Hiradó, 1954. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1954-08-26 / 34. szám
Vádirat a Szovjet ellen A Kersten-bizottság előtt most egymásután tesznek vallomást a szabad földön élő magyarok. Végeredményben valamennyi magyar ugyanazt a borzalmas történetet mondja el; csak a szavak mások és az élmények változók. A lényeg ugyanaz: igy hajtotta rab igába a Szovjet Magyarországot . . . Az amerikai képviselőháznak ezt a bizottságát a nyugati világ lelkiismeretének is nevezhetjük. A szabad világ szemtanuk vallomása és tárgyi bizonyítékok alapján képet akar alkotni magának a szovjet kegyetlenkedésről. Arról, ahogyan a moszkvai Kreml urai Délkelet-Kelet Európa népeit megofsztották a szabadságtól és céltudatosan rabszolgasorba sülyesztették. Tehát a filmet visszafelé pergetik. Erre, persze, kínálkozik a megjegyzés: vájjon miért nem érdekelte a szabad világot és éppen az amerikai kormányt akkor melegjében ez a szörnyű folyamat . . . ? Mindjárt a második világháború után? Amikor a szovj et gépezet működésének szemtanúi lehettek volna maguk az amerikaiak is ... ? Illetve voltak is. Dehát akkoriban valami Un 11 ptlan naivitással azt hitték Washingtonban, hogy a szovjet ember is ember ... Az amerikai kormány és az amerikai nép szeme végre valahára kinyílt. Jobb későn, mint soha. Nekünk, magyaroknak most csak egy lehet a teendőnk. Az, hogy segítsünk. Azok a magyarok, akik szemtanúi voltak Magyarország bolsevizálásának, álljanak a Kerstenbizottság elé. Ha fényképfelvételeik, vagy írásos bizonyítékaik vannak, azokat is vigyék magukkal. Ha másképp nem tudnak a Kersten-bizottsággal kapcsolatba kerülni, legegyszerűbb, ha az Amerikai Magyar Szövetség (614 Mills Bldg., NW, Washington 6, DC.) közvetítését kérik. Ne hanyagoljuk el ezt a kötelességet. A Szovjet ellen vádirat készül. A szülőhazában szenvedő magyar nép nem beszélhet. Nekünk kell ezt megtennünk. Nem később, hanem most! Füstbement terv Kezdetben volt egy terv. Szép álomnak is lehet nevezni. Az, hogy Nyugateurópát hat nemzet katonái védjék, egy közös hadseregbe szervezve, nemzetközi parancsnokság alatt. A terv még akkor született, amikor Acheson irányította a külpolitikát Washingtonból. A tervet azután a következő, tehát a mostani amerikai kormány is babusgatta s hogy úgy mondjuk, .apait-anyait beletett keresztülvitele érdekében. Most aztán becsapott a mennykő. Nem derült égből, tehát nem váratlanul. A napokban végétért brüsszeli tanácskozáson — franciák akadékoskodásán — a terv megbukott. Nem lesz közös európai hadsereg, legalább is a franciák részvételével nem. így aztán az a terv, amely hoszszu időn keresztül két amerikai kormányt foglalkoztatott, ameliykbe annyi pénzt vertek bele— az időt és fáradságot nem is említve — ma nem ér egy lyukas mogyorót. Legalább is eddigi formájában nem. Uj terv kell Európa és a világ megmentésére, de ebben a franciák nem játszhatnak már főszerepet. Eljátszották rá a jogukat. Az Egyesült Államok kénytelen “újraértékelni politikáját,” — ahogy ezt már Washingtonba régesrégen rebesgetik. Ez az “újraértékelt politika” aligha lesz ínyére Párizsnak, dehát sokkal nagyobb tét forog kockán, semhogy a huzavona játékát tovább lehetne tűrni. Kamaszok orgiája New York egyik városrészében 15-17 éves kamaszokból banda alakult. Gyilkoltak, — tisztára élvezetből. Az eset kiugrik a többi közül, de nem egyedülálló. A nagy amerikai lapokban oldalakat töltenek meg a kamasz bűnözők, ők a kábitószercsempészek kedvenc fogyasztói, de a betöréseket, lopásokat is nagy előszeretettel űzik. Valószínűleg valami bizottság alakul a kamaszok lélektanának a tanulmányozására. A bizottság bizonyosan belekerül néhány százezer dollárba. Nem fontos, ha drága, csak az, hogy jó legyen. Hogy találja meg a fiatalkorú bűnözés ellenszerét. Nem lesz könnyű eset. Minden utcasarkon tömegével árusítják a biinügyi regényeket, a mozik vásznán nagy százalékban olyasmit lát a kamasz, ami csak rossz irányba terelheti a fantáziáját. Nem csoda hát, ha kamaszokból alakult bandák terrorizálják mindenfelé a lakosságot. A fiatalkorúak lélektanát tanulmányozó bizottságnak ajánlhatnánk egy jó módszert. Régi módszer, de megbízható. Jónéhány évszázadon keresztül bevált. Apáink rávágtak kedvenc csemetéjükre, hogy csak úgy füstölt. Nem lett belőle semmi nagy baj. Nem törött össze a vékony csont és a szépreményü ifjú “lélektanára” sem hatott ki az ügy. Régente a derék magyar anyák lekanyaritották a pofont menyasszony, vagy asszony leányuknak is, — s nem lett belőle nemzeti ügy. Éppen csak megtanulták, akiket illet, hogy mit szabad és mit nem ... Az amerikai kamaszt elnáspágolni, persze, nem szabad. Mert Amerika a szabadság hazája. Az a baj, hogy a szabadság és a szabadságosság közt óriási különbség van. Az amerikai ifjúság olyan lesz, amilyenek az amerikai apák és anyák akarják. De csupán csak az akarás nem elég. HÁTRALÉKOS “előfizetőinket” szeretettel kérjük, szíveskedjenek tartozásaikat kiegyenlíteni, hogy lapunk zavartalan megjelenése ezzel is biztosítva legyen! HÍREK RAB-MAGYARORSZAGBÓL DÉLKÁRPÁTALJAI HANGULATKÉP . . . (FEP) Egy magyar hadifogoly ki olasz állampolgárságának köszönheti, hogy szibériai fogságából egyenesen a szabad világba került, mesélte el a következőket: “Hazaszállító vonatunk Munkácson hosszabb ideig vesztegelt. A pályaudvaron dolgozó rakodómunkások magyarok voltak. Mintegy nyolcán, rongyosak, a téli hidegnek meg nem felelő ócska ruhában. Válogatott szitkozódásban törtek ki és káromkodva fejezték ki gyűlöletüket a rendszer rabszolgatart módszerei ellen.” Útjukat folytatva a magyar beszéd jelezte, hogy már magyar vidéken járnak. Csapra este futottak be. Itt az állomás fele még romokban hever . . . AZ IFJÚSÁGOT NEM TUDJÁK BOLSEVIZÁLNI A Párt tudományos folyóirata, 1954 júniusi számában elpanaszolja, hogy az ifjúság “nem csekély része nem érti meg társadalmunk fejlődésének kérdéseit, sőt vannak, akik közömbösek a politikai kérdések, a párt politikája iránt. Különösen veszélyesen jelentkezik ez a fiataloknak annál a részénél — a most 14-20 éveseknél — akik csak az elmúlt években kerültek a politikai életbe . . . E hibákat kihasználva az ellenség —- különösen a kulákság és a klerikális reakció — igyekszik aláásni a fiataloknak pártunkba, kormányunkba helyezett bizalmát, az ifjúság egységének, a munkás- és parasztifjuság szövetségének gyengítésére törekszik, különösen a tanulóifjúság között jövőj ükkel kapcsolatban' pesszimista nézetket terjeszt, újjáéleszti a nacionalista, irredenta és kozmopolita nézeteket.” A Párt mindent elkövetett az utóbbi évek folyamán, hogy az ifjúságot megnyerje magának. És éppen a legfiatalabb korosztályok indoktrinálására fordította a legtöbb gondot. A Társadalmi Szemle fenti cikkéből kiderül, hogy a 14-20 éves korosztály átnevelése sem sikerült a kommunistáknak. EGY KÜLFÖLDI LÁTOGATÓ BUDAPESTRŐL Nemrégiben egy külföldinek sikerült 5 napot Budapesten töltenie. Többek között igy jellemzi a látottakat: “. . . Milyen szép is ez a Budapest, ha az ember csak a panorámát, az uj épületeket, a gyönyörű hidakat, a virágpompában tündöklő Margitszigetet nézi, és milyen szomorú, ha a járókelőket, a kirakatokat, az utcákat és a forgalmat figyeli .. . Milyen bámulatos, hogy a középületek szinte vadonatújak, és a lakóházak az első emeleten felül még mindig a háború nyomait viselik. Milyen érdekes, hogy az uniformisok milyen gondozottak és vasaltak, mig polgári járókelők öltözéke mennyire kopott, gyűrött, pedig vasárnap van. Érdekes, hogy vasárnap ellenére mindenki az uniformisát hordja, nincs más ruhájuk.” NAGYARÁNYÚ LOPÁSOK AZ ÁLLAMI ÉLELMISZERÜZEMNÉL A második világháború óta, nem politikai, tehát közönséges büntető ügyben még nem ült ennyi ember egyszerre a vádlottak padján. A Népszava julius 24-i cikke szerint “nagyszabású bűnszövetkezetet lepleztek le. Expeditőrök, kocsikísérők, ellenőrök, vállalati ellenőrök, soffőrök, mázsálók, árudavezetők és árudái eladók károsították meg az államot. A módszerük az volt, hogy a piacról induló kocsikra több árut raktak, mint amennyi a számlán szerepelt és a többletet elfeketézték. A bíróság súlyosbító körülménynek vette, hogy a vádlottak 1953 nyarán kezdték meg működésüket, tehát éppen akkor, amikor a párt és a kormány külijglvzö, nagyjelentőségü határozatokat hozott a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítésére.” Az idősebb munkás problémája Legtöbb vállalat nyugdíjrendszere előírja, hogy az alkalmazott 65 éves korában visszavonuljon, annál is inkább, mert társadalmi biztosításra való igénye is megkezdődött ugyanakkor. Ezzel szemben sokan — vállalati vezetők és vezető kormányférfiak is — úgy gondolják, hogy rengeteg emberre nézve tulkorai, hogy 65 éves korától kezdve megszűnjék dolgozni. Az életben lévő idősebb emberek tömege gyorsabban szaporodik, mint a fiataloké. A 65 évnél idősebbek száma a mai 13!/2 millióról 1960-ban 15.7 millióra fog emelkedni. Ha tehát a 65 éves korhatár továbbra is elválasztó vonal maradna a középkorú, kenyérkereső és az aggkoru, tétlen emberek között, az előbbiek egyre súlyosabban fogják érezni az utóbbiak eltartásának terhét, annál is inkább, mert a nyugdijak összege is emelkedőben lesz. Az Institute of Life Insurance j elentése szerint, az ország keleti részében egy sok fiókkal rendelkező nagyvállalat rugalmasabb nyugdíjrendszert dolgozott és próbált ki. Megengedi, hogy a tevékenyebb, 65 évnél idősebb alkalmazott megtarthassa aktiv állását, ha ő is úgy kívánja. A 65 évnél idősebbek 20%-ának ajánlották fel a további alkalmazást és azok 2/3-ad része el is fogadta azt. TAXIN A SZOCIALIZMUS FELÉ “Figyelmeztetjük az 'érdekelteket,” írja a Szabad Nép, “taxival nem lehet eljutni a szocializmusba. Ez az ut egészen máshová vezet.” Erre a figyelmeztetésre, illetve fenyegetésre azért volt szükség, mert az élelmiszeripari építő és szerelővállalat kiküldöttei, valamint az 1. számú földmunkát gépesítő vállalat tisztviselői olyan taxiszámlát produkáltak, amely bizonyára példa nélkül áll Magyarország gazdaságtörténetében. Az utóbbi vállalat ugyanis úgy akarta fokozni a földmunkák gépesítését, hogy 15 hónap alatt 1,840,- 000 forintot fizetett taxiköltségre, vagyis napi taxikiadása elérte az 5,000 forintot. “Gondoljuk csak el, milyen lélekemelő látvány lehet, mikor lovaskordély helyett taxival fuvaroznak a kubikosok. Vagy talán másként történt a dolog? Mert az már mégis különös, hogy a vállalat még munkaszüneti napokon is 3 hónap alatt 2,620 forint értékű taxicsekket számolt el! Mielőtt a vállalat az alkalmazottakhoz fordult, áttanulmányozta természetesen az alkalmazottak betegségi statisztikáját, a mulasztott napok számát és munkájuk minőségét is. A kötelező visszavonulás ellenzői között egyesek arra hivat: koznak, hogy az önálló foglalkozású mezőgazdák, a kis üzletesek, a diplomás emberek, akih többnyre maguk állapíthatják meg nyugalomba vonulásuk időpontját, 65 éves korukban nem szűnnek meg dolgozni. Az országban 400,000 hetven éven felüli gazda van, aki még mindig tevékenykedik. Az Institute of Life Insurance rámutat arra, hogy mielőtt e rugalmasabb nyugdíjrendszer elveit általánosan életbeléptetnék, tisztázni kell egyes elvi jelentőségű kérdéseket. így például azt, hogy az idősebb munkások részére felállitható-e rövidebb munkahét, áthelyezhetők-e az idősebb munkások kisebb megerőltetéssel és kisebb felelősséggel járó munkakörbe, ami természetesen kisebb fizetéssel is jár. Ha az előbb említett nagyvál-MAGYAR LÉLEK Büszke vagyok, magyar vagyok! ősapáim ősi jussán Ezer éve szántogatok. A lelkem is ezer éves. Voltam nemes. Voltam béres, Voltam küllő, máskor kerék, Gémeskuton kő-nehezék. Meghajszolt vad, bus, árva rab, Égő könnycsepp, rut sár darab. Álltam gátat török ellen, Labanccal is verekedtem, Piavenál haldokoltam, Trianonban mártír voltam . . . Vergödik a ma, a holnap, Kétkedések ostromolnak. Sir bennem a magyar lélek, — Porszeme egy ezredévnek — Mert a Tisza-Duná tájon Osztozunk a régi átkon E egymást marva, egymást tépve, Hahotázók örömére Fogyatkozunk, mint a darvak, Vándorai nagy viharnak . . . Mind azért, mert magyar voltam! S mi vagyok most? Nyugtalan szél. Zokog bennem Kelet és Dél, Sir bennem a vers, az ének, Sir bennem a magyar lélek, Mert megfogytunk, alig vagyunk Hü magyarok, jó testvérek! AMERIKA HANGJA A “Voice of America” az United States Information Agency egy ága, amelynek hivatása, hogy a külföld előtt ismertesse az amerikai életet, politikát és törekvéseket, hogy jobban méltányolják és megértsék Amerikát. Az elmúlt évben újjá szervezték a kormánynak ezt az ágát és erről külön jelentésben számoltak be. Ebből használjuk fel a következő adatokat: Az idei költségvetésben az amerikai kongresszus megnyirbálta a Voice részére megszavazott összegeket s igy a személyzetet és a tevékenységet csökkenteni kellett. Két évvel ezelőtt még 46 különféle nyelven 125 műsort közvetített a Voice naponta, összesen 49 órán keresztül, mig ma csak 34 nyelven 75 műsort ad le 23 órán át. Még ma is a következő nyelveken beszél a Voice a külföld népéhez: albán, örmény, bolgár, cseh, szlovák, angol, észt, francia, georgiai, német, magyar, olasz, lett, litván, lengyel, román, orosz, szerb, hovát, kínai, indonéziai, japán, koreai sziámi, vietnamézi, arab, perzsa, görög és török. A Voice of America rádióhálózata 80 közvetítő állomás segítségével továbbítja híradásait a világ minden sarkába. Az E- gyesült Államokban 30 rövidhullámú rádióállomás, amelyeknek erőssége 25,000 és 200,000 watt között váltakozik, adja le először a hullámokat, magán társaságokkal kötött szerződések alapján. Közvetítő állomások olyan helyeken állnak fenn, mint a Fiilöp Szigetek, Okinawa és a Ryuku Szigetek, de Münlalat példáját mások is követnék, az elaggott munkások problémájának csak egy részét oldanók meg. (Csak azokét, akik képesek és hajlandók tovább dolgozni.) Bizonyos azonban, hogy felelős tényezők kimerítően foglalkoznak az aggkoruak visszavonulásának helyes és méltányos szabályozásával. Common Council chenben van a világ legerősebb közvetítő állomása, egymillió watt energiával. Még a tengeren úszó rádióállomása is van a Voicenak. A Partőrség flottájához tartozik a “Courier,” amelynek fedélzetén rádió közvetítő állomás van, hogy újabb erőt kölcsönözzön az odaérkező gyengébb éterhullámoknak. Mostanában Rhodus szigete körül állomásozik ez a hajó, a Földközi Tengeren. A Voice programjának háromnegyedrésze a kommunista zsarnokság alatt szenvedő népekhez irányul, a Vasfüggöny mögé és Kínába. Közben a zavaró villamosáramok rengeteg erőfeszítésén kell keresztül vergődnie, mert a Szovjet hatalmas rádióhálózatot épített fel a mi leadásaink megzavarására. A műsorok főleg újsághírekből, hírmagyarázatokból, tanácskozások szövegének a továbbításából és külön erre a célra készült irodalmi müvek közvetítéséből állanak. Amikor a Legfelsőbb Bíróság történelmi határozatát meghozta a fajok elkülönítésének megtiltásáról, 45 perccel az eseméy után, a Voice már megkezdte a hir terjesztését. A szövegeket New Yorkban és Washingtonban készitik el, vagy Münchenben a középeurópai közönség részére. Hogy a Voice leadásait sokmillió ember hallgatja, tudományos alapon kidolgozott statisztikák bizonyítják, a hallgatók ezreinek a Voicehoz intézett levelei (tavaly 170,00 ilyen levél érkezett a Voicehoz) és a kommunisták erőlködései, hogy a mi rádióink híreit az ő rádiójukkal sajtójukkal és más eszközökkel meghazudtolják. Külföldi tudósítók és utazók is megerősítik, hogy a leadások nagyon is népszerűek. A Voice anyaintézete, a U.S. Information Agency tavaly auguáztusban vált önálló hivatallá. A Voice-on kívül 63 államban tart fenn 155 felvilágosító irodát, mozigyárat, újságokat és könyvkiadócéget. A LEGNAGYOBB AMERIKAI MUNKÁS-SZERVEZET ELHUNYT ELNÖKÉNEK SÍREMLÉKE MÓRA LÁSZLÓ . . . Ezt a gránitkőből faragott szép síremléket a CIO munkás-unió Országos Végrehajtó Bizottsága állíttatta Phili F. Murray sirja fölé, a Pittsburgh, Pa.-i St. Anne’s temetőben ... A nagy amerikai munkásvezér, — aki 1902-ben Skóciából vándorolt ide s mint egyszerű bányász kezdte, __ 1926-tól 1942-ig volt a United Mine Workers alelnöke, 1940-től 1953-ig pedig a CIO (Congress of Industrial Organization) munkásunio elnöke. Alapitója és 1942-től haláláig elnöke volt egyszersmind a United Steel Workers uniónak is. (Ezekbe a szervezetekbe több mint tizmillió amerikai munkás tartozik.) A Philip F. Murray sirja fölé emelt gyönyörű síremlék mindennél többet mondóan fejezi ki nemcsak a CIO-ba tartozó munkásság nagy többségének érzületét, hanem az elhunyt nagy munkásvezér élete munkájának igazi értelmét is . . .
