Hiradó, 1955. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-10 / 6. szám
Pokoli színjáték Azt, ami a moszkvai Kreml falai közt végbemegy, valaki egyszer igy jellemezte: “Négerek birkóznak éjfélkor az alagutban. ...” Azt jelenti, hogy az egész küzdelemből nem látható semmi, de hallható az őrjöngök viaskodása és olykor a villámfénynél láthatók maguk a viaskodók is. A pokoli színjátéknak most egy példátlan jelenetét láthatta a világ. A pufók Malenkov ott ül a legfelső szovjet tanács első padsorában és kifejezéstelenül, bután néz maga elé, miközben a kommunista párt egyik embere éppen olvassa az ő, a Malenkov lemondását tartalmazó levelet. A levélben arról van szó, hogy ő, Malenkov kéri a felmentését a miniszterelnöki tisztség alól, mert nincs megfelelő tapasztalata ... A párt kitűnő embere még külön lélekzetet sem vesz, hanem ajánlja Bulganin marsallt miniszterelnöknek. És a legfelsőbb Szovjet, amely órákkal előbb nem győzte tapsolni Malenkovot, most ugyanolyan lelkesedéssel veszi tudomásul a lemondást és Bulganint . . . Erre még nem volt példa a Szovjetben. A tisztogatásnak ez a módja egészen uj. Sztálinnak, ha nem tetszett valaki, akkor egyszerűen kivégeztette. Ha tízezren nem tetszettek, akkor anynyit végeztetett ki. S ha azt akarta, hogy a népnek is legyen valami öröme, akkor tárgyalást rendelt el. A vádlottak úgy vallottak, mint a karikacsapás. Rendszerint még több bűncselekményt ismertek be, mint amennyivel vádolták. És egy óra múlva már nem éltek. Különbség a módszerben Ez volt a Sztálin módszere. Malenkovék még a sztálini módszerrel tették el láb alól Beriát, a mindenhatónak látszó szovjet titkosrendőrség fejét. Beria is vallott, mint a karikacsapás, aztán aláírta a vallomását és kiadta fekete lelkét. Beriát hoszszu heteken, sőt hónapokon keresztül készítették elő a végső jelentre, a sztálini módszer szerint. De most? Malenkovot nem készítették elő. Az események zivataros pergésében erre nem volt idő. A sorok megírása és nyomdai kiszedése közti időszakban talán más fordulatot vesznek az események. Olyan időket élünk, amikor minden percben történhetik valami. Nehéz tehát jósolgatni. Néhány megjegyzést mégis megkockáztatunk. Malenkov nem maga olvasta fel a lemondólevelet. Vájjon miért? Hiszen ott ült, jelen volt. Meggyőzőbb lett volna nemcsak az elvtársak, hanem a nagyvilág számára is, ha maga mondja el, hogy ő, Sztálin örököse és munkatársa nem értett a kormányzás dolgaihoz. Nem vitás, a levelet nem Malenkov fogalmazta meg, sőt nagy a gyanúnk, hogy ő is akkor hallotta először. Azt megértjük, hogy nem mert tiltakozni ellene. Arról még nem hallottunk, hogy a szovjet világba tiltakozni mert volna valaki. A másik különös jelenség az, hogy a lemondó-levél a hazát emlegeti. V i s s zaemlékszünk, hogy a háború legnehezebb szakaszában maga Sztálin is az orosz nép hazafiasságára apellált . . . Aztán vájjon miért nem Molotov, vagy Krüscsev, a kommunista párt főtitkára követi Malenkovot a hatalomba? A szovjet ranglistán mindkettő megelőzte Bulganint, a Vörös Hadsereg marsallját. Ásító ágyutorkok a Távolkeleten Ki törődik ma a francia kormányválsággal, amikor a formózai szorosban ásító ágyutorkok bukkannak fel mindenfelé és az első lövés eldördülése a harmadik világháború kitörését jelezheti. Nem kétséges, hogy a moszkvai színjátéknak sok köze van a kínai partok mentén végbemenő eseményekhez. Borotvaélen táncol a béke. Moszkvában a hadsereg ragadta magához a hatalmat, márpedig a hadsereg sehol a világon nem a békéért küzd. Legkevésbé a Vörös Hadsereg. A Szovjetben legnagyobb sebességre kapcsolták a háborús ipart. A Kreml már nem törődik, hogy lesz-e a muzsiknak csizmája, ruhája. A vörös gőzhenger elindulása készül . . . Most indul-e, vagy még várnak vele, nem lehet tudni. Egyelőre még a világbékét j elképező, megtévesztően ártatlannak látszó olaj ágas galamb is eltűnik a moszkvai firmamentumról,. Moszkvában újra egyetlen szó a döntő és ez a szó a hadseregé. Még a kommunista pártszervezet is erőtlennek látszik mellette. A merev nézésű, álián jellegzetes szakállt viselő Bulganin mondja ki a szót, s ez a szó a világ lángbaborulását jelentheti. Nehéz véleményt mondani, amikor forgószél gyanánt vágtatnak a világesemények. Mégis meg merjük kockáztatni azt a véleményt, hogy a háborút még ezúttal is kikerüli a világ. Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak egészen más lesz a helyzet. Ki tudja? Négerek harca éjfélkor az alagutban. Nincs emberi szem, amely ebben az őrjöngő viaskodásban el tudna igazodni. HÍREK RABMAGYARORSZÁGBÓL A “SZILVESZTER” MAGYARORSZÁGON (FEP) Egy napra mindenki el tudja felejteni keserűségét és bánatát. Az óhazai magyarok is igyekeztek eltemetni az ó-esztendőt és azzal a reménnyel lépni az újba, hogy közelebb kerülnek a felszabaduláshoz ... A magyarság szilveszteri hangulatát jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy a kommunista lapok december 31-i, tehát a szilveszteri számokban adtak tudósítást a francia parlament sorsdöntő szavazásáról. A kommunista lapok első oldalon, tajtékozva, magukból kikelve támadták a francia parlamentet és természetesen az amerikaiakat és angolokat is a német felfegyverzés terve miatt. Mivel a kommunisták Szilveszter napján dühösek és elkeseredettek voltak, a magyarok már emiatt is vidámabbak voltak. Ha a kommunistáknak valami rosszul jött, az nekünk csak jó lehet — gondolták. Öld meg a baj társadat! Nem tartozik szorosan hozzá, de mégis beleillik az eszmefuttatásba az a Magyarországról érkezett hir, hogy most a katonát arra oktatják, hogyan ölje meg a saját baj társát . . .?! A- hogy a muszkák és a kínaiak teszik. A kiképzés egészen szemléltető módon történik. A gyakorlatban rohamra indulnak a katonák. Ellenséges géppuskatüzet kapnak. A rohamozóknak azonban nem szabad fedezéket keresni, mert akkor a hátul jövő bajtársnak kötelessége az illetőt egyszerűen lelőni. Akik a második világháborúban az orosz fronton, vagy később Koreában harcoltak jól ismerik ezt a szovjet mintájú rohamozást. A szovjet katonának — legyen az orosz, kínai, vagy magyar — mennie kell a kitűzött cél felé. Ha rakásra hullnak az ellenséges állások előtt, az sem baj. A szovjet katonáknak nem szabad életét féltenie, az ellenséges tűzzel szemben menedéket keresnie, — ahogyan ' ezt a szabad világ valamennyi harcászati gyakorlatában tanítják, sőt megkövetelik. A szovjet világban az embernek nincs értéke. Gyilkosok világa. A KATONASÁGOT MOZGÓSÍTOTTÁK A RÖPLAPOK ÖSSZESZEDÉSÉRE Ha egy magyar város, vagy falu határában megjelennek a Nyugatról jövő röplapok, a kommunisták közt valóságos pánik tör ki. Erre jellemző az a történet, amelyet egy december végén Sopronból menekült szabó mondott el Grácban. Eszerint Sopronban nyomban megindult a vadászat a röplapok után, nagyszámú katonaság igénybevételével, hogy minél kevesebb embernek jussana ka kezébe a “Szabad Magyarország” példányai. A mi házunkat, például — mondotta a határon nagynehezen átvergődött politikai menekült — katonák vették körül, csakúgy mint a többi házat is, fölmentek a tetőre és alapos kutatást végeztek a tetőkön röplapok után. Másnap a katonák a házakba is bementek és a szobákat végigkutatták és meg is motozták, hogy nem röplapért hajolt-e le? Különösen sok röplapot szedtek össze az emberek a Sopron és Győr közti országúton. A röplapok valószínűleg éjjel hullottak le és minthogy senki sem látta ezeket leszóródni, az emberek első nap azt hitték, hogy a röplapokat valószínűleg egy autó szórta szét az országúton. Csak később derült ki, hogy ezeket is a léggömbök hozták át a vasfüggönyön— mesélte a menekült, aki még hozzátette, hogy a Szabad Magyarország példányai reményt öntenek az emberek szivébe . . . TISZTVISELŐI FIZETÉSEK MAGYARORSZÁGON A Budapesti Talajjavító és Öntözési Vállalat egyik vidéki kirendeltségén a tisztviselői fizetések 1954 végén a következők voltak: kirendeltség-vezető Ijavi 2000 forint, főagronómus (mérnök-szakember) 1900 forint, agronómus 1300-1500 forint, gépész- technikus 1400 forint, főgépész 1350 forint, irodavezető 1200 forint, irodai alkalmazottak 850-950 forint havonta. 100 százalékos tervtelj esités esetén negyedévenként a negyedévi fizetés 10%-a, azontúl minden százalékért 2% a prémiumtöbblet. Levonások a fizetésből — 3% öregségi biztosítás, 1% szakszervezeti dij, 4% nőtlenségi adó, továbbá békekölcsönre 1500 forinton aluli fizetésnél félhavi fizetés összege, azon felül egyhavi fizetés 75%-a. Ezeken kívül: esetleges párttagdij, pártlapelőfizetés. Külszolgálati kiküldetési napidij 19 vagy 23 forint, Budapestre 37 forint. A munkavezetők órabére 3.28-3.48 forint, a munkások ennél kisebb teljesítménybért kapnak. • “MÉGIS BUNDA A BUNDA” Juhászbundát az utóbbi években már csak mutatóba lehetett látni a Hortobágyon: az ősi magyar pásztor viselet (melynek eredete a sumirok “suba” nevű hasonló ruhadarabja, melyet már 500 év előtt viseltek Mezopotámiában a sumir ősök) tiz év óta nem gyártódott. A Debreceni Szíjgyártó és Bőröndös Kisipari Szövetkezet a Néplap decémbéí*Tr?-l ludósitása szerint most újból munkába állította az egykori subaszabó mestereket, akik az első mintapéldányokat már elkészítették, racka juhbőrből, felgombolós aljjal, ujjatlanül. Két hires juhászbunda szabómester: Varga József és özv. Csanádi Józsefné, újból régi szakmájában tevékenykedik. Egyelőre 40 darab juhászbundát gyártanak. MAGYAR SPORT HÍREK A Bp. Honvéd (volt Kispest) labdarugócsapata 1954. decemberében Belgrádban mérkőzött a Partizán sportegyesület labdarugóival. Ezzel kezdődött meg a magyar-jugoszláv sportkapcsolatok felvétele, mely 1949 óta szünetelt. Január 15-én a Partizán kosárlabdacsapata mérkőzött Budapesten a Bp. Honvéd csapatával, majd 17-én a két egyesület vízilabdázói mérkőztek Budapesten. Mindkét mérkőzést a Honvéd csapata nyerte meg. A kosárlabdázók 100:67, a vízilabdázók 7:0 arányban győztek. A magyar kötöttfogású birkózók január 16-án és 17-én Isztambulban mérkőztek a török válogatottal. Mindkét mérkőzést a török válogatott nyerte meg 5:3 arányban. Január 15-16-án rendezték meg a Müjégen a magyar miikorcsolyázóbajnokságot. Eredmények: Férfi bajnok: Szenes István. Jégtáncbajnok: Madarász házaspár. Női bajnok: Jurek Eszter. Páros: Nagy testvérpár. Küszöbön a bevándorlási törvény reformja Immár három évtizede, hogy a magyarság bevándorlásával szemben szinte áthidalhatatlan akadályokat gördítenek a különböző rendelkezések. Az 1920-ban bevándorlási nemzetiségi számarányát alapul véve a magyarság nem csupán azért részesült kedvezőtlen elbánásban, mert a megcsonkított óhazában aránylag kevesen voltak olyan körülmények között, hogy az útiköltséget előteremthették volna. Emellett azáltal is csökkent a magyar kvótászám, hogy a trianoni diktátum alapján elszakított országrészek magyarságát 1920 után külföldön mint csehszlovákot, jugoszlávot avagy románt könyvelték el. 1952 decemberében még károsabb törvényt szavaztak meg Washingtonban néhai Patrick McCarran nevadai szenátor és Francis Walter pennsylvaniai képviselő javaslatára, Truman akkori elnök vétója dacára. Eisenhower elnök egyik legelső hivatalos ténykedése gyanánt külön bizottságot küldött ki a McCarran-Walter törvény előírta rendelkezések enyhítése érdekében. Mindennek dacára a bevándorlás mind a mai napig valóságos akadályversenynek bizonyult. Ennek következtében a menekültek beengedését elősegíteni hivatott Refugee és Escapee Act néven ismert törvények ellenére egyhuszad annyi bevándorlót sem engednek be az Egyesült Államokba, mint amennyit az előírások lehetővé tennének. Három igen tekintélyes szenátor ezért újabb törvényjavaslatot nyújtott be, hogy a McCarran-Walter legkirívóbb igazságtalanságait végrevalahára orvosolják. Irving Ives new yorki, Leverett Saltonstall massachusettsi és a nemrég beválasztott Clifford Case new jerseyi felsőházi tagok javaslata szerint az amerikai konzuloknak ezután bizonyos előírásokat kell majd betartanak és nem tagadhatják meg indokolás nélkül olyanok részére a bevándorlást, akiknek ehez a törvény alapján joguk van. Ezenkívül az 1920-as év helyett az 1950-ben bevándoroltak nemzetiségi arányszámát vennék a kvóta megállapításánál alapul, hogy ezáltal a Közép- és Kelpt-Európában hazát vesztettek méltányosabb elbánásban részesülhessenek. Amint az uj bevándorlási törvény életbelép, azt kívánatra teljes szövegében megküldi bárkinek az Amerikai Magyar Szövetség, mely a törvényhozóknál, valamint az Egyegsült Államok illetékes minisztériumaiban számos alkalommal közbenjárt a magyar bevándorlók érdekeinek hathatósabb felkarolása érdekében. REMÉNYIK SÁNDOR: AZ IGAZI MAGYAR IGE Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár, katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul . Senki; ne szaggassátok szirmáét A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen kiki magyarul, ' Mintha aranyat, tömjént myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király, És pap, és próféta és soha más, Nem illik daróc főpapi talárhoz, S királyi nyelvhez koldus dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza. Előre néz s csak néha-néha vissza, — S a kelyhet többé nem engedi el! SZOMBAT FEBRUÁR 12: Lincoln Abrahám születésnapja “. . . a népből, a nép által, a népért levő kormányzat nem fog elpusztulni e földről . . Levelek Amerikáról A SZAVAK — FEGYVEREK Egy országszerte ismert folyóirat szerkesztője, Ázsiából való visszatérte után a következőképen nyilatkozott: “Amerre csak jártam, kommunista sikereket tapasztaltam, mert a kommunisták a népszerű szólamokat a saját használatukra sajátítják ki. Haditervükhöz tartozik, hogy a köznapi beszédbe vagy írásba a saját frázisaikat csempésszék be. De mi is felhasználhatjuk a szavak^ fegyverét, amig lehetőség van arra, hogy a békekilátások fennállhassanak, amig csak népek szabadságra áhítoznak, amig csak a nemzeti függetlenség visszanyerése nemzeti cél marad.” Ha nem akarjuk elveszíteni a szavak és eszmék csatáját kell, hogy az amerikai életmódot olya nszavakba öntsük, amelyeket lefordíthatunk és megértethetünk az egész világgal. Bár a kormány is fenntart hivatalt, amelyne kcélja a külföld tájékoztatása, minden egyén, aki külföldre levelet ir, felmérhetetlen szolgálatot tehet a szabadság ügyének. Rokonoknak és barátoknak irt levelek a legmeggyőzőbb egyverek az eszmék harcában. Szavahihetőségük messze felülmúlja a kormány hivatalos közleményeit, az államférfiak szónoklataiét. Mindenki teljesítse kötelességét azzal, hogy megírja az igazságot külföldi rokonainak és barátainak. A legközelebbi olympiai versenyek Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, proklamációban közölte a nemzettel, hogy az 1956, évi olympiai versenyeket Olaszországban és Ausztráliában fogják megtartani. Hogy az amerikai atléták kellőképen legyenek úgy ott, mint a Mexico Cityben 1955-ben végbemenő pánamerikai versenyeken képviselve, 1,100,000 dollár tőkére van szükség. Az olympiai csapatokat egyes államokban az állam küldi ki és viseli a költségeket, az Egyesült Államokban azonban a közönség önkéntes adományaiból fedezik a kiadásokat. Bár a z 1956. esemény csak több mint egy év múlva zajlik le, már megtörténtek az előkészületek, hogy országunk méltó képviselőit válaszszák ki az amerikai színek védelmére. Az olympiai atléták, akik kizárólag az amatőrök soraiból kerülnek ki, rengeteg időt áldoznak úgy a kiképzésre, mint a versenyben való részvételre és többnyire fizetéstelen szabadságot kénytelenek igénybe venni, hogy a nemzetközi versenyekben indulhassanak. Az amatőr versenyszabályokat Amerika a legszigorúbban értelmezi, ami hátrányt jelent azokkal az országokkal szemben, ahol az atléták megélhetésről hivatalból gondoskodnak. Ennek ellenére az amerikai versenyzők a legutóbbi versenyek során kitünően képviselték színeiket. A szabadtéri atlétikában majdnem mindenütt az első helyeket vívták ki maguknak, különösen a rövidtávú számokban, magas ugrásban, rúdugrásban, sulydobásban és diszkoszvetésben. Legismertebb' olympiai bajnokaink Mai Whifield, 1948. és 1952. 800 méteres síkfutásban, Harrison Dillard 1952-ben a 110 méteres akadályversenyben ; Bob Richards az 1952-es rúdugrás és Bob Mathias az 1948. és 1952. dekatlon verseny győztese. Az olympiai j átkok két részre oszlanak. A téli sportokra, mint ski, korcsolya, hockey és szánkóversenyek és a többi játékra, amelyekhez az atlétika, úszás, szabadgyakorlatok, bokszolás, birkózás, sulydobás, súlyemelés, evezés, vívás, labdarúgás, biciklizés, céllövés és még sok más sport tartozik. 1956-ban a téli játékokat az olaszországi Cortina-ban, mig a többi versenyeket az ausztráliai Melbourneben bonyolítjuk le. , Bár az. olympiai játékok nem a nemzetek versenyei, hanem az egyéneké, félhivatalosan a nemzetek nyerőpontjait is nyilvántartják. 1952-ben az Egyesült Államok kapta a legtöbb pontot, 61-el többet, mint Szovj etoroszország. (A harmadik helyet a kis Magyarország foglalta el.) Az oroszok azonban másféle matematikai alapot találtak ki és propagandájuk csakhamar nyilvánosságra hozta, hogy az olympiai játékok holtversennyel végződtek Oroszország és Amerika között. A téli sportokat Norvégia nyerte meg. Az olympiai versenyek költségeinek előteremtésében a Y'MCA (Young Men’s Christian Association) 1700 amerikai fiókja buzgólkodik és 40,000 üzletember fogja a hivatalos plakátokat kirakataiban közszemlére tenni. Eisenhower elnök proklamációjában szerencsét kívánt Kenneth L. Wilsonnak, az Amerikai Olympiai Bizottság elnökének és kijelentette, hogy az olympiai játékok méltányos sportszellem kialakulását és jobb megértést mozdítanak elő a világ népei között. Magyar Hírnök Könyvesboltja és központi irodánk hétfő kivételével minden hétköznap reggel 9-töl délután 5-ig van nyitva; csütörtök esténként pedig 8-ig. HÉTFŐN CSAK D. U. 3-6-IG tartunk nyitva, vagy pedig előzetes telefonhívásra 240 SOMERSET STREET New Brunswick, N. J.
