Hiradó, 1953. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1953-11-19 / 47. szám
AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND ______________________________ JhsL Only* dhingahiML 'YlowApajptsiJi. fcdiisucL aiuL (publiAhsudL itl (psAih* CünLßi^. __________ VOL. XXXII. ÉVFOLYAM— NO. 47. SZÁM. PERTH AMBOY, NEW JERSEY Ára 10 cent. THURSDAY 1953. NOVEMBER 19. Az Amerikai Magyar Szövetség Hirei Belpolitikai vihar egy régi ügy körül Nem tévedtünk, mikor a múlt héten azt irtuk, hogy Brownell igazságügyminiszternek azon szenzációs kijelentése után, hogy 1946-ban Truman akkori elnök nemcsak hogy nem mozdította el a két évvel később • elhunyt Harry Dexter White-ot magas közhivatalából, hanem még fontosabb állásra nevezte ki, bár az FBI az elnökhöz küldött két titkos jelentésében őt orosz szolgálatban álló kémnek nevezte, — a pro és contra argumentek egész légióját lesz alkalmunk az amerikai újságokban olvasni. Valóban, rég nem keltett olyan politikai szenzációt egy ügy, mint ennek a hét évvel ezelőtti esetnek a napvilágra hozása. Sok gyakorlati értéke az ügy felkavarásának ma már aligha lehet, mert az adminisztráció a republikánusok kezében lévén, ők a régi tévedések szellőztetése nélkül is tudják, hogy mennyire és hogyan kell védekezni az ország biztonságát veszélyeztető elemeknek beszivárgása ellen a közhivatalokba. Azonban p á r t p o 1 itikai szempontból minden olyan dolgot, amivel a választók bizalmát az ellentétes párttal szemben gyengíteni és saját pártjával szemben erősíteni lehet, az olcsó hatásokra vadászó politikus igyekszik saját előnyére kihasználni. Egy belpolitikai szenzáció kipattanásával igen könnyű publicitáshoz jutni, azonban gyakran nagy árat kell ezért utólag fizetni. Sok politikai karrier tört már ketté idő előtt, mert szenzációs “leleplezések” utján próbálták a közvélemény figyelmét saját magukra ráterelni. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a legutóbbi politikai szenzációnak, amit Brownell igazságügyminiszter pattantott ki a múlt héten, hasonló volt a célja, vagy hogy Brownellt nem a legjobb szándék vezette, amikor a White ügyet nyilvánosságra hozta. Ebben a kérdésben úgyis legtöbben a saját politikai pártjukhoz való tartozás szerint formálják meg véleményüket. Vagyis a hivatásos republikánusok helyesnek tartják, mig a hivatásos demokraták helyt elenitik Brownell lépését. A legtöbb embert közömbösen hagyta volna az egész ügy, ha az újságok a múlt héten annyi sokat nem foglalkoznak vele. Mivel e rovatunk célja az, hogy abban a lehetőség szerinti pontossággal elemezzük a heti eseményeket, igy azért úgy érezzük, hogy az amerikai közvélemény megnyilvánulásának mértéke szerint kell nekünk is ez üggyel foglalkoznunk, bár olvasóink jó részét talán nem is fogja anynyira érdekelni, mint arnenynyire az amerikai újságolvasókat érdekli ez. Az Egyesült Államok volt elnöke nem közjogi személy A White ügy valóban szenzációs fordulatot azzal nyert, hogy a Kongresszus alsó házának egyik albizottsági elnöke, Harold H. Veidé republikánus congressman, ki a House Committee on Un-American Activities chairmen-je, nov. 9-én megidézte Truman volt elnököt a bizottságnak nov. 13-án, Washingtonban tartandó ülésére. Velde az idézést az albizottság kisebbségben lévő demokrata tagjainak megkérdezése nélkül bocsátotta ki, s ha talán ezzel nem is szegte meg az albizottságok joggyakorlati szokásait, mert más albizottságokban is előfordultak hasonló esetek, de az ügy kényes természetére és a megidézett egyén volt magas hivatalára való tekintettel neki előbb a bizottság öszszes tagjaival meg kellett volna tárgyalni a dolgot és szavazás utján eldönteni, hogy megidézzék-e Trumant, vagy nem? Az éppen New Yorkban időző Harry Truman, mikor tudomást szerzett az idézés kibocsátásáról, először hajlandónak mutatkozott eleget tenni az albizottság idézésének. Ezen álláspontjának hangoztatásával a volt elnök egyszerre az érdeklődés központjába került. Valahányszor Truman megjelent a Waldorf-Astoria szálloda közelében levő uccákon, hogy szokásos napi sétáját megtegye, a riporterek és újság fényképészek egész serege követte őt. A fénykép felvételekről, újság nyilatkozatokból és televíziós leadásokból látni lehetett, hogy Mr. Truman végtelenül élvezi azt a nagy publicitást, amit neki Brownell és Velde révén a Harry Dexter White ügy szerzett. Ha nem tévedünk, a múlt hét néhány napján keresztül Mr. Truman többet sétált, mint azt normális körülmények között szokta tenni. Közben azonban Mr. Truman meggondolta a dolgot és levelet irt Velde-nek, melyben kijelentette, hogy ha bármennyire is szeretne egyénileg eleget tenni az albizottság kívánságának, az Egyesült Államok népével szembeni kötelezettsége miatt e kívánságot nem teljesítheti. Az ország alkotmányában lefektetett elveket és elődeinek hasonló esetekbeni eljárását követi, — irta levelében Truman, — mert Washington Györgytől kezdve Jefferson, Monroe, Jackson, Tyler, Polk, Fillmore, Buchanan, Lincoln, Grant, Hayes, Cleveland, Theodore Roosevelt, Coolidge, Hoover és Franklin D. Roosevelt elnökök hasonlóképen vonakodtak eleget tenni információk szerzése céljából kibocsátott kongresszusi idézéseknek. Mindenesetre Truman tévedett, mikor elődeinek eseteire hivatkozva próbálta megindokolni a Velde, által kibocsátott idézés visszautasítását. A fent felsorolt 16 elnök még hivatalának tartama alatt kapott meghívást a Kongreszszus, illetve annak valamelyik bizottsága előtti megjelenésre, s mint az ország legmagasabb közjogi személyét, az elnököt információ adása célj ából aligha lehetne bármilyen hatóság előtti megjelenésre kényszeríteni. K ü 1 önösebb (Folyt, a 4-ik oldalon) Az uj Igazgatóság október 29- én tartotta a Szövetség közgyűlését követő első gyűlését Washington, D. C.-ben. A gyűlésen részt vettek: Szántay Dezső, az AMSz elnöke (Chicago, 111.) ; Dr. Ujlaky Ferencz, az AMSz Igazgatósági elnöke (Washington, D. C.) ; Balogh E. István, az AMSz központi titkára (Washington, D. C.) ; Vasváry Ödön, az AMSz pénztárnoka (Washington, D. C.) ; Szegedy L. István, az AMSz ellenőre (Bridgeport, Conn.) ; Bencze János, a Verhovay Egyesület elnöke (Pittsburgh, Pa.) ; Suta Péter, az American Life Ins. Ass’ri elnöke (Bridgeport, Conn.); Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület főtitkára (Washington, D. C.) ; Kiss Gyula, r. kath. plébános (Trenton, N. J.) ; Dr. Molnár Kálmán, orvos, az AMSz alelnöke (New York, N. Y.) ; Séllyei Lajos biró, az AMSz tb. alelnöke (Perth Amboy, N. J.) ; Gombos Zoltán, lapkiadó-szerkesztő (Cleveland, O. ) ; Király Imre, az Amerikai Magyar Református Egyesület pénztárnoka (Washington, D. C.); Gáspár János, r. kath. plébános (Passaic, N. J.) ; Gobozy István ügyvéd, az AMSz alelnöke (Cleveland 0.) ; Béky Zoltán ref. esperes (Trenton, N. J.) ; Radványi Ferenc, az AMSz tb. alelnöke (Trenton, N. J.); Nagy Emil ref. lelkész, az AMSz tb. alelnöke (Bridgeport, Conn.). A gyűlés főtárgya az AMSz központi tisztviselőinek a megválasztása volt. Béky esperes megnyitó imája után Dr. Ujlaky igazgatósági elnök megemlékezett a közelmúltban elhunyt Weiler György (Milwaukee, Wis.) AMSz igazgatóról, — üdvözölte az AMSz uj igazgatósági tagjait s az alapszabályban előirt tisztviselők választásához szükséges szavazatok számbavételét kérte. A határozatképesen megalakult gyűlés előtt Dr. Ujlaky felolvasta Balogh E. Istvánnak a központi titkári állásról lemondó levelét, amelyben kifejti, hogy közel 6 évi szövetségi titkári és 25 évi közéleti tevékenység után a magánélet egyszerűségébe óhajt visszavonulni. Részletes hozzászólás és tárgyalás után az Igazgatóság köszönetét tolmácsolt a kp. titkárnak eddigi munkájáért s őt, kívánsága szerint, a titkári hivatal tisztsége alól felmentette azzal a kéréssel, hogy az AMSz központi hivatalát 1954 január 15-én adja át a megválasztandó uj titkárnak. Az igy megüresedő ügyvezető titkári állásra az Igazgatóság 1953 december 15-ig bezárólag nyilvános pályázatot hirdet s a pályázatok átvizsgálását követőleg 1954 január 14-ki évi gyűlésén fogja megválasztani az uj ügyvezető titkárt. — Nt. Vasváry Ödön pénztárnoknak, Szegedy L. István ellenőrnek s Falussy Alajos ügyésznek hasonlóan köszönetét szavaz eddigi munkájukért az Igazgatóság s őket is felmenti hivatali tisztségüktől 1953 december 31-i hatállyal. Uj pénztárnokul Szabó Jánost, a Verhovay Egyesület főszámvevőjét (Pittsburgh, Pa.) ; — ellenőrül Szegedy L. Istvánt, az American Life Ins. Association főtitkárát (Bridgeport, Conn.) és ügyészül Fodor József ügyvédet (Columbus 0.) választja meg. Az Amerikai Magyar Segélyakció jelenlévő ügyvezető főtisztviselőinek a tanácsa szerint az amerikai magyarság részéről megértéssel támogatott karácsonyi bélyegek kiadását az AMSz Igazgatósága ez évben magára vállalta. Az országos egyletek elnökei és főtisztviselői készséges támogatásukat Ígérték a bélyegek széleskörű terjesztésére s az Igazgatóság gyűlése egyhangú kéréssel fordul az amerikai magyarság áldozatkész tagjaihoz, hogy a karácsonyi bélyegke bőkezű vásárlásával segítsék az Amerikai Magyar Szövetséget a közjó érdekét szolgáló és képviselő nagy céljainak a megvalósításában. _____Zx______ Nem ismerik el Horthy kormányzót Az emigrációban alakult ‘Magyar Tábornoki Bizottság’ nyilatkozatot adott ki, amelyből kiderül, hogy az aláírók azonosítják magukat azokkal, akik a némtek által rendezett Szálasi puccsot törvényesnek ismerik el. Ennek következtében nem vetik magukat alá Sónyi Hugó vezérezredes parancsnokságának, akit tudvalévőén Horthy, aki a kormányzói és legfőbb hacluri jogait érvényesnek tekinti, az emigrációban lévő hivatásos katonák feletti parancsnoksággal bízott meg. A nyilatkozatot Folkusházy Lajos és Kálmán Imre altábornagyok, valamint Juszty Emil és kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesek írták alá. A JÖVŐ HÉTEN szerdán nyomjuk a lapot a csütörtöki Hálaadás-napi ünnep miatt. így tehát hétfőn este lesz a lapzárta. (Sürgős esetben minden a lapba szánt anyagot Special Delivery a következő címre kérünk: 222 Amboy Ave., Metuchen, N. J.) Magasabb Social Security illetékek 1954. jan. 1-től kezdve A társadalmi biztosítás írjében nagyobb illetéket kell fizetni úgy azoknak, akik ennek a biztosításnak előnyeit élvezik (tehát akik aggkori nyugdijat kapnak, vagy akiknek életben maradt hozzátartozói részesülnek nyugdíjban) mint a munkaadóknak s azoknak is, akik önálló foglalkozást űznek. Az illeték felemelését a társadalmi biztosítási törvény 1950. évben hozott póttörvénye írja elő, melyet a kongresszus szavazott meg. A munkában lévő alkalmazottak újévtől kezdve 2 százalék illetéket fizetnek az eddigi IV2 százalék helyett, 3,600 dollárig terjedő keresetük után s a munkaadók ugyanennyi összeggel járulnak biztosításukhoz. Az uj illetéket minden adó alá eső jövedelem után számítják, melyet a munkaadók 1953. december 31-ike után kifizettek, tekintet nélkül arra,hogy mikor kereste meg azt az összeget munkájával. Tehát a december 31-ike előtt végzett munkáéi't, ha ezen időpont után fizetik ki, már a magasabb illetéket kell fizetni. A social security illeték önálló foglalkozást űzőknek az eddigi 21/4 százalékról 3 százalékra emelkedik 1954. január 1-től. Miután az önálló keresettel biró egyének egyszer egy évben tartoznak rendes adót fizetni, s az előző évi jövedelmüket a szövetségi adóhivatalnak bejelenteni, ők az 1953. évi jövedelmük után 2Y4, százalékot fognak fizetni, nem később mint 1954 március 15-ikén. Az első fizetésük a 3 százalékra felemelt illeték alapján 1955. március 15-én lesz esedékes, az 1954. évi jövedelmük után. . Az adóhivatal jelenti, hogy ennek az évnek a végén táblázatokat fog küldeni a munkaadóknak, melyeken fel lesz tüntetve, mennyit kell visszatartani rendes adó és mennyit social security illeték fejében. Újabb social security illeték emelés majd csak hat év múlva, tehát 1960-ban lesz a törvény értelmében s akkor 2V-j százalékot fognak fizetni úgy az alkalmazottak, mint a munkaadók ezen a címen; az önálló foglalkozásúak pedig 3% százalékot. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra leszl ZSOLTÁR Az alkalomhoz illő siker jegyében folyt le a Függ. Magyar Ref. Egyház ötvenéves jubileumi ünnepsége a múlt vasárnap Az Ur 1953-ik esztendejének novemberhavi 15-ik napjával ismét egy emlékezetes szép napot irt be történetébe a Perth Amboyi Független Magyar Református Egyház. Ekkor ünnepelte 1903 augusztus 29-ikén történt megalakulásának az ötvenéves jubileumát. Az ünnepség első része hálaadó templomi istentiszteletekből állt. Reggel 9-kor angolnyelvü, délelőtt fél 11-kor magyarnyelvű, délután fél 4-kor angol-magyarnyelvü istentiszteletek voltak, amelyeken az egyház főesperes-lelkésze, Dr. Vincze Károly mellett, Steinmetz Károly (Toronto, Ont., Canada), Bertalan Imre (Staten Island, N. Y.), Ábrahám Dezső (Roebling, N. J.), Béky Zoltán esperes (Trenton, N. J.), Daróczy Sándor (Carteret, N. J.), Urbán József (Bronx, N. Y.) független magyar református lelkészek szolgáltak és az egyház ifjúsági (angol) és felnőttekből álló (magyar) énekkarai zengtek külön alkalmi énekeket. Este 6 órai kezdettel ünnepi bankett volt a gyülekezeti terem alsó és felső termében. Az Amerikai és a Magyar Hymnusz éneklése után Csordás Gábor poughkeepsiei (N. Y.) független ref. lelkész kétnyelvű asztali áldása nyitotta meg a hagyományos pulykavacsorát, melyet a Kára-Németh zenekar kitűnő zenéje mellett fogyasztott el a nagytermet zsúfolásig megtöltő vendégsereg. Az áldomásmesteri tisztet a gyülekezetnek negyedszázada szolgáló lelkipásztora töltötte be, Nt. Dr. Vincze Károly főesperes. A vendégsereg üdvözlése után először a még élő alapitótagokat mutatta be idős Kovács Károly, Izsó Antal, özvegy Bálint Antalné, Szilágyi József né és Gerék István (betegség miatt hiányzott) személyében. Nevükben idős Kovács Károly szólott és a hatalmas születésnapi torta gyertyáit a közönség tapsai közben együttesen fújták ki. Mint gyermekek ünnepelt édesanyának, hozták ezután üdvözletüket és ajándékaikat az egyháznak annak munkaszervei és körei. Az egyháztanács nevében Kurpé Zoltán főgondnok szólott, az 1908 óta megszakítás nélkül működő ifjúsági énekkar nevében Tóth Florence, az idősebb Nőikor részéről Deák Józsefné, a Férfikor nevében Orosz István, a Women’s Guild nevében Baka Ferenené, a Keresztyén Ifjúsági Kör nevében Szabó Priscilla, a gyermekénekkar és az iskolás gyermekek részéről Bodnár Ilona, Bonnie Lee Minue, Kish Erzsébet szóltak, mig a diakónusok testületének és a magyar énekkarnak az érzéseit a lelkipásztor tolmácsolta. Perth Amboy és Woodbridge városok polgármesterei, James J. Flynn, Jr. és Hugh B. Quigley, üdvözölték ezután az ünneplő gyülekezetét s lelkipásztorát, valamint a közelről és távolból megjelentek seregét. Követte ezt a kerület Congressman-jének, Peter Frelinghuysen, Jr.-nak és nejének bemutatása. A rokonszenves ifjú képviselő rövid beszédet is intézett az ünneplő sereghez. Mint tisztük révén szintén Washingtonhoz kötött emberek itt mutattak be az Amerikai Magyar Református Egyesület e vezető emberei: Nt. Daróczy Sándor alelnök Nt. Borshy-Kerekes György titkár, Nt. Vasváry Ödön számvevő, Király Imre pénztárnok és Nt. Béky Zoltán esperes, mint igazgatósági tag és Szentmiklósy Pál kerületi szervező. Bemard W. Vogel állami szenátort mint kedves ismerőst köszöntötte a vendégsereg. Testvér- és szomszédos egyházak nyújtották át ezután üdvözletüket és ajándékaikat. Sorra jött Trenton (Péntek Miklós), Roebling (Varga István), Bethlehem (Remenár András), New Brunswick (Nt. Kosa András)New Brunswick (Pauline Murvay), Carteret (Nemish János), Staten Island (Kish János), Linden (Biró Pál), Bronx (Kapossy János), Poughkeepsie (Bálint Dezső). Toronto, Ontario, Canada üdvözletét lelkipásztora, az egész családjával megjelent ünnepi igehirdető, Nt. Steinmetz Károly hozta, mig a következő egyházag előzőleg jelentették üdvözletüket és juttatták el ajándékaikat: Windsor, Canada; Leechburg, Pa.; Detroit, Mich.; San Francisco, Calif.; a helybeli Kálvin János egyház; Woodbridge, Duquesne, Pa.; a helybeli és Fords-i szlovák presbyteriánus egyházak. Hivatalosan képviseltette magát és adományt adott a Woodmen of the World helybeli Liberty Camp No. 65-ik osztálya is, még pedig önként, tisztán jó szivéből, mert az egyletekhez külön meghívóval nem fordult az egyház. Levélben, vagy táviratilag jelentették üdvözletüket Edward J. Patten megyei főjegyző és Mihalkó S. Péter városi tanácsos, kiket városon kívüli hivatalos teendők akadályoztak a megjelenésben. Hasonlóképen küldte üdvözletét a Magyar Nemzeti Bizottmány, Rév. George E. Boyd helybeli episzkopális lelkész, Dr. Weiss A. Albert fogorvos, Dr. Matflerd G, Rudolf orvos, Nt. özvegy .Nánássy Lajosné Ligonierból, Di\ Újlaki Ferenc Washingtonból, Bácskai Béla, özv. Tóth Lajosné Floridából és többen mások. Az est várvavárt pontja volt Gróf Teleki Béla magyar- és angolnyelvü beszéde, amely a várakozásnak mindenben megfelelten hangsúlyozta a lelkiség szükségességét, a magyarságnak a vallásszabadság korai biztosításában is megnyilvánult szabadságszeretetét, a jó magyarság és a jó amerikaiasság egymással harmóniában levését. A beszédet melegen méltányolták magyar- és nem magyarszármazásu vendégek egyaránt. Az óhaza képviselőjének szavai után lett bemutatva Dr. Erőss János volt népjóléti miniszter és a polgárias világnézetű szervezett ipari munkásság egyik vezető ifjú tagja: Finta Mihály, a lelkipásztor egyik ismerőse Svájcból. Erre a lélektani pontra esett Legényéi József né ujamerikás honleány izzómagyarságu szavalata és Kátay Mihály szobrászművész ősmagyar dalai. A hatalmas vendégseregben jelenvolt közéletünk sok vezető egyénisége, még pedig nem egyedül, hanem a legtöbben hitvestársaikkal és családtagjaikkal. Ez vonatkozik a lelkészi kar már említett tagjaira. Rajtuk kiviil ott volt még Nt. Négycssy Ber(Folyt. a 2-ik uldaloc) Miért vagyok, Te tudod örök Isten. Akartál: lettem, akarod: vagyok. De egyszer talán nem voltál mellettem. A bánat szárnya megsuhant felettem, Aztán elvittek messze a dalok . . . Ma már nem tudok visszatérni többé, Az ősz lehullt a lépteim nyomán, Tudom, hogy késő, tudom, nem sokáig, De megyek most már alkony virradásig, Hogy mit akarok én se tudva tán. Azt akarom, hogy majd valaki egyszer Egy kép előtt gondolkozva megálljon S a múltak ködös emlék fáty ólán Elnézzen hossza, messze énreám, Túl levélhulló, temetői fákon ... Azt akarom, hogy majd valaki egyszer, Betűk szava szivébe mélyre szállva, Felsóhajtson egy régi könyv során S a koránszürkült téli délután Az árnyékomat megsuhanni lássa.... Én mindenkinek a,karom a könnyét, Akit csak elér egyszer egy dalom; Ahány könny hull a lépteim nyomába, Annyival lesz könnyebb az élet átka És csendesebb a sin nyugalom. Én nem akarok boldog lenni, Isten, A mulhatatlanságot akarom. Utam a csillag haldokló világa, Szivem a hulló hervadás virága, Utolsó rózsa őszi hajnalon. CSANÁDY GYÖRGY
