Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-07-13 / 28. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 28. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY *j£m*>20 THURSDAY 1950. JULIUS 13. Rómában halt meg Szent Péter Levelek Amerikából 9. JULIUS NEGYEDIKÉ UTÁN A koreai események nem úgy alakultak ki, mint azokat kez­­' detben várni lehetett Ha a koreai háború első két napján történt eseményekhez fűzött megjegyzéseink he­lyességét most utólag vizsgál­­gatjuk, akkor azonnal szembe ötlik, hogy az átlagos ember csak tapogatózik mikor a vi­lág folyásának kialakulására vonatkozó jóslásokba bocsát­kozik. Mi két napon belül két egymással ellentétes követ­keztetésre jutottunk. Az első nap azt hittük, hogy a koreai harcok a harmadik világhá­ború megkezdését jelentik, mert kizártnak tartottuk, hogy a zoroszok fennhatósá­ga alatt álló észak-koreaiak háborút inditsanak a nyugati demokráciák érdé kkörébe tartozó dél-koreaiak ellen, ha erre nem az oroszok adták volna ki a parancsot. Ehhez még hozzáfűztük azt is, hogy mivel az oroszokra nézve hát­rányos lenne, ha elegendő időt adnának a nyugat-euró­pai demokráciák felfegyver­kezésére, — ami tudvalevőleg most folyamatban van, — a­­zért az észak-koreaiaknak megadták a — go ahead jelt. A háború második napján azonban az észak-koreaiak o­­lyan hadi eredményeket értek el, hogy a dél-koreaiak helyze­te majdnem reménytelennek látszott. Ezért azt hittük, hogy a nyugati demokráciák­nak nem marad más hátra, mint hogy Dél-Koreát, mint elveszett értéket, le írni a könyveikben, épen úgy mikép azt eddig már sok más csatlós ország esetében kénytelenek voltak megtenni. Ennek kö­vetkeztébe nnem gondoltuk, hogy a koreai harcok a har­madik világháború megkez­désének első jelenségei lenné­nek, mert nem tartotuk való­színűnek, hogy egy elveszett­nek látszó ügy felkarolásával próbálják a nyugati demokrá­ciák, de különösen az Egye­sült Államok az oroszok erő­szakos terjeszkedésének útját állni. A koreai háború harmadik napja azonban igen nagy meglepetést hozott. Nem csak az Egyesült Államok, de Ju^ goszlávia kivételével a Nem­zetek Szövetségébe tartozó összes nemzetek, ha nem is u­­gyan szavakkal, de mégis fél­­remagyarázhatatlanul tudo­mására adták az oroszoknak, hogy — eddig és nem tovább. A többit már a napi újsághí­rekből tudjuk. Az Egyesült Államok az eddigi védekezés is volt, a tényleges cselekvés terére lépett. Habár az első héten csak igen kevés ameri­kai katona vette fel a harcot az orosz fegyverekkel, de kü­lönösen a meglepően erős orosz harci kocsikkal (tank) rendelkező észak-koreaiakkal, ez nem változtat azon a té­nyen, hogy a nyugati demo­kráciák készek szembe kerül­ni az oroszokkal is, ha ezek netalán csapatokat küldené­­nek a később valószínűleg szo­rongatott helyzetbe kerülő é­­szak-koreaiak segitésgére. Az oroszoktól függ, hogy megkezdődött-e a harmadik világháború Ezek után most már kizá­rólag az oroszoktól függ, hogy a koreai harcokból egyenesen átmegyünk-e a harmadik világháborúba, vagy pedig az észak-kóreai­­ak végül mégis csak engedel­meskedni fognak a Nemze­tek Szövetsége által hozott azon határozatnak, hogy vonják vissza a csapataikat a 38-ik szélességi vonal mö­gé, ami az eddigi megállapo­dás szerint — amit az orosz is elfogadott — Észak- s Dél- Korea között a határvonalat képezi. Vagyis az ellentét az események jelenlegi helyze­te szerint bár a Nemzetek Szövetsége és Észak-Kórea között van, azonban valójá­ban az egész civilizált világ került szembe a kommunista világnézetet képviselő orszá­gokkal. Az Egyesült Államok tu­lajdonképen a Nemzetek Szövetségének határozata folytán küldte a csapatait a dél- koreaiak védelmére. Nem kell nagyon messzire visszamenni a múltba, hogy a Nemzetek Szövetségének határozatát helyesnek talál­juk. Ugyanis, a Nemzetek Szövetségét, ép úgy mint a Nemzetek Ligáját az első világháború után azzal a ha­tározott céllal alkották meg, hogy a nemzetek közötti el­lentéteket ezután már nem a fegyverek erejével, hanem az államférfiak igazságos és bölcs határozatai alapján fogják elintézni. A Nemze­tek Ligája vagy nem volt elég erős, vagy pedig nem volt elég előrelátó s azért az olyan látszólag jelentékte­len konfliktusokat — mint amilyen például az etiópiai­­ak elleni fasiszta erőszak, vagy amilyen a Saár völgyé­nek s a Sudetenlandnek el­foglalása a német nácik által volt — hagyta annyira elfa­julni, hogy mire a világ rá­eszmélt a nemzetek közötti erő eloszlás aránytalanságá­ra, a fasiszta és náci diktá­torok már túl hatalmasak voltak. Ha a Nemzetek Ligá­ja erélyes kézzel még idejé­ben intézkedett volna azok ellen a túlkapások ellen, a második világháború talán még mindig csak a jövő zené­je lenne. A Nemzetek Szövetsége ta­nult a Nemzetek Ligájának tévedéseiből A Nemzetek Szövetsége nem akar a Nemzetek Ligá­jának végzetes hábáiba bele­esni. Igaz ugyan, hogy már edig is rettenetes hibák tör­téntek, kezdve az amerikai hadsereg időelőtti és gyors leszerelésétől közvetlenül g háború befejezése után, amit (Folyt, a 4-ik oldalról) Magyarország A Középeurópából érkező bi­zalmas diplomáciai jelentések arról számolnak be, hogy Moszkva szereposztásában Ma­gyarországra egy uj szerep vár: a “mintacsatlósé.” Magyaror­szágból akar a szovjet leggyor­sabban magához hasonló álla­mot felépíteni. Nem véletlen pél­dául, hogy az egyházellenes je­lenségek Magyarországon a leg­erősebbek. A közéletnek minden ága e cél szolgálatában áll: nép­nevelés, közigazgatás, hadsereg, ipari termelés, stb. A mintacsatlós szerepe erede­tileg Jugoszláviára volt kioszt­va. A szovjet ebben a szereposz­tásban megjátszotta a “nagy szláv testvér” lehetőségét. A ju­­goszlávok s oroszok között fenn­álló hagyományos szláv rokon­érzés csakugyan alkalmasnak látszott, de a terv Tito vakmerő szakadár magatartásán megbu­kott. A következő jelölt Lengyelor­szág volt. A lengyelek azonban — bár szép előmenetelt mutat­nak a szovjet iskolában — nem egészen alkalmasak a szerepre. Először is szenvedélyesen nem­zeti érzelmüek és a szláv rokon­ság ellenére évszázados ellen­szenvvel viseltetnek az oroszok­kal szemben. Különösen erős az ellenállás a lengyel hadseregben és az sem véletlen, hogy a len­gyel hadsereg élére egy orosz fő­tisztet, Rokossovszky marsait kellett ültetni. Egy további szempont az hogy előállhat az a helyzet, amikor Moszkva kény­telen lesz csalétkül a Lengyelor­szághoz csatolt német területe­ket ismét felajánlani a németek­nek, ami súlyos ellenhatást szül­het Lengyelországban. MÁSOK HA ERŐM VOLNA HOZZÁ minden magyar család otthoná­ba bekopogtatnék most és el­mondanám, hogy “miből ké­szült” a mi magyar kolóniánk és minden más amerikás magyar kolónia is; elmondanám, hogy miből és miért épültek fel magyar temp­lomaink, egyleteink, magyarhá­zaink, egyéb alapításaink: min­denünk, amink csak van; elmondanám, hogy már az el­ső magyar telepeseket is a test­­vérségük hozta össze egy tanyá­ra és egy-egy zsoltárról, nótáról vagy füttyszóról ismertek rá egymásra; elmondanám, hogy bármibe is kezdtek itt,' csak úgy tudtak e­­redményeket elérni, ha a ma­gyar emlékeikhez tértek vissza és azokat sütötték kalácsba, for­málták mézeskalács-szivbe, ön­tötték pohárba és ... ha a test­vércégüket dalolták bele a hivo­­gatókba; elmondanám, hogy nemcsak ezek az építkezések teltek ki eb­ből, mindebből, de azoknak a fentartása is és hogy ezek a ter­mészetes érzések és gondolatok hozhatták csak egy táborba, egy nevezőre szétrugó emberi gyen­géinket és csak ezek adhatnak jelentőséget, értéket, értelmet a mi közéletünknek is; elmondanám, hogy ilyen nap­sugaras vagy felhős, de minden­képen légies érzésekből, a bána­tainkból, örömeinkből, a harma­tos magyarságunkból, egész vá­a “mintacsatlós” A többi csatlósok közül Bul­gária és Albánia fejletlenségük­nél fogva nem alkalmasak a sze­repre. Csehszlovákia viszont a­­zért nem alkalmas, mert a Nyugattal való hagyományos kapcsolatai tulerősek, lakossá­gának többsége “burzsoá gon­dolkodású és minthogy a háború előtt magasabb életszínvonalat élvezett, mint a csatlósok bár­melyike, legnehezebben törődne bele sorsába.” Marad tehát Magyarország. A magyarok ugyan hagyomá­nyosan nem rokonszenveznek az oroszokkal, de a propaganda gondoskodik ennek kiküszöbölé­séről. Egy mai magyar napilap azt a benyomást kelti, mintha Oroszországban Íródna magyar nyelven, csakúgy, mint az Ame­rikában megjelenő nemzetiségi lapok. A művészi tudományos és technikai élet minden területén a magyar lapok azt a benyomást keltik, mintha a szovjet lenne minden fejlődés és kultúra for­rása. Mezőgazdaságban, ipar­ban, tudományban, művészet­ben, sőt sportban is a szovjet a követendő minta. A szovjet szemében Magyar­­ország jó kísérleti nyúlnak tet­szik. Gazdaságilag nem olyan fejlett, mint Csehszlovákia. Kul­turálisan azonban vezető-helyet foglal el valamennyi csatlós kö­zött. Ez az oka annak, hogy a propaganda Mag yarországra fekszik rá legércsébben. Művé­szek, irók, tudósok megfélemlí­tése vagy kirostálása aránylag könnyű, hiszen annak a néhány­­száz embernek, aki az ország szellemi gerincét alkotja, egye­bek közt meg is kell élnie. (Szabadság) Írják rosrészekkel raktuk tele nagy Amerika nagy városait és el­mondanám, hogy ha mi, magunk meg is szűnnénk ennek a valósá­gát szétkiáltani, akkor a “kö­vek,” a téglák beszélnének arról, hogy mi mindent tudtunk itt al­kotni a magyar névvel, energiá­val, a testvércégünk átérzésével és egymás megértésével; elmondanám azonban azt is, — hogy minket épen úgy a már ittélő rokonaink vagy baráta­ink, esetleg ismerőseink segítet­tek át szabad Amerikába, az Új­világba, uj életet kezdeni, mint ahogy . . . mostanában segítik át ide széplelkü, melegszívű, becsü­letes magyarok azokat a testvé­reiket, akiket a világvihar hon­talanságba sodort; elmondanám, hogy mi azon­ban jóval kevésbé vagyunk né­kik olyan jótestvéreik, mint a­­milyen jó testvéreink voltak né­­künk, akik bennünket útnak se­gítettek ; elmondanám bizony, hogy fáj­dalmasan rendül meg a szivem néha emiatt és nemegyszer pirul el az arcom, — a jó Isten tudja miért! — amikor arról hallok a­­vagy olvasok, hogy a mi sze­gény, szenvedő, hontalan testvé­reinknek mégis, mégis mi va­gyunk az egyetlen reménységük. Igen, ha erőm volna hozzá, akkor most bekopogtatnék min­den magyar hajlékba, hogy mindazt, amit itt leírtam, el­mondjam élőszóval is. Úgy há­zalnám vele végig társadalmun­kat, mint tettem vala volt akkor, amikor itt, a mi magyar eléke­­inkből, testvérségünkből, közös Az Osservatore Romano je­lenti, hogy a Vatikán kezében bizonyítékok vannak arra néz­ve, hogy Szent Péter apostol Rómában élt és halt meg. Néró cirkuszában feszítették kereszt­re, fejjel lefelé, az arénában. A Vatikán lapja két teljes ol­dalon írja le a Szent Péter Ba­zilikában folytatott ásatások e­­redményét és a felfedezéseket a sírral kapcsolatban, amelyről kiderült, hogy az apostol hamva­it tartalmazza. A Vatikán grottójában ünne­pélyes misét mondottak a pápa által felszentelt oltár előtt száz meghívott vendég jelenlétében. Az oltár mögött álló bronz rács mögül látható a szent szik­lakő, amely annak idején oltár­ként szolgált Szent Péter sírja fölött az első római pápa alatt. Szent Péter csontjait a pápa magánkápolnájában őrzik. * Fegyverkezést követel Dewey Dewey new yorki kormányzó egy beszédben kérte a kor­mányt, hogy egy nagyszabású fegyverkezési programot indít­son, amely túlszárnyalja a szov­jetét. A készeres elnökjelölt azt hangoztatta, hogy Amerika szí­vesen mondana le kényelméről és fogadná egy keményebb élet­mód nehézségeit, “hogy fiainak vérét megkímélje.” A Független Egyház Református Ma­gyar Napja Nem volna teljes a nyári sze­zon programlistája, ha a min­denféle “napok” között nem vol­na az idén a Független Refor­mátus egyház Magyar Nap-ja. Múlt vasárnap Trentonban volt, most vasárnap pedig, julius 16- án d. u. 3 órai kezdettel a perth amboyi egyház rendezésében lesz egy ilyen szabadtéri mulat­ság, piknik, “Magyar Nap” a Pfeiffer Farmon, (Florida Grove Rd., Hopelawn). A zenét a Kára Testvérek köz­kedvelt, hires rádió-zenekara szolgáltatja. A finom, magyaros izü ennivalókról és hűsítő Ká­likról gondoskodnak a rendezők, a jó hangulatról pedig ezek a kitűnő zenészek . . . Beígérte el­jövetelét Trentonból Nt. Béky Zoltán esperes és mások is, nagyszerű alkalom lesz ez arra, hogy a magyarság kint a zöld­ben, a jó Isten szabad ege alatt találkozzék s jó társaságban e­­gyütt töltsön néhány kellemes órát... Legyünk ott minél töb­ben! MacArthur a UN parancsnok MacArthur tábornok lett az egyesitett UN csapatok pa­rancsnoka Koreában. Az összes államok, amelyek segítő csapa­tokat küldenek, az ő parancs­noksága alá helyezik azokat. céljainkra és egymás megsegíté­sére építkeztünk. (Tarnóczy Árpád költő-szer­kesztő cikke lapjában, az “Akro­­ni Magyar Hírlapban” — 1950 junius 29.) Mit jelent julius negyediké? Elsősorban is ünnepet. Talán látogatásokat a rokonoknál; ko­csikázást a környéken; kirándu­lást; uzsonnázást a szabadban a fák alatt. Mihdezekről érdemes Írni külföldre küldött leveleink­ben, mert jellemző képet nyúj­tanak az amerikai életről. Olyan mindennapi dolgok leírása, mint az autóutazás, vagy az uzsonna összecsomagolása, alkalmasak arra, hogy rácáfoljanak a ró­lunk terjesztett hamis híreszte­lésekre. Lehet, hogy fényképeket is vettünk fel házunkról, a gyer­mekekről és unokákról, talán az amerikai zászlóról is, amelyet a padlás ablakába tűztünk. Küld­jünk e képekből odaátra! * * * Julius negyediké azonban többet jelent, mint ezek az apró családi örömök. Talán a mé­lyebb jelentőségéről is Írhat­nánk, természetesen úgy, ahogy magunk is érezzük. Mi ezt irtuk Magyarország­ra: “Miközben az autót vezet­tem hazafelé, azt kérdeztük egy­mástól: Mi a célja a julius ne­­gyediki ünnepségnek? Julius ne­gyediké annak az eseménynek az évfordulója, hogy az Egye­sült Államok kikiáltotta függet­lenségét és az ünneplés célja az, Húsz évig élt aludtejen Dánia fővárosában, Kopen­­hágában 105 éves korában halt meg Werner Hilsöe nevű ag­gastyán, aki húsz esztendőn ke­resztül semmi más táplálékot nem vett magához, mint alud­­tejet. A matuzsálemi kort ennek ellenére a legfrissebb egészség­ben érte meg. Nyolcvan éves ko­ra óta egyetlen esetben sem volt beteg s halála előtt néhány nap­pal még egy nagy virágkertészet alkalmazásában állott. Halálát is véletlen baleset okozta, vízme­dencébe esett és megfulladt. Hozzátartozói e 1 m o n dták, hogy az aggastyán naponta egy köcsög aludttejet evett és húsz év óta semmi más ételhez nem nyúlt. Hilsöe Werner különc életével sokat foglalkoztak orvosi körök­ben is s még az egyoldalú táplál­kozás legnagyobb ellenségei is kénytelenek megállapítani, hogy az ember hosszú éveken át ak­kor is friss erőben maradhat, ha majdnem semmi mást nem e­­szik, mint aludttejet. VEGYE HASZNÁT apróhirdetési rovatunknak. Ha valamit el akar adni, vagy bár­milyen más hirdetni valója van, hirdesse lapunk apróhirdetési rovatában. Olcsó, egyszerű és eredményes! Hirdesse mindkét lapunkban, a perth amboyi Híradóban és a new brunswicki Magyar Hírlapban egyszerre. Apróhirdetéseket telefonon is felveszünk: Metuchen 6-1369. HA A 250 MILLIÓ LEVÉL mindegyikében — amit ameri­kaiak évente külföldre küldenek —- legalább egy mondatban Írná­nak az amerikai életről és de­mokráciáról, a hideg háború tö­kéletes kudarccal végződnék a­­zokra nézve, akik elindították. hogy emlékeztessen mindenkit arra, hogy milyen nagy kincs ez a szabadság. Megkérdeztem te­hát mindenkit a kocsiban, mit jelent neki ez a szó: szabadság? Mariska, a kis lányom igy vé­lekedett: “A szabadság azt je­lenti, hogy odamenetünk, ahova nekünk tetszik.” János, a fiam szerint: “Sza­badság az, hogy kimondhatom, amiben hiszek, tisztelethetem az Istent, ahogy akarom, javítha­tok a sorsomon tehetségemhez képest.” A férjem szerint: “Szabadság azt jelenti, hogy olyan munkát vállalhatok, amelyhez kedvem van, akkor szüntethetem be, a­­mikor jól esik. Szervezetekhez csatlakozhatom, amelyek a mun­kások érdekeit képviselik.” Énnekem, mint anyának, a szabadságban az a legfőbb ér­ték, hogy este nyugodtan hajt­hatom álomra a fejem, mert kedveseim védve vannak attól, hogy letartóztassák, bebörtönöz­zék, vagy száműzzék őket, mert igazságos törvény védelmez ben­nünket, amelyek kötelezők nem­csak az egyszerű polgárra, ha­nem az állami tisztviselőkre, sőt magára az államra is. * * * A szabadság fogalma tényleg magába foglalja mind a fentie­ket,—de ha külföldre levelet Írunk, főleg arról emlékezzünk meg, amit az első Julius Negye­diké jelentett Amerikának: a függetlenséget, önálló államisá­got. Annyi ország hever ma erő­szakosan tejerszkedő hóditó lá­bai előtt és a nemzetközi politika legapróbb kérdéseiben sem nyil­váníthatják ki szabad akaratu­kat. (Magyarországra, Cseh­szlovákiára, Romániára, Len­gyelországra, Bulgáriára, Ukrá­niára és a balti országokra gon­dolunk.) Az Egyesült Államok, ame­lyek 1776-ban kikiáltották füg­getlenségüket, történelmük fo­lyamán mindig pártolták azt, hogy más népek is megtalálják a szabadságukhoz vezető utat. Ha külföldre Írunk, emlékezzünk megerről a tényről is. Mondjuk meg, hogy mi büszkék vagyunk a mi julius negyedikénkre és kí­vánjuk, hogy a földgömb min­den népe kivívja a felszabadulás gyönyörűségét. (A fenti cikk annak a soro­zatnak egy része, amelyet a Common Council for Ameri can Unity szerkeszt abból a célból, hogy amerikai polgá­rok segítsenek az igazságot terjeszteni az amerikai viszo­nyokról, szerte a világon. ír­junk e läp szerkesztőjének, vagy a Common Council-nak, 20 West 40 Street, New York 18, N. Y., ha megjegyzésünk vagy javaslatunk volna ho­gyan tehetjük meg a magán­vagy üzleti levelet az “Igazsá­gért Való Harc” hatásos esz­közévé.)

Next

/
Thumbnails
Contents