Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1951-02-08 / 6. szám

Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJul Only* diungahian. YlmvApap&A. fidiisid. and. jpubJiáJvuL in. fisúdtk. CLmboy. VOL. XXX. ÉVFOLYAM NO. 6. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1951. FEBRUÁR 8. Koreában már negyedszer változott a hadiszerencse November elején azt irtuk, hogy a hadviselés történeté­ben példa nélkül áll a koreai háború, mert alig fél év alatt háromszor is homlokegyenest ellenkezőlég változott a hadi­szerencse. Most három hó­nappal később ismét egy ha­sonló változás történt Koreá­ban. Ez már a negyedik ilyen különös jelenség, mert a re­ánk nézve első és harmadik rossz periódus után most a ne­gyedik változás ismét kedve­zőbb helyzetet mutat. Ilyen körülmények között igen há­látlan mesterség jövőbeli ese­mények kialakulására követ­keztetni. Ahogy a kinaiak of­­fenzivája az észak-koreai ha­táron olyan váratlan nagy si­kerrel járt, igen valószínűnek látszott, hogy a Nemzetek Szövetségének szám belileg sokkal kisebb hadserege alig­ha fog tudni sikerrel ellenállni a túlsúlyban lévő ellenség nyomásának. Azonban valójá­ban nem ez következett be. A kinaiak váratlanul lelassul­tak, s a haditápvonaluk meg­hosszabbodásával arányosan csökkent az offenzivájuk ere­je is. Technikai előny többet ér a számbeli túlsúlynál A harctéri helyzet jelenlegi állása szerint nemcsak hogy nem látszik valószínűnek, hogy a kinaiak a Nemzetek Szövetségének csapatait ki­szorítsák Koreából, ellenben nincs kizárva, hogy rövidesen a kinaiak lesznek kénytelenek védekezni a kiszorítás ellen. A dél-koreai köztársaság fővá­rosától, Seoultól mintegy 40 mérföldnyire délre állott meg a kinaiak offenzivája. A múlt vasárnap a Nemzetek Szövet­ségének csapatai már csak 7 mérföldre voltak a háború fo­lyamán több ízben gazdát cse­rélt fővárostól. Ha a koreai háború eseményeit analizál­juk, s főkép ha figyelembe vesszük a szemben álló felek számbeli arányszámát, azon­kívül a távolságot, mely az egymással küzdő csapatokat az otthoni bázistól elválasztja, akkir a mi technikai felké­szültségünkbe vetett bizalom igazoltnak látszik. Az a sok ezer millió dollár, amit mi kényszerből hadi felszerelésbe fefktetünk be, nagyobb erőt fofg adni a nyugati demokrá­ciáknak, mint amennyit a ve­lünk szemben álló hatalmak számbelileg nagyobb ember­tömegei képviselnek. Amig az Egyesült Államok népe szíve­sen hozza meg a legnagyobb áldozatot is, hogy a sötét erők elhatalmaskodásának útját állják, amig a világ szabad né­peinek nem kell félni, attól hogy rabszolgaságba sülyed­­nek. . Valahányszor ilyen frázis­­szerűnek látszó kijelentést te­szünk, mindig ráakarunk mu­tatni arra, hogy ami nagyhan­gú kijelentésnek látszik, az alapjában véve szomorú való­ság. Ugyanis akárhogy is pró­bálják propaganda utján elhi­tetni a világgal, hogy Orosz­országban és csatlós államai­ban népi demokrácia van, a tények annyira rácáfolnak er­re, hogy aki például ez orszá­gokon belül ezt vitatni merné, annak igen rövid utón elven­nék a kedvét a szabad véle­mény nyilvánítástól. Vagy a­­ki sztrájkolni merne a munka­­viszonyok javítása céljából annak nem nagyon lenne szüksége j óbb munkaviszo­nyokra. Minden a népért, —• ez a jelszó. De mit kap ebből a nép? Munkát, — melynek el­lenértéke nincs arányban az emberfeletti erőmegfeszités­­sel. Ha valaki kérni merne többet, — az mást kapna, mint amit kérni akart. A vasúti váltóőrök “betegsé­ge” elmúlik a munkaviszo­nyaik meg javításával Ezzel ellentétben a sokat ócsárolt kapitalista államban, az Egyesült Államokban a leg­nagyobb hatalom a szervezett munkásság. Ha egy bizonyos munkakörben dolgozóknak az érdekei úgy kívánják, hogy sztrájkba álljanak, akkor ez a sztrájk mindaddig meg nem szűnik, mig a munkások kö­veteléseiknek legalább egy bi­zonyos részét ki nem vívják maguknak. Ilyen esetben a sztrájk folytatódik tekintet nélkül arra, hogy más ipará­gakban mennyi munkás lesz kénytelen abbahagyni a mun­kát anyaghiány miatt, sőt még az ország érdekeire sin­csenek nagyon tekintettel. Je­lenleg is van egy ilyen sztrájk folyamatban és hacsak rövi­desen megegyezés nem jön létre, ideiglenes gazdasági ka­tasztrófa lehet a következmé­nye. A vasúti váltóőrök “be­tegségével” kezdődött el a sztrájk. Azért Írjuk “betegsé­gével,” mert a vasutasok uni­ója nem rendelte el hivatalo­san a sztrájkot, s igy a váltó­őrök egyszerűen — azonban tömegesen “megbetegedtek,” úgy hogy előbb csak szórvá­nyos forgalmi akadályok mi­att voltak kénytelenek a vas­úttársaságok egyes vonatokat kivonni a forgalomból, majd később ez annyira általánossá vált, hogy a tehervonatoknak csak elenyésző kis százaléka közlekedik. Ennek következté­ben a gyárak nem jutnak ele­gendő nyersanyaghoz és a múlt vasárnapig 160,000 em­bert bocsátottak el ideiglene­sen a munkából. Valószínű azonban, hogy rövidesen megegyezés jön lét­­re á sztrájkoló vasutusok és a vasút társaságok között, mert már a government is közbelé­pett és a munkaügyi minisz­térium e célból kinevezett bé­kéltető szervei vezetik a tár­gyalásokat. Az igazi demo­kráciában nincs szükség arra, hogy a kormány erőszakkal (Folyt, a 4-ik oldalon) Szégyenletes “amerikai” mozgalom MINDSZENTY MÁRTIR0MSÁGA ELLEN Ma két esztendeje, hogy 1948 feb. 8-án koholt vádak alapján életfogytiglani súlyos fegyház­büntetésre ítélték Magyarország hőslelkü hercegprímását, Mind­­szenty József esztergomi bíbo­ros-érseket. Az elmúlt két esz­tendő során a legagyafurtabb “orvosi” beavatkozásokkal arra törekedtek a vörös pribékek, hogy a hős egyházi férfiú lelki­világát elborítsák, testi ellenálló erejét végleg megtörjék, hogy mint teljesen felmorzsolt ember­roncsot mutogathassák moszk­vai főhóhérj aik felé: a magyar elvtársi szolgalelküség tanúsá­gaként. Ilyen és ehhez hasonló hírek szivárognak át a vasfüg­göny mögül. Ezalatt úgy Amerikában, mint a keresztény világ számos más részéből imádkozó jó lelkek fohásza száll a magasságok felé, a modern kereszténység legbát­rabb hősének, a magyar nép lánglelkü védelmezőjének: Mindszenty Józsefnek kiszaba­dulása érdekében. A United Na­tions is foglalkozott az egész földkerekséget megbotránkozta­tó bíboros-üldözéssel, nemkülön­ben a hágai nemzetközi békebi­­róság is megbélyegezte a Rákosi Mátyás-féle “igazság”-,szolgál­tatást. Kézzelfogható eredménye azonban mindeddig nem lehetett a müveit emberiség e megmoz­dulásának, mert hiszen a buda­pesti bolsevik bábokat dróton rángatják magából a Kremlin cári palotájából..". Nos, Stalinék most szövetsé­gesre találtak magában az Egye­sült Államok gyönyörűséges iszékvárosában, ahol a “Separa­tion of Church and State” nevű tömörülés harmadik nagygyűlé­sét tartotta. Kereken 2,000 dele­gátus, jobbára a szélsőbaloldal­lal rokonszenvező methodista, kongregacionalista, Jehova-ta­­nui, univerzalista és ki tudja hány másféle felekezet lelkészei, gyűltek össze ez alkalommal, hogy az őket közelebbről érdeklő kérdéseket megvitassák az e cél­ra rendelkezésükre bocsátott Constitution Hall-ban. Jellemző a tanácskozások me­netére, hogy az egyik főelőadó Paul Blanshard iró volt, aki nemrég megjelent és országos megütközést keltő könyvének merész állításait tetézve azt bi­zonygatta, hogy “Amerikának először meg kell törnie a Vati­kán hatalmát, mielőtt a bolse­­vizmus megfékezésére szánja rá magát.” Blanshard szerint Róma nagyobb veszedelmet je­lent Moszkvánál,- mivel “a Pápa a katolikus papság révén hatal­mába akarja keríteni az Egye­sült Államokat”Istb. Eltekintve attól, hogy a szónokok szándéko­san összekeverték az egyházi szempontokat világi érdekekkel, nem nyújtottak magyarázatot arról, vájj on í befolyásol­hatná a kisebbségben levő 26,- 000,000 amerikai katolikus az E- gyesült Államok hatszor annyi túlnyomóan nem-katolikus több­ségét. Magyar szempontból különö­sen Rev. William Rufus Scott hatalmas vádirata érdemel külö­nösebb figyelmet. A fentneve­­zett szervezet legfelsőbb taná-HADÚR Nyugatra hozták. Tizenkét táltosa kisérte szelcerét. Fehér lován előtte a Nagyur, Mögötte százezer túrán, Hóditó, barbár, sátoralja nép. . . Azóta elmúlt ezer év. Nyugatról hozzák. Homályos szillagut ravatal­[szekerén. Előtte százezer holott, Mögötte sírva, egyedül Lázadó Ajtony unokája, én . . . CSANÁDY GYÖRGY csának e tagja jobb ügyhöz mél­tó buzgalommal azt szorgalmaz­za, hogy “leplezze le a nem-kato­likus világ Mindszenty kardiná­list,” aki William Rufus Scott szerint nem mártírja a demokra­tikus világnak, mert pápista stb., stb. Ugyancsak követelte a Rev. Scott befolyása alatt levő erőszakos kisebbség, hogy az E- gyesült Államok kormánya von­ja vissza a Mindszenty JUGO­SZLÁV ( ? ?!) érsek ügyének ki­vizsgálása érdekében a United Nations-hoz és a nemzetközi bí­rósághoz intézett jegyzékeit . . . Maga az a tény, hogy komo­lyabb felszólalás nem történt, Rev. Scott és elvbarátai ellen a Separation of Church and State kongresszus washingtoni nagy­gyűlésén, arra engedünk követ­keztetni, hogy a technika és de­mokrácia szempontjából előre­haladott Amerikában még min­dig akadnak “tanult” emberek, akiknek agyában középkori sö­tétség honol. Mi több, akadt az Egyesült • Államok területén 2,000 olyan magát papnak neve­ző egyén, akik hol a római pápa, hol a — szerintük —“jugoszláv” Mindszenty József elleni díihii-A W00DBRIDGEI BORZALMAS VONAT-KISIKLÁSRÓL Kedden este, 6 óra előtt né­hány perccel Woodbridgen, a Fulton Street mentén haladó vasutvágánynak azon a pontján, ahol az uj gyors autóut épül s egy teljesen még el nem készült vasúti aluljáró van, kisiklott a Pennsylvania vasúttársaság e­­gyik express-vonata és a felbo­rult, összeroncsolódott kocsik­ban eddigi megállapítás szerint 90 ember szörnyethalt, több mint 400 megsebesült s a sebe­sültek közül is több mint 10 menthetetlen... Az utolsó három évtized leg­nagyobb vasúti katasztrófája ez egész Amerikában, amiről kedd este óta a napilapok képei és cik­kei, a rádió és a televízió részle­tesen beszámolt már s mi meg rencsétlenség oka az volt, hogy a vonat a megengedett 25 mér­­földes sebesség helyett 50 mér­­földes iramnál is gyorsabban robogott, amit az ideiglenes, fa­gerendákkal alátámasztott uj átjárórész nem birt el. A tultö­­mött kocsikban, még a leghátul­­sókban is, az utasok egymásra, halomra zuhantak s nagyon so­kan lelték emiatt halálukat. A Fulton Street-en lakó Kal­már Sándoréknál, valamint leá­nyuknál, Nagy Károly és nejé­nél személyes látogatást tettünk, a szerencsétlenség részletei iránt éredklődve. Mrs. Kalmár elbeszélése figyelmet érdemlő: “Évek során át megszoktuk már a vonatzugást. Hallottuk ezt is, LINCOLN ABRAHAM SZÜLETÉSNAPJA Február 12 nemzeti ünnepünk Az Egyesült Államok népe minden évben ezt a napot a halhatatlan nagy elnök emlékének szenteli, aki egysze­rű, szegény munkásemberek gyermekének született s a Kentucky-i fakunyhótól a Washington-i elnöki Fehér Há­zig megtett életútja során és elnöksége idején a világtörté­nelem legnagyobb emberi alakjai közé emelkedett. Nem­csak mint államfő, de mint nagy gondolkozó és humanista is, Lincoln Ábrahám a legnagyobbak közé sorolható, akire méltán lehet büszke ez a nemzet. A sors kegyetlen játé­ka, hogy ennek a legnagyobb amerikainak az életét, máso­dik elnöki terminusában egy orgyilkos fegyvere oltotta ki... két használták fel arra, hogy a Fehér Ház tövében továbbra is táv-hajbókolnak Moszkva mar­xizmusa felé: mintha Koreában mi sem történt volna... Azok a magyarországi protes­­tánt testvéreink, akik a meghur­colt, félholtra kinzott esztergomi hercegérsekben ugyancsak a maguk legszentebb ügyeinek vé­delmezőjét tisztelik, bizonyára furcsának fogják találni fent­­nevezett szervezet alaptalan pocskondiázását. Aminthogy a Felvidéken még élő, avagy on­nan részint urániumbányákba, részint Szibériába hurcolt vére­ink is csodálkoznának azon, hogy Amerika egyik legrégibb^ hogy robogva jön. Ez a vonat Newark és South Amboy között sehol sem áll meg. Egyszerre az­tán rettenetes hangok rázták meg a levegőt s egy pillanat alatt tudtuk, hogy valami borzalmas dolog történt. Az ablakhoz sza­ladtunk s a por, füst és gőz sűrű­ségén át is láttuk, hogy a vonat­tal van valami nagy baj... Fér­jem elől, én utána, kiszaladtunk a házból, a férjem egymásután segítette be a sebesülteket, én mostam' a sok vért, vasdarabot szedtem ki az emberek húsá­ból... a házunk percek alatt való­ságos emergency hospital lett... Ugyanígy a szomszéd házak is. Az első döbbenet után mindenki­nek csak egy gondolata volt: se­gíteni, ahol lehet s amit lehet... Sikoltozás, jajgatás töltötte be a levegőt, aztán jöttek a mentők, tűzoltók, szervezettebb lett az első segélynyújtás, de a házunk egész éjjel és ma egész nap teje volt emberekkel; a telefontársa­ság két extra telefont kapcsolt a mienkhez s az üjságriporterek, mozifilmesek, rádió, televízió emberei, családj ukat megnyug­tató megmenekült utasok, hiva­talos emberek telefonáltak, jöt­­tek-mentek... Soha az életben el nem felejtjük ezt a vonatkisik­­lástl” az erdélyi unitáriusok támogatá­sával épített templomában, Brooklyn legelőkelőbb negyedé­ben a börtönben sínylődő ma­gyar bíboros elítélésének má­sodik évfordulóján, az úgy elől, mint hátul “doktor” Jack Lath­­rop állandó püspökj elölt imigyen szónokolt: “Amerikának semmi szüksége Mindszenty mártiromságára, a mi vértanunk Maszarik Ta­más...” Szégyen, nagy szégyen, hogy akadnak “tanult” emberek, akik vagy butaságból, vagy célzatos elvakult rosszindulatból agitál­nak, tticsköt-bogarat összebe­szélnek a nagy magyar biboros­­érsek mártiromsága ellen s ezzel, végeredményben önmaguk ellen is vétenek! “Kutyaharapást kutya szőrével gyógyítsd!” A budapesti kommunista kor­mány megtiltotta a U. S.-követ­ség tagjainak, hogy Budapesten kívül több mint 18 mérföldnyire utazzanak, a washingtoni kor­mány most hasonló ellenintézke­dést léptetett-életbe a washing­toni muszkamagyar követség tagjaival szemben. Csak külön engedéllyel hagyhatják el a fő­várost. Olaszországi jelentés szerint a közeljövőre várható, hogy a vasfüggöny mögötti kis csatlós­országok Moszkva utasítására megszakítják a diplomáciai ösz­­szeköttetést Amerikával. Náthaláz járvány A náthaláznak, amely jár­­ványszerüen terjed Angliában, immár négyezer halottja van. Egyedül Liverpoolban 2,075 em­ber halt meg. AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY; polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP sem kíséreljük, hogy tüzeteseb­ben ismertessük annak részlete­it... Képünk, amit a Perth Am­boy Evening News szívességéből közlünk, a nagy vonatkisiklás­nak csak egy kis részét mutatja; elől az utcára kizuhant szenes­kocsit, a háttérben pedig az összeroncsolódott gőzmozdonyt. A vonat kilenc kocsija közül (melyek az éppen végetérő vas­utassztrájk miatt zsúfolásig tömve voltak utasokkal) öt ko­csi ugrott le a pályáról s egy­­másbatolódva, felborulva, az e­­gyik hosszában teljesen kettéha­sadva közel száz utasnak lett halálcsapdája... A szörnyű látványt nyújtó, óriási kárt okozó s annyi család­nak súlyos csapást jelentő sze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents