Hiradó, 1954. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1954-01-28 / 4. szám
VOL. XXXIII. ÉVFOLAM — NO. 4. SZÁM. PERTH AMBOY. NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY 1954. JANUÁR 28. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Vörös Kina Berlinben szeretne tanácskozni, de Koreában nem nagy hajlandóságot mutat erre Ennek a feltevésnek valószínűségét látszik igazolni az a körülmény is, hogy Molotov, az orosz külügyminiszter, Berlinbe érkezésekor kijelentette, hogy a jan. 25-én kezdődő tanácskozások feltétlenül könnyebben biztosítanák a béke megkötését, ha a feltételek megállapításában a Vörös Kina képviselői is részt vennének. Molotov e kijelentéséből nyilvánvaló, hogy az oroszok valószínűleg ezt a kérdést felszínre fogják hozni, s ezt a nyugati hatalmak is bizonyára igy vélik, mert mintegy válaszképen Molotov kijelentésére egyik szószólójuk azt mondta, hogy a kínaiaknak semmi beleszólásuk nem lehet abba, hogy mik legyenek a németekkel és osztrákokkal kötendő békének a feltételei. Hozzáfűzte még azután ehhez azt is, hogy ha a kínai kommunisták tényleg tárgyalásokba akarnának bocsátkozni a nyugati hatalmakkal, ezt könnyen megtehetik az egyelőre még mindig megoldhatatlan akadályok miatt késlekedő politikai konferencián, amely a koreai békekötés módozatait lenne hivatva megállapítani. A kínaiaknak azonban nem fontos, hogy mielőbb béke legyen Ázsiában, ellenben fontosnak látszik, hogy Európában a béke helyreállítását megakadályozzák. U g yanis nem kétséges, hogy az oroszok nem azért szeretnék a kínai kommunistákat bevonni a berlini tanácskozásokba, hogy ez által elősegítsék a német és osztrák béke megkötését. Éppen ellenkezőleg. Ők nagyon jól tudják, hogy a nyugati hatalmak semmi körülmények között nem egyeznének be abba, hogy ők a berlini konferencián a Vörös Kina képviselőivel együtt tárgyaljanak, igy azért már jóelőre bedobták a porondra az úgynevezett “monkey wrench”-et, a hideg háborúnak eddig már többször jól bevált eszközét. Ugyanakkor a kínaiak felé egy barátságos koncot dobtak azzal, hogy: “íme lássátok, elvtársak, hogy mily sokra becsülünk Titeket: Helyet akartunk Nektek biztosítani a berlini konferencián, de azok a huncut kapitalisták nem egyeztek bele.” Nem sok eredmény várható Berlinben e héten megkezdődött külügyminiszteri tanácskozásokból Január 25-én megkezdődött a négy nagyhatalom, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjet Oroszország külügyminisztereinek tanácskozása Berlinnek a nyugati demokráciák fennhatósága alatt álló részében. 1949 óta ez az első eset, hogy a második világháború szövetséges hatalmainak képviselői egy közös tanácskozásra jöttek össze. Ennek a tanácskozásnak célja, hogy a világháborúban legyőzött Németországgal és Ausztriával végül is megkössék a békét. Ez a rég esedékes békekötés Oroszország vonakodása miatt eddig még csak a tárgyalási stádiumba sem juthatott el. Tovább azonban már úgy látszik, hogy nem lehetett halasztani az ügyet és Oroszországnak végül is bele kellett egyezni a német és osztrák békekötés feltételeit megállapítandó tanácskozás megtartásába. Az, hogy ez a tanácskozás eredményre nem fog vezetni, az oroszoknak nem okoz különleges lelkiismeretfurdalást. Ugyanis nekik egyenesen hátrányukra? szolgálna, ha Németországgal és Ausztriával megkötnék a békét, mert ebben az esetben az előzetes egyezmények szerint nemcsak ebből a két országból kellene nekik a katonaságukat kivonni, de sem Lengyelországban, sem pedig Magyarországon orosz csapatoknak nem lenne tovább joguk bent maradni. Ennek következtében igen valószínű lenne, hogy a kommunizmus mind a négy országban elveszítené a hatalmát, mert befolyástól mentes szabad választás esetén a kommunisták feltétlenül kisebbségbe kerülnének. Ugyanis terrorral tartott uralom semmi szin alatt nem maradhat meg a terror kényszerű megszűnése esetén. Már pedig ha az orosz katonaságnak vissza kellene térni a szigorúan vett Oroszország területére, a csatlós államokban mint kártyavár dűlne össze a terrorral szerzett és terror utján fentartott kommunista uralom. Ezeknek tudatában eiképzelhető-e az, a berlini tanácskozásokon a nyugati hatalmak megállapodásra juthassanak az oroszokkal? Erre a válasz csak az lehet, hogy ha az orosz vezetők titokban egyénileg talán szeretnének is békés állapotot teremteni, nyíltan, jogos félelmük következtében és életük biztonságának megőrzése céljából olyan békét, ami a nyugati hatalmak kívánalmainak is megfelelne, — nem nagyon mernének kötni. így tehát logikailag lehetetlennek látszik, hogy Berlinben a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácskozásai eredménynyel járhassanak. A nagy adók következtében az Egyesült Államok költségvetése minden amerikait közvetlenül érdekelheti Az amerikai újságok soha annyit nem Írtak az Egyesült Államok előirányzott költségvetéséről, mint azt az idén tették. Ki törődött a régi, boldog időkben a költségvetéssel? Még talán a hivatásos politikusokat sem nagyon érdekelte ez a sok számokból álló érdektelen théma. Mióta azonban még a szegény embernek is kell adót fizetni, mindenkit érdekelhet, hogy mire költi Uncle Sam azt a temérdek pénzt, amit az emberek adókban fizetnek? Jan. 21-én ter^ jesztette Eisenhower elnök a Kongresszus elé a jul. 1-én kezdődő uj költségvetést, (Folyt, a 4-ik oldalon) Nem lesz általános hadkötelezettség Amerikában Az Universal Military Training — vagyis az általános hadkötelezettség — az elnök döntése szerint egyelőre nem'időszerű. Eisenhower elnök ugyanis utasi tóttá a szövetségi szerveket, hogy dolgozzanak ki egy programot a mai törvény alapján a tartalék haderő rendezésére. A terv egyelőre az lenne, hogy lesz “azonnali tartalék” is elsőrangúan kiképzett tartalékosokból és “kiválasztás utján behívható tartalék” oly meberekből, akik valami különleges képzettséggel bírnak. Vizen úszik már íi m f 99 az atom-gep Az első atomhajtotta gép elkészült s a most vizrebocsátott Nautilus nevű amerikai tengeralattjárót fogja hajtani ... A földet körül tudja úszni ez a buvárhajó, akár teljesen a viz alatt is, oly kevés üzemanyagra van szüksége az “atom-motornak”... Mindszenty emlékbélyegek Nem, nem a magyar posta adta ki ezeket a bélyegeket . . . azt majd csak a jövendő idők valóban magyar postája fogja kiadni. . . A nemrégiben itt A- merikában kiadott Mindszenty emlékbélyeget az Amerikai Magyar Katolikus Liga hozta forgalomba a magyar hercegprímás letartóztatásának 5-ik évfordulója alkalmából, Németh Nándor kitűnő magyar festőművészünk tervei és festménye nyomán. Ezeket a levélzáró emlék-bélyegeket ivenként 1 dollárjával lehet megrendelni az alábbi címen: American Hungarian Catholic League, 149 Madison Ave. New York 16, N. Y. Akasztófa humor Szószerint vették át a bécsi lapok egy magyar lapból az alanti “viccet.” A Futószalag cimü magyar üzemi újság igy ékelődik a pocsék magyar gyártmányú tömegcipők fölött: I. fakir: Hála Allahnak! A szeges deszkák után végre megérkeztek a Duna Cipőgyár belülről szeges cipői is. II. fakir: Na látod! Mindig mondtam’, hogy eljön az idő, amikor a civilizált emberek is rájönnek arra, hogy mi a kényelmes járás titka. Esnek az árak Még nem nagyon érezzük ugyan, de a Dunn & Broadstreet Co. megállapítása szerint az élelmiszerek nagybani ára átlag 7 centtel lennebb jött az elmúlt hetekben. Igyunk kevesebb ‘ kávét! j l Lawrence H. Smith washingtoni képviselő okos megoldást ajánlott és kezdeményezett a rohamosan növekvő kávé-árak megfékezésére. “Minden héten egy nap, szerdán, tartunk kávémentes napot! Igyunk teát, tejet, kakaót, vagy bármit ezen a napon, csak kávét ne. így az ország kávéfogyasztása egy hetedével alább esik, a kereslet kisebb lesz s a kávéárak visszaesnek . . . Harcoljunk az árdrágítók ellen azzal, hogy igyunk kevesebb kávét. A brazil kávémilliomosok kedvét vegyük el a további spekulálástól. Más képviselők és szenátorok is felháborodva tiltakoznak a kávéuzsora ellen. Monroney szenátor, például, megfenyegette a kávé-nagykereskedőket, hogy országos mozgalmat indítanak a vendéglősök is, arra biztatva a közönséget, hogy bojkottálja a kávét . . . Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával —a lapoti (A szerkesztő megjegyzése : — Dr. Farkas Géza szerkesztő-kollégánk Toledo, Ohioban megjelenő lapjának, a “ Toledo”-nah ■» január 22-iki számában, Dr. Zsíros József, ottani református lelkész irta ezt a szép gyászbeszédet, amelyet mi most idehozott koszorúként teszünk le Nt. Mádi István frissen hantolt sírjára .,.,.) Csak egészen rendkívüli esetekben, megrázó tragédiák között szokott olyan mély sebet ütni a halál a sziveken, mint Mádi István lelkipásztor-testvérünknek január 14-én, az élet mezejéről történt váratlan Maratásával. Ha semmi mást nem hozott volna magával az Örökkévalóságból, csak azt a 29 esztendőt, mely alatt komoly acélos-jellemü férfiúvá formálódott, akkor is fájó érzésekkel gondolnánk korai halálára. Akkor is könnyeinkkel kellene teleszórnunk azt az utat, amely a New Jersey-i Perth Amboy-t — Toledon át — az ohioi Wadsworth-al összeköti. Mert ez volt az ő földi életének Istentől kimért útja: áldott szülői szivektől egy gyöngéd, önfeláldozó életű hitvestárs támogatásával az első és utolsó szolgálati helyhez, a wadsworthi “E- manuel” Református Egyházhoz reménységgel és imádsággal megtett ut. Ha a Mádi István lelkipászor-LABDARÚGÁS Most vasárnap, január 31-én d. u. fél 3 órai kezdettel idehaza, a Buccleugh Park-i pályán lesz mérkőzés. A HAAC csapatánük ellenfele a kupabajnokságért folyó küzdelemben a Passaic-i Vistula csapata lesz. B. MÁTYÁS, Mgr. (Itt jegyezzük meg, hogy Sütő Istvántól, a brunswicki Magyar Atléta Klub csapatának volt managerétől hosszú, érdekes levelet hozott a minap a posta lapunkhoz Németországból . . . Ezek a sorok vigyék el az óceánon át baráti üdvözletünket a mi Sütő Pistánkhoz . . . pardon: Sütő őrmester úrhoz . . . s mondják el, hogy szives szeretettel gondolunk mi is őrá!) Bátorítás a vasfüggöny mögüli menekülésre A New York Times január 5-i számának “Az aranykapu” cimü vezércikke melegen méltatja “az Egyesült Államok azon szándékát, hogy az 1951 évi K e r s t e n törvénytoldalékban megszavazott 100 millió dolláros alapból lehetővé kívánják tenni a Vasfüggöny mögül menekülni szándékozóknak Amerikába juttatását. E vezércikken kívül eddig ily értelmű híradás nem jelent meg a sajtóban, de a cikk tudni véli, hogy a Foreign Operations Administration azon dolgozik, hogy a szovjet uralom alatti népekhez eljuttassa az üzenetet, hogy akikben van bátorság a menekülésre, most jó kilátással bírnak arra, hogy Amerikába jussanak. A Times ehhez hozzáfűzi: “Az uj Refugee Relief Act 214,000 ember számára biztosítja a letelepedést az Egyesült Államokban és ezen a számon belül biztosan jut hely azoknak, akikben van bátorság a menekülésre.” testvérünk rövid és látszólag eseménytelen életének a belső tartalmát, a lelki értékeit is le tudnánk mérni, akkor tárulna fel előttünk az a mérhetetlen veszteség, amely Krisztus e halkszavu, izzólelkü, református egyházához és apái hitéhez halálig hü szolgájának elköltözésével Magyar Sionunkat érte. Mi, akik közelében éltünk, boldog örömmel tapasztaltuk azt, hogy élete folytonos növekedésben van. Szelíden sugárzó hite a felelősség reánehezedö súlya alatt egyszerre vakító fénnyel lángolt fel. Elhaátrozáfénnyel lángolt fel. Elhatározájegyei jelentek meg. Szent törekvését a Krisztus választottaira jellemző tűz fütötte. Tervei egy másik világ számára készültek; annak a világának a számára, amelyben nem uralkodnak az elmúlás törvényei. Egyszóval mindenestől fogva Megváltó Uráé, a Jézus Krisztusé volt. A Krisztusé volt szeretetének megnyialtkozásaiban, ifjú életének a szolgálat-oltárán való ellángoltatásában is. Szülein kívül, árván maradt hitvestársa özv. Nt. Mádi Istvánné, született Demeter Mária és gyülekezetének tagjai tudnák igazán elmondani, hogy mindig “készen” állott és “csalárdság nélkül” (sincere) tudta szivét égő fáklyaként felkínálni azok számára, akik az igazság-keresésben meglankadtak, vagy eltévedtek. Előttünk toledoiak előtt, Magyar Református Egyházunk presbiterei és tagjai előtt örökre feledhetetlen marad nemes lelkipásztori egyénisége s szent Karácsony estéjén templomunkban elhangzott forró bizonyságtevése, amelyről ő maga mondotta: “Életemnek ez volt legfelemelőbb szolgálata.” Ránézve ennél csak az a szolgálat lehet magasztosabb és szentségesebb, amelyben a teremtett angyalok és megváltottak seregeivel együtt megjelenik a Kegyelem trónusa előtt, hogy soha el nem múló hozsánnákkal magasztalja az Élet diadalmas Urát: Krisztust. zsíros József lelkipásztor. Leállt gyárak munkásait kolchozokba küldik dolgozni A csatlósországok sajtója most elsőizben árulta el, hogy munkanélküliség van Magyarországon. Bár a hivatalos lapok “átmenetről” Írnak, tény az, hogy nyersanyaghiány miatt sorra állnak le a nagy üzemek. Még a municiógyárak is csak nagy nehézségek árán tudnak dolgozni. A magyar kormány — nehogy megijsezze a munkásságot —• előbb körkérdést intézett a gyárak dolgozóihoz: ki ért mezei munkához? Aztán hirtelen parancsot adtak a jelentkezőknek: vidékre vezényelve ki sokezer embert. A kolchozokban foglalkoztatják őket, mert a gyárakban nincs elég munka. A szénhiány oly nagy, hogy a villanyvilágítással is takarékoskodniok kell a városi lakóknak. A fűtéssel még annál is jobban kell takarékoskodniok, mert a lakók szénadagj át lecsökkentették, az árát pedig emelték. Sztalinvárosban az uj acélgyár építése bizonytalan időre abbamaradt. Az uj budapesti földalatti vasút is “zsákutcába jutott,” egyelőre nem építik tovább. Az elkeseredés nagy a városokban. A kommunista vezérek csak test őrökkel mernek az utcára kimenni. A tüntetések gyakoriak, főleg a vásárcsarnokokban, ahol már kora délelőtt' kifogy az élelmiszer. A kormány kapkodása nyilvánvaló. Előbb az iparosítással buktak meg, aztán, amikor megfordították a jelszót és azt hirdették, előbb jön a vaj, aztán az ágyú, ezzel, is kdurcot vallottak, mert a föld hozadéka nagyon sovány volt. Csak feketepiacon lehet vajhoz, húshoz, liszthez jutni. A menekültek szerint a kormány kénytelen lesz feladni a kolchoz rendszert, mert ha tovább erőszakolják, éhínség és lázadás fog kitörni Magyarországon. Az iparcikkekért azelőtt jó árat kaptak a nemzetközi piacon. Most viszont az oroszok visznek el mindent s nemcsak nem fizetnek, de még nyersanyagot sem küldenek, hogy a munka folytonosságát biztosítsák. A panaszok özöne zudul a kormányhoz, de a nyilvánosság elé kevés jut ezekből a levelekből. Villanyáramért akarnak dijat szedni, de áram nincs . . . Jellemző a népdemokráciára, hogy Tóalmáson a lakosság vállalta a villanybevezetéssel járó költségeket. A pénz elfogyott, a villanygyár nem készült el, ellenben a község lakói felszólítást kaptak, hogy “fizessék a villanyfogyasztás diját, mert ellenkező esetben kikapcsolják a villanyukat — ami nincsen. A vörös bürokrácia csak egy év múlva ébredt fel éseszmélt rá, hogy Tóalmáson — nincs villany. A kommunista gazdálkodás csődje ellen a szovjet sem tud orvosságot. Az egyetlen, mivel próbálkoznak, hogy likvidálják a hibáztatott vezetőket. A bécsi rádió azt jósolja, hogy az ujesztendőben “nagy vöröscsillaghullás élsz” a csatlósállamokban. Valószínűnek tartják, hogy akárcsak Romániát, ahol erre már megtörténtek az előkészületek, Magyarországot is beolvasztják a szovjetunióba. Rézkorbeli sirokat találtak Az osztrák fővároson át érkezió a hir, hogy Magyarországon rendkívül értékes rézkorszakbeli leletekre bukkantak. A lelet helye közel van Budakalászhoz és az ásatásokat Soproni Sándor, a szentendrei muzeum iigazgatója vezette. Szerencsés véletlen vezetett a leletre. Munkások egy homokgödröt ástak Budakalász mellett és régi csontokra találtak. Jelentették a dolgot Soproninak, aki megvizsgálta azokat és igy indultak meg az ásatások. Hir szerint kétszáznál több sirt ástak ki, amelyek emberi csontokat, kagylóból készült nyakláncokat, nyilfejeket, baltapengéket tartalmaztak. A legértékesebb leletre azonban a 177-ik sírban bukkantak, amelyben nem volt csontváz maradék, ellenben volt egy négykerekű kocsinak agyagból készült model je. Soproni szerint a lelet több mint 400 éves és ezért értékes, mert kiderült belőle, hogy Európában legalább ezer évvel előbb ismerték a kocsit, mint eddig sejtették. A kerekes jármű Kisázsiában volt ismeretes jóval előbb, mint Európában, s ezideig azt hitték, hogy csak a későbbi bronzkorszakban került használatba a kocsi Európában. A jugoszláviai Dupalja község mellett találták meg az egyetlep koaz vagy ezer évvel későbbi, mint a budakalászi lelet. Panaszkodik a vörös sajtó, félti a magyar ipar világhirét A magyar vörös sajtó panaszkodik. Ezt írja a Szabad Nép szószerint: “Súlyos teherként nehezedik külkereskedelmi mérlegünkre egyik legdöntőbb vasipari üzemünk, a Ganz Vagon- és Gépgyár terv elmaradása. A gyár hónapok óta nem teljesiti sem a belföldi gyártmányok tervét, sem pedig exportkötelezettségeit — veszélyezteti a baráti államokkal, a Szovjetunióval kötött árucsereforgalmi szerződéseink megvalósítását . . . kisebbíti a magyar ipar hírnevét.” Igaz-e a munkásjólét a népidemokráciában ? A magyar vörös sajtó írja az itt következő leleplezést: “Nem mindennapi látványt nyújt a müszakváltás a nemrégen üzembe helyezett Inotai Aluminium kohónál. Az üzem dolgokéi az épitőmunkások részére emelt ideiglenes szállásokon laknak. A barakok folyosói, szobái meglehetősen piszkosak. Egy kis szobában 13-14 dolgozó zsúfolódik. Sok helyütt beázik a tető. Esős éjszakákon ‘népvánrolás’ indul a szárazabb helyek felé. Az ideiglenes konyha étkezőjében csak különböző akrobata mutatványok után lehet leülniük. A barakokban a WC fogalma ismeretlen.” Magyar művészek szovjet előkelőségeket szórakoztatnak A szovjet sorra Moszkvába invitálja a csatlósországok művészeit. A magyarokra is sor került s akár tetszik, akár nem, meg kell jelenniük a vazallus felvonuláson. Hangversenyt adnak a szovjet előkelőségeknek. A magyar művész csoport tagjai: Kadosa Pál zeneszerző, Székely Mihály operaénekes, Csinády Dóra és Fülöp Viktor szólótáncosok, a Tátrai vonósnégyes tagjai és Hajdú István zongoraművész. Nt. Mádi István lelkipásztor halálára.
