Hiradó, 1954. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1954-07-15 / 28. szám
Eisenhower megfontoltan nyilatkozott Vörös Kina U. N. tagságára vonatkozólag Nem fér kétség ahhoz, hogy Knowland szenátor jó politikus, mert máskülönben aligha választották volna őt meg a republikánus pártnak hivatalos fejévé a Szenátusban. Szavának, mint a többségi pártnak szenátusi vezetőjének, természetszerűleg súlya van, különösen ha külpolitikai kérdésekhez szól hozzá. Ilyen esetekbeni nyilatkozata diplomáciai vonatkozásban is jelentőséggel bir. Azért a múlt heti azon kijelentése, — hogyha Vörös Kínát befogadják az U. N. tagjai sorába, akkor azonnal leköszön a Szenátus többségi pártjának vezetéséről, nehogy e tisztségéből kifolyólag az álláspontjával az adminisztrációt kényes helyzetbe hozza, s minden igyekezetét arra fogja fordítani, hogy az Egyesült Államokat kilépesse az U. N.ből, — diplomáciai szempontból helytelen volt. Bár ő nem akarta az adminisztrációt kényes helyzetbe hozni, valójában mégis azt tette. Ugyanis Eisenhov/er elnök a szokásos heti sajtókonferencián szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy bár ő is minden tekintetben ellenzi Vörös Kínának az U. N. tagjai sorába való bevevését, legalább is mindaddig, mig a kínai kommunisták tettekkel nem bizonyítják becsületes szándékaikat nemzetközi kötelezettségeiket illetőleg, azonban, hogy az Egyesült Államok mit fog tenni, ha az U. N. befogadja tagnak Vörös Kínát, azt az eset bekövetkezése esetén lehet majd csak megállapítani. A politikus és a diplomata közötti különbség Úgy beszélnek a jó diplomaták, mint ahogyan az Elnök beszélt. Viszont Knowland szenátor a tipikus amerikai politikus pszichológiáját követve, olcsó tömeghatást akart elérni őszinte meggyőződésből jövő, de diplomáciai körültekintést. f i g y elembe nem vevő szenvedélyes hangú kijelentésével. Mint politikus, ő hozzá volt szokva, hogy nyíltan megmondja, amit gondol. Ez helyes is, amiért csak dicséretet érdemel. Mint politikus, azt is megtanulta, hogy annál nagyobb hatást gyakorol a tömegre, mennél hangosabban és szenvedélyesebben hozza véleményét nyilvánosságra. Azonban a diplomaták nem a tömegnek beszélnek, hanem kifinomodott észjárású ravasz diplomatáknak. Ezeknek nem kell kiabálva tudomásukra hozni valamit, mert őket a nagy hang egyáltalában nem befolyásolja. ők a lényeggel akkor is tisztában vannak, ha egész halkan súgják is a fülükbe azt. Mindenesetre igen könnyű kritizálni, de annál nehezebb megtalálni a helyes utat, mely ebből a megpattanásig feszült izgatott állapotból a békés élethez vezetne vissza az emberiséget. A legutóbbi nagyobbszabásu kísérlet Géniben történt, hol a heteken keresztül tartott nemzetközi tárgyalások eredményelensége után a nagyhatalmak vezető személyei megállapították, hogy minden további kísérlet hiábavalónak látszik. A főemberek erre haza utaztak, azonban a kisebbrangu diplomaták ott maradtak, hogy totovább birkózzanak a megoldhatatlanoknak látszó problémákkal. Ez bizonyos mértékig helyesnek bizonyült, mert igy legalább nem vágták el végérvényesen az utat a további tárgyalások folytatására. Genf ben ismét fontos tanácskozások folynak A múlt héten az összes n a g y h a talmak főemberei visszatértek Genfbe, kivéve az Egyesült Államok külügyminiszterét, John Foster Dulles-t, ki mindezideig visszautasította úgy az angol, mint a francia diplomácia azon kérelmét, hogy jöjjön vissza Genfbe. Ugyanis mielőtt Géniét otthagyta, Dulles kijelentette, hogy mindaddig nem tér oda vissza, illetőleg nem ül le a kommunistákkal tanácskozni, mig ezek meg nem változtatják a tartós béke helyreállítását megakadályozó magatartásukat. Az Egyesült Államoknak ezt az álláspontját a szövetségeseink nem nagyon osztják, mert nemcsak az uj francia miniszterelnök, Pierre Mendes- France, de a konzervatívnak tartott angol külügyminiszter, Anthony Eden is kész örömmel hajlandó az időközben Genfbe visszatért Molotovval a tárgyalásokat folytatni. Franciaország és Anglia ázsiai érdekeltségei ugylátszik nagyobb nyomatékkai esnek a latba, mint a barátság az Egyesült Államokkal. Ez országok diplomatái bizonyára úgy vélik, hogy velünk könnyebben helyre állíthatják a barátságot, mint a már ha egyszer elvesztett ázsiai birtokaik visszaszerzését. Uncle Sam a vaj üzletben Örömhír a háziasszonyoknak, hogy kormányunk a 400 millió fontra rugó vaj tartalékunkból 14 millió és hatszáz ezer font vajat áruba bocsátott fontonként 41 centjével. Azonban a vajhoz ily olcsón nem az amerikai, de az angol háziasszonyok fognak j ütni 41 centnél valószínűleg egy pár centtel többért, amibe a kezelési, szállítási és egyéb költségek kerülnek. A kormány, illetve a földmivelési minisztérium már évek óta rendes piaci áron összevásárolja a mezőgazdasági termékek egy részét, nehogy a túltermelés következtében a farmerek veszteséggel legyenek kénytelenek túladni a termékeiken. Ebben az esetben a mezőgazdasági termelés any- ■ nyira lecsökkene, hogy ez katasztrofális következményekkel is járhatna. Ezért vásárol össze a kormány minden termésfelesleget, hogy a rendes piaci árat HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL NAGY ESEMÉNY: LAKÁSAVATÁSI VACSORA A Szabad Nép egyik nagy cikke lelkendező beállításban emlékszik meg, mint nagy eseményről, a rendszer egyik kegyeltjének, Muszka Imra sztahanovistának, a “szocialista munka hősének” lakásavatási vacsorájáról, mintha legalábbis a földalatti vasút készült volna el a Duna alatt. Hogyne: két szobás modern lakáshoz jutott a rezsim büszkesége, akinek példájával hajtják rabszolgamunkára a koplaló százezreket! A csepeli uj házacska terraszán két asztal is meg volt terítve, sőt fehér abrosz is volt az asztalokon . . . Halászlé, rántott hal és bor emelte a hangulatot, a lakásavatás rettentő fontosságát pedig Gerő Ernő, az ország No. 3 kommunistájának jelenléte domborította ki. “Az esztergályosok — Muszka Imre munkástársai — jógyomru emberek. Szeretnek kiadósán enni-inni. S mivelhogy sem ételben, sem italban nincs hiány, ez még jobb kedvre hangolja őket. Már danolásznak is ... ” Hát ez valóban -nagy eset: Gerő jelenlétében énekelnek a vendégek. Akik a nagy eseményt olvassák a Szabad Népben, azok valószínűleg inkább sírnának . . . (Eszünkbe jut: az ötéves terv 220,000 lakás építését Ígérte. A napokban lefolyt költségvetési beszédek már csak “több tízezer lakás” építését emlegették. Nyilván a nagy kudarc leplezésére kell ilyen ujságtudósitás, hogy mégis dokumentáltasfenntartva, a gazdálkodást a farmereknek jövedelmezővé tegye. És ezért kénytelen vi. szont külföldnek eladni a raktáron tovább nem tartható vajat olcsó áron, mert ha a belföldi piacra dobná az árufelesleget, akkor meggyengítené az árakat és igy a farmereknek eredetileg nyújtott segítség utólag hátrányossá válna. Különben Anglia nem az egyetlen ország, mely olcsó amerikai vajhoz jut. A múlt hónapban Venezuela 31 ezer, Panama 29 ezer és Peru 103 ezer font vajat vásárolt tőlünk. Erre a vaj eladásra mi fontonként körülbelül 27 centet fizetünk rá. (Folyt, a 2-ik oldalon) sék: folyik a lakásépítés, bár egyelőre csak kommunisat kegyencek számára . . .) MIRE JÓ A PULYKALÁBBŐR? Hogy az általános bőrhiány milyen méreteket ölt, arra nézve jellegzetes adalék a hivatalos Magyar Távirati Iroda alábbi hire a Budapesti Kisipari Szövetkezetek junius 12-én megnyílt Helyiipari Vásárával kapcsolatban : “A bőripar számos újdonságot mutat be a vásáron. Itt vehetik meg először a nők a pülykalábbörböl készült öveket. U- gyancsak nagy sikerre számíthat a drapszinü sertésbőrből készült mellény is.” Csak az Isten él... Lobbanó és szép volt mámorom, kiforrott a must és még sincs [borom. Fáj e kietlen öröm: égett arcomon a füst és korom... Sir a Ma, Holnap, Holnapután és a Tegnap úgy követ sután, mint árnyék az ember nyomát... Megyek... megyek magam után. Előttem, mögöttem üt, csalit. A Hold is csak csalfán kancsalit, mosolya torz és hideg . . . Veszendő szé^'j: láz andalít. Miért, meddig, hova fut a cél, a lelkem sebébe vert acél . . . Nem kérdezem, csak elfogadom: Minden midó, csak az Isten él! ZALAI KOBZOS LÁSZLÓ Garfield, N. J. MI ÚJSÁG? FT. KISH A. GYULÁT, a trentoni Szt. István r.k. egyházközség plébánosát az Amerikai Magyar Katolikus Liga országos elnökévé választotta meg. Father Kish ezideig a Liga ügyvezető alelnöke volt. A szavazatokat az amerikai magyar katolikus papság Írásban küldte be s ezek többsége Father Kishnek kedvezett. A Liga alelnöke Msgr. Szabó János (So. Bend, Ind.), főtitkára Ft. Magyar József dr. (Chicago), pénztárosa Ft. Lengen G. Imre (So. Norwalk, Conn.) lett, dr. Kerekes Tibort pedig ismét megválasztották világi reprezentánsnak. ADY ENDRE VERSEIBŐL ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska.” (Zsoltárok könyve 109.) Vakáción Diénes László, lapunk szerkesztője e hét végén vakációra megy, családjával együtt, a Catskill hegyekben levő hires Casimir’s nyaralóba. A jövőheti, vagyis julius 22-i és az az utáni, julius 29-i számba szánt bármilyen közleményt, hirt, hirdetést a következő módon lehet a lapba tétetni: Perth Amboyban: legkésőbb kedden délutánig a Csípő irodában kell leadni a hirdetést, vagy közleményt (303 Maple St.). Jelezendő, hogy melyik lapszámba való. New Brunswickon: a French St. 134 szám alatti központi irodánkba kell bevinni, vagy beküldeni a kívánt hirdetést, vagy más közleményt, kedden délután 5-ig. (Sürgős esetben szerdán d.u. 5-ig) ahonnan Novák Ibolya kisasszony fogja azt továbbítani a nyomdába. Bármilyen és bármelyik lapunkkal kapcsolatos ügyben egyébként Miss Novákkal telefonon is lehet beszélni ugyanott: CHarter 9-3791 telefonszámunk hívásával. Passaicon: Markos Jenő ügyvezető szerkesztőnk intézi az ügyeket, aki kedden estig vesz fel a Szabad Sajtó számára közleményeket. Trentonban: közvetlenül a nyomdába, (681 So. Broad St.) tessék bevinni, vagy beküldeni bármilyen a lapba szánt közleményt. Minden tekintetben gondoskodtunk arról, hogy lapunk pontos összeállításában és megjelenésében hiba ne történjék s az érdekeltek szives jóindulatát és megértő közreműködését is kérjük, hogy közleményeik hibátlanul benne lehessenek a lapban. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogy aki valamilyen okból nem kapja pontosan lapnukat, jelentse telefonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postahatőságnál. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Akaratomból is kihidlasz, Én akart, vágyott Istenem, Már magamat sem ismerem S Hozzád beszélni rontás fullaszt. Szent Képzelés, örök hit-balzsam, Ki létlenül is leglevöbb, Meghajlok szent Színed előtt S akarom, hogy hited akarjam. Üldöztetésimben kellettél S kerestelek bus-szilajon S már-már jajomból kihagyom Neved, mely szebb minden neveknél. Megüzeték s nem nyugszom addig, Mig hitedet meg nem nyerem, Mert kockán van az életem, Mint árnyék, mikor elhanyatlik. S hányattatom, miként a sáska, Mert csak Tenéked van erőd S mert nem láttam régen előbb: Nem szabad hinni senki másba. Egy volt Marxista naplójából . . . Cézár ismét hóhért cserél... —----------------------------ÍRJA: RÉTHY LAJOS Amint lapozgatom ezt a megsárgult, gyűrött, tépett szovjet útlevelet, eszembe jut a főhóhér. “Ez az ügyosztály megengedi, hogy Réthy Lajos magyar cserefogoly Amerikába utazhasson. Moszkva, május 22, 1923. OGPU, Henry Yagoda.” És megnyílik az emlékezés gátja. Ma egy fantasztikus lázálomnak tűnik. De abban az időben észvesztő valóság. Bűnöm ? Szociáldemokrata akartam maradni. És ez Kun Béla szemében egy főbenjáró bűn volt. Ezért kellett egy hosszú éjszakát eltölteni a lublyankai cseka hadiszálláson. “Minden szoedem ellenforradalmár” — mondta Yagoda. “Szerencséd, hogy mi menedékjogot Ígértünk a magyar cserefoglyoknak. E- regy a fenébe, de amig itt vagy, fogd be a szádat.” Hosszú az ut Lublyankától Osztozsenkáig. A hüs májusi hajnalban gyér a gyalogló a Szadovaja Boulevárdon. Imitt-amott egy részeg dülöngőzik. “Minden hatalom a munkások kezében” ordítja egy nagy plakát. Megfogódzok egy rügyező fában. Felfordul a gyomrom. “Komisz ez a szovjet vodka”—mondja a részeg—“de az én gyomrom már akármit elbír.” De az enyém csak tovább émelygett. Egy fiatal idealista első leckéje. Földalatti munka, börtön, statárium^ forradalom és ismét börtön. De Yagoda szerint ellenforradalmár. Keserű lecke. Tanulhattam volna belőle .. . Túlzsúfolt cella a lublyankai cseka börtönben. Annyi a fogoly hogy csak azok nyújtózhatnak ki a durva deszkapriccsen, akik annyira el vannak verve, hogy nem tudnak a lábukra állni. Ez a nagy vérper ideje. Bucharin, Kamenev, Zinovjev. Tegnap még a forradalom hősei, ma ellenforradalmárok, ők nagy hűhóval járó nyilvános tárgyalást kaptak. De itt a cellában, a másodrangu hősök (persze szintén ellenforradalmárok). Egy lábra a faltól egy izzadó pohos ember áll már nyolcadik napja. Nem szabad még csak a falhoz sem támaszkodnia. Cseka-nyelven ezt hívják az “álló kúrának.” A drága angolszabásu ruha cafatokban lóg a pohosról.. Lábai dagadtak. Egykor jólápolt szakálla ki van cibálva. Nyoma sincs az egykori cinikus mosolynak. Ez Kun Béla, a magyar kommunizmus egykori vezére és minden erény kutforrása. Sztálin szerint ellenforradalmár. És Yagoda, a kész hóhér, teljesiti a hatalomittas cézár minden óhajtását. A nagy nevek tárgyalást kapnak a golyó előtt. Kun Béla csak golyót érdemelt a sötét cseka pincében. * * * Nagy pompával készül London György király koronázására. Tukacsevszky marsai lesz a szovjetkormány képviselője a koronázáson. A nyugati lapok hasábokat szenteltek neki. A “vörös Napoleon.” A polgárháború győztese. A vörös hadsereg modernizálója. A cseka ellenfele, aki a hadsereget akarja hatalomra építeni. Sztálin nem tűr hősöket. Yagoda féltékeny a hadsereg növekvő befolyására. Sergei Kruglov csak egy egyszerű hóhér Volt ebben az időben. Egy éjszakai telefonhívás kicsalja Tukacsevszkyt a vörös hadsereg őrizete alatt álló lakásáról. “Utolsó utasítások a londoni ut előtt.” ■— Egy sötét mellékutcában egy fekete cseka-limousine állja az útját. Kruglov és egy csomó csekahóhér. És a “vörös Napoleon,” akinek személyes bátorsága szinte legendaszerü volt, egy cseka golyót kapott. Kruglov, az egyszerű hóhér igy került a cézár kegyébe és indult felfelé, a siker létráján. És a lejtőn nincs megállás. Felix Derzsinszky, a cseka alapítója volt az egyetlen, aki természetes halállal múlt ki. A terrorgépezet, amelyet az ellenforradalom leküzdésére alapított, egy állam lett az államon belül. Yagoda vezetése alatt egy félmillió főből állott a cseka — később OGPU — fegyveres ereje. Leginkább idegen származású közemberek, idegen származású vezetés alatt. Derzsinszky, Menzsinszky és Yagoda lengyel nemzetiségűek voltak. Ez a jólismert módszer, amellyel az osztrák császár uralkodott. Az egyik nemzetiséget terrorizálta a másik nemzetiséggel. Negyvennyolcban Jellasicsnak horvátjai és szerbjei osztrák felbújtogatásra támadták hátba a magyar forradalmat. És a cézár bőkezűen jutalmazta hóhérait. A cseka tagjai magasabb fizetést húztak, mint akármilyen munkás és élelemben, ruházatban soha se volt hiány. De érmekben sem. Yagoda mellét oly bőségesen borították el az érmek, hogy amikor az ő ideje elérkezett, nem volt hely a mellén egy jól irányzott cseka golyóra. Nikolaj Yezsof, az uj főhóhér, kénytelen volt hátulról küldeni a golyót, mialatt Yagoda egy Segédhóhérral beszélgetett. És két esztendő múlva Yezsof jutalma érkezett el. Lavrenti Beria, Sztálin honfitársa gyilkoltatta meg Yezsofot. És Beria, a kegyetlen georgiai, hosszú szolgálata alatt kiérdemelte az “orosz nép hóhéra” nevét. Utolsó jelentések szerint egymillió főből álló fegyveres erő, saját tüzérség, légi haderő és a hatalom minden ismert terrorgépezete állott Beria rendelkezése alatt. Minden iroda, minden műhely, minden katonai egység meg volt tömve besúgókkal. Spiclik vigyázták még a magasrangú alvezérek tevékenységét is. A csődben lévő “szocialista építés” még éhbért se tudott fizetni azoknak a munkásoknak, akiknek nevében mindez a galádság folyik. Legutolsó jelentések szerint hat és hétmillió között van a rabmunkások száma, kik bér nélkül, silány élelem mellett ássák a kanálisokat, bányásszák a szenet és irtják az erdőket. A Moszkva-Volga kanális “a szocializmus hatalmas vívmánya” teljesen rabmunkával épült s úgy Beria, mint Kruglov egyik érdemrendet a másik után kapta. Senki sem mert beszélni azokról az ezrekről, akik a rabmunka alatt elpusztultak az úgynevezett “szocializmus” nagyobb dicsőségére. Persze, mind (Folyt, a 4-ik oldalon)
