Hiradó, 1954. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1954-06-24 / 25. szám

VOL. XXXIII. ÉVFOLAM — NO. 25. SZÁM. 10 PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY 1954. JUNIUS 24. UJ RENDELÉSEK AZ ÓHAZAI CSOMAGOK DOLGÁBAN HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGRÓL Anglia igyekszik az Egyesült Államokkal a barátságot to­vábbra is fenntartani Az utóbbi hónapokban so­kat írtak az újságok arról, hogy az Egyesült Államok és Anglia között nincs meg az a régi nagy barátság, mely az (unoka) testvéri nemzetként ismert két nagy országot az u­­tóbbi száz év alatt annyira egybefüzte. Mióta az észak­amerikai angol gyarmatokból észak-amerikai Egyesült Álla­mok lett, azóta ennek az egy nyelvet beszélő két nemzetnek Yz érdekei többé-kevésbhé u­­gyanazok lettek. A “többé” természetesen az angolokra vonatkozik, mig az amerikai érdekek a “kevésvé” kategó­riába sorozhatok. Mi az utób­bi negyven év alatt állandóan támogattuk az angolokat és szinte elképzelhetetlennek lát­szott, hogy a támogatás da­cára is a meleg baráti viszony elhidegülhessen. Tulajdonképen ezen nem is kellene nagyon csodálkoz­nunk, mert miként az embe­rek között is a hitelezői és a­­dósi viszony feszült helyzetet idéz elő ha a tartozás vissza­fizetésére kerül a sor, különö­sen ha az adós nem képes a kötelezettségének eleget ten­ni, úgy az országok közötti barátságot is befolyásolják az ilyen pénzügyi transakciók. De ha már ettől el is tekinte­nénk, mert ha jól tudjuk, Anglia még az első világhábo­rúból kifolyólag tartozik ne­künk egy pár milliárd dollár­ral, mit még meg sem próbál­tak visszafizetni és máris újabb kölcsönöket kaptak, a váratlan elhidegülésnek tu­lajdonképen nem ez volt a? oka. Anglia mindig önző külpo­litikát folytatott és ettől a szokásától nehezen tud meg­válni. Az alaposan lecsökkent és erősen megrendült angol világbirodalom i g y e k s zik menteni, amit még lehet. El­tekintve attól, hogy Ázsiában még mindig van érdekeltsége, a sok száz milliónyi ázsiai néppel nagyszerű üzleteket tudna kötni, ha politikai el­lentétek annak utján nem ál­lanák. Ezért igyekezett az an­gol diplomácia oly gyorsan el­ismerni a kínai kommunista uralmat, de viszont e nagy igyekezetében az Egyesült Ál­lamok külpolitikai álláspont­jával került éles ellentétbe. Winston Churchill és An­thony Eden e héten Washingtonba jönnek Ez az indító oka annak, hogy a minden idők legna­­gyob angol diplomatája, Sir Churchill miniszterelnök és Anthony Eden külügyminisz­ter junius 25-én, néhány napi látogatásra Washingtonba ér­keznek. A már 79-ik évében járó Churchill részéről ez a látogatás olyan nagy áldozat, amit csak rendkívüli esetben lehet megtenni. Ugyanis Churchill csak nem régiben lábalt ki már másodszor egy kisebb mértékű szélütésből, ami az ő korában levő embe­reknél legtöbb esetben végze­tes szokott lenni. A két angol államférfi a Fehér Háznak lesz a vendége. Eisenhower elnök a múlt heti sajtókonferencián az újság­írók kérdéseire kijelentette, hogy egyelőre nem ismeri a­­zokat a kérdéseket, amik e vendégeskedés alatt tárgyalás alá kerülnek, de annyit beis­mert, hogy aligha van jelen­leg olyan fontosabb külpoliti­kai kérdés felszínen, amiről ne esnék majd szó. Minden­esetre a tanácskozásokat köz­vetlenül John Foster Dulles amerikai külügyminiszter és Anthony Eden fogják végez­ni. Churchill személye inkább csak külső disz gyanánt szol­gál, mert ha korához képest szellemileg elég frissnek is látszik, valójában öreg ember ő már. A francia belpolitikai válság időlegesen (?) megoldódott A francia belpolitikai vál­ságban az izgalmak egyelőre lecsillapodtak, amennyiben Pierre Mendes-France megle­­petészerüen 419 szavazattal 47 ellenében Franciaország uj miniszterelnöke lett. Hogy meddig? Erre a franciáknál gyakran megismétlődő kér­désre maga Mendes-France adta meg a részleges választ. Ugyanis kijelentette, hogy ha julius 20-ig nem képes Indo- Kinában békét teremteni és ugyanazon ideig a létesítendő európai szövetséges hadsereg zátonyra került ügyében nem fog a többi szabad demokrá­ciával megegyezésre jutni, ak­kor azonnal beadja lemondá­sát. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, különösen rövid határidőn belüli események bekövetkezését illetőleg, de igen valószínűnek tartj uk, hogyha a fenti két problémá­nak megoldásától teszi függő­vé Pierre Mendes-France az ő igen nehéz közhivatalának viselését, akkor a franciák már ma gondolkodni kezdhet­nek azon, hogy julius 20-ka u­­* tán ki lesz a miniszterelnö­kük. Mendes-France még a­­ránylag fiatal ember, mert csak 47 éves és talán ez a ma­gyarázata az ő optimizmusá­nak. Mindenesetre a francia parlament sok különböző pártjának bizalmát sikerült neki elnyernie, mert a 95 kommunista képviselő szava­zata nélkül is 324 szavazatot kapott, vagyis 10-zel többet, mint amennyire szüksége volt az abszolút többség megszer­zéséhez. Különben előre kije­lentette, hogy semmi körül­mények között nem fogadja el a miniszterelnökséget, ha ab­szolút többséget a kommunis­ta képviselők támogatása nél­kül is meg nem kapja. Mind­azonáltal a kommunista kép­viselők mégis csak rászavaz­tak, mert az indo-kinai béke mielőbbi megkötését sürgetni az ő részükre jó propagandá­nak látszik. Porhintés a hiszékeny embe­rek szemébe az oroszok békeszeretete Azonban ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a kommunisták sokat hangoz­tatott béke szeretete csak por­hintés a hiszékeny emberek szemébe, mert ha az orosz (Folyt, a 4-ik oldalon) John C. Allen, az amerikai postafőigazgató helyettese ju­nius 9-iki kelettel az alábbi leve­let intézte az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni központ­­j ához: “Érdeklődésére megerősítem azt a csomagküldési könnyítést, miszerint ezentúl NEM szüksé­ges a Magyarországba irányí­tott használt ruhaneműt fertőt­leníteni és az utóbbit igazoló írást a szeretetcsomagokban mellékelni. Erről valamennyi amerikai postahivatalt .értesítet­tük.” Ugyanakkor a Szövetségen keresztül hozza az amerikai pos­tafőigazgatóság a magyarság tudomására, hogy ezentúl egy­­egy Magyarországba küldött szeretetcsomag súlya az eddigi 22 font helyett 44 font lehet. Évente ugyanarra a címre mind­össze két ilyen 44 fontos szere­­tetcsomagot engednek be Ma­gyarországba, az évi maximum tehát összesen 88 font marad. (Bővebb felvilágosítást a cso­magok tartalmára vonatkozólag bárkinek szívesen küld a Szövet­ség: 614 Mills Building, NW, Washington 6, D. C.) Révész Gy. aláírással a ma­gyar postaügyi miniszter nevé­ben junius elsejei kelettel értesí­tették az amerikai postafőigaz­gatóságot, hogy az Egyesült Ál­lamokból Magyarországba kül­dött szeretetcsomagot nem vá­molják el ezentúl olyan könyör­telen szigorral, mint azt eddig tették. Részleteket erre vonat­kozólag azonban nem hoztak nyilvánosságra. Egyidejűleg e­­lőirják, hogy a csomagba annak tartalmáról pontos jegyzéket kell helyezni az óhazai vámhiva­tal részére. Ezzel szemben az amerikai posta mindössze a cso­mag tartalmának általános le­írását kívánj a a burokra ragasz­tandó zöld cédulán (Customs Declaration), mely bármely pos­tahivatalban díjtalanul kap­ható. Az Egyesült Államok külke­reskedelmi hivatala a fentiekkel egyidejűleg megkönnyítette az ajándékként Magyarországba és a szomszédállamokba irányított gyógyszerküldést. Eszerint a gátlás nélkül hozzáférhető or­vosságokból mindenféle export I “license” nélkül $50 értékű cso­magot is lehet küldeni; a még mindig megszigorítás alá tarto­zó “csoda”-orvosságokból (an­­tibotics: penicillin, aureomycin, terramycin, sulfa és quinine ké­szítmények, malária és lázcsilla­­! pitók) viszont $25 értékben ad­hatunk szeretetcsomag gyanánt külön kiviteli engedély nélkül postára. Amerikai rendelkezések értel­mében egy-egy ilyen gyógyszer­­szállítmány akár hetente is küldhető ugyanarra a címre. Vi­szont a magyarországi korláto­zások 48-ik pontja értelmében mindössze “orvosilag elfogadha­tó mennyiségben” engedik be az orvosságfélét, azt is havonta egyszer. Valamennyi szeretet­csomag burkolatán feltünteten­dő annak ajándék jellege: “Gift” — Ajándék. Mutassuk meg az alábbi soro­kat a postán, ha ruhacsomag­­fertőtlenitési bizonylatot kövé­nek: “American Hungarian Fede­ration, 614 Mills Building, NW Washington 6, D. C. — “This ívül confirm that disinfection certificates are no longer re­quired for gift parcels contain­ing clothing addressed to Hun­gary. — John C. Allen, Assist­ant PostmasterjGeneral.” 15 millió embert öltek meg a kmai vörös banditák Lodge követ egyik chicagói kijelentése szerint a kínai bol­­sik 1949-óta 15 millió embert gyilkoltak meg. A követ a leg­határozottabban a peipingi kor­mányt teszi ezekért felelőssé. Lodge azután arra mutatott rá, hogy “ilyen gyilkosokat akar­nak a UN tárgyalóasztalai mellé leültetni.” Kifogásolta azt is, hogy a vörösök háborút kezdtek Koreában és Indo-Kinában. “Ráadásul Kina elárasztja az egész világot kábítószerrel, mérgezve a népeket nemcsak vörös tanokkal, de heroinnal s mariujanával is,” — mondotta Lodge. Jön a Mars... Julius 2-án a Mars bolygó rit­kán látott “közelségbe” kerül Földünkhöz és a világ tudósai­nak alkalmuk lesz legmodernebb teleszkópok segítségével megfi­gyelni a titokzatos égitestet. Azt remélik, hogy megfejtik az év­százados titkokat: van-e élet a vörös csillagon? Értelmes élőlé­nyek, rovarok? “Mindössze” 40 millió mérföldnyire lesz tőlünk a Mars és asztronómusaink tanul­mányozhatják majd erős távcsö­veikkel a csatornákat, a hóbori­­totta hegyeket és a zöldes-barna hajlatokat, melyekről egyesek azt állítják, hogy növényzet. A délafrikai Bloemfontein csillagvizsgálójából fogják le­fényképezni a Marsot julius 2- án, mert itt lesz a legközelebb a földhöz a rejtélyes égitest. Az emberiség kivácsiságát akarják kielégíteni ezek a tudósok. Van­nak, akik azt hiszik, hogy a túl­népesedett föld lakóit száz éven belül könnyűszerrel lehet majd áttelepíteni a Marsra. Napfogyatkozás Jövő szerdán, junius 30-án napfeltekor napfogyatkozást láthatunk. A teljes napfogyat­kozásnak csak egy része lesz lát­ható a Földnek erről a pontjáról. (A “napfogyatkozás” abból áll, hogy a Hold a Nap és Föld közé kerül s amíg elhalad pályá­ján, elveszi előlünk a Nap suga­rait.) EGÉR A KENYÉRBEN Különös szenzáció foglalkoz­tatta május első hetében Várpa­lota lakosságát. A Szabad Nép, május 7-i száma szerint a szen­zációt a várpalotai sütőipari vál­lalat szállította. A lakosság kü­lönös dolgokat fedezett fel a megvásárolt kenyérben. Talál­tak már szeget, üvegdarabot, rongyott, zsákdarabot, zsák­madzagot. “Legutoljára kézről­­kézre járt a kenyér, amelyben egy egeret találtak.” MAGYAR TESTVÉREK! Az Amerikai Magyar Szövet­ség az egyetemes magyar érde­kek érvényre juttatásán fárado­zik. Uj cime: 614 Mills Building, Washington 6, D. C. HELYSZÍNI riport BUDAPESTRŐL (FEP) A Frankfurter Rund­schau nagy német napilap rend­kívül érdekes helyszíni riportot közöl egy nyugati újságíró tol­lából, akinek módjában állt Bu­dapesten megtekinteni május 23-án az angol-magyar futball­mérkőzést s ez alkalommal ala­posan szétnézett a magyar fővá­rosban. A biztosszemü újságíró megállapításaiból az alábbiakat közöljük: Munkásember véleménye: Tiz százaléknál nem több a lakos­ságból, aki a kommunizmus ol­dalán áll. A nép és az “uj urak” közt nagyobb a szakadék, mint mikor királyok uralkodtak. A kommunista vezetőket s a Szov­jetunió kiküldöttjét, Vorosilov marsallt, szinte légmentesen el­zárták a pártkongresszus alkal­mával a lakosságtól, mert me­­rélyletektől tartottak. “A kemény ököl” és a kímélet­len rendőri rezsim politikája u­­gyan hajótörést szenvedett és a Nagy Imre rezsim “szelidebb” politikát követ, de az eredmé­nyek nagyon soványak. A mun­kások túlnyomó része szakkép­zetlen dolgozó, akiknek muszáj megelégedniök az alacsony bé­rekkel s örülnek, ha annyit ke­resnek, hogy jóllakjanak. Az al­kalmazottak létszámát minde­nütt felduzzasztották. így ugyan nincs munkanélküliség, de ami munkát normális időkben egy ember végzett, azt most három ember csinálja. A szállodákban négyszerese a személyzet a béke­belinek, ugyanazon munkára. A taxik ősrégiek, elhasználtak; rosszul öltözött női soffőrök, szájukban cigarettával, nyaktö­rő tempóban vezetik. Minden üz­let az államé. Vannak még ci­gányzenés lokálok is, de ezekben csak külföldiek, vagy magas pártfunkcionáriusok fordulnak meg, mert egy üveg tokaji bor 100 forint (kb. 8 Dollár). Buda romjai még nem épültek fel, a királyi vár még teljesen rom. “A mai Budapest szürke város lett. A tömeg egyforma, a mosoly eltűnt az arcokról, a la­kosság rosszul, hiányosan öltöz­ködik. De nem nyugszik bele el­lenállás nélkül a sorsába.” Van egy hatásos fegyvere, mellyel a gyűlölt népidemokrata rezsimet legyőzheti: ezt úgy hív­ják: “keveset dolgozni.” A sze­génység tükröződik a kirakatok áruiban is. Egy méter gyenge minőségű gyapjúszövet 400 frt, egy pár női cipő 250 frt, egy fér­fiöltöny 1200 frt, ami egy szak­munkás egyhavi keresete. Egy alkalmazott átlagos keresete 1000 forintig megy fel havonta, egy soffőr havi 900, egy bárnő 700 forintot keres, egy mérnök vagy gyárigazgató keresete havi 2700 forintra is felmegy. A kül­földiek által lakott szállodák ét­termeiben bőségesen .van hús, vaj és tej, de e cikkekben a pol­gári lakosság hiányt szenved. A főváros gyakran heteken át hús nélkül van... “A magyarok vágya rendkí­vül nagy, hogy újból a nyugat­hoz tartozzanak, ez minden lé­pésnél érezhető. A vallásos érzés semmit sem vesztett erejéből. A Szent István bazilikában a hívők nagy tömegét láttuk, még pedig szemmelláthatóan nem öreg em­bereket, hanem nagyrészt fiata­lokat 16 és 20 év között. Az is­kolákból ugyan száműzték a hit­oktatást, de azt privátim igény­beveszik lelkészek és apácák ut­ján, akik ezért havi 20 forinto­kat kapnak. Egy a vágya az egész népnek: Elmenekülhetni, átmenteni magát túl az akná­kon, a szögesdróton, a vasfüg­gönyön, a szabadság világába!” — fejezi be megállapításait a német újságíró. ÜNNEPELJÜK MEG JULIUS 4-IKÉT! “Fourth of July” — az Egye­sült Államok születésnapja — éppen olyan nagy ünnepe az a­­merikai magyarságnak, mint volt a “régi világban” az óha­zában István király napja vagy pedig március 15-ike. Julius 4- ike jelenti minden amerikai, — tehát a magyar származásúak részére js — azokat az áldáso­kat, amiket az elnyomó hatalom alóli felszabadulás jelentett az elmúlt 178 esztendő folyamán. Az Egyesült Államok alapító­jának, Washington Györgynek a nevéhez fűződik ez Ujhaza füg­­getlenésgének kivívása. Úgy is mint államférfi úgy is mint hadvezér, Washington halhatat­lan érdemeket szerzett és méltán tiszteljük őt az Egyesült Álla­mok “atyja” gyanánt. Amerika magyarsága nem hiába emelt szobrot Washington emlékének a budapesti Városligetben, mert hiszen azzal az emberi jogok e­­gyik legkimagaslóbb apostolának emlékét örökítették meg előde­ink, az egykor boldog magyar főváros egyik legszebb pontján. De más emlékeztetőnk is van e két nép törekvéseinek rokonsá­gára. 1777-ben, közvetlen az ameri­kai függetlenségi nyilatkozat u­­táni évben magyar ember, Fab­­ricy Kováts Mihály, vállalkozott arra, hogy Washington lovassá­gát megszervezze. Kováts tud­valevőleg életét áldozta az ame­rikai szabadságért a charlestoni csatatéren és ezáltal vérével pe­csételte meg az amerikai és ma­gyar célkitűzések szövetségét. Erről nekünk magyaroknak nem szabad megfeledkeznünk, különösen julius 4-ike táján. Az amerikaiak és az amerikai magyarok közötti szabadság­szövetség mellett az Egyesült Államokban megtelepedett és az Óhazában maradt magyarság közötti vérségi, érzelmi kötelék­nek szintén juilus 4-ike a leg­­magasztosabb emlék ünnepe. Mig ugyanis Magyarország ön­álló államéletet élhetett, e na­pon gyűltek össze Budapesten két világrész magyarjainak kül­döttei, hogy megkoszorúzzák Washington ottani emlékművét. Ma ezt nem engedik meg a mostoha körülmények; de az E- gyesült Államok nagyobb ma­gyarlakta városaiban méltán he­lyezhetünk babérkoszorút Wa­shington György helybeli szob­rára, hogy ezáltal is tüntessünk amerikai polgárhüségünk és a Washington-i szabadságjogok diadalába vetett hitünk mellett! * * * EGYHÁZAINK és EGYLE­TEINK anyagi hozzájárulása nélkül az Amerikai Magyar Szö­vetség képtelen lesz betölteni feladatát, elvégezni a rábizott munkát. Ezúton nyilvánosan iá felkérjük tehát az amerikai ma­gyar egyházak és egyletek veze­tőségét, hogy megajánlásaikat minél hamarabb szíveskedjenek eljuttatni e címre: American Hungarian Federation, 614 Mills Building, NW, Washing­ton 6, D. C. A KOKÁRDA Irta: GYÓNI GÉZA Mikor gránát bőgött, mikor bomba .csattant; Mikor ezer ördög fütött ezer katlant; Mikor rémült lelkek robbanástól féltek, Hej, más volt a dörgés . . . hej, más volt az ének: — Jó magyar, hü magyar, hős magyar levente, Kell Rákóczi-nóta, kell-e Kossuth-mente? Kell nemzeti zászló, Petőfi kokárda? Itt van, nesze, rakd fel, hősi magyar gárda! Mikor gránát bőgött, mikor mennykő vágott, Mikor hideglelés rázta a világot; Mikor, mint a fáklyák, úgy égtek a falvak, Hej, de másként szóltak, de másként szavaltak: — Jó magyar, hü magyar, Isten katonája, Kell magyar vezényszó, kell magyar kokárda? Magyar szóval akarsz menni a halálba? Parancsolj, jó magyar, katonák virága! Mikor gránát bőgött, mikor összecsaptak, Mikor a kegyencek két Istent becsaptak, Mikor fogyva-fogytak a hü regimentek, Hej, más volt az ének, amit énekeltek: — Jó magyar, hü magyar, hűséged meghatott, Hited és királyod te el sohsem adod. Hitedért berohansz száz halál torkába S nem kell jutalom se, csak ez a kokárda. Mikor gránát bőgött, akkor úgy szerettek, Hej, merre porladnak a hü regimentek? Hej, merre fehérük szent testük, a drága? Nem maradt belőlük, csak ez a kokárda. Csak ez a kokárda, de vérükkel festve, — Másnak cifra cafrang, nekünk Krisztus teste, Üdvösség, becsület, önérzet-teremtő, Hős múlt, véres jelen s az egész jövendő. & Mikor gránát bőgött, ki merte bántani? Golyók közt, halál közt nyithattak szirmai; Golyók közt, halál közt ugyan kinek ártott, iiw habién viselte, mint halál-virágot? S most, itt, pulya döglés rontó közepébe A magyar melléről éppen most tépnék le? Most, mikor az ég is a magyarnak kékül, Ki mondja, hogy éljen becsülete nélkül? Ki mondja, hogy menjen királya elébe, Hogyha becsületét melléről letépte? Ki mondja, hogy legyen jó katona újra, Hogyha a nemzetét előbb lehazudja? Most, mikor öt fronton omlik el a vére; S Rigától Bagdadig magyar megy előre; Most, mikor minden nap magyar vérbe mártják, Ki meri bántani most ezt a kokárdát?! (Krasnojarsk, 1916.)

Next

/
Thumbnails
Contents