Hiradó, 1954. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1954-02-25 / 8. szám
PERTH AMBOY, NEW JERSEY “VISSZAJÖTTEK... HAZAJÖTTEK...” VOL. XXXIII. ÉVFOLAM — NO. 8. SZÁM. Ára 10 cent. THURSDAY 1954. FEBRUÁR 25. BEKÖSZÖNTŐÜL A menekültek bevándorlását illető uj törvény ismertetése Világrészek vajúdása közepette, mint egy tragikus sorsú kis nép immár 35 éve száműzött fia jelentkezem szolgálattételre az Egyesült Államok magyar egyetemessége, földkerekség legszámottevőbb szabad társadalma előtt. Roppant feladatom súlyát még inkább növeli az a különben örvendetes tény, hogy egyhangú szavazattal, osztatlan bizalommal helyezte vállamra az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága ez országos, összefogó szervezetünk ügyvitelének gondjait. Szövetségünk lehet Amerika hatalmas méreteihez viszonyítva kicsiny, egyesek szemében zsenge — elárvult tengerentúli népünk megcsufoltatása óta azonban mégis a világban szerteszét szórt véreink egyik legfontosabb, legszabadabb fóruma, támasza, igazi demokráciában gyökerező bástyája. A Szövetséget erősitgetni már ebből a szempontból is szent kötelessége minden honfitársunknak; hiszen a netaláni közömbösség még szegényebbé tehetné a magyar jelent, homályosabbá a jövendőt ... őrségváltás idején uj reménységek fuvallata duzzasztja a vitorlákat mindenütt, ahol a Szövetség hivatalba lépő központi munkásától ez . intézményünk megerősítését várják. Ez a várakozás nagy érték, gazdag erőforrás, különösen ha megértő türelemmel párosul; mert ne feledjük, testvérek, eddig is úgyszólván “hegyeket kellett mozdítani” sok esetben — minden alkalommal a legszerényebb eszközökkel, a legcsekélyebb anyagi adottságokkal: Körülményeink, sajnos, olyanok, hogy ez utóbbi téren “csodát” aligha várhatunk egyhamar, tehát a közmondásos karajcár is segítség! Mégis, az az általános méltánylás, amivel úgy a sajtó, valamint a közvélemény alátámasztotta a Szövetség Igazgatóságának határozatát, komoly eredmények lehetőségével ke-ÁPRILIS 15 1955-től kezdve valószínűleg ez a dátum lesz a határideje a jövedelmi adóbevallások benyújtásának, az eddigi március 15-ike helyett. Eisenhower elnök januárban küldött terve alapján a washingtoni törvényhozásban most tárgyalják azt a törvényjavaslatot, amely 3 és fél hónapi időt adna a jövőben mindenkinek a megelzőző évi jövedelme, kiadásai, stb. összeszámítására és az adóbevallás elkészíttetésére. (Ebben az évben, természetesen, a jövedelmi adóivek kitöltésének határideje még mindig március 15-ike, tehát siessen mindenki, hogy időben elkészüljön azzal!) csegtet. Az országos szervezés nagy feladatának elvégzésével szintén megbízott uj titkár ezt a kitüntetésnek vett bzalmat felelőssége tudatában, munkakészségének teljességével igyekszik megszolgálni. Széles társadalmi rétegek, az Urat más-más templomban imádó amerikai magyarok, az Egyesült Államok páratlan szabadságjogainak élvezetében egymástól eltérő politikai felfogású sorstársak, régen kivándoroltak, itt nevelkedettek, nemrég érkezett sorsüldözöttek szive dobbant össze, — mikor a köz bizalma férfias kézszoritásban egyesült az uj munkakészséggel. Mint minden kézszoritás azonban, ez is keton múlik; és egyik a másik nélkül aligha alkothatna maradandót. Már pedig ez a legfontosabb, ez a közös cél. A február 1-én Washingtonba érkezett uj titkárnak a Szövetség Igazgatóságának ezévi elnöke, Bencze János régi koz'életi vezérférfiunk személyesen adta át a hivatalt. A leköszönt főtitkár, Balogh E. István, messzemenő szívélyességgel működött közre és már az első napok óta számos tanú jelét adta annak, hogy a Szövetség eszméjének ezentúl is lelkes hive, széleskörű amerikai összeköttetései révén szószólója márad. A változott viszonyokra való tekintettel a központi irodahelyiség viszont más épületbe kerül, még pedig Bencze János igazgatósági elnök szerencsés választása folytán a Fehér Ház tőszomszédságában levő Mills Building hatodik emeletére, a régi State Department mellé, ahol Eisenhower elnök ésjDulles külügyminiszter a fontosabb “press conference”-eket tartják. Az átköltözés a legrövidebb időn belül megy végbe és március elsejével már a Pennsylvania Avenue és a 17-ik ucca sarkán kereshetik fel honfitársaink — akár postán, akár személyesen — a Szövetség központi irodáját. De mivel nincsen öröm üröm nélkül, az uj titkár első hivatalos vidéki útja a Szövetség egyik legmarkánsabb élharcosának, Nagytiszteletü Vincze Károly alelnökünk frissen ásott sírjához vezetett. Az élete delén hirtelen elhunyt tudós kálvinista főesperes, a világ legelső kórházát alapitó árpádházi Szent Erzsébet szülőhelyének, Sárospatak Kollégiuma doktorának a temetésén képviselte a Szövetséget. Tette ezt annál inkább, mert hiszen Dr. Vincze volt az, aki 1938-ban nyíltan szemébe mondotta Budapesten az akkori magyar kormánynak, hogy az amerikai magyarság t e s t v érsegélyezésre mindenkor kész ugyan, de a legsürgősebben vezessenek be olyan reformokat, amelyek az óhaza nincstelenjeit földhöz, mezítlábasait pedig cipőhöz, munkához juttatják. Sajnos, szókimondó prófétai tanácsának megszivle| lése élőt Magyarország felett Ezzel köszöntötte a Verhovay Segély Egylet központja a becsatlakozott New Jersey Magyar Egyletek Egyesülete még megmaradt tagságát. A Verhovayak Lapja február 3-iki számának első oldalán vezércikk mondja el, hogy az 1923. decemberében alakult Jersey Egyletek Egyesületének tagsága javarészt azokból tevődött össze, akik a biztosítási törvények által megkívánt üzlet alapra áttért Verhovay Segély Egyletből kiléptek, kiszakadtak s “másutt kerestek maguk és szeretteik számára biztonságot. Keresték, de nem találták, mert régi igazság az, hogy olcsó húsnak hig a leve — és amit homokra építenek, homokstul elfujja a szél...” — irj a a vezércikk. És ezekben a sorokban, ebben a vezércikkben pontosan az van, amit mi évek óta mondottunk, szóban és Írásban hangsúlyozva ismételtünk oly sokszor, kérve, figyelmeztetve a Jerseyi Egyletek vezetőségét a veszedelmekre, amik az ilyen “homokra építésnek” mindinkább előtérbe nyomuló következményei . . . (Végezetül pedig valósággal beleijesztettük őket az elodázhatatlan, a 12-ik óra után 5 perccel megtörtént, bármilyen módoni, botrányt megelőző csatlakozásba . . . ) A Jersey-i Egyletekből már évekkel ezelőtt hol itt, hol ott szakadt el egy-egy átlagos életkor szerint “fiatalabb” és saját külön vagyonnal is rendelkező fiókosztály s átállt valamelyik nagy egyletünkbe. A tavaly tavasszal azuán az “óramutató” a 12-eshez ért s a végső cselekvés órája elérkezett . . . Minden további kommentár nélkül közöljük a Verhovay vezércikk alábbi részeit. Mindent elmond ez az Írás, amit ezzel az üggyel kapcsolatban még mondani kell: “A Verhovaytól elszakadt közel tizerfőnyi testvérünk egy része, akik New Jerseyben laktak, alakították meg, meglevő helyi egyletek bevonásával, 1923-ban a “New Jersey Magyar Egyletek Egyesületiét. összecsaptak a sors könyörtelen hullámai . . . New Jerseyből a testvér szeretet városa magyarjainak örömünnepére: farsangi bálra hívta meg az uj titkárt a Szövetségért már annyit tett Philadelphia-! Osztály. Egyidejűleg középnyugati körútra kérte fel a Szövetség aranyszívű, mindenütt általános tiszteletnek örvendő Országos Elnöke, Szántay D. Dániel, hogy Amerika második legnagyobb városában, Chicagóban és környékén újítsa fel a titkár személyes kapcsolatait és bővítse ki azokat uj öszszeköttetésekkel. A köz bizalma és a köz érdekének szolgálata eszerint máris kéz a kézben dolgozik az összmagyarságért és halad a kitűzött célok felé. Állhatatos jóakarattal ez a kezdeti lendület rendszeresíthető, sőt fokozható, fejleszthető. Minél erősebb lesz az Amerikai Magyar Szövetség, az amerikai magyar élet szivárványának minél több színárnyalatát foglalja magában: annál indokoltabb lehet reménykedésünk egy szebb magyar jövendőben. És ha a sorstársi szivek ilyen impozáns összedobbanásáért, jutalmul maga a magyarok Istene lesz velünk—vájjon mit számíthat az, hogy ki lesz ellenünk? BÁCHKAIBÉLA Eleinte jól ment minden, de azután, amint az előrelátható volt, jöttek a bajok. Az ottani vezetőségben is voltak hozzáértő emberek, akik már 10—15 évvel ezelőtt megpróbálták rávenni a tagokat, hogy valamelyik “legal reserve” alapú országos egylethez csatlakozva biztosítsák azőkat, akik hosszú éveken át fizették a tagsági dijukat. Sajnos az előrelátás, az okos szó nem talált fülekre. — Az elmúlt évben azután be kellett látni mindenkinek, hogy ez igy tovább nem mehet, mert hiszen az utolsó száz tag, aki megmarad, nemhogy ezer dollárt kapna, hanem még száz tallér se marad majd az örökösöknek. A vezetőség ismét megkereste az országos egyesületeket s azután úgy határozott, hogy a Verhovay nagylelkű ajánlatát fogadják el s hozzánk csatlakoznak. A múlt év nyarán megindult tárgyalások eredményeként azután a Verhovay Segély Egylet 1954. január 10-én hivatalosan is átvette a “New Jersey Magyar Egyletek Egyesületét”, annak Trentonban működő anyaosztályát, valamint a 3-ik cartereti, 4-ik roeblingi, 9- ik perth amboyi, 11-ik south riveri, 12-ik cliftoni, 14-k newarki, 16-ik whartoni és 17-ik woodbridgei osztályait; fezek 393 tagját.” “Megírjuk qgész őszintén, nem ment a dolog, hosszú ideig tartott, amig Pennsylvania állam Insurance Department j ét meg tudtuk győzni arról, hogy a szigorú számok igazsága mellett figyelembe kell vennünk, hogy testvérsegitő egyesület vagyunk. Amit nemcsak hirdetünk, hanem gyakorolunk is. Kérésünkre végül jóváhagyták a csatlakozási szerződést, mert biztosítottuk az Insurance Department-et, hogy erkölcsi garanciát kaptunk arra nézve, hogy a csatlakozott tagok és a vezetőség minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy a csatlakozott tagok gyermekeit, unokáit besorozzák a Verhovay zászló alá. Bevalljuk, nagy áldozatot hoztunk azzal, hogy magunkra vállaltuk a ‘New Jersey Magyar Egyletek Egyesületének’ életbiztosítási kötelezettségeit, — de úgy éreztük, hogy ezt az áldozatot meg kell hoznunk, mert erre kötelez a múltúnk, ezt diktálja szivünk és ezt elvárja tőlünk az amerikai magyarság. A csatlakozással a trentoni magyarság hatalmas társadalmi központjának, a Magyar Háznak fennmaradását is biztosítottuk, mert hiszen a csatlakozott egylet vagyonának részét képezte a trentoni Magyar Háznak adott ingatlankölcsön és a részvények nagy hányada. Lüktető és virágzó életet viszünk bele a Magyar Házba és jól tudjuk, hogy minden lehetőség és adottság megvan arra, hogy a Magyar Ház adósságaitól megszabaduljon és évtizedeken át szolgálja azt a célt, amiért építették, hogy fellegvára lehessen a trentoni és környékbeli magyarság társadalmi és kulturális életének.” Labdarúgás A múlt vasárnapra hirdetett, de az eső miatt elmaradt Trenton Olden A. A. kupamérkőzés kerül lejátszásra most vasárnap február 28-án. MÁTYÁS A “MENEKÜLTEK” BEVÁNDORLÁSÁT az 1953-ik évi “Refugee Relief Act” néven ismert törvény szabályozza. A törvény végrehajtásával a Külügyminisztérium Vizűm Osztályát bízta meg az amerikai Kongresszus. Bármilyen felvilágosításért közvetlenül ehhez az irodához fordulhat az, akinek kérvény-űrlapra, utasításra, vagy egy bizonyos probléma bővebb magyarázatára van szüksége. A hivatal cime: Director, Visa Office Department of State Washington 25, D.C. Ez az iroda az amerikai külügyminisztérium hivatalos közege. Minden utasítás, amit az érdeklődő onnan nyer: hivatalos, megbízható, hiteles és ingyenes. Ajánlatos, hogy csakis nélkülözhetetlenül fontos adatokért forduljanak az irodához, mert a redukált személyzettel dolgozó kormányirodák válaszainak a késése miatt a bevándorlási ügy szenved halasztást. A legfontosabb alapvető tudnivalókat azért közöljük tehát ebben a jelentésben, hogy az érdeklődők folytonosan ismétlődő kérdéseire hasznos és gyakorlati választ adj unk. EURÓPA ORSZÁGAIBÓL amerikai bevándorlásra engedélyezhető menekülteket a “Refugee Relief Act” 14-ik paragrafusának a c. pontja (Section 14 (c) fedezi. Aki tehát Európában élő menekülteket akar Amerikába juttani, az az említett törvény 14 (c) paragrafusát fedező l/érv ény űrlap o- i kát kell, hogy kitöltsön s ezt a kérvény-formát csak a külügyminisztérium washingtoni Vizűm Osztályán, vagy az egyes államok fővárosaiban lévő szövetségi központi hivatalokban lehet megkapni. Legegyszerűbb Írni érte a fentebb közölt címre, ahonnan azt megküldik. Nem elég azonban egyszerűen azt Írni, hogy küldjenek a címzettnek “assurance”-et. Ilyen kérvényűrlap ismeretlen. A “meneküljek meghívására három (3) kérvényt készített a külügyminisztérium, a szerint, hogy ki, vagy kik azok az amerikai polgárok, akik a menekült meghívását biztosítják. A kérvény űrlapot tehát pontosan ismerni kell az azt aláíró amerikai polgárnak mielőtt abból egyáltalán kérhetne: 1. ) FORM DSR-1, vagyis ELSŐ SZÁMÚ kérvényt egy amerikai polgár védnök tölti ki, aki a kérvényben megnevezett menekültnek az eltartását, munkáját és lakását biztosítja. Az űrlap hivatalos neve: “Assurance by an individual sponsor for named alien.” 2. ) FORM DSR-2, vagyis a MÁSODIK SZÁMÚ kérvényt több amerikai polgár védnök tölti ki, akik a kérvényben megnevezett menekültnek az eltartását, munkáját éö lakását kiilön-külön biztosítják. Az űrlap hivatalos neve: “Assurance by more than one sponsor for named alien.” 3. ) FORM DSR-4, vagyis a NEGYEDIK SZÁMÚ kérvényt hivatalosan elismert közjótékonysági intézmények jótállása mellett, az általuk felkért amerikai polgár védnökök töltik ki. Az űrlap hivatalos neve: “Assurance by more than one sponsor for alien nominated by agent.” Ez a három féle kérvényürlap a legfontosabb a még Európában élő menekültek szempontjából. A bevándorlásukat biztositó és kívánó amerikai polgároknak ebből a három kérvényből kell egyiket kitölteni négy példányban. Az első és második számú kérvényből három, közjegyző előtt hitelesített, példányt kell beküldeni a fent jelzett címre. A negyedik példányt a kérvényt aláíró védnök köteles megőrizni, hogy az ellenőrző vizsgálatok idején pontos választ adhasson a vizsgáló közeg képviselőjének a kérvény adatairól A negyedik számú kérvényből két közjegyző előtt igazolt példányt kap a Vizűm Osztály, egyet az elismert közjótékonysági intézmény s egyet a munkaadó és lakást biztositó amerikai polgár köteles megőrizni. AZONOS KÖVETELMÉNY az előfeltétele mind a három kérvénynek. Ezeket az-alapvető feltételeket úgy a bevándorlást kérő védnöknek, mint az amerikai bevándorlásra váró menekültnek tudni kell: 1. ) Csak amerikai polgár írhatja alá a kérvényt. 2. ) A munkaadó és lakást biztositó is csak amerikai polgár lehet. 3. ) A bevándorló keresetét biztositó munkán és a lakáson kívül az amerikai polgár védnök azt is köteles igazolni, hogy a bevándorlásra engedélyezett menekült nem fog közteherviselésre' (állami segély, ingyenes kórházi kezelés, munkanélküli segély, aggkori nyugdíj, árvaház, aggmenház, stb.) szorulni, mert ő mind ezért személyesen és vagyonával áll jót. Ezeknek az anyagi garanciáknak a biztosítására a külügyminisztérium tehát a kérvény elfogadása előtt előírja és követeli a következő garanciákat: 1. ) A munka alkalom tényleges létezését igazolni kell a védnök lakásához legközelebb lévő U.S. Employment Officenak. Ez az állami iroda csakis olyan munkát igazolhat, amely nemcsak ténylegesen létező, hanem azt is igazolnia kell, hogy a munkát betöltő idegen alkalmazása miatt nem fogja elveszteni a munkáját egy már ott lévő amerikai polgár. Olyan munka lehetőséget, amelyet a meghívott menekült nem tud elvégezni (tapasztalat hijján) ez az iroda nem igazol. 2. ) A lakás biztosításhoz sem elegendő a védnök Írott garanciája. Vagy a U.S. Employment Office-nak, vagy az illető város és állam lakáshivatalának (Housing Commission) igazolni kell külön levélben, hogy a menekült befogadására készen áll a megjelölt otthon, vagy lakás s annak az elfoglalása nem fog más amerikai polgár kárára történni. 3. ) A köztehermentesitést a meghívó védnök a saját keresetének, vagy vagyonának az igazolásával köteles biztosítani. A védnök munkaadója külön levélben igazolja a kérvényt aláíró jövedelmét. Ha a védnök nincs alkalmazásban, akkor banki betétjét s múlt évi jövedelmi adóját kell igazolnia. AZ ELŐIRT IGAZOLÁSOK UTÁN a külügyminisztérium a meghívott menekült otthonához legközelebb lévő amerikai konzul hivatalába küldi a kivizsgált és leigazolt kérvényt. A menekültet, a kérvény alapján, a konzul kikérdezi s ha meggyőződött arról, hogy a felkínált munkaalkalom s lakás lehetőség a menekült részére megfelelő s azt is igazolj^, hogy az illető menekült (Folyt, a 4-ik oldalon) VÁGYÁLOM... Oh, csak egyszer keverhetném aranyos színeid szürke palettámon, Élet! Tündér mennyországnak festenélek Téged, meleg bíbor . . . mély azúr is váltakoznék benned, mintha ez az egész világ felhőtlen égbe tükröző paradicsom lenne . . . ! E nagyvilágon mindenkinek lenne házacskája s a fénytől derűs házacskában lenne ágyacskája és friss cipó az asztalon, kerek-pirosra sülve . . . arany kancsóban arany bor, aranyszitáról szűrve . . . És nem törődne egyik sem azzal, hogy él a másik: A porban kenderbuckázik . . . vagy magas csúcsra vágyik . . . És nem törődne azzal sem: Istent hogyan imádja, — hol a törvényét betartja, ott van az Isten háza; a legjámborabb hitvallás: hol élve él az Isten és béke van a magasban és béke volna itt lenn . . . Béke, öröm és kacagás, bármerre jönnék, mennék, mintha a kopott sárgolyón már a mennyekben mennék, Virágharangok zengenék a himnuszt és a zsoltárt, Vidám és boldog emberek állnák körül az oltárt. .. • De besüvit ablakomon kemény füttye a télnek, palettám aranfjszineit szétröpiti a szélnek; riadt nézéssel bámulom a halottképü holdat, mig dermedt ujjaim közül kiejtem im a tollat . . . SZILASS FRIDA
