Hiradó, 1954. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1954-11-18 / 46. szám
Egy nagy barátunk eltávozott John Flournoy Montgomery volt budapesti követben nagy barátunkat vesztettük el. Fáradt teste megpihent a vermonti dombok ölén. Sírja felett szelíd nyírfák álldogálnak. Montgomery 1933-tól 1941-ig volt az Egyesült Államok követe Budapesten. Rendkívül hosszú időt töltött a magyar fővárosban. A diplomatákat gyorsan szokták váltani, de Montgomery, mihelyt Budapestre érkezett, nagyon sok barátot szerzett és politikai kapcsolatai rendkívül értékesek voltak a washingtoni külügyminisztérium számára. S miután abban az időben Budapest volt a nyugati nagyhatalmak számára a legfontosabb figyelőállomás, Montgomery követet addig hagyták Budapesten, amig csak lehetett. Mindenki azt hitte, hogy távozása után Montgomery már többé nem törődik a magyar ügyekkel. De nem igy történt. Montgomery csak szerepet cserélt. Az Egyesült Államokban lett a magyar nép, a magyar igazság követe. Megírta hires könyvét, “Hungary the unwilling satellite” címmel és rosszakaróink célzatos hírverésével szemben rámutatott arra, hogy a magyar nép nem akart Hitler csatlósa lenni. Hitler leigázta a magyar népet, mint ahogy később eligázta Sztálin is, — és ezért a nyugatot terheli a felelősség. A Kállay, — majd a Lakatos-kormány mindent elkövetett, hogy Magyarország angolamerikai megszállás alá kerüljön, s hogy ez nem következett be, nem a magyar kormányokon és nem a magyar népen múlott. De Montgomery tevékenysége nem merült ki ennyiben. Valahányszor az amerikai lapokban cikk jelent meg, a magyar nép ellen, a volt budapesti követ rögtön megcáfolta a célzatos állításokat. Rengeteg beszédet mondott itt, Amerikában a szenvedő magyar nép érdekében. Az Amerikai Magyar Szövetség diszelnöke volt John Flournoy Montgomery és élete utolsó szakaszában élére állt a magyarbarát amerikaiak klubjának. Nyugodjék békében. Egy levél Magyarországról A levélírója nem más, mint Mindszenty József a rab hercegprímás édesanyja. Ide, Amerikába irta valakinek a levelet. Ebből idézünk néhány sort: “...Szegény fiam még mindig börtönben sínylődik. Pedig már kérvényt is adtam be, de azt mondják, még nincs döntés róla. Nem tudom, láthatom-e még a fiamat szabadon . . .? Szeretném látni, pedig már betöltöttem a 84. évemet. Hogy megérem-e azt a napot, csak az Isten tudja...” Talán nem is tudja az a szegény öreg asszony ott a vasmegyei faluban, hogy levelében világpolitikai problémákat érint. A világpolitika őt nem is érdekli. Csak a fiát szeretné megölelni, mint minden anya , . . De az ellenőrizhetetlen hírek szerint igenis a kommunisták készülnek arra, hogy kinyissák Mindszenty hercegprímás börtönét. Nem azért, mintha a szivük meglágyult volna. Hanem csak azért, mert ez beleillik Moszkva újabb politikájába. Moszkva most lelkesülten erősitgeti a nyugati országok felé, hogy a vasfüggöny mögött vallásszabadság van. Ének az állításnak, persze nagy szépséghibája, hogy Mindsznety hercegprímást, a papok ezreit tartják börtönben . . . Ha szabadon is bocsátják a rab hercegprímást, a kommunisták nem engedeik meg, hogy elfoglalhassa az esztergomi széket. Valószínűleg a falujába szeretnék száműzni, mint ahogy Tito tette Stepinac zágrábi érsekkel. Stepinac nem hagyhatja el faluja határát, de azért Jugoszláviában vallásszabadság van és Sir Winston, az angol térdszalagrend lovagja,” a világ legnagyobb embere” barátjának nevezi Josip Broz-t, aki most Tito marsallnak tisztelteti magát. A Stepinacéhoz hasonló “elsztirkités” lehetőségét forgatják most a fejükben a magyarországi vörös ragtartók is. Azt számítják, hogy ez mindenképpen hasznos is lehetne számukra. Mindszenty Józsefet akkor nem tekintené az egész müveit világ mártírnak és a vallásszabadság látszata is meg volna mentve, — legalább kifelé. Egyelőre csak azon bukik meg a terv, hogy a rab hercegprímás ne mhajlandó alkudni, — ahogy egy megbízhatónak látszó jelentés mondja. “A törvényt be kell tölteni!” — ez volt Mindszenty kedvenc mondása még zalaegerszegi plébános korában. A törvény pedig az, hogy Mindszenty József Magyarország hercegprímása és első zászlósura. Még a börtönben is. Csak tizennégyen . . . Amerikai magyar életünknek van egy alapvető hibája. A közömbösség. Száz és száz példát tudnánk felsorolni. Városokból, falvakból, ahol magyarok élnek. Csak egy példát szeretnénk megemlíteni, Nemrégiben volt New Yorkban a nemzetközi női kiállítás. Néhány tucat nemzet vett részt a kiállításon s minket magyarokat az Amerikai Magyar Nők Ligája képviselt, igen szépen. Dr. Szoó Józsefné — ő a Liga elnöke, — odavitte saját gyűjteményéből a régi magyar művészi porcellángyártás legszebb darabjait. Ámulatosan szépenk voltak ezek a magyar porcellánok s az idegen látogatók nem is győzték csodálni. Csodálták a magyarok is, mert ők sem tudták, hogy Magyarországon századokkal ezelőtt olyan porcellánipar volt, amelynél művészibb a sokkal nyugalmasabban fejlődő nyugati államokban is aligha található. Dr. Szoó Józsefné, ez a lelkes magyar asszony hosszú évek óta gyűjtögeti őket és ma egész múzeuma van belőlük. Féltve őrzött kincsek. De ezt csak mellékesen jegyeztük meg. Az, amit voltaképpen fel akarunk emlegetni, a már hírhedt magyar közömbösség. New Yorkban állítólag százezer magyar él. Ezt a számunkra nagyjelentőségű kiállítást mégis mindössze 14 magyar asszonynak kellett megrendeznie és egy álló hétig vállalni reggeltől éjjel 11-ig a munkát. A csekély létszám miatt egymást alig válthatták, egyszerre négynek-ötnek is ott kellett állnia, hogy az KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT Gyarmati Lajos igazi régivágású amerikai magyar, aki 1907-ben fiatal legénykorában érkezett Amerikába. Első éveiben a kivándorolt munkás göröngyös útjait járta s igazán a hangya igyekezetére lehet hasonlítani azt a vasszorgalmat, ahogyan a gyár idegölő zörejében kitűzött céljának eléréséért dolgozott. Élete párjával, szül. Fesler Máriával 1908-ban lépett a házasélet útjára, aki meleggé varázsolta részére a hideg legényszobát. Boldog házasságukból egy nagyon szép család lett: három derék fiú és két leány. És van már hét unoka is. A cikk iró gyakran találkozik a Gyarmati családdal s öröm nézni, hogy milyen megértés, egyetakarás van közöttük. Gyermekeiket szülői szeretetre, megbecsülésre és más emberek tiszteletben tartására nevelték. 1909-ben New Brunswickra költöztek; a kitűzött cél eléréséért akkor már ketten dolgoztak. 1915-ben tervük valóra vált: önállósították magukat, fűszer, hús és csemege-üzletet vettek a Central és Hamilton utcák sarkán. Az üzleti vállalkozás a kitartó, fáradságot nem ismerő munkával nagyon szép sikerrel járt. Később a Somerset és Maple utcák sarkán, a saját portáján, modern uj épületben folytatta a Gyarmati házaspár a már jól begyakorolt foglalkozást. Üzleti elfoglaltsága mellett Gyarmati Lajos mindig talált időt arra, hogy a közjót szolgáló ügyekben is részt vegyen. A new brunswicki Amerikai Magyar Polgári Körnek a tagsága Gyarmati Lajos elnöksége alatt volt legnagyobb. Nagyrabecsült gondnoka volt a Szent László római kato-i 'AU likus egyházközségnek. Városunk legrégibb és legnagyobb magyar egyletének, a Szent Imre Herceg Egyletnek is elnöke volt. üzleti, egyházi és. közéleti szereplése által sok jóbarátot és elismerést szerzett magának. Gyarmati Lajos egyike a Magyar Building and Loan alapítóinak, akit már az első gyűlésen alelnökké választottak és a következő 14 évben mindig visszaválasztottak alelnöknek. 1936-ban lett az intézmény elnöke és attól kezdve minden évben Gyarmati Lajos tölti be a Magyar Building Loan, illetve a most már Magyar Savings GYARMATI LAJOS and Loan Association elnöki székét. Rátermettsége, gyakorlati tudása által megnyerte az igazgatótanács egyöntetű támogatását. Jelentékeny része van a Magyar Savings and Loan kamatozó betétei biztosításának létrehozásában is. Az ő elnöksége alatt érte el ez a pénzintézet, hogy maga New Brunswick Város vezetősége is egy tekintélyes összegű betétet helyezett el ennél az erős alapon álló pénzintézetnél. HÁLAADÁS Az első Hálaadás Napját 1621-ben Plymouth városában megünneplő zarándok-atyák köszönetét mondtak a Mindenható Istennek az elmúlt évben velük közölt áldásaiért. Azóta terjedt el az égik óceántól a másikig, Amerika minden államában, ez a zarándok-atyáktól kezdeményezett hálaadási ünnep. Amerika hálás népe minden évben visszagondol az elmúlt év javaira. Az első tél zord viszontagságai után következő bőséges aratás és betakarítás oly hálára indították a zarándok-atyákat, hogy imádsággal, ünnepléssel és az indiánok megvendégelésével töltötték el a hálaadás napját. Országhóditó utján egyik állam a másik után vezette be hivatalos ünnepként, mig végül 1863- ban Lincoln Ábrahám elnök hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította s azóta országszerte ünnepük a Hálaadás Napját Amerikában. Ezen a napon barátok és rokonok felújítják a régi kapcsolatokat. Szülők és gyermekek, jószomszédok, ismerősök, de még az idegenek is megéreztetik a érdeklődőknek felvilágosítást nyújtsanak és minden más munkát elvégezzenek. Jó munkát végeztek, köszönet érte, a szegény, elnémított magyar nép nevében. Dehát a százezer magyarból csak 14 akadt...? S hány ilyen példa volna meg...? Teremtő Isten és egymás iránt a hálás szeretetet. Hálaadás napján szentelték fel a perth amboyi Független Magyar Református Templomot. Ezen a hálaadás előtti vasárnapon borulunk le mindnyájan az Ur előtt, aki nagy dolgot cselekedett velünk. Az évrőlévre hagyományossá vált hálaadási bankettünkre ezúton is szeretettel hívunk mindenkit most vasárnap estére. Erre a nagy családias találkozóra, — melynek meghívóját e lap más helyén is meg lehet találni, — jöjjenek el, akik velünk óhajtanak ünnepelni. ÁBRAHAÁM DEZSŐ a perth amboyi Független Magyar Református Egyház lelkésze Szeleczky Zita Kanadában A magyar mozifilmekből az amerikai magyarság által is jólismert kitűnő magyar filmcsillag, Szeleczky Zita Dél-Amerikából repülőgépen Canadába érkezett, ahol (Torontóban) egy magyar előadáson lép fel. Szeleczky Zitát, állítólag, azért nem engedik be az Egyesült Államokba, mert annakidején a szélsőjobboldali irán yzatnak volt a hive Magyarországon j . . Nógrádverocén őrzik Mindszenty hercegprímást Mindszenty József magyar prímást, — akit a kommunisták életfogytiglani börtönre Ítéltek, — május óta, állítólag, a pestmegyei Nógrádverőce mellett egy villában őrzik. A kormányzat egy id őóta megengedi, hogy édesanyja meglátogassa. Az idős asszony közlése szerint a hercegprímás ismét teljes szellemi frisseségben van, de testi, egészségi állapota nem kielégítő. A magyar egyház fő és édesanyja találkozása a Hűvösvölgy egyik villájában történik minden alkalommal, szigorú felügyelet mellett. Azt a hirt, hogy talán rövidesen szabadlábra helyzeik a kirakat-perben elitéit hercegprímást, eddig még nem erősítették meg, hacsak a fentirt könnyítéseket nem tekintjük jó előjelnek . . . Ismét égtek a Ku- Klux-KIan keresztek délen A katolikusok, zsidók és négerek gyűlölködő ellenségei, a Ku- Klux Klan terroristák Atlanta georgiai várostól 15 mésföldnyire, egy dombon újra keresztet égettek — tiltakozásul a Legfelsőbb Bíróság Ítélete ellen,, amely a fehér és néger iskolásgyerekek közös oktatását írja elő. Zilahy Sándor kórházban Megrendüléssel vettük a hirt, hogy Zilahy Sándort, a Magyar-Amerika-szerte jól ismert színművészt és társulatdirektort szerdán, nov. 17-én sulyso betegen szállították be a New Brunswick-i St. Péter kórházba. Zilahy már napok óta roszszul érezte magát s brunswicki Broadway Hotel-beli lakásán feküdt, mig végül barátainak gyors intézkedésére volt szükség s gondosabb ápolásra, esetleg operálásra kórházba vitték. Reméljük, hogy mielőbb elhagyhatja a kórházat. A Patócs-Tatár művész-pár Newarkon Tatár György és Patócs Kató, a Magyar Kir. Operaház nagytehetségü tánc-müvészei sikerekben gazdag előadó-körutjuk során november 20-án, most szombaton este fél 8 órakor Newarkon, az Arts High School auditóriumában lépnek fel. A JÖVŐ HÉTEN a csütörtöki Thanksgiv- i n g ünnepnap miattt a lapot már hétfőn este zárjuk. Kérjük az érdekelteket, hogy a lapba szánt közleményeiket már e hét végén juttassák el hozzánk. “BIZONFI” magyar-angol, angol-magyar szótár, — a két kötet egybekötve $4.75. Megrendelhető lapunk utján. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL ARATÁS UTÁN ROSZSZABB A KENYÉR . . . (FEP) A Kossuth rádió október 27-i adásából vesszük az alábbi hirt: “Sok, nagyon sok ismét a panasz a kenyérre. ízetlen, sütetlen, keletien sokszor a kenyér. Egyes sütőüzemek kiadnak a kezükből olyan kenyeret, amelyben üvegdarab, cigarettacsutka, spárga, de olykor még féreg is található ... A tűrhetetlen állapot megszüntetésére a sütőipari trösztöket és vállalatokat az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottságának hatáskörébe utalták.” A VARRÓGÉPGYÁR AKNAVETŐDET GYÁRT A Rákosi Mátyás Varrógépgyár (Csepel) kis- és nagyforgácsoló üzemében 5 c. kaliberű, úgynevezett kisaknavető sorozatgyártása folyik 1954 augusztus 15-ke óta. Az aknavető gyártási száma, illetőleg jelzése: “1-53-6964.” Tíznapos dekádonként — a tervelőirás szerint — 120-140 darabot szerelnek öszsze. (A kommunista Magyarország “készül a békére.”) SPORTHÍREK Október 24-én Budapesten került sor a Magyarország-Csehszlovákia közötti válogatott labdarugó mérkőzésre. A magyar csapat könnyen győzött gyenge formában lévő ellenfele felett. A mérkőzés végeredménye: 4:1 (1:0). Góllövők: Kocsis, Sándor, illetve Pazdera. A mérkőzést 93,000-en nézték végig. A B.-válogatottak mérkőzése 2:2 döntetlen eredménnyel zárult. KÁROMKODÓ ASSZONYOK Az erkölcsök eldurvulásának egyik példája a kommunista uralom alatt a szitkozódó, káromkodó nők elszaporodása. A Nők Lapja írja: “A régi világban az urak a durvabeszédü embert “parasztnak,” “kanásznak” nevezték, holott a magyar paraszt mindig sokkal szemérmesebb volt, semhogy nyilvánosan, lépten-nyomon s különösen ok nélkül olyan goromba és trágár kifejezéseket használna, amilyen beszédmód az utóbbi időben kétkezi és nem kétkezi dolgozók közt, kiváltképen a fővárosban elharapódzott . . . Nem igen tudok annál csúfabbat elképzelni, mint amikor asszonyok és fiatal leányok durva szavakat használnak, káromkodnak. Csúf dolog az is, ha nők egymás közt beszélnek igy, hát még ha férfiak előtt sem átallják . . . Vagy talán egyesek azt hiszik, hogy ez is hozzátartozik a női egyenjogúsághoz?” (Szeptember 9.) BAJOK A PÁRTBAN A magyarországi kommunista párt két malomkő között őrlődik: leküzdeni a széles néptömegek ellenállását akkor, amikor a pártban a lehető legnagyobb ideológiai és szervezeti zavar uralkodik. A felgyülemlett nehézségek tápot adtak az uj programot ellenző párttagoknak, azok harcot indítottak a párt felső vezetésében. A Központi Vezetőség kénytelen volt összeülni és három napon keresztül, október 1, 2, 3-án tárgyalták a párton belüli ellentétek kérdését. A Vezetőség határozatot hozott, melyet a Szabad Nép, október 22-i száma ismertetett és amely egészen nyíltan beszél a párton belül uralkodó káoszról. A “baloldali szektárianizmus” képviselői szembekerültek az uj gazdasági program hirdetőivel. Négy fő kérdésben folyik a harc: 1) Az újonnan alakitott “Hazafias Népfront” széles alapokon való megszervezése, mely kérdésnél a “baloldal” az “ellenség” beáramlásától tart; 2) A nehéz ipari termelés csökkentéséről, it a vita az önköltség emelkedéséről, a termelékenység csökkenéséről folyik; 3) Az életszínvonal emelkedése; az “ellenzékiek” szerint “túlzott’ életszínvonal emelkedés okozta, hogy nincs egyensúly a vásárlóerő és az árualap között; 4) A munkás-paraszt szövetség; ahol a “szektárianizmus” képviselői eltúlzottnak vélik a parasztságnak adott kedvezményeket. “MIRE JUT PAPÍR ÉS MIRE NEM?” A magyarországi könyvkiadás titkairól rántja le a leplet a Müveit Nép augusztus 29-i riportja: “Menj be egy könyvesboltba, kérd az “Úri murit,” vagy a “Csendes Dont,” vagy akár a kicsik kedves könyvét, az “Öreg néne őzikéj ét” — elfogyott, nincs. Kicsi a példányszám, mert kevés a papír, ez objektív nehézség- kérem — magyarázza az elárusító. Kevés a papír? Akkor nyilván mindenre kevés! Nem egészen . . . Mert próbálj ugyanebbe naz üzletben például egy olvasmányokat ajánló fűzetecskét kérni, csőstül rakják elébed az egybegyiijött tanácsokat, amelyek arra buzdítanak, hogy olvasd az üzletben nem kapható könyvkeet.” A riport beszámol arról is, hogy jelenleg majdnem háromszor annyi papirt utalnak ki az illetékes szervek adminisztrációs célokra (körlevél, kérdőivek, kimutatások, stb.), mint könyvkiadásra. MIHEZTARTÁS VÉGETT közöljük előfizetőinkkel és olvasóinkkal, hogy Mrs, Elizabeth Hibian (néhai Bálint Néni leánya) nincs többé felhatalmazva, hogy a Perth Amboy-i Hiradó-ra előfizetéseket vegyen fel, vagy bármilyen pénzt kollektáljon és nevezett a mai naptól kezdve lapunkkal semmiféle kapcsolatban nem áll. Woodbridgen, Cartereten és általában a környéken levő előfizetőink látogatására és a kollektálásra már találtunk alkalmas megoldást. Perth Amboy-i előfieztőinket azonban tisztelettel arra kérjük, hogy addig is, amig a kollektálás módját itt meg nem oldjuk, szíveskedjenek az előfizetéseket címünkre akár személyesen, akár posta utján eljuttatni. Bármilyen előfizetési, hirdetési vagy más ügyben egyébként személyesen és közvetlenül is rendelkezésükbe állunk Hlllerest 2-3528, vagy MEtuchen 6-1369 telefonszám hívásával. DIÉNES LÁSZLÓ szerkesztő és kiadó
