Hiradó, 1953. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-26 / 13. szám

AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD I CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY,'" SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JJisl Only* diunqjoüiían, r/lsiwApjctp&Ji> fcdiisucL cunxL fiuJbJUßJyuL in, (pJihih, CüYihoij-, VOL. XXXII. ÉVFOLYAM — NO. 13. SZÁM. Ára 10 cent1 PERTH AMBOY, NEW JERSEY Védekeznek az amerikai repü­lök az oknélküli táma­dások ellen Eisenhower elnök üzenete a magyarsághoz THE WHITE HOUSE . WASHINGTON 1953. március 13 Kedves Mr. Balogh: Köszönöm március 6-án kelt levelét a “Magyar Szabadság Emléknapjáról,” amelyet 1948 március 15-e eseményeinek emlékére minden évben megünnepelnek a ma­gyar-származású amerikaiak s a magyarok, bárhol is élnek. Nagyon örülök annak, hogy alkalmam van ezzel kapcsolatban néhány szóval üdvözölni azokat a polgárokta, akik a magyarság leszármazottai, mert meg vagyok győződve arról, hogy bármilyen kegyetlen is a külső válaszfal, amelyet a magyar nemzet kommunista zsarnokai erőszakoltak reá­juk, az a hagyományos kapocs, amely köztük és Amerika népe közt van, ma épen olyan erős, mint valaha volt. Helyes és kívánatos emlékezni azokra a történelmi eseményekre, amelyek a sze­mélyes szabadság s a nemzeti függetlenségért való emberi törekvések útjelzői voltak. Bármelyik nemzet szabadságvágya, amelyet az Istenfélelem s mások jogainak a tiszte­letben tartása táplál, az egész emberiség számára az inspiráció forrásává válik. Száz évvel ezelőtt, Amerikában szónokolva, Kossuth Lajos a nagy magyar hazafi, idegen uralkodók számüzöttje, azt mondta, hogy: “. . . Amerikába kell jönnie annak, aki azt a napfényt keresi, amely a legfényesebben ragyog s a szabadság útját megvilá­gítja, Mindazok, akik ma Kelet zsámoksága miatt szenvednek, reménységgel néznek a Nyugat világának szabad intézményei felé.” A tiszteletadásnak eme szavai napjainkra nézve prófétai igazsággá lettek. Mint akkor, úgy ma is, Magyarország népe Amerika szabad osszágán át várja a zsarnokság­gal való ellenállásában a biztatást. A kommunisták félelme, amelyet a száz év előtti magyar vezetők tetteiből és ideál­jaiból sugászó törhetetlen erővel szemben éreznek, nyilvánvaló a kommunistáknak a szándékos propagandáiból, amellyel a nemzet múltját akarják kisajátítani és elferdíteni. A magyar nép azonban tudja, hogy mind az, amit a magyar szabadság hősei képvisel­nek, pontosan ellentéte a kommunista eszméknek. Az a történelmi igazság, hogy 1848 hősei minden zsarnokság ellen küzdöttek s azt megtagadták, soha nem hazudtolható meg és soha meg nem változtatható. Meggyőzőtésem az, hogy a magyarok nem feledték el azokat az ideálokat és esz­méket, amelyeket Kossuth hirdetett s oly megrázóan fejezett ki kortársa, Petőfi Sándor, a nagy költő. Sőt, hiszern.azt is, hogy kétségtelenül tudatában vannak annak a külső és lelki párhuzamnak, amely 1848 Magyar Függetlenségi Nyilatkozata és az 1776-i Ameri­kai Függetlenség Okmány közt van. A magyarok nem veszthetik el hagyományos jogaikat, amelyek — Amerika és a többi szabad országok nemzeteinek a megértése és együttérzése segítségével, — arra a reménységre és igazságos meggyőződésre jogosítják fel őket, hogy az emberi szabadság napja újra fel fog ragyogni felettük. Szívélyes üdvözlettel, DWIGHT D. EISENHOWER, s. k. Mr. Stephen E. Balogh Executive Secretary American Hungarian Federation 1624 Eye Street, Northwest Washington 6, D. C. —------------------- — ------------------—— -----— ■ ~t-------------------1 1" ■ ■ • !—;---------‘---------------------' Az Amerikai Magyar Szövetség utján hozzánk intézett fenti elnöki üzenet Amerika-szerte, minden magyar telepen, ahol március 15-iki ünnepélyt tartottak, felolvasásra került, a rövidhul­lámú rádiók pedig továbbították á világ minden tájára . . . Méltán lehetünk hálásak elnökünknek, reményt nyújtó ünnepi üzenetéért! • [MI ÚJSÁG...? 1 MIT MONDOTT KOSSUTH LAJOS AZ OROSZ VESZEDELEMRŐL? Kossuth Lajos, a magyar szabadságküzdelmek harcosa és hőse: a 48-as köztársaságnak orosz erővel történt legázolá­­sa után külföldre menekült és ott folytatta harcát hazája felszabadításáért. Angliában elmondott sok beszéde közül való ez, amelyet Edinburghban tartott, 1858-ban: Azoknak a békés szándékú kijelentéseknek, miket Malen­kov hatalomra jutása óta “há­zi használatra” Oroszország és csatlós államainak népei számára az utóbbi pár hét a­­latt tett, egyelőre nincsen tet­tekben megnyilvánuló folyta­tása. Koreában változatlanul folyik a háború, a repülőgép incidensek sem szűntek meg, mert a múlt héten orosz repü­lőgépekről ismét rálőttek egy amerikai repülőgépre, mely a sarkvidéken, vagyis teljesen semleges terület felett repülve tudományos légköri megfi­gyeléseket végzett. Komo­lyabb eredménye az innci­­densnek nem volt, mert az a­­merikaiak viszonozták az orosz repülők gépfegyver fü­zét, mire az oroszok jobbnak látták abbahagyni a táma­dást. Ezzel helyesnek bizo­nyult a hadvezetőségünknek azon intézkedése, hogy a múlt hét óta minden amerikai re­pülőgépet védelmi fegyverek­kel látnak el, mielőtt azok bár­hol is külföldön levegőbe száll­nak. Az amerikai repülők ar­ra is parancsot kaptak, hogy ha megtámadják őket, min­den rendelkezésükre álló fegyvert használjanak fel vé­delmükre. Lehetséges, hogy ennek az intézkedésnek következménye volt az, hogy Vassily I. Chui­­kov, ki Berlinben a Sovjet El­lenőrző Bizottságnak az elnö­ke, az angol kormánynak erőshangu jegyzékére, miben az oroszok által a múlt héten lelőtt angol repülőgép miatti tiltakozását fejezte ki, vála­szában az esetet sajnálatos­nak nyilvánította. Hát ez bi­zony több volt, mint ‘sajnála­tos, mert az oroszok ok nélküli támadása következtében hét angol repülő veszítette el az életét. Mindenesetre Chuikov azzal akarta szépíteni a dol­got, hogy a támadásnak a ki­­provokálásért az angolokat okolta. Eisenhower őszinte kijelen­tése a legújabb orosz béke fuvalmakra Egyelőre tehát eddig sem­miféle vonatkozásban nem nyilvánult meg, hogy az oro­szok valóban békés módon szeretnék kiegyenlíteni az el­lentéteket, mik közöttük és a nyugati demokráciák között fennállanak. Mindazonáltal Eisenhower elnök a hivatalba lépése óta tartott immár ne­gyedik sajtó konferencián a félreismerhetetlenül őszinte meggyőződés hangján kije­lentette, hogy bármikor kész fele utón találkozni az oroszok békés szándékait kifejező a­­jánlatávah Hogy vájjon válasz-e Ei­senhower fenti kijelentésére az a körülmény, hogy utána két-három nappal az orosz rá­dión és újságokban eddig még nem tapasztalt barátságos hangon nyilatkoznak az ame­rikaiakról és most kezdik mél­tányolni azt a segítséget, mit az Egyesült Államoktól kapott Oroszország a második világ­háborúban, — azt egyelőre még nem lehet tudni? Azért bizonyos tartózkodással fo­gadják a washingtoni hivata­los körök ezeket a — képlete­sen kifejezve — békegalamb szárnyakon jövő híreket. U- gyanis ha tényleg komolyan gondolnák az oroszok azt, a­­mit mondanak, akkor igen könnyű lenne módját találni annak, hogy békés szándékai­kat ne képletesen, hanem konkrét tények formájában juttassák el a nyugati demo­kráciákhoz. Ugyanis nekünk már sajnálatos tapasztalata­ink vannak az oroszoknak úgynevezett békeoffenzivá­­járói, mik a múltban már több Ízben megnyilvánultak, azon­ban a szabad világot fenyege­tő veszély megszüntetésére vonatkozólag azok semmi vál­tozást nem hoztak. Ezek a bé­kés szándékot kifejezni aka­ró ál-törekvések csak propa­ganda célokat szolgáltak, mert a vasfüggöny mögötti népekkel az oroszok szerették volna elhitetni, hogy ők a jó békés szomszédok, s háborút csak a Wall Street vérszom­jas bankárai akarnak. Tömegesen menekülnek a né­metek az oroszok által meg­szállt területekről Erre csak azért nem mond­juk, hogy milyen nevetséges ilyet még állítani is, mert jól tudjuk, hogy mennyire tra­gikus körülmények között él­nek a vasfüggöny mögötti né­pek, akik még parancsra sem hisznek az orosz béke propa­gandában. Hiszen ha az u­­tóbbi hetek eseményeit vizs­gálj uk, akkor megdöbbenve tapasztalhatj uk, hogy meny­nyire kétségbe lehetnek esve a vasfüggönny mögött élő né­pek, ha Németország orosz megszállás alatti részéből na­ponta ezrével menekülnek át az emberek Berlin nyugati zó­nájába, ami a nyugati demo­kráciák védelme alatt áll. Igen védelme — és nem meg­szállása alatt áll, mert ha azok a Kelet felől menekülő néme­tek, mindenüket otthagyva é­­letük kockáztatása által me­nekülnek el otthonukból, ezt qsak azért teszik meg, hogy veszélyben lévő életükre vé­delmet találjanak. Természetesen Berlin nyu­gati részében nem maradhat­nak sokáig, mert az oroszok által teljesen körülzárt város­ban sem elég munka alka­lom, sem pedig elegendő éle­lem nem áll rendelkezésükre, így tehát nyugat felé kell ő­­ket elszállitani, mi igen nagy problémát okoz, mert a Ber­linből induló vonatoknak orosz zónán kell keresztül (Folyt, az 5-ik oldalon) ÖZV. GERÉK SÁNDORNÉ, sz. Vitéz Klára, 287 Green St. Woodbridge-i honfitársunk 73 éves korában márc. 15-én örök álomra szenderült . . . Temetése márc. 15-én ment végbe általá­nos részvét kíséretében. Nt. Dr. Vincze Károly ref. főesperes vé­gezte a szertartást. — Gyászol­ják: leánya Mrs. Steven Thomas és cs., fiai: Sándor, Imre és cs., Lajos és n., György és n., János és cs., valamint 3 unokája, két nővére: Mrs. Szabó K. és Mrs. John Krusoe, Toledo, O., sógora Gerék István és cs. Staten Is­land és más rokonsága. — Béke hamvaira! WEISS JÓZSEF honfitár­sunk betársult a Harrow gyer­meköltözeti áruházba, 107 Smith Street, mint J. Fish tulajdonos partnere. így most a Harrow’s üzletet is méltán hirdethetjük “magyar üzlet”-nek. G Y E N E S ISTVÁN, 30 Cramp ton Ave. Woodbridge-i honfitársunk 56 éves korában ASSZONY, vagy leány általános há­zimunkára, jó fizetéssel kerestetik. Telefonáljon: Woodbridge 8-2760.1 meghalt. Özvegye, hét gyermeke, két testvére és kiterjedt rokon­sága gyászolják. A FORDS PLAYHOUSE-ban április 8-tól kezdve minden má­sodik hét szerdáján magyar film-műsor lesz. Az első magyar műsoron, ápr. 8-án d. u. 2 órától este 11-ig folytatólagosan bemu­tatásra kerül a “Néma Kolos­tor” c. örökbecsű magyar film, valamint a “Négylovas hintó.” Figyelje lapunk jövőheti szá­mát! A Szent Margit Egylet gyűlése A Szent Margit Egylet most vasárnap, március 29-én délu­tán 2 órai kezdettel tartja havi renders gyűlését a szokott helyen, a Cortland Streeti teremben. Kérjük a tagtársnőket, hogy mi­nél nagyobb számban legyenek jelen ezen a gyűlésen, mert fon­tos dolgot kell megtárgyaljunk. A tagsági diját is rendezze min­denki idejében. Tagtársi üdvözlettel: HORVÁTH LAJOSNÉ, elnök HENRY NORRIS RUSSELL princetoni csillagász a világmin­denségről tartott egyik előadása végeztével egy női hallgatójától ezt a kérdést kapta: “Ha a mi világunk oly kicsi és a világmin­denség oly óriási nagy, hihetünk mi egyáltalán abban, hogy Isten a legkisebb gondot is fordít re­ánk?” Amire Dr. Russell igy fe­lelet: “Ez, asszonyom, attól függ, hogy milyen NAGY Isten­ben hisz ön!” (Reader’s Digest) FULTON J. SHEEN püspök mondotta állítólag ezt: “Amikor érzed, hogy hátulról rugdosnak beléd, akkor, tudod, hogy elől vagy.” AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK mintegy 66 milliónyi “dolgozó­ja” közül több, mint 65 millió millió dolgozik — vagyis kimon­dott “munkanélküliség” már egyáltalán nincs ebben az or­szágban. A VASÚTI viteldijakat az egész országban emelni fogják a vasúti alkalmazottak közel­­multi bér javítási követelésének teljesítése következtében. “A magyar nemzet, amely sem fajban, sem nyelvben nincs ro­konságban semmi európai nép­fajjal, — ott áll ama classicus téren, melyen a végzet mérlegé­ben Európa nem egyszer meg­méretett, ott áll egy ezredév óta mint egy hatalmas ék az északi és déli szláv fajok között. A pánszlávizmus nagyravá­gyó céljai sohasem juthatnak teljes valósulásra, hacsak Ma­gyarország vagy fel nem dara­­boltatik, mint a keresztre feszí­tett Krisztus palástja, vagy szél­­hüdötté nem lesz, mivelhogy nem független. A cseh afarik, a panslavizmus egyik legfanatikusabb, de két­ségkívül legtudósabb szóvivője, ki nem fárad a siralmas sopán­­kodásban, hogy ha a magyarok közbe nem tolakodnak (amint Európa áldásos megtelepedésü­ket nevezik), a szlávok már rég uralkodnának a világ felett. E sopánkodásban kétségtele­nül anachronizmus is, kérkedő nagyítás is van. Az első, mei’t a szláv egység eázméjé nagyon uj eszme; csak Lengyelország legyilkolásával született, csakis azzal születhe­tett; mert a hetvenhétmillió szláv közül ötvenhat az orosz, az orosz nélkül panslavizmus nem is' képzelhető, az pedig csak Lengyelország sírján keresztül juthatott a panslavizmus gondo­latához; ha Lengyelország áll, az a hős nemzet sokkal inkább gyűlölte az oroszt, mintsem hogy valaha megbarátkozhatott volna az orosz protectoratus horgái-a fűzött panslavizmus eszméjével. Annyi bizonyos, hogy a het­venhét millió szlávnak orosz vezénylet alatt egy testté tömö­rülése oly perspectiva, mely felé már a törekvés is Európa min­den érdekeinek kiszámíthatatlan convulisiójával terhes, valósítá­sa pedig nem is képzelhető anél­kül, hogy a szabadság és előre­törő polgárosodás geniusa mind­addig búcsút vegyen Európától, mig ama rengeteg épület saját súlya alatt össze nem roskad. Minden lehető szláv mozgalom Európa délkeletén nem szabad­ságra, hanem urcserére s vég­eredményben az orosz suprema­­tia vontatókötelére fog vezetni. A délszláv népek csak úgy szá* mithatnak szabad és független jövőre s nemzeti egyéniségeik fenntartására, ha szomszédjuk­ban egy szabad és független ma­gyar nemzet él, mely távol min­den terjeszkedési, távol minden uralmi vágytól, ép úgy saját lét­érdeke által van arra utalva, hogy a szomszéd népeknek sza­badságuk s nemzeti egyénisége­ik megőrzéséhez segédkezet nyújtson, mint ahogy saját lét­érdeke által van arra utalva, hogy a szláv népek nemzeti egyé­niségeit felolvasztással, jövőjü­ket szolgasággal s Európát be­láthatatlan romlással fenyegető panslavizmusnak egész erejével, utolsó erejével, utolsó csepp vé­réig ellent álljon.” A JÖVENDŐT NEM ADOM ! Irta: SAJÓ SÁNDOR* Amikor én születtem A csonka ország gyermekének, Már szomorú volt itt az élet. CsaJc nőttem, növekedtem A nyomorúság kenyerén S ez nem tejben, csak könnyben ázott — Apám ki tudja, hol csatázott, Anyám meg egyre sirt szegény .. . Tavasz jött s Husvét, tél s Karácsony, Számunkra gond a gond után: Karácsonykor nem volt'kalácsom, Husvétkor nem volt uj ruhám . . . Amikor én születtem Gyermeknek lenni, hajh! nem volt öröm; Úgy nőttem, növekedtem, Mint árva fűszál porladó kövön . . . Most már eszmélek, ó, most már megértem Én nemzetemnek árva sorsát, Tudom, mért volt oly bus a gyermekségem: Azért, mert nincsen Magyarország! I A múltat már nem kérem számon, Hogy bubán nőttem, azt se bánom, — De a jövendőt nem adom! A süket lelkek még nem hallják, Én hallom már az Isten hangját: Én népem, segíts magadon! ős földünkön most ur a gazság, De él az Isten s van igazság, És az igazság: hatalom, — Már jövendőkbe forr a vérem: Most nincs hazám, de — úgy segéljen! — Lesz még, mert visszafoglalom! * Sajó Sándor mély hazafias érzésekkel Írott költeményei valamikor iskolai tankönyvek díszei voltak . . . Legismertebbek a “Magyar ének 1919-ben” és “Hit” cimü gyönyörű költeményei. —­­Sajó Sándor 1868-ban született, most tehát 85-ik életévében jár, ha még életben van szegény valahol a mai vörös Magyarországon. Fenti költeményében a “trianoni nemzedék” üzen ... két vesztett háború nyomorúságába született magyar nemzedék ... az agg költő szivén s szaván keresztül . . . THURSDAY 1953. MÁRCIUS 26

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents