ban még Kanaán földje volt itt, a mostanihoz képest.” Ezt egy intelligens budapesti tisztviselő irta, a cenzúrát elkerült levelében az elmúlt napokban külföldi barátjának, igy vázolva a mai otthoni helyzetet: “Az itteni ‘fejlődést’ úgy értheted meg jól, ha azt mondom, hogy 1948-ban, amikor te elmentél, még akkor az ország Kánaán földje volt a mostanihoz képest. Ha tehát valamilyen formában téged is elérne a hazacsábitási hullám, akkor csak gondold magad és családodat a mi helyzetünkbe. Különösen a gyerekeidet, akik ott nőttek fel és nem ismerik a nélkülözést. Pedig mindez csak életünk anyagi oldala. Ami miatt te elmentél, a szellemi és erkölcsi része az életnek, azt belenyomták a pocsolyába . . . Mert ne gondold, hogy a munkád elvégzésével itt befejezted a napot. Nem. Beleavatsitására felszántották. A teacserjéket kiásták és kupacokban elégették. A tea ugyanis élvezhetetlen volt. A kisérelti intézetek a teacherj ék meghonosítására szovjet agronómusokat szerződtettek, akik a végsőkig kitartottak a kicsurini természetátalakitási elv mellett. koznak minden órádba, minden percedbe. Még azt is kiszabják, hogy mennyit aludj. Az egy igaz, hogy az életszínvonal gyorsan emelkedett nálunk. Most aztán olyan magas az életszínvonal, hogy a dolgozó emberek még a saját pusztulásuk árán sem tudják elérni.” A levélíró — jobb állásban lévén ----- havonta kb. 1600 forintot keres, felesége is állásban van. Reggel fél hatkor kelnek, két kis gyermeküket — legjobb álmukból felébresztve — félhétré beadják az egyik bölcsődébe, ahová karjukon viszik őket, gyalog. A kettős keresetből éppen csak ruházni tudják a gyermekeket, minden elmegy egyébként az élelmezésre; egy -télikabát megvételéhez félévet kell saját gyomrukon spórolni. Legújabban zsírt is nehéz kapni, a krumpliból sem lehet egyszerre megvenni a kívánt mennyiséget. Történt valami aminek hírét nyilvánosságra szeretne hozni ? Ha igen, közölje velünk a hirt és mi szívesen közreadjuk lapunkban. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Az uj független református esperes NT. CSORDÁS GÁBOR esperes A Független Magyar Református Egyház perth amboyi gyülekezetének november 20-án megtartott évi hálaadási vacsorájával kapcsolatban bontotta fel az egyházmegyei szavazatbontó bizottság a Nt. Urbán József lemondásával megüresedett esperesi tisztség betöltésére beérkezett szavazatokat. A szavazás eredményeképen a keleti egyházmegye uj esperese Nt. Csordás Gábor Poughkeepsie, N. Y.-i lelkész lett. Csordás Gábor 1920 junius 24-én született Székesfehérváron. Theológiai tanulmányait a Budapesti Református Theológiai Akadémián végezte, kitüntetéssel. A háború alatt és után segédlelkész volt Kiskunhalason és a Budapest Kálvin-téri gyülekezetben. 1947 tavaszán tanulmányai folytatására a svájci Bázelbe ment, onnan pedig ugyanabban az évben a new yorki Union Theological Seminary-be jött át. Itt megszerezte a Magister Theologiae fokozatot és jelenleg az újszövetségi szakon a theológiai doktorátus elnyeréséért dolgozik. 1947 óta a Poughkeepsie-i független egyház lelkésze, amely később Peekskill és Roseton gyülekezeteivel körzetté szerveződött. Szolgálata nyomán újabb gyülekezetek keletkeztek a Hudson folyó mentén, ahol most már összesen 6 független egyház van, két lelkészi körzetet alkotva és két lelkipásztorral végezve a munkát. A független egyházi közösség jó reménységgel tekint az uj esperes szolgálata elé. Füstbe ment békealáirások milliói November 16-i bécsi jelentés szerint a Bécs-belvárosi Mölwald-tér környékének lakói panasszal fordultak a kerületi elöljárósághoz, hogy tiz nap óta korom- és pernyefelhők szennezik be alevegeőt. Kiderült, hogy a “Béke-világtanács” B é c s ben székelő központjában valósággal hegyekben tüzelik el az ugynvezett béke-aláirásokat tartalmazó — s a világ minden részéből összeverbuvált iveket. A legmagasabb nyomású propagandával összegyűjtött, boldog-boldogtalannal aláíratott ivek több mint ötven métermázsára rúgnak. Köztük van a hétmillió magyar dolgozó” hatalmas propagandával összeszedett aláírása is. A több mint százmillió békealáirásnak eddig mintegy a fele ment eddig a szó szoros értelmében “füstbe.” Ámde a bécsi tűzoltóság megtiltotta, hogy a közönséges kályhákban több papirt tüzeljenek el, mint amehynyi a befiitéshez szükséges; igy a békealáirások “füstbe menetele” még egy ideig el fog tartani. Vám jegyekkel ellátott csomagoknál is korlátozva van a ruhanemű darabszáma Néhány hónappal ezelőtt, amikor megkezdődött a vám jegyek árusítása, akkor a Budapestről kapott értesítés szerint az uj vámjegy rendszernek lényege és előnye az lett volna, hogy a vámjegyekkel ellátott csomagokban küldött ruhanemüek darabszáma nem esik korlátozás alá. Erről azonban a magyar Postaigazgatóság nem értesítette a washingtoni U.S. Postaigazgatóságot és igy az itteni postahivatalok nincsenek tekintettel arra, hogy van-e a csomagban vámjegy, vagy nincs és csupán azokat a csomagokat veszik fel, amelyek a régebbi magyar rendeletnek megfelelő iarabszám szerint vannak öszszeállitva. A beérkező panaszok alapján Brack Miklós, a new yorki U.S. Relief Parcel Service igazgatója ártirt Magyarországra, a vámjegyek árusításával megbízott Ikka állami vállalatnak és kérte ennek az ügynek azonnali rendezését. Ugyancsagk átiratot intézett a washingtoni U.S. Postaigazgatóság is a magyar Postaigazgatósághoz és felvilágosítást kért ebben az ügyben. A Magyarországról érkezett két válasz ellentétes volt. Az Ikka válasza szerint a csomag tartalmának darabszáma nincs korlátozva, azonban a darabszámból ki kell hogy tűnjön a küldemény ajándékozási jellege, vagyis ne legyen kereskedelmi jellegű (például 10 női pullover egy nő részére). Ezzel szemben a magyar posta válasza az volt, hogy a régebbi rendelet szerinti darabszám mennyiséget még az esetben se mlehet túllépni, ha a csomagot a feladó vámjegyekkel vámmentesiti. A magyar postának az Ikkával szembeni ellentétes válasza miatt Brack Miklós újból átirt az Ikkának, azonban a most kapott válasz már éltérő volt és igy szólt: “Közöljük, hogy egészen természetesen a magyar Postaügyi Minisztérium által adott tájékoztatások szellemében kell eljárni a vámjegyekkel ellátott csomagokkal kapcsolatban.” Ez másszóval azt jelenti, hogy a vámjegyekkel ellátott csomagoknál szintén korlátozva van a ruhanemüek darabszáma. Ezen a kijelentésen azonban valamit enyhít az Ikka levelének az a magyarázó része, amely szerint ha egy csomagban a megengedettnél több tárgy van, úgy a vámkezelésénl mindenkor figyelembe veszik a közös háztartásban élő családtagok számát. Ez lehetővé teszi azt, hogy egy csomagban a megengedett mennyiségnek annyiszorosa lehessen, ahány személy él a közös háztartásban. Ha a helyzet valóban az, hogy a magyar hatóságok semmiféle előnyt nem nyújtanak a vámot itt dollárban fizető csomagoknál, akkor a feladók szempontjából sokkal előnyösebb a vámot a címzettekkel megfizettetni, mert a jelenlegi forint-vám jóval alacsonyabb és nem áll arányban az itt lefizethető dollár-vámmal. Ezek a körülmények tehát szükségtelenné teszik a vámj egyeket és azok árusítását. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hog> álé valamílyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahatöságnál. MEGY A VONAT... (a regensburgi Duna-völgyben, 1948 őszén) Megy a vonat, száll a f üstje, gomolyogva száll . . . A fogyó hold halk ezüstje bágyadtan szitál elhaló fényt messzi hegyre, tarolt mezőkre s az ég alján elhúzódó komor fenyőkre. — Magyar vonat lassan liheg fel a tetőre . . . Megy a vonat; taktust verve vágtat, fut, rohan; Versenyt fut a fellegekkel mint a szélroham, mit maga ver siettében önmaga körül s szárnyán por és sárgult levél kavarog, röpül. — Megy a vonat . . . bus magyar sors csikorgva gördül. Megy a vonat, száll a f üstje, sűrűn gomolyog, mint a lelkemben a vágyak s kínzó nagy gondok . . . Sötét minden s száguld-rohan földön s égen is .. . Sárgult levél kavargása az én éltem is .. . — Magyar élet senyved, pusztul, bárhogy féltem is . . . A fogyó hold halk ezüstje bágyadtan szitál . . . Jóreményem, te meg ne állj sokezer simái! Száguldj te is az éjen át s át a sírokon s könnyezőktől meg ne ijedj: aki sir rokon . . . — Uj tavasz jön s uj élet kél magyar sírokon! ... , I De kerüld azt, aki nevet, vígan énekel s csúfot űz a kinból-buból táncos élettel; kerüld el azt, ki vállat von rongyaid felett s meg mosolyog, ha említed Istent s az Eget. — Kerüld, aki megcsufolja a magyar nevet! . . . Él az Isten, ki számon tart könnyet, rongyokat, keservet, but, feldúlt otthont, üszkös romokat! . . . Megy a vonat, száll a füstje, gomolyogva száll; Magyar vonat magyar éjben csak menj, 'meg ne állj! — Uramisten, messz-e még a magyar határ?! . . TY-LOS
